| |
A Nyitra környéki várak közül az egyik legismertebb a gímesi vár, mely a város feletti sziklaormon emelkedik a magasba. Domináns helyzete és falainak viszonylagosan jól fennmaradt állapota miatt gyakran látogatják a turisták, történészek, műemlékvédők és régészek. A vár történetével és a várúr Forgách családdal foglalkozó számos terjedelmes cikk és tanulmány jelent meg. Csaknem valamennyi a Forgách nemzetség levéltárának anyagából indul ki, esetleg a vár külleméből, falainak maradványaiból, ritkábban régibb vedútákból. Mivel eddig itt számottevő régészeti feltárásra nem került sor, egyik sem említ a vár mindennapi életéről számot adó leleteket.
Ebben a fejezetben különböző tárgyi emlékeket mutatunk be a gímesi várból, melyek az elmúlt 20 évben kerültek elő.
Az alapinformációkat különböző leletgyűjtőktől vettem át: elsősorban Jancsó M. (a XX. század 80-as éveiben az Eko Gímes Nyitra csoport tagja volt) és Kormosi J. családjának tagjaitól, M. Strapka kutatásaiból és gyűjtéseiből (a Vágsellyei Szabadidőközpont Régészeti Körének kiállításán láthatók), valamint E. Zeleny és mások gyűjtéseiből. A leletek nagy része a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetében van elhelyezve, egy része a Nyitrai Múzeumban, a maradék a már említett vágsellyei kiállításon.
A leletek nemcsak azért érdekesek, mert a gímesi vár első ismert és fennmaradt tárgyi emlékei, hanem főleg a bennük rejlő ismeretek miatt, hiszen egyedülálló történelmi értékeket képviselnek a vár sorsáról és az ott élő emberekről.
A leletek eredeti használatuk szerint több csoportra oszthatók, mégpedig:
A várlakók mindennapi életének legfontosabb tevékenységéhez tartozott az élelem elkészítése és raktározása. Ennek a tevékenységnek a nyomai fellelhetők az eddig vizsgált összes szlovákiai várban, elsősorban különböző alakú agyagedények formájában, szerencsésebb esetekben ételmaradványok: kultúrnövények termései és magvai, esetleg állatcsontok maradtak fenn. Gímesről csak edénytöredékek ismertek (állatcsontokat eddig nagyobb mennyiségben senki nem gyűjtött) a XIII. századtól a XVII.-ig.
A XIII-XIV. század fordulóján készült az a világosbarna, élelem tárolására szolgáló edény, melynek átmérője 30 cm, eredeti magassága 50 cm lehetett. Ennek csak felső pereme és nyílása maradt meg a felső rész egy darabjával. Díszítését párhuzamos mélyedések alkotják, egymástól kb. 2 cm távolságra. Ugyanebből az időből további edénytöredékek ismertek, pl. töredék egy fazékszerű fekete edény domborulatából egymást keresztező hullámvonalas vonaldíszítéssel, illetve töredék egy hasonló edényből, melyet két hullámvonal ékesít. A román és gótikus kor átmeneti időszakából származó cseréptöredékek egy gazdasági épület leomlott falánál kerültek elő, mely eredetileg a patkó alaprajzú kora gótikus torony mellett állt a kápolna közelében (ma itt egy viszonylag meredek omladékréteg van a gesztenyés felől). A XV. századot kisebb fazékszerü fekete edények töredékei képviselik viszonylag jól kiégetett kerámiából, egymás mellett sűrűn elhelyezkedő párhuzamos vonaldíszítéssel. Ezeket az edényeket főzésre és ételhordásra használták.
A XVI-XVII. századból több tucat cseréptöredék maradt fenn durván megmunkált, kisebb, téglavörös színű edényekből. Peremük vastagabb szélű, esetleg előre ívelt félhengeres. Alatta csak hanyagul vont vonaldíszek fordulnak elő. Egy esetben a fehér festés is fennmaradt. Csaknem 100 db ilyen töredék került elő 2000-ben a kápolna közelében lévő tábortűznél, ahová ismeretlen újkori lelettolvajok helyezték őket. Érdekes leletnek számít az a töredékesen megmaradt fél edényrész, mely eredetileg három hajlott lábon állott (ezekből csak ragasztásuk helyének lenyomata maradt meg). Ez az ún. háromláb, melyet régen dreifussznak is hívtak, és mely régen a vár konyhájának általános felszereléséhez tartozott. Főzőedényként használták főzésre, sütésre és az ételek melegítésére. Külső felülete díszítés nélküli, barnásfekete színű. Belső falát a jobb szigetelés céljából zöld mázzal vonták be.
 |
| A gímesi várban feltárt leletek. Középkori kerámiák a XIH-XV. századból |
Bizonyos, hogy a vár egyes lakótermeit néhány fűtőtesttel, kemencekályhával látták el. A késő román lakótorony földszintjén megmaradtak az egyik poligonikus kályha alapjai, valamint több tucat kályhacserép-töredék, melyből egykor felépítették. A kályhatest cserepein Jézus Krisztus motívuma látható, aki egy barokk árkádia alatt áll, kezében földgömbbel. Jézus feje felett egy galamb látható, a Szentlélek jelképe. Ugyanebből a kályhából fennmaradtak a peremcserepek töredékei is a kályha felső részéről. Ismétlődő növény-ornamentumot ábrázolnak. A kályha a cserepek díszítése alapján a XVIII. század második feléből származhat.
A vár ma már nem létező részeiben felfedeztek két viszonylag nagy kályhacserép-töredéket is (cca. 11x10 cm és 15x10 cm) a késő gótika időszakából, a XV. század végéről. Ezek azért érdekesek, mivel rajtuk az alapdíszítésen túl egy gótikus frakturális minuszkulával írt feliratos sáv látható. Az első töredéken az „mda" betűk és liliom látható, valamint három egymás fölé helyezett rombusz. A másik töredéken a „mriasc" (a maria sancta szövegből) betűk találhatók, egy hármas levél és újfent az egymásra helyezett rombuszok.
Csak nagyon kevés szlovákiai várban maradtak fenn az ott lakók dísztárgyai. Gímes ezen kivételek közé tartozik. A vár megtekintésekor egy kiadósabb eső után, E. Zelny és e fejezet szerzője 2000-ben a már említett omladékréteg szélén, melyet illegális régészetilelet-rablók folyamatosan fosztogattak, egy bronzból készült, körbetekert, végein ellaposított, közepén lyukkal ellátott drótot találtak. Ezt a tárgyat a szakirodalom hajkarikának nevezi. Átmérője kb. 55 mm. A XIII. század második felében vagy a XIV. sz. elején a várban lakó valamely nő haját díszíthette.
A gímesi vár gyakori leletei közé tartoznak a pénzérmék, melyeket sokáig használtak a várban (és a környező községekben) árucsere alkalmával. A régibb magyar irodalom szerint a várban vagy községben ismeretlen számú darabból álló ezüstérme kincset találtak a XVII. században. A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum ebből 1898-ban 3 db nagy ezüstérmét szerzett; Haldenstein, Sayn-Wittgenstein és Corvey városok 2/3 tallérjait. Nem lehet kizárni, hogy a kincset a török hódítás bizonytalan idejében rejtették el, amikor a várat és a községet a katonák különböző csoportjai foglalták el. Többet árulnak el azok az éremleletek, melyek mindmáig fennmaradtak. Valamennyi a vár terepbejárása során került elő eső után, ill. a fémdetektorral keresők által megbolygatott helyeken, főleg a patkó alaprajzú toronnyal szembeni omladékból. Habár csak néhány érméről van szó, a vár lakottságáról tesznek tanúbizonyságot a XV.-tői a XVIII. századig, valamint a Forgáchok fő tevékenységeiről: az adóbehajtásról a környező vidékről, a vár számos átépítéséről, az ellenségnek a vár elfoglalására és a benne felhalmozott kincsek megszerzésére tett kísérleteiről stb. Mivel csak kisebb értékű érmékről van szó, azok eredeti tulajdonosai a vár alacsonyabb rangú hivatalnokai lehettek, szolganép, a javításokat végző külső munkások, a helyi katonai alakulatok tagjai vagy a váruradalom alattvalói. 1986 augusztusában és 1987 júliusában Luxemburgi Zsigmond magyar király 3 pénzérméje került elő, egy dénár 1390—1427-ből és két parva, vagyis megkönnyíteti féldénáros 1387—1427-ből (Huszár-szerinti 576. és 580. típus). Hogy ezek az érmék a Forgáchok nemzetségi birtokviszonyi pereskedéseiről tanúskodnak-e a XV. század első harmadában, amelyek kapcsán nem ritkán kemény személyes összecsapásokra is sor került, nem tudjuk. Továbbá találtak itt egy II. Ferdinánd korabeli dénárt 1626-ból (Huszár tipológiája szerint 1204 sz.), egy lengyel féltorákot, vagyis III. Zsigmond 1,5 garasát 1623-ból, és sziléziai greslát 1624-ből (Halacka szerinti 1056. típus). Ezek a 30 éves háború jellegzetes érméi. Az ellenség vár körüli mozgását jelezhetik a XVII. század első harmadában.
 |
| Fazekasipari tárgyak maradványai a XVI-XVIII. század közötti időszakból |
1987 áprilisában és májusában fontos érmék kerültek elő. A szögletes torony mellett két Mária Terézia-korabeli magyar krajcárt találtak 1761—1762-ből (Huszár, 1758 sz.). Az ezzel a toronnyal szembeni várfalban viszont I. Ferdinánd dénárját találtak meg 1556-ból (Huszár, 935 sz.), a lakópalotában pedig I. Lipót osztrák 6-krajcárosa került elő 1677-ből. A vár törmelékében II. Mátyás dénárjait lelték meg 1617-ből és 1619-ből (Huszár, 1141 sz.). Valamennyi pénzérme a törökök ténykedésével és a Habsburgok elleni felkelők katonai akcióival összefüggő vár körüli XVII. századi zavargásokról tanúskodik. Az 1761—1762-ből származó érmék a várépület átépítésének idejéből valók, a vár ekkor fontos nemesi rezidenciává vált.
 |
| Feliratos cseréptöredék, nyílhegy, hajgyűrű és egy kőtábla része. M. Pekáriová (a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa) rajzai |
Forgáchoknak gyakran kellett gondoskodniuk nemzetségi birtokuk (a vár és az uradalom) katonai védelméről is. A gímesi vár fontos erődítés volt, feladata volt megakadályozni az ellenség rablótámadásait és öldökléseit a vár környékén. A Forgáchok híresek voltak hősiességükről az ellenséggel vívott harcokban (pl. 1652-ben, amikor Ádám Újvezekény mellett harcolt a többszörös túlerőben levő törökkel szemben), sokan közülük fontos katonai posztokat töltöttek be.
A várban több, katonai manővereknél alkalmazott hadászati eszközt sikerült feltárni. Jelentős lelet egy XIV. századból származó sarkantyú. A lovaglócsizmára erősített sarkantyú fontos részét képezte a nemesi felszerelésnek. Az 1983-ban felfedezett fémből készült masszív nyílhegyet a bejárati kapu közelében találták; hossza 75 mm, és valamikor a XV. században készült. Hasonló nyílhegyet használtak az ország más vidékein is. Lehet, hogy annak a műhelynek a közelében veszett el, ahol készítették, de utalhat az itteni katonai összecsapásokra is, sőt, talán a vár bevételére.
A vár barokk bejáratánál találták azt a tárgyat, amely a Forgáchok nemesi nemzetségének bemutatásához kötődik. Egy kis (9x7 cm) vörösmárvány-töredékről van szó, amely egy nagyobb kőlap része lehetett. Hogy egy ünnephirdető emléklapról van-e szó, vagy sírfedő kőről, tehát epitafról, a töredékből nem lehet megállapítani, mivel nem maradtak fenn rajta betűk. A töredéken csak egy késő barokk, alul kicsúcsosodó pajzs részét lehet látni, melyen három vízszintes vonal van. Eredetileg átlós sáv keresztezte, melyet (lóhere alakban) hármas levelek alkottak. Hogy a pajzs többi részén milyen ábrázolások voltak, ma már nem lehet megállapítani. Úgy tűnik, hogy a kőlapon pajzs volt Magyarország államcímer-részleteivel, Árpád-sávokkal, talán a kettős kereszttel is, és a címer közelében nyilván feliratok lehettek. A töredék díszítéséből arra lehet következtetni, hogy jól kidolgozott kőmunkáról volt szó, mely a XV. század végén készülhetett. A vár átépítésének idején, a XVIII. században kivágták a vár valamelyik épületének falából, és a barokk belépőkapura vagy valamelyik közeli falra erősítették.
| |