|
|
Ilyen sok munkával járó élet mellett jutott-e idő művelődésre, szórakozásra? Ferber Mária életében részt kért magának a kultúra, bármennyit dolgozott is, bármilyen nehéz feladatok elé állította is naponta az élet. Mert a kultúra nem hiányzott abból a nagyszülői házból, melyben gyér mekkora nagy részét töltötte. Ez nemcsak dalok hallgatásából, elsajátításából állott, hanem nagyszülei versekre is tanítgatták. Nem könyvből, hanem nagyszülei elmondásából tanulta, s jó hetven év elmultával is pontosan tudja a következő verset is.
Mesebeli kis királhoz
Betévedt egy kis leány,
Hogy az éppen uzsonnázott
Tulipános udvarán.
Ugy-e szép itt, ugy-e jó itt?
Nézz csak ide, meg oda,
Bársony itt a gyepes udvar,
Drágakő a palota.
Nézd a libám ezüst tollú,
Aranyszőrű a cicám,
Ugy-e itt maradsz minálunk
Örökre te kisleán?
-Köszönöm a meghívását,
De el nem fogadhatom,
Szalmatetős kicsi kunyhó
A ház, ahol én lakom.
A libánk nem ezüsttollú,
Nem aranyos a cicánk,
De ott lakik két tezsvérem,
Édesapám, s az anyám.
Ha ölelnek, ha csókolnak,
Fejem rájuk hajthatom,
Szalmatetős kicsi kunyhót
A világért nem adom.
/Pósa Lajos verse/
Az irodalmárok megkérdőjelezhetik ennek, s a hozzá hasonló verseknek irodalmi értékét, egy azonban bizonyos, igen mély nyomokat hagytak azokban, akik kicsi gyerekkorukban ilyeneket tanultak. S nagyon erősítették az ősökhöz való kötődést, a szülőföld szeretetének érzését. Ferber Mária is hozzáteszi:
"Én is mindig azt mondom, hogy mint gyerek, abban a tömöttfalu,. szalmatetős házban, ahol a nagyanyám lakott, ott voltam én boldog. A ház már el van adva. De nekem valahogyan most se szabad arra menni, mert ha meglátom, úgy elfog a sírás, hogy nem tudok hazajönni."
És ezek a többnyire nagyszülőktől tanult versek arra is jók voltak, hogy megízleltették a kicsi gyerekkel a verselés szépségét, s egy életre fogékonnyá tették a versek, a költészet iránt.
Ferber Mária nagyon örült annak, hogy az iskolában igen sok verset tanultak. Ezeket még közel háromnegyed század után is mind tudja. "Szülőföldem szép határa... Szülőföldemen... A fülemüle. A Himnuszt minden versszakával, A megfagyott gyermek c. Eötvös verset, meg sok szép magyar verset, amit iskolás koromban tanultam, azokat mind tudom. Ha az iskolában valami vers előjött, a tanítóm mindig azt mondta: - Majd a Ferber megmondja.
S én tudtam is, mert én azokat nagyon, nagyon megtanultam."
A verseken keresztül magát az olvasást is megszerette, s a könyvek egy életen át kísérik. Szorgalmas látogatója a kitűnően összeválogatott alsóőri magyar könyvtárnak. Kedves könyvei: Az Isten rabjai, Egri csillagok, Az új földesúr, Húsz év múlva, Karenina Anna, Arany János, Petőfi Sándor versei, a Jókai regények, meg igen szereti a kisregényeket.
"A szememmel csak úgy szaladok végig rajta. Nem tudom kimondani olyan gyorsan, ahogy olvasom." A Daloló Őrvidéket két este végigolvasta. Esténkint egy kötetét.
Magyarországról jár neki a Nők lapja, meg a Hitélet. Ezeket is mind elolvassa.
Az olvasás most idős korában a legnagyobb szórakozása. Fiatal lány korában résztvett mulatságokon, a tollfosztók közös dalolásain, majálisokon, a fiatalság vasárnap délutáni dalos, táncos szórakozásain. Ezek azonban a fiatalsággal, férje korai halálával elmaradtak, de az olvasás most is kíséri szinte a mindennapjait, és igaz örömet talál benne.
"Sokan azt mondják, a könyv unalmas. Énnekem sose unalmas. Ha nekem van egy könyvem, a hónom alá fogom, s mindegy, akár hová, de menekülök vele. Én sose unatkozom."
Nemcsak az unalomtól óvják meg a könyvek, nemcsak életét, érzés és gondolatvilágát teszik gazdagabbá, hanem a könyvek segítenek magyarsága megtartásában is. Mert hiába van egy-két magyar órájuk a mai alsóőri gyerekeknek, hiába tanulják meg, hogyan kell mondani magyarul a körülöttük lévő tárgyakat, vagy amit a boltban kell vásárolni. Hiába sajátítanak el egy magyar konyhanyelvet, ha a nyelven keresztül nem teszik magukévá a magyar kultúrát, s az nem válik mindennapi táplálékká a számukra, akkor nem fognak kötődni a magyarsághoz. Elvész a nép, mely kultúra nélkül való. De a kultúra elsajátítása, élése megtartó erővé tud válni az idegen tengerben élő szórványmagyarság számára. Ezt példázza Lisztné Ferber Mária élete is.
|
|