Vízimalmok a Kisalföld északi részén
című kisfilm kommentár magyar szövege
A Kisalföld északi részének sík, termékeny vidékén a gabonatermesztésnek régóta kitűnő földrajzi és éghajlati feltételei vannak. Az emberi táplálék biztosítása, a háziállatok etetése és az állattartás területén a növényi eredetű nyersanyagoknak mindig fontos részük volt.
A gabonafélék elsődleges feldolgozása ezen a folyóvizekben különösen gazdag vidéken elsősorban a vízimalmok különböző típusaiban folyt. A Dunán, a Kis-Dunán és a Vágon sok hajómalom működött, amelyek a folyópartok közelében nagy szigeteket alkottak.
Az őrlés kezdetben malomkövek segítségével történt. Az őrleményt kézi szitákkal osztályozták. A 16. századtól a malmokban mechanikus szitarendszert alkalmaztak. Az utolsó ilyen típusú hajómalom Gútán a Kis-Duna holtágán áll.
A 2. világháborúig a vízimalmokban az őrlés általában a kőpadon történt. Ez garatból, malomkövekből, lisztszekrényből és liftrendszerből állt. Ez az archaikus őrlőberendezés a Kis-Dunán álló Tallósi Lábasmalomban napjainkig látható.
A Kis-Dunán Eperjes község határában található a következő vízimalom hasonló épülete is.
A hajómalmok, de még inkább a cölöpös és part menti malmok esetében fontos szerepet játszottak a folyómedrekben kiépített a gátak és a zsilipek, amelyek a vízfolyásnak a vízikerékre való irányítására szolgáltak.
A kinetikus energia átvitele a vízikerékről az őrlőberendezésre az áttételrendszer segítségével történt. Ezt a főtengely, a nagy fogaskerék és a további fogaskerekek alkották. Teljesítményük lehetővé tette a tökéletesebb szitarendszerrel ellátott modern őrlőberendezések bevezetését.
A Jókai Lábasmalomban az őrlés már a 20. század elején modern gépekkel történt. A gabona tisztítását a tetőtérben elhelyezett henger alakú triőrrel végezték. A gabona őrlés előtti hántolása a Prokop és fiai által gyártott hántolóban történt. Az őrlés folyamata a morvaországi Blanskoban működő Breitfeld-Daněk gyárban gyártott hengerszéken ment végbe. A megőrölt gabona a lifteken keresztül jutott el a lisztszekrénybe. A végtermék a szitálás és a darára, többféle lisztre és korpára való osztályozás után automatikusan szóródott a zsákokba.
A morvaországi Wichterle és Kovařík gyárban készült a malomban található daráló, amelyet hántolásra és a gabona gazdasági célokra való őrlésére használtak.
Hasonló berendezésekből álló őrlőrendszert találunk Dunatőkésen, a Kis-Duna Tőkési-Duna ágának partján álló Cséfalvay malomban is.
A malmok meghajtó szerkezetének modernizációját a 20. század 1. harmadában örökíti meg a Geszten, a Dudvág partján álló turbinás malom, amelyet eredetileg a 18. század elején, mint kolostormalmot építettek.