HORVÁTORSZÁG

I. A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG ÁLTALÁNOS ADATAI

Terület: 56 594 km2 Összlakosság: 4,49 millió fő (2006) Népsűrűség: 80 fő / km2 (2006)

Etnikai megoszlás: horvát (89,6%), szerb (4,5%), egyéb (bosnyák, magyar, szlovén, olasz, cseh 5,9%) Forrás 2009. 02. 20. World Factbook

Hivatalos nyelv: horvát

Főváros: Zágráb (Zagreb, 691 724 lakos, 2001) Államforma: köztársaság. Államfő: Stjepan Mesic Hivatalos pénznem: kuna (=100 lipa)

1.  Politikai berendezkedés

Törvényhozás: képviselőház (Zastupnicki Dom), 152 taggal, végrehajtó hatalom: kormány; az igazságszolgáltatás legfelső szervei: legfelsőbb bíróság, alkotmánybíróság

Horvátország jelenléte a nemzetközi szervezetekben:

1992 Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ)

1995 Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)

1992 ENSZ 1992 Közép-európai Kezdeményezés (KeK)

1996 Európa Tanács (ET)

2001 Európai Unió (EU) társult tagság

2002 Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA)

2004 Hivatalosan az Európai Unió (EU) tagjelölt országa

2005 EU-csatlakozási tárgyalások

2.  Hatalmi viszonyok

A 2007. november 25-i választásokon győztes Horvát Demokratikus Közösség (HDZ, elnöke Ivo Sanader - aki az előző kormányciklusban is miniszterelnök volt) a Horvát Parasztpárt és a Horvát Szociálliberális Párt (HSS-HSLS) szövetségével alakította meg Horvátország új jobbközép kormányát. A biztos többséggel rendelkező koalíciós kormány működésének alapjait a HDZ és a HSS-HSLS erőviszonyát 89%-8%-3% arányban rögzítő programmegállapodás jelenti.

Az őshonos kisebbségek által választott nyolc képviselő (három szerb, egy olasz, egy magyar, három egyéb) támogatását a velük kötött ún. individuális megállapodásban rögzített kötelezettségek (önkormányzataik jogállásának növelése, kettős szavazati jog) vállalásával biztosította a kormány. A magyar képviselői helyet Sója Dénes tölti be, a megállapodás értelmében a kormánykoalícióval együtt szavaz.

A külpolitikában, a haderőreform és a titkosszolgálatok ellenőrzése terén ma is jelentős súlya van a köztársasági elnöknek. Stjepan Mesic államelnök második ötéves ciklusát tölti, amióta nagy fölénnyel (66%) nyert a 2005 januárjában rendezett elnökválasztáson.

A kormányprogram alapvető célja az euroatlanti integrációs célok elérése és a stabil gazdasági növekedés. A csatlakozási tárgyalások a szlovén elnökségig dinamikusan folytak az Európai Unióval. A horvát-szlovén nyitott kérdések (határvita, a krskói atomerőmű kérdése, valamint a Ljubljanska Banka horvát betéteseinek az ügye) miatt Szlovénia blokkolja a tárgyalásokat, kérdéses a horvát NATO-tagság szlovén ratifikációja is. A horvát lakosság körében - többek között a fenti problémák miatt - az euroatlanti integrációs törekvések támogatottsága egyre csökken.

3. Gazdasági folyamatok

A 2008-as második féléves gazdasági folyamatokat befolyásolja a gazdasági növekedés csökkenése. A kormány törekszik a stabilizálásra, ennek érdekében vállalta a költségvetési kiadások csökkentését. Deklarált célja az életszínvonal szinten tartása (a ciklus végére emelése), az árak (élelmiszer, lakossági energia) emelkedésének megfékezése. A 2008 végén kirobban gazdasági válság a 2009-es költségvetési törvény módosítására kényszeríti a horvát kormányt.

II. A HORVÁTORSZÁGI MAGYARSÁG ÁLTALÁNOS ADATAI

A horvátországi magyarság lélekszámát tekintve kis közösség. Az 1991-es esztendőt, Horvátország függetlenné válását megelőzően főleg a Drávaszögben; a három kelet-szlavóniai Árpád-kori településen (Kórógyon, Szentlászlón és Harasztiban), valamint a fővárosban, Zágrábban összesen megközelítően 24 ezren vallották magukat magyarnak. A térségben a munkahelyek száma a háborús rombolás, a technológiai elmaradottság miatt jelentősen csökkent, a „jugoszláv korszakban" korszerűnek tekintett, prosperáló vállalkozások szűntek meg. Így nem meglepő, hogy a 2001-es népszámlálás adatai szerint már csak 16 596 magyar nemzetiségű polgár él Horvátországban (az összlakosság 0,37%-a), ami mintegy 25%-os csökkenést jelent tíz év alatt.

1. Népességi adatok

Az 1910-es népszámlálási adatok szerint Horvátországban 119 874 magyar élt, a lakosság 5%-a, ebből a Baranyában élő 20 313 fő az ottani teljes lakosság 40%-át jelentette. A trianoni békeszerződést követően tragikusan megváltozott a magyarság részaránya. Az 1921. évi népszámlálási adatok bizonysága szerint a történelmi sorsforduló több mint egyharmadával csökkentette a magyar lakosság számát. Az - egyébként hivatalosan soha nem publikált - 1991-es jugoszláviai összeíráskor a 22 355 horvátországi magyar már csak 0,5%-ot tett ki, Baranya pedig 8956 lelket, a lakosság 16,5%-átvallhatta magáénak. Még ennél is elszo-morítóbbak a 2001-es népszámlálási adatok. Az utolsó tíz év során a horvátországi magyarság száma tovább - 22 355 főről 16 595 főre - fogyatkozott (5760 fős, illetve 25,8%-os csökkenés). Hasonló mértékű fogyatkozás egyetlen határon túli terület magyar közösségénél sem tapasztalható.

A népszámlálási adatok jól érzékeltetik a horvátországi magyarság rohamos, a Kárpát-medencében példa nélküli fogyását.

1.ábra A horvátországi magyarok számának és arányának alakulása, 1910-2001

A 2001. évi népszámlálási adatok szerint a Horvát Köztársaság területén 16 595 magyar nemzetiségű állampolgár élt, több mint 25%-kal kevesebb, mint 1991-ben. Ennek a népességnek mintegy négyötöde a horvát Dunamente vidékén, pontosabban a Drávaszögben és Kelet-Szlavóniában összpontosult, abszolút vagy relatív többségben.

Drávaszög

A Drávaszög jellegzetesen mezőgazdaságból, szőlészetből, kertészetből, halászatból, erdészetből élő aprófalvas vidék. Csak kevés településének lélekszáma haladja meg az ezret. Ötvenegy helységében - amelyek közül a mezővárosra emlékeztető közigazgatási központ, Pélmonostor és Hercegszöllős népessége számosabb - 54007 lakos élt az 1991. évi összeírás idején. Tíz évvel korábban valamennyivel kevesebben, 53 490-en voltak. Ekkor 19 136 fő vallotta magát közülük horvátnak, 12 857 szerbnek, 9920 magyarnak, 8 397 jugoszlávnak, 3 099 pedig egyéb nemzetiségűnek. Az 1991-es népszámláláskor a magyarok száma már csak 8 956. Legtöbbjük falun (Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Kopács, Bellye, Nagybodolya stb.) lakott az 1991-ben kitört háború előtt. A háború a drávaszögi magyarság jelentős részét - mintegy 4 500 főt - messzire sodorta otthonától.

Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség

Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség területén az 1991. évi népszámlálás adatai szerint 9 821 magyar élt. Többségük nyolc falusias jellegű településen (Apáti, Csákovác, Dálya, Erdőd, Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Marinci) lakott. A háború, amely hadszíntérré változtatta a magyar többségű falvakat, földönfutóvá tette a térségben élő magyarság mintegy felét. Kelet-Szlavónia megszállt területén magyar közösség nem maradt.

1998-ban a Horvát Köztársaság területén megjelent a megye mint közigazgatási egység, ezért a 2001. évi népszámlálás már megyei adatokat közöl. E kimutatás szerint Eszék-Baranya megyében (ami az egykori Drávaszög területének felel meg) 9 784, Vukovár-Szerém megyében (az egykori Kelet-Szlavóniában) 2047, Bijelovár-Bilogora megyében 1 188, Zágrábban 841 magyar él, a többi pedig szórványban - többek között a tengermelléken.

2. ábra Magyarok Horvátországban

A Baranya, Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség területéről elmenekült 7903 magyar nemzetiségű állampolgár jelentős része - becslések szerint fele - Magyarországra, illetve nyugati országokba távozott. A horvát hatóságok adatai szerint a háború ideje alatt mintegy 1000-1500 magyar pusztult el. A szervezett betelepítések következtében 25-30 ezer, más források szerint 50 ezer szerb érkezett Baranyába és Kelet-Szlavóniába horvátországi és boszniai szerb területekről. Az 1995. novemberi erdődi megállapodás megnyitotta a megszállt területek Horvátországhoz történő békés reintegrációjának útját, de a menekültek kétoldalú visszatérése csak 1997 nyarán kezdődött meg. 1998 őszéig - a magyar szervezetek becslései alapján - a menekültek 75%-a tért vissza lakóhelyére, vagy rendszeresen hazalátogat. A délszláv háború során a horvát Dunamente lakosságának összetételében olyan mélyreható változások következtek be, amelyek hatására a magyarság az 1991-ben még abszolút vagy relatív többségű körzetekben helyi kisebbséggé vált vagy válhat.

Csak Lika-Szenj megyében maradt a magyarok száma ugyanannyi, mint tíz évvel azelőtt, a többi megyében csökkent. A leglátványosabb csökkenés Karlovác megyében következett be, ott a magyarok száma megfeleződött (-55,6%). Eszék-Baranya megyében él a horvátországi magyarság 59,0%-a. Jelentős számú, több mint ezer magyar él még Bjelovár-Bilogora és Vukovár-Szerémség megyében. Eszék-Baranya megyében az összlakosság 3%-a magyar, ebben a megyében található a legtöbb magyar többségű település. (A magyarok egyedül a Hercegszöllősi járásban alkotnak többséget. A településszerkezet vizsgálata során megállapították, hogy 1991-ben még 15 horvát településen voltak többségben a magyarok).

1991 és 2001 között a magyar nyelvet anyanyelvükként megjelölők száma tíz százalékkal nagyobb mértékben csökkent, mint a magukat magyaroknak vallók száma. 1991-ben a magyart 19684 fő, 2001-ben már csak 12 650 fő jelölte meg anyanyelvének, a magukat magyaroknak vallók száma ugyanakkor: 16 595 fő.

1. táblázat A magyarok száma megyék szerint (1991, 2001)

2. táblázat A magyar többségű falvakból az 1991-es háború miatt elmenekült magyar népesség

2. Gazdasági helyzet

A háború összesen 27 milliárd kuna közvetlen kárt okozott Horvátországnak; a horvát Dunamentén 13 milliárd kuna összegű kár keletkezett. A drávaszögi magyar falvak házai viszonylag épen maradtak, de hatalmas károkat okoztak a harci cselekmények idején és azokat követően a fosztogató félkatonai szervezetek. Kelet-Szlavóniában óriási pusztítást végzett a háború. Mindkét területen veszélyforrást jelentenek a felszedetlen aknák.

A nemzetközi igazgatás bevezetésével megindult újjáépítés folytatódott a terület békés reintegrációja után is. Napjainkban érzékelhető, hogy- köszönhetően a horvát gazdasági helyzet javulásának - ütemesen folytatódnak az újjáépítési munkálatok, infrastrukturális fejlesztések indultak el a többségében magyarok lakta falvakban is, folyik a csatornázás, a gázvezeték-hálózat kiépítése és a vízszolgáltatás infrastruktúrájának fejlesztése, felújítása. A munkák meggyorsításában jelentős szerepet vállalnak az adott területek magyar nemzetiségű polgármesterei, járási elöljárói, nem ritkán egy-egy országos horvát párt támogatását is igénybe véve.

A menekültek hazatérésének és a magyar közösségi élet újraélesztésének támogatására a magyar kormány 1999-ben 200 millió forintos újjáépítési segélykeretet hozott létre. Ennek felhasználásával épült újjá a kopácsi és a kórógyi református templom, a szentlászlói református imaház, a laskói ifjúsági, valamint a vörösmarti és az újbezdáni művelődési ház. A kopácsi református templom és a vörösmarti művelődési ház ünnepélyes átadására 1999. november 13-án a két miniszterelnök jelenlétében került sor. A horvát kormány ígéretet tett a lakóházak, az iskolák és egyéb középületek, valamint a közüzemek felújításának meggyorsítására.

A háború alatt és után prosperáló vállalatok szűntek meg a térségben, az országos átlagnál nagyobb lett a munkanélküliség. A helyzet jelentősen javulhat a Magyarország-Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007— 2013 lehetőségeinek kihasználásával.

III. A HORVÁTORSZÁGI MAGYARSÁG JOGI HELYZETE

1.  Parlamenti képviselet

A horvát parlamentben (szábor) alkotmányosan garantált a kisebbségek parlamenti képviselete. A szerb kisebbség (amennyiben a szerb szavazók részvételi aránya magas) három; a magyar egy, az olasz egy; a cseh és szlovák választók egy; az osztrák, bolgár, román, roma, ruszin, orosz, török, ukrán, zsidó, vlah választók egy; az albán, bosnyák, montenegrói, macedóniai és szlovén választók szintén közösen egy képviselőt választhatnak.

A 2007. november 25-i horvátországi parlamenti választásokon XII. választási körzet magyar nemzeti kisebbségi listáján 2040 szavazattal (47,83%) Sója Dénes, a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ) jelöltje szerzett mandátumot riválisával, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) jelöltjével, Janko-vics Róberttel szemben, aki 1975 szavazatot kapott (46,31%). A HMDK óvása miatt Kiskőszegen (Batina) megismételték a voksolást, de az eredmény nem változott.

2.  Kisebbségi önkormányzatok

2007. június 17-én a horvátországi nemzeti kisebbségek jogairól szóló alkotmányerejű törvény 24. cikke értelmében tartották meg a nemzeti kisebbségek tanácsainak, valamint a nemzeti kisebbségek egyéni képviselőinek legutóbbi választását.

A magyar nemzeti kisebbség 372 kisebbségi képviselőt választhatott: 355 fő tanácstagot a megyei, városi, járási kisebbségi tanácsokba; 17 fő képviselőt a megyei, városi, járási önkormányzatokba. A június 17-i választások során a horvátországi magyarok 369 tanácstagot, képviselőt választottak meg. Három tanácstag esetében pótválasztást kellett tartani, mivel a szavazatok száma nem volt elegendő a testületekbe kerüléshez. A magyar nemzetiségű szavazópolgárok számának csökkenését jelzi, hogy a 2003-as nemzeti kisebbségi választások során még ösz-szesen 454 fő tanácstagot és képviselőt választhatott a magyar kisebbség. A választható képviselők számát a kormány határozatban állapítja meg a kisebbség számaránya alapján Az előző nemzetiségi választásokon mandátumot szerzett (alapvetően MESZ-irányultságú) képviselők 2003 októberében létrehozták a Horvátországi Magyar Kisebbségi Tanácsok Koordinációját (Koordináció).

A MESZ és a Koordináció a választás előtt együttműködési megállapodást kötött, miszerint a szervezetek saját listákat állítanak az eredményesebb fellépés érdekében:

1. A MESZ egy megyében és négy járásban állított képviselőjelölteket;
2. A MESZ-hez szorosan kapcsolódó kultúregyesületek két városban és egy já rásban állítottak jelölteket;
3. A MESZ tagságából fölállított Koordináció kilenc megyében, kilenc város ban és hét járásban indított jelölteket.

A rivális HMDK és tagszervezetei öt megyében, hat városban és nyolc járásban állítottak képviselőjelölteket.

A végleges eredmények: a HMDK 159 tanácstagi-képviselői helyet szerzett, négy megyében, öt városban és hat járásban tanácstagjai többségben vannak a kisebbségi tanácsokban.

A MESZ kétszáz tanácstagi-képviselői helyet szerzett, nyolc megyében, hat városban és kilenc járásban tanácstagjai többségben vannak a kisebbségi tanácsokban. A Dárdai járásban független képviselők szerezték meg a tíz tanácstagi helyet.

3. táblázat A HMDK és a MESZ jelöltjeire leadott szavazatok

Megjegyzés: Eszék-Baranya megye és Hercegszöllős járás kiemelését indokolja, hogy ezeken a területeken él a legtöbb magyar.

A Horvát Köztársaság Nemzeti Kisebbségi Tanácsán keresztül a magyar nemzeti kisebbség szervezetei 2007-ben 3 850000,00 2008-ban pedig 4 543 000,00 HRK támogatásban részesültek. A 2009-re elfogadott (de módosítás előtt álló) költségvetési törvény alapján a kisebbségek költségvetési támogatására 50189000,00 HRK-t különítettek el (2008-ra a költségvetés 41511500,00 HRK-t biztosított).

Magyarország és Horvátország 1995-ben írt alá kisebbségvédelmi megállapodást, melynek alapján létrejött a Magyar-Horvát Kisebbségi Vegyes Bizottság (KVB). Legutóbbi ülése 2008. július 2-án Budapesten volt. A KVB-n belüli együttműködés példaszerű, problémamentes.

IV. A HORVÁTORSZÁGI MAGYARSÁG KÖZÖSSÉGI ÉLETE

1. Politikai pártok, érdekvédelmi szervezetek

1949. november 29-én alakult meg a drávaszögi és kelet-szlavóniai magyarság legrégebbi szervezete, a Horvátországi Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség, amely 1967. június 4-én vette fel a Horvátországi Magyarok Szövetsége (HMSZ) nevet. Megalakulásától kezdve főleg az anyanyelvápolás, a közművelődés, a néphagyományok, a helytörténeti emlékek gyűjtése és bemutatása terén tevékenykedett. A háborús években tapasztalható politikai polarizáció hatására 1993-ban a HMSZ vezetőinek egy része kivált, és új szervezetet hozott létre. Ettől kezdve a két szervezet közötti ellentétek mindennapossá váltak. A HMSZ-t különösen érzékenyen érintette, hogy a magyarságot a HMDK által támogatott személy képviselte a horvát országgyűlésben. A HMSZ és annak vezetősége a megváltozott körülmények között is az évtizedes hagyományok megőrzésére, a magyar közösség oktatási és művelődési érdekeinek képviseletére törekedett, elsősorban az eszék-baranyai régióban. A szervezet 2000-ben megtartott tisztújító közgyűlése Pecho Ferenc vörösmarti tanárt választotta elnöknek, ám 2002-ben ismét Csörgits József került a szervezet élére. A HMSZ 2 003-2 004-ben szüneteltette tevékenységét. Azóta gyakorlatilag eltűnt a politikai közéletből.

Az 1990 márciusában Vörösmarton megalakult Horvátországi Magyar Néppárt (HMN-elnök: Csörgits József) elnöksége tulajdonképpen a HMSZ vezetőségével egyezett meg. A HMN pártprogramja tengelyében a kisebbség egyéni és közösségi jogok védelme, a falu és a mezőgazdaság fejlesztése, valamint a környezetvédelem állt. A különböző szintű választásokon eddig önálló képviselői mandátumot nem szerzett. Mindkét szervezet a tíz éven át kormányzó HDZ politikai szövetségese volt, de a Néppárt huzamosabb idő óta szünetelteti tevékenységét.

A Horvátországi Magyarok Szövetségéből kivált vezetők egy része előbb 1991-ben létrehozta a HMSZ Ideiglenes Elnökségét, majd a horvátországi értelmiséggel karöltve 1993. április 6-án Zágrábban megalakította a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét. Ezzel egyidejűleg a HMDK a szórványban élő magyarság körében is sorra alakította meg egyesületeit. Ily módon lehetővé vált, hogy a HMDK a Horvátországban élő tömb- és szórványmagyarság érdekeit egyaránt képviselje. Tevékenységének alapja az a törekvés, hogy a horvátországi magyarság identitását megőrizze, és hogy a baranyai és kelet-szlavóniai magyarságot ért tragédiát nemzetközi téren is ismertté tegye. Kiemelt fontosságot tulajdonít az anyanyelvű óvoda- és iskolahálózat szavatolásának, működésének és fejlesztésének. Az anyanyelvi tájékoztatás fejlesztése érdekében 1996-ban létrehozta a HUNCRO Könyv- és Lapkiadó Vállalatot. A magyarságot három cikluson keresztül a HMDK által támogatott személy képviselte a horvát parlamentben. A HMDK 2000. január 29-én, Csúzán megtartott közgyűlése az alapszabálymódosítás mellett a következő két év feladatait is meghatározta, ezek közül a szervezeti felépítés további erősítésével, az újjáépítéssel, az oktatással, a nyelvhasználattal, a foglalkoztatási problémák orvoslásával kapcsolatos törekvések emelhetők ki. A HMDK elnöke Pasza Árpád.

1995-től a HMDK országos elnöksége és zágrábi egyesülete közötti ellentétek-amelyek a tömbmagyarság és a fővárosi értelmiség közötti érdekellentétként a háború előtt is léteztek - egyre kiélezettebb formában jelentkeztek.

1998. február 21-én jött létre a horvátországi magyarság újabb országos hatáskörű érdekképviseleti szervezeteként a Magyar Egyesületek Szövetsége, amelynek első elnöke Sostarec Iván lett. Az országos magyar csúcsszervezet szerepét betölteni kívánó MESZ tagszervezetei közül a legjelentősebb a Zágrábi Ady Endre Kultúrkör, az Eszéki Népkör Magyar Kultúr egyesület, a Pélmonostori Kultúr egyesület, valamint a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság. A 2000 januárjában megtartott közgyűlés - az alapszabály értelmében - a következő négyéves időtartamra öt alelnököt választott, közülük Ágh Izabellát bízta meg egy esztendőre az elnöki teendők ellátásával. 2001-ben az elnöki feladatokat Szekeres Péter vette át. Szekeres Péter lemondását követően Juhász Sándor lett a MESZ elnöke. A 2004-ben megtartott tisztújító gyűlésen újból Juhász Sándort választották meg. A MESZ ma a horvátországi magyarság több mint felének támogatását élvezi. A 2007. november 25-i parlamenti képviselői választáson Sója Dénes, a MESZ jelöltje szerezte meg a szavazatok többségét, ezzel a magyar nemzeti kisebbség parlamenti képviselői posztját.

2.  Civil szervezetek

Az 1991-es háborút megelőzően a horvátországi magyarság körében számos egyesület és civil szervezet foglalkozott a hagyományápolás legkülönbözőbb formáival. A szerb agressziót követően ennek lehetőségei Baranyában és Kelet-Szlavóniában megszűntek.

A horvát Dunamente területén működő művelődési egyesületek csak 1998-ban szerveződtek újjá. A művelődési egyesületek és könyvtárak épületeinek felújítása folyik. A probléma, hogy ezek a legtöbb esetben nem a civil szervezetek, települési önkormányzatok tulajdonában vannak, a a „gazda" a„távoli" járási központ (mint legkisebb jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási egység). A magyar nyelvű könyvtári anyag pótlása hosszú ideig eltartó folyamat. Szinte teljesen megsemmisültek az egyedülálló értéket képviselő helytörténeti és néprajzi gyűjtemények, közöttük a kórógyi, laskói, kopácsi és vörösmarti is. Részleges pótlásukra tudományos, szakmai összefogással megindultak a pélmonostori tájház kialakítási munkálatai. A háború alatt, még a menekültlét napjaiban is folyamatosan működtek a hagyományápoló művészeti együttesek, pl. a kórógyi és a szentlászlói néptánccsoport. Mára a kultúregyesületek, hagyományőrző csoportok egyre jelentősebb szerepet játszanak mind a tömbben, mind a szórványban élő magyarság identitásának megőrzésében.

3.  Oktatás

A háború előtti utolsó tanítási évben, 1989-90-ben a magyar oktatási intézmények (óvodák, elemi és középiskolák) száma 22 volt, s ezekben 1044 gyermek tanult az anyanyelvén. Az 1998-tól újjászervezett magyar tannyelvű oktatási intézmények tanulóinak száma ennek egyharmada.

Az 1991-es háborús események során a horvátországi magyar nyelvű oktatási rendszer teljes mértékben megsemmisült. Az óvodai hálózatot a mai napig sem sikerült helyreállítani, az anyagi gondokkal küzdő önkormányzatok ugyanis nem tudják biztosítani az óvodák fenntartásával kapcsolatos költségeket (óvónők fizetése, rezsi). A Hercegszöllősi járás területén Csúzán és Vörösmarton, a Bellyei járás területén pedig Laskón, Várdarócon és Kopácson működik magyar óvoda. 2002 őszén az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központban két 25-25 fős óvodai csoportot indítottak, ez négy óvónő alkalmazását teszi lehetővé.

Az 1997/98-as tanévtől a horvát fennhatóság alá visszakerült Dunamente valamennyi iskolájában horvát program szerint zajlott az oktatás. Horvátország területén ekkor csak két önálló nyolcosztályos magyar általános iskola működött Vörösmarton és Laskón, 232 tanuló és 20 pedagógus részvételével. Az 1998/99-es tanévtől a kórógyi magyar általános iskola is megkezdhette munkáját, de az épület felújítása nem indult el, így az oktatás két tanítóval és 11 gyermekkel a 2000/2001-es tanévben is az egészségház épületében folyt. Az 1999/2000-es tanévben a vörösmarti iskolaközpontba összesen 146, a laskói iskolaközpontba 99 gyermek járt. A 2002/2003-as tanévben a Drávaszög és Kelet-Szlavónia magyar nyelvű oktatási intézményeit látogató gyermekek száma a következőképpen alakult: Eszék - 114 (teljes vertikumban), Vörösmart - 146, Laskó - 110, Kórógy -15. Összesen tehát 437 diák tanult az anyanyelvén. Néhány településen - közöttük Zágrábban is - kétnyelvű oktatás zajlik. Az anyanyelvápolás (a magyar nyelv és irodalom, történelem, ének-zene, tánc szervezett oktatása) lehetőségei alig néhány horvát tannyelvű általános iskolában biztosítottak. Ennek hatásfoka igen szerény, jelentősége a megmaradás szempontjából elenyésző. A magyar nemzetiségű általános iskolai diákok száma a háború előttinek felére csökkent. Az általános iskolákban foglalkoztatott nevelők létszáma megközelíti a 80 főt. 1997 márciusában megtörtént az eszéki Magyar Oktatási és Kulturális Központ alapkőletétele, az 1998. szeptemberi átadási határidőt azonban a horvát kormány nem tudta teljesíteni. Így az oktatási tevékenység az 1998/99-es tanévben több eszéki horvát iskolában szétszórtan és mostoha tárgyi feltételek mellett kezdődött meg. Az intézmény működését akadályozó jogi és adminisztratív nehézségek csak 1999 augusztusára hárultak el, s szeptember 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök ünnepélyes keretek között megnyitotta az óvodát, általános iskolát és gimnáziumot magába foglaló központot (igazgató: Kucsera Bandi).

Horvátország területén 1999 szeptemberétől két középiskolában folyt magyar nyelvű oktatás. A 2002/2003-as tanévben az eszéki központban a gimnáziumban 36, a közgazdasági szakon 31, a kereskedelmi és bolti eladói szakon pedig 28 -összesen tehát 95 - tanuló valamennyi tantárgyat magyarul hallgatta. Pélmonos-toron az 1969 óta működő kétnyelvű középiskolában 2001-ben megszűnt a magyar diákok oktatása.

Jelenleg négy magyar tannyelvű általános iskola működik, középiskolai szinten az Eszéki Oktatási és Nevelési Központban folyik magyar nyelvű oktatás. Nyolc általános iskolában tartanak magyar anyanyelv-ápolási kurzusokat, beindításuk további két iskolában folyamatban van. A Zágrábi Egyetemen 1994 óta Hungarológiai Tanszék működik az Általános Nyelvészeti és Orientalisztikai Intézet szervezeti keretein belül, szinte kizárólag nem magyar nemzetiségű hallgatókkal. A felvételi vizsgán is horvát nyelvből és irodalomból kérdezik a jelölteket. Az Eszéki Egyetemen 2007 szeptemberétől megkezdte működését a Magyar Tanszék.

A magyar nyelvű óvodák helyhiánnyal küzdenek. Sikeresen működnek a legfiatalabb korosztályoknak indított játszóházak (jelenleg tíz működik, továbbiak megnyitását tervezik), működési költségeiket három évre a horvát állam vállalta. Örvendetesen gyarapszik a magyar hagyományok és kultúra ápolására létrejövő szervezetek, együttesek száma is.

A horvát kormány a horvátországi magyar nemzeti kisebbség megelég teljes körűen biztosítja a magyar nyelven történő általános- és középiskolai oktatás feltételeit. Pályázati rendszerben támogatja a könyvkiadást, teljes mértékben finanszírozza a Központi Magyar Könyvtár működését. Az Oktatási Minisztérium segítséget nyújt a nyelvápoláshoz, hozzájárul nyelvi táborok lebonyolításához.

A 2005/2006-os iskolaévben csaknem ezer gyermekkel kevesebbet írattak be az Eszék-Baranya megyei általános iskolák első osztályaiba, mint 2004 szeptemberében. A magyar tannyelvű általános iskolákban az előző évhez képest nem tapasztaltak drasztikus létszámcsökkenést, szomorú tény viszont, hogy két négyosztályos tagozat - a kopácsi és a karancsi - is megszűnt. A 2005/2006-os tanévben az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központban 50 óvodás, 36 általános iskolás és 76 középiskolás (összesen 162 tanuló) kezdte meg a tanévet. A vörösmarti nyolcosztályos általános iskolában 180, a laskóiban pedig 86 tanuló folytatta a tanulmányait.

4. táblázat Magyar tannyelvű  oktatási  intézmények  Horvátországban, 2006/2007-es tanév

4.  Egyházi Intézményrendszer, vallásgyakorlás

1991-ig a baranyai és kelet-szlavóniai magyarság fele-fele arányban vallotta magát katolikusnak, illetve reformátusnak. A katolikus egyházközség a Gyakovói Püspökséghez tartozik, egyetlen magyar ajkú papja a püspöki vikárius. A horvátországi magyar katolikusok anyanyelvű vallásgyakorlása nem biztosított. A reformátusok, akiknek száma 1991-ben 4200 körül volt, korábban a bácskai református püspökséghez tartoztak, majd 1993 januárjában megalakult a Horvátországi Református Keresztyén Egyház (HRKE). 2002-ben Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Karancson felszentelte, illetve megerősítette szolgálatukban az egyház lelkészeit. A Magyarországi Református Egyház vezetése írásban is állást foglalt a HRKE mellett. 1999. június 6-án hét baranyai, illetve szlavóniai református gyülekezet (Szentlászló, Kopács, Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Bellye, Eszék) létrehozta a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat (HMRKE), amely becsült adatok szerint a horvátországi református hívek mintegy 60%-át fogja át. A szolgálatot három lelkipásztor, valamint ötödéves teológusok látják el. A várdaróci egyházi óvoda beindítása mellett megtörténtek az előkészületek a Keresztyén Ifjúsági Egylet létrehozására is. A HMRKE egy időben Református Élet címmel lapot is megjelentetett. A katolikus és a református közösség egyházi vagyona a háborúban megsemmisült, templomai, parókiái, intézményei jelentős részét elpusztították. A szerb megszállás éveiben három református lelkész látta el egész Baranyában az egyházi teendőket, temetett és esketett - felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A Magyarországon és Horvátország szabad területein élő menekültek lelki gondozásával és segélyezésével a Délvidéki Református Menekült Misszió és az eszéki székhelyű Elűzöttek Közössége foglalkozott. Ez utóbbi a menekült reformátusokat gyűjtötte össze a kopácsi lelkész, a HMRKE jelenlegi szuperintendensének vezetésével.

A háború a baranyai és kelet-szlavóniai templomokban nagy károkat okozott: a bellyei templom teljesen kiégett, a laskói templom orgonája leégett, Szentlászló, Kórógy, Kopács, Haraszti és Tordinci templomai a fegyveres harcok alatt rongálódtak meg. Kő és Sepse templomát teljesen kifosztották. Kelet-Szlavóniában az egyházi anyakönyvek nagy része is megsemmisült.

5.  Tömegtájékoztatás

A horvátországi magyarságnak két hetilapja van (melyek sajnálatos módon politikai alapon rivalizálnak). A tájékoztatást ezeken kívül több, különböző műsoridőben és gyakorisággal sugárzó magyar nyelvű rádió- (napi 30 perces adás az eszéki rádiónál) és televíziós adás (heti 30 perc az eszéki Szlavón TV programjában) szolgálja. Az elektronikus média terén jelenleg rosszabb a helyzet, mint a háború előtt. A Horvát Rádió és Televízió eszéki stúdiójában megszüntették az önálló magyar szerkesztőséget, újbóli felállítása szerepelt a KVB IX. ülésének prioritást élvező ajánlásai között. A X. ülésen már nem került napirendre - mert a magyar kisebbség képviselői nem kérték. Helyette az ajánlások közé bekerült egy önálló magyar regionális rádióstúdió létrehozásának támogatása. Jelenleg finanszírozási problémákkal küzd a Drávatáj magyar tv-stúdió is. A magyar csatornák adásai csak közvetlenül a határ mentén foghatók. Az internetes honlapok fejlesztése még csak elkezdődött. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium segítségével 2005-2006-ban összesen 17 e-magyar pontot nyitottak, elkezdődött a magyar adatbázis létrehozása, valamint az információs hálózatok kiépítése.

A HUNCRO Lap- és Könyvkiadó Vállalat (vezetője Pasza Árpád, a HMDK elnöke) gondozásában tizenkettedik éve jelenik meg az Új Magyar Képes Újság (hetilap), a Horvátországi Magyarság (havilap) és a Barkóca gyermekújság. A HUNCRO adja ki a HMDK évkönyvét, a Rovátkákat és a Gazdasági Kalendáriumot is.

A horvát kormány Kisebbségi Hivatala 1998-ban két alkalommal vonta meg a támogatást a kiadóvállalattól. Ennek következtében 1998 júniusától decemberig Horvátországban egyetlen magyar nyelvű nyomtatott sajtótermék sem jelent meg. 1999-től a HUNCRO Lap- és Könyvkiadó Vállalat folytatta kiadói tevékenységét.

A Horvátországi Magyar Napló című időszaki kiadvány immár hatodik évfolyamát jelentette meg 2008-ben a MESZ.

2004. október 2-tól megújult formában jelentkezik a Horvát Baranya Rádió magyar nyelvű műsora, heti kétszer, félórás adással a 88 MHz hullámhosszon.

6. Művelődés, kultúra, tudomány

A háborút követően élénkebb kulturális tevékenység 1996 után bontakozott ki. Zágrábi székhellyel 1996-ban alakult meg a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság (HMTMT), amely a horvát Tudomány- és Technikaügyi Minisztérium anyagi támogatásával öt kutatási programon (A horvátországi magyarság identitástudatának felmérése; A háború hatása a horvátországi magyarok egészségi és szociális jólétére; A disztributált interaktív együttműködés fejlesztése; A Zrínyiek és Európa, valamint horvát-magyar fordítói program) dolgozott. Időközben a horvát kormány felfüggesztette a kutatási projektek finanszírozását. Az eszéki Magyar Tanszék létrejötte (2007 ősze) után a KVB javasolta, hogy a tanszék váljon a horvátországi magyar kisebbség kutatási központjává, ahol a HMTMT is szerepet kaphat a tudományos munkában. 1996-ban megalakult a Horvátországi Magyar Pedagógus Szövetség is, amely a HMSZ és a MESZ tagszervezeteként működik.

A baranyai Vörösmart egykoron egyedülálló tájmúzeummal büszkélkedhetett. Baranyai Júlia - aki magyartanár, iskolaigazgató, író és népművelő volt egy személyben - negyven éven át járta a drávaszögi falvakat, és gyűjtötte a vidék tárgyi emlékeit. Az 1990-es évek háborús időszakában a múzeum legértékesebb darabjai eltűntek, ami pedig még értékes és mozdítható volt, annak a későbbiek során kelt lába - hozzáértő magyarok vitték el. Eltűnt például a Vörösmartot várossá nyilvánító okmány eredeti példánya is. A múzeum ma elhanyagolt, a MESZ kezdeményezése előrelépést jelenthet a hiányok pótlásában.

A MESZ a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajz-Kulturális Antropológiai Tanszékével, valamint a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kara Építészeti Intézetével hosszú távú együttműködést alakított ki a horvátországi Baranya épített örökségének vizsgálatára. Apél-monostori tájház szakszerű felújításában, múzeumként való berendezésében a Szentendrei Szabadtéri Múzeum is együttműködő partner. A felsorolt tudományos műhelyek szerint a tájház jelentőségét növeli, hogy a horvátországi magyaroknak ma gyakorlatilag nincs olyan néprajzi gyűjteménye, mely ne károsodott volna a háború alatt, amelynek tulajdonviszonyai rendezettek lennének, illetve amely látogatható. A tájház fontosságát tovább növeli a benne kialakítandó magyar nyelvű népfőiskola, amely képzési profiljával beilleszkedési stratégiákat nyújt a helyi magyar lakosságnak az Európai Unióba való belépés következményeként megváltozó gazdasági és munkaerő-piaci helyzetben. A projekt „nemzeti jelentőségű intézményként" kiemelt támogatást kap a magyar kormánytól.

2003. szeptember végén az eszéki Oktatási és Művelődési Központban megalakult a Tálasi István nevét viselő hagyományőrző kör (Tálasi István etnográfus, az MTA tagja Laskón született 1910-ben). A kör céljául tűzte ki a horvátországi magyarság tárgyi és nyelvi néprajzi hagyatékának felkutatását, összegyűjtését és megőrzését, és a már meglévő gyűjtemények gondozását. Megalakításának kezdeményezői elnökül Burján István néprajzost választották.

Hét évtizedes hagyománnyal rendelkezik a Zágrábi Ady Endre Magyar Művelődési Egyesület. Jelentős szerepet töltött be a magyar kultúra megismertetésében, ápolásában és a Zágrábban élő, valamint tanuló egyetemisták összefogásában. Az egyesület a város határain túl is ismert, létjogosultságát, színvonalas munkáját számos elismerés bizonyítja. A horvátországi magyarság körében gazdag múlttal rendelkezik a Rétfalusi Népkör, továbbá jelentős szerepet tölt be a pélmonostori, a csúzai, a kopácsi, a kórógyi és az újgráci művelődési egyesület. A HMDK tenger-melléki (szpliti, pulai és fiumei) szervezetei a szórványmagyarság identitástudatának fejlesztését tűzték ki célul. A zágrábi székhelyű Zrínyi Miklós Magyar Cserkészcsapat az ifjabb generációk nemzettudatának fejlesztése érdekében tevékenykedik.

V. TÁMOGATÁSOK

5.  táblázat Támogatás a horvátországi magyar szervezeteknek a MEH Koordinációs keretéből

6.  táblázat Nemzeti Jelentőségű Intézmények támogatása, és az Információs Iroda működési költsége