BEVEZETŐ

A burgenlandi Őrvidék magyar nyelvszigetének néprajzát számarányához képest meglehetősen sokan kutatták és kutatják. Az itt élő magyarság életének összefoglaló ismertetését Imre Samu adja Az ausztriai /burgenlandi/ magyar szórványok c. tanulmányában /Népi Kultúra - Népi Társadalom VII. 1973. 119-135./. Ugyancsak 1973-ban Budapesten megjelent Felsőőri tájszótára nyelvészeti értéke mellett alapvető forrása az őrvidéki magyarok hitvilága, szokásrendszere megismerésének is. E témában rendkívül jelentős Gaál Károly: Angaben zu den abergláubischen Erzáhlungen aus dem südlichen Burgenland /Eisenstadt, 1965/ c. munkája. E népcsoport néprajzának feltárásában mind a szellemi, mind a tárgyi néprajz területén felbecsülhetetlen értékű munkát végzett.

Burgenland népi építészetének megörökítését Franz Simon: Báuerliche Bauten is Südburgenland /Oberschützen 1971/ c. könyvének köszönhetjük.

A magyar nyelvsziget községei közül Alsóőr jelentkezett elsőként monográfiával. Seper Károly a helytörténeti gyűjtemény megalapítása után adta ki Unterwarter Heimatbuch címmel az első őrvidéki monográfiát /Graz, 1976/.

Az osztrák és magyar kutatók együttműködésének követendő példája az 1977-ben megjelent Die Oberwart c. kötet.

Ma is kutatók egész sora gyűjti és publikálja az őrvidéki magyarság néprajzát. Hogy csak néhány nevet említsek: Sozan Mihály, Csorna Zsigmond, Lukács László, Madár Ilona.

Rendkívül fontos szerepet töltenek be a népi hagyományok ápolásában az egyházak: a katholikus, református és evangélikus egyház. Galambos Ferenc, Teleky Béla, Gyenge Imre munkássága a népi értékek megőrzése terén is rendkívül jelentős.

Népzenét e tájon először Kertész Gyula gyűjtött a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 1957/58-ban. Majd a gyűjtőmunkát Tölly Ernő, a felsőőri járás tanfelügyelője folytatta, s e téren Gaál Károly is igen nagy munkát végzett. Volly István karácsonyi énekeket gyűjtött Őrvidékről.

A Burgenland területén élő őrvidéki magyarokhoz 1977-ben jutottam el először népdalgyűjtő útra. Majd 1983-ban az Amt der Burgenlandischen Landesregierung meghívásával és támogatásával 1983-ban alaposabb gyűjtőmunkára kaptam lehetőséget. Ezt a gyűjtőutamat újabbak is követték. Eredményeire itthon is felfigyeltek, a kutatómunkám beépülhetett a Művelődésügyi Minisztérium magyarságkutató programjába. 1987-ben pedig Daloló őrvidék címmel a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület kiadásában két kötetben közre tudtam adni azokat a továbbélésre alkalmas dalokat, melyeket a már igen erősen urbanizálódott és egyre fogyó kicsi magyar nyelvszigeten még egyáltalán fel lehetett találni.

Mit lehet itt ezután még gyűjtenie egy népzenekutatónak? Igaz, sohasem lehet kijelenteni azt, hogy bizonyos területen egy alapos gyűjtőmunka után már nincs mit gyűjteni. Nem lehet előre tudni azt, hogy nem bukkan-e elő még valahol egy lappangó érték. 4m egyes, még elő nem került dalok kutatása mellett is találhat a népzenegyűjtő más gyűjtési feladatokat is. így határoztam el, hogy az őrvidéki népdalok összegező vizsgálata és kiadása után egyetlen alsóőri népdalénekesem dalkincsét, s a dalok mögött húzódó világát veszem vizsgálat alá.

Járdányi Pál: A Kidéi magyarság világi zenéje /Kolozsvár, 1943./ című monográfiájának bevezetőjében írja: "... Kézenfekvő, hogy miután az egészről megtudtuk a leglényegesebbeket, fordítsuk tekintetünket a részletek felé. A magyar nép egyeteme helyett kisebb egységeket válasszunk ki kutatásunk tárgyául, hogy a zene és az ember, a zene és a társadalom viszonyát mélyrehatóbban megismerhessük. A hangsúly eltolódik a zenei anyagról az emberre; ismételjük azonban: a végső cél ugyanaz marad, csak más úton közelítünk feléje."

Ez az új célkitűzés nálunk nem is a népzene, hanem a népmesegyűjtés területén valósult meg először Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél /Budapest, 1940/ c. könyvében. Népzenei vonalon C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete /Miskolc, 1972/, Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse /Zalaegerszeg, 1981/ már ennek az útnak állomásai. Kallós Zoltán: Új guzsalyam mellett /Bukarest, 1973/ és Kiss Lajos: Lőrincréve népzenéje, Karsay Zsigmond dalai /Budapest, 1982/ c. könyveivel pedig a határainkon túli magyarság népzenéjébe nyerhetünk betekintést egy-egy kiemelkedő daltudású egyéniség népdalkincsén keresztül.

A népzenének ez az új, szociográfiai szemlélete engem is már régóta foglalkoztatott. Ennek olyan eredménye is van, mint az 1963-ban már elkészült, de csak 1983-ban megjelent tanulmányom: A zene egy sályi pásztor életében /Bp. 1983./

Az alsóőri Lisztné Ferber Mária zenei világának vizsgálata zenei szempontokon túl más tanulságokat is ígért. Egy kisebbségi sorban élő asszony népdalkincsében a magyarságtudat fenntartásának egyik fontos eszközét is szemlélhetjük. Az a tény pedig, hogy apai ágon ez az asszony német ősöket is tarthat számon és mégis szenvedélyesen ragaszkodik magyarságához, még mást is bizonyít. A magyarság lényege elsődlegesen nem bizonyos ősöktől való leszármazásban keresendő, hanem egy népi kultúra élésében és a kultúrát hordozó néppel való sorsközösség vállalásában. Hiába vannak valakinek olyan ősei, akik évszázadokkal ezelőtt kiváltságokat érdemeltek ki a magyarság védelméért, szolgálatáért, ha ő maga már ősei nyelvét sem akarja beszélni és megszakít minden kapcsolatot ezzel az őseitől reá hagyományozott kultúrával. Nem érez, nem vállal sorsközösséget népével. Ám aki magáénak vall, életébe épít be egy kultúrát, melynek a nyelv, a népzene, a szokáshagyomány, irodalom, művészet és sok-sok más dolog szerves része, és vállalja is a sorsközösséget azzal a néppel, mely alkotója, hordozója ennek a kultúrának, annak életében nemcsak gazdag emberi tartalmat, hanem megtartó erőt is fog jelenteni az a kultúra.

Mikor kétségbeejtően fogy az őrvidéki magyarság száma és aggódva keressük a választ arra a kérdésre, hogy mi tarthatja meg mégis, Lisztné Ferber Mária népdalkincsének, életének tanulsága alapján is csak azt felelhetjük rá: a kultúrája. Sőt ez az, ami értéket jelent az őt körülvevő idegen közeg, azon túl pedig az egyetemes emberiség számára.

Nézzük meg azért alaposabban Lisztné Ferber Mária dalkincsét, a dalok mögött húzódó életet, vessünk egy pillantást őseire, utódaira, kísérjük végig életútját, keressük tudatosan vállalt magyarságának gyökereit.