| |
Gímes község természeti környezete nagyon tagolt, és gazdag értékes összetevőkben.1 Határa a Tribecs-hegység délkeleti lejtőin és a Zsitva-menti dombságban fekszik, a Gímesi-patak völgyében. Geoökológiai szempontból a község határának egy része a löszös dombsági régióhoz tartozik, ahol főleg barnatalajok és illimerizált talajok fordulnak elő, másik része pedig már átnyúlik a tölgyesekkel borított kárpáti előhegyek övezetébe. A kataszter összkiterjedése 2718 ha. Gímes határában a táj 3 típusát és 3 altípusát találjuk: 1. dombsági (szántóföldi) táj, 2. hegyvidéki táj (hegyalji táj elegyes erdőkkel), 3. szórt településű táj (szántóföldi-mezei-erdei táj). Délkeletről szántók uralják a tájat, a déli fekvésű tribecsi lejtők alján pedig jelentősek a szőlős- és gyümölcsöskertek. Ez utóbbiak fokozatosan a hegyi és hegyalji jellegű erdei és mezei tájba torkollanak, ahol üdülőterületek és erdők váltják egymást.
A község mérsékelten meleg klímaterületen és mérsékelten nedves alterületen fekszik, mérsékelt téllel, dombsági és kishegységi domborzattal, hosszabb időtartamú napfénnyel. Az évi átlaghőmérséklet 9 °C. A község dombsági részén a januári átlaghőmérséklet -1,5-4 °C, a júliusi 18,5-19,5 °C között mozog. Az évi csapadékmennyiség eléri a 650-700 mm-t. A község kishegységi részére a mérsékelten meleg hegyi klíma jellemző -3,5-6 °C középhőmérséklettel, a júliusi átlaghőmérséklet eléri a 17-17,5 °C-ot. Itt az évi csapadékmennyiség már 650-850 mm. Az uralkodó szélirány nyáron északnyugati, télen keleti. A községben nem találhatók olyan létesítmények, melyek jelentősen szennyeznék a légkört.
A terület geológiai és pedológiai felépítése ugyancsak nagyon összetett.2 A dombsági részen az alapkőzetet neogén újharmadkori brakikus és édesvízi medencében lerakódott üledékek rétegei alkotják: főleg vályog, helyenként finom szemcséjű homok és kis kiterjedésű homokkőpadok vagy aprókavics felhalmozódások (pannon, pont, felső mediterrán). A felszínen negyedkori üledékek vannak: lösz, löszös agyag és poligén eredetű vályog homokos övezetekkel (főleg würm), melyeken főleg barnatalajok keletkeztek (jellegzetes vagy illimerizált). A feltalaj agyagos, az altalaj vályogos-agyagos. A neogén üledékekben a Béládi-szénmedence szabálytalan lignitrétegei fekszenek, melyek ipari feltárása gazdaságtalan. A községtől nyugatra fekvő furatokban 8 szénréteget állapítottak meg 83 m kiterjedésű produktív rétegben. Az egyes rétegek vastagsága átlagban max. 2-3 m, a szén változó minőségű. A vékonyabb rétegek elérik a 2500-4000 kcal/kg hőtermelékenységet (miközben a hamu mennyisége 10-20 %), míg a vastagabb rétegek energiahozama mindössze 1000-2000 kcal/kg (hamutartalma 20-50 %). 1860-1870-ben Gímes és Zsére között szénbányászat folyt a helyi igények kielégítésére.3
A kishegységi övezetben a község területét elő-mezozoikumi magmatitok - granitoid kőzetek alkotják (biotitos granodioritok és közepes meg durva szemcséjű kvarcdioritok), továbbá a fedőegység üledékes kőzetei (triász és jura) - pirometaszomatikus mészkő (szkarn), sötét szaruköves mészkő és tarka homokos mészkő (sekélyvízi jura típus, epimetamorfikus tribecsi sorozat), tarka homokos krinoid mészkő és tarka réteges szaruköves mészkő (középső és felső jura, tribecsi sorozat), tarka pala és dolomit-és homokkőbetétek (felső triász, nor - kárpáti keuper). Ezeken a kőzeteken különböző talajtípusok keletkeztek, mégpedig rendzina, litosol, telített és telítetlen barna erdei talajok. Ásványtani szempontból a tribecsi fedősorozat alsó triászi kvarcitjaiban szórványosan hidrotermális mineralizáció is előfordul. Az ennek következtében keletkező ásványok közül Gímes környékén az alábbiakat figyelték meg:4
Geomorfológiai szempontból a község kataszterének délkeleti része a Dunamenti síkság dombsági övezetéhez tartozik (Zsitva-menti dombság), míg a kataszter északnyugati pereme a Fátra-tátrai körzet tribecsi nyúlványába simul. A Tribecs-hegység Gímes nevű egysége északkeleten a Nagy-Tribeccsel, nyugaton a Nyitra-menti-, keleten a Zsitva-menti dombsággal határos. Északnyugaton egy tektonikus törés mentén az eróziós-denudációs folyamatok következtében az ún. Kosztolányi-medence alakult ki (a Gímes egység része, de kívül esik a község kataszterén).
Gímes község határa a dombsági részen mérsékelten és közepesen hullámos, a kishegységi rész alján erősen hullámos és mérsékelten metszett, a kishegységi részen közepesen metszett. A domborzat tipológiai tagoltsága szerint a felszínen gyengén jelentkezik a litológia, jellegét tekintve a síkvidéki akkumulációs-eróziós és prolúvikus-eolikus dombsági kategóriába soroljuk, a relief fedőrétege gyűrődött szerkezetű, helyenként eróziós-denudációs metszett planáris-fluviális (hasított sík) és fluviális-metszett kopott relief (fluviális metszett középhegység) a jellemző, esetleg kristályos szerkezeteken gyenge litológiai hatással létrejött, eróziós-denudációs, metszett planáris-fluviális domborzat. Az alsótriászi kvarcitok peremén a relief sziklai formái jelennek meg - főleg a kőszirtek. A terület lejtése 2-14°. A község középpontja 192 m t. sz. f. m.-ban fekszik, legalacsonyabb pontja 170 m t. sz. f, legmagasabb pontja pedig 500 m t.sz.f.5 A csuszamlások szempontjából a felszíni réteg stabil alapzatú.
A község a Gímesi-patak vízgyűjtő-területén fekszik. A nevezett patakot az ökológiai stabilitás területi rendszerének terve jelentős élőlény-vándorlási ökológiai folyosónak minősíti. A Gímesi-patak a Zsitva folyó jobboldali mellékága, mely lejjebb a Nyitra-folyóba torkollik. A patakon két mesterséges víztározó is épült. A talajvizek nem alakítanak ki összefüggő réteget, és az itt felgyülemlett víz főleg a hegységekből és a dombságról származik. A felszíni víz levezetése esős-havas. A felszíni vizek vízgazdasági potenciája alacsony, a talajvizeké nagyon alacsony. A községben termelt szennyvizet tisztítóállomás kezeli. A terület nem minősül jelentősnek a hévizek szempontjából.
A község kataszterének dombsági részén az erősen átalakított vegetációs formák vannak túlsúlyban, melyek ökológiai stabilitása alacsony (főleg szántóföldi társulások). A kishegységi területen inkább a kevésbé átalakított vagy átalakítás nélküli vegetációs formációk lépnek előtérbe, melyek ökológiai stabilitása nagyon magas. Növényföldrajzi szempontból a dombsági rész a pannon flóratartomány (Pannonicum) eupannon xeroterm flórakerületébe (Eupannonicum) és a Duna-menti síkság flórajárásába tartozik; a kishegységi részt a nyugat-kárpáti flóratartományba (Carpaücum occidentalé), előkár-páti flórakerületbe (Praecarpaticum) és tribecsi járásba soroljuk. A táj alakítás szempontjából a kataszter első területét a meleg klímaövezeti sztyeppvidék jellemzi, kultúrtáji jelleggel; a másodikra az erdősztyepp és a nyitott kultúrtáj jellemző, melegkedvelő tölgyesekkel, somcserjésekkel és egyéb melegkedvelő elemekkel. A potenciális természetes vegetáció erdei jellegű:6
A vízfolyások mellett a kőris-szil-tölgyesek és égeres ligeterdők domináltak (alföldi ligeterdők, Ulmenion). A község határának dombsági részén az eredeti gyertyános-tölgyesek és csertölgyesek erdeit kivágták, és jelenleg csaknem az egész dombsági határ erdők nélküli. A község erdeiben a másodlagosan behurcolt akác egyre inkább eluralkodik a helytelen erdőgazdálkodás következtében. A tölgyes-gyertyánosokban kiemelkedik a mezei juhar (Acer campestre), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), magas kőris (Fraxinus excelsior), feketefenyő (Pinus nigra), cserfa (Quercus cerris), arany tölgyfa (Quercus dalechampii), kocsánytalan tölgy (Quercus petreae), akác (Robinia pseudoacacia), barkóca (Sorbus torminalis); a törmeléklejtők erdeiben főleg a közönséges hársfa (Tüia cordata) és a juharok (Acer sp div.). A bükk (Fagus sylvatica) főleg az északi hegyoldalakon fordul elő, pl. a Gímes vár alatt. A várhegy alatt a középkorban idetelepített szelídgesztenye (Castanea sativa) is nő, állományai területileg is védettek (Gímesi Gesztenyés, lásd tovább).
Az erdők cserjeszintjét olyan fajok alkotják, mint a kétbibés v. cseregalagonya (Crataegus laevigata), egybibés galagonya (Crataegus monogyná), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosa), közönséges fagyai (Ligustrum vulgare), varjútövis (Rhamnus catharticus), fekete bodza (Sambucus nigra) és a veresgyűrű som (Swida sanguinea). A gímesi gesztenyés alatt a várhegy alsó lankáin a kúszó erdei rózsa (Rosa arvensis) cserjéi nőnek, melyet feltüntet Szlovákia veszélyeztetett és ritka növényfajainak vörös könyve. Szlovákiában csak nagyon kevés ellenőrzött élőhelye található a Kis-Kárpátokban és a Tribecs-hegységben.7
Az erdők gyepszintje tavasszal a leggazdagabb, amikor a virágai színes aszpektust mutatnak. Leggazdagabb egyedszámmal a következő fajok fordulnak elő: kányazsombor (Alliaria petiolata), zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium), a sások különféle fajai (Carex sp. div.), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), mezei keresztfü (Cruciata laevipes), hagymás fogas-ír (Dentaria bulbifera), csattogó szamóca (Fragaria viridis), nehézszagú gólyaorr (Geránium robertianum), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora), fekete lednek (Lathyrus niger), tavaszi lednek (Lathyrus vernus), turbánliliom (Lilium martagon), egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), déli méhfű (Melittis melissophyllum), madárfészek (Neottia nidusavis), ligeti perje (Poa nemoralis), fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), a szeder több faja (Rubus sp. div.), gumós kőtörőfü (Saxifraga bulbifera), konya habszegfü (Silene nutans), olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea), gumós nadálytő (Symphytum tuberosum), kis télizöld (Vinca minor) és a szegélytársulásokban a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria) is. A védett pázsitos nőszirom (Iris graminea) a Gímesi Gesztenyés területén először 1995-ben volt leírva. Két mikropopulációban észlelték a szelídgesztenye (Castanea sativa) állományai alatt.8 Ugyancsak a gesztenyésben volt lejegyezve egy ritka kosborféle, a gérbics (Limodorum abortivum)9
A savanyú kvarcitokon (pl. a várhegyen és a Hideg-váron) a fajszegényebb növényzet a jellemző, a fák közül ez főleg a közönséges nyír (Betula pendula) és a madárberkenye (Sorbus aucuparia), a cserjék közül a párnákat alkotó csarab (Calluna vulgáris) fordul elő. Jellegzetes lágyszárú növénye a fűféle erdei sédbúza (Avenella flexuosa), elegyesen olyan fajokkal, mint a juhsóska (Acetosella vulgáris), fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), gumósperje (Poa bulbosa) és az édesgyökerü páfrány (Polypodium vulgare).
Külön kell foglalkozunk a Gímes erdeiben előforduló ehető gombákkal. A feljegyzések szerint a Hideg-vár alatt főleg a vargánya és tinóm (Boletus spp.), galambgomba (Russula spp.), őzlábgomba (Lepiota és Macrolepiota ssp.) és tuskógomba (Armillariella spp.) több faja fordul elő; a Borina fölött a legtöbb fajta; a tó fölött a Cvinger dűlőben a rókagomba (Cantharellus spp.); a Piliske alatt, a magasabb növényzet árnyékában a vargányák (Boletus spp.) nőnek; a gesztenyésbe vezető út mellett sok faj előfordul; az öreg tó fölött, balra az úttól, a Csóványosban a tölcsérgomba (Clitocybe spp.) és az aranytinóru (Xerocomus chrysenterori) tenyészik. Az ismert gombázó, Berki bácsi szerint a legtöbb gomba 1929-ben volt, majd 1969-ben. 1956-ban egy tölgy alatt állítólag 170 vargányát talált A legnagyobb gomba, amit valaha gyűjtött, egy Borosban talált vargánya volt 1978-ban (1,60 kg).10
A gímesi erdőket a nyitrai és kistapolcsányi erdőgazadsági üzemek kezelik. Az újraerdősítéseknél egyrészt az eredeti fajokat használták fel, másrészt igénybe vettek tájidegen fajokat is (hazai tölgyek, vörös tölgy, hárs, gesztenye, lucfenyő, vörösfenyő, feketefenyő)."
A mészkőn és dolomiton előforduló xerotherm lejtősztyeppréteken és karsztbokorerdőkben, elsősorban a vár alatt, szárazságtűrő és melegkedvelő növények fordulnak elő. Ezek nagy része a Pulsatillo-Festucetum növénytársulásba sorolható. Kevés fa- és cserjefaj nő csak itt, mint pl. a húsos som (Cornus mas), molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a másodlagos elterjedésű virágos kőris (Fraxinus ornus). Állítólag előfordul itt a vörös könyvben is szereplő sziklai benge (Rhamnus saxatilis) is, ám jelenlétét eddig nem igazolták kellőképpen.12 A lágyszárúak közül kiemelkedik a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), magyar cickafark (Achillea pannonicd), közönséges ternye (Alyssunt alyssoides), erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), kisszirmú madárhúr (Cerastium brachypetalum), vékony csenkesz (Festuca valesi-acá), koloncos legyezőfü (Filipendula vulgáris), piros gólyaorr (Geránium sanguineum), bíboros kosbor (Orchis purpured), tarka kosbor (Orchis triden-tata), sömörös kosbor (Orchis ustulata) és e utóbbi két faj hibridje (Orchis x dietrichianá), különböző élősködő vaj virág- v. szádorgó-fajok (Orobanche sp. div.), kétlevelü sarkvirág (Platanthera bifolia), nagy pacsirtafű (Polygala major), tavaszi kankalin (Primula veris), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), mezei zsálya (Salvia pratensis), csabaíre (Sanguisorba minor), piros pozdor (Scorzonera purpured), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), hegyi árvalányhaj (Stipa joannis), lenlevelű zsellérke (Thesium linophyllon), orvosi macskagyökér (Valeriána stolonifera), ösztörüs veronika (Veronica chamaedrys) és a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinarid).
A mezofil, évente kétszer kaszált réteken, pl. a halastavak környékén, a következő fajok nőnek: réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), franciaperje (Arrhenatherum elatius), terebélyes harangvirág (Campanula patula), őszi kikerics (Colchicum autumnale), réti margitvirág (Leucanthemum vulgare), vetési boglárka (Ranunculus arvensis), fekete nadálytő (Symphytum officináié) és ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys). Némely szórványréten rátalálunk még a kúszó parlagi rózsára (Rosa gallicd) is, pl. a Kolon felé vezető út mellett.
A szabályozott patakok partján a szukcesszió következtében főleg a gyorsnövésű füzes-nyárasok terjednek (másodlagos puhafás ligeterdők), a felső folyásoknál az enyves éger (Alnus glutinosa) erdei is. A patakok némely fátlan szakaszán és a tavaknál a nád (Phragmites australis), bodnározó gyékény (Typha latifolia), deres szittyó (Juncus infelxus), magas sások (Carex spec. div.) és a sárga nőszirom (Irispseudacorus) nő. A víz felszínén az apró békalencse (Lemna minor) úszik.
A szinantróp vegetációt főleg a Stellarietea mediae és Artemisietea vulgáris osztályokba tartozó asszociációk nitrofíl fajai alkotják. Előfordulnak itt veszélyes inváziós növényfajok is, melyeket az utolsó 150 évben hurcoltak be. A legjelentősebbek közé tartozik a kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora), mely Ázsiából származik és a község kataszterében főleg a gyertyános-tölgyesekben terjed."
Az állatvilág szempontjából a község határa egyrészt a sztyeppes területek melegkedvelő rovarokkal benépesített területéhez tartozik, másrészt lombhullató erdők övezetébe nyúlik át. A rovarok társulásai lassan elszegényednek, bár az utolsó néhány évben gyakrabban előfordult némely ritka faj is (pl. a lepkék - Lepidoptera), főleg a mezőgazdasági vegyszerezés csökkenésének következtében. A sztyeppi fajok közül jelentős az imádkozósáska (Mantis religiosa) elterjedése, az erdei fajok közül a szarvasbogár (Lucanus cervus), a tölgyesekben a havasi cincér (Rosalia alpina) (valamennyi védett). A lepkék közül nagyon ritka a vár alatti réteken a kis apolló lepke (Parnasius mnemosyme), és előfordul itt Európa második legnagyobb lepkefaja, a védett nagy pávaszem (Saturniapyrí) is. A hüllők és kétéltűek közül a vízben és vizek környékén megfigyelhető a vízi sikló (Natrix natrix), az erdőkben a foltos szalamandra (Salamandra salamandra), némely gyíkfajok (Sauria), pl. az európai lábatlangyík (Aguis fragilis), és békák különböző fajai (Salientia), pl. a barna varangyos béka (Bufo bufo). A hüllők és kétéltűek gyakran a gépkocsik kerekeinek esnek áldozatul.
A vadászatra alkalmas vadból jelentősek az emlősök: őz (Capreolus capreolus), mezei nyúl (Lepus europaeus), vaddisznó (Sus scrofa), róka (Vulpes vulpes), szarvas (Cervus elaphus) és a muflon (Ovis musimon), amelyet Forgách Károly Korzikáról telepített ide a XIX. században (lásd a további fejezetekben). A denevérek (Chiropterd) lassan szintén eltűnnek. A vadmadarakat főleg a fácán (Phasianus colchicus), fogoly (Perdix perdix) és elvétve a fürj (Coturnix coturnix) képviselik. A madarak főleg az erdőben és a környező nyílt vízfelületek (halastavak) környékén fészkelnek, mint pl. a tőkés réce (Anas platyrhynchct), de megfigyelték itt a ritka és védett szürke gém előfordulását (Ardea cinereá) is (itt azonban nem fészkel).
Gímesen szabályozott vadászterület van. 1984-ben a kastély helyiségeiben vadászklubot rendeztek be,14 amely azonban már megszűnt, és a vadásztársaság tagjai a kőbánya alatt az erdő szélén egy szép vadászházat építettek.
Az erdők nagy része a Nyitra-mente Tájvédelmi Területhez tartozik (CHKO Ponitrie). Ezen belül 1952 óta külön védettséget élvez a Gímesi Gesztenyés (Jelencká gastanica), melynek területe 2,66 ha. 420-460 m tengerszint feletti magasságban fekszik, alapkőzetét kvarcit, gneisz és diorit alkotja. Figyelemre méltó, országos jelentőségű élőhely, ahová a szelídgesztenyét (Castanea sativá) még a Forgáchok telepítették ide a 13. században. Némely egyedei elérték a 350-400 éves kort is, de értékes állományai az utóbbi időben erősen pusztulnak a betegségek és viharok következtében. A gesztenyés gyepszintjében olyan védett növények fordulnak elő, mint a turbánliliom (Lilium martagon), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) és a gérbics (Limodorum abortivum). A védett állatok közül megfigyelték itt pl. a csuszkát (Sitta euro-peá), kakukkot (Cuculus canorus), héját (Accipiter gentilis), stb.15
A szervezett gesztenyeszedést a múltban az erdőgazdaság biztosította, amiről többször is tudósított a sajtó. A korabeli források 1976-ban erről így számoltak be:"16
„A gesztenyeszedés októberben kezdődik, amit a kistapolcsányi erdőgazdaságban dolgozó asszonyok végeznek. Ekkor a gesztenyést őrzik. A közeli és távoli lakosok számára legérdekesebb az a nap, mikor mindenki számára szabad a gyűjtés. Ez október végén, november elején szokott lenni. Ekkor, aki csak teheti, gyerektől kezdve az idősebbekig, mindenki gyalog, kerékpáron vagy kocsin, kimegy a gesztenyésbe. Lehetőleg a kora reggeli órákban indulnak, hogy minél előbb odaérjenek. Első nap még 2000 ember is szokott lenni, ilyenkor a gesztenyésben szó szerint hemzsegnek az emberek. Jó szedés mellett naponta fejenként akár 10-15 kg-ot is össze lehet szedni. A gesztenye-gyűjtés nemcsak a gyűjtők ügyességétől, de a szerencsétől is függ. Ha napos idő van, ez a séta a természetben az év legszebb emlékei közé tartozik. A gesztenyének azonban értéke is van: 15 koronáért vásárolták fel kilóját. Sok gyerek szép pénzt keresett vele."
Utóbb a gesztenyés területét a nyitrai Billich-cukrászda tulajdonosa , ül. egy elefánti vállalkozó bérelte, de a gesztenyeszedés ugyanúgy folyik, mint annak idején.
A gímesi vár alatti xerotherm rétek védetté nyilvánítását is mérlegelik, ahol számos védett növény nő, különös tekintettel a ritka orchideafajokra.
A Gímes község kataszterében előforduló védett növények listája:
A veszélyeztetettség mértékét Marhold és Hindák (1998) szerint tüntettük fel. A használt rövidítések: CR - kritikusan veszélyeztetett, EN - veszélyeztetett, VU - sérülékeny, LR - kevésbé veszélyeztetett, r - ritka, § - törvény által védettnek minősített.17
A községben a természetvédelem hosszú hagyományokra tekint vissza. A helyi természetvédő kör tagjai már 1976-ban kiadtak egy szórólapot (Balog tanítónő vezetésével) "Védjetek a természetünket!" címen.18
A védelem szempontjából figyelmet érdemelnek a templom és a kastély melletti fák is. A XVIII. század elején épült kastély parkját és az ott kiültetett fákat már 1726-ban említik,19 majd 1742-ben Bél Mátyás is beszámol róluk.20 1966-ban a park fáinak számbavételezése során ezek a fajok voltak feljegyezve (ekkor a megcsonkított park már csak 600 árat tett ki):21
A park madarai közül feltüntetett fajok a fekete harkály (Dryocopus martius), cinegék (Parus spp.), csuszka (Sitta europea), balkáni gerle (Streptopelia decaocto), fecskék (Hirundo rustica); néha iderepül a fehér gólya (Ciconia ciconiá), zöld küllő (Picus viridis), fekete rigó (Turdus merüld), léprigó (Turdus viscivorus), tengelic (Carduelis carduelis), kis fülemüle (Luscinia megarhynchos), kuvik (Athene noctua). A baglyok (Strigiformes) már elköltöztek innen. A parkban hüllők is voltak: gyíkok (Lacerta spp.) és vízi sikló (Natrix natrix); kétéltűek - barna varangyos béka (Bufo bufo), zöld varangyos béka (Bufo viridis), kecskebéka (Rana esculenta), gyepi béka (Rana temporaria), leveli béka (Hyka arborea); rágcsálók - háziegér (Mus musculus), vakondok (Talpa europaea) és sündisznó (Erinaceus europaeus roumanicus).
A község körüli tájra elsősorban a mező- és erdőgazdaság van nagyobb kihatással (permetezés, élőhely-átalakítás stb.), kevésbé az ipar (pl. zsérei kőbánya). A közeli mohi atomerőmű felépítése is egyfajta bizalmatlanságot keltett a lakosok körében. A természetes hegyi környezet és a nyílt vízfelületek számos lehetőséget kínálnak az egyre nagyobb teret nyerő idegenforgalomnak.
A Gímes szónak számos eredetmagyarázata ismert, mi a legismertebbeket foglaljuk össze.
A legrégebbi szóeredetfejtő valószínűleg Tagányi Károly volt. A helységnevet ószláv gyökérrel magyarázta. Szerinte a falu nevét egy hasonnevű hegy után nyerte, mégpedig a „gumeno, gumno" = kopárságot jelentő alapszóból. Úgy véli, hogy hasonló eredetű, mint a rokon értelmű, de gyakoribb előfordulású pilis, ill. „ples" szavak. Feltételezi, hogy a szó eredete a XI. századra tehető.1 Ezt a véleményt osztotta Gergelyi Ottmar is, aki 1965-ben változtatás nélkül átvette Tagányi magyarázatát, illetve azt egy másikkal is kiegészítette. Lehetségesnek tartja, hogy összefüggésben áll a „dymec" szóval, amely az irtványokon a gyökerek füstöléses, kiégetéses eltávolítására utal (szlov. dym = füst).2 Tagányi fejtegetésére azonban már kortársai reagáltak. Szkicói 1888-ban megjegyzi, hogy a „gím" (= szarvas) értelmű szófejtésen túl esetleg a kun „giemis" (= gyümölcs) lehet a községnév eredetmagyarázata.3 Ezeket is sikertelennek tartjuk, akárcsak J. Stanislav nyelvfejtegető búvárlatait 1942-43-ból.4 Kiss Lajos földrajzi nevek eredetét magyarázó szótára a Ghymes szóalakot tartja irodalminak. Szerinte a szó gyökere a gím = „nőstény szarvas, őz, dámvad, rőtvad" értelmű szóban kereshető, melynek -s képzős származéka alkotja a helységnevet. Értelemszerűen ez olyan helyre utal, ahol sok a gím. Rokonságban áll a Gyimes- csángómagyar helységi névelemmel.5
A szlovák Jelenec helységnevet hatósági úton határozták meg 1948. október 1-jén, tükörfordítás a magyarból. A „bársonyos forradalom" után, 1993. június 11-12-én népszavazásra bocsátott névváltoztatás lehetősége nem hozta meg a régi, történelmi név visszaállítását. Bár a lakosság nagyobb hányada részt vett a referendumon, kis különbséggel megszavazták az újabb keletű Jelenec névalakot. Ritkábban, főleg a várra vonatkoztatva azonban még ma is előfordul a szlovák népnyelvi Gymes szóalak is. A 90-es években a vonatkozó törvények értelmében, tekintettel a magyar anyanyelvűek számarányára, a szlovák névalak mellett második helyen hivatalosan a magyar Gímes nevet állapították meg. Néprajzi és történelemi munkákban használatos a hagyományos írásmódú Ghymes alak is.
A legrégebbi történelmi alakokat a középkorral foglalkozó fejezetünkben tüntetjük fel tételesen, most tekintsük át a helységnév alakulását az utóbbi több mint 200 év alatt:6
| 1773- | Ghymes |
| 1786- | Gimesch, Ghymesch |
| 1808- | Ghímes, Gímes, Gymes |
| 1863- | Ghymes |
| 1873-1877- | Ghimes |
| 1882-1888- | Gimes |
| 1892-1913- | Ghymes |
| 1920- | Dymes, Gymes |
| 1927-1948- | Gymes, Ghymes |
| 1948 után - | Jelenec |
A Szlovákia községi címereit bemutató Novák-féle munka egy nem datálható pecsétlenyomatot mutat be, mely egy „ornamentális motívumot" ábrázol.' Egy másik pecsétlenyomat másolatát Gergelyi Ottmar közli. Ennek körfelirata elárulja keletkezésének dátumát is:2
A körfelirat fordítása: Gímes község pecsétje 1718. A pecsét közepén a megszokott képi ábrázolás hiányzik, e helyett itt is szöveg olvasható:
Ez a felirat a községet bíró Forgách családra utal, az alatta található római számokkal közölt évszám - 1250 - pedig a Forgách család hozzávetőlegesen pontos gímesi birtokszerzésére.
A Magyar Országos Levéltár is őriz 6 gímesi pecsétlenyomatot.3 Az egyik teljesen megegyezik az utóbb felvázolt pecsét lenyomatával. Egy másik is ehhez hasonlít, ám körfeliratában nem Ghymes, hanem Gymes szerepel, és a pecsét közepén a kereszt és a FORGACH név alatt egy kopott, nem értelmezhető felirat vagy képi ábrázolás figyelhető meg.
Ezzel rokonítható, bár nyilvánvalóan későbbi keltezésű a
GHYMES MEZŐVÁROS
körfeliratú pecsét, amelynek közepén a
felirat látható. Ennek száraz- és nedvespecsét-lenyomatos változata is fennmaradt.
Ugyanitt megtalálható még mindkét használati formában (nedves és száraz) a
GHYMES MEZŐVÁROS
körfeliratú pecsét, melynek közepén stilizált Bourbon-liliom látható. Ez a jelkép abban az időben eléggé elterjedt községi szimbólum volt, számos helység használta. Feltehetőleg erre a motívumra vonatkozik Novak leírása is.
A helyi önkormányzat és Szlovákia Belügyminisztériumának Heraldikai Bizottsága is a liliom szimbólumot vette alapul, és építette bele a ma használt községi pecsétbe.
A címerek képi kidolgozásának szigorú szabályai vannak. A liliomot a címereken általában három felfelé és három lefelé hajló levéllel ábrázolják (érdekességként megjegyezzük, hogy a liliom virágának valójában 5 szirma van!). Vannak átkötött és szabad liliom-motívumok. A liliomot már az őskorban és az ókorban beemelték a szimbolikába - előfordul Egyiptomban, Krétán és Mükénében. Görögországban a reménységet jelentette, a császárság idejében a trónörökös jelképe volt. Középkorban mint az ártatlanság, a testi és lelki tisztaság szimbólumaként szerepelt. Ezzel összefüggésben Mária-jelképként is ismert, de vele ábrázolták Gábor arkangyalt és Mária szüleit is: Joachimot és Annát. Ezenkívül még számos szent attribútuma volt: Szent József, Páduai Szent Antal, Szent Domonkos, Szent Klára, Siennai Szent Katalin, Szent Szaniszló, Szent Jácint, Aquinói Szent Tamás, Szent Norbert, Neri Szent Fülöp, Ferrarai Szent Vince, Szent Filoména stb. Franciaországban a királyi ház jelképe volt (fleur-de-lys), feltüntették a koronán is, és a címerek elterjedése előtt már ábrázolták a korabeli gall pénzérméken. Franciaországban úgy elterjedt a liliom-jelkép használata, hogy kb. 5-6000 nemesi család, város és testület címerében megtalálható. XI. Lajos a Mediciek címerében is engedélyezte a liliom használatát, tőlük került Firenze címerébe. Számos más országban is ismert.4
 |
| Gimes község régi pecsétlenyomatai |
Gímes legrégebbi ismert földrajzi nevei 1253-ból származnak, amikor IV. Béla a Hont-Pázmány nemzetségből származó Ivánka fia Andrásnak ajándékozta Gímes földjét. Az ajándékozó okirat a következő határneveket tartalmazta:1
1295-ben András gímesi várispán fiai között felosztották Gímes birtokát. Ekkor az alábbi földrajzi neveket sorolták fel:2
Némely földrajzi név használata fennmaradt egészen a XIX-XXI. századig, így pl. 1854-ben Gímes mezőváros térképe ezeket a földrajzi neveket tüntette fel (korabeli írásmóddal):3
| Határnevek: | Erdőnevek: | |
| 1. | Tógying | Vadas Kert |
| 2. | Panga | Kopothegy |
| 3. | Csererdő Meget | Piliska |
| 4. | Kovácsi | Újhegy |
| 5. | Látka | Omladeki |
| 6. | Körtfélyes | |
| 7. | Puszta Kolon | |
| 8. | Öreg Szöllök Alatt | |
| 9. | Kertmegi | |
| 10. | Felső rétek | |
| 11. | Sikárok | |
| 12. | Szölőgátak Alatt | |
| 13. | Kert Megett | |
| 14. | Lápa | |
| 15. | Hideg Pázsit | |
| 16. | Mocsár Part | |
| 17. | Nyitvány | |
| 18. | Néveri Határnál | |
| 19. | Alsó Rétek | |
| 20. | Irtások | |
| 21. | Nagy útnál |
 |
| Glimes Magvarország legrégibb térképén (Rosetti Lázár deák, 1514-1528) |
1860-ban a tagosított határ térképe már szerényebb földrajzi nevekben:4
Az ENSZ genfi és athéni konferenciáin (1967 és 1977) elfogadott egységesítés értelmében a ma is hivatalos gímesi szlovák földrajzi nevek a következők:5
 |
| Gímes Müller térképén 1709-ből |
 |
| Gímes egy II. József-korabeli térképen a XVIII. századból |
Rövid fejezetünkben Gímes legrégibb ismert családneveit tüntetjük fel, melyeket Fügedi Erik kutatott fel.1 Az egyes nevek említése véletlenszerű volt, főleg pereskedésekben fordultak elő, tehát nem tükrözik a község teljes lakosságát. A nevekből hozzávetőlegesen megállapíthatjuk egyrészt az itt lakók nemzetiségét, másrészt megtudhatjuk azt is, hogy mely gímesi nevek tartoznak a legrégibbek közé. Az egyes neveket a korabeli írásmód szerint közöljük:
Hozzáfűzzük azonban, hogy ebben a korban a családnevek nem feltétlenül öröklődtek, tehát apa és fia különböző családnevűek is lehettek.
A mohácsi vész utáni korabeli nevek tételes felsorolását lásd a török korról szóló fejezetben.
 |
| Gímes Korabinszky Mátyás János 1804-ben készült térképén |
| |