| |
Burgenland Ausztria legkeletibb és egyben legfiatalabb tartományának az ottani magyarság által leginkább használt magyar neve az Őrvidék, amely nem tévesztendő össze a (Felső-) Őrség kistáj nevével. Ezt a nyugat-dunántúli területet az osztrák irredenta szóhasználatban az első világháború végén „Vierburgenland" /Négy vár(megye) vidéke/ névvel illették, értve ez alatt Pozsony, Mosón, Sopron és Vas vármegyéink német neveit (Pressburg, Wieselburg, Ődenburg, Eisenburg). Pozsony 1919 januárjában történt cseh megszállását követően már csak a „Dreiburgenland" /Három vár(megye) vidéke/ név volt használatos. 1920-ban pedig egyszerűen Burgenland néven vált hivatalosan is Ausztria részévé. A név egyébként is találó, hiszen a középkori magyar végvári láncolat számos tagja található meg a 166 km hosszan elnyúló, Sopronnál 5 km-re szűkülő tartomány területén (Fraknó, Kabold, Lánzsér, Léka, Borostyánkő, Szalónak, Németújvár stb.).
A hajdani nyugati magyar gyepűvonalat védő határőrök utódai, a jórészt a Felső-Őrségben és Felsőpulyán élő magyarok száma a legutóbbi osztrák népszámlálás - tényleges etnikai hovatartozás megállapítása szempontjából kevéssé használható - „környezeti, használati nyelv" („Umgangsprache") szerinti adatai 4147(!?) őrvidéki magyar jelenlétéről tudtak. Sajnos optimista becsléseink szerint sem sokkal nagyobb a „valós" számuk (5-6 ezer fő).
A domborzati adottságait tekintve hazánk felé nyitottságot, Ausztria belseje felé zártságot mutató tartomány magyarsága közül a felső-őrségiek a Vasi-völgységben és dombságban utat törő Pinka- és Szék-patak mellékén, a felsőpulyaiak a településükről elnevezett, a Kőszegi-, Lanzséri- és Soproni-hegység által koszorúzott medencében élnek. A magyarok többi része főleg az őrvidék (Burgenland) - egy átlagos magyar alföldi nagyközséggel vetekedő népességű (1981-ben 7749 lakosú) - székvárosában, a Lajta-hegység déli lábánál fekvő Kismartonban és a Mosoni-síkságon, a Fertőzugban él. Az Osztrák Pannóniának is nevezhető terület jelentősebb folyóvizeit a Lajta, Vulka, Csáva, Repce, Gyöngyös, Pinka, Strém, Lapincs és a Rába képviseli. Az állóvizek közül nemzetközileg is ismert a Fertő-tó, amely Európa 3. legnagyobb tavának számít. A 35 km hosszú tó Észak-Burgenland vizeit gyűjti össze. A rendkívül nagy idegenforgalmi vonzerőt gyakorló, bécsiek tavának is kikiáltott Fertő jégkorszaki eredetű kavicstakaróját még közel száz - többségükben természetvédelmi területnek számító - kicsiny tó tagolja.
23. ábra: Magyarok Jugoszláviában (1981)
1880-ban a jelenlegi Burgenland (Őrvidék) területén a 265 ezernyi lakos 4,2%-a, 11 ezer fő tanúskodott magyar anyanyelvűsége mellett (22. táblázat). A középkorban még a Pinka és a Csáva övezetében a nyugat-dunántúli magyar etnikai területtel összefüggő, a XVI. században nyelvszigetekbe szoruló itteni magyarság száma valósággal eltörpült a környező német anyanyelvűeké (209 ezer fő) mellett. A XIX. század utolsó harmadában és a századfordulón tapasztalható - a szomszéd nemzetek által erőszakos magyarosításnak minősített - természetes szaporodás, asszimiláció, illetve a belső, magyar területekről történő bevándorlás (pl. a mosoni uradalmi majorságokba) tetemesen megnövelte (több mint megduplázta) a magyar anyanyelvűek számát az 1910-es népszámlálás idejére. Ebben az időpontban a magyarok aránya Alsóőrön, őriszigeten és - a ma már Középpulyával összevont - Felsőpulyán haladta meg a 90%-ot (23. táblázat). A felsőőrségi magyar etnikai sziget évszázadokon keresztüli fennmaradását biztosító nemesi közbirtokosság megszüntetését követően - a környező német területekről való lassú beszivárgás miatt - a tájegység piacközpontjában, Felsőőrön a javarészt református vallású magyarság aránya 1910-ben már 77,7%-ra mérséklődött.
22. táblázat
Őrvidék (Burgenland) népessége etnikai összetételének változása 1880-1981 között
Év |
Összes népesség |
Magyarok |
Németek |
Horvátok |
|||
| 1880 | 265 772 |
11 162 |
4,2% |
209 322 |
78,8% |
42 789 |
16,1% |
| 1910 | 291 800 |
26 225 |
9,0% |
217 072 |
74,4% |
43 633 |
15,0% |
| 1923 | 286 179 |
15 254 |
5,3% |
226 995 |
79,3% |
42 011 |
14,7% |
| 1934 | 299 447 |
10 442 |
3,5% |
241 326 |
80,6% |
40 500 |
13,5% |
| 1951 | 276 136 |
5 251 |
1,9% |
239 687 |
86,8% |
30 599 |
11,1% |
| 1961 | 271 001 |
5 642 |
2,1% |
235 491 |
86,9% |
28 126 |
10,4% |
| 1971 | 272 119 |
5 673 |
2,1% |
241 254 |
88,7% |
24 526 |
9,0% |
| 1981 | 269 771 |
4 147 |
1,5% |
245 369 |
91,0% |
18 762 |
7,0% |
Megjegyzés: 1880,1910 = magyar népszámlálások anyanyelvi adatai, 1923,1934 = osztrák népszámlálások anyanyelvi adatai, 1951, 1961, 1971, 1981 = osztrák népszámlálások „Umgangsprache" (használati, környezeti nyelv) szerinti adatai
23. táblázat
A magyarok, reformátusok, katolikusok számának, arányának változása Őrvidék (Burgenland) néhány településében 1910-1981 között
| FELSŐPULYA (OBERPULLENDORF) | Ö.n. |
magyarok |
RK. |
FELSŐŐR (OBER-WART) | Ö.n. |
magyarok |
R+E |
||||
| 1910 | 1327 |
1241 |
93,5% |
1910 | 3912 |
3039 |
77,7% |
56,3% |
|||
| 1923 | 1400 |
1183 |
84,5% |
98,1% |
1923 | 3846 |
2664 |
69,3% |
55,1% |
||
| 1934 | 1838 |
1227 |
66,7% |
95,5% |
1934 | 4603 |
2234 |
48,5% |
50,8% |
||
| 1951 | 1824 |
863 |
47,3% |
96,6% |
1951 | 4496 |
1603 |
35,6% |
49,9% |
||
| 1961 | 2047 |
1016 |
49,6% |
96,9% |
1961 | 4740 |
1630 |
34,4% |
48,9% |
||
| 1971 | 2323 |
761 |
32,7% |
95,0% |
1971 | 5455 |
1486 |
27,2% |
44,6% |
||
| 1981 | 2422 |
724 |
29,9% |
1981 | 5715 |
1333 |
23,3% |
||||
| ŐRISZIGET (SIGET i. d. W) | Ö.n. |
magyarok |
R+E |
ALSÓŐR (UNTERWART) | Ö.n. |
magyarok |
R+E |
||||
| 1910 | 333 |
317 |
95,2% |
1910 | 1464 |
1393 |
95,1% |
99,8% |
|||
| 1923 | 300 |
272 |
90,6% |
76,0% |
1923 | 1276 |
1197 |
93,8% |
99,5% |
||
| 1934 | 291 |
253 |
86,9% |
80,7% |
1934 | 1267 |
988 |
78,0% |
99,8% |
||
| 1951 | 262 |
45 |
17,2% |
85,5% |
1951 | 989 |
789 |
79,8% |
99,5% |
||
| 1961 | 238 |
209 |
87,8% |
92,0% |
1961 | 916 |
795 |
86,8% |
98,9% |
||
| 1971 | 255 |
200 |
78,4% |
90,6% |
1971 | 859 |
696 |
81,0% |
98,6% |
||
| 1981 | 285 |
165 |
57,9% |
1981 | 822 |
725 |
88,2% |
||||
Rövidítések: Ö.n = összes népesség, RK = római katolikus, R+E = református és evangélikus Forrás: 1880,1910 = magyar népszámlálások anyanyelvi adatai, 1923,1934 = osztrák népszámlálások anyanyelvi adatai, 1951—1981-ig = osztrák népszámlálások „Umgangsprache" (környezeti nyelv) szerinti adatai
A magyar közalkalmazotti réteg betelepülése, a magyar nyelvű fegyveres erők jelenléte és a helybeli „németek" nyelvváltása miatt a legforgalmasabb osztrák-magyar határátkelőhely (Hegyeshalom „elődje"), a Lajta-parti Királyhida is magyar többségűnek (54,3%) mutatkozott. Nagy számú magyar élt még - szintén többségben - a Fertőzug német többségű falvainak uradalmi gazdaságaiban, majorságaiban (Boldogasszony, Pomogy, Mosontétény, Mosontarcsa, Mosonbán-falva, Féltorony stb. határában).
Az első világháborút követően, a Saint-Germain-en-Laye-i békeszerződésben (1919.09.10.) lényegében a mai Burgenland területét, Sopront és környékét, illetve a mai magyarországi Pinka-völgyi falvakat Ausztriának ítélték. Magyarország heves tiltakozását, ellenállását és a soproni népszavazást követően 1921 novemberében csak ez a német többségű, mai, közel 4000 km2 kiterjedésű terület került osztrák fennhatóság alá. A hatalomváltással párhuzamosan a nem helybeli származású, magyar állami alkalmazottaknak (katonaság, hivatalnokok, tanárok) az új magyar államterületre való átköltözése miatt itt élő nemzeti kisebbségeink száma az 1923-as osztrák népszámlálás anyanyelvi adatai szerint az 1910-es 26 ezerről 15 ezerre zuhant (22. táblázat). Ez a nagymérvű csökkenés elsősorban az Őrségen és a Felső- (illetve Közép-)pulyán kívül élő, „nem autochton" magyar szórványokat sújtotta (1910 = 20 235,1923 = 9938). A későbbiek során, a két világháború között már nem volt ilyen tetemes magyar vándorlási veszteség tapasztalható. A magyarok statisztikai létszámát az 1934. évi népszámlálás idején a jórészt magyar anyanyelvű Felsőőr, Felsőpulya környékén élő cigányságnak külön etnikai kategóriába sorolása, a magyar anyanyelvűekről való leválasztása csökkentette leginkább. Alpokaljai nemzetrészeink statisztikai számbavétele és identitástudata szempontjából jóval katasztrofálisabb hatást gyakorolt 1938-1945 között a magyarokat veszélyes, idegen elemként kezelő, megsemmisítésre kiszemelő német fasiszta megszállás. A világháborús veszteségeknek, a hidegháború eseményeinek, a vasfüggöny mögötti anyaországban a szocializmus „sztálinista-rákosista" jellegű építésének köszönhetően - a magyar = kommunista leegyszerűsített vádaskodás elől - egyre inkább menekülő, magukra maradt magyarjaink száma az 1951-es népszámlálás idején a háború előttinek a felére csökkent. Ennél persze közrejátszott az a tény is, hogy már ekkor sem az anyanyelvre, hanem a „környezeti nyelvre", arra a nyelvre kérdeztek rá, amelyet az egyén általában használ. Ez pedig német nyelvű környezetben élő, kisebbségi magyar esetében többnyire a német nyelv volt (és ma is az).
24. ábra: Őrvidék (Burgenland) fontosabb magyar földrajzi nevei
Az 1950-es, 60-as évektől kibontakozó osztrák gazdasági fellendülés, iparosítás idején a kelet felől természetes (magyarországi) vonzásközpontjaitól (Sopron, Kőszeg, Szombathely) elzárt tájak lakossága (így a magyarok) körében rendkívül megnőtt a térbeli és társadalmi mobilitás (faluból városba, parasztból munkás, magyarból osztrák). A hallatlan iramú társadalmi átalakulás évszázados falusi és etnikai közösségeket bomlasztott fel. Ez különösen olyan kis létszámú nemzetiségek esetében hordoz nagy veszélyeket az etnikai különállás fenntartása szempontjából, mint a magyaroké. Annak ellenére, hogy az 1951 utáni osztrák statisztika az etnikai összetételre vonatkozólag csak nagy fenntartások mellett használható, a megnövekedett térbeli mobilitás, a német többségű környezetből történő nagy bevándorlás hatása a központi fekvésű Felsőőr és Felsőpulya esetében is jól nyomon követhető (23. táblázat). A valamivel félreesőbb fekvésű, római katolikus vallású, falusi jellegét megőrző Alsóőrön viszont növekszik a magyarok aránya, a helyi társadalom etnikailag lassan homogenizálódik.
A községi tanácsát elvesztett, közigazgatásilag a német nyelvű Vasvörösvárhoz csatolt, evangélikus Őrisziget magyarságának 1971-1981 közötti hirtelen statisztikai csökkenése inkább a népszámlálási kérdezési technikával lehet kapcsolatban.
Az 1981-es statisztikákban 4147 főre csökkent magyarság 54%-a a Felső-Őrség településeiben, 17%-a a Kőszeg és Sopron között elterülő járás székhelyén, Felsőpulyán él. Jelentékeny számú magyar lakója van Kismartonnak és a Nezsi-deri járás egyes településeinek is (Boldogasszony, Mosonbánfalva, Miklóshalma stb.).
Nagyságrendi sorrendben a maroknyi őrvidéki (burgenlandi) magyarság legnagyobb közösségeinek Felsőőr (1333), Alsóőr (725), Felsőpulya (724), Kismarton (221), Őrisziget (165) és Boldogasszony (122) nyújt otthont.
| |