A gímesi tűzoltóság rövid története

A gímesi tűzoltóság 1898-ban alakult egy Bécsben gyártott 6-os típusú kézi tűzoltófecskendővel. Az első tűzoltószertár a 20-as sz. parcellán épült, és 6x3 m méter területtel rendelkezett. A lakosság ezt az épületet tűzoltóháznak vagy börtönnek is nevezte. Az egyik sarokban tartották a tűzoltófecskendőt, a másik rész cellaként szolgált. Hogy ki volt a karbantartó, és tűz esetén ki tudta használni a tűzoltófecskendőt, erre a választ az 1881-ben született Sípos János adhatná meg a legmegfelelőbben. A karbantartó a helyi kovács volt, és a tüzeseteknél a tűzoltótestület egyik vezetőségi tagjaként szolgált.

A tűzoltóság fejlődését 1912-től tartjuk számon. Az akkori Forgách Károly gróf hozatott ló vontatta magyar gyártmányú tűzoltókocsit, 55-ös jelzéssel. Ennek használatára saját munkásait taníttatta meg. Tűzoltó-egyenruhát biztosított számukra övvel és baltával, amelyet vasárnaponként felöltőitek, és a gróf parkjában gyakorlatoztak. A parancsnok Sipos Baltazár, a kürtös vagy trombitás Gál Mihály volt. A csapatnak 14 tagja volt. Az 1914-ben kirobbant I. világháború miatt a tüzoltótestület kénytelen volt beszüntetni működését; a háború viharai után a működését senki sem újította fel. A tűzoltótestület ezen időszakából 10 darab balta maradt meg emlékbe.

Nyolc nehéz évnek kellett eltelnie, mire Rakovsky Sándor, az aranyos-maróti járási bizottság elnöke, 1926. április 26-án Gímesen felújította az önkéntes tűzoltók tevékenységét. Az önkéntes tűzoltószervezetnek 21 tagja volt. A tagok névsora a következő volt: Hermán Gyula - parancsnok, Gál János - parancsnokhelyettes, Fűzi Árpád - titkár, Jancsó János - csapatvezető, Svec István - pénztáros, Macskái Eduárd - gazdasági felelős, Havran István - gépész, Gál-Svec Gáspár - ellenőr, Molnár László - ellenőr, Gál János - trombitás, a többiek pedig Gyuris Gáspár, Gyuris Boldizsár, Svec Mihály, Hrúz István, Andrasko István, Sípos István, Varga Ádám, Varga József, Molnár Lukács, Bájerla Nándor, Borbély József.

Ha a feladatukat teljesíteni akarták, sok nehézséggel kellett megküzdeniük, fáradságot nem ismerve. A szervezet tagjai munkások és szegény földművesek voltak. Színdarabokat tanultak be, bálokat rendeztek, és az így összegyűjtött pénzből vásárolták meg az egyenruhát. Az önkéntes tűzoltószervezetnek saját színpada is volt.

A tűzvédelem terén a gímesi szervezet a szocializmus idején is sikereket ért el. A szervezet 1954-ben C-16-os számú motoros fecskendőt kapott. 1958-ban modern felszerelésü 8 fecskendős Tatra 805-ös gépjárművel gazdagodtak.

Molnár László és id. Gál János vezetésével részt vettek 1936. július 3-6. között a csehszlovák köztársasági elnök védnöksége alatt tartott Országos Tűzoltó Kongresszuson. A csapat aktív tagjai szép egyenruhával büszkélkedhettek, ugyanígy az ifjúsági tűzoltócsapat is, akik szintén kaptak egyenruhát.

1966-tól regisztráljuk az aktív tagokat, kb. negyvenről van tudomásunk, akik különféle funkciót töltöttek be és részt vettek a gyakorlatozásokon és a körzeti versenyeken. A legaktívabb tagok a következők: Kovács László, Molnár László, Andrasko István, Varga István, Csanaky Józsaf, Jancsó Sándor, Andrasko Ferenc, Borbély Vilmos, Borbély József, Kozla Pál, Varga Iván.

Az évek során a régi tagok megfogyatkoztak, de egyúttal az ifjúság soraiból is sikerült új tagokat toborozni. Évente veszünk részt kerületi versenyeken önkéntes tűzoltócsapatunkkal, még ha nem is érünk el kimagasló helyezéseket. A tűzoltócsapat számára nagy problémát okoz a gyakorlatozás szempontjából az, hogy a tűzoltószertár közelében nagyfeszültségű villamos vezeték húzódik. 1983-ban a 805-ös Tátrát kiiktatta a gímesi helyi nemzeti bizottság, ekkor egy új PPS-12-es típusú gépjárműhöz jutott az önkéntes tűzoltótestület. Az utóbbi időben a csapatokat saját gépjárműveinkkel szállítjuk a gyakorlatok színhelyére - a tóparti rétekre, ami időigényes, és a személygépkocsi biztosítása szempontjából is nehézkes. Minden évben megrendezzük az aratás előtti taktikai gyakorlatot. A községi hivatal is támogatja a munkánkat, évente pénzbeli juttatásban részesít. 1997-ben lehetőségünk nyílt a felnőtt csapat részére gyakorló egyenruhát vásárolni, de egyelőre nem rendelkezünk gyakorló ruhákkal a fiatalok részére.

A következő nagyobb tűzesetekről van tudomásunk: Családkán leégett Nagy Lőrinc házának tetőzete. Leégett egy szalmakazal a főút mellett, 1960-ban belevágott a villám a parkettagyárba, 1961-ben leégett az élelmiszerbolt. Kisebb tűzeset történt a kastélyban is, ahol öngyulladás révén meggyulladt a szén. 1996-ban tűz volt Fazekas László lakásában, ahol kigyulladt a karácsonyfa, megégtek a szőnyegek, de a tüzet sikerült eloltania Tkác Búbosnak és Jancsó Sándornak. 1996-ban a nyaraló területén lévő szociális épületek körül meggyulladtak a levelek, de mire megérkezett a Nyitrai Kerületi Tűzoltószervezet egysége, a tüzet eloltotta Borbély úr, aki önkéntes tűzoltó volt. Továbbá részt vettünk az árvízi mentőmunkáknál, amelyekre elsősorban Turányi úr vendéglője körül volt szükség, amikor még a Dervence patak nem volt szabályozva. Az önkéntes tűzoltószervezet rendszeresen megrendezi az István-bálokat, amely az utóbbi időben diszkó formában folyik, ugyanis a mai fiatalság ezt igényli. Az az igazság, hogy igyekszünk kulturális tevékenységet is kifejteni a lakosság számára, de egyúttal tekintettel kell lennünk az ebből befolyó haszonra is. Évente szervezünk a tagjaink és a lakosság részére kirándulást valamelyik fürdőhelyre, sőt az utóbbi időben évente két alkalommal is. Ezekkel a kirándulásokkal fel szeretnénk kelteni tagjaink érdeklődését, főleg a fiatalságét, akik szervezetünk jövőjének letéteményesei. Az önkéntes tűzoltócsapat a gímesi községi hivatal és a helyi szervezetek által szervezett rendezvényeken is részt vesz. Ez főleg a sznf és az önálló szlovák állam megalakulásának alkalmából megrendezett ünnepségeket illeti, az utóbbi január elsejére datálódik.

Emlékképek a helyi tűzoltóegylet életéből

VADÁSZAT

A XVI-XVII. századtól létezett vadaskert a gímesi vár alatti erdőrészen. A vadászok azóta is ápolják a gróf Forgách Károly teremtette hagyományokat, tervszerűen törődnek a vadállomány tenyésztésével, védelmével.

1992 januárjában a gímesi és a zsérei vadásztársaság egy egyesületté szerveződött. Azóta közösen gazdálkodnak a 2605 ha területen. Tagjaik száma 35 fo. Az elnöki posztot Andrasko Ádám mérnök tölti be.

A községi felekezeti összetételének változásai a sematizmusok tükrében1

* - az alacsony számot az egyházak által nem vezetett felekezeten kívüliek indokolják.

Jegyzet

1. Schematismus Strigoniensis, 1821, 96. o.; 1836, 101. a; 1838, 101 o- 1841 100 o-1842, 107. o.; 1843, 109. o.; 1845, 109. o.; 1848, 107. o.; 1849, 118. a; 1851 62 'o 1854 o.; 1860, 78. o.; 1862, 79. o.; 1864, 81. o.; 1865, 96. a; 1868, 53. o • 1869 81 o : 1873, 56. o.; 1874, 56. o.; 1875, 56. a; 1876, 56. o.; 1877, 56. a; 1878, 56 o • 1879 56 o.; 1885, 55. o.; 1887, 56. o.; 1888, 57. o.; 1889, 57. a; 1890, 58 o • 1894 54 o • 1899 o.; 1903, 55. o.; 1905, 55. a; 1912, 65. o.; 1914, 65. o.; 1916, 64. o.; Schematismus Tyrnaviensis, 52. o.

A templom egy az 1920-as évekből származó képes levelezőlapon

A Szent János kápolna

Gímes nevezetesebb személyiségei

A FORGÁCH CSALÁD EREDETE ÉS RÖVID TÖRTÉNETE

A Hont-Pázmány nemzetségből származó Forgáchok, illetve őseik a XIII. századtól éltek Gímesen, csaknem megszakítások nélkül egészen a XX. század elejéig. A XIV. században íródott Képes Krónika kitér a nemzetség legkorábbi történetének egyik változatára:1

„Ama napokban jött Hont és Pázmány is, akik Szent István királyt a Garam folyónál német módra karddal felövezték. Nemzetségeik neve ugyanaz mint az övék. Géza fejedelem az ispánokban lelt segítséget, de még inkább Istenben; fia, Szent István király, némely lázadókat a fegyverek okozta ijedelemmel, sokakat a maguk akaratából térített a keresztségre. Géza fejedelem, valamint fia bőséges, nagy örökséggel gazdagította az ispánokat szolgálataikért, ami most is nyilvánvaló. Idők folyamán házasságkötések által ezek elkeveredtek a magyarokkal. Az ő tanácsukkal és segítségükkel kerekedett a király a magyarokfölé; sok nemes magyar jutott csúf szolgálatra, akik Koppány vezérhez húztak, a keresztséget és a hitet megvetették. Azt ítélték ugyanis nemesebbeknek a méltóságok viselésére, aki hamarabb csatlakozott a keresztény hithez."

Más források megjegyzik, hogy Hontnak és Pázmánynak hívták azt a két lovagot, akik Gizella királynő kíséretében jöttek Magyarországra.2 Bártfai Szabó László, a Forgách-család monográfiaírója megjegyzi, hogy Hunt és Pázmány Géza testőrei voltak, és a két testvér a királyi nemzetségbe is beházasodott.3 A királyi birtokon fekvő honti vár körül alakult ki Hont vármegye,4 a Nyitra megyei ág ősei közé pedig Pázmány fiát, Farkast sorolják, aki Szelepcsényben rendelkezett némi birtokkal (1165-ben).5 A szlovák források szerint a Hont-Pázmány nemzetség szláv eredetű, és Pázmány ága a szlávok Poznan nemzetségével van kapcsolatban.6 De hogyan is kerültek a nemzetség sarjai Gímesre?

A községet, földjét és a várhegyet IV. Béla ajándékozta a Hont-Pázmány nemzetségből származó Ivánka fiának, Andrásnak (vö. falu- és vártörténeti fejezetünkkel). A Forgách előnevet először 1333-ban használta Forgách Miklós.7 Az előnév szóeredete eléggé rejtélyes, de elemzésével már foglalkozott az irodalom (vö. pl. Bártfai Szabó László8).

A család számos értékes embert adott a történelemnek, most csak néhányukat emeljük ki:9

- II. András: Róbert Károly híve volt, Csák Máté ellen harcolt

- I. Péter: a lengyelek és a husziták ellen harcolt, főhadvezér

- I. Zsigmond: királyi kincstárnok

- III. Imre: trencséni főispán

- III. Ferenc: történetíró

- I. Simon: dunántúli főkapitány

- IV. Ferenc: királyi helytartó, nyitrai püspök, később esztergomi érsek

- II. Zsigmond: Magyarország nádora, országbíró

- I. Ádám: császári főhadvezér

- II. Simon: II. Rákóczi Ferenc tábornoka és még sokan mások.

Birtokaik a legkülönbözőbb megyékben voltak, sok ezer hektárt tettek ki. A Forgáchok III. Péter és Gergely ideje alatt két ágra szakadtak, amikor is az előbbi barsi főispán lett, a gímesi ág folytatója, míg az utóbbi nyitrai főispán, a gácsi ág eredeztetője.10

Részletesebben, helyszűke miatt, sajnos csak néhányukkal tudunk foglalkozni.

Forgách Ferenc (IV. Ferenc) 1559-ben vagy 1560-ban született. Apja hatására már fiatalon áttért a katolikus hitre, majd később a papi hivatást választotta. Az udvar támogatásával hittudományt tanult Rómában. Hazatérése után 1586-ban esztergomi kanonok, egy évvel később már veszprémi püspök volt, 1596-ban a nyitrai püspöki széket foglalta el. Székhelyét a nyitrai várban megerősítette, és berendezkedett a Bocskayék elleni védelemre, ám 1605. július 15-én három hónapos védekezés után mégis kénytelen volt feladni a várat. Ezt követően Nyitrát is elhagyta, és a káptalannal együtt Győrbe vonult. 1607-ben a király kegyelméből esztergomi érsek és királyi helytartó lett, de még ebben az évben bí-borosi rangot kapott. 1608-ban mint prímás megkoronázta Mátyás királyt. Ezt követően Nagyszombatban élt, és egyik kiemelkedő alakja volt az ellenreformációnak. Mivel elégedetlen volt a zsolnai zsinattal, 1611-ben Nagyszombatban katolikus zsinatot hívott össze. 1615-ben Bécsbe utazott, hogy részt vegyen a törökkel folytatott béketárgyalásokon. Itt megbetegedett, majd Garamszentkereszten keresett gyógyulást, ahol 1615. október 16-án hunyt el.11

Mivel a gímesi ággal sokat foglalkozunk a könyv más részeiben is, vessünk egy pillantást a gácsi ágra. Forgách Zsigmond 1557-58 tájékán született, és a már említett Forgách Ferenc bátyja volt. Apja szerette volna, ha megtanulja az udvari szolgálatot, ezért az otthoni nevelés után 1583-ban Báthory István krakkói udvarába küldte. Onnan hazatérve elvette Losonci Annát, miáltal nagy birtokhoz jutott. Felesége 1595-ben meghalt. 3 évvel később Thurzo Elek lányát, Zsuzsannát vette feleségül. Híres törökverő volt, vitézkedésével különösen az 1602. évi szatmári csatában emelkedett ki. A következő évben rekatolizált, és II. Rudolf odaadó híve lett. Az uralkodó még ebben az évben az elő-dunai seregek kapitányává nevezte ki, miközben Nógrád, Sáros és Szabolcs megyék ispáni széke is az övé lett. A Bocskayval való sikeres alku után (1605) Rudolf főpohárnoki és országbírói címekkel látta el. De nem sokáig élvezte kiemelkedő státuszát, mivel 1608-ban, Mátyás királlyá való koronázása után elvették országbírói tisztségét. Ezt követően pincemesterként működött. 1609-ben elvette Pálfy Katalint. Kassa és a Felvidék főkapitánya lett, ám mivel Magócsi Ferenc nem akarta átadni neki a széket, Mátyás újra országbírói tisztségbe emelte vissza. A későbbiekben inkább a hadvezetésben ért el eredményeket. Utóbb nádorrá léptették elő, de Bethlen csapatai elfoglalták várait. Megbetegedett, majd Nagyszombatban halt meg 1621-ben.12 1612-ben felépítette rezidenciáját a gácsi hegyen, mely később megerősítve mint végvár, de ugyancsak mint uradalmi és közigazgatási székhely is szerepelt. Itt volt Forgách Ádám országbíró uradalmi központja is. Ő főkapitánya lett Szécsénynek, tábornoka Kassának, parancsnoka Érsekújvárnak. Forgách János a XVlII. században a gácsi reneszánsz várkastélyt barokkosította. Gács felvirágoztatása (fajanszgyára, posztógyára stb.) ugyancsak a Forgáchoknak köszönhető.13

Forgách Károly gróf, a neves vadász, a muflon első közép-európai meghonosítója

A család egyik utolsó gímesi tagja, Forgách Károly 1825. szeptember 4-én született Bécsben. A családi birtok irányítását 1848-ban vette át. Bécsben bölcsészetet tanult, jogi tanulmányait Győrben fejezte be. A család leghíresebb vadásztagja volt, már fiatalon részt vett több afrikai vadászexpedíción (1865 - Algír és Tunisz, 1859 - Marokkó és Tanger, 1868 - Egyiptom). Bár a felsőház örökös tagja volt, a politikai életben nem tört babérokra. Ugyancsak örökös elnöke volt Nyitra vármegye vöröskereszt-szervezetének. A XIX. század közepe táján a Tribecs hegységben az őzön kívül alig akadt nagyvad, ezért Forgách Károly folyamatos vadtelepítésbe kezdett. 1850/1854-ben vadaskertjéből 14 dámvadat, 1854-ben és 1862-ben 16 szarvasbikát és 45 tehenet bocsátott ki. Az adatokból kiderül, hogy az országban itt volt az első szabad természetbeni dámtenyészet. Az addig hiányzó szarvasállomány neki köszönhetően 1910-ig több ezer darabra szaporodott az egész Tribecsben. 1868-ban a muflon meghonosításához kezdett, mely csak néhány földközi-tengeri szigeten fordult elő, a kontinensen teljesen hiányzott. Tenyészállatai a frankfurti és brüsszeli állatkertekből származtak. Szoktatásukat a Remitázs melletti 6 hektáros vadaskertben kezdte, majd áttelepítette őket a dámvadkertbe. A gímesi várrom alatt elterülő vadaskertjéből 1883-ban 100 muflont eresztett szabadon, amiről beszámolt a Vadászlapban is. A gímesi hitbizomány lőjegyzékéből kiderül, hogy a muflonok vadászatát 1870-től tartották számon, és a 80-as évektől esztendőnként kb. 20 egyedet lőttek ki. 1910-ben a bécsi vadászati kiállításon már 40 muflontrófeát állított ki. A vadpulyka honosításával is próbálkozott, ez a terve azonban már kevésbé volt sikeres. Számos cikket közölt a korabeli vadászújságokban (Vadászlap, Jagdzeitung, stb.). Forgách Károly 1886-ban 1756 agancsot, 1891-ben 295 agancsot, 1896-ban 198 agancsot küldött a budapesti Országos Erdészeti Egyesületnek. A századforduló előtt még így is 1056 agancs díszítette a kastélyt, valamennyi a gróf trófeája volt. Az agancsokon kívül egyéb trófeagyűjtemények is voltak itt.14 Agancsgyűjteménye egy jelentős részét az Országos Erdészeti Egyesületnek ajándékozta, melyet később a Mezőgazdasági Múzeumban helyeztek el. A későbbi Forgách-adományoknak köszönhetően a gyűjtemény végül elérte a 3400 db-ot (!), de 1938-ban az egész kollekciót teljesen felszámolták.15

A gímesi Forgách Károly uradalom gazdagnak számított, bár néha nehéz évek jártak rá. A XIX. század végén a gímesi uradalomhoz a központi falun kívül már csak Kolon és Gímeskosztolány tartozott. E birtok összterülete 5230 katasztrális hold volt, bár igaz, barsi birtoka is elérte a 4270 kat. holdat. 950 kat. hold szántóföldje, 800 kat. hold legelője, 5 kat. hold szőlője és gyümölcsöse volt. 12 kat. hold volt használaton kívül, erdeinek összterülete pedig elérte a 8705 kat. holdat. Erdészeti üzeme cserhántással is foglalkozott, valamint tűzifát termelt. Iparát elsősorban két vízimalom jelentette, mely l-l kőre őrölt. Az uradalom személyzetét 1 gazdatiszt, 1 erdőmester, 3 erdőőr, 3 segéd és 3 csősz tette ki. A munkaerőt helyben toborozták, a napszámosoknak férfiak esetében 40-70 kr., nők esetében 30-70 kr. fizettek. Az általános földhaszonbér összege magyar holdanként kb. 6 kr. volt.16

1910-ben ifj. Forgách Károly összeházasodott Révay Margittal. Ekkor a birtokhoz Gímes, Gímeskosztolány, Kolon és Velsic némely javadalmai tartoztak. 1918-ban még hozzácsatolták a 438 kat. hold felsőszelezsényi birtokot, melyet Forgách felesége vásárolt. Az első Csehszlovákia alatti földreform alatt azonban a birtok erősen megcsonkult. Forgách Károly végül badacsonyi birtokára távozott, itteni érdekeit Forgách Balázs és Berchtold gróf képviselték. 1945-ben birtokait konfiskálták.17 A gímesi templom Forgách-sírboltjában az utolsó két Forgách Károlynak kellett nyugodnia, ám mikor azt a 70-es években megnyitották, hogy hamvaikat a temetőben helyezzék el, három koporsót találtak. Rejtély maradt, hogy ki volt a harmadik elhunyt.18 Forgách Károly életének regényben feldolgozott változatát Laco Zrubec adta közre." Élettörténete még élénken él a gímesiek szájhagyományában.

A gímesi Forgáchok a XX. század elején birtokutódló leszármazott nélkül kihaltak. A vadász Forgách Károly emlékét a volt vadasparkban kétnyelvű emléktábla őrzi, melyet 2000-ben helyeztek el egy sziklaormon:

ghymesi gróf

FORGÁCH Károly

(1825-1911)

publicista, cestovateF

pol'ovnícky hospodár, zakladateP

chovu muflónovej zveri

v Tríbecskom pohorí

vadászíró, utazó, vadgazda, a muflontenyésztés

megalapítója a Tríbecs-hegységben.

Památná tabul'a bola odhalená z prílezitosti 175. vyrocia

jeho narodenia v septembri 2000.

Az emléktáblát születésének 175. évfordulóján

avatták fel 2000 szeptemberében.

Jegyzetek

1. Képes Krónika 1993, 30. o.
2. Kiss 1988,1/605. o.
3. Bártfai Szabó 1910, 17. o.
4. Kiss   1988, 1/605.  o.; Bártfai Szabó 1910, 19-20. o.
5. Bártfai Szabó 1910, 20. o.
6. Stulrajterová 1994, 102. o.
7. Novak 1980, 101-102. o.
8. Bártfai Szabó 1910, 763-765. o.
9. Borovszky 1898, 691. o.
10. Borovszky 1898,691. o.
11. Novak 1980, 101-102. o.
12. Uo. 105-107. o.
13. Csáky 1992, 92-97. o.
14. Borovszky 1898, 94-95. o.
15. Motesíky 2001, 29-30. o.; Molnár, Motesíky 2000, 2000, 67-91.o.
16. Borovszky 1898,318. o.
17. Watzka, Zemene 1966, 168. o.
18. Zrubec 1990, 130-131. o.
19. Uo. 1-144.o.

A Forgáchok címere

A Forgáchok címerével több munka is foglalkozott, eredetével kapcsolatban számos elmélet látott napvilágot. Munkánkban elsősorban a Kubínyi-gyűjtemény pecsétlenyomatait bemutató munka adataira támaszkodunk.' A XIX. századig feltételezték, hogy a család legrégebbi szimbóluma egy farkas vagy egy vadászkutya törzse volt. Ez egy XIV. századi Hont-Pázmány ábrázolásból származik (vö. Csorna József). A XIX. század végén azonban előkerült a legrégebbi családi címer, mely Ivánka fia, András fiának, Tamásnak, Bars megye ispánjának pecsétjén volt. Az 1299-ből származó pecsét közepén egy merőleges holdábrázolás látható. A korábbi feltételezések szerint a Hold szimbólum úgy alakult ki, hogy a Hont-Pázmány nemzetség a Nap és Hold jelét viselte, majd a nemzetség két ágra szakadása után a Napot a Szentgyörgyiek, a Holdat a Forgáchok vették át. Később ezt az elméletet többen is megkérdőjelezték (pl. Ghyczy Péter), mivelhogy az önálló holdjegy többé nem szerepelt a Forgáchok címerében. Ráadásul Tamás sem tekinthető egyenesági ősnek a Forgáchok családjában. Az eddig talált legrégebbi, immáron Forgách nevet viselő nemes címere 1412-ből származik, Forgách Péter használta. Ezen a címeren (segédsisakdíszen) egy sisakból kiemelkedő koronázott meztelen női alak látható, koronamagasságban kétoldalt félholddal. Ugyancsak a XV. századból ismerjük még Forgách János pecsétjét, mégpedig 1441-ből és 1446-ból, ezek az előző pecsét későbbi változatai. Itt azonban már hiányzik a sisak és a női testet már öltözék fedi. A kassai dómban található családi címeren a szüzet vörös ruhában ábrázolják, nem sisakból, hanem koronából emelkedik ki, és a félholdakat szárnyak helyettesítik (ami azonban a festő téves értelmezése is lehet).

A címer eredetéhez legenda is fűződik. Eszerint a női alak Mária királynőt ábrázolja, kinek buzdítására 1386-ban Forgách Balázs megölte II. Károly királyt. A két félhold állítólag a királynő két leghűségesebb emberét, Forgách Balázst és Garay Miklóst ábrázolja. Legvalószínűbb azonban az, hogy a címerben szereplő díszt viselő női alak csak általános ékessége a címernek, ami már a XIV. században gyakori jelképnek számított.

II. Lajos 1525-ben a Forgáchoknak új címert adományozott. Ezen az ékszerrel díszített sisakot kék pajzsra helyezte. A vörös-arany fedők egyben a koronázott nőalak ruháját is alkotják egyben. Kétoldalt delfinen ülő angyalok - Triton és Nereida, akik csak mellékes ékei a címernek - tartják a címert. Pajzsos címert korábban már II. Ulászló is odaítélt többször, hasonlóképp II. Lajos is. A király még hozzáfűzi, hogy ez az armálesz csak megújítja a már használt címert, mivel a korábbi okirat elveszett.

Lassan a II. Lajos által megerősített címert egy ún. teljes címer szorította ki, melyet 1559-ben használt Forgách Simon. Ettől az időtől kezdve a kék pajzson zöld pázsit jelenik meg, ezen a koronából meztelen vagy felöltözött szűz emelkedik ki, fején arany koronával (melyet gyakran kereszt ékesít). A felső két sarokban a két félhold helyett megjelenik a félhold és a nap, illetve ezek néha teljesen hiányoznak.

Forgách Ferenc váradi püspök 1561. évi pecsétjén a pajzsalak megegyezik II. Lajos címeradományával, de a sisakdíszt a pajzsra helyezett püspöksüveg helyettesíti.3 A Kubínyi-gyűjteményben két, Forgách Ferenc által használt pecsétlenyomat is található. Az egyik 1603-ból származik, amikor Nyitra püspöke volt (vö. a Forgách családról szóló fejezetünkkel). Körfelirata:

FRANCISCVS FORGACZ EP(iscop)VS NITRIEN(sis)

(ford.: Forgách Ferenc nyitrai püspök)

A címerpajzs felett megjelennek a püspöki jelképek is: a süveg és a pásztorbot. A pajzson újra látható a koronából kiemelkedő felöltözött szűz, csípőre tett kezekkel, fején keresztbe kicsúcsosodó levélkoronával. A bal felső sarokban kis csillag, jobbra félhold.

A másik, Forgách Ferenc által használt pecséten ugyanaz a pajzskép látható, de a körfeliratban már nem a püspöki, hanem a bíborosi rang szerepel. Ebből arra lehet következtetni, hogy 1609 és 1615 között készült. Itt a családi pajzsrész bal térfélen látható, jobboldalt a hivatalos szimbólumok töltik ki: felül koronázott sasmadár, alul sárkány. A pajzs felett van egy kettős kereszt és egy bíborosi süveg. A pajzsot két angyal tartja.

1604-ből fennmaradt még egy pecsét, melyet Perényi Margit használt, de a pecsét tartamából kitűnik, hogy az első férjéé, Forgách Gergelyé volt. Forgách Gergely 1540 körül született. 1571-től a komjáti birtokon gazdálkodott. Második felesége a már említett Perényi Margit volt, aki férje 1612. évi halála után is használta annak pecsétjét. Sajnos azonban a pecsét, mely az egyik Thurzoknak írt levélen fennmaradt, olyannyira elkopott, hogy nem nyújt új adalékokat a Forgách család címer-történetéhez.

Forgách Zsigmondnak három címere található a Kubínyi-gyűjteményben, kettő 1603-ból, egy 1619-ből. Valamennyi képmezője csaknem egyforma, körfeliratuk azonban különbözik. A pajzson egy koronából kiemelkedő koronázott, felöltözött hosszú hajú női alak látható csípőre tett kézzel, fejmagasságban két félholddal. A címertárakból kiderül, hogy a címermező kék, a koronák aranyszínűek, a ruha vörös és a félholdak ezüstösek. A fedők aranyos-kékesek. A harmadik pecséten a nőalak fején a korona kereszttel ékesített.

A három pecsét körfelirata a következő:

1. pecsét 1603-ból.

(ford.: Forgách Zsigmond Nógrád ispánja)

2. pecsét 1603-ból.

SIG(ismundud) FOR(gacz)

(ford.: Forgách Zsigmond) Valószínűleg ez a régebbi, és feltehetőleg a XVI. századból származik.

3. pecsét 1619-ből.

(ford.: Gímesi Forgách Zsigmond ispán, a Magyar Királyság nádora és a kunok bírója)

1719-ben Forgách Ferenc ezredes grófi rangot nyert, ekkor címerét így írták le: kék pajzsban, zöld alapon arany korona - hét ággal -, melyből lebegő hajú koronás szűz emelkedik ki, mindkét kezét csípőjén tartva. Sisakdísz a pajzsalak, takarók: kék-arany, vörös-ezüst.4

A címer az elkövetkező időkben keveset változott. A Forgáchok utolsó címerformáját a XIX. század végéről közöljük, ezt Forgách Károly használta:5

Kék mezőben, koronás, zöld halomból emelkedő, jobbról hatágú csillag, balról befelé fordult, ezüst holdsarló által kísért mezítelen nőalak, lebegő aranyhajjal, karját csípőin tartva. Sisakdísz: pajzsalak. Takaró: kék-arany.

Mint látjuk, teljesen valószínűtlenek azok az utalások, amelyek azt sugallják, hogy a Forgách címerben a női jelkép Forgách Károlytól származik (vö. Zrubec 1990)6. Egyébként a szüzek tisztelete régi keletű, és a világ számos helyén élt vagy él ma is (Görögország, Róma, Mexikó, Peru stb.).7

A Forgáchok címere a XIX. század végén

Jegyzetek

1. Novak 1980, 101-108. o.
2. Csorna József: A Forgách grófok címere. In: Bártfai Szabó, 162. o
3. Uo. 165.
4. Uo. 166 .
5. Borovszky 1898, 691.0.
6. Zrubec 1990, 140. o.
7. Biederman 1994, 217-218. o.

GÍMESI ÉS LÉDECI PLÉBÁNOSOK

Gímesen régen nem volt plébánia, az itteni egyházi szolgálatot elsősorban a lédeci plébánosok látták el. Névsorukat az eredeti írásmód szerint közöljük (csak a keresztneveket fordítottuk le):1

Segédlelkészek:

Később a gímesi fília önállósodott és saját plébánossal rendelkezett.

Jegyzet

1. 1869-ig: Némethy 1894, 150. o.; Tovább: Calendarium Strigoniensis, 1776, 93. o.; 1793, 47-48. o.; 1805, 49. o., Schematismus Strigoniensis, 1821, 96. o.; 1836, 101. o.; 1838, 101. o.; 1841, 100. o.; 1842, 107. o.; 1843, 109. o.; 1845, 109. o.; 1848, 107. o.; 1849, 118.0.; 1851,62. o.; 1854, 63. o.; 1860, 78. o.; 1862, 79. o.; 1864, 81. o.; 1865, 96. o.; 1868, 53. o.; 1869, 81. o.; 1873, 56. o.; 1874, 56. o.; 1875, 56. o.; 1876, 56. o.; 1877, 56. o.; 1878, 56. o.; 1879, 56. o.; 1885, 55. o.; 1887, 56. o.; 1888, 57. o.; 1889, 57. o.; 1890, 58. o.; 1894, 54. o.; 1899, 64. o.; 1903, 55. o.; 1905, 55. o.; 1912, 65. o.; 1914, 65. o.; 1916, 64. o.; 1933, 335. o.

DR. IVÁN BRAUNER

Dr. Iván Brauner állatorvos 1907. április 22-én született Gímesen. Tanulmányait 1934-ben fejezte be a Brünni Állatorvosi Főiskolán. Körzeti állatorvos volt Gután, majd Morvaországban tevékenykedett. Állategészségügyi kutatásai tették híressé. 1946-1949-ben a baromfikór ellen fejlesztett ki oltóanyagot, de ennél is nagyobb sikert ért el 1950-ben a sertésvész elleni szérum előállításával (ezt korábban külföldről kellett behozni). Az ötvenes években a Bioveta állatgyógyszergyár igazgatója volt. A baromfikolera és más további állatbetegségek ellenanyagaival is foglalkozott, sikeres kutatásai alapján számos gyógyszer-felfedezése került gyártásba. Tevékenységéért 1952-ben állami kitüntetést kapott.

HEVESSY SÁRI

A gímesi születésű költőnő az 1940-ben kiadott „Nyitra Aranykönyvében" így nyilatkozik magáról: Az én életrajzom nagyon egyszerű. Semmi szenzáció, semmi rendkívüli nincs benne. Amióta a gymesi jegyző lakban megpillantottam a napvilágot, azóta egy vágyam van csupán: boldognak lenni! S ha most az idáig megtett útra visszapillantok, úgy találom, hogy a boldogságból vajmi kevés jutott számomra osztályrészül.1Ugyanitt Faith Fülöp így jellemzi őt: Hevessy Sári nitrai költő azon kevesek egyike, kiket a végzet megáldott vagy megvert azzal, hogy az élet áramlását hevesebben, fájdalmasabban érezzék. (...) Falusi tanító, ki vasárnap bejár a városba. Odakünn összefort a nagy, paraszt természettel. Az évszázadok fordulatát, a föld illatát, erdő, mező, rét csodáit teljesebben éli át (...). Vasárnap Nitrára hozza a vonat, hogy megteljék a mi nagyobb örömeinkkel: a korzóval, a mozival, a cukrászbolttal. Verseit méltatva ne toljuk orrunkra a professzori, az irodalomtörténeti pápaszemet, ne boncoljuk, ne skatulyázzuk őket. Derűs, üde, romlatlan szív dobbanásai, keresetlen igaz szavak.2

Apja, Hevessy István, gímesi körjegyző volt.3 Hevessy Sári gyermekkorát részben már Nyitrán töltötte, tanítói pályafutását Berencsen kezdte. Később Nyitragerencsérre került, majd az ötvenes években Pogrányba. Később a Nyitrai Pedagógia Kar Pedagógia Tanszékén dolgozott, módszertannal foglalkozott. 1981. július 28-án hunyt el, a nyitrai temetőben van eltemetve.4 Aktív irodalmi tevékenysége a XX. század első felére esik: első írásait már a XX. század tízes-húszas éveiben ott olvassuk a Nyitramegyei Szemlében, a javarészt Nagyfalun (ma Berencs része) írt regionális értékű munkáit [pl. vers 1917-ben: Ősszel,5 Merengés6; próza, esszé 1921-ben: Levél egy menyasszonyhoz,7 (Levelek) Szklenó fürdőből8 stb.]. Verseit és prózáját közölte az 1935-ben megjelent „Nyitrai írók könyve" (vers: Amíg eljutunk odáig ..., Búcsú a nyártól, Hurcolkodás; próza: Falusi virágok)9, a Magyar Album (irodalmi esszé: Ady két asszonya; vers: Tanítónők, Betegen).10 Önálló verseskötete, mely 40 oldalon 30 verset sorakoztat fel, „Sárbilincsben" címen jelent meg Nyitrán, 1937-ben. Az előszót Antal Sándor írta és ez volt a Híd könyvsorozat egyetlen verseskötete. Szeberényi Zoltán irodalomkutató így jellemzi a kötet anyagát: Állandó visszatérő témája az elmúlás, a falu fojtó magánya, a pártában maradt leány keserűsége, a nagyváros csillogásától, irodalmi és kulturális életétől elzárt költő nosztalgiája, a tanítói hivatás örömei és keservei stb.11 A tanítónők c. versében így ír:

Múlnak az évek ... tűnnek az álmok ... /A tanítónők bús, hervadt lányok. /Kár értük ... kár.12

Idézzük legalább egy versét, mely jellemzi verseinek hangulatát:13

Hevessy Sári

Amíg eljutunk odáig...

Jegyzetek

1. Hevessy 1940, 6-8. o.
2. Faith 1940, 6. o.
3. SOBA Nitra, 2NI h. í. adm. 1894/113
4. Fehér 1995, 76-77. o.
5. Hevessy 1917b, 1. o.
6. Hevessy 1917a, l.o.
7. Hevessy 1921a, l.o.
8. Hevessy 1921c, 1. o.; Hevessy 1921b, 1. o.
9. Nyitrai irók könyve, 10, 84-89, 126-127. o.
10. Hevessy, Magyar Album, IV., 17-19 o.; Hevessy, Magyar Album, IX., 27. o.; Hevessy, Magyar Album, IX., 27. o.
11. Szeberényi 1976, XIX. évf., 2. sz., 140-153. o.
12. Hevessy, Magyar Album, IX., 27 o.; Hevessy, Magyar Album, IX., 27. o.
13. Nyitrai írók könyve, 10. o.