Előző fejezet Következő fejezet

AZ UTÓDOK

 

Vessünk egy pillantást erre a szép családra, gyerekekre, unokákra, akikre nem kis büszkeséggel tekint Lisztné Ferber Mária, s akik őt nagy szeretettel veszik körül.

Első fia József, 1926. július 25-én született. Itt lakik Alsóőrben, s az útépítésnél dolgozik, meg egy kicsit otthon is gazdálkodik. Felesége Seper Rozália. Két gyermekük van: József és András.

Mária 1934. november 20-án született. Férje, Kajtár Károly útépítésnél dolgozott, de meghalt. Egy leányuk maradt: Éva, aki Bécsben a Platnik kártyagyárban dolgozik.

Róza 1938. március 2-án született. Jelenleg könyvelő Felsőőrött az Útépítő Vállalatnál. Férje: Stephan Gabriel, cipész. Egy fiúk van: Péter.

Ferenc 1940. november 23-án született. Teherautóval fuvaroz. Van két soffőrje is. Felesége Szabó Róza. Két leányuk van: Klementina és Eveline.

János 1943. május 21-én született. Bécsben a kórházban dolgozik, kompjútereket kezel.

Felesége Tujder Ida. Két gyermekük van: Ferenc és Martina.

János ikertestvére Vilmos /tehát ő is 1943. május 21-én született/. Felsőőrben üzletvezető. Feleségének csak a keresztneve jut Mariska néni eszébe: Willfriede. Egy leányuk van: Zsuzsanna.

Legfiatalabb gyermeke: Erzsébet. 1948. július 18-án született. Elvált. Gyermeke nincs. Bécsben banktisztviselő.

Volt még egy kislánya is, aki azonban 4 éves korában meghalt. Ez volt a nyolcadik gyermeke. A hét gyermeke után 9 unokája van.

Két menye német /János és Vilmos felesége/. Nem tudnak magyarul. "Én nekem kell egy kicsit keklizni velük mindenhogyan, hogy megértsük egymást." Róza lánya férje is német. A szomszédasszony szólt rá Mariska nénire, hogy "ne beszéljenek ám magyarul, mikor itt van a veje, mert az német, nem érti meg, ki tudja, mit gondol, hogy maguk mit beszélnek?" Azt felelte rá: - Az én vőm tudta, hogy mi magyarok vagyunk. Ha érdekli, mit beszélünk, akkor megtanul magyarul. Ha pedig nem érdekli, én arról nem tehetek. De én a magyar szóról le nem mondok!

Én az unokáimmal csak magyarul beszílek, mert azoknak se árt meg. A szüleik németül beszélnek, az iskolában németül beszélnek, mert a két magyar óra ami egy héten van, túlságosan kevés. Az is milyen! Az órán egyik gyerek nem figyel, a másik nem érti, a harmadikat nem érdekli. A gyerekek ha kijönnek az iskolából, egy magyar szó nincs köztük. Ha ez így megy, 10 év múlva nem lesz itt magyar, sajnos."

Nagy szükség van itt a Mariska nénik magyar öntudatára, hitére, akaratára, hogy ez mégse következzen be.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet