Gímes község története

Nyitra vidéke nagyon gazdag régészeti leletekben, és nincs ez másképp Gímessel sem. Itt azonban a legrégibb kultúrrétegek csaknem teljesen hiányoznak, leginkább a középkori anyag dominál. Meglepő módon a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai központú Régészeti Intézete által évente kiadott, régészeti ásatásokról és leletekről szóló kiadványai csak egyetlen gímesi mentési ásatásról számolnak be, mégpedig a gímesi Loyolai Szent Ignác várkápolnában1 (vö. várról szóló fejezetünkkel, ahol számos további várban talált leletről beszámolunk). Más források azonban szerencsére bővebben beszámolnak a község kataszterében talált leletekről.

A legrégibb leletek az újkőkorból származnak (eneolitikum, i. e. 3. évezred), mégpedig az úgynevezett Badeni kultúra köréből. Ezeket a leleteket A. Andrasko gímesi lakos jelentette be a község belterületéről, mégpedig a Gímesi-patak jobb partjáról. A leletanyag szürke és téglavörös kerámia-töredékekből állt, némelyiken felületi bemélyedésekkel.2

A publikált adatokból kitűnik, hogy bronzkori, vaskori és római kori leletek eddig nem kerültek elő a község kataszteréből, de tekintettel a környező falvakban való sűrű felbukkanásukra, nincs kizárva, hogy a jövőben itt is a felszínre kerülnek majd. Gímesen a leggazdagabb leletanyag a középkorból származik. A községtől északra, a vár alatti volt Micsurin-kert környékén XIII. századi kerámialelet került elő. Ennek színe szürke, díszítése párhuzamos vízszintes vonal-mélyedésekből áll. Anyagába homokot is kevertek. A leletanyag terepgyűjtését V. Flingr végezte.3 1965-ben J. Rajéek, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa gyűjtött leletanyagot a községtől északnyugatra fekvő üdülő környékén, a felső tótól délnyugatra fekvő, keleti lejtésű domboldalon. Kerámiatöredékekről van szó, melyeket az építkezési területen gyűjtött (a leletről szóló jelentés jelzete: AÚ SAV 2957/65, J. Rajcek, később M. Hanuliak publikálta.). A leletek korát a XII-XIII. századra datálták,4 tehát egybeesnek Gímes első írásos említésének időpontjával (lásd tovább). Ugyanebben az évben a gímesi régészeti szakkör a Remitázs üdülő környékén, a községtől északnyugatra, a patak bal partján egy üdülőház alapjainak ásásánál gyűjtött középkori leletanyagot. 13 darab szürke színű, korongon előállított kerámia cseréptöredékei kerültek elő. (Az utóbbi két adat valószínűleg ugyanarra a lelőhelyre vonatkozik). A vár északnyugati lejtőjén 1967-ben D. Kral' XV-XVII. századi szürke és barna kerámiatöredékeket gyűjtött, melyeket néha barna zománc borított. Leggyakrabban bögre-szerű edényékből származtak, anyaguk finom, mosott agyag volt; díszítésüket körbefutó árkok alkotják, néha fésűszerü eszközzel készítve. Ugyanitt három vasszöget is találtak. Körülbelül ebből az időből (XV-XVI. sz.) újabb középkori leletek kerültek elő ugyanarról a helyről, ahonnan az újkőkori leletek is származtak (a község belterületéről a patak jobb partjáról). Itt egy háromlábú edény került a felszínre, melynek belső felületét világosbarna zománc fedi, illetve még egy hasonló töredék, melyet kívül-belül sötétbarna zománc borít.5

Több gímesi régészeti lelet publikálása még várat magára: egy nem datált olvasztókemence a felső tó környékén,6 a Bógyi-kerítés környékén előkerült ugyancsak nem datált cseréptörmelék7 és egy cukorgyári fából készült csővezeték fennmaradt része.8

Nincs kellőképpen feldolgozva, de nyilvánvalóan a zobori és zsibricei váracsokkal vagy palánkvárakkal egykorú a Hideg-vár nevezetű sziklaormon fennmaradt sáncmaradvány. Valószínűleg a vaskorból származik (Halstadt-kultúra, i. e. 700-450 között), ám beható tanulmányozása még várat magára. Ez a kormeghatározás részben igazolni látszik a községben is elterjedt hagyományt, miszerint a Vár-hegyen álló Forgách-várat egy korábbi előzte meg azon a helyen.

Jegyzetek

1. Katkin, Bóna 2000, 113-115. o.
2. Ruttkayová, Ruttkay 1991, 26. o.
3. Uo.
4. Salkovsky 1989,1/1/188. o.
5. Ruttkayová, Ruttkay 1991, 26. o.
6. Kölnik, Titus, AÚ SAV Nitra, dokum. sz. 4647/69.
7. Risman, Anton, AÚ SAV Nitra, dokum. sz. 173/61.
8. Bialeková, D., AÚ SAV Nitra, dokum. sz. 10989/84.

A MAI NÉPESSÉG MEGTELEPEDÉSE A GÍMESI HEGYEK ALATT

Nyitra környéke már korán lakott volt, hiszen ideális körülményeket biztosított a megélhetéshez. Délről síkságok és dombvidéki területek övezték, melyek kiváló feltételeket nyújtottak a mezőgazdálkodáshoz, a hegyek pedig további értékes javakat biztosítottak (kő, vad stb.). Az erődítmények maradványai a hegyvidék védelmi szerepét látszanak megerősíteni. A korabeli népéletben a Nyitra-folyó közelsége az akkoriban bővizű mellékágakkal ugyancsak fontos szerepet játszhatott (halászat, közlekedés stb.). A korai, ismeretlen népesség után a Római Birodalom előretolt helyőrségei jelentek meg a Dunától északra, de számos adat utal a germán törzsek jelenlétére is. Marcus Aurelius Antonius leírása szerint az egyik jelentős római-kvád csata is a közelben zajlott.1

A szlávok megérkezése változást hozott: egyes források szerint megalapították a Nagy Morávia államalakulatot. Nyitrának a IX. században már temploma és püspöksége volt. E század végén megérkeztek a Kárpát-medencébe a honfoglaló ómagyar törzsek. A szájhagyomány szerint a hét vezér a Semíny-kút mellett táborozott le. Mivel türk kísérőnépekkel érkeztek, ezek jócskán befolyásolták kultúrájukat, főleg a határvidékeken, ahol a gyepűt védték. így telepedhettek le itt a székelyek csoportjai, akiknek jelenlétére a helyi és környékbeli falvak szájhagyománya is utal (pl. Kolon, Zsére, Lédec). A türk kísérőnépek közül kiemeljük a kabarokat, besenyőket és kunokat, akiknek zoboralji megtelepedésére főleg földrajzi és személynevek, szerencsésebb esetekben pedig írásos emlékek is utalnak (vö. Fehér Sándor munkájával.2 Az akkori társadalomban már megvoltak a feudalizmus alapjai, elsősorban a törzsi arisztokrácia révén. Történelmi szükségszerűség volt az is, hogy az itt megtelepedett nép felvegye a kereszténységet, ellenkező esetben valószínűleg ők is elvesztek volna a múlt homályában, mint a hunok vagy az avarok. A krisztianizáció már Géza idejében megindult, ám azt csak fia, István tudta betetőzni. Nyitra környékén ezt a folyamatot elősegíthette az a tény, hogy itt a zobori konvent és más egyházi intézmények a legrégibb hagyományokra tekintettek vissza.

Jegyzetek

1. Fehér 1997, 32-35. o.
2. Uo.

GIMES TÖRTÉNELME AZ ELSŐ EMLÍTÉSEK TÜKRÉBEN

(Árpád-háziak kora)

Géza fejedelem fiának, Istvánnak nem volt könnyű dolga, hiszen minduntalan szembe kellett néznie a pogány lázadókkal és trónkövetelőkkel (Koppány, Ajtony, Gyula stb.). A legerősebb lázadók leverése után 1000-ben királlyá koronáztatta magát, és elrendelte, hogy minden 10 községnek legyen egy temploma. István halála (1038) és László (1077) trónra lépése között a történelem egy nagyon zavaros korszaka játszódott le. Sor került több nagy pogánylázadásra, és e néhány év alatt 7 királya is volt az országnak (közülük azonban csak egy halt meg természetes halállal). A feudális rendszert csak Szent László (1077-1095) és (Könyves) Kálmán (1095-1116) királyok tudták megerősíteni. Éppen ez utóbbi uralkodása idején jutunk el Gímes első írásos említéséhez. Ebben az időben az egyes községek első írásos feljegyzése általában a véletlenen múlott, és csak elvétve azonosak a települések alapításának évével, így volt ez Gímes községnél is, ahol az első hiteles írásos említés nem esik egybe a községben való első megtelepedéssel. 1113. szeptember 1. után Kálmán király biztosította a Szent Ipoly (Hippolit) zobori bencés apátság birtokait, melyek között szerepelt Gímes birtok neve is. Ez a Szlovákia területén őrzött második legrégebbi középkori okirat (az ennél két évvel régebbi keltezésű is a zobori apátsággal foglakozik). Az 1113. évi iratban a konvent birtokainak határát imigyen húzták meg: Gímes községnél egy útnál ér véget a birtok, mely Elefánt felé vezet, Elefántnál a Szent Ipoly birtok kemencéjénél az erdőjelenti a határt, Zsérén pedig a Szutucka-patak mentén húzódik (latin eredeti: De ville Gimes est terminus quedam via, que dicit ad Elefánt; de villa Elefánt /est terminus silve/sancti Yppolitifornax; in Sire est terminus fluvius Zutisca.).1 Mint látjuk, a község neve már akkor mint Gímes szerepelt, és nem jelent gondot a többi helységnév azonosítása sem, sőt, mindmáig fennmaradt a Szutucka földrajzi név is a zsérei hegyszoros elnevezésében.

sz 1113. évi zobori birtoklevél, mely Gímes első írásos említését tartalmazza

Ezt követően a községről csaknem száz évig nem maradt fenn írásos emlék, de a történelem természetesen nem állt meg. 1172-ig újabb hat király és ellenkirály követte egymást a trónon. A háborús viszályok kedveztek a vidéki nagybirtokosoknak, kiknek segítségére szorultak az uralkodók (főleg katonai seregeikre). Szolgálataikért az uralkodók újabb és újabb adományokat és engedményeket adtak nekik. III. Béla trónra lépése viszonylagos nyugalmat hozott az országra. Halála után Imre és II. András harca gyengítette az országot. Az utóbbi trónszerzése után immáron királyként adományozta tovább a vidéki birtokokat. Ugyancsak ő bocsátotta ki 1222-ben az ún. Aranybullát, mely a köznemesek birtokait biztosította. Vannak utalások egy 1226-ból származó okiratra, melyben állítólag II. András a Hont-Pázmány nemzetségből származó Ivánkának adományozta volna Gímes földjét. A később már nem létező okirat valódiságát Miklós hitelesítette az esztergomi prépost és káptalan nevében, állítva, hogy ő még eredetiben látta az iratot. Az adományozásról fennmaradt egy értéktelen hamisítvány is. Mindenesetre a későbbi források az eredeti irat létezését kétségbe vonják.2

Hont lovag - a Forgáchok egyik őse

IV. Béla uralkodásának idején megjelentek a tatárok. Magyarországnak azonban sem a pápa (IX. Gergely), sem a császár (II. Frigyes) nem nyújtott segítséget. A döntő csata a Sajó melletti Mohi község környékén zajlott 1241-ben, mely a tatárok győzelmével végződött. A csatatérről kevesen menekültek meg, köztük a király is élve távozhatott a gímesi Forgáchok ősének, Andrásnak köszönhetően. Mikor azonban végre kiverték a tatárt, IV. Béla védelmi várrendszer kiépítésébe kezdett, és ebbe a rendszerbe épült be a gímesi vár is. 1249-ben az uralkodó megerősítette, sőt, helyenként kiterjesztette a zobori apátság birtokainak határát, és ekkor újra említik az Elefánt felé vezető gímesi utat {de villa Gymes est terminus quedam via, que ducit ad Elefánt)? Közben ugyanebben az évben említés történik még Ivánka fiáról, András pincemesterről, aki Túróc várában tett hűségéért 1249. április 18-án megkapta Kismánya födjét a Zsitva partján. Az adományozottat birtokaiba Ádám nyitrai püspök vezette be.4 Ő volt az, aki Gímes ura és első nemesi birtokosa lett. De mikor és hogyan?

Ivánka fia, András mester minden kétséget kizáróan 1253. március 13-án kapta meg a gímesi birtokot, méghozzá IV. Béla királytól. A királyi adományt hűségével érdemelte ki, melyet a tatárok elleni csatában tanúsított. Az okirat szerint a Sajónál vívott csatában a tatárok IV Bélát erősen üldözték, majd mikor lova elfáradt, Ivánka fia András gyors lovát adta a királynak, hogy az megmeneküljön. Mivel András testvére, Tamás gyalogosan volt, a tatárok meg is ölték. A király megmenekült, de ép bőrrel távozott a csatatérről András is, aki hős tettével kiérdemelte a király adományát: Gímes földjét a hozzá tartozó Dyun hellyel, ahol ekkor talán már valamilyen vár állt, s számára ott várbirtoklási jogot is adományozott (ut terram quandam Gymus nomine prope terram ipsius emptitiam, que Dyun dicitur, ubi castrum fieri procurauit existentem, majd dictam terram Gymus adiacentem térre sue Dyun, ubi it premisimus castrum habét). Az adományozott gímesi birtok körülhatárolása során újabb korabeli földrajzi neveket ismerhetünk meg: Piliske-hegy (ad montem Plyska vocatum), Keresztút nevezetű útkereszteződés (viam in formám crucis factam, quae vulgo keruztvth dicitur), Óriás/Úrias(?)-patak (rivum Wrios), Berk-hegy {montium, que Berch vocatur majd idem berch m&)áper berch), Dúny-föld és Dúny-hegy {terram ... que Dyun dicitur majd térre sue Dyun majd versus montem Dyun), Ünős(?)-patak {iuxta rivus Wnos locatam). A szomszédos települések közül megemlíti Kolont {Koluri), Elefántot {Elephant), Gímeskosztolányt (Koztulari), Lédecet (Leuduch) és két, ma már nem létező települést, Nimcsicset és Ivánkot {cum villa Nymchich majd inter villám Nymchich et villám Iwanch majd terra Iwanch).5 Később a korábban nyitrai várhoz tartozó gímesi vár Andrásnak való adományozásával kapcsolatban felmerült kételyek miatt IV Béla 1256-ban újra megerősítette adoányozásának hitelességét. Itt újra kiemelte András hűségét, és kijelentette, hogy András igenis jogosult a Dúny hegyen álló vár használatára (ut terram Gymus, que castri fuerat Nitriensis majd terram Gymus majd que Dyun dici-tur, ubi castrum fieriprocuravif).6

Az adatokból kitűnik, hogy az adományozott terület durván megegyezett Gímes község mai területével.

Ivánka fia András, aki 1253-ban IV. Béla királytól megkapta Gímes birtokot

Tekintsük át a korabeli szerzett birtok határait a határbejárás és a jelzések szerint:7 A határjelek eleje a zobori konvent Kolon nevű falujánál volt, hármas földhányás, innen két határjelen átmenve értek Piliske hegyhez, amelynek csúcsán a törvényszerű jeleket lerakván leszálltak a völgybe; ettől felfelé volt András mesternek hasonlóképp Gímesnek nevezett földje, amelyet királyi adományból bírt. Innen lefelé menve keresztútra értek, amelyet a nép Keresztútnak hív; az utak egyikén folytatták a határjárást visszafelé András mester vára irányában, az ott lelt pataknál földhányást raktak. Ettől a patak folyása mentén menve értek az Óriás nevű patakhoz, amelytől a két Gímes birtokrész együtt nyúlt tovább a Berek nevű hegyek csúcsáig, ott határos volt az Elefánt faluban lakó nemesek földjével, amellyel közösen ment a határa a Berekén át Kosztolány földig, amely András mester vett birtoka volt, ott földből két körhányást raktak határjelül. Kosztolányból a határ iránya visszafordult a Dúny-hegy felé, amelyen a vár állt, két határjelet elhagyva és a hegy csúcsán elhaladva, a vártól kis kőhajításnyi távolságban két földhányás mutatta a határt, amelyektől Kosztolány birtok határával együtt ment a Berken át, majd leszállt a völgybe Lédec földre, amely az esztergomi érseké; ott szintén két földhányás volt; ezektől szemmérték után ítélve két nyillövésnyi távolságra volt két hasonló határjel, amelyektől cserjésen átvivő gyalogúton haladva érintette Nemcsics falu határát, ahol balra fordult, majd délre, ahol földhányás mutatta a Nemcsics és Ivank faluk közti határt, majd azon jelhez ért, amely Gímes és Ivank föld közt állt. Innen továbbment a Bunos-patak mellett található földhányásig, majd a patakon átmenve, a Nyitra felé vivő nagy útra ért, ahol határjelet raktak, ettől visszafelé a határ visszaért a kiinduló helyen rakott hármas földhányáshoz.

András hü szolgája volt a királynak, amiről számtalan adat tanúskodik. Kiérdemelte nála, hogy 1249-1255-ben tárnokmester legyen, 1258-1275-ben pedig a bánai ispán tisztségét viselte. 1256-ban Béla herceg nevelő mestere volt. Mikor 1273-ban Ottokár cseh király második támadását szenvedte az ország, Nyitra elesett, de a gimesi vár ellenálle, majd András embereivel a király oldalán részt vett Győr visszaszerzésében is. A gimesi várvédelem - főleg a csehekkel szemben - nem károsította a környékbelieket, legalábbis erről tett tanúbizonyságot a király.8

De térjünk vissza Gímesre. András nem sokkal az adományozás után megpróbálta kiegészíteni, teljesebbé tenni gimesi birtokait. 1264-ben Vásárdi Ivánka fia, János és Endrei Pál fia, Moch feleségétől Ivánka fia András gimesi földet (terram Gymes) vásárolt 6 ezüstmárkáért.9 Hasonlóképpen 1265-ben megszerezte Bélád földjét is a vár megerősítése céljából, majd 1268-ban és 1275-ben a többi béládi részt, részben a királytól, részben vásárlással. 1276-ban övék lett a Nemcsics nevű lakatlan birtok.10 (Nemcsics települést azóta teljesen elfedte a múlt homálya, nem őrizte meg a nép emlékezete sem.)

IV. Béla halála után az utolsó három Árpád-házi király került a trónra, akik egészen 1301-ig uralkodtak. A királyi birtokrendszer már széthullott a mohó és kapzsi vidéki birtokosoknak köszönhetően, de ezek pozíciójának erősítéséhez hozzájárultak a gyakori királyi adományok is.

Andrásnak két fia volt, János és Tamás. János egyházi pályára lépett, 1273-ban egyháztudós, gömöri főesperes, a király egyik kedvelt udvari papja volt. Erzsébet királyné is megemlékezett András és fiai szolgálatairól, sőt újabb birtokot, Vásárfalut adományozta nekik. András ispán fia, Ivánka is hűséges segítője az Árpád-házi királyoknak, több hősiességét is kiemelik a kilencvenes években (Albert osztrák herceg elleni hadjáratok; egy alkalommal majdnem életét veszítette a németújvári hadjáratban, egy évet pedig istállóba zárva töltött). 1295-ben András gímesi várispán fiai között felosztották a gímesi (vocato Gimus) birtokot (nővérük már korábban megkapta jussát). Az egyik örökös, Tamás Nyitra és Bars vármegye ispánja volt, míg a másik felére annak testvérei, András, Ivánka és Miklós nyertek jogot. A birtokfelosztásból számos új adalékot szerezhetünk a középkori Gímesről (várra vonatkozó részeit lásd az arról szóló fejezetben). Ebben az időben a község Alsó- és Felsőgímesre tagolódott (superiori Gymus majd qui est inter ipsas duas villás Gymus adjacens majd ab inferiore villae Gymus majd a superiori verő villae Gymus cessit majd de superiori villa Gymus majd inferioris villae Gymus majd adinferiorem Gymes majd ad superiorem Gymus). Ivánka mester örökölte Kisfalud kisközséget {ad parvam villám Magistri Iowankae Kysfalud vocatam majd parte Kisfalud), mely azóta teljesen eltűnt. A hegyek közül újra említik a Piliskét (mons Piliske nominatus). Figyelemre méltóak az akkori földrajzi helynevek is. Forrásra utalhatott a Zrdynefeu helynév, melynek első tagja a régi szláv forrás szót jelöli, a magyar „fő" pedig ugyancsak patakok eredési helyére utal (vesd össze: Marosfő, Kőrösfo stb.). Ilyen értelemben egy másik gímesi patakforrásra utal a Kispatakfő elnevezés is {ad Locum Kuzpotocfeu). Egy kút volt a vár alatt is (puteus subter Castrum). És ha már a forrásokat említettük, nem kerülhetjük el az elsőnek nevezett Gímes patakot sem (in fluvium primum Gymus).12 Ortvay T. szerint az első jelző a gímeskosztolányi pataktól való megkülönböztetésre szolgált.13 Mindenképp meg kell említeni még az alsógímesi jobbágyok szőlőit (Vineas populorum inferioris villae Gymus). Zoboralján ez a második említése a szőlőművelésnek. Ennél korábban csak Pogrányban tesznek említést szőlőtermelésről (1075-ben), amely adat egyben a legkorábbi szőlőről szóló írásos emléknek számit a mai Szlovákia területén.14

Ahogyan arról a források beszámolnak, a várépítés és a birtokadományozások tovább növelték a főurak hatalmát.15 Míg a jobbágyok házai általában félig földbe ásott, egy helységből álló kunyhók voltak kémény nélküli kemencével, a XIII. századi uraság általában lakótoronyból álló várakban lakott (a középkori gímesi vár fejlődését lásd az erről szóló fejezetünkben).

Jegyzetek

                                                        7   

1. Marsina 1971,1/64-69. o.
2. Fejér V/l, 309-318 o.; Marsina 1987, II/232-235. o.
3. Marsina 1971,1/236-237. o.
4. Marsina 1987,11/223-224. o.
5. Fejér IV/2, 206-209 o.; Marsina 1987, II/294-295. o.
6. Fejér IV/2, 366-367 o.; Marsina 1987, II/381.o.
7. Bártfai Szabó 1910, 30-31 o.
8. Uo. 26-27. o.
9. Fejér IV/3, 253-254. o.
10. Bártfai Szabó 1910, 31-32. o.
11. Uo. 27-28. o.
12. Fejér VI/1, 354-357. o.
13. Ortvay 1882, 350. o.
14. Fehér 1997, 61.o.
15. Unger, Szabolcs 1979, 37-38. o.

AZ ANJOUK KORÁTOL

A ZSIGMOND-KOR VÉGÉIG

Tovább erősödött a kiskirályok (tartományurak, oligarchiák) térnyerése. Ráadásul 1301-től az egyik trónkövetelő sem tudta hatalmát megerősíteni, egészen Károly Róbert 1308. évi trónra lépéséig. A vidéki kiskirályok korában Északnyugat-Magyarország egy tekintélyes részét Trencséni Csák Máté kaparintotta meg. Szemet vetett Gímes várára is, majd azt sikeresen meg is szerezte 1302. február 28-án.1 A Forgáchokat állítólag részben elűzte, részben megölette. Maga valószínűleg soha nem ténykedett a várban, és egyes források szerint 1302-től Gímes meghatalmazott ura Detre nevű embere lett. Őt csak a királyi seregek tudták onnan kiűzni 1312 őszén, ám a kincstárnak eszébe sem jutott a várat és a várbirtokokat visszaadni örökös urának, a Forgáchoknak.2 Az is lehetséges, hogy Csák Máté tovább bitorolta a várat (vö. várral foglalkozó fejezetünkkel). A király a Forgáchok helyett Magyar Pált tette gímesi várnaggyá.3 Persze eközben sem maradtak a Forgáchok birtok nélkül: 1310-ben például a nyitrai káptalan Berencs (Berench) és Tarány (Lytytharcm) községek birtokvitáit rendezi Forgách Péter résztulajdonában (az erről írott dokumentum eredetije sajnos nem maradt fenn, de utalás történik rá egy 1424-ben született okiratban).4 1334-ben az egri káptalan előtt Gímesi András, fia Miklós, fia Miklós ügyét vizsgálják, amely 1307-ben szerzett Gömörpanyith (Ponith) nevű birtokát érinti.5 1341-ben ugyancsak az egri káptalan előtt Csetneki Detre fia Benedek leánya, Lyan-i Chepanus fia János özvegye, ki előző férjétől, Forgách Miklóstól örökölt leánynegyedi Forgách-birtokot, azt az előző házasságából született fiainak, Miklósnak és Andrásnak adományozta, mivel azok a legnagyobb tisztelettel voltak iránta és kedvében jártak.6 (Esetleg arról a Detre-leszármazottról van szó, aki Csák Máté embereként uralta korábban a várat?) 1348-ban egy perhalasztási okirat tanúskodik arról, hogy Forgách Mihály özvegyének, Annának hozománya és nászajándéka miatt nézeteltérésre került sor.7

Károly Róbert folyamatosan megerősíti a királyi hatalmat, és sikeresen újjászervezi a hadsereget. Elmondható, hogy az Anjouk ideje alatt az állam működése fejlettebb volt, mint az Árpád-háziak idejében. Az ország hatalmát új területekre is kiterjesztették, erősítették a gazdaságot, fellendült a kultúra és a művészet.

1350. március 8-án Nagygímes (Nog Gymus) község I. Lajos királytól vásártartási jogot kapott. Ezt a király az általa kiadott okiratban a nagy gímesi jobbágyok hozzá való hűségével indokolta (fidelium hospitum seu iobagion-um nostrorum de Nog Gymus). A szabad vásárt {fórum liberum) minden hét csütörtökén tarthatták, ahol biztosítva volt a szabad eladás és vásárlás (kereskedés) joga.8 A vásárok tartása csak kevés középkori településnek adatott meg a mindenkori királytól, így ez a vásártartás nagy jelentőséggel bírt a község életében, és nyilván nagyban hozzájárult a település fellendüléséhez.

1351-ben Nagy Lajos dekrétuma kiterjesztette az Aranybulla nemesi privilégiumait. A stabilabb államhatalom jobb feltételeket biztosított a paraszti gazdálkodásnak is, igaz így a nemesek is több adót szerettek volna látni. A jobbágy egyre többet termelt a piacra, ezért Nagy Lajos folyamatosan számos más mezővárosnak is odaajándékozta a vásártartás jogát. Miután az egyház már elvitt egy tizedet a megtermelt áruból (értsd: a tizedik tizedet), a földesúr a kilencedik tizedet vehette el (ún. kilenced). A terhek azonosításával csökkentették a jobbágyok költözködési kedvét, hiszen immáron országszerte azonos terheket róttak rájuk.

1355-ben Forgách András Pathko fia, Miklós, királyi emberrel és Jakab mester nyitrai kanonok hites emberrel Besenyő {Besseneu) községet rekap-tiválni és statuálni akarta, ám szembe került az Ilmer-i (Ürményi) család több tagjával.9 Még ugyanebben az évben Szelepcsényi birtokait is rendezni szerette volna, ám további birtokosokkal került szembe. Forgách András felmutatta a nyitrai káptalan 1229-ben (?) kelt kiadványát, majd a pert közös határbejárással és a határok írásos lefektetetésével zárták le.10

1356. május 1-jén a szepesi káptalan bizonyítja, hogy miután I. Lajos király Erzsébet királynőnek adományozta Gímes várát és a hozzá tartozó birtokokat (quoddam Castrum ipsorum Gyemes vocatam, cum pertinentiis suis), Forgách (így: Forkáchl) Miklós maga és testvérei nevében tiltakozott ez ellen, hiszen a vár a Forgách család ősi jussa.11 Egy évvel később, 1357. május 17-én a budai káptalan megerősítette, hogy Lekene-i Forgách Miklós fiai, András és Miklós és rokonaik tiltakoznak I. Lajos király döntése ellen, miszerint az Gímes (Gyemes) várát és tartozékait eladományozta. Az adományozás annak ellenére történt, hogy a király megtekintette a várra vonatkozó, Forgáchok birtokában lévő jogbiztosító okleveleket.12 A Szécsi Miklós országbíró által kiadott okirat szerint még 1357-ben is folytatódott Forgách András pere Besenyő (Besseneu) birtokkal kapcsolatban, ám azt elveszítette, és a birtokot az Ilmer-i család sarjai örökölték.13

1358. január 26-án Nyitra megye előtt Koloni Pethő eltiltja Csitár, Menyhe, Gímes és Tormos lakóit, hogy az ő Kolon, Madárkút, Zombafalva, Kovácsi, Petény és Gerencsér birtokain nyitványokat létesítsenek és azokat műveljék.14 Ez az okirat egyrészt számos eltűnt település nevére utal, másrészt rámutat az akkori gazdálkodási módra. Az erdőben nyitott ún. nyitványok földrajzi név alakjában mindmáig megmaradtak még Gímesen is (lásd földrajzi nevekkel foglalkozó fejezetünkben is). Ethey Gyula megfogalmazása szerint: Az erdőket települők vágják. Irtványok képződnek, dombokon kidobják a gazt, a harasztot, hogy szőlőt tegyenek a helyébe. Ennek a neve viszont „ nyitvány ".15

Valakit úgy is ki lehetett forgatni birtokaiból, hogy annak elvették igazoló iratait. Ez történt 1362-ben is. I. Lajos közli Borsod megyével Lekene-i Forgách András panaszát, miszerint míg András Szécsi Miklós dalmát és horvát bánnal annak szolgálatában a tengerparton volt, ismeretlen tolvajok behatoltak elhunyt testvérének, Miklósnak Kozmái birtokán levő házába, és onnan jogbiztosító okiratokat raboltak el. A király meghagyta, hogy foganatosítsanak kihallgatásokat.16

1372-ben a Forgáchok újra kérik Gímest, régi jussukat.17

Az 1386. esztendő sorsfordulót jelentett a Forgáchok életében. Erzsébet özvegy királynő szívesen látta volna II. Károly halálát, ám erre a tettre nem igazán akadt vállalkozó. Végezetül a tervezetet Garay Miklós készítette elő, és pohárnokmestere, Forgách Balázs vállalta el durazzói Károly megölését. Vannak arra utaló jelek, hogy Forgách Balázs és Erzsébet között érzelmi szálak is lehettek.18

Többféle leírása van az a királygyilkosságnak, mi most az egyik valószínűsíthető változatot közöljük.19 Az eseményre 1386. február 7-én került sor, a király uralkodásának 38. napján. A király kíséretének visszavonulása után a királynék jelenlétében a nádor, Forgách Balázs, Bebek Imre (holicsi várnagy), Szentgyörgyi Tamás (volt horvát bán), Alsáni Bálint (pécsi püspök) és a király között megkezdődött a tárgyalás „az uralkodás ügyének rendezésében". Szerették volna elérni, hogy mondjon le a trónról, és hagyja el az országot. A királyt a nem várt támadás haragra gerjesztette. Szemrehányást tett nekik, és megnyilvánulásukat hazaárulásnak minősítette. Károly sértő szavakkal illette Forgách Balázs rokonait, mire az az oldalán függő tőrt a király fejébe vágja. A király is tőrt rántott, meg is sebesítette Forgáchot. Zavar keveredett, sokan Forgách mellé álltak, a király emberei későn érkeztek, majd sikerült a palotából kiszorítani az olasz katonaságot. Ezt követően a királyt elzárva tartották, majd valószínűleg Erzsébet titkos utasítására február 24-én megmérgezték.

Mária királynő a gímesi várat a hozzá tartozó javakkal visszaadta a For-gáchoknak. Még ebben az évben visszavette a birtokot Opuliae László hercegtől (Castrum Gymes),20 és továbbadományozta Kozmál-i Forgách Miklós fiának, Balázsnak.21 A királynő által kiadott okirat feltünteti, hogy a király a várat Trencséni Csák Mátétól (Mattheo, dicto de Trenchinio) szerezte meg, s most a hozzá tartozó birtokokkal Forgách Balázsra ruházza vissza (quoddam castrum, Gymes vocatum ... cum omnibus villis ad idem pertinentibus). A levél tételesen felsorolja a valamennyi várhoz tartozó teljes- és részbirtokot. Mi most a Nyitra környékiek közül emeljük ki a fontosabbakat: Nagygímes (maiori Ghymes), Kisgímes (minori Ghymes), Kisfalu(d) (Kisfalu - Gímes melett, mint már korábban említettük, azóta elpusztult), Gímeskosztolány (Koztolari), Alsócsitár (Chytar), Pográny (Pagran), Menyhe (Mezne), Nyitrageszte (Geztuá), Zsitvaszentmárton (Zentmarton), Velcheck (Velsic), Aranyosmarót (Maroti), Hizér (Hyzer), Csarád (Charad), Veresvár (Verusvar), Zsitvaújfalu (Wjfalú), Mánya (Manya), Gyárak (Gyárak), Vajk (Woyk), Komját (Komyathy), Salgó (Salgo), Hind (Hynd), Kalász (Kaliiz), Bélád (Belad), Herestyén (Herestyerí), két Csornok (Charnok et alia Charnok) stb. Érdekességként kiemeljük, hogy az oklevél külön feltünteti az itteni szőlőket, melyekből a jobbágyok adóztak. Végezetül még el kell mondanunk, hogy Forgách Balázs nem sokáig örülhetett a visszaszerzett birtoknak, hiszen hamarosan őt is megölték, és megbecstelenített testét Nápolyban bemutatták.22 Forgách Balázs és Garai Miklós levágott fejét Horváti Pál püspök vitte Nápolyba Margit királynőnek, Kis Károly özvegyének. 1387-ben Erzsébet özvegy királynét börtönében fojtották meg, Mária királynő 1395-ben lováról lebukva halt meg, szíve alatt hordott magzatával együtt. A királygyilkosság regényszerű feldolgozását Szentmihályi Szabó Péter könyve adta közre.23

A halott Kis Károly király, akit Forgách Balázs ölt meg

1387-ben Luxemburgi Zsigmond került a trónra. Megerősítette a köznemesség egységét és öntudatát, valamint kiváltságaikat - privilégiumaikat -örökletessé tette. Ez nagyban befolyásolta a Forgáchok további család- és birtokfejlődését is.

1393-ban Gímesi Forgách János (Iohcmnis, dicti Forcas de Gymes) mestert meglopták Tardomecz-i László hrussói várúr mankóci jobbágyai.24 1396-ban Forgách János és Péter (Joannem et Petrum dictos Forgács de Ghimes) Kisherestyéni Gyöpös Andrással került konfliktusba, mikor Forgáchék kisher-estyéni jobbágyai foglalásokat tettek, foglyokat ejtettek és terményeket loptak.25

1397-ben Forgách János és az Oszmán Birodalomban lakó Bajzát (Bayzath) nézeteltérése kapcsán Forgách András fia, Péter mester jelzi, hogy Gímes vára (Castrum Gymes) nem lehet vitájuk tárgya.26 Ugyanebben az évben a nyitrai káptalan igazolja Forgách Péternek és Miklósnak a gímesi (Castrum ... Gymes) vár tartozékaiban az esztergomi érsekség jobbágyainak átigazolását.27 1399-ben Gímesi Forgách Miklós (Forgách de Gymes) mester, Pozsony megye alispánja már Vyteverfalu birtok felének elfoglalása ügyében pereskedett,28 1400-ban pedig Gímesi Forgách Péter (Forgách de dicta Gymes) Terdemic (Terdemyz) nyitra megyei és Mukocs (Mukouch) bars megyei településeken végzett betörések miatt került ellentétbe.29 1406-ban újra említik Gímes szőlőit.30

1411-ben a várat felosztották Forgách Miklós és Péter között (vö. a várról szóló fejezetünkkel).31

1421-ben a garamszentbenedeki konvent perben támadta Gímesi Forgách Pétert, a királynői ajtónállók volt mesterét, nyitrai ispánt és hozzátartozóit a Bars megyei Csarád (Charad) és Zway és Goloh (Valkóc részei) birtokaiban, amikor a király végül a Forgáchok privilégiumait erősíti meg.32

Néha tréfásabb, de abban az időben komolynak számító ügyekről is maradtak feljegyzések. így például Norinbergi Ottó 1421-ben nyugtatta Gímesi Forgách Miklós özvegyét, mivel az neki királyi parancsra azt a két lovat nyergestül visszaadta, melyeket tőle az özvegy maróti vámosa vett el, arra hivatkozva, hogy a lovat nem lehet kivinni az országból.33 Gímesi Forgách Péter megbízható nemesnek és ispánnak bizonyult, mivel pl. Zsigmond király 1421. szeptember 17-án megbízta Dawar-i Farkas útonálló és fosztogató elfogásával, javainak elkobzásával a király részére. Ezeket elzárta a király további rendelekezéséig.34 Néhány hónap múlva már nemesek birtokait kellett a király részére lefoglalnia, mivel azok a király rendeletére nem vonultak hadba. A károsítottak között ott szerepelt Elefánti Miklós, Zerdaheli Pál és Tamás, Zsámbokréti János és György, valamint Somszegi László.35

Azonban nemcsak a békés eseményekről maradtak feljegyzések. Bizony a Forgách testvérek között ellentétekre is sor került. Zsigmond király közölte a garamszentbenedeki konventtel Gímesi Forgách Miklós özvegye és fiai: János, István, Imre, László, Péter és György panaszát, miszerint Gímesi Forgách Péter fia, János, meg atyja és édestestvérei, György és István megbízásából a panaszosok Mányán lakó Kancsó Tamás bortizedszedő jobbágyát meg akarták ölni, valamint Komját birtokukon lakó jobbágyaiknak 74 malacát ölették meg. Csitárban a panaszosok kilencedborát elhurcolta, Kelecsényben egy jobbágyukat elfogta és egy komjáti familiárusukat súlyosan megverte.36

1424 novemberében Forgách Péter és János már csitári birtokukért pereskedtek, melyet még 1422-ben számukra Zsigmond király megerősített. Ezt a Kolonhoz tartozó prédiumot azonban Koloni András felesége, Klára is magának szerette volna.37 Itt meg kell említenünk, hogy a Forgáchok és Kolóniák között vérrokonság volt, hiszen Koloni László a korábban említett Forgách János valamelyik nővérét vette feleségül. 1388-ban a Kolóniáknak egyebek mellett Kolonban, Kovácsiban (mint korábban utaltunk rá - 1358-ban, Kolonnái szomszédos, azóta eltűnt település), Gerencséren, sőt Pöstyénben, Szakán (Nyitra része) és Széken (Sopron megye) voltak birtokaik. Az előbb említett per tárgyát képező birtokok Koloni Mihályhoz kerültek, mire a megszorult helyzetben lévő Forgách János adott neki 200 márka kölcsönt azzal a feltétellel, ha ő és Klára nevű leánya lemondanak a gímesi vár birtokaihoz fűződő igényeikről. 1424. november 17-én Koloni Klára nevében még csitári földjeikért pereltek.38

1424. június 25-én a nyitrai káptalan bizonyította, hogy előtte Gímesi Forgách András fia, Forgách Péter mester és annak fiai: György, János és István Gímes várát és név szerint fel nem sorolt tartozékait egymás között négy egyenlő részre osztották.39 A megegyezésre vonatkozó július 30-i jegyzőkönyv már pontosan felsorolta a megegyezés öt pontját:40

- A jobbágyok az egyik ág birtokáról a másikéra csak előbbi földesuruk engedélyével mehetnek át, aki vissza csak a törvényes eljárás betartásával vitetheti őket.

- Az egyes birtokokból befolyó borkilencedet úgy osztják szét, hogy mind két földesúr két-két embere gyűjtse össze egy helyre, azután válasszák szét a termést két egyenlő félre.

- Várőrök, katonák, szakácsok, udvari emberek csak beszegődési idejük letelte után mehetnek át a másik ág szolgálatába.

- Irtványokat a jobbágy csak saját ura embereinek engedhet át, a másik fél jobbágyainak nem.

- A család tagjai között a jövőben felmerülő vitás kérdéseket egyenlő számban választott nemesi bíróság döntse el; a területeiken élő jobbágyokét is. Amelyik fél az ítélettel nincs megelégedve, 50 márka bírságot fizessen.

1425-ben egy komjáti jobbágy verésben pereskedtek,41 majd az is bebizonyosodott, hogy Forgách György Pogrányban földfoglalást követett el Forgách János és István ellenében.42 1428-ban Forgách Miklós és vérbeli rokonsága elzálogosították csornoki birtokaikat Fedémesi Demeter özvegyének, Katalinnak, azzal, hogy ha nem tudnák Katalint a birtokban megtartani, Kalász és Hind birtokaikkal kárpótolják.43 1429-ben Koloni András kovácsi jobbágyai Nagygímesre (Noggymes) törtek és a Forgáchok familiárisait félholtra verték.44 A Forgáchok még ebben az évben pereskedtek a csitári szőlőhegy ügyében az elefánti Keresztelő Szent János pálos kolostorral és András zsérei hospessel.45 1437-ben Rozgonyi István és György megdézsmálta a Forgáchok komjáti borát,46 de még ebben az évben a garamszentbenedeki konvent birtokairól Forgách Miklós, fia János Valkócról 114 kepe zabot, Besenyőről 60 köböl búzát, 40 köböl lisztet, 4 szalonnát, 16 malacot, 24 köböl árpát, 200 csirkét és kacsát lopott,47 valamint Pogrányban és Taszárban bort sajátítottak ki jogtalanul.48

 

Jegyzetek

1. Bártfai Szabó 1910, 56. o.
2. Bártfai Szabó 1910, 56-57.o.; Borovszky 1898, 562 o.; Stulrajterová 1994, 103. o.
3. Bártfai Szabó 1910, 57. o.
4. Sedlák 1980,1/359. o.
5. Fejér VIII/3, 745-746. o.
6. MOL, DL 103261
7. MOL, DL 103273
8. Fejér IX/1, 764/765 o.; Juck 1984, 165-166. o.
9. MOL, DL 75766.
10. MOL, DL 58537, DL 58540, DL 58542
11. MOL, DL 58544; Fejér IX/2, 511-512o.; Bártfai Szabó 1910, 64. o.
12. MOL, DL 58546
13. MOL, DL 75766
14. MOL, DL 41333
15. Ethey 1936, 54. o.
16. MOL, DL 58558
17. Bártfai Szabó 1910, 65. o.
18. Uo. 94. o.
19. Uo. 95-97. o.
20. Fejér X/l, 278. o.
21. Uo. 279-283. o.
22. Ethey 1936, 60. o.
23. Szenmihályi 1988, 1-266. o.
24. Fejér X/2, 123-124.0.
25. Fejér X/8, 417. o.
26. Fejér X/2, 475-476. o.
27. Uo. 497-499. o.
28. Uo. 630-631. o.
29. Uo. 760-761. o.
30. ZsO: 11/1,609.o.
31. Bártfai Szabó 1910, 131.0.
32. MOL, DL 58956
33. MOL, DL 58958
34. MOL, DL 58959
35. MOL, DL 58962
36. MOL, DL 58975
37. MOL, DL 59004
38. Bártfai Szabó 1910, 114-115. o.
39. MOL, DL 58989
40. MOL, DL 58992; Bártfai Szabó 1910, 134. o.
41. MOL, DL 59023, DL 59028
42. MOL, DL 59044
43. MOL, DL 59116
44. MOL, DL 59126
45. MOL, DL 12089, DL 12301
46. MOL, DL 59198
47. MOL, DL 59213
48. MOL, DL 59214

A KÖZÉPKOR UTOLSÓ SZÁZ ÉVE

A XV. század harmincas éveit a nagyurak kapzsisága, a parasztfelkelések, a husziták térnyerése és a török elleni első összecsapások jellemezték. A trónra lépő Hunyadiak országvédő ténykedésétől kicsit eltért a gímesi Forgáchok politikája, akik leginkább csak a vagyonszerzésre összpontosítottak.

1438-ban Forgách Miklós fia, György elzálogosította Menyhe felét Apponyi Tamás lányának, Annának.1 1440-ben Gímesi Forgách Péter végrendelete alapján újra osztották a gímesi vár ingó és ingatlan birtokait.2 1443-ban Forgách János és Imre felszólították testvéreiket, Lászlót, Pétert és Györgyöt, hogy közös birtokuk, a gímesi és komjáti várak védelmére állítsanak zsoldosokat.3 1444-ben a Forgáchok panaszt emeltek, hogy gyaraki, csornoki, valkházi és szőlősi birtokaikat fosztogatták a surányi vár várnagyai, élükön Ország Mihály királyi fokincstartóval,4 majd ugyancsak Ország Mihály ellen emeltek panaszt, aki megostromolta Komját várát és megölte Forgách Lászlót.5 A következő évben a Forgáchok már egymás közt pereskedtek annak okán, hogy a várbirtok mekkora része kit illet, ugyanis Forgách Péter és társai a birtok felét foglalták el, holott azoknak csak egyharmada járt, míg kétharmados többség járt volna Forgách Jánosnak és társainak.6 A Forgáchok egymás közti pereskedései másra is kiterjedtek, így például egy zsitvaújfalusi erőszakos jobbágy-áttelepítésre és gyilkosságra,7 valamint komjáti erőszakos áttelepítésekre és jobbágyverésre, ahol a Nyitra folyón átívelő hidat is felégették.8 1453-ben a Forgách család panaszt emelt Mátyás királynál Keresztúri Cserne Jakab, Elefánty András és Oszlányi János, valamint társaik ellen, akik fegyveresen betörtek herestyéni vámszedői birtokukra, a jobbágyok ingóságait elszállították, a vámosokat megverték, Gímes várát megostromolták, de kifosztották Herestyén, a két Szelezsény, Szentmárton, Hizér, Marót, Hak, Csitár, Pográny, a két Kelecsény és Csornok, valamint Özdöge jobbágyait, és hatalmaskodtak rajtuk. Mátyás király elrendelte a tanúk kihallgatását.9 1462-ben újabb elzálogosításokról tudunk: Gímesi Forgách Félix elzálogosította szentmártoni és gesztéi részbirtokait Szelezsényi Gáspárnak, a gímesi vár várnagyának.10

A Forgáchok, úgy látszik, ekkor nem voltak jámbor emberek. Palóci László országbíró garamszentbenedeki konventhez írt levelében panaszt emelt Csúzi István és társai nevében, mégpedig azért, mert az Albert király halálát követő zavaros időkben a Forgáchok az országot pusztító cseh latrokkal a panaszosok Csúz, Jászfalu, Szemere és Kamocsa birtokait felgyújtották, a jobbágyok ingóságait és állatait ellopták, 5 jobbágyot megöltek, több mint száz jobbágyot otthonából kikergettek, ellopták a Csúziak jogbiztosító iratait, összesen 4000 forintnyi kárt okozva.11

További Forgách-birtokok elzálogosítására is sor került. 1466-ban Alsócsornok jutott ilyen sorsra,12 1469-ben Bélic és Szelezsény.13 1469-ben Szelezsényt véglegesen elveszítették: Gímesi Forgách János özvegye, Margit véglegesen lemondott róla Hrussói Szelezsény Pál javára.14

1470-ben Nyitra megye jelentette, hogy Gímesi Forgách Benedek panasza ügyében nagyhindi tanúkat hallgattak ki, akik bizonyították, hogy a zsérei Thor Máté és Bálint a panaszos egyik hindi jobbágyának feleségét kurvának nevezték, és az ebből keletkező szóváltásban Héra Gergely hindi jobbágyot meg akarták ölni.15 Ország Mihály nádor Bars megyéhez írt három levelében (1470-ben, 1474-ben és 1477-ben) jelentette, hogy Szalakuszy Szilva Miklós, Baróki István és Szelcsényi Pál rokonai betörtek a Forgáchok Szenese (Zenche) és Gederfüss (Gewderfys) birtokaira, és szántókat foglaltak; Nagymányán meg akarták ölni Emőkéi Mihály nemest, betörtek az ottani szőlőhegyre, és ott egy vámost és jobbágyot meg akartak ölni, felgyújtottak egy malmot és jobbágyházat és más hatalmaskodásokat követtek el; Komjáton meg akarták ölni Forgách Albertet is, valamint Gímes vára alatt elfogták a Forgáchok kanászát, és elhurcolták 124 sertéssel együtt.16 A Forgáchok birtokain a megye is hatalmaskodott, legalábbis ez derült ki Mátyás király 1474-ben kelt leveléből, aki írásban szólította fel a megyei elöljárókat, hogy adják vissza a Forgáchok jogtalanul elorzott birtokait, és az okozott károkért tegyenek elégtételt.17 Forgách Péter pogrányi részbirtokát elzálogosították.18 A jó szomszédi viszonyok sem voltak mindig felhőtlenek, volt rá példa, hogy az Elefánthy család sertései a gímesi váruradalom makkosaiban legeltek,19 1475-ben a megye megtiltotta a gímesi várszomszédoknak az ottani makkosok és legelők jogtalan használatát.20

1476-ban már a Forgáchok hatalmaskodtak: Félix és Albert fegyveresen megtámadták Kisvalkházi Tamás és felesége, Fruzsina jobbágyait; Tamást meg akarták ölni; Fruzsinát lovakkal a földre taposták; rokonukat, Benedeket félholtra verték; a közeli árpát lekaszálták és ellopták.21

1478-ban Gímesi Forgách Albert 1000 forint ellenében és fejének megváltására elzálogosította számos barsi, tornai, borsodi és abaújvári birtokát.22 Nemsokára a két Forgách hatalmaskodott egymás ellen. Forgách Albert ebben az évben sem tartózkodott a lopásoktól: ekkor Forgách Félix birtokait lopta meg; maróti, hizéri és kelecsényi birtokaira tört, egy jobbágyát megverette; Gesztődön és Veresváron 50 kepe gabonát lopott.23 Egy évvel később már Albert emelt panaszt Félix ellen Mátyás király előtt, miszerint az komjáti, alsó- és felsőcsornoki, mányai, maróti, kelecsényi, gesztéi és szentmártoni birtokain hatalmaskodott, sőt, Hizérből egy jobbágy lányát is elhurcolta.24 1483-ban folytatódtak a panaszok. Gímesi Forgách Gergely és Kisherestyéni Gyepes János emelt panaszt Forgách Albert gímesi várnagy kelecsényi, hizéri, maróti, béládi és nagyherestyéni betöréseivel és rablásaival szemben.25 Forgách Félix és Forrószegi Imre, Gímes várnagya, panaszt emeltek Forgách Albert ellen csornoki, nagygímesi, maróti, hizéri, kelecsényi, nagyherestyéni, mezőkeszi, csornoki és komjáti betörései, jobbágy verései és rablásai ellen.26 1484-ben Forgách Péter tett panaszt Forgách Albert ellen, aki megtámadta fát szállító komjáti jobbágyát.27 Érdekességként elmondható, hogy a testvérek és rokonok közötti viták ellenére néha együtt hajtották végre gaztetteiket, mint pl. 1485-ben Kistapolcsányi Gergely és Zsófia kistapolcsányi, nagymalonyai és herestyéni birtokain jobbágy megölésével fenyegetőztek, jobbágyokat telepítettek át erőszakkal, földet foglaltak, gabonát és bort loptak, erdőt vágtak ki és égettek fel.28

Míg a Forgáchok birtokaikkal voltak elfoglalva, Mátyás király a bárói ligák fölé emelkedett, elsősorban a tőlük független hadsereg és államszervezet kiépítésével. Magyarországot felvirágoztatta a legműveltebb országok közé. Ebből azonban a Forgáchok alig észlelhettek valamit, mivel birtokszerzési vágyaik tovább folytatódtak Mátyás halálának évében is. 1490-ben Gímesi Forgách János fiai, Péter és Gergely átengedték kisszelezsényi és két somogyi birtokukat Családy Péternek, aki a Forgáchoknak engedte át Család, Kernye (eltűnt település Alsóbodok mellett), Fakusdawarán, Nagyszulán, Geszté, Zsigárd (eltűnt település Alsóbodok mellett), Fakusludan, Chyzolcz és Eon birtokait és részbirtokait.29 Bár Mátyás király belegyezését adta a birtokcseréhez, II. Ulászló csak 1500-ban tudja véglegesen a Forgáchokat új birtokaikba beiktatni, mivel Családi Péter lánya, Anna ellentmondott. 1503-ban és 1504-ben azonban tovább folytatódott a birtokper, a király ismételten is a Forgáchok beiktatására adott utasítást. Végül 1505-ben a két peres fél megegyezett a birtokok kettéosztásáról, illetve egymás osztályostestvéri öröklésének elismeréséről. Mindennek ellenére még 1506-ban is pereskedtek. 1512-ben a birtokokat a Forgáchoknak újraadományozták, de Gesztét, Kernyét és Családot még 1519-ben is feldúlták az elégedetlen haragosok.30 1491-ben II. Ulászló Budára rendelte Forgách Félixet, mivel az Mátyás király halála után engedély nélkül épített várat Komjáton, továbbá elrendelte a vár lebontását is.31 Forgách Albert sorsa is lassan beteljesedett. II. Ulászló közzétette, hogy Gímesi Forgách Péter és Gergely a rabló és fosztogató Albertet parancsára Gímes vára birtokaiból kizárta, és familiárisai közül néhányat felakasztottak.32

1493 év végén, december 30-án a nyitrai káptalan megerősítette, hogy Gímes várát a hozzá tartozó birtokokkal együtt Forgách Péter és Forgách Gergely két egyenlő részre osztották egymás között.33 Persze ők sem voltak mentesek a perektől: 1494-ben a verebélyi Dusnok szőlőhegyen borkilenced lopásával vádolták meg őket, de kiderült, joguk volt a borkilencedhez.34 A kegyvesztett Forgách Albert számos II. Ulászlóra átháramlott birtokát és birtokrészét (Rendve, Kismalonya, Födémes, Köröskény stb.) a király 1494-ben Kálnai Lászlónak adományozta.35 Forgách Albert már a következő évben királyi kegyelmet kapott, ám egy év alatt kárpótolnia kellett a megkárosította-kat. II. Ulászló azt is meghagyta a bíróknak, hogy ezt követően a múltban elkövetett bűnökért nem lehet többé elítélni.36 1498-ban Gímesi Forgách Péter és Gergely eltiltották Forgách Félix osztályostestvérüket a gímesi és komjátai váraik és azok tartozékai elidegenítésétől.37 Forgách Péter és Gergely újraosztották a gímesi várat és tartozékait.38

II. Ulászló 1512-ben Gímesi Forgách Ferencnek, Zsigmondnak, Miklósnak, Lászlónak és Sebestyénnek hűséges szolgálatukért birtokokat adományozott, Perlep és a Hont megyei Marót egy részét, illetve a magszakadt Maróthi Tompa Miklós egyéb birtokait, melyek ezt megelőzően a koronára szálltak.39 Ez ellen több nemesi család tiltakozott, akik a birtokokat maguknak szerették volna.40 1516-ban Devecsery  Székely György önkényes foglalást tett Perieken.41 1512-ben Forgách Péter elzálogosította Kemye birtokát.42 Gímesi Forgách Péter ebben az évben már úgy szerepelt, mint esztergomi vámagy.43 1516-ban II. Lajostól Forgách Péter és Gergely fia Miklós ércbányászati jogot kaptak Feketeváron és más Bars megyei birtokaikon, tízévi adómentességgel.44 Közben az országgyűlés alig foglalkozott a török veszéllyel, inkább a lázongó parasztokat próbálta féken tartani. Munkájuk betetőzéseképpen 1514-ben életre hívták a Tripartitumot, az ún. Hármaskönyvet, mely magába foglalta a parasztok mindennemű megrövidítését. Míg Gímes jobbágyaira egyre nagyobb terhek hárultak, a Forgáchok további birtokokat próbáltak szerezni, így Forgách Péter, Miklós, Ferenc és Zsigmond 1518-ban Mezőkeszin és Sókon jutottak újabb részbirtokokhoz.45 1519-ben Forgách Pétert és más nemeseket megvádoltak azzal, hogy Komjáton, Újfaluban, Nagyhinden, Nagyherestyénben, Csitárban, Vajkon, Gyárakon, Mányán, Kiscsornokon, Családon, Kemyén, Gesztén és másutt hatalmaskodtak, jobbágyokat hurcoltak el a gímesi várba, és okiratokat loptak. II. Lajos király elrendelte az ügy kivizsgálását, és a vádlottakat nem találta bűnösnek.46 1520-ban a szomszédos nemesek, Kisherestyéni Gyepesek és Kisbéládyak Gímesi Forgách Ferenc és Miklós nagybéládi erdeire törtek.47 1523-ban a Forgáchok II. Lajos rendeletére elveszítették Perlep és Nagybélád birtokaikat,48 1525-ben pedig hatalmaskodtak Kisszőlősön,  Gesztődön, Nagyherestyénben, Hinden és Kisbéládon.49 Még ebben az évben II. Lajos a Forgách családnak a privilégiumban lefestett és leírt címert és a kard jogát -jus gladii (pallosjog, szabad ispánság) - adományozta.50 1525. december 2-án a Forgáchok egy 42 oldalas füzetben pontos birtokösszeírást vettek fel a hozzájuk tartozó községek teljes listájával, az adózó jobbágyok neveivel. Ekkor a gímesi várhoz tartóztak pl. (teljesen vagy részben) Menyhe, Csitár, Pográny, Gímes stb.51

A középkor végén az uradalomnak fizetett adón túl, mint azt már korábban említettük, az egyháznak is kijárt a részesedés. Mivel a Kisbarshoz tartozó Gímes az Esztergomi Székeskáptalannak tartozott fizetni, tekintsük át, kinek csordogált a gímesi jobbágy egyháznak beszolgáltatott adója:52

1500: Esztergomi Dénes, kanonok; Túri Gergely, esztergomi kanonok, püspök; Szőlősi Lőrinc, kanonok; Fiadi Gergely, kanonok

1501: Szőlősi Lőrinc, kanonok; Pesti Gergely, decretorum liceníiatus; Garai Antal, kanonok

1507: quinta prepositi cum canonicali portioné (Gymes utraque — mindkét Gímes!)

1508: Szini Tamás, esztergomi kanonok, sasvári archidiakónus; Tornai István, kanonok, alkántor; Nyitrai archidiakónus (Tasnádi Tamás, esztergomi kanonok, püspök?)

1509: Erdődi Mihály, kanonok; Siklósi Péter, kanonok; Budai Bálint, kanonok; Váradi János, esztergomi érsek, oltárigazgató; Esztergomi Pál, kanonok

1510: Tornai István, kanonok, alkántor; Körmendi János, decretorum doctor; esztergomi kanonok, komáromi archidiakónus, esztergomi lektor; Boldogasszonyfalv(a)i Ferenc, esztergomi kanonok, prépost

1511: Siklósi Péter, kanonok; id. Szatmári János, kanonok; Rosetus(i) Lázár, kanonok

1512: Pécsi László v. Miklós, kanonok

1513: Kaplonyai (Lelei) László, kanonok, prépost; Nyitrai archidiakónus (Tasnádi Tamás, esztergomi kanonok, püspök?); Pécsi László v. Miklós, kanonok

1514: Báncsai Miklós, kanonok; Klys-i (Kolosi?) András, kanonok; Verebélyi Mihály, kanonok; kb. Ibrányi (Vajai) István, kanonok, custos

1515: Báncsai Miklós, kanonok; ... szublektor; Bakócai Péter, kanonok; Boldogasszonyfalv(a)i Ferenc, esztergomi kanonok, prépost

1516: Erdődi Mihály, kanonok; Endrédi Miklós, kanonok; Klys-i (Kolosi?) András, kanonok

1517: Nyitrai archidiakónus (Tasnádi Tamás, esztergomi kanonok, püspök?); Kalábriai Corofeus Ferdinánd, kanonok; Komáromi archidiakónus?; Kaplonyai (Lelei) László, kanonok, prépost

1518: Klys-i (Kolosi?) András, kanonok; Asszonyfalv(a)i Mátyás, kanonok; Bakócai Péter, kanonok; Vajai Ferenc, kanonok

1519: Bak (Bach) János, kanonok; Tasnádi Tamás, esztergomi kanonok, püspök; Váradi János, kanonok, oltárigazgató vagy Muzarellus János, kanonok, oltárigazgató

1520: Báncsai (Squaquara) Mátyás, kanonok; Szentesi Cherubin, kanonok; id. Szatmári János, kanonok; Boldogasszonyfalv(a)i Ferenc, esztergomi kanonok, prépost; Eszéki archidiakónus

1521: ..., lektor kanonoki részesedéssel

1522: ..., lektor kanonoki részesedéssel

1523: ..., lektor kanonoki részesedéssel

1524: ..., lektor kanonoki részesedéssel

1525: Vári András, kanonok; kb. Ibrányi (Vajai) István, kanonok, custos; Bak (Bach) János, kanonok; Komáromi, archidiakónus

1526: Gömöri archidiakónus (Nyási Demeter, kanonok, esztergomi vikárius, püspök vagy Iborliszkói István, esztergomi kanonok?); Újvári N., kanonok; Lőcsi N., kanonok; Vári András, kanonok; Ursinus N., kanonok.

Jegyzetek

1. MOL, DL 59230
2. MOL, DL 59260
3. MOL, DL 59279
4. MOL, DL 59288
5. MOL, DL 59289
6. MOL, DL 59309
8. MOL, DL 59323
9. MOL, DL 59497
10. MOL, DL 59503
11. MOL, DL 59523
12. MOL, DL 59535
13. MOL, DL 59557
14. MOL, DL 24524, DL 24525
15. MOL, DL 59581
16. MOL, DL 59590, DL 59614
17. MOL, DL 59612
18. MOL, DL 59618
19. MOL, DL 59613
20. MOL, DL 59623
21. MOL, DL 59629
22. MOL, DL 85078
23. MOL, DL 59693
24. MOL, DL 59712
25. MOL, DL 59717, DL 59719
26. MOL, DL 59714
27. MOL, DL 59713
28. MOL, DL 59735
29. MOL, DL 59787, DL 59788
30. MOL, DL 59896, DL 59900, DL 59927, DL 59930, DL 59942, DL 59951, DL 59951 , DL 59953, DL 59963, DL 59964, DL 60008, DL 47296
31. MOL, DL 59809
32. MOL, DL 59820
33. MOL, DL 59835
34. MOL, DL 59840, DL 59843
35. MOL, DL 90716
36. MOL, DL 59855
37. MOL, DL 59878
38. MOL, DL 59946
39. MOL, DL 39216
40. MOL, DL 47012
41. MOL, DL 104496
42. MOL, DL 60005
43. MOL, DL 47036
44. MOL, DL 60037
45. MOL, DL 47270
46. MOL, DL 68170, DL 60059
47. MOL, DL 60075
48. MOL, DL 47522
49. MOL, DL 38870
50. MOL, DL 60103
51. MOL, DL 71396
52. Sólymos 2002, 64., 68., 74., 77.,83.87., 93., 97., 102., 107., 110.,116.120., 126., 131., 139., 142., 147.,153.156., 163., 170. o.

GIMES A TÖRÖK FELHOLD ÁRNYÉKÁBAN

1526-ban a mohácsi csata eldöntötte: a török huzamosabb ideig meg tud telepedni Magyarországon. Persze Mohács önmagában nem lett volna elég: az események kedvezőtlen alakulását nagyban befolyásolta az ország megosztottsága, valamint a török mellett meg kellett volna küzdeni a térnyerő Habsburgokkal is. Mohácsot követően a török eredménytelen hadjáratot vezetett Bécs ellen, de miután azt nem tudta bevenni, más irányban is támadt. 1530 nyarán Mehemed belgrádi pasa 20.000 törököt küldött hadba, akik Pest mezejéről Esztergom felé vették útjukat, majd innen gyorsan Vág és Nyitra között termettek. Útjukat tüzek, rablás és pusztítás jelezték. Sok embert megöltek, másokat elhurcoltak rabszolgának. Később átkeltek a Nyitra folyón, pusztítottak Gímes környékén, majd pedig Léva és Garamszentbenedek vidékén fekvő népesebb és gazdagabb falvakat támadták meg. így a gímesiek bizony korán megismerkedhettek a törökkel. Felégették a központi településeket és mezővárosokat: Komjátot, Verebélyt, Csiffárt és Aranyosmarótot. Murát és Usreff pasák mindenütt pusztítottak. Egy alkalommal a Nyitra völgyéből 15 nap alatt 10.000 foglyot hurcoltak el. 154l-l547-ben az ún. második török háború alatt elfoglalták Budát, Vácot, Pécset, Székesfehérvárt, Esztergomot, Visegrádot, Hatvant, Nógrádot stb. Esztergommal szemben, a Duna túlsó partján az elfoglalt Kakát település helyén új török erődöt építettek, melyet Dzsigerdelen Parkaninnak neveztek (ma Párkány). Nyárhíd falva mellett a magyar sereg épített egy jelentős palánkvárat - Újvárt, Érsekújvárt. A török azonban gyakran portyázott sikeresen az északibb területeken is: 1541-ben és 1543-ban újra rabolt Nyitra vidékén. Gyakoriak voltak a török támadások a Forgách érdekeltségű Komját oppidumban is.1 Az 1542-ben a pozsonyi országgyűlés döntése értelmében egy 88 erődből álló védelmi övezet létrehozását tervezték, melynek része lett a gímesi vár is.2

1544-ben továbbra is folyt a bortermelés a gímesi várbirtokokon: Forgách György 34 hordó bort adományozott fiainak, Péternek és Györgynek Gímes-ről. Itt azonban meg kell említenünk, hogy gyakran a komjáti jövedelmeket is itt tárolták, illetve a család is inkább itt húzódott meg a török veszedelem elől.3

1549 azonban más miatt is jelentős volt a Forgách család életében. November 27-én ugyanis fej- és birtokvesztés ítélete születik, mivel egyebeken túl megölték Koppány György császári kapitányt. Az ítélet teljes végrehajtásáig a birtokot a király emberei kezelték, a Forgáchokat birtokaikról kiűzték. Forgách Lászlóné Révay Zsófia imigyen panaszkodott Gyulai Katának: Mi magunk felől azt írhatom, hogy a király embere benn vagyon Ghymesben, minekünk asszonyoknak és az leánygyermekeknek semmit sem adnak, hanem csak az Sigmond uram négy fiának és az én egy fiamnak. Továbbá király személyünk szerint tizenötöd napra felhivatott, hogy az mi igazságunk vadyon benne, hát fölvigyük s igazságunkat mutassuk benne. Az ingó marhából megadják mind az mi személyünkre és az leányokra kiadja, baromból, búzából ezféle marhából. Ezt is írhatom kegyelmednek, hogy az kinél marhánk volna s elenyésztené avagy megtagadná, ugyanazon hűtlenségben esnek az mibe mi vagyunk. Pártfogóik sokat tárgyaltak a királlyal, hogy segítsenek a kegyvesztett Forgáchokon. Helyzetüket nagyban rontotta, hogy ráadásul a protestáns felekezethez húztak (vö. a reformációról szóló fejezetünkkel). Végezetül sikerült kialkudni a kegyszerzéshez szükséges díjak nagyságát, minek következtében Koppány hozzátartozói 2000 forintot kaptak, a többi károsult ennél jóval kevesebbet, bár meg kell jegyezni, hogy igen sok kárigénylő volt. Később a fej maradt, de a birtok nagy hányada - összesen 200 jobbágytelekkel - megcsorbult, azokat Szomor János királyi ügyigazgató, Ráveni Mihály országbíró és Horváth Bertalan kapitány kapták meg. A gímesi porták maradtak, mindössze 3 került Horváth Bertalan birtokába."

Az 1549. évi Forgách-vagyonösszeírás Gímesen és Komjáton sokat elárul a birtok nagyságáról, jövedelmeiről és egyáltalán az akkori termelési és gazdálkodási viszonyokról. Összesen 2061,5 köböl búzájuk volt, valamint 166,5 köböl finom búza, zab 351 köböl, árpa és tönköly 56,5 köböl, bor 165,5 akó, sör 90 hordóval stb. A különféle adókból egyéb pénzjövedelmei is voltak.5

1551-ből maradt fenn korabeli feljegyzés egy Forgách-birtoki esetről. Két török martalóc berohant egy jobbágy házába, és el akarta hurcolni annak szép fiatal feleségét. Az asszony kardot ragadott, és megsebesítette a két törököt. Ezt követően hat, majd tíz török támadta meg, ám ez karddal valamennyit elűzte. 1556-ban a török két Komját környéki falvat is elpusztított, 1565-ben pedig Surányról jegyezték fel, hogy a „törökök torkában van".6

A gímesiek mintha mit sem akartak volna tudni a török világ veszedelméről, tovább kereskedtek távoli vidékekkel. Kiderült például, hogy a gímesi Zámbó Ambrus 1558-ban a bécsi vásáron 91 ökröt adott el, párját 22 forintért.7 A gímesi vár ekkortájt (1559-ben) már nagyon rossz állapotban volt, ami elsősorban a kettős birtoklásból adódott, ráadásul a várat valószínűleg csak várnagyok tartották fenn, mivel Forgách Zsigmond és Forgách Péter nagyobbrészt Komjáton tartózkodtak.8 1564-ben a király megerősítette a Forgáchokat Gímes, Kisgímes, Pográny, Kalász, Nagyhind stb. birtokaikban.9

Az 1570. évi török adóösszeírás Gímest, mint az esztergomi szandzsáknak adózó települést tünteti fel. Az összeírásban neve Gyimösként szerepel. Itt egy adózó házban a következő személyeket sorolták fel: Herszeg Gál, Jancsó Herszeg, Rigós (?) Herszeg, Silink (?) Pál. Ezek közül a Jancsó név mindmáig fennmaradt Gímesen. A jövedelem évi átalányban 300 akcsét tett ki.10 Gímes 1576-ban is a behódított községek között szerepelt, vára megsérült." Ezután a nép hol magyar földesurának adózott, hol a töröknek, hol pedig mindkettőnek. A termelés folytonosságát bizonyítja az az adat, mely szerint 1578-ban 182 akó bor után adóztak (1 akó kb. 50 L).12 Ugyancsak 1578-ban meghalt Szomor Pál, aki után leánytestvére örökölt. Azonban Forgách Simonnak sikerült tőle visszavásárolni a korábban tőlük elvett birtokot gímesi, pogrányi stb. birtokrészekkel. Ebben az időben azonban már olyan volt a török szorítása, hogy az egyes birtokrészeket nem is lehetett kimérni.13

Forgách Ádám, a törökverő gróf

Más adatok szerint még 1579-ben is Szomor Pál a gímesi váruradalom községeinek (rész)birtokosa. Ebben az évben a következő községek adóztak neki: Lót, Sók, Gímeskosztolány, Gímes, Kálaz, Zsitvaújfalu, Velsic, Gesz-tőd, Kisszelezsény, Marót, Hizér, Mezőkeszi, Alsó- és Felsőcsornok, Nagy-mánya, Gyárak, Szenese, Vajk, Nagyhind, Menyhe, Csitár, Nagyherestyén, Kelecsény, Csarád, Veresvár, Nagykozmály, Kis- és Nagybélic, Borogyán, Ság. Az uradalom urbáriuma megjegyezte, hogy Gímesen mindössze egy adózó szesszió tartozott hozzá, melyet Ballá János bírt, ám ő a töröknek is adózott. Megszabott évi adója a gímesi várúrnak 1 forint 15 dénár volt. Ezenfelül munkájának kiváltására 60 dénárt kellett fizetnie, valamint kilencedet terményeiből és borából. Nyolc ekealjnyi földet használt.14

A török gyakran kerülgette a Forgáchok komjáti kastélyát is. Itt megjelent a nyitrai püspök is, hogy annak állapotáról jelentést tegyen a főhercegnek. Megállapította, hogy az könnyen felgyújtható, mivel náddal fedték, és őrségét mindössze két hadnagy és 30 ember alkotja. A kastélyban csak öt ember tartózkodott a köteles 16 helyett, ezért annak személyzetét végül a püspök töltötte fel. Az elhanyagolás oka az volt, hogy a Forgáchok között megromlott a viszony, és egymásra szerették volna hárítani a védelem terheit. Kiderült még, hogy Forgách Istvánnak egy török foglya is volt a kastélyban, aki ott szabadon járt-kelt, majd valószínűleg a hanyag őrök segédletével vissza is szökött övéihez.15

1590-ben 183 akó utáni boradó fizetéséről maradt fenn adat.16 A XVI-XVII. század fordulóján jelentős szervezkedésre került sor Nyitra megyében, hogy a törököt kiűzzék.17 A nemesek azonban a döntések ellenére nem mind vettek részt a török elleni csatában. Forgách Imre például 3 lovast küldött maga helyett, ám ezek három héten belül megszöktek. Forgách László bátyját, Pétert küldte maga helyett, ám az is megszökött. így a haza védelme gyakran német zsoldosokra hárult a magyar nemesek érdektelensége miatt. Forgách Zsigmond, a későbbi nádor is német katonaság behozatalát sürgette.18 Ennek ellenére 1599-ben a Felvidéken portyázó törökök újra több mint 10.000 foglyot ejtettek, a házakat felégették, a marhákat elhajtották.20 A XVI-XVII. század fordulóján a török nyomás következtében nagy lakosságcsökkenést figyelhetünk meg az egész Nyitra megyében,20 amit az alábbi gímesi adatok is alátámasztanak: míg 1598-ban még 58 ház volt a településen, 1600-ban már csak 50, és 160l-re számuk 36-ra csökkent.21 1600-ban Gí-mesen már csak 40 akó bor után adóztak.22

1606-ban a magyar és a török megkötötte az ún. zsitvatoroki békét. Ezt követően a török területi felosztás szerint Gímes és környéke az esztergomi szandzsák verebélyi járásához tartozott.23 Nagyok voltak a jobbágyok terhei, a magyar földesurak sem kímélték őket, ezért 1610-ben Gímesen jobbágyfelkelésre került sor.24

Forgách Imre könyve Zrínyi Miklós szigeti hőstetteiről 1587-ből

A sérült várat 1613-ban Forgách Zsigmond hozatta rendbe, ám 1618-ban Bethlen Gábor seregei pusztították újra.25 Bethlen Gábor tiszántúli és erdélyi középnemesi családból született. Bár megfordult a Habsburgok udvarában is, szembekerült a nemesekkel, és törökországi emigrációba kényszerült. Innen visszatérve azonban erdélyi fejedelem lehetett. Hadvezére lett a Felvidék leggazdagabb embere, I. Rákóczi György.

1622-ben, 1623-ban, 1624-ben újabb nagyobb török betörések voltak Nyitra vármegyébe. 1624-ben Eszterházy megerősítette a verebélyi palánkot, és Komjátra is kért legalább száz lovast és ugyanannyi gyalogost, mivel a török újfent fenyegetőzött. 1640. augusztus 4-én Surány elpusztítása után a védelem ellenére ugyanarra a sorsa jutott Komját is, amelyet feldúltak, és lakosságának egy részét lemészárolták.26 A korabeli híradások így tudósítottak a Forgách-érdekelt Komjátról: Az mi károkat cselekedtek az törökök Komjátin az elmúlt három vagy négy esztendő alatt computalván, igazán hitünk szerint hat izben vitt el az török az urak majorjábúl, és kit mezőben, kit réten, találtak huszonhét embert; kit levágtak, kit elevenen vittek el, négyet levágtak kettőt vittek el, az urak ökreibül tizenhét számot, lovat nro hetet.27 Időközben, 1637-ben Forgách Imre báró kiadta Zrínyi Miklós emlékére a Szigetvár ostromáról szóló De Sigetho című könyvét.28

1647. február 20-án nagy leltárt készítettek a várban, s bár a lista hosszúra sikeredett, szegényes képet nyújt a vár „gazdagságáról", alig bírt harcászati felszereléssel is.29

Közben a XVII. század első felében is tovább folytatódott a termelés, amiről az alábbi gímesi bortermések tanúskodnak: 1601-ben 3 akó, 1602-ben 55 akó, 1603-ban 185 akó, 1604-ben 200 akó, 1607-ben 95 akó, 1616-ban 105 akó, de 30 évvel később, 1646-ban már 1415 akó (!) bor után adóztak.30

1652. augusztus 26-án 5 és 6 óra között nagy károkat szenvedett a török a közeli nagyvezekényi csatában, melynek helyszínét mindmáig emlékmű jelzi. Forgách Ádám gróf, aki ekkor újvári főkapitány volt, megfigyelte az északnak tartó török sereget és utánuk vonult. Nagyvezekénynél utol is érte őket, és rajtuk ütött. A csata győzelmes volt, de sok derék magyar vitéz is odaveszett, nem utolsósorban az Eszterházy család 4 tagja.31

A XVII. század közepén a gímesi vár nagyon rossz állapotban volt, és a várépületet jobbára már csak magtárnak használták.32

1662-ben Lipót király, az országrendek és az országgyűlés elrendeli Nyitra mentének megerősítését, beleértve Komjátot is. Bár meghagyták, a töröknek semmi módon ne adják meg magukat, a következő év olyan zivataros volt, hogy az egész vidék megsínylette, és alig törődtek a védelemmel. 1663. június 11-én Belgrádból 200.000 török vágott neki a nagyvezír irányításával. Július 15-én már Budán voltak, ahonnan 30-án indultak Újvár felé. Forgách Ádám újvári kapitány abban bízott, hogy a párkányi hídfőnél megállíthatja a törököt, de vereséget szenvedett és visszavonult Újvárba. Augusztus 17-én a nagyvezír felszólította Forgáchot az újvári vár átadására. Újvár még egy darabig tartotta magát, de szeptember 25-26-án Forgách mégis feladta a védelmet. Innen a török már könnyűszerrel nyomult előre, és hamarosan elfoglalta az északabbra fekvő várakat, beleértve Nyitrát, Gímest és Lévát.33 Nyitra 1663. október 15-én esett el, és ebben az évben a török 150.000 foglyot (!) hurcolt el a meghódított területekről.34 Evlia Cselebi török író-utazó szerint a gímesi várat Kösze Ali pasa szerdár hódoltatta be (a török útleírásban Gímes a bonyolult írásvetés szerint mint Kyms szerepelt).35

Jó török szokás szerint összeírták a behódoltatott adózók névsorát-és adó-terheiket (defter). Az akkor újvári ejálethez és esztergomi tímárhoz tartozó Gímös városban (így!) a következő felnőttek voltak (betű szerinti átirat a török eredeti alapján):36

Ballá György, fia Mihál legény, fia Anbrus legény, Szabó Pál, fia Pál legény, Lukács Mihál, Gál Mihál, Polák Mihál, Polák Balás, Mónár György, fia Mihál legény, Oroszi János, Varga Mihál, testvére János, Mónár Mihál, Herszeg András, Pálinka András, Ballá János, fia János legény, Kőris Pál, fia István, Ballá András, Ballá Mihál, Fazikas János, Csóka András, fia András legény, Gál János, Sinka András, fia Pál, Sinka Balás, másik Csóka András, Sipos András, fia Benedik, Fija Jancsi, Gímösi Mihál, Pogán András, Ballá András, Finta Mihál, Finta Balás, Mónár Pál, Herszeg György, Csikós Ádám, fia István legény, Patyi István, Sánto István, Kirincsai György, Barbíl András, Csóka István, Csóka János, Benco Mihál, Adamka Pál, fia András legény, Fistös Pál, Gál György, Nagy János, fia András legény, fia Pál legény, Benco János, Andrásko András, Rabi Lukács, Lukács Pál, Csákvári György, Csóka Petör,fia Mihál legény, Fazikas Márton, Mészáros Balás, Tót István, Kovács Petör, Filep István, Fazikas András, Kirincsai György, Ballá Balás, Sípos András, Csóka János, fia András legény, Tót Márton, Bakó György, Siska János, Kolár Balás, Nagy András, Tót András.

A felsorolt 82 jobbágy ilyen összesített adóteherrel tartozott a töröknek (érték akcseban kifejezve, 1 kila = kb. 12 kg):37

Az összesített defter szerint Gímes török ura Zeámet Júszuf ben Ömer (1371 akcse), Abdülbáki ben Ömer tímárja (8850 akcse), Haszan tímárja (6000 akcse) és Mehmed ben Díváne (91.9 akcse) lett.38

1664. április 23-án Nyitra felszabadult a török rabigából, Újvár azonban csak 1685-ben lett szabad. Még Nyitra felszabadulása után is gyakran eljött erre a vidékre az újvári török portyázni, hogy a jobbágyokat behódoltassa, és hogy jogosnak vélt adójövedelmét behajtsa, ám Nyitrát többé mégsem merték megtámadni.39 Gímes ekkor már nem számított komoly végvárnak, az ezzel a területtel foglalkozó munkák meg sem említik Sempte, Sellye, Lipótvár, Farkasd, Kistapolcsány, Nyitra, Léva stb. mellett.40 A törökök portyái már gyengébbek, visszafogottabbak: 1669-ben az oszmán támadók 800 lovasa pusztította a Nyitra környéki falvakat,41 és 1671-ben még egy pillanatra felcsillant Gímes neve: a várat újra elfoglalta a török, de inkább csak a rosszul megszervezett védekezés miatt.42 1673-ban és 1682-ben újabb Nyitra vidéki pusztításokról maradtak fenn adatok, majd 1685. július 7-én a törököt véglegesen kiverték Újvárból, és többé nem fenyegette Nyitra vidékét sem.43

Jegyzetek

1. Matunák 1895b, 1-4. o.
2. Podhorec, Gálik 1991, 21.
3. Uo. 18.
4. Bártfai Szabó 1910, 215-220. o.
5. Uo. 222-225. o.
6. Matunák 1895b, 1-4. o.
7. Ethey 1936, 56. o.
8. Bártfai Szabó 1910, 290-291. o.
9. Uo. 291-292. o.
10. Fekete 1943, 162. o.
11. Borovszky 1898,616.
12. Kazimír 1986, 188.0.
13. Bártfai Szabó 1910, 281.0.
14. Marsina, Kugík 1959,1/409-416.
15. Tagányi 1887a, 1-2. o.
16. Kazimír 1986, 188.0.
17. Borovszky 1898, 617-619. o.
18. Tagányi 1887a, 1-2. o.
19. Uo. l.o.
20. Borovszky 1898, 617. o.
21. Kohútová 1990, 115. o.
22. Kazimir 1986, 188.0.
23. Borovszky 1898,619.0.
24. Kropilák 1977,1/528; Pisofí, Velba 1970, Gyme§ (old. nélk.)
25. Fényes 1851, 1/48-49. o.; Gergelyi 1965, 46. r.; Súpis pamiatok, 521. o.; Fehér, Púchovsky, Bóna 1998, 7, 19. o.
26. Matunák 1895b, 1/1-4. o.
27. Uo.
28. Bártfai Szabó 1910, 312-313. o.
29. Uo. 464-477; Ethey: I. m. 61. o.
30. Kazimír 1986, 232. o.
31. Matunák 1895b, 11/1-4. o.
32. Bártfai Szabó 1910, 463. o.
33. Matunák 1895b, 11/1-4 o.; Kopöan, BlaSkoviö 1985, 3-4. o.
34. Matunák 1897, 1-4. o.
35. Cselebi 1985, 400. o.
36. Blaskovics 1993,326.0.
37. Uo.
38. Uo. 360-380.
39. Matunák 1897, 1-4.0.
40. Matunák 1895a, 1-4.0.
41. Blaskovics 1993, 12.
42. Ethey 1936, 60-6 l.o.
43. Blaskovics 1993, 12.

A REFORMÁCIÓ SZELE

A FORGÁCH-BIRTOKOKON ÉS GÍMESEN

Lassan Gímes egéről teljesen eltűnt a félholdas lobogó, de nem zárult le teljesen a kor hatása. Elsősorban az ellenreformációnak köszönhetően, számos környékbeli község elnéptelenedett, és az őslakosok helyére újabb, főleg szlovák telepesek érkeztek, aminek hatására a lakosság szerkezete számos helyen átrétegeződött.1

Mikor jelentek meg az egyházreformáció első jelei Gímesen? Az első gímesi templom építési idejét sajnos nem ismerjük, de 1623-ban már írások tesznek róla említést. Ekkor már a protestáns felekezetek kezén volt,2 de a korabeli események ismeretében eredetileg nyilvánvalóan a római katolikusok használták. A templom későbbi sorsáról is kevés az adatunk, de a reformáció Nyitra vidéki térnyeréséről számos korabeli utalás tanúskodik. A Forgáchok szimpátiája a protestáns felekezetek tanai iránt nagyon korai. 1548-1549-ban Várday esztergomi érsek a Komjátot is birtokló Forgáchok ellen panaszt emelt, mivel Luther és Zwingli tanait vezették be birtokukon. Ezért felkérte a királyt, hogy az ilyen eretnekséget büntesse meg. Ezt azzal indokolta, hogy másokat ne „fertőzzenek" meg, mivelhogy szerintük „lassanként oktalan állatokat is kezdenek imádni az országban ". Komjáton, a Forgách család birtokán először Luther tanait követték, majd áttértek a kálvinista hitre.3 Hűtlenségi perük (vö. az előző fejezetben) lezárásakor 1550-ben ugyancsak feltételként szabták nekik régi hitükhöz való visszatérésüket: ha a Forgáchok, feleségeik és gyerekeik felhagyva a téves és bűnös dogmákkal és hibás tanokkal, az igazi ősi katolikus hitet elismerik, tartják és megőrzik, azt alattvalóiknak katolikus papok által hirdettetik és taníttatják, a szentségeket, szertartásokat és szokásokat a római katolikus anyaszentegyház szokása szerint szolgáltatják ki és megtartják.4 Komjáton 1573-tól kálvinista könyvnyomda is működött, melynek tulajdonosa Huszár Gál volt.

Gímesen a múltban nem volt plébánia, a mindenkori lédeci pap látta el a hívőket lelki táplálékkal. Az 1560. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megjegyzi, hogy László lédeci pap már a protestáns felekezetekkel szimpatizál, mivel megnősült, de azért a többi előírást még betartja. Kolon plébániája üres.5 10 ével később már Gímesen és a környező falvakban (Kolon, Gímeskosztolány, Nagyhind stb.) adataink vannak protestáns felekezetüekről.6 1608-ban újra hallunk a koloni és zsérei protestánsokról.7 A Forgáchok a protestáns felekezetek hívei voltak a XVII. század elején is, ami az ellenük irányuló gyűlölködéshez vezetett, sőt, alkotmánysértéssel vádolták meg őket.8

A római katolikus egyház erélyesen fellépett a reformáció ellen. 1646-1647-ben az országgyűlésen a protestáns rendek számos összetűzésről számoltak be. Ezekből megtudjuk, hogy a gímesi protestáns templomot a nagyhindivel és a gímeskosztolányival együtt Pálffy Katalin foglalta el.9 Mindenesetre az esztergomi főegyházmegye 1647. és 1657. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve még csak említést sem tesz a gímesi templomról,10 talán mert a protestánsok kezén lehetett, vagy már ekkor lepusztult volt. Ez utóbbi külön kiemeli, hogy Néveren vannak katolikusok, lutheránusok és kálvinisták egyaránt, de egyiknek sincs papja.11 Ekkortájt a Komjáti Egyházmegyéhez tartozó Kolonnák református papja volt Ujváry István személyében,12 aki talán a gímesi kálvinistákat is ellátta. Az 1674. évi vizitáció külön beszámolt a lepusztult gímesi templomról13 (vö. a templomról szóló fejezetünkkel). 1681-ig eltűnt már a koloni református egyház is.14 A későbbiekben Gímesen nem működött protestáns gyülekezet, bár elvétve itt is akadtak augsburgi evangélikusok, illetve egy-két kálvinista (vö. a felekezetekről szóló fejezetünkkel).

Jegyzetek

1. Csámpai 1994, 34-35. o.; Zudel 1995, 12-14 o.; Fehér 1997, 55-58. o.
2. Gergelyi 1965, 44. r.
3. Kúr 1993, 81-82 o.; Bártfai Szabó 1910, 220. o.
4. Bártfai Szabó 1910, 220-221. o.
5. Buckó 1939, 192-193. o.
6. Kvacala, 1935, 89. o.
7. Tagányi 1887c, 1. o.
8. Bártfai Szabó 1910, 490. o.
9. Tagányi 1887c, 1. o.
10. Visitatio 1647-1674, 76-79, 148-150. o.
11. Uo. 150.
12. Thury 1908,457-458.0.
13. Visitatio 1647-1674, 268. o.
14. Kúr 1993,241.0.

A KURUC KORTÓL A SZABADSÁGHARCIG

I. Lipót uralkodása idején a klérus mindent megtett, hogy a protestánsokat teljesen elűzze. Abszolutizmusa kiváltotta a kuruc felkeléseket, melyek elsősorban a németek ellen irányultak (labancok). A kurucok első nagy vezére a Felvidék egyik gazdag emberének fia, Thököly Imre lett. A kuruc királynak is nevezett vezért még a török is támogatta a német ellen. Felkelése következtében a Habsburg hatalom is némileg visszafogta magát. Azonban a török végleges kiűzése után a német még nagyobb erővel telepedett a többi népekre. Kezdetét vette a Rákóczi-féle felkelés, és 1700 után csaknem valamennyi vár a kuruc kézre került. Igaz, ezt az állapotot nem tudták sokáig fenntartani, és 171 l-ben a Szatmári Béke megkötésével lezárult a történelem eme fejezete is. A kor eseményeinek aktív résztvevője volt Gímes környéke is.

Mi is zajlott itt Nyitra vidékén? A XVII. század vége felé a németek már mindenütt ott voltak, és kegyetlenül kizsákmányolták a jobbágyokat. A pórnépnek amúgy sem jutott sok jog, és ami kijárt, azt is sárba taposták. Sokáig tartana felsorolni a németek nyitra-vidéki túlkapásait.1

A kuruc kor idején a gímesi várban II. Rákóczi Ferenc hűséges vezére, Forgách Simon gróf ténykedett, aki végül parancsmegszegés miatt száműzetésbe került.2 Krasznahorka várában fogságba ejtették, ahonnan így írt feleségének, rabságáért Bercsényit hibáztatva:

Édes Kincsem, Addig fáradoztam szívesen és hadakoztam az szabadságért, hogy rabságot nyerek. Nem tudom miért, de az méltóságos Fejedelem csak megfogatott, most visznek, hova, ők tudják. Bizom az istenben és az igazságban. Tudom azt is, hogy a méltóságos Fejedelem jó lelkű Fej eledelem, el nem veszt, az ország törvényét observálni fogja. Én magamat semmiben sem érzem (bűnösnek), mert hazámnak ő nagyságánál csak gondolattal se vétettem. (...) Én az méltóságos fejedelmet nem okozom, de adjon Isten előtt számot, az ki ily nagy gyalázatomnak az oka. Az méltóságos Fejedelem kegyelmes és igaz, s tudja mit teszen az ártatlanok raboskodása, meglátván ártatlanságomat, nem fog sanyargattatni. Mindent békével eltűrnék, de tudom az sok nyelvek mocskát, azt fogják hirdetni, hogy árulója vagyok nemzetemnek. Én Istennek ajánlom ártatlanságomat, kérlek egészségedre vigyázz az gyermekeimnek atyai áldásomat adom s maradok édes szivem igaz hived szegén rab Forgách Simon.

Forgáchné mindent megtett, hogy férjét kiszabadítsa, ügyével Rákóczi is foglalkozott.3 1707 júniusában 32 hét rabság után Forgách Simon így írt a fejedelemnek: az Jesus Christusnak haláláért, szent vérinek kihullásásért kérem, és annak mélséges öt sebéért kérem Felségedet, szegény árva házam népét vegye oltalmába, és el ne hagyja őket, mert hacsak Felséged speciális protectiót nem ad nékiek, nagy szerencsétlenségtül féltem szegényeket, magamat pedig az istenért Felséged maga régi kegyelmességébó'l ki ne vessen, hanem maga igazságában és magával született irgalmasságában tartson, és tegyen jót velem. Még szökéssel is próbálkozott, de sikertelenül, sőt, ezzel kivívta esetleges pártfogói haragját.4

Forgách Simon báró, a kegyvesztett kuruc kapitány

A gímesi vár a királyi kincstáré lett. Forgách Simon Moldvában és Lengyelországban keresett menedéket. 1714-ben újra kérte a szóba jöhető segítségnyújtóktól, hogy hazatérhessen. Külön kiemelte az „austriai házhoz " való hűségét.5

A gímesi várra azonban más sors várt, még sokáig nem került vissza a Forgáchok kezére. A várat I. József a hozzá tartozó birtokokkal Vrasztiszlav János cseh kancellárnak adta. Persze, a Forgáchok mindent elkövettek, hogy visszaszerezzék régi birtokukat. Ez végül Forgách Pál püspöknek sikerült, aki 130.000 aranyforintért visszavásárolta a várat. A várkomplexumot további épületekkel egészítette ki, 1720-1722-ben a községben templomot, majd kastélyt épített (erről lásd vonatkozó fejezeteinket).6 Ebben az időben (1718) számos részbirtok tartozott a gímesi várhoz: Gímes, Pográny része, Csitár, Menyhe, Nagyhind, Nagykalász, Babindái, Kemye stb.7

Persze a gazdálkodás ezekben a nehéz években is folyt: 1692-ben 125 akó bor termett, egy évvel később 35 akó.8 1715-ben nagy összeírásra került sor, melyből megtudhatjuk, hogy Gímesnek 18 portája volt,9 szőlőterülete pedig 17 kapást tett ki10 (egy kapás akkora terület, melyet egy ember egy nap alatt bekapál; értelemszerűen ennek nagysága vidékenként változott). Öt évvel később 25 kapás területről szólnak a korabeli összeírások.11 1726-ban felújították Gímes vásártartási jogát, ami további feltétele volt a község kereskedelme fejlődésének.12 Ugyanebben az évben kitisztították és megnagyobbították a Szent Pál-forrást a külső malomnál.13 1730-ban megjavították az időközben kiszáradt régi halastó gátjait újraduzzasztás céljából. Ennek költségei elérték az 1200 forintot, ami akkortájt nagyon magas összegnek számított. Egy évvel később a mezővárosban új pajta épült.14 Ez az időszak egyfajta gazdasági fellendülést mutat, de a természeti katasztrófák ellen nem tudtak védekezni. 1734-ben a mezővárosban nagy tűzvész pusztított, melynek 13 ház esett áldozatul. A következő évben javították a kocsma tetőzetét, és az uradalmi „pozsonyi kertet" is rendbetették összesen 300 forintos befektetéssel.15 1737-ben újra javították a nagy halastó kivezető torkolatát,16 1738-ban a város felső részén juhakol készült fából.17

Rákóczi Ferenc Forgách Simonnak írt levele 1706-ból

A község első földrajzi leírását Bél Mátyás, a XVIII. század talán legnagyobb hazai tudósa nyújtotta  1742-ben megjelent jelentős munkájában (Notitia Hungáriáé Novae historico-gegographica).18 Itt Gímest a Nyitra megyei városok, oppidumok között említette. Kiemelte a várat, melyről megjegyezte, hogy az a Forgáchok nemzetségének ősi fészke. Birtokait kiterjedtnek találta. Ugyancsak említést tett a csinos kastélyról, melyet az ifjabb Forgách Pál épített. Mellette szép kert terült el különféle fákkal beültetve. Ugyancsak volt itt egy vízmedence is. A könyv más részében közölte a gímesi várbirtok határait a már általunk is ismertetett XIII. századi okiratok alapján. Itt újra megtaláljuk az akkor már éppen fél évezredes földrajzi neveket: Piliska, Kereszt-Ut, Uttyos, Berch stb.

1744-ben javították a városközpontban álló kocsmát.19 1747-ben a Mocsolak környéki Sz. Mária-forrás rendbetételére kerül sor. Ugyanebben ez évben átalakították a Sz. Pál malom falazatát és más részeit, a városban pedig egy fogadót építettek jó anyagból.20 1748-ban egy Nyitráról tovaűzött sáskaraj elérte Gímest is, ahol tovább pusztított. Csak sejteni tudjuk a károk nagyságát.21

1752-ben egy újabb nagy összeírásra került sor.22 Ebből megtudjuk, hogy Gímesen (itt Ghymes) 75 adófizető volt, mégpedig 45 jobbágy, 23 zsellér, 4 ház nélküli zsellér, 3 nem nemes bérlő (árendátor) és két szolga. A nagy települések közé tartozott, Zoboralja községeiben az összes adózó számában csak Zsére, Pográny, Egerszeg és Nyitravicsáp előzte meg. Érdekes felsorolni a korabeli gímesi neveket (a keresztneveket latinból lefordítottuk magyarra).

Jobbágyok: Nagy Ferenc, Kovács József, Ballá András, Gyuris Mihály és János testvérek, Nagy János, Hok Ferenc, Hok Jakab, Gyuris István és Gyuris János testvérek, Szabó Ferenc, Simkó József, Gáli Mátyás, Sépos Benedek, Sépos József, Finta Pál, Finta István, Berky Pál, Gyuris Mátyás, id. Czekus István, id. Ballá András, Borbél Ferenc, Borbél János, ifj. Czekus István, Borbei Mihály, Gáli Gergely, Andrásko Mátyás és Orbán testvérek, Borbél Benedek, Ballá András, Ballá János, Fazikas András, Mészáros Pál, Molnár György, Zsambokriti György, Polák István, Vikor István, Vikor András, Gáli József, Molnár Ignác, Molnár Pál, Juhasz Mihály, Andrásko András.

Telkes zsellérek: Vargha János, Ballá György, Sépos András, Szabó Mihály, Simkó György, Polák Mihály, Ludány István, Polák Jakab, Vargha Pál, id. Nagy Mihály, ifj. Nagy Mihály, Adamko Pál, Andrásko Mihály, Jancso Jakab, Nemecsek József, Hok György, Sépos Mihály, Molnár Imre, Szabó Pál, Borbél Ferenc, Jancso Mihály, Jancso Balázs, Gáli Mátyás.

Ház nélküli zsellérek: Hok István, Ballá György

Árendátorok: Domokos János (szűcs), Kovács István (kovács), Krusel János (kocsmáros).

Az 1752. évi birtokösszeírás egy lapja

Rajtuk kívül még számos idegennek volt itt birtoka, kiket az összeírás tételesen fel is sorol. A település gazdagságát az alábbi adatok tükrözik:

Állattenyésztés

A disznók száma szerint a legnagyobb sertéstartó községek közé tartozott, nyilván a tölgyeseiben folyó makkoltatás lehetősége miatt. A község földesura ekkor Forgách Pál váradi püspök volt. Fában gazdag erdeit hadi és épületjavítási célokra vágták. A borkimérés Szent Mihály napjától Szent Györgyig tartott.

A településnek 1 nagy és 4 kis mészégető kemencéje volt, a nagy után 3, a kicsik után 1,50 aranyforintot adóztak. A házak mögötti kertekben gyümölcsfák termettek. Szántóföldje alkalmas volt mindenféle növény termesztésére, egy kapás szőlő után 2,50 forint adót kellett fizetni. Elégséges legelővel rendelkezett. Egykerekü malma az uradalom földjén állt, Molnár Ignác és Pál bérelték. Évi adójuk 10 forint volt, ám kötelesek voltak az uraság gabonáját ingyen megőrölni.

1757-ben a várban lévő kertet elkerítették.23

1786-ban Korabinszky János Mátyás Pozsonyban megjelent földrajzi lexikona így jellemzi Gímest:24 Gimesch, Ghymesch, magyar falu Nyitra megyében 1 1/2 mérföldre Nyitrától északkeletre. Vára a hegyek közt fekszik és IV. Béla korában a Forgách grófok építették. (Gimesch, Ghymesch, ein ungr. Dorfim Neutr. Kom. 1 1/2 M. v. Neutra No. Das Schlofi liegt zwischen Bergen und isi unter Béla IV. vom Grafen Forgatsch erbauet worden.). A szöveget követően egy katolikus templomot jelző szimbólumot közöl.

Gímesen 1787-ben 138 házban 1023 lakos lakott.25

Ekkor már egy ideje Mária Terézia volt az ország uralkodója, amit számára az ún. Pragmatica Sanctio tett lehetővé. Az országnak magas adókra volt szüksége az új hadsereg felállítására, de a nagyurak is egyre többet nyúztak le az egyszerű népről. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebben a korban épült a barokk kastélyok legtöbbje. Mária Terézia, hogy fékezze a földesurak önkényeskedéseit, 1767-ben rendeletileg szabályozta a jobbágyok kötelezettségeit (urbárium). 1769-ben Gímes környékén is megkérdezték minden faluban, hogy eddig hogyan adóztak, és az adóbehajtás során milyen gondok szoktak felmerülni. Sajnos, ez a Gímesen felvett kérdőív nem maradt meg a körzeti levéltárban, ahogy az ennek alapján összeállított Gímes község urbáriuma sem. Mivel azonban ennek az urbáriumnak a felépítése egységesített volt azonos fejezetekkel és szövegrészekkel, tekintsük át a jobbágyok alapvető kötelességeit. A Mária-Terézia-féle 12 oldalas urbárium tehát a következőket tartalmazta (a címek az eredeti írásmód szerint):

Első Punctom. Jobbágy Ház-Helynek Mivoltáról

Ez a fejezet tartalmazta a házhoz tartozó telek, szántó és rét nagyságát.

Második Punctom. A Jobbágyoknak Haszon-Vételeiről

Ez tartalmazta az 1550-ben engedélyezett borkimérés jogát, a rétek és irtványok használatát, fa gyűjtését és disznók makkoltatását.

Harmadik Punctom. A" Jobbágyoknak Szolgálatiról, vagy-is Robotyokról.

Minden egész helyes jobbágy köteles hetente egyszer földesurának napkelettől napnyugtáig dolgozni. Kaszáláskor, aratáskor és szüretkor az uraság dupla munkát követelhet. A házzal rendelkező zsellérek évi 18, a ház nélküli zsellérek évi 12 napot robotolnak a földesúrnak. Ezen kívül a jobbágy köteles évente egyszer véghezvinni egy hosszú fuvarozást, segíteni a vadászatban stb.

Negyedik Punctom. Az Jobbágynak Adózásiról.

A jobbágyok és házas zsellérek esztendőnként 1 forintot adóznak (felét szent Györgykor, felét szent Mihálykor), az egész helyes gazdák még két csirkét, két kakast, 12 tojást és egy icce vajat adóznak. A további terhek közül kiemeljük a földesúri lakodalmakkor esedékes további adókat, a földesúr fogságból való kiváltására szolgáló gyűjtéseket és a pálinkafőzés utáni adót.

Ötödik Punctom. Az Kilenczedről, és Hegy-VámróL

Minden termésből és az az évben született kisállatokból és méhekböl is kilenced illeti a földesurat. Hasonlóképpen kilenced jár borból is.

Hatodik Punctom. Az földes Urnák Jussairól, és tulajdon Jövedelméről.

Egyebek között megemlíti, hogy az utódok nélkül elpusztult jobbágy javait a földesúr örökli. Ugyancsak neki van joga a vadászathoz és halászathoz.

Hetedik Punctom. Minden eltiltatott, s-ennek utánna eltávoztatandó Rendkívül való Tselekedetekról, és Szokásokról.

Ez a fejezet tárgyalja az árváknál történő vagyonelosztást és mentességet egyes termények adómentességét (dohány, méz, viasz, vaj, len kender stb.). Számos korábbi urasági jövedelmet tilt az urbárium: titkos boradó, tized lúdtollból, szőlőkötözőszer beszolgáltatása, borkilenced befizetésekor hordók adása stb.

Nyolczadik punctom. Az Jobbágyoknak eltiltatott állapotokról, és azok éránt rendelt büntetésekről.

Részletesen felsorolja a jobbágyok büntetésének módját, beleértve az ítélet módját, a tömlöcöt és a pálcaütést is.

Kilenczedik punctom. Azokról, mellyek az belső Rend-tartást illetik.

Az elöljárók választásáról és az urbárium betartásáról szól. A bírói tisztség betöltésére az uraság három jelöltet nevez meg, majd a község kiválaszt közülük egyet. A jegyzőt (nótáriust) és esküdteket a község a földesúrtól függetlenül választja.

Magyarország új trónkövető uralkodója, II. József nem nézhette az egyház elharapódzó hatalmaskodását, ami politikájában meg is mutatkozott. Uralkodása alatt számos új reformot vezetett be. Híve volt a felvilágosodásnak, ő volt a „koronás forradalmár" és a „kalapos király". A holtnak tartott latin mellett a németet tette hivatalos nyelvvé. Reformjai azonban sorra összeomlottak.

A XIX. század elején is élt még néhány protestáns felekezetű Gímesen (vö. felekezeti összetétellel foglalkozó fejezettel). 1827-től a gímesi augsburgi evangélikusok anyakönyveit Felsőszelezsényben vezették, ahová rajta kívül számos aranyosmaróti szórványgyülekezet is tartozott (napjainkig fennmaradtak az 1894-ig vezetett feljegyzések).26

1828-ban egy újabb nagy összeírásra került sor.27 Ekkor Gímesen (Gymes) 81 jobbágy, 27 zsellér, 0 ház nélküli zsellér, 38 testvér-, 39 fiú- és két lányörökös és 6 szolga szerepelt az adózók listáján. Összesen 103 házban laktak (Zoboralján csak Zsérén és Egerszegen volt több lakos, Zsérén, Pogrányban és Egerszegen pedig több ház).

A birtokolt javak listája így festett:

Szőlőből 1/4 forintot fizettek kapásonként (222 3/4 forint). Szarvasmarha csak Egerszegen volt több (a sertések alacsony száma az életkorral való behatárolás miatt ilyen alacsony, fiatalabb sertés nyilván sokkal több volt).

Ugyanebben az évben Nagy Lajos politikai-földrajzi statisztikája Gímes mezővárosban 134 házról és 939 lakosról tudósít, megemlítve, hogy Gímes a Forgáchok ősi fészke (Ghymes, oppidum arci gentilitiae Comitatum Forgács subjectum).28

A XIX. század első felében számos járvány tizedelte a lakosságot. 1831-ben pl. 27-en pusztultak el kolerában, az összes megbetegedett számát nem ismerjük. Ugyanakkor az egész megyében 128 volt a halottak száma. Szerencsére néhány későbbi Nyitra megyei kolerajárvány elkerülte a falut (1836, 1848).29

1833-ban a Forgáchok cukorgyárat építettek.30 Az 1844. évben Gímesen számos vallási éneket jegyeztek fel, ezekből 13 megjelent a Hozsanna énekeskönyvben.31

1847-ben Fényes Elek Magyarország leírása c. munkája így jellemzi Gímest:32

Gimes, Nyitrától északra 2 órányira, regényes vidéken, gr. Forgách csinos kastélyával s kertjével. Egy órai távolságra innen láthatni a régi Gimes várat geztenye rdőktől körülvételve, melly az egész megyében egyedül maradt meg a hajdani várak közül lakható állapotban.

A jobbágyok először II. Józseftől, ül. II. Lipóttól vártak változást, hátha csökkenteni tudják a nemesek kicsapongásait, de I. Ferenc teljesen kiábrándította őket. Megnyílt az út a forradalom felé, melyet már a Francia Forradalom is sürgetett. 1848 tavaszán a forradalmi hangulatú tömeg nemzeti kormányt kér, valamint jobbágyfelszabadítást és polgári reformokat. Március 15-én kitört a forradalom, vezérei 12 pontban megfogalmazták a nemzet követeléseit. A Habsburgok összerezzentek, már március 18-án felszabadították a jobbágyságot, de a nép forradalom további eszméiért még 1849-ben is harcolt. Nyitra környékén ténykedő vagy itt elhunyt személyek közül ki kell emelnünk legalább a következőket: Tóth Vilmos, Erdősi Imre, Rudnay János, Babóthy György, Benkő László, Freissberger Vilmos," Aranyosmarót térségében Büttner Emilt34 és Simkovith Jánost. 1849. augusztus 13-án a forradalmi sereg Világosnál letette a fegyvert, az ország katonai önkényuralkodója Haynau lett, aki számtalan szenvedést okozott a népnek. 1850-ben bevezették a Bach-rendszert, melynek 4 alappillére volt: az álló hadsereg, az ülő hivatalnoksereg, a térdelő papság és a csúszó-mászó titkosrendőrség. Megerősödött az ország oszthatatlansága.

Jegyzetek

1. pl. Etheyl 936,45-46.0.
2. pl. Gergelyi 1965,46. r.
3. Bártfai Szabó 1910, 530-533. o.
4. Uo. 542-543. o.
5. Uo. 555-559. o.
6. Gergelyi 1965, 46. r.
7. Bártfai Szabó 1910, 583. o.
8. Kazimír 1986,232.0.
9. Kropilák 1977,1/518.
10. Kazimír 1986, 288. o.
11. Uo.
12. Gergelyi 1965, 45. r.
13. Vita et Acta, 5. o.
14. Uo. 6. o.
15. Uo. 10. o.
16. Uo. 15. o.
17. Uo. 16.o.
18. Bel 1742,1V/402. o.
19. Vita et Acta, 20. o.
20. Uo. 24. o.
21. Lykaé. n., 18. o.
22. Conscriptio 1752
23. Vitaet Acta, 41. o.
24. Korabinsky 1786, 200. o.
25. Kropilák 1977,1/518.0.
26. Kosticky, Watzka 1963, 257. o.
27. Conscriptiones 1828
28. Nagy 1828,1/249.0.
29. Nagy 1876, táblázat-melléklet
30. Kropilák 1977,1/518.
31. Fehér, Púchovsky, Bóna 1997, 3, 15. o
32. Fényes 1847,1/135.0.
33. Szénássy é. n., 128-135. o.
34. Büttner 1989, 1-184.0.

A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL A II. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG

A XIX. század közepén Fényes Elek földrajzi szótára így jellemzi Gímest: Ghimes, (Ghymes), magyar m. v., Nyitra vgyében, Bars vmegye szélén, Nyitráról két órányira egy kies vidéken. Lakja 1034 kath., 8 zsidó. Urasági csinos kastély és kert; termékeny határ, sok erdő, bortermesztés, gesztenye s más gyümölcs bőven. A továbbiakban a várat jellemzi (vö. várról szóló fejezetünket).

(Rövidítések magyarázata: m. v. - mezőváros, vmegye - vármegye).1

1849-ben a kolera újabb hulláma Nyitráról kiterjedt Gerencsérre, Pogrányba, Gesztére, és elérte Gímest is. Itt 54-en estek neki áldozatul. 1850-ben és 1851-ben a megyei kolerajárvány már elkerülte Gímest, 1855-ben pedig 21 kolera-megbetegedésről tudtunk: a betegek közül 4 felgyógyult, 17 meghalt. Ekkor az egész megyében 2181 halottat szedett a járvány.2

A XIX. század közepét a vidékiek életében főleg a tagosítások jellemezték. Ekkor a felaprózódott határbeli földeket, elsősorban szántókat, egy-egy gazda esetében összevonták, miáltal kevesebb helyen nagyobb kiterjedésű földterületet kaptak. A gímesi tagosítások levéltári anyaga sajnálatunkra nem maradt fenn. Annyit azonban tudunk, hogy a területrendezések nem mindig voltak zökkenőmentesek. Erre jó példa az 1864. május 24-i eset, mikor a gímeskosztolányi lakosok a rétek rendezése során birtokháborítást követtek el Forgách Károly ellen. Nyitra megye császári királyi csendőrei és megyei pandúrjai kergették szét a „rakoncátlan" (így a korabeli okirat) népet. Mivel azonban Kosztolány két megye határán feküdt, a Bars megyei főispán is belekapcsolódott az ügybe, aki még sokáig vitázott a szerintük jogtalan katonairendőri túlkapás miatt. Érdekes megfigyelni a főispáni levelezésekben, hogy a magyarul lefolytatott rendezésben a kosztolányi levelek sorra szlovákul íródtak.3

1866-ban a kolera az egész megyében 14.821 megbetegedést okozott. Gímesen 42 betegről tudunk, 12 felgyógyult, 30 meghalt.4

Az 1867-es kiegyezés utáni dualizmus hátrányos volt a nemzetiségekre nézve, módszerei is alig voltak burkoltak. 1869-ben Gimes lakossága elérte az 1093 főt,5 1880-ban pedig már csak 947-en lakták.6 1877-ben az izraeliták is építettek itt egy imaházat.7 Maga az épület mindmág fennmaradt, eredeti célját azonban már rég elveszítette. Itt egy pillanatra érdemes elidőzni a gímesi zsidók kérdésénél. A helyi izraelita közösség, mint láttuk, már a század közepénjelen volt, 1851-ben 8 fő8 (a további számadatokat lásd a felekezeti arányokkal foglalkozó összefoglaló fejezetünkben). A nyitrai zsidókat már 1258-ban említik, de jelenlétük ennél jóval régebbi is lehet. 1657-ben Forgách Ádám panaszt emelt, hogy a nyitrai zsidók Budán engedély nélkül kereskedtek a törökkel. Nyitra városában a zsidóság aránya a XIX. század második felében elérte a 7,61%-ot. Aranyosmaróton jóval később jelentek meg, valószínűleg csak a XIX. század közepén, itt az arányuk a századfordulón már az összlakosság egynegyedét tette ki.9 Gímesen ekkor számuk már ugyancsak jóval magasabb, 37 fő.10

A község belterülete 1854-ből

Egy gímesi adásvételi szerződés 1863-ból

Az 1872. és 1873. évi Nyitra megyei kolerajárványok szerencsére elkerülték Gímest.11

1880-ban már postaállomás működött Gímesen. A postamesteri állásra Ruzsicska Imre helyi körjegyző pályázott. Alkalmassága kapcsán a pozsonyi postaigazgatóság báró Majthényi László nyitrai főispán véleményezését kérte avégett, hogy az érdeklődő megfelel-e erkölcsi, politikai és megbízhatósági szempontból.12 1880. április 23-án Kostyál Pál nyitrai alispán levélben értesítette a postaközpontot, hogy Ruzicska Imre körjegyző kineveztetett postamesternek.13

1883-ban Forgách Károly a muflonok meghonosításával próbálkozott, az országban elsőként (Az erről szóló részletesebb beszámolónkat lásd a Forgách-családról szóló fejezetünkben). Közben folyamatosan gazdagodtak Forgách Károly más gyűjteményei is. Mint 1883. augusztus 30-án a járási szolgabíró főispánnak címzett leveléből kiderül, a gróf birtokában voltak a történelmi képcsarnok tárgyát képező képek - rajta kívül senki nem bírt ilyen emlékekkel az egész nyitrai járásban.14 Gazdagodott a család trófeagyüjteménye is, sőt, a vad nagy szaporulata miatt a preparátumok egy részét elajándékozta vagy eladta. 1886. november 6-án Forgách Károly engedélyt kért a vadászati tilalmi időszak megkurtítására, de nem kért engedélyt az általa meghonosított muflonok vadászatára, mivel azokról - új faj lévén - a magyar törvények nem rendelkeztek („az általam honosított Moufflon vad lövésére engedélyt nem kérek, mert erre nézve mindeddig törvényes tilalmi időszak nem létezik"). Továbbá kérelmére a Magyar Királyi Belügyminisztérium megadta az engedélyt magas vad, dámvad és muflon Bécsbe szállítására is.15 Az engedéllyel kapcsolatban Lászloffy Gábor királyi erdőfelügyelő, államtitkár a vadállomány csökkenésének szükségszerűségét vizsgálta,16 a nyitrai főispántól is kérdezte, lehet-e dámvadat, szarvast irtani Gímesen és Gimeskosztolányban.17 Egyébként 1885-ben a Forgách-birtok Gímesen, Kolonban, Gimeskosztolányban és Velsicen 10 318 kat. holdat tett ki, amiből 8 377 volt az erdő. 5627 kat. hold volt bérbe adva, főleg mezőgazdasági termelésre (4 707 kat hold).18

1885-ban egy nagyobb tüzeset volt a gímesi hegyen, melyről a Nyitramegyei Közlöny is beszámolt. Április 11-én leégett Streicher Aladár gímesi lakos borospincéje, majd a tűz átterjedt a szomszéd pincékre is, minek következtében 9 közülük leégett. A kár elérte a 700 forintot.19

1890-ben Gímes lakossága elkérte az 1081-főt.20

Időközben a gímesi postamester Tóth István lett. Halála után, 1894-ben a postai és távirodai igazgató, királyi tanácsos a Nyitra megyei főispántól kért véleményt az elhunyt postamester özvegye, szül. Rácz Zsuzsanna ügyében, aki a továbbiakban szerette volna férje állását betölteni. A főispán inkább férfit ajánlott a megüresedett hely betöltésére.21

Míg a hetvenes, nyolcvanas években a dualizmus szilárdnak tűnt, a kilencvenes években egyre inkább előjöttek betegségei. Az 1896-os millenniumi ünnepek sem fedhették el a pórnép bajait a megerősödő kapitalizmusban.

1896. november 20-án Dr. Krenner József ásványtani igazgató a Magyar Nemzeti Múzeum nevében megköszönte a nyitrai főispánnak, Thuróczy Vilmosnak, hogy a gímesi Forgách-birtokról 3 db. kitömött muflont kaptak.22

1897-ben nagy mezőgazdasági statisztikai összeírásra került sor.23 Ekkor Gímesen 213 gazdaság volt, és ilyen területekkel rendelkezett:

A Magyar Nemzeti Múzeum köszönőlevele a Forgách Károly által adományozott kitömött muflonokért 1896-ból

Véghatározat a gímesi körorvos ellen tett panasz ügyében 1914-ből

Tulajdonban volt 4383 kat. hold, 269 kat. hold haszonélvezői terület és 61 kat. hold haszonbérben. 64 gazdasági épületet tartottak számon, valamint 4 gabona- és takarmányraktárt. A gazdaságok száma tekintetében Nyitra környékén csak Zobordarázson és Nagycétényben volt több. Iparvállalatokkal kiterjesztett gazdaság nem volt egy sem, és ugyancsak nem működött még műtrágyát alkalmazó gazdaság. Szántóföldek tekintetében a környék legnagyobbjaihoz tartozott, erdeje pedig csak Gímeskosztolánynak volt több. A gyümölcsfák száma fajonként így oszlott meg: alma 813, körte 359, cseresznye 282, meggy 28, őszibarack 123, kajszibarack 67, szilva 2841, dió 192, mandula 1, gesztenye 108, egyéb 97. A szarvasmarha-állományban a magyar (vagy erdélyi) fajták domináltak.

1897-ben nagy volt az érdeklődés a még mindig meg nem oldott postamesteri hely iránt. Érdeklődők Nyitra megyén kívül jelentkeztek Pozsony, Békés, Heves, Trencsén, Túróc és Zólyom megyéből is.24

1898-ban a millennium alkalmából kiadott Nyitrai vármegye-monográfia is bemutatja Gímest: Ghymes, magyar község a ghymesi várhegy alatt, Barsvármegye határán, lakosainak száma 1081, kik közül 894 magyar, 187 tót. Vallásuk r. k. kath. és kevés izraelita. Postája van, távíró- és vasúti állomása Nyitra. A továbbiakban főleg a várral és kastéllyal foglakozik, ezek leírásától most eltekintünk, mivel azokkal könyvünk más részében foglalkozunk. Megemlíti még, hogy a ghymesi vadászatok országos hírüek25 (A statisztikai adatok valószínűleg az 1890. évi népszámlálásból származnak). Ugyancsak 1898-ban megalakult a helyi tűzoltó-alakulat 1 bécsi gyártású 6-os sz. négykerekű kézifecskendővel. Az első fecskendöház 6x3 m alapterületű volt, a helybeliek gyakran tömlőének is nevezték az osztott belterü épületet, melynek egyik helyiségében a fecskendőt tartották, a másikban zárka volt. A fecskendő karbantartója a helybéli kovács volt, tűzeseteknél az elöljáróság egy tagja kezelte.26

Gímes mindig jeleskedett szőlőtermesztésben, ám a XIX. század végén őt is elérte az Európa szőlőkultúráit sok helyen teljesen elsöprő, Amerikából behurcolt filoxéra (szőlőgyökértetű). Nyitrán már 1885-ben felütötte a fejét, ám Gímesen csak jóval később, 1898-ban jelent meg. Erről a korabeli sajtó így számolt be: Feltűnő, hogy Nyitra város szőlőiben már 13 év óta pusztít a phylloxera, s a ghymesi szőlők, melyek oly közel vannak hozzánk, oly soká bírtak ellentállani. A földművelésügyi miniszter végül zár alá helyezte a gímesi szőlőhegyet is.27 A klasszikus védekezések mellett (szénkénegezés stb.) egyre inkább terjedt a szőlőoltás technikája amerikai ellenálló alanyok felhasználásával, ül. később a direkttermö fajok bevezetésével. így pl. több mint 50 000 simavesszőt és oltványt osztottak szét az egész Nyitra megyében, amiből 3 gímesi gazda is kapott.28

1900-ban Gímesen 1090-en laktak.29 Az 1906-ban végzett próbafúrások nyomán szenet találtak a Piliske alatti területeken.30

Választási szavazólapok a XX. század első feléből

A kiegyezéstől a XX. század első évtizedéig az ország lakossága egyharmadával megnövekedett. A demográfiai hullámot elsősorban a tőkés fejlődés indította el. A falusiak közül sokan a városokba költöztek. 1910-ben Gímesen 1129-en (v. 1134-en) laktak, ebből 992 volt magyar nemzetiségű, 123 szlovák, 13 német, 1 horvát és 5 egyéb (általában roma). Magyarul 1083-an beszeltek. Felekezet szerint római katolikus volt 1083, 1 görög katolikus, 4 református, 6 augsburgi evangélikus, míg az izraeliták száma elérte a 37-et. írni 773-an tudtak. Zoboralja községei közül csak Nagycétény, Vicsápapáti és Pográny volt nagyobb, valamint közeli lakosságszámot ért el Nyitraegerszeg. A község területe 4724 kat. holdat tett ki, így messzemenőleg a legnagyobb kataszterü község volt Zoboralján. 161 házat tartottak nyilván, Zoboralján ennél több csak Nagycétényben és Egerszegen volt. 79 ház épült kőből, téglából, vályogból és sárból, 58 vályogból és sárból, 24 kőből és téglából. 100 házat fedett zsúp (esetleg nád), 58-at cserép, pala vagy bádog, míg mindössze 3-at zsindely vagy deszka.31

1911. január 24-én a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 600 Ft-ot hagyott jóvá a volt úrbéri birtokosság közlegelőjének javítására,32 majd a következő év november 12-én 450 Ft-ot.33

1912-ben Forgách Károly egy budapesti gyártmányú 55-ös négykerekű budapesti gyártású kocsifecskendőt hozatott, melynek kezelésére alkalmazottaiból tűzoltókat képeztetett ki. Ezek egyenruhát, övet és szekeréét kaptak, a gyakorlatozást vasárnaponként végezték a grófi parkban. A 14 fős csoport vezetője Sipos Boldizsár volt, kürtöse Gál Mihály (a világháború kitörése 1914-ben felszámolta a tűzoltócsoportot).34

1914-ben található itt csendőrség, posta, jegyzőség, egyházi iskola a templom mellett, és vízimalom.35 1914. február 14-én Forgách Károly feljelentette Dr. Szendrő József kör- és uradalmi orvost, mivel az egyik beteget az ismételt felszólításra sem látogatta meg, és az orvosi segítség híján meghalt. A főszolgabíró levele szerint az orvos április 1-jén lemondott, ezért az ellene rendelt fegyelmi eljárást leállították.36

A szarajevói pisztolylövés véglegesen eldöntötte: jön a nagy háború. Célja: a világ újrafelosztása; a világ hatalmai a két antantra oszlanak. Aki szenved: megint az egyszerű nép. Hányadszor? 1916-ban Gímesen felmentés is történt a katonai szolgálat alól. Ezek oka vagy alkalmatlanság, vagy pedig munkájuk helyettesíthetetlensége volt. Ilyen volt. pl. Stefkovics József malomtulajdonos,37 vagy Paxián Antal községi kovács, aki az Esztergom melletti Epölről származott. Ez utóbbiról a következőket jegyezték fel a kivételt igazoló okiratba:38 Ghymes községben, a ghymesi uradalomban, de még az egész környéken sem, nincsen kovács, és a mezőgazdasági munkákat kovács nélkül elvégezni nem lehet. Ennélfogva a mezőgazdasági munkák elvégzésére fontos érdekkel bír, hogy Paxián Antal szabadságoltassék. Az igazoló okiratot a nyitrai főszolgabíró, a főispán és a Magyar Királyi Pozsonyi IV. Honvéd kerület Parancsnoksága hagyta jóvá.

Gímes üzleti szelleme nem csappant meg, és tovább kereskedtek még külföldi partnerekkel is. így például 1917. január 30-án a volt úrbéresek a cserkérget ölenként 9 koronáért eladták a bécsi Fischl és Fiai cégnek.39 1917. június 25-én egy nagyobb tüzeset volt Gímesen, melyről a Nyitramegyei Szemle is beszámolt.40

1919. március 21-én megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. Frontjuk megközelítette Nyitra vidékét is, de Kalásznál tovább nem tudtak eljutni. A Magyar Tanácsköztársaságnak Gímesen is akadtak szimpatizánsai, akik szembeszálltak a csehszlovák hadsereggel.41 1919 novemberében Horthy bevonult Budapestre, a politikai és háborús vihar nem csitult. 1920-ban Mezőgazdasági munkások sztrájkba lépnek Gímesen.42 1921-ben 1209 volt a lakosok száma.43 Ez év június 26-án megalakult a keresztény-szocialista párt gímesi szervezete, az eseményről beszámol a Nyitramegyei Szemle is.44 A Pozsonyi Szénbányászati Társaság 1923. december 2-i döntése értelmében Gímesen szénbányát nyitottak volna. Ez ellen már december 5-én tiltakozott a község képviselőtestülete. Panaszukat a járási szerveknek címezték, azzal indokolva nemtetszésüket, hogy a társaság által javasolt feltételek számukra elfogadhatatlanok. Nehezményezték a 10 éves telekkönyvi bejegyzési jogot és a haszonból a községnek juttatott alacsony hányadot.45

1926. június 26-án az aranyosmaróti Rakovszky Sándor újra megszervezte az immáron 21 tagból álló tűzoltócsoportot, vezetését Hermán Gyula parancsnok vette át. Kezdetben nagyon rosszul voltak felszerelve: állítólag még papírjuk sem volt a tagok nyilvántartására, a fecskendő üzemképtelen volt, mindössze 6 m szívó- és 30 m nyomótömlőjük volt (ugyancsak rossz állapotban), vödör és tűzoltóhorog egy sem. Színdarabokat és mulatságokat rendeztek, hogy némi pénzhez jussanak felszerelésük felújítására, egyenruha-vásárlásra, ami ahhoz vezetett, hogy végül az egyesületnek már saját önálló színpada volt!46 1927-ben az Aranyosmaróti Járási Hivatal sürgeti az erdőőrzési illeték kifizetését, ami a községben 391 korona 95 fillért tett ki.47

1929-ben nagy fagyok voltak, megfagytak a gyümölcsfák.48 A lakosság száma tovább növekedett, 1930-ban már 1309-en laktak a községben.49 A következő évben ismét rendezte sorait a tűzoltószervezet.50 Ugyanebben az évben bevezették a községbe a villamos áramot, ami persze még nem jelentette a község teljes villamosítását.51 1934. augusztus 5-én a Természet és Munka Ifjúsági Szervezet Gímesen 14 napos tábort szervezett 18 résztvevővel. A tábor vezetője Illesko volt, a pozsonyi orvosi kar hallgatója.52

1936. április 24-én Forgách Károly uradalmának erdészeti dolgozói az alacsony bérek miatt sztrájkba léptek. A nyomás hatására bérüket május 11-től 1 koronával felemelték.53 Az uradalom és a bérlők között még 1932 előtt született egy bérleti szerződés. Eszerint a birtok nagy része haszonbérbe volt adva, magyar holdankint 2 mázsa búza áráért (mínusz 5 korona fuvar). Bérbe adtak még két nagy istállót, valamint egy ún. lábaspajtát és egy kukoricagórét. A bérlők évente 12 hold jól megtrágyázott és megművelt földet bérmentve az uradalom rendelkezésére bocsátottak. Minden 12 évben háromszor jól meg kellett trágyázniuk a földet és trágyát biztosítani a remitázsi csemetekertbe is. A bérlők kötelesek voltak napi legfeljebb 151 egészséges tejet megegyezett árban a kastélyba szállítani. A vadászati jogot fenntartotta az uradalom.54

1938-ban elkészült a vasút a Sarlókajsza-Aranyosmarót vonalon, így Gímes még intenzívebben bekapcsolódhatott a közlekedés vérkeringésébe.55 Folyamatosan csökkent a magyarok számaránya. Újjáalakult a fűrésztelep és parkettagyár, amely 1958-ig működött.56 1939/1940-ben az összlakosság növekedését tapasztaljuk, ekkor 1437-en laktak Gímesen,57 de a magyarok számaránya csökkent: a lakosság 71,4 %-át alkották.58 1944. február 4-én a gímesi egyházközösség önálló kurációként elvált a lédeci plébániától.59 1944-ben a német katonaság beköltözött az iskolába, a tanítás csak a következő év tavaszán indulhatott meg (vö. az iskoláról szóló fejezettel).

A II. világháború áldozatokat is szedett a községből, az elhunytak emlékét mindmáig őrzik. Végül 1945. március 27-én Gímest felszabadította a Vörös Hadsereg, és 1945. április 3-án megalakult az első nemzeti bizottság.60 De ez már egy új, más kor kezdetét jelentette.

A vasút építése, a vasútállomás épülete és a vasúti hálózat átadásának ünnepsége

Jegyzetek

1. Fényes 1851,1/48-49. o.
2. Nagy 1876, 48., táblázat-melléklet
3. SÓBA Nitra, ZNI h. 2. adm. 1864/269.
4. Nagy 1876, táblázat-melléklet
5. Statisztika 1910, 790.o.; Kropilák 1977,1/518. o.
6. Uo.
7. Borovszky 1898, 94. o.
8. Fényes 1851,1/48-49. o.
9. Bárkány 1991, 155-158., 211-212. o.
10. Borovszky 1898, 94. o.
11. Nagy 1876, táblázat-melléklet
12. SÓBA Nitra, ÉNI h. z. adm. 1880/141.
13. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1880/304.
14. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1883/426.
15. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1886/61.
16. SÓBA Nitra, Qi\ h. z. adm. 1886/209.
17. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1886/200.
18. Watzka, Zemene 1966, 168. o.
19. Nyitramegyei Közlöny, VII. évf, 17. sz.,3. o., (1887. 4. 24.)
20. Statisztika   1910, 790.  o.; Kropilák 1977,1/518.o.
21. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1894/31.
22. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1896/137.
23. Mezőgazdasági statisztika 1897, 1/58-61.
24. SÓBA Nitra, ZNI h. í. adm. 1887/8.
25. Borovszky 1898, 94-95. o.
26. Obecná krónika, 133. o.
27. Phylloexera 1898, 4. o.
28. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1908/94.o.
29. Statisztika   1910,  790.  o.;  Kropilák 1977,1/518. o.
30. Obecná krónika, 13. o.
31. Statisztika  1910, 790. o.; Kropilák 1977,1/518. o.
32. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1911/107.
33. SÓBA    Nitra,    ZNI    h.    z.    adm. 1912/1182.
34. Obecná krónika, 133. o.
35. Danczi 1992, 1. o.
36. SÓBA Nitra, ZNI h. z. adm. 1914/131.
37. SÓBA    Nitra,    ZNI    h.    z.    adm. 1916/6081.
38. SÓBA    Nitra,    ZNI    h.    z.    adm. 1916/6572.
39. Gímesi Községi Hivatal levéltára
40. Nyitramegyei Szemle, XXV. évf., 26. sz.,4. o., (1917. 7. 1.)
41. Kosticky, Watzka 1963, 51. o.
42. Kropilák 1977,1/518.
43. Uo.
44. Zászló Ghimesen 1921, 3. o.
45. Gímesi Községi Hivatal levéltára
46. Obecná krónika, 133. o.
47. Gímesi Községi Hivatal levéltára
48. Obecná krónika, 11. o.
49. Kropilák 1977,1/518. o.
50. Obecná krónika, 22. o.
51. Uo.40. o.
52. Uo. 91.o.
53. Uo.
54. Gímesi Községi Hivatal levéltára
55. Obecná krónika, 40. o.
56. Kropilák 1977,1/518.0.
57. Uo.
58. Soznam miest 1939, 85. o.
59. Kosticky, Watzka 1963, 236. o.
60. Obecná krónika, 91. o.

A XX. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1989. ÉVI FORDULATIG

Mivel ebben az időszakban a községben már krónikát vezettek, így viszonylag pontos adatokkal tudunk szolgálni a legfontosabb eseményekről.1 1951. január 1-től Anna Kosorinovát, a szlovák nemzeti iskola tanárnőjét bízták meg a krónika írásával, aki visszamenőleg is lejegyzett néhány fontos eseményt.

A front átvonulása után a legtöbb magyar nemzetiségű reszlovakizált, központi döntésre országszerte megszüntették a magyar tannyelvű iskolákat, beleértve a gímesit is, és helyettük kizárólag csak szlovák iskolák működtek (vö. iskolatörténeti fejezetünkkel). Pozitívumként azonban elmondható, hogy 1946-ban megalakult az óvoda, miáltal megoldódott az iskola előtti korúak nevelési-oktatási problémája.

1945-ben konfiskálták a Forgáchok erdeit Gímesen, Gímeskosztolányban és Velsicen, majd 1946-ban megalakult az Állami Erdőgazdaság gímesi egysége.2 A háború utáni gazdaságra nem jött kedvező időszak: 1947-et a nagy szárazság jellemezte, és ennek következtében alacsonyak voltak a terméshozamok. 1948. október l-jén a község addig hivatalos Gymes megnevezését hatósági úton Jelenec-re változtatták, amit azonnal bevezettek a közhasználatba (pecsétek, nyomtatványok stb.). A lakosok száma ebben az évben már elérte az 1535-öt.3

1950-ben újra megnyílhatott a magyar tannyelvű iskola. Eben és a következő évben toborzást végeztek a földműves szövetkezetbe, amely 1951. október 9-én meg is alakult. Kategóriáját tekintve ún. III. típusú volt. A kor szellemének megfelelően az eseményről beszámolt a „Vzorná brázda" (Példás barázda) c. aranyosmaróti járási agrárlap. A szövetkezetet 21 gazda alapította 182 ha földterülettel, de a tagok száma még ebben az évben elérte a 37-et. Október 20-tól már közösen istállózták jószágaikat. Az erdőgazdálkodási rendszer reformja kapcsán az addigi intézmény helyett megalakult a Kerületi Erdőgazdálkodási Üzem gímesi részlege. Az év végén a helyi nemzeti bizottságot (hnb) átszervezték, soraiba vették a szövetkezet néhány tagját is. A hnb-ről távozott annak elnöke, Balkó Mihály, aki Lédecen a hnb titkári tisztségét vette át. 1952-től a hivatalt Jozef Bumbala vezette. Gímes jelentőségéről tanúskodik, hogy 1951. október 29-én az Aranyosmaróti Járási Nemzeti Bizottság itt tartotta soron következő ülését.

1952 január végén annyi hó hullott, hogy megbénult a közlekedés, és csak február közepén állt el a havazás. A feljegyzések szerint az élelmiszert szánókon hordták a községbe. A Kanadából hazatért Jozef Duris élménybeszámolóját közölte a járási lap, alaposan megfűszerezve a kor szellemi felfogásával. Az erdőgazdálkodási üzem 1951-ben új épületet épített, amely 1952. január 1-től kezdett működni. A szövetkezetet nem sikerült tovább bővíteni, mivel eredményei gyengének bizonyultak. Ebben az időben két traktorbeleset is történt az erdőgazdaságban, melyek következtében ketten lelték halálukat. A mezőgazdálkodást tovább nehezítették a haszonállatok betegségei. Azokat a magángazdálkozók, akik nem tudták az előírt terménymennyiséget beszolgáltatni, megbüntették, bezárták. A gímesi születésű Dr. Iván Brauner állatorvos állami kitüntetést kapott, amiről a Pravda című lap is beszámolt (munkásságát lásd a község személyiségeiről szóló fejezetünkben).

1953. április 1-jén a hnb vezetését Jozef Canaky vette át. A közéletet további változások jellemezték: májusban pénzbeváltás volt, és megszűnt az egyes termékekre vonatkozó jegyrendszer is. A szövetkezet baromfifarmot és dohányfeldolgozót épített. Megalakult a fogyasztói szövetkezet közösen Kolonnái és Zsérével. Az ún. Turányi-féle fogadót szövetkezeti házzá alakították, ruha- és cipőboltot is nyitottak benne. 1953. szeptember 1-jétől autóbuszjárat kötötte össze Gímeskosztolányt Nyitrával - természetesen Gímes érintésével. A földműves szövetkezet a vasútállomás közelében területet biztosított a helyi futballcsapat részére, sportpálya létesítése céljából. A csapat egyébként a járási A kategóriába került. Előrelépések történtek a közegészségügy területén is, és még ebben az évben megnyílt a fogorvosi rendelő.

Bár a hnb intézménye még csak alig néhány éves múltra tekintett vissza (új formájában 1950. szeptember 1-től működött), máris számos személycserét tudott maga mögött. Titkárai a kezdetek kezdetén Michal Furda és Stefan Depes, akik csak rövid ideig töltöttek be tisztséget. 1952. május 15-ig titkára a lédeci Latika Sándor volt, majd 1953. szeptember l-ig Balko Mihály, akit Matej Chládek követett Nagyherestyénből. Korábban a községben a titkárok helyett jegyzők működtek (az utolsó gímesi jegyző Andrej Domovsky volt).

1954  elején -27/-30 °C-os száraz fagyok voltak. A község egy 16-os motoros tűzoltófecskendőt kapott, a földműves szövetkezet traktorállomást alapított. Az új hnb választásokon újra Jozef Canaky lett az elnök, a titkár maradt Matej Chládek.

A Piliske déli oldalán újabb fúrásokat végeztek, egyebek mellett a szénrétegeket mérték fel. Megjelölték a fontosabb földrajzi pontokat is (vár, Piliske stb.). 1954-ben választások voltak az Szlovák Nemzeti Tanácsba.

1955  elejét a kedvezőtlen időjárás jellemezte. A villamos áram bevezetése nemcsak jót jelentett, de csínján is kellett bánni az új energiaforrással. Az egyik helyi lakos a villamos áram bevezetésekor halálos áramütést szenvedett. A faluban egyre több lakóház épült égetett téglából, és lassan beépült a vasút felé vezető út is. Az új házak alaprajza négyzet alakú volt, és higiéniai helyiségekkel is el voltak látva. Az utolsó kisbíró Rudolf Canaky volt, de helyét lassan átvette az újonnan kiépített helyi hangosbemondó. Megalakult a Csehszlovák Vöröskereszt helyi alapszervezete.

1956 újabb kemény fagyokkal kezdődött (-30 °C-ig). A faluban állatorvosi állomást rendeztek be a gyakori állatbetegségek hatékonyabb kezelése végett. A volt futballpálya helyén a szövetkezet gazdasági épületeket épített, az új sportpálya az erdőgazdaság épületei mögött kapott helyet. A területet a sportbarátok önkéntes munkával tették rendbe. A lakosok ugyancsak önkéntes munka keretén belül 70 árral megnagyobbították a temetőt, majd vasoszlopokkal és drótkerítéssel körülkerítették. A kiadásokat gyűjtésből és kultúrrendezvények bevételéből fedezték. Az önkéntes tűzoltók testülete megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte, ahol kitüntetések átadására is sor került. A Piliske lejtőjén befejezték a fúrásokat, és az isztebnyei Kovohuta üzeme június 1-én kőbányát nyitott. Ezt követően Gímesről vasúton szállították az értékes kőtörmeléket Isztebnyére, ahol ércek feldolgozására használták.

Tatarozták a b és a földműves szövetkezet raktárépületét, majd elkerítették az iskola kertjét is. A szövetkezet befejezte a sertéstelep kiépítését, a községben kiterjesztették a helyi hangszóró- és a villamosáram-szolgáltatás hálózatát. 1956 őszén Jozef Zafko megvásárolta az első tévékészüléket a faluban.

1957-ben viszonylag jó időjárás köszöntött a településre, csak a nyár volt esősebb a szokásosnál. A termés is kiválónak bizonyult. A hnb elnöke Jozef Hanzel, titkára újra Matej Chládek lett. A földműves szövetkezetben újabb beruházásokra került sor, és egy 101,5 m mély kutat is fúrtak (vízhozama 3 l/s). Felismerték és felmérték a község környezete idegenforgalomban való kamatoztatásának lehetőségeit, és a Remitázs területén megkezdték az első üdülőház építését.

1958. január 28-án községi mezőgazdasági szövetkezeti gyűlést tartottak. Immáron csaknem az egész falu lakossága csatlakozott a szövetkezethez:, sokan a gyűlést megelőző ötnapos intenzív, nem éppen erőszakmentes agitáció nyomán léptek be. Az egész faluban csak 28 magángazdálkodó maradt, míg a szövetkezeti tagok száma elérte a 328-at (ebből 233 dolgozott a szövetkezetben). A szövetkezet földjeinek összterülete 845 ha-t tett ki. A szarvasmarhák száma elérte a 380-at, ebből 125 volt a tehén. 537 sertés, 213 juh, 898 baromfi és 100 db ló alkotta az állatállomány fennmaradó hányadát. Az erősödő szövetkezetben újabb beruházásokra került sor, ekkor az intézmény elnöke Sípos Imre volt. December 11-én a szövetkezet sikereiről már a Pravda című lap is tudósított. Azonban ez az év sem volt tragédiáktól mentes: egy 23 éves fiatal felakasztotta magát.

A gímesi tűzoltóegylet is fejlesztéseket eszközölt: egy Tatra 805 típusú autót kapott 8 fecskendővel felszerelve. Ekkor már egyenruhájuk is volt, és egy jól működő ifjúsági csoportot is fenntartottak. A kastélyban helyet kapó iskola rossz körülmények között működött, és végre megkezdték az új iskola építését. A községben elkészült az ógyallai traktorállomás üdülőháza, amivel kezdetét vette a gímesi turizmus. Az időjárás viszontagságai továbbra sem kímélték a falut: egy vihar ledöntötte a gímesi traktorállomás fészerét. Még 1959-ben is kedvezőtlen volt az időjárás, ugyanis az eső elmosta az aratást. A szövetkezetben személyi változások voltak, az intézmény vezetését Balkó Mihály vette át. A hnb volt titkárát felmentették tisztségéből, helyette Púchovsky Jánost bízták meg a teendők ellátásával.

Az egyik bolt önkiszolgálóvá alakult. A helyi postahivatal mellett megalakult a zsérei kirendeltség Zsére és Kolon részére, Néveren pedig Néver, Lédec és Gímeskosztolány részére. Nyáron lebetonozták a főutcát. Két nagy tűz is kitört a faluban: leégett egy családi ház és a szövetkezet egyik szalmakazla is, egyazon napon. Nem sokkal később egy gímesi lakos a zsérei kőbányában lelte halálát.

1960. január 20-án végre megnyílt az új iskolaépület (lásd az iskoláról szóló fejezetünket). A kastélyt, amelyből kiköltözött az iskola, kulturális rendezvényekre szánták, így lassan meg is kezdték a beköltözést. Egyebek mellett színházi fellépéseket és filmvetítéseket terveztek ide. Az új választásokon a hnb elnöke Jozef Hanzel maradt, az alelnök Púchovsky János, a titkár tisztségét Oláh József töltötte be. Megszüntették az Aranyosmaróti Járást, minek következtében Gímest a Nyitrai Járáshoz csatolták.

A községben fodrászat (Tóth Béla) és bádogosműhely (Alexander Kríz) nyílt. A kastélyban egy iparcikk-kereskedés és egy büfé kezdett üzemelni, valamint egy újabb önkiszolgálóbolt. így most már volt a faluban önkiszolgáló élelmiszerbolt, egy önkiszolgáló iparcikk-kereskedés, büfé, ruha- és cipőbolt. A szénraktárban sikkasztás történt, a tetteseket elbocsátották. Július l-jén az úrbéri réteken úttörőtábor nyílt, melyben 3 turnusban már be is indult az üzemelés, turnusonként 130 gyerekkel. December l-jén mozi nyílt 177 ülőhellyel (Új Élet). Eseményekben gazdag volt ez az év is: tovább bővítették a hangszóró-hálózatot és javították az utak állapotát, az isztebnyei bányaüzem feljebb nyitott bányát (ahol jobb minőségű kőzetet fejtettek), a községben volt már 5 személygépkocsi, és a szövetkezetben további létesítményeket építettek. Az év fekete krónikájának legtragikusabb eseménye az volt, hogy a vasútállomás melletti volt parkettagyárba villám ütött, és az teljesen leégett.

1961-ben a lakosság száma elérte az 1987-et4 (a nem állandó lakhellyel rendelkezőkkel együtt 1994). Újra rossz időjárás köszöntött a falura; egyedül szilvából volt olyan termés, hogy alig tudták begyűjteni és feldolgozni. Megkezdték a patak szabályozását, Néver határától kezdve a vasút irányába. A szövetkezet irodája eddig a volt Turányi-házban működött, most azonban egy másik épületbe költöztették, ahol a posta is helyet kapott. Ennek fő oka az volt, hogy a Turányi-házat a patak szabályozása miatt lebontásra ítélték. Felújították a közvilágítást, és a kőbányai forgalom miatt panaszkodó lakosok kérésére betonnal burkolták az arra vezető utcát. A tóparti erdész- és vadászlak a hnb használatába került, valamint épült itt több új üdülő is (pl. a Jednota szövetkezet és az elefánti gyógyintézet szakszervezete részére). A berlini kérdés miatt háborús pánikhangulat uralkodott el a faluban, minek következtében sokak fölösleges áruvásárlásba kezdtek. Felépült az első négylakásos szövetkezetei lakóház, a kastélyban pedig létrehoztak egy nyugdíjas klubot. Ez az év sem volt balesetektől mentes. Történt egy vonatbeleset, amikor egy zsérei lakost annak hibájából halálra gázolt egy vonat. December 17-én hajnalban leégett egy épület, amelyben 3 lakás volt, valamint cipőfelújítás és élelmiszerbolt. A tüzet kéményhiba okozta.

1962-ben későn érkezett a tavasz, ráadásul kitört egy országos influenzajárvány is, aminek következtében ideiglenesen bezárták az iskolát. Javították a közvilágítást és a fa villanyoszlopokat betonra cserélték. Tovább folytatódott a patak szabályozása és 4 híd is felépült: a szövetkezeti magtár felé, a Bajeri- és a Farkas-házak előtt, valamit a főúton a hnb épületénél. A járási lap dorgáló cikket jelentetett meg a helyi szövetkezet sikertelenségeiről, elsősorban a növénytermesztés területén. A szövetkezet új elnököt választott, Púchovsky Sándor személyében. Az üdülőközpontot villamosították, de még be sem fejezték: villámcsapás károsította. 1962. július 8-án a budapesti Rajkó zenekar lépett fel a községben.

Egyre nagyobb lendületet vett a község idegenforgalma. A járási lap cikke is felhívta a figyelmet az itteni lehetőségekre, különös tekintettel a régi grófi halastóra és az átalakított Róza-lakra, ahol ekkor már szálláslehetőség, csomagmegőrzés és vendéglő üzemelt. A tavon csónakot is lehetett bérelni, amivel még teljesebbé váltak az itt nyújtott szolgáltatások. De a községgel nemcsak a helyi sajtó foglalkozott: az „Ochrana prírody a pamiatok" műemlék- és természetvédelmi újság a gímesi gesztenyés védett területet mutatta be.

Burkolták a Fővég útját és javították a temetőhöz vezető utat. Rendbe hozták a kastély tetőzetét és kitisztították a tavat. A környező iskolák ötödikesei először jártak Gímesre. Ebben az évben a szövetkezet összterülete elérte az 1056,6 ha-t, ebből 900,18 ha volt a szántóföld (a szántóterületet 12 ha-ral növelték a rétek feltörésével). Ugyancsak a szövetkezet egy több mint 10 ha-os gyümölcsöst alapított. Augusztus 11-12-én a községben nagy ifjúsági találkozóra került sor.

1963-ban kemény fagyok és árvizek jöttek, több pincét is elárasztott a víz. Tovább folytatták a patak szabályozását. A kastélyon kicserélték a födémet, tatarozták az épületet, és a parkot új kerítéssel látták el. Augusztus 30-án egy falusi kútban széndioxid-mérgezés történt, azonban nem sikerült megállapítani, honnan került oda ilyen nagy mennyiségű mérgező gáz. A községben új pionírtábor építésébe kezdtek, míg az iskolában két turnusban kicserélődött 240 pionír. A hnb újabb beruházásai is az idegenforgalom felé irányultak, valamint tervbe vették egy 110 000m3-es új víztározó létrehozását (7,5 ha). 1965. szeptember 10-én a hnb egy autócampinget hozott létre, mely mindmáig üzemel.

1966-ban Balkó Mihály volt a hnb elnöke, alelnöke Veres Imre, titkára Molnár Miklós. Ekkor már 487 ház volt a faluban, 168 tévé- és 366 rádiókészülék. Burkolták az autócamping felé vezető utat, és rendezték az állami főút felé vezető mellékutat a dohányfeldolgozó mellett. Az üdülőben 3 db 4-, 3 db 7- és 2 db 10-ágyas faházat építettek. Ezenkívül volt itt már 9 vállalati üdülőház és 1 magántulajdonban lévő hétvégi ház. Megkezdték a tóparti Róza-lak felújítását is. A járási lap is beszámolt az üdülőről, kiemelve, hogy itt van a járás legnagyobb campingje. Lebetonozták a kastély udvarát, ahol szabadtéri színpadot hoztak létre. A vasúton kicserélték a fából készült talpfákat betonra, de volt több földcsuszamlás is a vasúti töltésen.

Tovább fejlődött az egészségről való gondoskodás, amikor egy új egészségügyi központot adtak át a faluban, két felnőtt körzeti orvosi rendelővel, gyerekorvosi rendelővel, nőgyógyászati rendelővel, két fogorvosi rendelővel, gyógyszertárral, fizikoterápiái részleggel és garázzsal a mentőautónak. Ide tartozott Gímes, Zsére, Néver, Lédec, Gímeskosztolány és Kolon is. A tüzoltóegyletnek már 53 tagja volt, Kovács László vezetésével (korábbi parancsnokai: Gáli János és Svec István voltak). Megalakulásuk 75. évfordulójáról beszámolt a sajtó is.

1967 elején hideg, nyirkos időjárás volt. Eddig kevés szót ejtettünk az erdőgazdálkodásról. Naponta 3 teherautónyi fát termeltek ki, nagy hányadát Olaszországba, Németországba és a szocialista államokba szállították. Egy részét feldolgozták parkettnek, vasúti kocsik falazatának, kerékagynak, de a diófát puskatusnak is. 1968-ban leégett a mozi egy része és javították az iskola tetőzetének szigetelését.

A Prágai Tavasz új szellője megcsapta a falut is, de tudjuk, elmaradt a várt eredmény. A bevonuló, „segítő" magyar hadsereg 1968. szeptember 19-én a gímesi Zobor pionírtáborban szállásolta el magát.

1969-ben a Róza-laknál betonnal erősítették meg a régi tó partját. Kőtörmelékkel és homokkal javították a szőlőhegyre vezető utat. A faluban új telkeket mértek ki, aminek áldozatul esett a kastély kertjének egy része is. Tovább korszerűsítették a közvilágítást. A gazdasági növekedés újabb jele volt, hogy 1969-ben 22 alkalmazottal megalakult az Univerzál kisüzem. A II. országos autóverseny közérdeklődést kiváltó sporteseménynek számított, melynek útvonala érintette a községet. Júniusban ketten is belefulladtak az új tóba, de történt egy akasztásos öngyilkosság is.

1970-ig enyhe lakosságcsökkenést figyelhetünk meg: 1910-en laktak a faluban.5 Ebben az évben kivételesen kedvező volt az időjárás. További útburkolásokra került sor. 1970. május 3-án nemzetközi terep-motorkerékpárverseny volt Gímesen. A kastélyban berendezett helyi könyvtárban ekkor már 1613 kötet állt az olvasók rendelkezésére. Ebben az évben elkészültek a tanítói lakások. A vasúti töltésen volt két földcsuszamlás is: a kastély mögött és a nagy hídnál. Az erdőgazdaságban favágás közben halálos baleset történt, de volt egy két halálos áldozatot követelő motorkerékpár-baleset is.

A plébánia épületének építését még Gilányi László plébános ideje alatt elkezdték. Akkor elkészültek a durva munkák (falak, tető), de lerakták az új templom alapjait is. Az építkezést Farkas László szolgálata alatt fejezték be, felszentelésére 1971-ben került sor a búcsú alkalmából. A templomra már 1969-től végeztek nagyobb gyűjtéseket (minden első vasárnap oferát tartottak), ám mikor már úgy látszott, az új templom nem épül fel, a régi átalakítására utalták át a pénzt. A hangszóró hálózatát kibővítették.

1973-ban a hnb elnöke Balkó Mihály volt, titkára az aranyosmaróti Karol Knazík, kinek munkájáról beszámolt a járási lap. Április 1-jén a gímeskosztolányi szövetkezetet a gímesihez csatolták. A hetvenes évek szőlőtelepítési törekvései nem kerülték el Gímest sem: 1974-ben a Piliske lankáin a szövetkezet szőlőskertet épített ki. A fűrészüzemben egy sajnálatos, halálos kimenetelű baleset történt.

A következő évben távozott a községből Farkas László plébános, aki már öt éven keresztül látta el a lelkipásztori szolgálatot a faluban. Működése alatt a már említett plébánia felépítésén kívül a templomot is felújították (lásd a műemlékekkel foglalkozó fejezetünket). Ugyanekkor eltávolították a templomban lévő Forgách sírboltból a család hamvait, melyeket a helyi temetőben helyeztek el. 1975-ben a községben új élelmiszer- és húsbolt nyílt. Befejezték a járda építését a falu központjában. A gímesi campinget lassan megismerték a külföldi turisták is, vendégeket fogadtak Németországból, Magyarországról, Lengyelországból, Franciaországból, Jugoszláviából, Ausztriából és Hollandiából.

1976-ban 5 szövetkezet egyesült a néveri székhelyű Szorgalom (Svornosf) efsz-be, mely 5089 hektáron gazdálkodott. 1977-ben Gímesen két önkiszolgáló élelmiszerbolt volt, egy hentesáru, egy büfé, egy önkiszolgáló iparcikk-kereskedés és egy vegyesáru-kereskedés. A könyvtár immár 6848 kötettel rendelkezett. Újították a házasságkötő termet és felépítették a ravatalozót. Ebben az évben volt egy öngyilkosság, és 6 személy gombamérgezést szenvedett légyölő galócától.

1978-ban új zöldség- és gyümölcsbolt nyílt. Nem volt hiábavaló a könyvtárfejlesztés igyekezete: a helyi könyvtár elnyerte a példás könyvtár díjat, amit elsősorban vezetőjének, Gál Máriának köszönhetett (a könyvtáros tisztségét 1970-től látta el). Az Univerzál kisüzemnek ekkor már 51 alkalmazottja volt, fa-, fém- és elektronikus eszközök gyártásával foglalkozott. Tatarozták a hnb műemlék értékű épületét, melynek homlokzati falát korhűen megőrizték. Tavasszal használatba adták a ravatalozót.

1979-ben jó termés volt. Az első cipőműhelyben Demeter András bácsi dolgozott hosszú éveken keresztül, majd nyugdíjba vonulása után ezt a tevékenységet Bélik Boldizsár folytatta a kastély hátsó részében. A fürészüzemben kicserélték a kevésbé biztonságos gépeket és berendezéseket. Felmérték a szőlőhegyi építményeket és megállapították, hogy az előző 4 évben 211 illegális építményt emeltek. Gyakran ez volt az egyetlen módja a prés- és hétvégi házak építésének. A ravatalozót korszerű berendezéssel egészítették ki, és átadták az új sporttelepet is.

1978-79-ben még egy fontos eseményt kell megemlítenünk. Felszámolták a cigánypérót, amely a szájhagyomány szerint kb. 200 évvel korábban alakult. Legtöbb lakója - 80-90 fő - a XX. század közepén volt, akkor kb. 10 család alkotta. Egyszerű zsúpfedeles vályogházakban laktak. Az ivóvizet a Péró feletti forrásból nyerték. Alkalmi pénzkeresetekből éltek, de saját együttesük eljárt zenélni is. A Prikril- és Turányi-féle kocsmákba jártak táncmulatságokra. Az asszonyok helyben és a szomszédos falvakban koldultak. Főleg burgonyával és tejjel táplálkoztak. A Péróban, megszüntetése előtt, már csak három család lakott: 8 felnőtt és 6 gyerek, míg a faluban lakott további 5 család. A létszámcsökkenés abból is adódott, hogy Nyitrára költözött 3 család, Aranyosmarótra pedig 1. A Péróban lakó férfiak ekkor mind dolgoztak, a nőknek csak egy része. A gyerekek látogatták az iskolát. Bár szűkös körülmények között éltek, rendelkeztek minimális összkomforttal (TV, hűtőgép, mosógép stb.). A gímesi cigánycsaládok neve Kuruc, Murko és Gyuracs. 1979-ben a Péró cigányait teljesen szétszórták a faluban, ami a korabeli feljegyzések szerint „össztársadalmi feladat" volt, célozva a romák „átnevelésére". A községben végül 9 család maradt, valamennyien családi házában laktak.

1980-ban népszámlálásra került sor. Gímesnek 1935 lakosa volt, ebből 991 szlovák, 937 magyar és 7 cseh nemzetiségű. (Más források szerint 1936 volt a lakosok száma, ebből 912 a magyar - 47,1%).6 445 családi ház volt a községben, 5 szövetkezeti és 13 egyéb. 151 személygépkocsit birtokoltak a lakosok.

Még ebben az évben befejezték a sportlétesítmény épületeinek munkálatait, de a pálya még nem volt elegyengetve. Általános törvényeket hoztak a község jobb működésének biztosítására, környezetének védelmére. A farsangi bált a kastélyban tartották. A vasúti hídnál tragikus kimenetelű autóbaleset történt.

1982-ben újabb építkezési telkeket jelöltek ki, javították a Fővég felé vezető hidat, bővítették a vízvezetéket. Új utca is keletkezett, az óvodától Családka felé 21 házzal. Ez az esztendő a tragédiák éve volt: egy 10-éves kisfiú a tóba fulladt, egy másik fiatal egy építkezésen az állásokról leesve szenvedett halálos sérüléseket, egy további a campingben leesett és fejsérülést szenvedett, valakit pedig egy eltévedt golyó ölt meg.

1983 nagyon száraz év volt. Sikerült felszámolni az utolsó földesurat a község belterületén. Kiépítették a temető járdahálózatát, javították a buszállomás váróbódéit és a sportpályát. Megérkeztek az első kukák a faluba, és megkezdték a szemét központilag szabályozott elszállítását. A tűzoltótestület sikeresen szerepelt a darázsi versenyen, és ugyancsak ebben az évben kapott egy új fecskendőkocsit (PPS-12R) is.

1984. május 7-én felhőszakadás volt, az utcákat helyenként 10 cm-es vízréteg borította, elöntötte az udvarokat pincéket is. A víz és a károk eltávolításában főleg a tűzoltók segédkeztek.

A közterületet fákkal, növényekkel ültették be, főleg a templom előtt, de másutt is. Összesen 1000m2-nyi területet sikerült parkosítani. Megoldották az elektromos vezetékek cseréjét nagyobb kapacitású hálózatra, ekkor már csak betonoszlopok voltak a faluban. A kastélyban vadászklubot rendeztek be. A község kidolgozta környezetvédelmi programját. A szőlőhegyi út felszínének szilárdítására kőtörmeléket szállítottak.

1985-ben már 165 üdülőház volt Gímesen, ebből 32 vállalati. Továbbfejlesztették a falut: hangszórók javítása, további kukák vásárlása, futballpálya rendezése, temető körülkerítése (800 m), vízvezeték és járdák építése jelentették a legnagyobb beruházásokat. November 11 -én letették az új művelődési ház alapkövét, ahol az elkövetkezőkben sok önkéntes órát dolgoztak le a falu lakosai Orosi Mihály hnb elnök, majd polgármester vezetése alatt. 1985. június 5-én elhunyt az előző plébános, Czigány esperes úr, helyére szeptember 18-án Sedlák úr lépett, aki 1990. szeptember l-ig szolgált a faluban. 1990. november 16-tól Lasák főtisztelendő úr vette át a plébániát.

Jegyzetek

1. Ahol nincs másképp feltüntetve: Obecná krónika, 1-305. o.
2. Watzka, Zemene 1966, 115. o.
3. Kropilák 1977, 1/518.
4. Uo.
5. Uo.
6. Gyönyör 1989, 54. o.

Gímes környéke pihenőhelyekben gazdag

GÍMES AZ 1989 UTÁNI ÉVEK TÜKRÉBEN

1989-ben a bársonyos forradalom következtében politikai és gazdasági rendszerváltás történt.1 1990-ben megalakult az első községi önkormányzat polgármesterrel az élén. Az 1991. évi népszámláláskor a községnek 1910 lakosa volt, ebből 1026 vallotta magát szlovák (53,72 %), 874 magyar (45,76 %) és 9 cseh, morva vagy sziléz (0,47 %) nemzetiségűnek. Ez azt jelenti, hogy a 10 évvel korábbi népszámlálással összevetve a lakosság 1,34 %-kal csökkent, a magyar nemzetiségűek számaránya pedig 4,17 %-kal. 47 lakos (2,46 %) rendelkezett főiskolai végzettséggel. Immáron be lehetett vallani az egyházi hovatartozást is: a község 92,25 %-a vallotta magát római katolikusnak (1762 fő). A korösszetétel még viszonylag kiegyensúlyozottnak volt tekinthető, de innen kezdve az új demográfiai fejlődés következtében a fiatal nemzedék aránya folyamatosan csökkent. Az aktívan dolgozók száma elérte a 924-et. Legtöbben az iparban dolgoztak, feleannyian a mezőgazdaságban és az építőiparban. A községben 497 ház volt.

A kilencvenes években jelentős falufejlesztésekre került sor. 1990-ben befejeződött a művelődési ház építése. Elkészült a csatornahálózat és a transzformátor-állomás tervdokumentációja. Az iskolához napközi épült. 1992-ben a községi hivatal a szőlősgazdák hathatós támogatásával villamosította a szőlőhegyet. Újabb útkarbantartásokra is sor került. A műemlékvédelem területén a kastély első bal szárnyát, első jobb szárnyának részét és a belépő kaput újították fel. Hasonlóképpen tatarozták Nepomuki Szent János kápolnáját és a piéta szobrát. 1992-ben villamosították a szőlőhegyet.

1993. január l-jén megalakul az önálló Szlovák Köztársaság, és június 11-12-én referendumot írtak ki a község hivatalos nevének megváltoztatására. Az 1404 szavazásra jogosult lakos közül 992-en éltek szavazati jogukkal. A régibb keletű Gymes név felvétele mellett 454-en tették le voksukat, 479-en ellene szavaztak, így maradt a hivatalos Jelenec megnevezés.

A restitúció keretén belül visszaszolgáltatásra került a régi Turányi Ferenc-ingatlan. Az úrbéri társulás igényei a feltételek töredékes teljesítése és az érvényben lévő törvények betartása miatt csak részben voltak kielégítve, a malom és a hozzá tartozó épület visszaigénylését pedig ugyancsak hasonló okokból elutasították.

Nagy változások álltak be a gazdaságban is. Az 1989. évi novemberi események a magángazdálkodás fejlődését hozták magukkal. A 90-es évek végére 18 mezőgazdasági és 23 egyéb területen működő magánvállalkozó volt a községben. Ok főleg a kereskedelem és a szolgáltatások különböző ágazataiban vállalkoznak. Tevékenységük következtében a községben van öt éleimiszerbolt, gyümölcs-, zöldség- és illatszerbolt, valamint vendéglátó üzem, fagylaltárus és egy malom. Működik itt fodrászat, gumiabroncs-javító, autókárpitos, gépkocsiszerelő, teherfuvarozó, villamos műszerész és egyéb. A község rendelkezett és rendelkezik postával, gyógyszertárral, orvosi rendelővel. A temetőben a község kiépítette a vízvezeték-hálózatot, mely nagyban megkönnyítette a sírok gondozását.

Felvételek a falu első írásos említésének 885. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekről; 1998. augusztus 21-23.

Az idegenforgalomnak Gímesen három alappillére van: a csodálatosan látványos környezet (hegyvidéki táj, várrom, tavak stb.), a szolgáltatások magas szintje és a község gazdag hagyományai. A szolgáltatások területén jelentős változások voltak. A magánvállalkozók bérbe vették a szálláshelyek nagy részét (kb. 400 ágyat). Az üdülőtelepeken találhatók vendéglátóipari létesítmények, tenisz-, röplabda- és futballpálya, szauna és vízibicikli-kölcsönző. Több mint 180 magán- és 25 vállalati üdülőház biztosít szálláshelyet. A község ismert szőlészeti és borászati terület, a szőlőhegyen 190 borospince épült. Gímesen gazdag hagyománya van a népművészetnek, a folklórnak (népdalok, balladák stb.). Különféle ünnepélyes alkalmakkor megcsodálhatjuk az itteni színes népviseletet. Néhány évtizeddel ezelőtt még vásznat szőttek, hímeztek és csipkét is vertek. Az ünnepélyeken fellépnek a helybéli gyermekcsoportok: a Villő és a Jelencek, valamint a magyar asszonykórus és a szlovák énekkar, de a község hírnevét elviszik más hazai és külföldi rendezvényekre is.

A feltüntetett adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a község jelentősen kiépült, fellendült, és kiterjedt infrastruktúrával rendelkezik. Púchovsky László polgármester fáradságot nem kímélve fejlesztette a községet, és a munkából jócskán kivették részüket a képviselő testület tagjai, a községi hivatal dolgozói, a szponzorok és minden jóakaratú polgár. Kevés község dicsekedhet ilyen kiemelkedő tevékenységgel.

1996-ban a legnagyobb beruházás a község gázvezeték-hálózatának kiépítése volt, hathónapos rekordidő alatt elkészült a 13.643 m hosszú hálózat. Felújításra kerültek a villamos létesítmények, elkészült egy új trafóállomás, kettőt kicseréltek nagyobb teljesítményűre. A kultúrházban üzembe helyezték a légkondicionáló berendezést. Elkészült a kultúrház bekötőútja; kiépítették a parkolóhelyet. Ezek a beruházások minőségileg és esztétikai szempontból is sikeresnek könyvelhetők el. Befejeződött az ivóvízhálózat 3.843 m hosszú fővezetékének lerakása, melynek köszönhetően ivóvízhez jutottak a Mária utca, Felvég, Templom utca, Fenyőfa utca, Gesztenyefa utca, Malom utca, valamint a Forgách udvarában lévő házak lakói, amennyiben igényelték a hálózatra való bekötést. 1998-ban a művelődési központot és a községi hivatal körüli térségeket tették rendbe. Elkészült itt egy nagy parkolóhely, valamint járdák és egy köztéri szökőkút. Ugyancsak lépések történtek a HGJ-1 forrás vizének eljuttatására a felhasználóhoz, 21/másodperces kapacitás mellett, ám utóbb sajnos kiderült, a víz minősége nem tett eleget a szabványok megszabta követelményeknek. Megoldást kerestek az Új Gímes II. községrész teljes villamosítására és bekötőút telekjogi rendezésére. A közhasznú munkásokkal kijavították a tűzoltószertár tetőzetét, a kastély homlokzatát, és a Remitázs üdülőközpontból bekötőutat nyitottak a régi tó felé. A Remitázs éttermét sikerült eladni, az új tulajdonos ígéretéhez hűen teniszpályát is épített a vendéglő mellett. Részben megvalósították a hulladékgazdálkodás új modelljét is, mely tartalmazza a papír, üveg és vas különálló gyűjtését. A művelődési központba beszerelték a hangosítást, kibővítették a konyhafelszerelést. Megjavították a létesítmény tetőzetét is. Az iskolaügyi intézményektől a delimitációk révén az önkormányzathoz kerültek a tanítói lakások. Tovább folytatódtak a telek-tulajdonjogi rendezések a község belterületén és a szőlőhegyen is. A község helységeket biztosított az asztaliteniszezőknek, sakkozóknak és a karatézóknak. Megalakult a diák futballcsapat. Ebben az évben voltak a parlamenti és helyhatósági választások, a polgármester, nem véletlenül, újra Púchovsky László lett. A 17 tagú képviselőtestületbe az alábbi képviselőket választották:

Varga Tibor

Jozef Hroncek

Karol Segéfí

Vladimír Gálik

Mária Fedáková

Bakó Rozália

Finta Katalin

Jozef Gálik

Michal Kosorin, MUDr.

Balkó Mária

Svec Tibor

Borbély Mihály

Timoranszky Pál

Ing. Jancsó János

Gál Janka

Demeter Anna

Púchovsky Mária

1998-ban a község megünnepelte első írásos említését is. Erre az alkalomra Gulka úr az ünnepség rendelkezésére bocsátotta üdülőközpontját. A több napos rendezvény sikeresen írta be magát a község történetébe, mintegy bizonyítékaként, hogy a gímesiek büszkék községükre, hagyományaikra. Mindenképp meg kell említeni, hogy a rendezvény sikeréhez sokan hozzájárultak, beleértve számos szponzort is.

1999. január 15-én megalakultak a község szervei, és az önkormányzat mellett 9 bizottság jött létre, melyek jó munkát végeztek. A Margit vízforrásra 53 háztartást sikerült rákapcsolni, akik évtizedek óta vártak a vízre. Villamosították a Gesztenye utcát. További létesítményeket, pl. a volt hnb épületét is, rákapcsolták a gázhálózatra. Ennek homlokzatát is javították, miáltal egyre tetszetősebb lett a községközpont. A gazdálkodási tevékenység újabb mozzanata a pálinkafozde átadása volt, és folytatták a telektulajdonok rendezését. 8 község Gímes központtal társulást alapított a szennyvíztisztítás közös megoldására. Megtörtént az utcák megnevezése, a hivatalosan elfogadott gímesi utcanevek a következők voltak:

2000-ben állami támogatási alapból sikerült részben rekultiválni a szeméttelepet. A Pro Slovakia alapítványtól sikeresen pályázott az önkormányzat a kastély tetőzetének javítására (az épület középső és hátsó részén), a könyvtár bővítésére és Jelencek folklórcsoport működésére. Fejlesztették a Margit vízvezetékrendszert - most már mindenki számára hozzáférhetővé vált, aki be szeretné vezetni az ivóvizet. Tovább folyt a telkek tulajdonrendezése. Gázfűtésre állították át a művelődési házat, a községházat, az iskolát, iskolai éttermet és óvodát is. A falu fejlődését elősegítette a Slovtransgaz üzem többszöri anyagi segítsége és a munkaeszközök biztosítása is, főleg a futballpálya, a szeméttelep, a szőlőbe vezető út és az üdülőközpont útjainak a felújításánál. 23 közhasznú munkás vett részt a faluszépítésben és a közterületek meg az üdülőközpont karbantartásában, akik egyebek mellett felújították az út menti szakrális kisemlékeket is. 10 község közösen pályázatot nyújtott be nemzetközi alapokhoz a béládi víztisztító állomás felépítésére. Ebben az évben is jegyzett a fekete krónika: kétszer is betörtek a községi hivatalba, de a tettesek elfogása után az eltulajdonított számítógépek visszakerültek a hivatalba.

2001-ben elkészült a szökőkút

2001-ben a temetőben átalakították a ravatalozót, mely elé korszerű tetőszerkezet épült. Elkészült egy 300 m hosszú aszfaltút is. Tájékoztató táblákkal megjelölték az egyes utcákat és a középületeket. Elkészült a szökőkút; komoly javításokra került sor a sportpályán és környékén is. Újabb állami támogatással sikerült befejezni a szemétlerakat részleges rekultivációját, és folytatódtak a közterületek felújítási munkálatai.

A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a községnek 1942 lakosa volt, ebből 947 férfi és 995 nő (51,5 %). A gazdaságilag aktív lakosság 989 főt tett ki (az összlakosság 50,9 %-a), ebből 535 volt a férfi és 454 a nő. A lakosság korösszetétele így festett: produktív előtti előtti kor (0-14 éves): 372, produktív férfikor (15-59 éves): 636, produktív női kor (15-54 éves): 572, produktív utáni férfikor (60 év és több): 114, produktív utáni női kor (55 év és több): 239 és meg nem állapított kor: 9. Tehát lakosság 19,2 %-a volt produktív előtti korban, 62,2 %-a produktív korban, 18,2 %-a produktív utáni korban. A község nemzetiségi összetételének aránya:

A felekezeti megoszlás szempontjából a római katolikus a domináns vallás.

A községben összesen 574 ház volt, ebből 494 állandóan lakott (családi ház 483) és 79 lakatlan. A lakások száma összesen 615, ebből állandóan lakott 530 (497 családi házban) és lakatlan 83.

A 2002. esztendőben a község 10 állami, vissza nem térítendő támogatást szerzett, legnagyobb sikereket elkönyvelve az egész kerületben. így lehetőség nyílt a csatornázásra, a világítás további kiterjesztésére Új Gímes II. falurészbe, az iskola szociális berendezéseinek felújítására, a kastély egy részének felújítására, az iskolai tornateremre, a sportpálya lelátóinak elkészítésére és az egyik befedésére, a Gesztenye utca kiépítésére és a könyvtár fejlesztésére. A decentralizáció jegyében, az érvényes törvények értelmében az iskola és óvoda, valamint mindkét létesítmény étkezdéje a falu irányítása alá került. A művelődési ház előtt elkészült a világítás, javították a művelődési ház tetőzetét. A községi hivatal továbbra is alkalmazott közhasznú munkásokat, ők főleg a közterületek karbantartásából vették ki részüket. A telefonközpontot digitálisra cserélték. Mindez a polgármester és a képviselőtestület hozzáállását dicséri, aki szívvel-lélekkel fáradozik a falu fejlesztésén. Segítségére van a helyettese is, valamint az önkormányzati képviselők. A 2002. évi választások után újra az előző polgármester és nagy részben a régi kilenctagú képviselőtestület folytathatja munkáját az alábbi összetételben:

Demeter Anna

Vladimír Gálik

Gál Janka

Jozef Hroncek

Ing. Eduárd Janco

Mgr. Molnár István

Mgr. Púchovsky Mária

Svec Tibor

Varga Tibor

Főellenőr: Frantisek Bumbala. A községi hivatal elöljárója: Alzbeta Borbélyová. A szolgáltató üzemegység vezetője: Eubos Tkác.

A festői környezet kiváló üdülési lehetőségeket kínál a pihenni vágyóknak. Kitűnőek a lehetőségek a gombázók, vadászok és halászok számára. Az üdülőközpontok alkalmas kiindulási helyei lehetnek a környék nevezetességeinek megtekintéséhez, mint például a kistapolcsányi kastély és bölényrezervátum, a világhírű malonyai arborétum vagy a gímeskosztolányi román stílusú templom.

A falu önkormányzatának távlati terve: a lakosság életszínvonalának emelése, javítása. Célja továbbá az idelátogatók pihenési és széleskörű szórakozási igényeinek a kielégítése. Reméljük, hogy az üdülő vendégek szép emlékekkel távoznak majd innen, ahová a jövőben is örömmel térnek vissza. Persze legfontosabb a lakosság életminőségének mindenre kitérő biztosítása. A gímesiek hangulatos községükre mindannyian büszkék.

Jegyzet

1. Az adatok fő forrásai: Obecná krónika, 1-305. o.; Gímesi Községi Hivatal archívuma; SZK Statisztikai Hivatalának kerületi kirendeltsége, Nyitra; Fehér, Púchovsky, Bóna 1988,5-6., 17-18.0.