ROMÁNIA

I. A ROMÁN KÖZTÁRSASÁG ÁLTALÁNOS ADATAI

(a népességi adatokat a 2002-es népszámlálás alapján közöljük)

Terület: 237 500 km2

Összlakosság: 21 794793 fő

Népsűrűség: 93,9 fő/km2

Városi lakosság: 67%.

Népegészség: csecsemőhalandóság: 20%o, átlagéletkor: 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak).

Etnikai megoszlás: román (91%), magyar (6,2%), roma (1,1%), német (0,2%), ukrán (0,3%), orosz-lipován (0,1%), török (0,1%), szerb (0,1%), tatár (0,1%), szlovák (0,1 %). A többi kisebbség részaránya 0,1 % alatt van.

Vallások: ortodox (86,8%), római katolikus (5%), református (3,5%), görög katolikus (1%), pünkösdista (1,5%), baptista (0,6%), adventista (0,4%), unitárius (0,3), muzulmán (0,3%), evangéliumi keresztény (0,2%), ágostai hitvallású evangélikus (0,1%), órítusú keresztény (0,1%), óortodox (0,1%), evangélikus-lutheránus (0,1%).

Főváros: Bukarest (Bucure§ti, 1 926 334 lakos), nagyobb városok - Constanta, Iasi, Kolozsvár (Cluj-Napoca), Temesvár (Timisoara), Galac (Galati), Brassó (Bra§ov)

Államforma: köztársaság.

Államfő: Traian Bäsescu

Közigazgatás: 40 megye és a főváros; 265 város, ebből 82 municípium (megyei jogú város), 2686 község, 13 000 falu.

1. Politikai szerkezet

Törvényhozás: kétkamarás parlament (szenátus, képviselőház), végrehajtó hatalom: kormány (miniszterelnökség); igazságszolgáltatás legfelső szerve: legfelsőbb bíróság.

Politikai alakulatok a parlamentben (2008-tól): Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat - PSD) Konzervatív Párt (Partidul Conservator - PC) Demokrata Liberális Párt (Partidul Democrat - Liberal PD-L) Nemzeti Liberális Párt (Partidul National Liberal - PNL) Romániai Magyar Demokrata Szövetség, RMDSZ (Uniunea Democratä Maghiarä din Románia - UDMR).

2. Gazdasági adatok

Foglalkoztatottak száma: 8,447 millió

GDP/fő: kb. 5630 USD.

Árfolyam: 3,55 RON/EUR (2008. évi átlag)

Infláció: 7,39%

Államháztartási hiány: 5 %

Munkanélküliség: 4,1%

Összes külföldi tőkebefektetés: 36 555 M euró (1990-2008. november)

Külföldi befektetés 2008-ban: 5,42 M euró (import FOB)

II. A ROMÁNIAI MAGYAROK ÁLTALÁNOS ADATAI

1. Népességi adatok

A romániai magyarság legnagyobb része a mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban - a romák és a németek kivételével - nem éri el az 1 % -ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy 20%-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság 35-37%-át tömöríti. Az erdélyi magyarság közel 28%-a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), 16-18%-a Közép-Erdélyben, 18-20%-a pedig interetnikus diaszpórában.

Erdélyen kívül Románia más területein is élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki.

Románia összlakossága tíz év alatt több mint egy millióval csökkent. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint a romániai magyarok száma 1 447 544-re csökkent a tíz évvel korábbi 1 624954-ről, részaránya pedig 7,1%-ról 6,7%-ra esett vissza. Más nemzetiségek aránya is csökkent, a román többségi lakosságé pedig 89,5%-ról 91%-ra növekedett, annak ellenére, hogy a népességfogyás a román lakosság körében is jelentős volt.

A román állam több évtizedes betelepítési politikájának eredményeként - amely előbb Erdély középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai ösz-szetételét változtatta meg - a magyarság számaránya csökkenőben van, annak ellenére, hogy 1989-et követően megszűnt az iparosítással összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. A mesterséges belső migráció/mesterséges asz-szimiláció következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnőek. A magyarság legfontosabb kulturális központjai - mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah - többségében románok által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen is kevesebb mint felére (47%) csökkent a magyarság részaránya. Az ezredfordulóra összesen 175 olyan település (zömében község vagy falu) maradt Erdélyben, ahol a magyar etnikum aránya meghaladta az 50%-ot. A nagymértékű magyar népességfogyás következtében ez a részarány fokozatosan és folyamatosan csökken. A romániai magyarok több mint fele - 758208 fő - városokban lakik, községekben 676 169-en élnek.

1. ábra Magyarok Romániában

2. ábra A magyarok lélekszáma, 1910-2002

A romániai magyar lakosság számának növekedése az 1970-es években lelassult, a 90-es évektől pedig drámai csökkenés következett. Az Erdélyen kívül élő magyarok - a csángók - körében szerényebb mértékű a népességcsökkenés. Az elöregedés és alacsony születésszám mellett jelentős tényező az elvándorlás is: becslések szerint a 70-es évektől az ezredfordulóig több mint százezer magyar hagyta el Romániát. Az 1992-es és a 2002-es népszámlálás közötti népességfogyás (190 582) fő oka a közhiedelemmel ellentétben azonban nem az elvándorlás, hanem a vártnál jóval kedvezőtlenebb természetes népmozgalom.

A 70-es években kezdődő és mindmáig tartó elvándorlási folyamat is rendkívül negatívan befolyásolta a magyar közösség életét. A kommunista diktatúra idején tömeges volt az értelmiségiek elvándorlása, a 90-es évektől kezdődően más rétegeké is növekedett. A magyar értelmiség hiánya az oktatás, művelődési élet újraszervezésében komoly gondokat jelentett és jelent mindmáig Romániában, ugyanakkor nagymértékben hozzájárult a társadalmi szerkezet átalakulásához is. A kivándorlás hatása a társadalmi szerkezet módosulására a falvakban-vá-rosokban lakó magyar népesség arányainak változásában is észlelhető. Az emigráció kezdetben főként inkább a városi lakosságot érintette, mai napig is ebben a közegben az intenzívebb, ennek köszönhetően a falvakban élő magyarság részaránya növekedett.

2. Gazdasági adatok

Az 1989-90-ben bekövetkezett politikai változásokat gazdasági téren ellentmondásos intézkedések követték. Bár a különböző kormányok programjaikban mind meghirdették a privatizáció felgyorsítását, a központi intézkedések tételes végrehajtására nem került sor, helyi szinten hosszú időn át megakadályozták a piaci viszonyok kialakítását. Az 1996-os választások utáni kormányintézkedések egyértelműen a visszafordíthatatlan reformfolyamat beindulását jelezték. Megkezdődött a megfelelő jogi keretek kialakítása annak érdekében, hogy az ország vonzóvá váljon a külföldi tőke számára.

2000-től a gazdaság korábban folyamatosan csökkenő teljesítménye javulni kezdett. 2003-ban a szerkezeti problémák és a kedvezőtlen nemzetközi konjunktúra ellenére látványos gazdasági fejlődés indult meg az országban. A nemzetközi hitelminősítő intézetek (Standard & Poor's, Fitch, Moody's) évről évre javították Románia besorolását.

2006-ban Románia államháztartása többlettel zárt, 2008 végére, a látványos fejlődés mellett, 5% körüli lett a hiány. A nagy infrastrukturális beruházások - útépítések, ipari parkok, oktatási, egészségügyi intézmények rehabilitációja -2007-ben indultak el, és 2008-ban folytatódtak.

1. táblázat Románia főbb gazdasági mutatói, 2003-2008

Forrás: Román Statisztikai Hivatal, Román Nemzeti Bank

A 90-es években az elszegényedés a román lakosság, köztük a romániai magyarok külföldi munkavállalását is ösztönözte. Becslések szerint 2008 nyarán négymillió román állampolgár dolgozott külföldön. Rendkívül magas a külföldi munkavállalók és illegális munkások részaránya. Román hivatalos források szerint 2,2 millió román állampolgár dolgozik munkavállalási engedéllyel külföldön, közülük 40 ezren Magyarországon. Románia 2008-ban az EU-tagországok - elsősorban Olaszország és Spanyolország -, illetve más fejlett országok - így például Kanada, USA - egyik legfőbb munkaerő-szállítójává lépett elő. A nagyarányú külföldi munkavállalás következtében a román gazdaság munkaerőhiánnyal küzd. A 21 milliós országban a regisztrált foglalkoztatottak száma csupán 8,447 millió fő.

2001-től folyamatosan csökkent a regisztrált munkanélküliség, az 1999. évi 11,8% 2007 októberére 5,4%-ra esett vissza. A regisztrált munkanélküliek száma azonban nem tükrözi a valóságot. Tényleges jövedelem hiányában a mezőgazdaságban dolgozók jó része is munkanélkülinek tekinthető, ugyanis az uniós Románia egyik legsúlyosabb gondja épp a mezőgazdaság állapota. Az ország lakosságának 46-47%-a mezőgazdasági környezetben él, ami európai viszonylatban a legrosszabb arány. A román mezőgazdaság állapota az EU figyelmét sem kerülte el.

A 2008 őszén kibontakozó nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság kedvezőtlenül érintette a nagymértékben külföldi tőkétől függő, lendületesen fejlődő román gazdaságot is. Bár a költségvetési hiány kontrollja erős, a román bankfelügyelet szilárd, a lej árfolyama a többi délkelet-európai valutához hasonlóan érzékenyen reagál a nemzetközi pénzpiac mozgásaira. A válság begyűrűzése azonban komoly gondokat okozhat, és a helyzetet súlyosbíthatja, ha a külföldön dolgozó románok közül - a válságban várható leépítések miatt - sokan hazatérnek és/vagy nem utalnak haza pénzt.

Bár novemberben egyre több kedvezőtlen folyamat indult el a román gazdaságban is, összességében megállapítható, hogy 2008-ban Románia gazdasági növekedésére érzékelhető mértékben még nem hatott a nemzetközi pénzügyi válság. A 2009-es kilátások viszont drasztikusan romlanak, az év végi történések számos jövőbeli kockázati tényezőt felvetnek. A román gazdaság mindennek ellenére lendületben van, 2008-ban 9% körüli GDP-növekedést realizált. A gazdaság bővülése azonban jelentős mértékben a hitelekre alapozott lakossági fogyasztásra, illetve az ugyancsak hitelekből finanszírozott ingatlanfejlesztésekre épült. A válság következtében növekvő kamatterhek viszont egyre drágábbá teszik a külső finanszírozást, ami a jövőben kétségtelenül visszaveti a fogyasztás, illetve az ingatlanberuházások növekedési ütemét, egyben csökkenti az ingatlanberuházások igen magas profitját is. Ezért a 2009. évi költségvetés eleve lassuló növekedéssel számolt. A bizonytalansági tényezők, a román gazdaság tagadhatatlan sérülékenysége, a lej vártnál gyengébb stabilitása következtében 2009-ben a román gazdaság bővülése, prognózisok szerint, maximum 5% körül alakulhat.

A nemzetközi hitelminősítő intézetek, a Standard & Poor's és a Fitch a külföldi befektetésektől/finanszírozástól való függőség, a magánszektor eladósodottsága, a lej sérülékenysége miatt 2008 novemberében BB+-ra minősítette vissza Romániát. A romló gazdasági kilátások és a lej euróval szembeni folyamatos gyengülése súlyosbíthatja a jelenséget. Az alig két éve végrehajtott román pénzügyi reform mindeddig sikeres volt, december közepére azonban az euró/lej árfolyam elérte a 3,9-et, az előrejelzések szerint 2009-ben akár az 5 lejt is meghaladhatja. A lej árfolyamromlása egyelőre kezelhető mértékű, a lakosság hitelhátralékának mennyisége viszont egy év alatt 141 %-al nőtt. A Román Nemzeti Bank (RNB) jelentése szerint a hitelhátralék mennyisége tovább növekszik mind a valutában, mind a lejben lekötött hitelek esetében. A hátralék összege jelenleg     ^ 2,49 milliárd lejre rúg (2007 októberében 988,5 millió lej volt). A hitelfelvétel     < feltételeit 2008 végére megszigorították Romániában, az RNB különös figyel-     o met fordít a hitelállomány növekedési ütemének kezelhető keretek között tartására, az irányadó alapkamat további emelésével is. Az RNB támogatja a kormánynak azt a döntését is, hogy 50 ezer euróig garantálja a bankbetéteket, annak ellenére, hogy a betétek 99,2%-a a 20 ezer eurós szint alatt van. A maradék 0,8%-nyi betét a romániai bankokban elhelyezett pénzmennyiség 40%-át képezi. A belső beruházási tartalékok nagyok, sőt óriásiak, pénzkivonás és bankcsődhullám nem fenyeget Romániában, de a bérkiáramlás és a fedezet nélküli közkiadások megfékezése 2009 legnehezebb és legfontosabb feladata lesz.

Románia Magyarország kiemelt gazdasági partnerei közé tartozik. Jelentőségét a szomszédság, a nagyszámú magyar kisebbség, a hagyományosan sokrétű kapcsolatok, a román viszonylatú magyar export kiemelkedően magas szintje és a két ország EU-tagsága indokolja.

A kétoldalú áruforgalom 2000 óta folyamatosan növekszik, az utóbbi években pedig kifejezetten dinamikusan, a magyar kivitel és behozatal növekedési átlagát meghaladó mértékben bővül. Magyarország évek óta Románia tíz legjelentősebb külkereskedelmi partnere között található mind az export, mind az import tekintetében. A magyar eredetű, vegyes vállalati formában megvalósított tőkebefektetések összértéke 2007-ben 4,6 milliárd euróra rúgott, 2008-ban pedig meghaladta az ötmilliárd eurót. Ezzel az eredménnyel Magyarország a 14. helyet foglalja el a külföldi befektetők rangsorában, s közel 3%-kal részesedik a külföldről származó befektetések teljes értékéből. A bejegyzett vegyes vállalatok száma 2008-ban meghaladta a 7500-at, s ezzel a vállalatok összlétszámának több mint 5%-át tette ki. Romániában több mint kilencezer magyar érdekeltségű vállalat működik, és a magyar befektetések összege - a visszaforgatott nyereséggel együtt - meghaladja az egymilliárd eurót. Románia EU-csatlakozása óta a román tőke is egyre inkább érdeklődik Magyarország iránt.

A két ország közötti gazdasági együttműködés a kereskedelmi és tőkekapcsolatokon túl egyéb területekre is kiterjed, és egyre intenzívebbé válik. Románia 2007. január 1-jei EU-csatlakozása újabb lendületet adott az eddig is szerteágazó és dinamikusan bővülő gazdasági kapcsolatok további fejlődésének, különös tekintettel a határ menti régiók együttműködésére, az uniós források közös projektek révén történő felhasználására. A magyar-román gazdasági együttműködés intenzitását jelzik a közös kormányüléseken elfogadott megállapodások, az ily módon útnak indított közös fejlesztések is.

III. A ROMÁNIAI MAGYARSÁG JOGI HELYZETE

Romániában a kisebbségi emberi jogok alapvetően biztosítottak, a romániai magyarság helyzetének rendezésében az elmúlt 12 évben óriási előrelépések történtek, ennek ellenére mindmáig több rendezetlen probléma él tovább. Az új évezred/évszázad első nagy horderejű törvényhozási eseménye a 2003-as román alkotmánymódosítás volt. A referendumon elfogadott alaptörvény-módosítással befejeződött a kisebbségi nyelvi jogok kodifikációja, a korábban törvénybe foglalt nyelvi-kisebbségi jogok ezáltal alkotmányos garanciát kaptak. A módosított alkotmány áttörésként értékelhető a kisebbségi érdekvédelemben: jelentős pozitívuma a korábbi, 1991-ben elfogadott változathoz képest, hogy szavatolja a magántulajdont, a felekezeti oktatást, a kötelező katonai szolgálat eltörlését, az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban, az állami hivatalokban és az igazságszolgáltatásban. Az 1991-es alkotmánnyal szemben nem tartalmaz a magyar közösséget hátrányosan érintő tételt, nyolcvan év után először rendezi alkotmányi szinten a kisebbségek anyanyelvhasználatának kérdését. Az 1991-ben elfogadott és 2003-ban módosított alaptörvény szerint Románia nemzetállam, amelynek hivatalos nyelve a román.

A magyarság szempontjából áttörésnek tekinthető, hogy a köztisztviselők jogállásáról 1999-ben elfogadott 188/1999. sz. törvény kötelezővé tette a kisebbségi nyelvet ismerő személyek alkalmazását azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbség részaránya meghaladja a 20%-ot.

Az 1995-ben életbe léptetett oktatási törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás lehetőségeit. A 36/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait törölte, és az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény már szavatolja az anyanyelven való tanulás jogát az óvodától az egyetemig. 2007 őszén elkészült a hatályos tanügyi törvény módosító javaslata, de 2008 végéig nem került a parlament elé.

A romániai magyarok vagyonjogi és gazdasági helyzetének, valamint létbiztonságának lényeges javulását teszi lehetővé a föld- és erdőtulajdon visszaszolgáltatását szabályozó 1/2000. sz. törvény, amelyet 2001-ben megerősítettek, és az utólagos módosításai is kedvezően alakultak. Ugyanide sorolható az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszármaztatásáról szóló 10/2001. sz. törvény. Ezt egészíti ki a 2002. évi 10. sz. törvény, amely az eddigi legteljesebb körű visszaszolgáltatást, illetve kártalanítást irányozza elő. Ez az első olyan jogszabály, amelynek előírásai valamennyi elkobzott ingatlanra vonatkoznak - tehát nemcsak a lakás célúakra -, és amely kártalanítást állapít meg a vissza nem szolgáltatható ingatlanok esetében. Ugyancsak kiegészítésként született meg a 2002. évi 426. sz. törvény, amely büntetőjogi felelősséget állapított meg azok részére, akik a törvény végrehajtását késleltetik, illetve akik ezzel kapcsolatban visszaéléseket követnek el. A 2002. évi 501. sz. törvény az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezett, de a tényleges visszaszolgáltatás csak 2003-ban kezdődött meg. 2005-ben megszületett a jogtalanul elvett közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény is, amelynek alapján az egykori kisebbségi civil szervezetek jogutódai visszakaphatják tulajdonaikat. Bár a jogszabály hatályos, a bírósági gyakorlat formai okokra hivatkozva akadályozza a visszaszolgáltatási folyamatot, 2008-ban még egyetlen kisebbségi közösségi ingatlan sem került vissza tulajdonosához.

A román parlament által 2008. június 24-én megszavazott törvény szerint az államosított házak tulajdonosainak le kell mondaniuk azokról az ingatlanokról, amelyeket a kommunizmus idején vettek el tőlük, és amelyeket az 1995/112. sz. törvény alapján, jelképes áron eladtak a bérlőknek. Az új jogszabály értelmében az elidegenített ingatlanokat volt tulajdonosaik többé nem kaphatják vissza természetben, azokért csakis kárpótlásban részesülhetnek, a bérlők pedig, akik megvásárolták bérleményeiket, ám adásvételi szerződéseiket jogerős bírósági határozatok semmisnek nyilvánították, „piaci értékű" kárpótlásra jogosultak. Ha ezek a személyek már visszakapták a 112-es törvény szerint megállapított, majd napra átszámított vételárat, jogosultak kérni a különbözetet is. A tulajdonosok kárpótlása nem rendezett. Évek óta megvan a döntés arról, hogy létrejön egy Tulajdonalap erre a célra, de értékpapírjai mindmáig nem rendelkeznek konkrét értékkel. Ez az új törvény legérzékenyebben a közösségi ingatlanok restitúcióját és a magántulajdon visszaszolgáltatását érinti, de bizonyos esetekben az egyházi ingatlanrendezési folyamatban is hátrányos lehet. A román média egyhangúlag bírálta a törvényt. Traian Bäsescu államfő alkotmánybírósági kontrollt kért, de a testület 2009 januárjában elutasította a keresetet, és alkal-mazhatónak nyilvánította a törvényt.

A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását, Románia Európa Tanácsba történő tagfelvétele során az ET ezt kötelezettségként szabta meg, aminek végrehajtására Románia ígéretet is tett. A tervezetet a nem magyar kisebbségek támogatásával az RMDSZ dolgozta ki, 2005 májusában a Tariceanu-kabinet elfogadta, és a parlament elé terjesztette, amely - kétéves halogatás után - elutasította.

2002-ben megszületett a diszkriminációellenes törvény. Az RMDSZ által delegált kisebbségi miniszter 2000-ben kezdeményezte a diszkrimináció minden formáját tiltó és megelőző jogszabályt, az ekkor született 2000. évi 137. sz. kormányrendelet 2002-ben emelkedett törvényerőre. Ez a törvény a romániai kisebbségvédelem egyik legjelentősebb jogszabálya lett. Kormányhatározattal már 2001-ben megalakult a Diszkriminációellenes Tanács, amelyet héttagú testület vezet. A törvény előírásai értelmében bárki, akit diszkrimináció ért, a Kisebbségvédelmi Hivatalhoz fordulhat, a testület azonban hivatalból is vizsgálatot indít(hat).

2002-től kormányhatározat szabályozza a nemzeti szimbólumok használatát. Eszerint minden nemzeti kisebbségi közösség - így a magyar is - szabadon használhatja nemzeti szimbólumait.

A belső törvényhozás még meglévő hiányosságait részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt 1997-ben ratifikálta a román parlament, míg a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása - az 1997-es aláírást követően -tíz év után, 2007 októberében történt meg. Az 1996-ban kötött magyar-román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás védelméhez szükséges jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika általános elveit, további nemzetközi dokumentumokat emel jogi érvényre: Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól (ENSZ, 1992), EBEÉ koppenhágai dokumentum, valamint az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201 (1993) sz. ajánlása.

IV. A ROMÁNIAI MAGYARSÁG KÖZÖSSÉGI ÉLETE

1. Politikai képviselet, érdekképviselet

A kommunista diktatúra bukását követően, 1989. december 25-én, megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ, elnöke Markó Béla), amely a Romániában élő magyarok érdekvédelmét és közképviseletét vállalta. Az RMDSZ a Romániában kisebbségben élő magyarság különböző területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi szövetsége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyarság képviseletét. Tagsága területi szervezetekbe, ideológiai alapú platformokba, valamint társult tagokba szerveződik. A szövetség társult tagjai szociális, tudományos, művelődési, más szakmai jellegű, valamint ifjúsági csoportosulások. Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO) és az Európai Néppártnak (EPP).

A rendszerváltást követő közel két évtized alatt a helyhatósági és parlamenti választásokon elért eredményeinek, valamint a kormányzati struktúrákban végzett tevékenységének köszönhetően az RMDSZ, s általa a romániai magyarság, Románia politikai életének számottevő, megkerülhetetlen tényezőjévé vált.

2003-tól kezdődően a romániai magyar politikai és érdekvédelmi palettán megjelent az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). A két szervezet jogilag, formailag nem létezik, bírósági bejegyzésüket nem kezdeményezték, választásokon nem indulnak. Ugyanebben az évben alakult meg bejegyzett kisebbségi szervezetként a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) is. 2007 őszére az MPSZ összegyűjtötte a bejegyzéshez szükséges aláírásokat, 2008-ban Magyar Polgári Párt (MPP) néven megtörtént a párt bejegyzése is.

Az RMDSZ két kormányzati ciklusban (1996-2000, 2004-2008) része volt az országot irányító kormánykoalíciónak, 2000-2004 között pedig parlamenti támogatást nyújtott a kisebbségi kormánynak. Az első, 1996-os kormánykoalíciós szerepvállalás óta az RMDSZ minden román kormánypárt potenciális partnere volt, olyan belpolitikai tényező, amellyel mindenki számolt. A román pártok a magyar érdekképviseletet 1996 óta valós politikai súlyán felül értékelték a gyakorlatban, hiszen kormányzati-parlamenti jelenléte szimbolikus üzenetet hordozott, amelyre az EU-integrációra törekvő román pártoknak szükségük volt. A 2004-es választások után kialakult új politikai kontextusban az RMDSZ újra kormányzati pozícióba került, ami bel-, illetve nemzetközi politikai súlyának jelentős növekedését hozta. 2007 tavaszán a Demokrata Párt kizárásával kisebbségi (23%-os) liberális-RMDSZ kormány alakult, amelyet a legnagyobb ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt a parlamentből támogatott.

2007-ben, Románia uniós csatlakozása következményeként sor került az első európai parlamenti választásra is. A novemberben megrendezett időközi EP-válasz-táson a romániai magyarság az RMDSZ listája és Tőkés László független jelölt között választhatott. Minden előzetes jelzésre rácáfolva meglepően alacsony -29,12 %-os - részvétellel zajlott a választás. A román szavazók távolmaradása kedvezett a magyar jelölteknek, mind az RMDSZ, mind Tőkés László átlépte az 5, illetve 2,8%-os választási küszöböt. Az RMDSZ a voksok 5,52%-át, Tőkés László pedig 3,43%-át gyűjtötte be. A Nemzeti Liberális Párt színeiben is mandátumot nyert egy magyar nemzetiségű képviselő, így összesen négy romániai magyar képviselő került az Európai Parlamentbe.

2008 a választások éve volt Romániában: júniusban helyhatósági, novemberben parlamenti választásokra került sor. A helyhatósági választások tétje az RMDSZ szempontjából lényegesen nagyobb volt, mint a korábbi választások esetében. A szövetségnek ezúttal „legitimitását" kellett bizonyítania, a magyar-magyar vita és a magyar versenytárs, a Magyar Polgári Párt (MPP) megjelenése következté-^ ben. Az eredmények azt mutatják, hogy az RMDSZ támogatottsága változatlan O maradt.

A 2008. június 1-jén lezajlott helyhatósági választásokon az RMDSZ-MPP mandátumarány 85-15%-ban oszlott meg. Az RMDSZ 184 polgármesteri, 2195 helyi tanácsosi, 89 megyei tanácsosi, 4 megyei elnöki, 9 megyei alelnöki, 231 alpolgármesteri, az MPP 11 polgármesteri, 489 helyi tanácsosi és 10 megyei tanácsosi helyet szerzett.

2. táblázat A két magyar pártra leadott szavazatok száma és aránya

A helyhatósági választásokon bizonyos mértékben az etnikai szavazás visszaszorulása volt tapasztalható. Több mint harminc román többségű településen román szavazatok segítségével győzött az RMDSZ polgármesterjelöltje, köztük négy városban - Szatmárnémetiben, Szászrégenben, Tasnádon és Zsombolyán.

A november 30-i parlamenti választás több szempontból is határkő volt a romániai magyarság politikatörténetében. Mindenekelőtt az év folyamán módosított választási törvény következtében, amely eltörölte a pártlistákat, és kizárólagosan egyéni jelöltek megmérettetésévé tette a parlamenti választást, illetve azért, mert a rendszerváltás óta először állt elő az a helyzet, hogy két magyar párt versenghetett a másfél milliós magyar kisebbség parlamenti képviseletéért. A Magyar Polgári Párt úgy döntött, hogy nem próbál meg önállóan indulni a parlamenti választásokon, de öt független jelöltet támogat Hargita, Kovászna és Maros megyében. A választásokat követően az MPP által támogatott független jelöltek egyike sem jutott be a parlamentbe, az RMDSZ újabb négyéves mandátumot nyert.

A 2008-ban bevezetett új választási rendszerrel mindenki elégedetlen. Bár az egyfordulós, egyéni körzetes rendszert egyértelműen azzal a céllal hozták létre, hogy a legnagyobb támogatottságnak örvendő személyek jussanak a törvényhozásba, a gyakorlat épp erre cáfolt rá. Választókerületükben nyertes politikusok maradtak mandátum nélkül, megyei szinten rosszul szereplő pártok az országos eredménynek köszönhetően már megnyertnek hitt mandátumokat vittek el helyi szinten jobban teljesítő pártok elől.

Rekordalacsony részvétel mellett (39,26%) zajlott le a november 30-i román parlamenti választás. Területi megoszlásban az immár hagyományosnak számító helyzet ismétlődött meg. A vidéki lakosság közel 10%-kal nagyobb arányban élt szavazati jogával, mint a városlakók (44%-35,63%). A Kárpátokon kívüli román megyék lakossága jóval nagyobb arányban szavazott, mint a magyarok által is lakott erdélyiek. A képviselőházban a PSD-PC 33,09, a PDL 32,36, a PNL 18,57, az RMDSZ 6,17 százalékot, a szenátusban pedig a PSD-PC 34,16, a PDL 33,57, a PNL 18,74 és az RMDSZ 6,39 százalék szavazatot kapott. A mandátumok elosztása következtében mégis a PDL került előnyösebb helyzetbe, 3 mandátummal megelőzve a szociáldemokratákat. A mandátumok a következőképpen alakultak: a képviselőházban a PDL 115, a PSD-PC 114, a PNL 65, az RMDSZ 22; a szenátusban a PDL 51, a PSD-PC 49, a PNL 28, az RMDSZ pedig 9 mandátumot szerzett.

Az RMDSZ 2008. november 30-i parlamenti választási teljesítménye a szövetség támogatottságának stabilizálódását jelzi: képviselőházi jelöltjei összesen 425 008 szavazatot kaptak, míg a szenátorjelöltekre ezúttal is többen, 440449-en voksoltak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az RMDSZ ugyanolyan jól szerepelt, mint a helyhatósági választásokon, annak ellenére, hogy az országos részvétel csak 39,26% volt, míg a júniusi önkormányzati választásokon a szavazati joggal rendelkezők 50,67%-a járult az urnák elé. A választói aktivitás csökkenése távlatilag komoly gondokat okozhat a magyar képviseletnek. A székelyföldi megyékben a választói aktivitás nem érte el a 40%-ot, és a magyarok által jelentősebb mértékben lakott megyék (például Maros, Szatmár, Bihar) is csupán közepesen teljesítettek ilyen tekintetben. Mivel ezekben a megyékben mindenhol kiválóan szerepelt az RMDSZ - például Marosvásárhely minden szavazókörzetében nyert, Biharban emelte parlamenti képviselőinek számát -, ugyanakkor a szórványlét szélén álló megyékben, mint például Kolozs, Szilágy is csupán az értelmezhetetlen visszaosztás következtében veszített pozícióiból, úgy tűnik, hogy a nem tömbben élő magyar szavazók magasabb arányban éltek szavazati jogukkal.

A romániai magyar politika leginkább meghatározó kérdése továbbra is a parlamenti képviselet ügye. A magyarság részaránya Romániában 6,2%. Ez az arány hosszabb távon csak abban az esetben tudja biztosítani az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépését, ha a magyarok minimális mértékben szavaznak román pártokra, és a magyar voksok nem oszlanak meg. A parlamenti politizálásra szüksége van a romániai magyarságnak. Az EU-integráció utáni román belpolitikai események azt igazolják, hogy bár a romániai magyarság alapvető nyelvi jogait sikerült biztosítani az elmúlt években, a gazdasági versenyhátrány, a magyarlakta régiók infrastrukturális fejlesztése, a restitúció kivitelezése, a magyar oktatás folytonosságának biztosítása érdekében továbbra is szükség van a magyar jelenlétre a román belpolitika erőterében.

2. Civil társadalom

1989 után több nagy hagyományú erdélyi magyar társadalmi szervezet alakult újjá, és számos alapítvány született. A romániai magyar alapítványok és egyesületek száma ma meghaladja a háromszázat, tevékenységük a hagyományőrzéstől a kultúrán, művészeten, oktatáson, szociális gondozáson keresztül egészen a kutatásig, gazdaságfejlesztésig terjed. Számtalan regionális vagy kimondottan helyi érdekeltségű művelődési társaság létesült, elsősorban a városokban.

A teljesség igénye nélkül említést érdemelnek az alábbi önszerveződések: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Barabás Miklós Céh, Bolyai Társaság, Civitas Alapítvány, Collegium Transsylvanicum Alapítvány, Communitas Közalapítvány, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Korunk Baráti Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Könyves Céh, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Zenetársaság, Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Szórvány Alapítvány, Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány.

Működésüket legtöbbször a megfelelő anyagi eszközök hiánya nehezíti. Ezek pótlására a magyarországi közalapítványok, valamint a RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány is jelentős támogatásokat nyújt.

Az önszerveződési folyamat jelentősen előrehaladt az ifjúság körében is. Országos ernyőszervezetként működik a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), valamint a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ). Meg kell említenünk a Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetségét (MAKOSZ), a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (MADISZ), az Itthon Fiatalon Mozgalom (IFM) regionális és települési szintű szervezeteit, az egyetemi városokban működő diákszövetségeket összefogó Országos Magyar Diákszövetséget, továbbá az Állampolgár Menedzser Egyletet (ÁME; ifjúsági képzési, továbbképzési programok), a református fiatalokat tömörítő Ifjúsági Keresztyén Egyleteket (IKE), valamint az unitárius fiatalok Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletét.

3. Oktatás

Hivatalos népszámlálási adatok szerint a 12 éven felüli összlakosság 95,3%-a iskolázott (általános, közép- vagy felsőfokú végzettségű), a magyarság esetében ez az arány kedvezőbb: 98%. Nem ilyen kedvező a helyzet a felsőfokú képesítés terén: az országos átlag 5,1 %, a főiskolát vagy egyetemet végzett magyarok aránya csupán 3,6%. Legjellemzőbb a romániai magyarságra a középfokú képesítés: az országos 66,6%-hoz mérten a magyarság 74,6%-os számaránya a legkedvezőbb. A csupán általános iskolai képzettségű magyarok számaránya viszonylag alacsony, 2%-os. Ez a mutató az országos átlagot tekintve 4,7%.

Számarányánál és történelmi hagyományainál fogva a romániai magyarság természetes és jogos igényének tartja az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi oktatást. Az 1989-es rendszerváltást követően fokozatosan kezdett kiépülni a diktatúrában szinte teljességgel felszámolt magyar oktatási hálózat. Az 1999. július 1-jén elfogadott oktatási törvény minőségi változást hozott az anyanyelvű oktatás számára. Ez a máig hatályos jogszabály (újabb módosítása jelenleg folyamatban van) minden szinten biztosítja a magyar nyelvű szakoktatást és a felvételi vizsgát, azon a nyelven, amelyen a diák elsajátította ismereteit. Lehetővé teszi a román nyelv tanulását sajátos program keretében az alsó tagozatokban és speciális tankönyv alapján az általános iskolák felső tagozatában. Kis településeken - így szórványvidéken is - lehet létszám alatti anyanyelvű osztályokat működtetni. Úgyszintén lehetővé teszi magyar nyelvű csoportok, tagozatok, kollégiumok és karok szervezését a felsőoktatásban. Ezzel szemben korlátozó jellegű a kisebbségek nyelvén oktató felsőoktatási intézmények létesítésében: így magyar nyelvű állami egyetem nem, csupán multikulturális egyetem hozható létre, amelynek oktatási nyelvét külön törvény szabályozza.

A 2007/2008-as tanévben a magyar nyelvű óvodai és közoktatásban, 2 112 intézményben 174885 gyermek tanult, és 10 859 pedagógus tanított. Emellett 489 iskolában 5 984 románul tanuló magyar diák kérésre magyar nyelv- és irodalomoktatásban vehetett részt 801 oktató irányításával, tehát a magyar nyelvű iskolák, osztályok és a magyar nyelvet is tanrendre tűző osztályok együttes száma meghaladta a 2,5 ezret. A magyar nyelven tanulók részaránya 5% volt. Az intézmények nagyobb része, valamivel több mint fele önálló magyar intézményként, a többi pedig tagozat formájában működött. Szintek szerinti bontásban 1003 óvodában, 411 elemi és 929 általános iskolában, valamint 153 középiskolában és 21 szak-, mester-, illetve posztszekunder iskolában folyt magyarul az oktatás. Óvodába 41 054 magyar gyereket írattak; a népességfogyásból adódó számbeli csökkenés ellenére ezen a szinten a legmagasabb - 6,3% - a magyar gyermekek aránya. Az elemi oktatásban (I-IV. osztályban) 47 603 magyar gyermek tanult, részarányuk 5,5% volt. Általános szinten (V-VIII. osztályban) 44697 magyar diák folytatta tanulmányait, részarányuk 4,8%-ot tett ki. A középiskolákban 31 559 magyarul tanuló diákot regisztráltak, az ő részarányuk 3,9%. Ezt egészíti ki a szak- és posztszekunder oktatás 8 870, illetve 1 102 tanulóval, 4%, illetve 2,4%-os részaránnyal. A magyar nyelvű iskolahálózat egyik jellegzetessége a felülreprezentáltság. Míg a magyarul tanulók részaránya 4,97%, a magyar oktatási intézményeké 10,9%.

A felsőfokú oktatásban részesülő magyar diákok létszáma látványosan növekedett, részarányuk pedig hosszú évek után, bár lassabban, de elmozdult az 1989. évi 4,3%-os szintről, megközelítette az 5%-ot (4,87%). 2007/2008-ban a romániai felsőfokú intézményeket 38 085 magyar hallgató látogatta. Közülük 28452 fő állami, 9633 pedig magán-, illetve alapítványi egyetemen tanult. A 2004/2005-ös tanévtől, a bővülő anyanyelvi iskolahálózat ellenére, a magyarul tanuló diákok száma az általános népességfogyás következtében csökken, s ez a negatív folyamat töretlen.

Magyar nyelvű oktatás négy állami felsőoktatási intézményben folyik: a kolozsvári Babeg—Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen és a Bukaresti Egyetem hungarológiai szakán. A román tanügyi törvény a magánoktatás kategóriájába sorolja a felekezeti oktatási intézményeket is. Ilyenek a kolozsvári magyar tannyelvű Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet, a gyulafehérvári Katolikus Teológia és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem. 2001-ben megkapta az illetékes román hatóságoktól a működési engedélyt a magyar állam támogatásával létrehozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is, amelynek az akkreditációs folyamata a záró szakaszba érkezett. 2008-ban akkreditált felsőoktatási intézménnyé vált a Partiumi Keresztény Egyetem és a Protestáns Teológiai Intézet is.

Az elmúlt 15 évben az erdélyi magyarság körében 40%-kal csökkent a születések száma - ennek a negatív demográfiai folyamatnak nyilván egyenes következménye az iskolások számának csökkenése. 2008-ban mindössze 43 ezer általános iskolás korú magyar gyerek volt, míg az 1990/91-es tanévben 91 ezer magyar kisdiákot jegyeztek be. Amennyiben a demográfiai trendek nem változnak, 2010-ben már alig több mint 25 ezer magyar középiskolással lehet számolni, akik közül 19,5 ezer érettségizik majd le. Ez a távlat korlátot szab a magyar tannyelvű felsőoktatás mennyiségi fejlesztésének is.

4. Kultúra, tudomány

A kultúra, a közművelődés fejlesztésére az 1989-es fordulatot követő gazdasági és politikai körülmények között - különösen az 1996. évi választásokig - egyedüli lehetőség az önszerveződés maradt. Az 1995-ig kialakított alternatív magyar közművelődési intézményrendszer jelenleg több száz egyesületet, alapítványt, szövetséget foglal magában, a hagyományőrzéstől a művészetig, infrastrukturális alapját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 15 ingatlanból álló magyarházhálózata biztosítja.

A több mint két évszázados múltra visszatekintő erdélyi magyar színházi hálózat gyakorlatilag lefedi a magyarlakta területeket. Magyar társulat működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán. Az egyetlen magyar opera Kolozsváron található. A nagy hagyományú színházak mellett az elmúlt években új kezdeményezéseknek is tanúi lehetünk, ilyenek a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Stúdiója, a nemrég alakult székelyudvarhelyi és csíkszeredai önálló társulatok. Több bábszínház (Nagyvárad, Kolozsvár) is színesíti a palettát. A színészutánpótlást a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola, a kolozsvári egyetem színházművészeti szaka és az egyes színházak mellett újabban működő stúdiók biztosítják. A romániai hivatásos magyar táncművészetet a marosvásárhelyi Maros Népi Együttes, a Hargita Együttes, a Pipacsok Táncegyüttes reprezentálja. Jelentős szerepet tölt be a romániai magyarság kulturális életében az amatőr művészeti mozgalom, különösen a hagyományőrzés, a néptánc-népzene, a tárgyalkotó népművészet, versmondás, színjátszás területén.

A könyvkiadók gazdasági nehézségeik ellenére imponáló teljesítményt nyújtanak, azonban nem tudják kielégíteni az olvasói szükségleteket, a könyvtárak állományának pótlását, gyarapítását, különösen a klasszikus irodalom, a tudományos és enciklopédikus művek tekintetében. A legfontosabb magyar könyvkiadók: Pallas Akadémia (Csíkszereda), Mentor (Marosvásárhely), Polis (Kolozsvár), Kriterion (Bukarest).

Az erdélyi magyarság „tudományos akadémiájának" szerepét az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kívánja betölteni, amelynek tevékenysége az erdélyi magyar nyelvű tudomány művelése, tudományos előadások, ülésszakok szervezése mellett felöleli tudományos időszaki kiadványok - Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek, Műszaki Tudományos Füzetek - megjelentetését is. Kiemelkedő, az összmagyar tudományosság számára egyedülálló vállalkozás az EME égisze alatt megvalósuló Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, kötetei több évtizedes kutatómunka szintéziseként látnak napvilágot.

A műszaki foglalkozásúak szakmai anyanyelvi képzését, továbbképzését, ismereteinek bővítését szolgálja - többek között konferenciák, szakmai találkozók szervezésével és kiadványok (EMT Tájékoztató, Firka, Műszaki Szemle, Civil Info) közzétételével - az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). A Kriza János Néprajzi Társaság a romániai magyar néprajzosok gyűjtőmunkáját irányítja és ösztönzi, tudományos tanácskozásokat szervez, könyvtári és dokumentációs központot működtet.

Összességében elmondható, hogy a romániai magyarság számarányánál és súlyánál fogva autonóm, fejlődésre képes magyar kultúra létrehozására alkalmas szellemi és szervezeti potenciállal és részben megfelelő intézményi háttérrel, tárgyi feltételekkel is rendelkezik. A romániai gazdasági helyzetben azonban a kisebbségi magyar kultúra és tudomány a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását.

5. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás

A romániai magyarság lényegében négy történelmi egyházhoz (római katolikus, református, unitárius és evangélikus-lutheránus) tartozik. A különböző szabadegyházakhoz tartozó magyar hívők száma - ezek országos térnyerésével arányosan - növekvő tendenciát mutat.

3. táblázat A romániai magyarság vallási megoszlása a 2002. évi népszámlálás adatai szerint

A 2002. évi népszámlálási adatokból a magyarságon belül csupán a református és unitárius felekezet esetében számszerűsíthető a változás, a többihez románok, németek és más nemzetiségűek is tartoznak. A reformátusok lélekszáma tíz év alatt 698 ezerre, az unitáriusoké pedig 67 ezerre csökkent. A római katolikus egyházhoz tartozó hívek magas száma - 1 028 401 - azt jelzi, hogy e felekezeten belül növekszik a román anyanyelvűek részaránya. A magyar egyházak anyagi gondokkal küzdenek, állami támogatásuk korlátozott. Az 1989-es fordulatot követően a nyolc magyar püspökség létrehozta az erdélyi magyar püspöki konferenciát.

Kedvező hatású volt a törvényesen elismert felekezeteknek nyújtandó támogatásról szóló 2002. évi 125. sz. törvény, amely szubvenciókat állapít meg a világi alkalmazottak számára, elrendeli a költségvetési keret megállapítását a felekezeteknek nyújtandó támogatás céljából, és lehetővé teszi e keret elkülönítését a helyi költségvetésekből. A klérus javadalmazásáról szóló 1999. évi 142. sz. törvényt módosító 2002. évi 354. sz. törvény az inflációhoz igazította a klérus és az egyházak világi alkalmazottainak javadalmazását.

A Romániában hivatalosan elismert egyházak 1990 óta igényelték egyházügyi törvény elfogadását, annak reményében, hogy az biztosítaná a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot - anyanyelven is. Fontos előrelépés, hogy a módosított alkotmány immár önálló oktatási formaként ismeri el a felekezeti oktatást, megvalósításához az RMDSZ a tanügyi törvény ilyen irányú módosításának kezdeményezését tervezi. A 2006-ban elfogadott egyházügyi törvény Romániában nem kavart különösebb hullámokat, de az amerikai kormányzat diszkriminatívnak minősítette, bírálta a Helsinki Bizottság és a Velencei Bizottság is, mivel kidolgozásakor a kormány az egyházként el nem elismert vallási csoportosulásokkal nem konzultált.

Az egyházak számára az egyik legfontosabb kérdés az államosított felekezeti ingatlanok ügye. A 2002. évi 501. sz. törvény rendezte az egyházi ingatlanok kérdését, végrehajtása 2003-ban kezdődött el (458/2003-as törvény). Az országos restitúciós bizottsághoz 1950 magyar egyházi kérés érkezett, 2007 végéig közel ezer ügyben határoztak. A természetbeni visszaszolgáltatási döntések több mint 40%-át magyar történelmi egyház javára hozták. A romániai törvényi keret előírásaival összhangban a helyi önkormányzatoknak öt év áll rendelkezésükre, hogy megfelelő helyiségeket biztosítsanak azoknak az oktatási és egészségügyi közintézményeknek, amelyeknek eddigi székhelyét vissza kell szolgáltatni az egyházaknak. A volt tulajdonosok számára fizetendő bért a 1886/2006-os kormányrendelet és a 343/2007-es módosított kormányrendelet írja elő. A 2007-es módosítás lényegesen emelte a megszabható bérleti díjak mértékét. A 244/2004-es kormányrendelet pedig előírja, hogy ebben az időszakban a volt tulajdonos mentesül az ingatlanadó alól. A restitúciós folyamat eredményeként számos iskolaépület - így például a kolozsvári Református Kollégium, az egykori Unitárius Kollégium (ma Brassai Sámuel Líceum) vagy a marosvásárhelyi Bolyai Líceum -már visszakerült az egyházak tulajdonába.

6. Tömegtájékoztatás

A Ceaugescu-rendszer bukása, a sajtószabadság pozitív változásokat eredményezett a romániai, ezen belül a magyar nyelvű tömegtájékoztatásban is. E kétségtelenül kedvező fejlemény ellenére az állami rádiózás és televíziózás keretei között működő magyar nyelvű adások még nem elégítik ki a szükségleteket. Jelentős előrelépés történt viszont a magántulajdonban lévő audiovizuális adók magyar nyelvű műsorai tekintetében. Az audiovizuális törvény is előírja, hogy azokon a területeken, ahol a kisebbségek részaránya eléri a 20%-ot, a kábelszolgáltatók kötelesek az adott kisebbség nyelvén is műsort sugározni. Magyar nyelvű műsorok vannak olyan településeken, megyékben is, ahol jóval 20% alatti a részarány. 2006-ra száz körülire emelkedett a magyarul is műsort szolgáltató médiumok száma.

A fontosabb folyóiratok: Korunk, Helikon, Látó, Magyar Kisebbség. A legfontosabb napilapok: Bihari Napló, Hargita Népe, Háromszék, Krónika, Népújság, Új Magyar Szó, Szabadság, Szatmári Friss Újság, Nyugati Jelen. A hetilapok közül említést érdemel: Brassói Lapok, Bányavidéki Új Szó, Szilágyság, Erdélyi Riport, valamint a 2003-ban megújultA Hét.

Az 1999-ben kísérleti jelleggel létrejött, hetilapként működő, majd 2001. július végén napilappá alakult első erdélyi magyar internetes portál, a Transindex 2007-re a romániai magyar sajtópiac jelentős szereplőjévé lépett elő. 2007 őszén már több erdélyi internetes magyar portál is működik, ezek közül legjelentősebb az erdély.ma, a mediatica.ro, valamint a hírszerző.ro.

V. TÁMOGATÁSOK

A másfél milliós lélekszámú erdélyi magyarság számára az egyik legnagyobb kihívás Románia integrációja után is az anyanyelvű oktatás biztosítása és fejlesztése maradt. Az erdélyi magyar felsőoktatás támogatása mint kiemelt program nem csupán a magyar állam által létrehozott és fenntartott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem további finanszírozását jelenti. 2008-ban az egyetem és a fenntartó magyar kormány megállapodott a finanszírozás új formájáról. Romániában a legtöbb magyarul tanuló egyetemi hallgató a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemre jár, de magyar csoportok működnek a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben, valamint az ugyancsak marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán is. E felsőoktatási intézmények magyar háttérintézményeiben folyó színvonalas tudományos, kutatási tevékenységet ugyanúgy támogatja a magyar kormány, mint az akkreditáció előtt álló Sapientiát. Bár a Romániában élő nagyszámú magyar kisebbség kiterjedt anyanyelvű oktatási hálózattal rendelkezik, a szórványkérdés - s ezen belül a szórványoktatás -a közösség legégetőbb problémái közé tartozik. Az erdélyi magyarság kétharmada ugyanis szórványban él. Két-három megye kivételével, de főképpen Dél-Erdélyben, nagyon sok helyen csak szórványkollégium működtetésével oldható meg a magyar nyelvű oktatás.

Románia esetében az általános prioritásokon túl a következő támogatandó célok fogalmazódtak meg: a magyar nyelvű felsőoktatás és felsőoktatási ösztöndíjak, a magyar nyelvű kulturális folyóiratok, sajtóorgánumok, internetes honlapok tartalomszolgáltatásainak segítése, illetve a könyvtárak támogatása.

A közel hatvan magyar nyelvű írott sajtótermék közül csupán néhány részesül közvetlen állami támogatásban. A magyar költségvetési támogatások elosztása 2007-ig az Illyés Közalapítvány (IKA) alkuratóriuma mellett működő sajtószaktestület pályázati rendszerében történt, ebből támogatják az újságírók szakképzését is, amelynek állami formája (egyetemi szintű képzés Kolozsváron) mellett megtalálható a magánoktatási forma is (Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad). Az IKA mellett a 2005-ben létrejött Szülőföld Alap nyújtott sajtótámogatásokat, 2007-től kezdődően pedig az alap kibővült anyagi kerete biztosítja a határon túli magyar média legfontosabb támogatási forrását.

A szakmai kollégiumok meghirdetett felhívásaira 11 266 pályázat érkezett be, a kollégiumi döntések alapján az erdélyi pályázók 755,8 millió forint támogatásban részesültek. A kis összegű programok támogatásának lebonyolításának jogát mindhárom kollégium esetében az Eurotrans Alapítvány nyerte el.

A 2007-ben új támogatási formaként létrejövő nemzeti jelentőségű intézmények és programok keretből a romániai magyarságnak évente 386 millió forint jut felsőoktatásra, szórványoktatásra, közművelődésre, színháztámogatásra, valamint a csángó oktatási-kulturális programok támogatására.

4. táblázat Nemzeti jelentőségű intézmények és programok támogatása

Mindezek mellett a Miniszterelnöki Hivatal biztosította a hagyományos kiegészítő és programtámogatásokat. Az erdélyi szervezetek 2008-ban mintegy 400 millió forint értékben részesültek program- és működési támogatásban.