BEVEZETÉS

A földrajztudomány, kialakulása óta mind hazánkban, mind pedig külföldön kiemelkedő szerepet játszott, illetve játszik a hazafias nevelésben, a nemzeti önismeret kialakításában, formálásában. A nemzeti önismerettel kapcsolatos földrajzi kutatás és oktatás az első világháború végéig, a Kárpát-medencét közel ezer éven át kitöltő Magyarország széthullásáig - területi vonatkozásban - megegyezett az országismerettel. Ettől kezdve a hazai földrajz viszonya a nemzet- és országismerethez két fő időszakra volt osztható.

Az első, 1945-ig terjedő időszakban, miután a magyar nemzet és a magyar állam már csak részben fedte egymást, a trianoni békeszerződésnek hazánkra nézve végletesen megalázó jellege miatt a kor politikusai a „tér tudományát", elsősorban az etnikai, a politikai és a gazdasági földrajzot területi revíziós, irredenta követeléseiknek, az egy és oszthatatlan Magyarország eszméjének rendelték alá. Ennek megfelelően rendkívül nagy szerepet kapott a hazafias nevelés keretén belül az „elszakított" területek földrajzi jellemzése, illetve azok magyarságának bemutatása.

A trianoni békediktátumot követő nemzeti traumát kihasználó, nacionalista érzelmeket felkorbácsoló, irredenta propagandával és iskolai neveléssel jellemezhető korszak után, az 1945 utáni évtized(ek)ben a korábbiak ellentéte történt. A nemzetismeretet - a földrajz esetében - eggyé tették a magyar állam ismeretével. A nacionalizmus, a sovinizmus, az irredentizmus vádjától tartva a jelenlegi államhatárokon kívüli, kárpát-medencei magyarságot szinte nem létezőnek tartották. Az általuk lakott települések, tájak magyar neveit is - szándékosan vagy tudatlanságból - többnyire mellőzték a sajtóban, illetve a tankönyvekben. Ezzel a társadalom nemzeti elkeseredettségének fokozása mellett, sajnos a magyar anyanyelvi szókincs írásbeliségének tetemes csonkítását hajtották végre. Mára a helyzet az utóbbi szempontból jelentékenyen javult, de a határainkon túli, több milliónyi nemzeti kisebbségeinkről még mindig csak 2-3 mondat emlékezik meg tankönyveinkben. Ennek köszönhetően az elmúlt évtizedekben nemzedékek egész sora nőtt fel, akik fülében pl. a Csallóköz, Gömör, Párkány, Beregszász, Nagykároly, Sepsiszentgyörgy, Zenta, a határainkon kívüli magyar földrajzi nevek ugyanolyan egzotikusan csengenek, mint Buenos Aires, Fokváros, Teherán vagy Peking. A szomszédos országokban tett látogatásaik során pedig őszintén megdöbbenek a helybeli lakosság magyarul tudásán és a több százezernyi-milliónyi magyar jelenlétén.

Ez persze a határainkon kívül élő magyarokkal kapcsolatos megdöbbentően nagy információéhséget csak tovább fokozza. Napjainkban társadalmunk döntő többsége egyre határozottabban igényli - a geopolitikai realitások, az államhatárok sérthetetlenségének és a térség népeinek, nemzeteinek valóságos érdekei kölcsönös tiszteletben tartásának elve alapján -, hogy a szomszédságunkban élő nemzeti kisebbségeink a hozzájuk való közel hét évtizedes, szélsőséges viszonyulás után végre elnyerjék méltó helyüket a hazai iskolai oktatásban és az ismeretterjesztésben. Minderre a hazafias nevelés szerves részét képező nemzeti önismeret teljessé tétele, a fokozódó nemzeti önbecsülés (ugyanakkor a szomszédos nemzetek tényleges megismerése, megbecsülése és tisztelete) miatt van nagy szükség.

A fent vázolt szempontok, kiegészülve a környező országokban élő nemzeti kisebbségeinkkel kapcsolatos bel- és külpolitikai eseményekkel, egyre sürgetőbbé teszik, hogy közvéleményünk, főként tanáraink és tanulóifjúságunk minél hamarabb kézbe vehessen egy olyan kiadványt, mely jelentős számú, rendszerezett információt tartalmaz eme nemzetrészeinkre, illetve lakóhelyeikre vonatkozólag. A számos térképpel, ábrával és táblázattal illusztrált írásunkban erre tettünk szerény kísérletet.

Az első fejezetben vázoltuk fel a kárpát-medencei magyarságnak az európai nemzeti kisebbségek között elfoglalt helyét, továbbá a XX. századi lélekszám változásának és a politikai eseményeknek a kölcsönhatását, valamint térképeken bemutatjuk a magyar nemzeti kisebbség jelenlegi térbeli eloszlását.

A további fejezetekben a hazánkkal szomszédos tájak, közigazgatási egységek (Szlovákia, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság, Horvátország, Mura-vidék, Burgenland) szerint - részben a legfontosabb magyar táj-, domborzati, vízrajzi és településnevek felsorolásával - a magyarság lakóhelyének természeti környezetét, térbeli eloszlásának 1880-tól napjainkig tartó változását és jelenlegi település­területét ismertetjük.

Ezt követően pedig - az érvényben lévő tanterveknek megfelelően - a téma általános és középiskolai földrajzi oktatási lehetőségeit vettük számba.