|
|
SEPER KÁROLY (1911-1987), az őrvidéki Alsóőr szülötte, középkori határőrök késői leszármazottja volt. A név, amelyet ő gyepűőrnek értelmezett, 1549-ben fordul elő először Alsóőrben két személlyel (családdal?). A Seperek a legnépesebb kisnemesi nemzetségek közé tartoztak, 1845-ben, az utolsó nemesi összeíráskor Alsóőrben 59, a szomszédos Fel sőőrött 22 tagját tartották nyilván. Seper — apja foglalkozása révén Koacs — Károly dr., aki Felsőlövőn végezte el a középiskolát, a berlini és a bécsi egyetemen jogot hallgatott, a nagynémet gondolattal szembeni hódolata kihatásaként csak élete második felében kezdte igazán értékelni magyar mivoltát. Nem mintha megtagadta volna magyarságát, de a kisebbségi sors, a német nyelvű iskolázottság, majd a II. világháború német katonaként átélt eseményei folytán, mind ehhez német nyelvű környezetben, háttérbe szorult nála származása. Munkaköre Bécshez kötötte (a Bécs Városi Biztosítónál dolgozott), ahol az ottani magyarok körében fokozatosan fedezte fel azokat a mély gyökereket, amiktől végképp sohasem szakadt el, de amelyekhez már öntudattal és mint nyugdíjas földrajzilag is visszatért. Jelképesen is felfogható tetté vált makacs elhatározása: telkén ismét meghonosította a már a múlt század első felében kipusztult szőlőt és hetven felé közeledve építtetett új házat az örökölt régi helyén.
Már bécsi évei alatt, a hatvanas évek második felétől növekvő rajongással vetette magát az Őrvidék, elsősorban szülőfaluja történetének feltárásába. Sehogyan sem hagyta nyugtát, hogy nem tudott felfedezni semmi világraszólót, pedig az volt a célja, hogy híres, nagy eseményekkel felkeltheti és erősítheti az őriek népi tudatát. Aztán elég lett büszkeségnek a határőrző kisnemesi múlt, amely kiemelte, megkülönböztette a magyar településeket a környező volt úrbéres falvaktól. Ilyen indítékkal újította fel tüntetőleg a kiveszett őri viseletet is, vendégeit ünnepi alkalmakkor „kék posztóban", csizmásan fogadta. 1968-tól vállalta az 1966-ban alakult Alsóőri Otthon egyesület elnöki tisztségét, de már ezt megelőzően ő dolgozta ki mind ennek, mind a szintén 1968-ban létesült Burgenlandi Magyar Kultúregyesületnek alapszabályait. Seper Károly érdeme volt az alsóőri falumúzeum létrehozása (hivatalos megnyitása 1973. október 6-án volt) és Alsóőr történetének megírása német nyelven Unterwarter Heimatbuch (1976). Címmel Őrségi daloskönyvében (1971) összegyűjtötte és sokszorosított füzetben kiadta a szülőfalujában ismert magyar nép- és műdalokat. Ugyancsak neki volt köszönhető a faluja iránti érdeklődés felkeltése a burgenlandi tartományi kormányzóságnál, a falumúzeum által egyre több látogatója lett az addig alig számontartott falunak.
Jelen kötet Alsóőr története német nyelvű feldolgozása kivonatos magyar változatának és egyben más szintű folytatásának tekinthető már csak azért is, mivel itt aránytalanul nagy teret kap a Seper Károly által feljegyzett szájhagyomány. Mindamellett forrásértékű szövegek és regék ötvöződnek történeti valósággá, amely az őrök letelepülésétől a közelmúltig tart időbelileg be nem tájolt szokásokkal. Megfelelő források híján nem egy vonatkozásban találgatásokra kényszerül a szerző. Seper Károly faluképének történeti hátteret varázsol: történeti eseményeket fűszerez rejtelmes, tanulságos és mulatságos történetekkel oly módon, hogy a hétköznapok jobbára a kópéságok által nyernek színt, kapnak ízt. Nyelvezete azé a kisebbségi magyaré, aki — mint ismételten fájlalta — akadémikus létére magyar iskola híján nem tanulhatott meg irodalmi szinten fogalmazni. Pótlásul már ötven fölött járva kezdett magyar órát hallgatni a bécsi egyetem tolmácsképző intézetében. Ezen tények figyelembevételével kell fogadni Seper Károly feldolgozását, nyelvezetét, — olyan emberét, aki végül is ősei földjén ismét meglelte hazáját.
Szólni kell ehelyütt Seper Károlyról, az emberről is. Jelleme egyes vonásai kirajzolódtak már a fentebbi utalásokból. Ő mindazonáltal igazi konok magyar volt: szerette és megbecsülte barátait, ennek főként nemes vendégszeretetével adott kifejezést. Felesége, Mariska ehhez konyhájává1 teremtett vendégmarasztaló légkört. Seper Károly felvidult, hacsak egyí vásúnak vélt látogatót üdvözölhetett házában. A világ folyásáról szóló eszmecsere mellett feloldódott a kölönböző helybéli történetek elbeszélésével, nem egy vonatkozásban gunyoros bölcselkedésével. Viszont meg kell vallani, mennyire elkeserítette, megharagította a megnemértés. Atyjafiai bár elismerték benne a tanult embert, mégis különcöt is látták benne, akit, jelesen a múzeumlétesítés miatt idegenkedve fogadtak, az őriek alapvonásaként bizalmatlansággal övezték mindaddig, amíg őt igazolta a siker. Ma már tudják Alsóőr lakói, mit tett a faluért Seper Károly, akit a hivatalos osztrák szervek ismételten elismerésben részesítettek, kitüntettek. Népszerűtlenségének egyik oka volt persze egyenes beszéde, határozott, feszült helyzetekben éles fogalmazása, vagyis nem volt behízelgő, alkudozó alkat.
*
A kiadáshoz bizonyos sorrendbe kellett szedni a keletkezésük sorrendjében összegyűlt írásokat. Ezáltal négy csoport különböztethető meg: 1. történeti feljegyzések, 2. a templomra, plébániára és az iskolára vonatkozó adatok, 3. a népszokások körébe eső, illetőleg, 4. az anekdota, adoma fogalmát kimerítő történetek, ezen belül külön a helybéli cigányokkal megesett dolgok. A kézirat eredeti lazaságának megfelelően a könyv nem tagozódik címekkel ellátott fejezetekre, hanem az egyes képmellékletek érzékeltetik az átmenetet az egyik tárgykörből a másikba. Mindazonáltal a tartalomjegyzékben a helyenkénti nagyobb sortávolság jelzi, hogy új fejezet következik. Az egyes szavak írásmódja a jelenlegi magyar helyesírás szabályait követi, ellenben megmaradt a tájszavak Seper Károly általi írásmódja. Úgyszintén lehetőség szerint nem történt változtatás a kifejezéseken, stíluson, ezzel is ügyelve a szöveghűségre.
A kötetnek eredeti megállapodás szerint a szerző 75. születésnapjára kellett volna elkészülnie. Nyomdatechnikai okokból ez nem volt lehetséges. Annál súlyosabb kötelezettséggel jártak a kiadási gondok Seper Károly 1987. március 28-án bekövetkezett halálával. Ha posztumusz is, de remélhetőleg érdemben állít ez a könyv is Alsóőr hű fiának emléket.
DEÁK Ernő
|
|