ELŐSZÓ

A legnagyobb esemény bizonyára a világ teremtése volt. Attól fogva nem szakadt meg az események láncolata. Nagy államokban, nagy országokban és nagy városokban világra szóló nagy dolgok történtek, kis országokban, kis falukban - kicsik. Alsóőr azon jelentéktelen községek közé tartozik, mely nem volt soha világraszóló események színhelye. Itt nem esett sorsdöntő csata, nem született, nem lakott itt híres költő, író, feltaláló, pedagógus, politikus, államférfi vagy hadvezér, más szóval említésre méltó hazafi.

Ezen földműves község területén sohasem volt fellegvár, műemlék értékű templom vagy felsőbb iskola.

Ellenben volt itt vattagyár, lovaskaszárnya, zsib- és marhavásár, lótenyésztés, szőlőtermelés és virágzó kézműipar, éltek tímárok, kalaposok, könyvkötők, 1820-ban pl. posztós céh alakult.

Az alsóőriek sajnos nem előre mentek, hanem a rákhoz hasonlóan, visszafejlődtek. Ennek a visszafejlődésnek oka kevésbé az alsóőriek ügyetlenségéből következett, hanem elsősorban a rossz közlekedési viszonyokra vezethető vissza. Az utakat tavasszal és ősszel tengelyig érő sár borította. A Pinkafőtől Szombathelyig vezető országút és a vasút a községet 1,5 km-re elkerülte, és ettől a két közlekedési vonaltól jobbra és balra eső községek fejlődésükben megakadtak.

Mint határmenti falu évszázadokon át sok mindenféle viszontagságon ment át, számtalan, ha nem is jelentős esemény esett meg vele, melyeket -feljegyzés hiányában - a feledés leple fed.

Ez a Burgenlandban, a felsőőri járásban, a Pinka folyó mentén fekvő község Felsőőr, Öri-Kisjobbágyi és Öriszigettel együtt képezi osztrák területen az úgynevezett Felső-Őrséget. Németül „In der Wart" elnevezéssel ismeretes. Ezek az árpádkori határőr települések, évszázadokon át magyar nyelv- és népszigetet alkottak. Feladatuk volt a határ védelme a német császárok és osztrák hercegek betörései ellen.

Jelenleg Alsóőr Burgenland legnagyobb magyar nyelvű községe, mert a jóval nagyobb Felsőőr és Felsőpulya lakosságának több mint a fele már német ajkú.

A Szombathelyi Megyei Levéltár adatai szerint Alsóőr őslakosságát a hűsége, megbízhatósága és főleg a katonai fontosságú feladatai miatt már az Árpádházi királyok. IV. Béla (1235-1270), V. István (1270-1272), és IV. László (1272-1290) jóvoltából bizonyos kiváltságok illették, melyek közül a legfontosabb volt az adómentesség. Ennek ellenében háború esetén katonákat kellett állítaniok és azokat saját költségükön teljes felszereléssel ellátniok. Súlyos veszteség érte a határőröket a Németújváriak viszálykodása idején, melynek következtében a szélrózsa minden irányában szétszóródtak.

A túlerővel szemben ugyanis a gyepűvonal gyengének bizonyult. A szétszóródott őröket később az Anjouházi Róbert Károly király visszatelepíttette régi lakóhelyükre és 1327-ben nemesi előjogokkal ruházta fel őket.

Ettől az időtől fogva egészen a Kazó István féle 1696-ban történt egyházvizsgálatig Alsóőr történetét feljegyzések hiánya miatt homály fedi. Pedig ebben az időszakban történtek Mátyás király és III. Frigyes császár a mi vidékünkön is lezajlott véres határvillongásai, melyek községünket sem kerülték ki. Hány alsóőrinek verték be a fejét, és kellett időnap előtt a sírba szállnia, nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hányszor égették fel a falut. Ezeket a szomorú eseményeket csak sejthetjük, de bizonyítani nem tudjuk őket.

Bizonyára izgalmas idők voltak a török háborúk is, a reformáció és az ellenreformáció, a Bocskai és Bethlen felkelés, a kuruc és a francia háborúk, az 1848-as forradalom és végül a két világháború. Valóban, nem lehet mondani, hogy Alsóőr lakosságát a szorongás, félelem, szükség, inség és nyomorúság elkerülte volna. Az évszázadok viharait szerencsésen átélte községünk, és reméljük, hogy még 1000 évig felcsendül itt a szép magyar szó a nép ajkán.

Egyes tanítók persze azon a véleményen vannak, hogy két- esetleg három generáció után elhal az Örségben a magyar szó, és Burgenlandban nem lesz többé magyar kisebbség.

Sok jel sajnos arra mutat, hogy a nép feladja magyarságát, beilleszkedik a német ajkú környezetbe. Az egykori magyar nyelvű Kisjobbágyiban megszűnt teljesen a magyar szó. Őriszigetben már több német szót lehet hallani, mint magyart. Az alsóőriek még teljes egészében beszélik a magyar nyelvet. A szép magyar népviseletet azonban már nem hordják. A gyermekek többnyire olyan nevet kapnak, melyek nem találhatók a magyar naptárban. A temetőben újonnan felállított sírkövek java része már német nyelvű. Sok magyar sírkövön a magyar „család" szó helyett a német „Familie" díszeleg.

Az alábbi, gyöngyszemekhez hasonló események a falu múltjának egy részét tükrözik. A mai gyors ütemű élet még inkább feledésbe kergeti a múltat, ezért szükséges a még feltárható töredékek megmentése.

A szerző hálás köszönetet mond mindazoknak, akik munkájában segédkezet nyújtottak neki. A támogatásért köszönet illeti Dr Heinz Tichv urat, a kancellári hivatal népcsoport referensét és a burgenlandi tartományi kormányzóságnál Dr. Johann Jandraschits udvari tanácsos urat Ezt a könyvet azzal a kívánsággal bocsájta útjára, hogy felkeltse és elmélyítse az érdeklődést és rokonszenvet az ősrégi magyar Alsóőr iránt.

Kelt Alsóőr, 1984. november 15.

A SZERZŐ