|
|
1. Burgenland tartomány kialakulása, területi elhelyezkedése
A trianoni békeszerződés, majd a Sopron környéki népszavazás és a későbbi határkiigazítás együttes eredményeként 4010 négyzetkilométernyi terület került Ausztriához. Az elcsatolás három vármegye (Mosón, Sopron és Vas) 13 járását érintette az 1910-es közigazgatási beosztás szerint. Teljes egészében Ausztriához került a nezsideri (Mosón vm.), a felsőpulyai, kismartoni, nagymartom (Sopron vm.), a felsőőri és németújvári járás (Vas vm.). Az elcsatolás 327 települést érintett (1910), ebből kettő volt városi jogállású település: Kismarton és Ruszt.
Az elcsatolt települések megyék szerinti megoszlása
| Mosón vm.: | 28 | % 8,6 |
| Sopron vm.: | 104 | 31,8 |
| Vas vm.: | 195 | 59,6 |
| Összesen: | 327 | 100,0 |
Összegezve elmondható, hogy a határvidéki járások települései 60%-ban Ausztriához kerültek, a megyék közül Vas vármegye vesztesége volt a legsúlyosabb: az elcsatolt községek közel kétharmada korábban oda tartozott.
2. A terület népességének és nemzetiségi összetételének alakulása 1920-1981 között
Az Ausztriához csatolt terület statisztikai-demográfiai vizsgálatát megkönnyíti az a tény, hogy az 1920. évi népszámlálás idejében (1921. év első napjaiban) még nem volt átadva az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi rész, ott tehát a megmaradt területhez hasonlóan elvégezték az összeírást. így az a paradox helyzet állt elő, hogy az utódállamokba került területek legkisebbikéről rendelkezünk a legkésőbbi részletes magyar statisztikai feldolgozással a Trianon körüli időkből. Ezt követően 1923-tól 1981-ig hat osztrák népszámlálás mérte fel a térség jellemzőit.
A népesség anyanyelv1 szerinti megoszlása Burgenlandban 1920 és 1981 között
| Év | A népesség összesen | Anyanyelv | |||
| német | horvát | magyar | egyéb | ||
| 1920 | 294 849 | 221 185 | 44 753 | 24867 | 4044 |
| 1923 | 286 179 | 226 995 | 42011 | 15 254 | 1919 |
| 1934 | 299447 | 241 326 | 40 500 | 10442 | 7179 |
| 1951 | 276 136 | 239 687 | 30 599 | 5 251 | 599 |
| 1961 | 271 001 | 235 491 | 28126 | 5 642 | 1742 |
| 1971 | 272 119 | 241 254 | 24 526 | 5 673 | 666 |
| 1981 | 269 771 | 245 369 | 18 762 | 4147 | 1493 |
A lakosság száma és a nemzetiségi összetétel változása
1920 óta (1920=100,0)
| Év | A népesség összesen | Anyanyelv német | horvát | magyar | egyéb |
| 1920 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
| 1923 | 97,1 | 102,6 | 93,9 | 61,3 | 47,5 |
| 1934 | 101,6 | 109,1 | 90,5 | 42,0 | 177,5 |
| 1951 | 93,7 | 108,4 | 68,4 | 21,1 | 14,8 |
| 1961 | 91,9 | 106,5 | 62,8 | 22,7 | 43,1 |
| 1971 | 92,3 | 109,1 | 54,8 | 22,8 | 16,5 |
| 1981 | 91,5 | 110,9 | 41,9 | 16,7 | 36,9 |
Az elmúlt 60 évben alapvető átrendeződés történt Burgenland nemzetiségi összetételében. Miközben a tartomány lakossága szerény mértékben (8,5%-kai) csökkent, a német anyanyelvűek (ill. kultúrkörhöz tartozók) száma és aránya növekedett, 1981-ben 10,9%-kal voltak többen, mint 1920-ban. Ugyanebben az időben a kisebbségek részaránya folyamatosan csökkent, a horvátoké több mint felére, a magyaroké pedig egyhatodára 1920-hoz képest.
A magyarság drámai csökkenését a vizsgált időszak egyes korszakainak különböző történései magyarázzák. Mint a táblázatból látható, a legnagyobb veszteség (közel 10 000 fő) a legrövidebb periódusban (1920-23) jelentkezett. Ennek oka - a statisztika torzítását most nem számítva -1. a magyar állami alkalmazottak (közigazgatási tisztviselők, katonaság, vasutasok stb.), valamint egyes magyar értelmiségi rétegek és családtagjaik kivonulása; 2. a nemzeti hovatartozásukban bizonytalan elemek többségi néphez való csatlakozása, 3. a kivándorlás (mely térségünkben később kezdődött és jóval tovább tartott, mint a történelmi Magyarország egyéb területein) okozta veszteség.
1923 és 34 között a fenti okok közül a második és harmadik továbbra is fennállt.
A burgenlandi magyarság utolsó nagy létszámvesztése, talán végleges megroppanása 1934 és 51 között történt. Ebben szerepet játszottak egyrészt a hitleri időszak megpróbáltatásai (a határőrfalvak ismételten tervbe vett kitelepítései, a felekezeti iskolák államosítása, a magyar tanítási nyelv megszüntetése, a háborús események stb.), majd később az 1945 utáni magyarországi fejlemények (így a határ teljes lezárása, a kapcsolattartás lehetetlensége) is. 1951-71 között a magyarság létszáma stabilizálódott, sőt a korábbi görcsök oldódásával többen vallották magukat magyarnak, ugyanakkor az utolsó évtizedben ismét az asszimiláció jelentős előretörése tapasztalható.
A nemzetiségi összetétel alakulása 1920-1981 (százalékos megoszlás)
| év | német | horvát | magyar | egyéb |
| 1920 | 75,1 | 15,2 | 8,4 | 1,3 |
| 1923 | 79,3 | 14,7 | 5,3 | 0,7 |
| 1934 | 80,6 | 13,5 | 3,5 | 2,4 |
| 1951 | 86,8 | 11,1 | 1,9 | 0,2 |
| 1961 | 86,9 | 10,4 | 2,1 | 0,6 |
| 1971 | 88,7 | 9,0 | 2,1 | 0,2 |
| 1981 | 91,0 | 7,0 | 1,5 | 0,5 |
3. A magyarság regionális jellemzői, települési területe
A burgenlandi magyarság vonatkozásában sem az átcsatoláskor, sem azóta nem beszélhetünk kompakt települési területről. Sokkal inkább kisebb-nagyobb népességkoncentrációkról, két-három magyar többségű falu együtteséről, ill. szórványokról van szó. Földrajzi elhelyezkedésük különbségei egyben településtörténeti és gazdasági-társadalmi eltéréseket is jelentenek.
1920-ban a magyarság jelentősebb települési területei a következők voltak:
Legalább 100 fő, ill. 10% magyar anyanyelvű lakossal bíró települések, 1981
| Település | Magyar fő | anyanyelvű % |
| Kismarton | 238 | 2,4 |
| Boldogasszony (Frauenkirchen) | 122 | 4,6 |
| Felsőpulya* | 724 | 29,9 |
| Felsőőr | 1345 | 22,6 |
| Örisziget | 165 | 57,9 |
| Alsóőr | 725 | 69,7 |
A fenti hat településen él a burgenlandi magyarság négyötöde.
Az ausztriai kisebbségek - ezen belül a magyarság -életének jogi-politikai kereteit az első világháború végétől napjainkig a következő határozatok, ill. események jelentették: a St. Germain-i béke, az Anschluss (1938. március), az osztrák Államszerződés (1955), a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület megalakulása (1968), a népcsoporttörvény (1976) és a népcsoporttanácsok felállítását előíró rendelet (1977), valamint az Ausztriában élő népcsoportok alapokmányának kibocsátása (1985).
Az Ausztriával kötött St. Germain-i békeszerződés -hasonlóan az I. világháborút lezáró békekötésekhez -kisebbségvédelmi előírásokat is tartalmaz. A St. Germain-i szerződés V. címe: A kisebbségek védelme. Ezen belül a 62-69. cikk részletezi Ausztria kötelezettségeit ezen a téren (az állampolgárok jogegyenlősége, az anyanyelv szabad használata az élet bármely területén, a kisebbségek intézményalapítási joga stb.). Megjegyzendő, hogy az idézett cikkek csak individuális kisebbségvédelmi rendelkezéseket tartalmaznak, nem pedig kollektív jogvédelmet.
1938 márciusától a német birodalmi törvények léptek életbe Ausztriában is. Ez a kisebbségeket számos vonatkozásban - pl. az anyanyelvi iskoláztatás megszüntetése - érintette. Burgenlandban a cigány és zsidó lakosság deportálása mellett többször szóba került a magyarság kitelepítése is.
A kisebbségek jogi helyzetének rendezésében a következő igen fontos - bizonyos következményeiben máig ható - lépcső az osztrák Államszerződés (1955. május 15.). Az Államszerződés az általános emberi jogok (6. cikk) biztosításán túl külön elismeri „a szlovén és horvát kisebbség jogai"-t (7. cikk). Tételesen rendelkezik az anyanyelvi elemi iskolai és középiskolai oktatásról, az anyanyelv szabad használatáról az államigazgatási és bírósági ügyekben, a kisebbségi települések névhasználatáról és feliratairól, a kisebbségek képviseletéről a kulturális, államigazgatási és bírósági intézményekben. Az Államszerződés azonban a magyar és cseh kisebbséget nem említi meg. Ezt a mai napig súlyos sérelemnek tartják az érintettek. (Ezt orvoslandó a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 1983. május 5-én határozatot hozott [az ún. Májusi deklaráció], melyben kijelentik, hogy a magyar népcsoport az Államszerződés 7. cikkét teljes mértékben magára is vonatkoztatja.)
Az ausztriai kisebbségek jogi helyzetét jelenleg az 1976. július 7-i ún. „népcsoporttörvény" (Volksgrup-pengesetz) szabályozza. Ez a törvény már valamennyi Ausztriában élő népcsoportra vonatkozik, így a magyarokra is. A törvény népcsoportnak nevezi „a szövetségi terület részein élő és honosságú, nem német anyanyelvű és saját népi hagyománnyal rendelkező osztrák állampolgárok csoportjait" (1. § 2. bek.).
A szövetségi kormány 1977. január 17-i rendelete a horvát, szlovén, magyar és cseh népcsoport képviselőit felszólítja népcsoporttanács alakítására, ill. ebbe a tanácsba való delegálásra. A magyar népcsoporttanács (= nemzetiségi tanács) 8 főből áll.
A kancellári hivatal a népcsoporttörvény értelmében a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületet tekinti a magyar népcsoport egyedüli reprezentatív képviselőjének. ABMKE 1968-ban alakult. Célul a magyar népcsoport képviseletét, a magyar települések kulturális életére vonatkozó igények egyeztetését, a követelések megfogalmazását, koordinálását tűzte ki.
(Az ausztriai magyarok másik két jelentős szervezete az Ausztriai Független Magyar Kultúregyesületek Csúcsszervezete [Dachverband] és az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége [Zentralverband]. Ez utóbbi határozott erőfeszítéseket tesz, hogy képviselőt küldhessen a népcsoporttanácsba.)
Végül meg kell említeni, hogy az ausztriai kisebbségek képviselői a népcsoportok jövőjéért érzett aggodalomtól vezérelve 1985. április 19-20-i klagenfurti tanácskozásuk eredményeként kibocsátották az „Ausztriában élő népcsoportok alapokmányáét. Az alapokmány felsorolja a „minőségi kisebbségvédelem" elveit és javasolja, hogy ezeket az alapelveket - szankciók kilátásba helyezésével - be kell vezetni a népcsoporttörvénybe.
1. Az oktatás helyzete
Burgenlandban az átcsatolást kilenc magyar tanítási nyelvű felekezeti, ill. uradalmi iskola élte túl. Ezek az alábbiak voltak:
Felső- és Középpulya: katolikus,
Felsőőr: katolikus és református,
Alsóőr: katolikus,
Őrisziget: evangélikus, továbbá 4 uradalmi iskola a Tószögben a Paulahof, Wittmannshof, Edmundhof és Kleyhof nevű majorban. Az uradalmi iskolák a paulahofi kivételével már a húszas években megszűntek, ez utóbbi 1960-ban zárta be kapuját. A magyar nyelvű elemi iskolai oktatás tehát az öt magyar többségű községbe szorult vissza. 1933-ban ezekben a községekben hat magyar iskola működött (Felsőpulya, Középpulya, Felsőőr, Alsóőr: katolikus, Felsőőr: református, Őrisziget: evangélikus).
1938-ban államosították az iskolákat és megszüntették a magyar nyelvű tanítást. Bár a második világháború után jogilag ismét lehetőség nyílott az anyanyelvi oktatásra, mégis számos iskolában - a szülők kérésére - (a magyarországi fejleményektől bizonyára nem függetlenül) átváltottak a német tanítási nyelvre. A helyzet (amint ezt a demográfiai fejezetben is láttuk) az ötvenes-hatvanas években konszolidálódott. Ennek eredmenyeként az 1969-1970. iskolai évben a magyar nyelv oktatását illetően következő volt a helyzet:
| az őriszigeti 1 osztályos elemi iskolában: | 21 tanuló |
| az alsóőri 3 osztályos elemi iskolában: | 74 tanuló |
| a felsőpulyai 5 osztályos elemi iskolában 5 csoportban: | 147 tanuló |
| a felsőőri 5 osztályos elemi iskolában 5 csoportban: | 142 tanuló |
| a felsőőri polgári iskolában 3 csoportban: | 71 tanuló |
| a felsőlövői gimnáziumban 2 csoportban: | 40 tanuló |
Összesen tehát mintegy 500 tanuló vett reszt magyar oktatásban.
Az iskolán kívüli magyar oktatás a népfőiskolák keretében történt. A kezdők és haladók tanfolyamai a szakszerű és modern vezetés folytán nagy közkedveltségnek örvendtek. Jelenleg az általános iskolákban Alsóőrön és őriszigeten a magyart mint kötelező tantárgyat tanítják hetente három órában. A felsőőri és felső-pulyai általános iskolákban pedig szabadon választható tárgy a magyar nyelv.
A középiskolai oktatást illetően elmondható, hogy magyar tanítási nyelvű középiskola 1920 óta nincsen Burgenlandban. A magyar nyelvű középfokú oktatásért folytatott szívós harc azonban a nyolcvanas évek elejétől bizonyos eredményekre vezetett. A felsőlövői gimnáziumban az 1981/82-es tanévtől kezdve magyar nyelvi tagozat indult be, ezzel lehetővé vált egyben az érettségi vizsga is magyar nyelvből. A másik fontos vívmány, hogy az 1987/88-as tanévben a felsőpulyai gimnáziumban ún. „pannóniai osztály" létesült, melyben a diákok a magyart vagy horvátot kötelező tantárgyként tanulják.
A burgenlandi anyanyelvi oktatás két állandó problémája a tankönyvellátás és a pedagógusképzés. Ami az előzőt illeti, a két világháború között nagyrészt magyarországi kiadású tankönyveket használtak, az ötvenes évek óta pedig az osztrák tankönyvkiadó gondozásábanjelennek meg magyar általános iskolai olvasókönyvek. A gimnáziumok és polgári iskolák számára azonban ilyen kiadványok nem készültek. Ezen az Anyanyelvi Konferencia védnökségével kiadott tankönyvek hivatottak segíteni. A pedagógusképzés gondjait a bécsi egyetemen a legutóbbi időkben (a 80-as évek elejétől) megindult magyartanítás, valamint a Szombathelyi Tanárképző Főiskola továbbképző tanfolyamai enyhítik.
2. A kulturális élet egyéb szférái
A burgenlandi magyar könyv- és folyóirat-kiadás meglehetősen szegényes az 1920 óta eltelt időszakban. Magyar könyvkiadó a térségben nem működött. A sajtót tekintve kedvezőbb a helyzet. 1933-40 között közös burgenlandi-soproni hetilap jelent meg Hétfő címmel. A burgenlandi szerkesztőség és kiadóhivatal Kismartonban volt. A magyar népcsoportnak ma nincs saját újságja, folyóirata. Meglehetős rendszerességgel (évi egykét szám) adja ki a BMKE „tájékoztató közleményeit" Őrség .címen, elsősorban a tagok számára. Ezenkívül 1986 óta alkalmilag fontos témák megvitatására külön füzetet jelentet meg őrségi Füzetek (Warter Hefte) magyar és német nyelven.
A tömegkommunikációs eszközök közül a rádiónak van rendszeres magyar adása: néhány éve a kismartoni stúdióból heti 25 perc magyar nyelvű műsort sugároznak. A műsor elsősorban helyi hírekből, információkból és a területhez kapcsolódó személyek, ill. történeti események ismertetéséből áll.
A burgenlandi magyarság művelődési intézményei közül elsősorban a könyvtárakat és a helyi művelődési egyesületeket kell megemlítem.
A magyarság központi könyvtára az alsóőri községházán található, ezenkívül kisebb könyvtárak léteznek mindegyik magyar faluban. Megemlítendő, hogy Alsó-őrött dr. Galambos Ferenc plébános áldozatos munkája eredményeként Magyar Intézet létesült, melynek célja a burgenlandi - ezen belül is elsősorban az őrségi magyarságra vonatkozó dokumentumok gyűjtése, tudományos kutatómunka biztosítása.
A helyi művelődési egyesületek közül a fontosabbak: a BMKE keretében működik az alsóőri népi tánccsoport, a felsőpulyai leánytánccsoport, az alsóőri citeraegyüttes és a felsőpulyai színjátszó társulat. Az egyházak keretében dolgozik Felsőőrön a Református Ifjúsági Olvasókör népi tánccsoportja és színjátszó társulata, Alsóőrön a női énekkar és Őriszigeten is az énekkar. Önálló szervezetként működik Alsóőrön a gazdag hagyománnyal rendelkező dalárda és az alsóőri színjátszó társulat.
A Magyarországgal való kapcsolattartást szolgálja, hogy a BMKE esetenként előadásokat rendez itteni meghívott művészek felléptével, továbbá rendszeresen szerveznek tanulmányutakat Magyarországra, a gyerekek pedig évente kéthetes balatoni nyelvi táborozásban vehetnek részt.
Burgenland tartomány lakosságának túlnyomó többsége (1920-ban 84,7%-a) katolikus. Ezen belül a magyarság zöme is ehhez a felekezethez tartozik. A két világháború között az öt magyar többségű községben a következő magyar egyházközségek voltak: katolikus: Felső- és Középpulya, Felsőőr, Alsóőr; református: Felsőőr; evangélikus: Órisziget. (Az egykor református többségű Felsőőr a magyar reformátusok hagyományosan alacsony termékenységi mutatói, valamint a beköltözések révén már a századfordulóra katolikus és német többségűvé vált.)
A katolikus egyház szervezeti (egyházkormányzati) változásait röviden a következő lépésekben lehet összefoglalni: A St. Germain-i és trianoni békeszerződések, ill. a velencei osztrák-magyar megállapodás következtében a szombathelyi egyházmegye 57 és a győri püspökség 99 plébániája került Ausztria uralma alá. A terület egyházkormányzatának kérdését osztrák részről igen korán, jóval a tényleges birtokbavétel előtt felvetették.
Végül is többszöri osztrák interveniálás után a Szentszék 1922. május 18-án a győri és szombathelyi egyházmegyék Ausztriához csatolt plébániáit a burgenlandi apostoli kormányzóságban egyesítette, és közvetlenül Róma alá rendelte. Ezzel fokozatosan megindult Burgenland önálló egyházmegyévé való átalakulása. Az 1933-ban megkötött konkordátum Kismarton (Eisen-stadt) székhellyel már praelatura nullius rangra kívánta emelni az adminisztrattírát. Az önálló egyházmegye végül 1960-ban alakult meg Kismarton székhellyel.
Az említett plébániákon kívül magyar nyelvű istentisztelet volt, ill. van a jelentősebb magyar lakosságú városokban és a szórványterületek középpontjaiban (Kismarton, Németújvár, Boldogasszony stb.). A magyar egyházi szolgálatban álló papok általában nyugat-magyarországi származásúak voltak és legtöbben a győri vagy szombathelyi szemináriumban tanultak, mint pl. Raffel Jenő, aki 35 évig(1940. júl-1974. szept.) volt Alsóőr plébánosa.
A protestáns egyházakat illetően az elcsatolás után az evangélikusok korábbi autonómiája megszűnt. A gyülekezetek ugyan több esetben kérték a változott viszonyoknak megfelelő közjogi helyesbítésekkel az autonómia és a magyar egyházi alkotmány fenntartását, de hasztalanul. Igazgatásilag mind az evangélikus, mind a református egyházak az úgynevezett „Evangelischer Oberkirchenrat" felügyelete alatt állottak.
A protestáns egyházak lelkészképzése szinte kizárólag Magyarországon történt. Pl. a négy egymást követő felsőőri református lelkész, Bajcsy Gyula (1897-1938), Fáber Kovács Gyula (1939-1946), Tölly Sándor (1946-1951) és Gyenge Imre(1953-) egyaránt Pápán tanultak. Az őriszigeti evangélikus lelkészek közül pedig többen a soproni teológiai főiskola növendékei voltak.
Az egyházi irodalom, ill. liturgikus könyvek beszerzése is főként Magyarországról történt és történik.
Felhasznált irodalom
1. Statisztikai források
2. Egyéb művek
* 1958-ban egyesült Közép- és Felsőpulya Felsőpulya néven.
|
|