|
|
A csíksomlyói ferences kolostor és iskolái
Abstract: [Contribution to the History of the Grammar School from Csíksomlyó (Hung.; Rom.: Şumuleu-Ciuc).* The Franciscan Monastery from Csíksomlyó and its Schools] This study throws light on one of the historical "white spot" of Csík Seat, namely on the function of the schools from Csíksomlyó in the 16th—17th centuries. Those who deal with the past of the monasteries and grammar school from Csíksomlyó have suspected until now, on the basis of the discovered signs and references, that beside the monastery, there took place already in the 16th century a kind of intermediate education. The publication of the letters and reports of the missionaries kept in the ample archives of the Roman Propaganda de Fide have led to certitude. Beside the monkish (convent) school, established in 1448, first time the cardinal Endre Báthory set up for the catholic noble young men a grammar school, which was destroyed after two decades. The instruction of the monks was restarted in 1626, and it was completed by the Franciscan visitor Modestus a Roma, through the reestablishment of the grammar school in April 1649, also for the noble young men, that strengthened as much as it could survive the devastation of the Tartars in 1661. At the beginning of the 20th century the Roman Catholic Grammar School moved to Csíkszereda. Nowadays its name is Márton Áron and Segítő Mária Lyceum.
* The Contribution is the part of the study volume in preparation of the author, titled Csíkország közepén (In the Middle of Csík).
Rezumat: [Contribuţie la istoria gimnaziului din Şumuleu-Ciuc (rom.; magh.: Csíksomlyó).* Mănăstirea Franciscană din Şumuleu-Ciuc şi şcolile ei] Prezentul studiu lămureşte una dintre „petele albe" istorice ale Scaunului Ciuc, şi anume funcţionarea şcolilor din Şumuleu-Ciuc în secolele al 16-17-lea. Cei care se ocupă de trecutul mănăstirii şi gimnaziului din Şumuleu-Ciuc până acum au presupus, pe baza semnelor şi referinţelor depistabile, că lângă mănăstire a avut loc deja în secolul al 16-lea un fel de instruire la nivel mediu. Publicarea scrisorilor, raporturilor misionarilor păstrate în arhiva bogată a Propaganda de Fide de la Roma a adus în sfârşit certitudine. Pe lângă şcoala călugărească (convent) înfiinţată în anul 1448, prima oară cardinalul Báthory Endre a înfiinţat o şcoală medie pentru tinerii nobili catolici, care după două decenii a fost distrusă. Instruirea călugărilor a fost reîncepută în 1626, fiind completată de vizitatorul franciscan Modestus a Roma: aceasta a reînfiinţat în aprilie 1649, tot pentru tinerii nobili, şcoala medie, care a devenit atât de consolidată, încât a putut supravieţui chiar distrugerilor invaziei tătare din 1661. La începutul secolului al 20-lea Gimnaziul Romano-Catolic s-a mutat la Miercurea-Ciuc. În prezent poartă numele de Liceul Márton Áron şi Segítő Mária.
* Contribuţia este partea volumului de studii în pregătire al autorului cu titlul Csíkország közepén (În mijlocului Ciucului)
A középkori Magyarországot az egy korona és a katolikus hit tartotta meg. Amennyiben gazdaggá tette egykor Magyarország apostoli királyságát a földi javak termékenysége, ugyanúgy virágoztatta fel a lelki segítség bősége is" -írja KÁJONI János.2 Megemlíti az 1629-ben Nagyszombatban tartott egyetemes zsinat második függeléke alapján, hogy a felvirágzást többek közt 446 kolostor segítette. Majd rámutatott, hogy az ország hanyatlása 1526-ban kezdődött: „Ezzel az egyetlen, korunkban szinte hallatlan csapással két végzetes bajt zúdított Magyarországra: az egyik az, hogy a koronát megosztotta, a másik, ahogy a római katolikus hitet szinte teljesen kiirtotta."3
A Hunyadi-örökséget az ország kormányzói nem tudták megtartani. Az egyensúlyvesztésnek lényegében a sorozatosan gyenge központi vezetés az oka. A réseken keresztül betört a német és török széljárás. A pusztulást előidézték a török háborúk, az országnagyok széthúzása, a mohácsi csatában elesett püspökök helyének be nem töltése, a paphiány, a kegyurak kapzsisága és a protestánssá lett urak hatalmaskodása, a fegyelmet nem szerető, laxista szerzetesek csatlakozása a reformációhoz. Az ország kettészakadt, lelkileg meghasonlott, szellemileg, gazdaságilag, ökológiailag pusztulásnak indult.4
A kolostorok legtöbbjét a török gyújtotta fel és tette romhalmazzá. 1526-1550-ig 43 kolostort semmisített meg. A szerzetesek közül is sokat legyilkoltak, a túlélőkkel végzett a pestis. Isten különös kegyelme, hogy Csíksomlyó túlélte.
A csíksomlyói ferences kolostor múltja P. BENEDEK Fidél kutató és elemző munkássága nyomán vált közismertté.5 IV. Jenő pápa 1444. február 27-én kelt bullájában, hogy adakozzanak az Erdélyi püspökség Csíksomlyó falujában épülő obszerváns ferences kolostor6 javára, amelynek temploma nincs befejezve, és amely könyvekben, kelyhekben, más egyházi ruhákban, valamint egyéb istentisztelet végzéséhez és szolgálatához való dolgokban fölötte szűkölködik. Mindazon bűnbánók részére, akik Sarlós Boldogasszony előestéjétől másnapig ájtatosan meglátogatják, szentgyónás végeznek és adakoznak a templom javára, a rájuk szabott vezeklésből hét esztendőt elenged.7 A templom és kolostor 1448-ra elkészült. Ezt örökítették meg a templom nyugati bejárata feletti nagyméretű kép alatt, gót betűkkel bevésett latin felirattal: „In honorem Domini nostri Jesu Christi. MCCCCXXXXVIII".8
Az első csíksomlyói szerzetházat borona-fenyőből építették. Egyszárnyú, középfolyosós, kétsoros lakosztályos épület volt, cellákkal, termekkel és megfelelő műhelyekkel. A konvent (12 szerzetes) tagok napi élete ütemes menetben folyt le. Pontos napirend szabályozta óráról órára. A lelki, szellemi képzés mellett megvolt az ideje a fizikai munkának is. A rendház mellett veteményes, gyümölcsös, gyógynövényes kertet alakítottak ki, ahol a napi programnak megfelelően tevékenykedtek. A sekrestyés, kertész testvéren kívül a ház szükségletét szolgáló foglalkozások is helyet kaptak: ács (építész), képíró, faragó, szabó, orvos, később posztókészítő, nyomdász stb.9 A papok és a jelöltek naponta a terciáig (de. 9 óra) olvasással, írással foglalkoztak. A konstitúciót mindenkinek tudnia kellett, ezért gyakran felolvasták.10 Csíksomlyón megtelepedett szerzetesekre az oktatáson kívül óriási munka hárult. A csíki és távoli falvakra kiterjedő lelkipásztori munka vette igénybe, s így az oktatás terén szükségessé vált a kisegítő világi magiszterek alkalmazása. Ezen magiszterek a kolostorban laktak, akik közül többen a rendbe is beléptek.11
A rend tagjainak a szentszéktől nyert joga és megbízatása elsősorban a lelkipásztorságra vonatkozott, mindazonáltal a népoktatást is tevékenységi körükbe vonták. Kiváló gondot fordítottak a szerzetes házaik mellé felállított iskolák fejlesztésére. Már letelepedésüktől kezdve alsó és középszintű oktatás folyt, hogy a szerzetesi élethivatásra vállalkozókat kellően ki tudják képezni. Az esztergomi és budai központi papnevelőbe, főiskolába (studium generale) válogatott és alkalmas ifjakat küldtek. Az átlag-többit a vidéki szerzetesházakban képezték ki, de mindig képesített tanárok (lector) vezetésével. Az erdélyi ferences kolostorokban a mohácsi vészt követő évtizedben találunk papnövendékeket.12 E téren a székelyvásárhelyi kolostor vezet. A csíksomlyói kolostorban is folyik a középfokú oktatás a szerzetesjelöltek részére, de a 16. század végén a csíki nemes urak (rendek) azt szeretnék, ha a világi ifjak részére nyílna egy középfokú katolikus iskola. Erről az igényről szól Báthory Endre 1591-es intézkedése, amikor Krakkóból 6-7 tanult, buzgó, engedelmes, zsolozsmát éneklő, szentségeket kiszolgálni tudó szerzetest kér, akik alkalmasak a Csíkszéki nemes ifjak nevelésére: „ad educationem filiorum nobilium apti esse possint".13 A csíksomlyói kolostor és gimnázium múltjával foglalkozók a fellelhető jelek és utalások nyomán sejtették, hogy valamiféle középszintű oktatást folyt a kolostor mellett már a 16. században.14
A csíksomlyói iskola Báthory Endre korában
A jezsuiták említik, hogy 1579-ben, mikor először érkeztek Váradra, ott három erdélyi ifjúval találkoztak, kik azért mentek Magyarországra, hogy ott püspököt keressenek, aki őket pappá szentelje. E három ifjú Erdély egyetlen klastromában, a csíksomlyóiban szerezte teológiai ismereteiket.15
A katolikus hívek megsegítésére gondolt Róma is. XIII. Gergely pápa Európa sőt, Ázsia egész területén igyekezett a jezsuiták irányításával oktatóközpontokat alapítani. Közvetlenül a kúria irányítása alá tartozó pápai szemináriumok jöttek létre Graz, Bécs, Olmütz, Prága, Fulda, Augsburg, Dillingen, Braunsberg, Milánó, Loreto és a svájci Fribourg városában. A német kollégium után, 1580-ban újjáélesztette Szántó István fáradozása nyomán a Collegium Hungaricumot is, amely a törökök alatt nyögő Magyarország katolikus hitének fenntartásáért alakult meg. Szántó Bécsből elsőként levélben buzdítja Báthoryt erdélyi fejedelemmé választásának évében (1571-ben), és kijelöli a feladatát: „Járj olyan úton, hogy hasznára légy az igen megosztott katolikus egyháznak, a fejedelemségből kiűzött hitet hozd vissza, a csüggedt hivőket támogasd, a hitben ingadozókat erősítsd meg, a tévelygőket vezesd vissza az igazság útjára."16 Szántó és a fejedelem levélváltásával vette kezdetét az a terv, amit a bécsi provinciális sokszor mellőzött, de 1579. október 1-jén Francesco Sunyernal lengyel provinciális segítségével - nyolc jezsuita páterrel és négy szerzetes testvérrel - valósággá vált, ahová 1580. február 20-ra Szántó István is megjött az „olaszokkal". A kolozsmonostori letelepedésüket még azon év október 21-29-én tartott országgyűlés hagyta jóvá. 1580-ban nyitották meg iskolájukat 30 tanulóval. A következő évben már a „kincses városban" találni őket.17 A kolozsvári iskolának 1583-ban 6 tanára és 150-200 tanulója volt. 1585-ben már 230 ifjú tanul. Báthory meglátása, hogy belsőleg kell segíteni a rettentő nagy katolikus paphiányon. Ezt az elvet a katolikus státus urai mindig szem előtt tartották.18
A kolozsmonostori jezsuita kollégium 1585-ben akadémiává épült ki. A jezsuita iskola híresebb lett, mint a protestánsok kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi és gyulafehérvári középfokú iskolái. Sikerük olyan nagy volt, hogy 1588-ban 60 tanulójuk tért vissza a katolikus vallásra.19 1586-ban 20-an, két év múlva másik 9-en kérték felvételüket a jezsuita rendbe. Ezek között volt Pázmány Péter is, a későbbi katolikus reform zászlóvivője.20
Báthory István fejedelem elgondolásában a jezsuiták behívása nemcsak katolikus, hanem országos érdek. Világlátottsággal, európai színvonalón álló műveltséggel, kialakult tanrendszerrel léptek fel, amikor mások csak tapogatóztak. Amikor kiűzik őket, utánuk évtizedekre űr maradt. Többen-kevesebben titokban vagy nyíltan, fenyegetőzés vagy elnézés között továbbra is benn maradtak. Az erdélyi katolicizmus életében olyanok voltak, mint vér a testben, erő az izomban, velő az agyban.21
Ez időben missziótartásra egyedül a ferencesek vállalkoztak, akik csíksomlyói rendházukból egész Székelyföldet bejárták. Évszázados hagyományuk volt. A „ székelyek beosztott szónoka " tisztség fennállott a kolostor alapításától kezdve. Aki ezt a tisztséget viselte, rendszeresen bejárta a vidéket, prédikált és tanította a népet. A „szónok" kellőképpen felkészült személy volt vagy maga a házfőnök.22 Ameddig a csíksomlyói ferencesek hatása elért, katolikusok maradtak. Ellenben ahol a ferencesek klastromai kipusztultak, kipusztult a régi hit is s vele a magyarság jelentékeny része.23 A ferencesek hűséges tagjai úgy Erdélyből mind a Kárpátokon túli részekről a csíki klastromba húzódtak vissza. 1580-ban a somlyói zárdában tartózkodik Madaras Tamás, a Havasalföldi Psalterium tulajdonosa. Ez az 1364-ből származó kottás kézirat 124 folio lapján zsoltárokat őriz, ferencesek írták.24 1581-ben a csíki ferencesek és a moldvai magyarok segítségére siettek a jezsuita atyák Ladó Bálinttal az élen. A segítség jól fogott, mert megfogyatkozott a csíki kolostor személyzete és jelentkezett a paphiány.25
A szépen induló kolozsmonostori, gyulafehérvári és nagyváradi jezsuita kollégium életét súlyosan érintette az 1585-86-os pestis járvány. A 45 erdélyi jezsuitából 26-ot ragadott el a fekete halál. Nagyváradon háromból kettő, Gyulafehérváron nyolcból négy, a kolozsvári házban pedig egy hónap alatt 20 esett áldozatul.26 Wujek Jakab, a kolozsvári rektor szomorúan nevezte Erdélyt és Magyarországot sepulcrum jesuitarum-nak. Kolozsvárról augusztus 4-én a csíksomlyói kolostorba menekültek, ahol egy öregembert és két felszentelt testvért találtak, ahol szíves fogadtatásban volt részük.27 Szakolczai Vencel28, a „székelyek szónoka" és a többi páter vidéken volt. A ferencesek a csíki és a gyergyói medencén kívül a Tatros völgyében, Moldvában és a Küküllő felső vidékén misszióztak. A jezsuita atyák somlyói tartózkodásuk idején szintén ezt teszik, aminek nemsokára beérik a gyümölcse: a székelyföldi ifjak a kolozsvári jezsuita kollégiumba vagy külföldi akadémiákra mennek tanulni. A protestáns urak nem nézik jó szemmel a jezsuiták jelenlétét, és Báthory Zsigmond nagykorúsítása kapóra jött, hogy a fejedelmet rávegyék kitiltásukra a medgyesi országgyűlésen (1588. dec. 26). Ekkor Jászvásárra megy négy páter: Rabb Justus, Ladó Bálint, Kurtity Nicolaus valamint Johanes Künig-Schönhovianus, valamint három fráter: Vásárhelyi Gergely29, Joannes Mediomontanus és Udvarhelyi Péter.30 A 16. századi moldvai vajdák többsége lengyel segítséggel került a trónra. Ezek többnyire hűségesek voltak a Báthoryakhoz és a jezsuitákat is támogatták. Különösen Movila Jeremiás31 vajda felesége, Csomortáni Erzsébet karolta fel a katolikusokat.32
A jezsuiták hiányát azonnal megérezték az erdélyi katolikusok, még Csíkban is. Báthory Zsigmond nemsokára feloldotta a tilalmat, és visszatérhettek megóvott iskolájukba. Báthory Zsigmond 1589. dec. 12-én a magyar ferences rendtartománytól sürgősen két-három miséző papot kér a csíksomlyói kolostorba. Megígérte, hogy eltartásukról gondoskodik. Ezt rövid időn belül teljesítette is, mert 32 köböl búzát, 6 hordó bort, 3 tömlő sajtot, 15 jó sertést és 300 darab kősót utalt ki a konventnek.33
1591-ben rövid újjáéledést jelentett Csíksomlyón Báthory Endre vármiai püspök, bíboros személyes látogatása és rendelkezése, akit a Szentszék felé közvetítőnek Zsigmond fejedelem és az erdélyi katolikus urak kértek fel. Erdély apostoli kormányzójaként a trienti zsinat szellemét igyekezett érvényre juttatni: a papok és szerzetesek teológiai képzését, a vallásos nevelés megszervezését, a rendszeres és szervezett igehirdetést, s az evangelizációt akarta előmozdítani.34 Endre bíboros 23 pontban foglalt jelentését Rómában 1591. június 15-én iktatták. Ebben részletesen beszámol a pápának az erdélyi állapotokról, és a bajok orvoslására javaslatot tesz. Minden oka a püspök és a papképzés hiánya. Kérte, hogy az országban szétszórtan élő katolikusok gondozására nevezzen ki egy ferencest püspöknek, aki Csíkban tartózkodjék.
A pápától Somlyóra a 8-10 szerzetes mellé a nuncius útján - ahonnan a jezsuiták jöttek - Krakkóból 6-7 tanult, buzgó, engedelmes, zsolozsmát éneklő, szentségeket kiszolgálni tudó szerzetest kér, akik alkalmasak a csíki nemes ifjak nevelésére: „ad educationem filiorum nobilium apti esse possint". A tanult szerzetesek által akarja a csíksomlyói iskolát megerősíteni és színvonalát emelni.
A szerzetesek beszállítását és útiköltségét Báthory Endre magára vállalta. A somlyói rendház növendékeinek oktatásáról már kezdetben gondoskodott. Ekkorra a csíkiakban megnőtt a szellemi igény az iskola iránt, hatott rájuk a kolozsvári jezsuita kollégium létesítése is. A bíboros intézkedik és meghagyja a katolikus papoknak, hogy egyházi ügyekben a csíksomlyói kolostorban tanácskozzanak. Megbízta Gálfi Pált főesperesnek, aki iránt a papok engedelmességgel tartoznak és előírta számára, hogy évente látogassa végig Csík, Gyergyó és Kászon plébániáit. A ferenceseknek megengedi, hogy az országban alamizsnát gyűjtsenek. A bíboros Gyalu várából 1592. április 5-én a római jóváhagyás alapján körülírja az esperes jogkörét.35
Intézkedésének tudható be, hogy a csíksomlyói kolostor az 1591. novemberi gyulafehérvári országgyűlésen elnyerte az államjogi és országos elismerést és jóváhagyást. Az 1556. évi kitiltó rendelkezést visszavonták: „a csík-székbeli klastrom több odavaló helyekkel együtt, miért hogy onnét eddig is semminemű időkben a katolikus római professio nem találtatott; az odavaló atyafiainak is conscienciájoknak aquiescalására maradjanak azon állapotban, mint eddig voltak". 1593-ban visszaadják a tövisi kolostort.36 Egy 1592-es jelentés szerint Csíkban a ferences atyákon kívül 14 pap tevékenykedik, valamint 3 házas ember, akik nem papok. Iskolai tevékenység mellett népi liturgiát is vezetnek.37 Báthory Endre rendelkezéseinek végrehajtását 1594-ben ellenőrizte. Szelevényi Pál38 provinciális augusztusban visszaállította az erdélyi ferences őrséget és csíksomlyói gvárdiánnak a lengyel csoport vezetőjét, Lubeniczky Valériánt nevezte ki. Megbízta, hogy az Arsengo Jeromos lengyel obszerváns által 1581-ben elfoglalt bakói kolostort a moldvai vajdánál kérelmezze vissza.39 A csíksomlyói könyvtár 16-17. századi állományában nagyobb számban vannak lengyel posszeszorok.40 Lubeniczky41 és társainak jelenléte, a könyvek eredete, kötése és posszeszorai a gimnázium működésére utalnak.
Iskolázás terén irányadó a nagyszombati iskola volt. Oláh Miklós 1554-ben kiadta a nagyszombati iskola szabályzatát: az iskola igazgatója a lector. Ez választja meg a tanítót (al-olvasó), ki tudós, katolikus férfiú, s a mennyire lehetséges, a szabad művészetek mestere legyen. A megerősítés az érsek joga. A tanító tiszte: vasárnaponként az evangéliumot magyarázni s a hittanból előadást tartani; köznapokon magyarázza a latin nyelvtant; olvassa a költők közül: Virgilt, Horáczot, Ovidiust, Terentiust; a szónokok közül: Cicerót és Quintiliánt; a történetírók közül: Liviust, Sallustiust, Caesart. Ezenkívül tanítja a dialektikát, retorikát, számtant »és a többi szabad művészeteket«. Hetenként legalább egy írásbeli feladványt ad a tanulóknak, hogy magukat a költészetben és prózában is gyakorolják: szónoklati és vitatkozási gyakorlatokat is rendez. Ünnepeken s vasárnapokon egyházi öltönyben jelenik meg az isteni tiszteleten az egész tanuló ifjúsággal; köznapokon felváltva az ifjúság negyedrészét vezeti misére. Külön énekmester (succentor) tanítja az egyházi éneket.42
A rectort vagy lector scholaet erkölcsi jó bizonylata alapján nevezték ki. Feladata és hatásköre a tanítás megszervezése tartozott. A rector seniort viszont választották, ő volt az iskolai esküdtszék elnöke, az iskolai rend őre, feladata továbbá a rektor tekintélyének védelme, a tandíjak beszedése, a közvagyon kezelése, a járandóságok igazságos és méltányos kiosztása.43 Az egyik csíksomlyói senior rector nevét megőrizte a ferences könyvtár. 1594-ben Szentdomokosi Miklós „senior rector" jegyezte be nevét D. E. Pamphili: Egyháztörténet c. kötetébe, amely szerint ő volt a könyv használója.44 Ez a szövegtanú egymaga is azt a fontos eseményt őrzi és erősíti, hogy elkezdődött már a csíksomlyói kolostorban a világi ifjak magasabb színtű oktatása. Innen kerülnek ki a „deákok" mint tanult emberek, és töltik be a vidék iskolamesteri, tanítói, kántori, jegyzői, egyszóval licenciátusi tisztét. 1598-ból ismerjük Lőrinc csíkszentsimoni scholamestert, az 1600-as évek elején névleg ismertek a csíkszentkirályi, karcfalvi, csíkszentmártoni, csíkszentgyörgyi, fitódi iskolaigazgatók.45
Az ének- és zenetanítás e korban fontos része az iskolai oktatásnak. A csíksomlyói iskola működésének belső bizonyítéka a ránk maradt népének felbecsülhetetlen gazdagsága. A trienti zsinatot követően a gregorián ének és a strofikus népének használata a ferences hagyományban folytatódik. A 16-17. század fordulóján a szerzetesi iskolákban módszeres ének- és zenetanítás folyik. A ferences stílusú mise- és litánia-kompoziciók, antifonák és egyéb tételek legkorábbi ismert forrása KÁJONI János kéziratai. Az erdélyi ferencesek egyházzenei műveltségéről, annak szoros felvidéki kapcsolatairól és az egész erdélyi egyházi énekgyakorlatra kifejtett hatásáról, valamint vezető személyiségéről művei és munkássága alapján nyerhetünk betekintést (Cantus Catholici, Organo-Missale, Cantionale Catholicum).46 A Cantionalét kotta nélkül írta, arra külön megírta a kottát. A Cantionale szöveget közöl, mert a dallam a nép fejében és szívében volt jobban, mint a papíron. KÁJONI maga, elődei egy évszázaddal korábban, növendékei és a többi használói, mind orgona kísérettel adták elő annak énekeit. Ez a zenei kincsünk nem élne, nem maradt volna meg schola és énektanár nélkül.47 KÁJONI gyűjteménye, a Cantionale Catholicum 820 énekkel fémjelzi népi énekkultúránkat.48
Az első ismert csíki énekeskönyvet - Jancsó Benedek-kódex - csíkszentkirályi és rákosi iskolamesterek (Petri András, Petri András György, Réti János és még négy ismeretlen kéz) írták 1630-1663 között, s áll 217 magyar énekből, 9 himnuszból. Ez az énekes könyv KÁJONI forrása volt. Ennek folytatása a Mihál Farkas gyűjteménye (1670-1699) és a Bocskor-kódex (1716-1739 közt íródott). Mindezen érték megteremtője a székely lélek, mely épített románkori templomot, s azt csúcsívekkel újította fel, eldugott falvaiba freskókat festett, szárnyas oltárokat készített, s nem hagyta el a művészi templomok legfőbb kiegészítőjét: az orgonát és az éneket. Így mentette meg papjai, szerzetesei, iskolamesterei által az ősi magyar kincseket.49
Bethlen Gábor fejedelem 1614. évi katonai összeírása szerint Csíkszékben 48 helységben 50 „deák"-ot vettek lajstromba. Ugyanitt I. Rákóczi György 1643. évi katonai összeírása szerint 65 olyan személyt jegyeztek fel, akiknek kijárt a „deák"-i állapot feljegyzése, 5 helységben említenek olyanokat is, akik „pappá lettek", 3 helységben olyanokat, akik „Scholaban tanulnak".50
A csíki művelődés ápolásáról így emlékezik meg BENKŐ József a Trans-silvania specialis-ban: „az alsó fokú iskolákon kívül a művelődést ápolják a csíksomlyói szemináriumban és iskolákban a reformált Ferenc-rendi atyáknál. .. Végül megjegyzendő, hogy az Appr. I. 1, 5. szavait, amelyek a csíki iskolai kollégiumról szólnak, erre a gimnáziumra vonatkoztatom."51
A csíki nemes urak sem ültek tétlenül, akik igényüket megfogalmazták, hamar felhúzták az iskola faépületét. A plébániai iskolák helyben és vidéken működnek. Azok tanítóit Somlyón képezik ki. A kolostor oktató-nevelő tevékenységét segíti a 32 konfráter és Báthory Zsigmond évi adománya. Báthory Endre bíboros, fejedelem Kolozsvárt 1599. június 22-én kelt levelében engedélyt ad a csíki ferenceseknek, hogy az országban szabadon, békésen járhassanak a katolikus hívek lelki gondozása és alamizsnagyűjtés végett.52 A Báthoryaktól nyert engedmények később támpontul szolgáltak a katolikus státus uraknak, hogy jogaikat a református fejedelmek előtt valamilyen formában védjék. Báthory Endre intézkedései nem múltak el nyomtalanul, főleg a kollégiumi iskola, mely a székely ifjakat felvértezte kellő tudással, hogy tanulmányaikat külföldön tudják folytatni.
XIII. Gergely pápa (1572-1585) az olmützi papneveldét azzal a szándékkal hozta létre (1573-ban), hogy ott tanulhassanak a protestáns országok ifjai. Olmütz (Alamóc) magyar ifjakat is fogadott. V. Pál pápa (1605-1624) úgy rendelkezett, hogy amíg az erdélyi egyházmegye saját papképzéssel nem rendelkezik, addig két erdélyi ifjú Olmützben készüljön elő a papságra.53 A keletporoszországi braunsbergi pápai kollégiumban az alapító XIII. Gergely rendelkezése értelmében erdélyi ifjak számára is voltak ingyenes alapítványi helyek, amit elég sűrűn igénybe vettek. A Báthoryak korában számos erdélyi növendéket találunk, akik azután visszatértek hazájukba, mások meg a lengyel királyi udvarban és Báthory Endre bíboros, ermlandi püspök körében helyezkedtek el.54 SZABÓ Miklós: A csíkszékiek egyetemjárása 1918 előtt című tanulmányából kiemelem az 1591-1593-ban külföldi egyemre beiratkozott csíki diákok nevét.55
Boldogasszonyi Ambrus56 székely, 1591. aug. 3-án iratkozott be a jezsuiták braunsbergi kollégiumába, ahonnan fegyelmezetlensége miatt 1593. február 8-án távozott.
Lázár Balázs57 székely, 1591. augusztus 1-jén iratkozott egyetemre Braun-sbergben. 1594. november 6-án Vilnóban belépett a jezsuita szemináriumba. Később hazatért.
Szenttamási András58 székely, 1591. aug. 1-jén iratkozott be Braun-sbergben59 a jezsuiták kollégiumába. 1593. április 1-jén hazatért.
Szentmártoni Miklós60 erdélyi, 1592. augusztus 22-én iratkozott be Ol-mützben a jezsuita kollégiumba. 1592. október 14-15-én az olmützi egyetemre iratkozott. 1598. július 4-én indult haza.
Szentandrási István61 Csíkmadéfalván született, Csíki István néven is említik. Bécsben bölcsészetet és kánonjogot tanult. Csíki István (1570-1630) életútjában írja, hogy a somlyói ferenceseknél járt iskolába 1590 előtt. Ő is ferences lett, és innen ment Bécsbe filozófiát és jogot tanulni. 1593-ban teológiai tanulmányait Samborban fejezte be, és azon évben pappá szentelték. 1606. november 30-án a római Szent Apollináris templomban szendrői62 c. püspökké szenteltetett, 1607-től 1611-ig püspöki helynökként Csíksomlyón, Moldvában és Erdélyben működött.63 1608. december 25-én két fejedelmi biztos - ruszkai Kornis Boldozsár és Forró György pap - jelenlétében Csík, Gyergyó, Kászon papságával közös zsinatot tartott Gyergyószentmiklóson és egyezséget kötöttek.64 1630. február 20-tól veszprémi püspök, de még azon ősszel elhunyt.
Fejér (Feir) János65 Csíkszentléleken született. 1594. október 31-én iratkozott Bécsben a jezsuita kollégiumba. 1603-ig tanult Grázban. 1595. december 24-én a jezsuita rend tagja lett. 1610. november 21-én halt meg Felső-Magyarországon, missziós küldetése idején.
A csíksomlyói gimnázium magasabb fokozatáról tanúskodik a bécsi, a braunsbergi, a grazi és az olmützi egyetem, ahová felvették a Csíksomlyón végzett, névleg ismert csíki ifjakat. Báthory Endre rendelkezése előtt, de főleg utána a csíksomlyói rendház teljesítette az oktatásra, nevelésre vonatkozó feladatát, mert ez a hat ifjú csakis munkálkodásuk és irányításuk által juthatott ki a bécsi, a grazi, az alamóci és a braunsbergi akadémiára.
Az iskolát szolgálta a kolostor könyvtára is, amely Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb középkori egyházi gyűjteménye. Kéziratos könyvei és a fennmaradt ősnyomtatványok tekintetében, a sok dúlás ellenére egész Erdélyben csak Kolozsvár és Szeben összesített ősnyomtatványai előzik meg Csíksomlyót.66 Művelődéstörténeti értéke, hogy a csíksomlyói könyvtár saját régi állományán kívül, több megszűnt magyarországi és erdélyi rendház középkori eredetű köteteit is megszerezte és megőrizte.67
A fent említett tények és belső bizonyítékok alapján állíthatjuk, hogy a világi ifjak részére 1591/92-ben megszervezett középfokú iskola működött Csíksomlyón és felkészítette növendékeit arra, hogy azok külföldi egyetemeken tudják folytatni tanulmányaikat.
A csíki konvent és gimnázium Báthory Endre után
Báthory Zsigmond uralkodása idején megerősödni látszik a katolikus élet. 1598. május 1-jén kiadott alapító levéllel a püspökséget helyreállította. Püspökké Naprágy Demetert tette, aki jövedelmi forrásul Gyalut kapta, és kancellárságot is viselt, ami persze püspöki teendőiben hátráltatta. Erdély és Magyarország egyesítésének volt a híve, s emiatt 1601-ben száműzték. Zsigmond megoldása nem vált be. Vele a püspökség is megszűnt az erdélyi fejedelemség alatt.68 Báthory Endre bíboros mint erdélyi fejedelem 1599. június 22-én a csíki ferenceseknek engedélyt adott a tartomány bejárására.69 Halála után a kiszámíthatatlan események egymást követték. A történelmi események pusztító hatással voltak a kolostor és kollégium sorsára. 1600-ban Mihály vajda katonái fosztották ki. Állapotát szemlélve Básta György 1602. aug. 29-én elrendeli, hogy a somlyói kolostornak évente 10 mázsa vasat utaljon ki a csíki vashámor. Ugyanakkor utasítja az erdélyi dézsmák bérlőjét is, hogy a kolostor élelmezésére alamizsnaként évente 32 köböl búzát, hat hordó bort, három tömlő sajtot, 15 ölhető disznót, 300 darab kősót utaljon ki. Ha sajtot vagy disznót nem adhatnak, akkor fizessék ki minden disznót 3, a tömlő sajtot 4 forinttal.70 A kősót Bethlen és Rákóczi is kiutalta.
1601-ben és 1603. július elején Székely Mózes katonái feldúlták a csíki kolostort, és néhány szerzetest kardélre hánytak.71 A ferencesek Bakóba, a jezsuiták is Moldvába menekültek és egy részük ott missziózott. Mihelyt az állapotok javultak, visszatértek Erdélybe. 1603. június 9-én Toroczkai Máté unitárius szuperintendens vezetésével a felizgatott csőcselék gyilkolva, verekedve kiűzte Kolozsvárról a jezsuitákat, kollégiumukat lerombolta. Ez mérhetetlen kárt okozott a magyar szellemi életnek, hogy nem fejlődhetett a felsőfokú oktatás, és újra csak a semmiből kellett elindulnia. Mióta a kolozsvári jezsuita egyetem 1603-ban elpusztult, Magyarország területén nem működött felsőfokú tanintézet. Ezen a hiányon igyekezett segíteni Pázmány Péter a nagyszombati egyetem megalapításával (1635).72
A jezsuiták 1605-től világi papnak öltözve, megeresztett szakállal és bajusszal tovább működtek katolikus nemesek oltalma alatt. A lelkipásztori munka mellett gondjuk volt a papi utánpótlásra is. Pápai felhatalmazásuk volt arra, hogy azokat az ifjakat, akiket méltónak találtak a papságra, bárhol, bármikor, bármely Rómával közösségben levő püspökkel felszenteltethessék.73
A ferencesek írják 1602-ben Rudolf császárnak kérő beadványukban, hogy személyzetben nem fogyatkoztak meg, még 12-en vannak a csíki kolostorban.74 Basta György alatt nemcsak Erdély, de Csík is a pusztulás szélére jutott 1602-1603-ig. Nagy ínség, pestis, éhség lépett fel. A lakosságnak alig fele maradt életben. A konfráterek száma 32-ről 18-ra apadt. Váradi János, a székelyek szónoka és somlyói gvárdián kiosztotta a kolostor készletét, ami még a fejedelmi adományból megmaradt. Éspedig amíg lisztjük tartott, naponta kétszer süttetett cipókat, osztott ki a kolostor kapujánál várakozó embereknek, elsősorban öregeknek és gyermekeknek.75
Székely Mózes 1603 májusában Toldi István hadvezérét küldte be Csíkba, akik mindent feldúltak, a kolostor kirabolták, a szerzeteseket elverték és megkínozták.76 Székely bukása után 1604-ben a csíki ferencesek visszakérik a királyi biztosoktól az egykori marosvásárhelyi és udvarhelyi ferences kolostorokat. Csak az udvarhelyit engedélyezték, ahová 1604. szeptember 24-én Kornis Boldizsár főkapitány vezette be a Csíksomlyóról jövő Lubeniczky erdélyi őrt a népes ferences családdal. György atya lett a főnök, vele négy rendi növendék és egy testvér.77
1605-ben Csíksomlyóra visszatér Angyalosi Lajos78 bakói gyóntató, Lubeniczky Valérián, Szederjesi Mihály. Ott van a két sziklaszilárd oszlop: Váradi János és Váradi Gáspár.79 A csíksomlyói kolostorban van élet, de sorvasztása elkezdődött. Valamilyen oktatás folyik Csíksomlyón a vérzivataros évek után, mert Nagyboldogasszonyi István, erdélyi nemes ifjú, 1605. februárjában be tudott iratkozni az olmützi akadémiára.80
Az ország fogságában
A 16. században mindenkinek szabadságában állt, hogy a havasalföldi vagy a moldvai vajda szolgálatába álljon, és ha valaki valahonnan Székelyföldre akar jönni, az is szabad, erővel ki nem vethetik. Az első kivándorlási tilalmat a lécfalvi gyűlésen hozták 1600-ban: „soha senki a két Oláhországba fejedelem és ország híre nélkül szolgálni ki ne mehessen; ha ki elmenne, fejét és jószágát elveszessze". 1609-ben Kolozsvárott már a határok őriztetését határozták el. 1612-ben Szebenben a határok szigorúbb őrzését, vigyázását parancsolták meg.81 Majd azokat engedik ki, akiknek „uruktól jó és helyes levelek lészen, szabados elmenetelek és bocsáttatások felöl".82 Mindezt a szigorítást megtetézi a katolikusok ellen irányuló tilalom, ami ellehetetleníti az ifjak külföldre menését vagy hazatérését. Da Sonnino konventuális ferences 1634-ben magyarországi és erdélyi misszióra kapott megbízatást. Telegdy János érseknél időzött Nyitrán, mert Erdélybe nem tudott bejutni. Itt találkozott Csáky László száműzött gróffal és tőle érdeklődött: „ lehetséges-e bejutni Erdélybe. Azt felelte, hogy vakmerőség lenne belépni oda valamelyik nemes úr vezetése nélkül; hogy az eretnekek vagy a rablók már az első nap megölnének".83 A vallási türelem terén később sem volt előrelépés. Péterfia Miklós erdélyi ferences növendék 1643-ban azzal indokolja római felszentelését: „otthon nincs szentelő püspök, a plébániák üresek, a szószékek némák, aki fölszenteléshez akar jutni, annak sok és veszedelmes utat kell megtenni".84 Azt is tiltották a protestáns rendek, hogy a katolikus ifjak külföldi jezsuita iskolákban tanuljanak. Ferdinánd követei Rákóczi Györgynél azt is szorgalmazzák: engedje meg a katolikus fiataloknak, hogy Bécsben a jezsuitáknál tanulhassanak. A császár óhaját az 1643. ápr. 24-i országgyűlésen tárgyalják, de nem teljesítik.85 Simándi István választott püspök tájékoztatójában írja: nagy szükség lenne papokra. Jelöltek volnának, de nincs, aki felszentelje.86 1647-ben Bandini érsek, Moldva apostoli adminisztrátora Rómába jelenti, hogy nem mehetett Erdélybe, mert a helyi törvények tiltják, s mert I. Rákóczi György fejedelem zsarnoki magatartása nem tette lehetővé.87 Az is előfordul, hogy a bosnyák szerzetesek maguk akadályozták a világi papság és így az egyházközségek újra alakítását: aki nem volt hajlandó barátcsuhát ölteni, azt nem voltak hajlandók taníttatni, ill. pappá szenteltetni. Ivan Lilich 1632-ben panaszolja, hogy három fiatalt felkészített a papságra, amikor a szerzetes-püspök elé járultak, azt követelte tőlük, hogy legyenek szerzetessé. Az egyik nem volt hajlandó, erre a püspök magából kikelve elkergette: „Menj, keress magadnak feleséget".88
Bocskai István uralma kezdetén, önhatalmúlag kitiltja a jezsuitákat, elveszi a székesegyházat, és ellenszenvvel viseltetik a katolikusok iránt. Egyes városokból kitiltja a katolikus papokat. Váradi János Báthory Endrétől kapott salvus conductusszal a zsebében (oltalomlevél) végigmissziózza a Székelyföldet és a moldvai magyar falvakat.89 Bocskai utóda, Rákóczi Zsigmond csak annyit tesz a katolikusok felé, hogy a ferencesek szerzett jogait elismeri. Mentegető levelében elismeri, hogy minden eltiltás a katolikus hit ellenségeinek kérésére történt.90
Báthori Gábor (1608-1613) fejedelem színleg katolikusnak mutatta magát. Előre megegyezett a hajdúkkal, hogy ha beviszik az Erdélyi Fejedelemségbe, akkor ő Nagy András hajdúkapitányt Erdély második emberévé teszi, a kálvinista vallást támogatja, a többit kiirtja.91 A bécsi udvar felé az ellenkezőjét ígérte. Az ország előkelőivel a hajdúk ellen szervezendő védekezésről tárgyalt. Egyszerre alkudozott a császárral és kereste a törökök kegyét. Mihelyt fejedelem lett, nyilvánvalóvá vált mindenféle kétszínűsége. Nem rendelkezett uralkodói erényekkel. Kicsapongó természete és a valóság nem ismerése vezetett bukásához. Tanácsosai azt tárták eléje, amit ő hallani szeretett volna.92 Erkölcsöt, törvényt, és tisztességet nem ismerő zsarnok lett csakhamar, ami nemcsak általános megbotránkozást, hanem elégedetlenséget is keltett. A családokat mindegyre meggyalázta, szeszélyessége miatt az ország belső békéje teljesen felfordult. Az általa üldözött, mellőzött főurak majdnem mind katolikusok voltak.93 1610 márciusában összeesküvést szőttek ellene. Mihelyt ez kitudódott, Kornis Boldizsár székely főkapitányt - akit Báthori férji becsületében megsértett - társaival együtt elfogatta és kivégeztette. Ezt követően került sor az 1610. március 25-i hírhedt besztercei országgyűlésre, amikor a rendek „úgy tapasztalták, hogy a katholikus papok is misceálták magukat e practicában és alattomban az foveálták", ezért a katolikusokat országosan megbüntették. Korlátozták a katolikus papok működését és kimondták, hogy senki szerzetes lábát Erdélybe be nem teheti. Megszüntették a szerzetesrendek klastromait és kollégiumait. A jezsuitákat kiüldözik, még a nemesek udvarában sem tartózkodhatnak. Felszólítják Ladó Bálintot, Csíki Szentandrási István püspököt, Koppányi Mátyás diakónust stb. az ország elhagyására. Ha pedig szerzetes jönne be, az 1588. évi törvény alapján, bárki megfoghatja és megbüntetheti. A katolikusoknak püspökük ne legyen.94 Ezzel egy időre az erdélyi katolikusok sorsát megpecsételték, de a legszörnyűbb, hogy ezzel a törvénnyel a moldvai magyarságot végképp magára hagyták, idegenek kezére adták.
1610-ben a csíksomlyói házban öt ferences van: Váradi Gáspár őr, házfőnök és szónok; Váradi János95, Kecskeméti Ambrus és Szederjesi Mihály atyák, valamint egy laikus: Jászberényi Péter.96 Az erdélyi, a hódoltsági és moldvai misszió végett a kolozsvári jezsuiták és az ott lakó ferencesek állandó kapcsolatban vannak Csíksomlyóval. Erről a közös missziók és a csíki diákok kolozsvári jelenléte tanúskodnak. A jezsuiták 1610-es kiutasítása után Karánsebesen licenciátus „képzést" folytatnak. Páterek csekély száma miatt a csíksomlyói gimnázium is csak licenciátusra, deákságra, félpapságra készíti fel azokat, akik egyházi szolgálatra vállalkoznak.97 Iskoláikból kikerülő fiatalokat bíznak meg tanítással. A ferencesek előnyben részesítették a nőtlen férfiak szolgálatát, mert magukkal vihették laikus testvérként a missziókba. Ha alkalmasnak bizonyultak és készség is volt az illetőkben, ajánlották papszente-lésre.98 Az 1611-es nagyszombati tartományi zsinat életrevaló eszmét pendít meg, amikor felhívja a papokat, hogy a katekézis sikere érdekében vegyék igénybe jóravaló világi emberek segítségét.99 Ekkor alkalmazták az énekes hittant, majd 1629-től a családi katekézist.
1612-ben Csíki István erdélyi püspök és mindazon katolikus urak, akik az aposztata fejedelem miatt elmenekülni kényszerültek, kérik Borghese kardinálist, Placido de Mara bécsi pápai követet, hogy visszatérésük végett járjon közben értük a pápánál, mert ha nem, a fejedelem elveszti, és pogányok kézére jutatja Erdélyt.100 V. Pál pápa bécsi követén keresztül válaszolt Csíki István erdélyi püspöknek: megígéri, megtesz mindent, hogy II. Rudolf császártól és Miksa főhercegtől segítséget kapjanak és visszatérhessenek hazájukba.101
Közben Bethlen Gábor, fejedelmi tanácsos, a székelyek főkapitánya is a törökhöz menekül. A hódoltsági részen találkozik Vásárhelyi Gergellyel és egykori iskolatársával, Színi István jezsuitával, akik Pécs, Szeged, Makó, Belgrád és Temesvár közt végezték lélekmentő munkájukat. Bethlen, a leendő fejedelem megígérte, hogy a jezsuitákat visszahívja Erdélybe, a katolikusokat védelembe veszi. 1612 karácsonyát együtt ünnepelték Belgrádban, Bethlen részt vett Színi prédikációján. Ennek hatására azt ígérte, hogy megtér.102 Bethlen 1613-ban többször meglátogatta a jezsuitákat. Értékelte felkészültségüket és a szegény magyarokért végzett munkájukat. Színi augusztus 7-én kelt levelében beszámol, hogy találkozott Bethlen Gáborral, aki rendkívül szívélyesen fogadta, és fontos dolgokat mutatott neki. Két képet ajándékozott neki és egy Magyarország történetéről szóló könyvet. Bethlen pedig egy Báthori Gábor és a császár közti egyezség szövegét adta át neki.103 1613. október 3-án Bethlent 80 ezer fős török-tatár sereg kísérte Gyulafehérvárra, hogy megszerezzék neki Erdélyt. Szkender pasa parancsára a fejedelemség politikusai ötnapos határidőt kaptak a választásra, és ez elégnek bizonyult, hogy október 23-án már Bethlen Gábor legyen Erdély fejedelme.104 Novemberben az új fejedelem, ígéretéhez híven (mert el akarja hitetni, hogy megengedi a lelkiismereti szabadságot, s így megnyerje a száműzött katolikus urakat), meghívja Színit Erdélybe.105 Az 1615. szeptemberi országgyűlésen a császár és király megkeresésére eltörölte elődjének 1610. március 25-én, Besztercén hozott rendelkezését, amely erősen megnyirbálta a katolikusok jogait.106 A belgrádi jezsuita házfőnök 1616. aug. 15-én kelt levelében írja, hogy maga az erdélyi fejedelem jött el s vitte magával Színit.107 Ferdinand Alber tartományfőnök a római elöljárónak írja: Színi Gyulafehérvárra ment a török követ társaságában. Bethlen Gábor azt nyilatkozza róla: „Si Jesuitae omnes tales sunt essent, non essem contrarius, quo-minus in Transylvania menerent."108 A római rendfőnök szeptember 29-én a belgrádi házfőnöknek így számol be: Színi csodálatra méltó dolgokat végez Erdélyben.109 Gyulafehérvárt a fejedelem közbenjárására olyan házat kapott, ahol iskolát is tarthatott fenn, szőlőket kapott adományba, s haláláig a fejedelmi udvarból kapott ellátást. Vásárhelyi Gergely jezsuitát Kolozsmonostorra vitte, ahol templomot építettek és iskolát nyitottak.110 A jezsuiták történetírója szerint Bethlen Nagyszombatból két jezsuitát maga vitt Fehérvárra. Monostorra két jezsuitát engedett be, akik ott újból megnyithatták iskolájukat és 1653-ig tanítottak. A fejedelem Színi és „az Catholica Religion levő Statusok" kérésére megengedte két jezsuitának - Bujtul Györgynek és Makó Istvánnak -, hogy Karánsebesen, ahol a Báthoryak korában is laktak, missziótelepet szervezhessenek. E helyen különösen a románokra voltak nagy hatással.111 Bethlen az első pillanattól került minden összeütközést. Minden tettét politikai megfontolásból cselekedte. Az uralkodásra sajátos módszert dolgozott ki: hatalmát nem alattvalóival szemben, hanem az övék mellett szervezte meg. Az országgyűlés összetételében egyharmada választott tag, kétharmada a meghívottakból és tisztségviselőkből állt. Ez utóbbiak a fejedelemnek köszönhették a megjelenés jogát. Ezért nem kellett belső ellenzékieskedő országgyűléssel bajlódnia. A kialakult adózási rendszerhez nem nyúlt. Így biztosította a maga gyors döntésekre képes, mozgékony hatalmát.112 Közben a csíki katolikusok közé is éket akar verni. 1615-ben Csíkszereda mezővárost jobbágysorba dönti, rokonának, hidvégi Mikó Ferencnek adományozza.113 Amikor meghalt a csíki esperes, akkor elmaradt a választás. A papság körében fejetlenség uralkodott. A fejedelem megfenyegette őket azzal, hogy „ha nem kap püspököt vagy vikáriust, akkor másokkal tartat fegyelmet". Az esperes javait 1624-ben Mikó Ferenc lefoglalta.114 A fejedelem beváltotta ígéretét, mert az esperes javait az arianus csíki kapitánynak adta.115
Bethlen fejedelemsége alatt indul el a „vikárius intézmény". A püspökség tényleges helyreállításáig a vikáriusok - akiket a fejedelem megerősített tisztségükben - fogták össze a katolikusokat. Általános helynöki megbízatásuk mellé a fejedelmek támogatásukat is megadták, szükség szerint igénybe vehették az állami karhatalmat rendelkezéseik végrehajtására.116
A katolikus tanácsurak közbenjárására Fejérdi Márton szepesi kanonokot, akit személyesen ismert és arra valónak tartott, 1618. május 2-án vikáriussá és esperessé nevezte ki, hogy az erdélyi katolikusokat összefogja és irányítsa. Politikai meggondolásból így akarta útját állni annak, hogy a magyar király apostoli jogára hivatkozva valakit Erdély püspökévé nevezzen ki.117 A fejedelem Fejérdinek házat is adományozott, amit Színi az iskola számára megszerzett és nagy nehézségek árán megtartott. Iskolájában mintegy 100 diák tanul. Iskolamesternek Bujtul Györgyöt tette meg. Színi másfél év alatt ötször volt Kolozsváron és környékén. Ott egy jezsuita növendéket talált, aki Telegdi Miklós beszédeit olvassa és prédikál. 1617 nyarán118 a fejedelemi hadakkal vonuló katolikus urakat elkísérte Háromszékig, majd Csíkba látogatott, ahová nagyon kellene egy vikárius és az iskolákra felvigyázó iskolamester.119 Kiemelte, hogy Nagyboldogasszonyban (Csíkkarcfalva) a hívek örömmel fogadták, mert az a rémhír terjedt el, hogy a katolikusokat a törökök közé akarják vinni. Isteni gondviselés folytán egy csodálatos fény jelent meg a Krisztus képe fölött, majd a templomban várakozók fölött körözve eltűnt.120 Színi Csíksomlyóról nem tesz említést. Plébániákat látogatott, tanított, misézett. Amint korábban Csíki István püspök, most ő is megpróbált iskolákat felállítani. Hat plébánián megszabta a tanítás további módját. Püspökre egyelőre nincs remény, mivel a moldvai121, aki a fejedelemtől engedélyt kapott, hogy Erdélyben is vizitáljon, meghalt.122
Bethlen Gábor hatalma megerősödött. Ezt azzal tudatta, hogy aktívan bekapcsolódott a harmincéves vallásháborúba. 1619-ben a Rákóczi György kapitány vezette hajdú sereget Felső-Magyarországba küldi. Ezek a katolikusokkal mindenhol kegyetlenkednek. Szeptember 7-én Kassán halálra kínoztatott három katolikus papot: Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuitát, Körösi Márk esztergomi kanonokot. A szakolcai ferences kolostort feldúlták.123 Bethlen viszont Kassa főkapitányát, Dóczyt börtönbe vetette, ott is halt meg hamarosan. A katolikusoknak halált osztogattak a felszabadítás nevében. Pázmányt és a jezsuitákat száműzték, a katolikus egyház javait a végvárak katonaságának eltartására lefoglalták.124 Erdélyben is érezhető volt a protestánsok szertelensége. Erről a történészek hallgattak. Elsőként SZEKFŰ Gyula ismerte el.125
Ha komolyan vizsgáljuk a Báthory Endre halála és Bethlen Gábor trónra lépése közti időszakot, akkor a csíksomlyói kolostor és gimnázium hányatott sorsát megértjük, s mindemellett meglátjuk a szerzetesek munkájának eredményét is. Mihelyt alkalom nyílt, akkor növendékeiket külföldi akadémiákra küldték, bár visszafogadásuk az országgyűlés határozatai miatt bizonytalanná vált. Az erdélyi ifjak részére Szentandrási István választott püspök V. Pál pápától a bécsi kollégiumban két-két alapítványi helyet szerzett. Ennek a kiváltságnak tulajdonítható, hogy 1614-ben Schrader Henrik és 1615-ben Somlay János az intézetbe léphetett. Schrader Pozsonyban telepedett meg.126
Somlyai Miklós1271615-ben Gyöngyösön beöltözött. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait a következő évben ott létesült rendi főiskolán folytatja.128 Rajta kívül még 5 csíki ifjúról tudunk, akik a kedvező széljárást kihasználva, 1615 és 1616-ban külföldi gimnáziumba és egyetemre iratkoztak. Somlyai Miklós Somlyóra csak álöltözetben tudott visszatérni.
Somlay (Semlay) János129 1615-ben a bécsi kollégiumba megy. 1618. dec. 22-én alszerpappá, 1619. február 23-án szerpappá, 1619. március 16-án pedig pappá szentelték Bécsben. Erdélybe nem térhetett vissza.
Tusnádi András130 Erdély, székely, 1615. február 12-én Olmützben a gimnázium negyedik osztályosa (syntaxista).
Somlyói Péter131 erdélyi lófő, 1616. március 2-án Olmützben iratkozott akadémiára. A Szentandrási-féle zsinati egyezség egyik aláírója 1618. dec. 25-én, mint delnei pap.132
Szentmihályi Ferenc133 erdélyi székely, 1616. február 12-én iratkozott Olmützben, a gimnázium hatodik osztályába.
Szeredai Márton134 csíkszeredai lófő, erdélyi, beöltözött 1615-ben. 1616. március 2-án beiratkozott az olmützi gimnázium hatodik osztályába. Csíksomlyóra csak álöltözetben tudott bejönni. 1646-ban somlyói gvárdián. Torján lelkészkedett. Csíksomlyón hunyt el 1647. január 7-én.135
Elalél a csíksomlyói kolostor
Bethlen 1617-ben kiállított adománylevelében a csíksomlyói kolostor gvár-diánjaként Váradi Jánost említi. Vele egy időben Csíksomlyón tartózkodik Váradi Gábor örökös gvárdián és Szederjesi Mihály atya.136
Az 1622-ben tartott szakolcai káptalan már csak két felszentelt atyáról tud Csíksomlyón: Váradi Gábor gvárdiánról és Remeteházi András atyáról, akik öregek.137 Remeteházi András138 1592-1595 és 1616-1622-ig definitor, utána lejárt Nyújtódra és Esztelnekre. 1640-től zabolai gr. Mikes Kelemennél volt udvari káplán, és onnan gondozta Zabolát és környékét. Itt halt el 1646. január 5-én.139 A magas korú Váradi Gáspár végelgyengülésben, karosszékben ülve 1624-ben elhunyt. Ezzel a csíksomlyói kolostor árván maradt. Egy öreg vak testvér maradt az üres kolostorban. Ez az egyetlen testvér képviselte az egész Ferenc-rendet helyben és Erdélyben.140 A templom mégsem maradt zárva, mert a harmadik rendi nővérek gondozták.
A somlyói kolostor és iskola sorsa ez időben úgy nézett ki, hogy Váradi Gábor házfőnök halálával bezárult. A jezsuita rend 1624-ben megjelent évkönyve részleteket közöl Színi atya 1623-ban írt jelentéséből. Többek közt kiemeli, hogy a székely papok erkölcseinek megjavítására vizitátor szükséges. Ugyanakkor iskola létrehozásán is gondolkoztak, hogy magasabb tanulmányokra készítsék fel az ifjakat, de lemondtak róla: „Scholas cogitabamus, ex quibus ad altiora studia prodiret iuventus, sed operae precium non videtur, nam multi ex iis vana sua somnia secuti populum post se traherent, et haec de Siculorum statu."141 Ez időben minden székely falunak, egyházközségnek iskolája van. Ezzel az ellátottsággal még a szászokkal is felveszik a versenyt.142 Különös, hogy a középfokú iskola gondolatát nem támogatják. Valószínű, hogy a papok ismerve a nép szegénységét, azért óvakodnak, és zárkóznak el a megterheléssel járó intézménytől.
A moldvai minoriták mihelyt tudomást szereztek a somlyói kolostor elárvulásáról, kapva kaptak az alkalmon és 1625. február 11-én megjelent a csíksomlyói kolostorban Querini Miklós olasz minorita és Bogulovics (Bogoslavics) András „ál-püspök".143 Ez utóbbi a tergovistei kolostor vélt tulajdonát képező értékes tárgyakat nyugtázva elvitte. Querini maradt, s önmagát somlyói gvárdiánnak titulálta. A visszaélések és károsítások megfékezésére Petki István főgondnok lépett fel. Bethlen Gábor segítségét kéri, és így nemsokára fejedelmi idézővel megindult a vizsgálati per a kártevők ellen. A bírák kihallgatták a tanúkat és megállapították, hogy a bentlakó Querini jelentékeny kárt okozott a kolostornak. A per további folyamata ismeretlen. Petki főgondnok leltárba vetette a kolostor javait, és fegyveresen őriztette. Közben Váradi János provinciálistól sürgősen papokat kér. Mivel nem tud küldeni, ezért a katolikus státus urak Pázmány Péter bíboros segítségét kérik.144
Bethlen Gábor az 1623-ban kötött bécsi béke után és a házassági szándéka idején, némiképpen kedvezett a katolikusoknak. Kemény János egykori történetírója is megírta róla, hogy a hangoztatott „katolizálása" nem volt komoly, hanem csak tettetés.145 Ezt a politikai magatartását megkapóan ecsetelte Nagyajtai Darkó János a Hitterjesztési Kongregációhoz küldött levelében.146
1626-ban VIII. Orbán pápa kivette az erdélyi egyházi ügyek intézését a bécsi udvar fennhatósága alól, és a Hitterjesztési Kongregáció alá helyezte Erdélyt, mint missziós területet.147 Az erdélyi katolikus státus-urak, Pázmány Péter bíboros sürgetésére, a ferences rendtartomány elöljárójánál elérték, hogy 1626. augusztusában benépesült a csíksomlyói kolostor. Pázmány útiköltségre 100 forintot adott nekik.148 Somlyói jelenlétükről tanúskodik a ferences tartományi gyűlés jegyzőkönyve, mely szerint a somlyói házban 8 szerzetes él, 5 felszentelt pap és 3 világi testvér.149 Név szerint ismerjük Váradi Jánost, aki Remeteházi Andrással, Szeredai (Csíki) Mártonnal, Nemső Dániel, Szederjesi Mihály és Szebeni György150 felszentelt papokkal újra életre keltették az ősi házat. A magasabb iskolázásra alkalmas talajt ismét előkészítették, és Somlyón a grammatikai és humanisztikus osztályokat is behozták. Segítségükre voltak Gyulai László, Urai Bonaventúra és Jászberényi Péter szakács testvérek.151 A katolikus státus-urak 1629-ben kisegíteni behívják a bosnyák atyákat. Szalinai István vezetésével misszionáriusként szerepelnek.152 Jelen vannak I. Rákóczi György fejedelem beiktatásán. A marosszéki státus-urak segítségével, törvényileg elismerten 1635-ben Mikházán telepednek meg. A pápa 1640-ben bekebelezte a Szent István magyar királyról nevezett önállósított Erdélyi Őrségbe, de ők az egész Erdélyi Őrséget a boszniai provinciához akarták csatoltatni. Sok makacskodásuk következtében Apafi fejedelem parancsára 1666. augusztus elején a mikházi kolostorból kilakoltatták.153 Minden hibájuk ellenére, jelenlétükkel és munkájukkal hozzájárultak az erdélyi katolicizmus megmaradásához és kibontakozásához.
A katolikus ifjak közül, akiknek hajlama volt tanulni és anyagi tehetségük is volt a magasabb tanulmányokra, miután már az 1642-től keletkezett erdélyi országos törvények a külföldre mehetés szabadságát tanulmányok céljából biztosították, Magyarország és Lengyelország katolikus iskoláit keresték fel.154
Feléled a csíksomlyói kolostor és iskola
Benépesült a csíksomlyói kolostor, és beindult a gimnáziumi oktatás. Ezt alátámasztja az a possessor-bejegyzés, amelyet Diez Philippus: Conciones quadruplices. Venetiae, 1614-ben kiadott könyvének borítólapjára PÁLFI István írt.155 Bejegyzése: „Anno 1630 26. Augusti Reverendi authoris Philippi Diez Lusitani libros quinque in usum collegii Chikiensis dono dedit Stephanus Palfi requisitor Colosmonostorensis, ea tamen conditione, ut vita sua comite reverendus frater Martinus omnium eorum librorum usum capiet. Post excessum vero ex hac vita suum collegio trahant. Orent pro eo." (Csíkszereda, Múzeum Nr. 167.) Magyarul: „Az 1630. év augusztus 26-án a tisztelendő író Philippus Diez Lusitanus öt könyvét a csíki kollégium használatára adományba adta Pálfi István kolozsmonostori requisitor156, azzal a feltétellel, hogy életében tisztelendő Márton157 testvér mindezen könyvek használatával rendelkezzék. Ebből az életből való kimúlása után a Kollégiumé maradjon. Könyörögjenek érte."
Az „ in usum collegii Chikiensis dono" vagyis „a csíki kollégium használatára adományba" és a „collegio trahant" azaz „kollégiumé maradjon" szövegrészből szintén megállapíthatjuk, hogy ekkor már létezett Csíksomlyón a középfokú iskola.
Vizsgálódásunk a csíki kolostori iskolára és egykori növendékeire irányul. Egy iskola működésének szembetűnő igazolása, ha növendékei tovább tanulnak. Csak ennek Erdélyben sok nehézség állta útját. A ferences atyák 1626-ban történt visszatérésük után a Székelyföldön szabadabban mozoghattak. Ők mindig is megtalálták annak módját, hogy eljussanak oda, ahová akarnak, és annak is, hogy növendékeik külföldi egyetemeken nyerjenek magasabb kiképzést. Mivel a magyar növendékek huzamosabb ideig elmaradoztak a külföldi egyetemekről - az 1610-es súlyos tilalmak miatt, Bethlen Gábor háborúi pedig akadályozták kijutásukat -, ezért történhetett meg, hogy a magyar alapítványi helyek, jogok tudata elhalványult az erdélyi katolikusokban. Pázmány 1632-ben a régi jogokat részben felújította.158 Olmützben az erdélyiek jogát 1642-ben Szalinai próbálta felújítani.
A külföldi akadémiák megsárgult lapjai őrizik a csíki ifjak nevét. Köztük voltak olyanok is, aki itthon elkezdett középfokú oktatást külföldön fejezték be, és az ottani az akadémián folytatták tanulmányaikat. 1624 és 1628 között 6 csíki székelyről tudunk, akik Bécsben és Grazban tanultak.
Zavor Gábor159 csíkmadarasi, az erdélyi egyházmegyéből, 1624-ben 25 éves, a Bécsi Pázmáneumban poeta, majd syntaxista. 1628. április 28-án pappá szentelték.
Székely István160 csomafalvi, Gyergyó székből, 1626. május 19-én küldik Bécsbe tanulni. 1628-ban filozófiai magiszter tudományos fokozatért disputált. 1630-1634 között az esztergomi egyházmegyében szolgált.
Csík-Kászoni János161 Nagykászon, Erdély, 1627. február 9-én 22 évesen iratkozott be Grazban. Ez időben 11 magyar tanult Grazban.162 1633-1641 között a fejedelmi nagyobb kancellária írnoka Erdélyben.
Kászoni Miklós163 erdélyi, 1627. április 14-én iratkozott Bécsben egyetemre.
Magyari Mihály164 erdélyi, Csíkszékből 19 évesen, 1627. május 10-én Bécsbe, a Pazmaneumba küldik tanulni a poéta osztályba. 1632-ben a philo-sophia magistere tudományos fokozatot szerzi meg. 1634. március 31-én Bécsben lépett az egyházi rendbe. 1634-től vajkai, 1643-tól győri kanonok, de 1653-ban megfosztják méltóságától és Bezenyébe rendelik plébánosnak. 1655-ben halt meg.
Pálfalvai János165, csíkpálfalvi székely, Erdély. 1626. április 13-án iratkozott be Bécs egyetemére. Előzőleg Nagyszombatban is tanult.166 1626. szeptember 19-én lépett az egyházi rendbe. 1632-től esztergomi kanonok, prépost, 1644-től váradi prépost, 1653-tól leleszi prépost és III. Ferdinánd választott erdélyi püspöke, már felöltötte a püspöki jelvényeket és az országgyűlés főrendi házának tagja lett. 1654-től szepesi prépost, 1656-tól váradi püspök. Szepesen halt meg 1663. április 23-án.167
Bethlen Gábor halála után, Brandenburgi Katalin és Bethlen István rövid egy éves fejedelemsége alatt a katolikusok felszabadulnak és kezdenek megerősödni. 1630-ban a gyulafehérvári országgyűlésen visszavonják a besztercei végzéseket, kimondják, hogy a jezsuiták visszatérhetnek és iskolákat tarthatnak fenn. Ahol nincs a katolikusoknak szabad vallásgyakorlatuk, ott a papok a betegekhez és szükségkeresztelésre bemehetnek.168 Az egyezség azt is megengedte, hogy a jezsuitákat, ha kihalnak, vagy visszahívják őket Erdélyből, másokkal pótolják.169 A katolikusok elvben ugyanazt a szabadságot kapják, mint a protestánsok. Ezzel az erdélyi katolikusok szemében megcsillant a remény.
Nagyajtay170 Darkó János székely pap, a Hittani Kongregáció felállítása (1622) után hét évvel a Kongregáció 1629. júliusi ülésére benyújtotta beszámolóját a Székelyföldön uralkodó állapotokról, és a papképzésre vonatkozó csíki iskola felállításáról.171 A felszentelt pap tudja, hogy mire van szüksége a Székelyföldnek és mit kell tennie érte.172 Mindezt leírta és átadta a kongregációnak. Beszámolója alapján készült kivonatot ismerjük, amelyben ez áll: „Csíkban iskolát kellene nyitni, hogy gondoskodni lehessen az ottani és más székely plébániákról."173
A katolikus élet megerősödése tapasztalható Bethlen Gábor halálát követően. Csíkból folyamatosan 10 ifjú megy a bécsi, az olmützi, a grazi és a római akadémiára tanulni.
Tusnádi Bálint174 Erdély, 1630. október 14-én iratkozott be Bécs egyetemére.
Delnei Balázs175, Erdély, 1633. március 16-án beiratkozott az olmützi akadémiára. 1634. május 4-én a szabad művészetek és a bölcsészet borostyánkoszorúsa lett.
Ménasági Miklós176 magyar, 1635. november 15-én iratkozott be Bécs egyetemére.
Gyergyói György177 1636. március 6-án iratkozott Graz bölcsészeti karára. Született 1608. április 23-án. 1631. november 9-én lépett a jezsuita rendbe Leoben-ben. 1641-1642-ben Karánsebesen, 1643-1645-ben Kolozsmonos-toron szolgált.
Delnei Tamás178 magyar, Erdély. 1636-ban Grazban beiratkozott az egyetemre.
Fodor Mihály179 magyar, csíki nemes, erdélyi székely. 1635-ben Grazban tanult. 1638. augusztus 5-én ugyanott bölcsészetre iratkozott be.
Veres Márton180 erdélyi, csíkszentmártoni. 1620. április 18-án született. 1639. október 24-én Grazban iratkozott be, 20 éves korában. 1640. október 5-én Bécsben lépett a jezsuita rendbe. Gyulafehérváron, majd Kolozsmonostoron szolgált. 1665. január 25-én halt meg.
Szentsimoni György181 erdélyi magyar nemes, Csíkból. 1641. december 30-án beiratkozott az olmützi akadémiára.
Boldizsár István182, szokták Csíki néven is említeni. Csíki magyar, 1641. november 14-én 21 évesen Rómában iratkozott akadémiára. Apja Ferenc, anyja Szántó Anasztazia volt. 1647-ben mint katolikus pap tért haza Csíkba. 1667-ben püspökjelölt.183 1698-ban halt meg.
Ágoston Péter184 1618-ban született Csíkszentléleken. Hazai tanulmányait befejezve, 1638-ban lépett a jezsuita rendbe, majd Nagyszombatban, 1646-tól pedig Bécsben tanult. Ezt követően Pozsonyban és Sopronban tanított. 1650-ben szentelték pappá, ekkor Erdélybe látogatott.185 Szolgált Pécsen, Judenburgban, 1653-54-ben Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Komáromban, Pozsonyban, Nagyszombaton, Kassán, Győrben. 1669. április 23-án halt meg. Több vallásos tárgyú mű szerzője.
1638-ban kelt jelentésében Francesco Leone da Modica konventuális az erdélyi egyházlátogatásáról azt írja: „minden székelyföldi plébánián működik iskola". Fontosabb iskolák: Kolozsmonostor 140, Gyulafehérvár kb. 50, Karánsebes kb. 50, Kisfenes kb. 20 tanulóval. Jelenti, hogy a főúri udvarokban is vannak iskolák. Székelyudvarhelyt 50 gyermek tanul. Míg Csíkban minden plébánián van pap, addig az udvarhelyi kerületben alig akad felszentelt pap: 9 licenciátus látja el a lelkipásztori teendőket. Háromszéken 12 nős papról és 6 licenciátusról tud.186 Da Modica nem látogatott Somlyóra, mert minorita lévén tudta, hogy az obszervánsok nem örülnének látogatásának. Ezt igazolja Petki egy későbbi levele, melyben tiltakozik, hogy a csíki házba olaszokat telepítenek, akik nem tudják a nép nyelvét, de a gyermekeket sem képesek tanítani, akkor pedig minek küldik őket.187
A fejedelemséget hosszabb távra 1630 végén I. Rákóczi György szerezte meg. Trónja biztosítása és a magyar király elismerése végett Pázmány bíboros közbenjárását kérte. Pázmány a kérést teljesítette és arra kérte, hogy az erdélyi katolikusokat ne üldözze, amit a fejedelem ekkor megígért, és részben ehhez tartotta magát. Kovácsóczi István közbenjárására a fejedelem Szalinai Istvánnak és a vele jött ferenceseknek, akik az erdélyi katolikusok vigasztalására jöttek, protectionális levelet ad.188 1635. november 5-12. között „egi egész hetegh mustrala" a székelységet Háromszéken. A fejedelem ezt az alkalmat is felhasználta, hogy gyűlésre hívta a katolikus papságot, és kifejezésre juttatta óhaját, mi szerint örülne, ha a katolikus klérus népével együtt a református vallásra térne. Az összehívott papság azonban hitéhez hű maradt. A fejedelem a háromszéki lustra után Csíkba távozott.189 Közben a hitterjesztési Kongregáció 1634. november 21-én felkérte Pázmányt, hogy vegye gondjaiba Erdély és az egyéb szomszédos területek misszionáriusainak irányítását.190 Ebben az időben izmosodott meg újra a csíksomlyói kolostor, és Mikházán 1636-ban vertek tanyát a bosnyák atyák.
A háromszékiek sem akartak lemaradni a csíki és a marosszéki urak mögött. 1632 és 1638 között Nyújtódon új kolostort alapítanak, és Somlyóról népesítik be.191 Ekkor térnek vissza Haller István támogatásával Fehéregyházára is. A szakolcai tartományi választógyűlésen 1635. június 19-én Terugiai Keresztelő Jánost192 választották meg három évre Szalvatoriánus tartományfőnöknek, aki szerette volna, hogy a szerzeteseket ne a bécsi nuncius, hanem bármely püspök szentelhesse pappá. Támadták azért is, hogy magyarországi és erdélyi missziós papnevelő felállítását kezdeményezte. Ez Szalinai vágya is volt, s örült annak, hogy Terugiai terve szerint Csíksomlyón szerzetesi főiskola lesz és a papi utánpótlás ezzel megoldódna. Számítás szerint a főiskola 40 növendékének anyagi kiadását a kolostor ingatlanaiból és a 28 konfráter szolgáltatásaiból lehet fedezni.
A Hitterjesztési Kongregáció szakgyűlése elfogadta a tervet. Az elnöklő Pallotto bíboros azt tanácsolta, hogy a két intézmény álljon a Kongregáció joghatósága és védelme alatt. Előírták, hogy megfelelő házi szabályok szerint működjenek, és mind lelki, mind a tanulmányi ügyekben legyenek alávetve a mindenkori helybeli gvárdiánoknak. Az intézmények anyagi ügyeit gondnokok végezzék és a gvárdiánnal együtt a fontosabb ügyekről számoljanak be a Kongregációnak. A diákok esküje azonos legyen a pápai kollégiumok esküjével, amely kiemeli, hogy a végzett növendékeknek kötelező lelki-pásztorkodásba menni és plébániák vezetését vállalni. A nagy alapossággal készített tervet azonban, noha a Kongregáció elfogadta, Terugiai távozásával dugába dőlt. A csíki iskola mégis csak létrejött, működött, még ha más formában is, mint ahogy azt Szalinai tervezte.193
Szalinai vikárius hatósági karhatalom kíséretében 1638 elején végiglátogatta a székelyföldi plébániákat. Igyekezett megszüntetni az egyházi életben elharapódzott visszaéléseket.194 Rendszerint magával vitt egy jezsuitát és néhány ferencest, ezek hitoktatást, ájtatosságokat végeztek és prédikáltak. Ő a Rómából kapott kérdőpontok szerint lefolytatta a kánoni kivizsgálást.195 Az egyházközségi vizitációk 17 kérdőpontos beszámolóját Loparai István vitte Rómába, mert bizonyos dolgokat nem akart levélben közölni, hanem mindenről a levél vivője hitelt érdemlőn beszámol.196 Szalinai jelentését a Kongregáció 1638. október 9-én tárgyalta. A Kongregáció döntése négy pontra szorítkozik: az erdélyi ferences őrség visszaállítására, az erdélyi püspökség betöltésére, a papság gyarapítására és papnevelő iskola létrehozására, végül az egyházi felszerelések kiutalására. A legnagyobb volt a paphiány, ezért Szalinai szerzeteseket küldött egyes plébániákra.197
A fejedelmet protestáns tanácsadói a katolikusok ellen ingerelték. Ezt követő jogtipró intézkedések miatt a katolikus rendek és a jobb érzésű katolikus papság határozottan tiltakozott. Az 1640. évi országgyűlésre beadták sérelmeiket, hogy nincs püspökük, bár a többi felekezetnek, még az akkoriban el nem ismert görög-keleti románoknak is van. A jezsuitákat folyton kiutasítják. A katolikus papokat folyton akadályozzák kötelességük végzésében. Ajánlatot tettek, hogy készek három olyan erdélyi vagy magyarországi papot jelölni, akik közül a fejedelem bármelyiket kinevezheti püspöknek. Püspökről, a jezsuiták és katolikus papok járás-keléséről hallani sem akart a fejedelem, mert szeretett volna szabadulni a jezsuitáktól, a ferencesekkel még jóindulatú volt. Megengedte, hogy a bosnyák ferencesek Mikházán letelepedjenek. Az 1640-ben megszervezett Erdélyi ferences őrség őrének a Hittani Kongregáció Szalinai István nevezte ki, aki egyben vikárius is volt.198 Szalinai kérésére a Kongregáció támogatta a hittudományi főiskola létrehozását a csíki kolostorban. Ezért az Örök Városba küldi Szarajevói Marián mikházi szerzetest, az őrség definitorát, hogy tárgyaljon a csíki főiskola megszervezéséről. A Kongregáció Fulgenzio da Jesit hittudományi lektornak küldte Magyarországra és Erdélybe. Csakhogy ő a böjt körüli felfogása miatt még Lósy prímást is magára haragította. Így kapott rendi ajánlás mellett erdélyi missziót és lektori kinevezést Breschi vagy Zágrábi András obszerváns, aki hitszónok és lektor volt. P. Zágrábi Andrásnak köszönhetjük, hogy a negyvenes évek közepén Bandini199 marcianopolisi érsek 11 szerzetest szentelt pappá. Valószínű, hogy az Erdélybe látogató Deodatus200 szófiai érsek is szentelt papokat, szerzeteseket és világiakat egyaránt.201 A magyar ferences elem 1643-ban megerősödik. Ekkor építik fel Nyárádselyében a 6 x 8 lépés hosszú, Szentháromság tiszteletére szentelt templomot, plébániát és papot is kap. A Szentszék e templomnak 1651-ben kiváltságos búcsút engedélyez. Egy másik faluban szintén templomot emeltek. A negyvenes évek második felében Gyulafehérvárt egy kis missziósházat emeltek, szőlőt és keretet szereztek a fejedelem engedélyével. Innen jártak ki a városban élő katolikusokhoz. A mikházi kolostorban négy szerzetes, a csíksomlyóiban hat felszentelt pap és nyolc kispap lakott, akik iskolát vezettek, amelyet a környék világi ifjúsága látogatott.202
Szalinai 1642-ben végiglátogatta az egyházmegyét, amit szomorú állapotban talált. Csekély volt a papok száma, s a meglévők közt is felbomlott az erkölcsi fegyelem, különösen a háromszéki papság körében. Szeretett volna Magyarországról papokat behozni, de terve nem sikerült. Mihelyt a következő négy évben javult az egyházmegye állapota, akkor egy újabb megpróbáltatás érte, ez volt a pestis, a fekete halál. Csíkban négy plébánia betöltetlen, mert 1646-ban a pestis 6 hónapon át pusztított, és a papok is áldozatul estek.203 Ekkor halt meg P. Szeredai Márton204, P. Török Imre205, aki 1640-ben a Salvator Provinciából jött Csíksomlyóra, P. Remeteházi András206, P. Zágrábi András lektor207, P. Korvini Márk.208
A kedvezőtlen erdélyi törvények és a különféle megpróbáltatások ellenére mindig voltak olyanok, akik magukra öltötték Szent Ferenc ruháját és vállalták a szerzetesi életet. Közben a magyar elem folyton erősödött, ami Damokos Kázmér, a szerzetesjelöltek mesterének érdeme, aki kitűnő szónok és kolostori elöljáró.
A ferences habitust 1644-1669 közt a következők öltötték magukra:
P. Jegenyei (András) Ferenc209 született Jegenyén 1619-ben. Előbb Gyulafehérvárt tanít, majd beöltözött Csíksomlyón 1644. október 28-án. Tanulmányait 1650-ben fejezte be Rómában és apostoli missziót kapott. Az 50-es évek elején az őrség definitora.210
P. Nagy Márton211 született Kézdimartonoson 1622-ben. Beöltözött 1644. okt. 28-án.
Fr. Lámprik Mátyás212 született Kolozsvárt 1618 körül. Beöltözött 1645 körül.
Cl. Herczeg Bonaventura213 született Pókán 1630-ban. Beöltözött 1645-ben. Meghalt pestisben Fehéregyházán 1646. január 1-jén.
Cl. Karánsebesi György214 született 1630 körül. Beöltözött 1645-ben. Meghalt pestisben Fehéregyházán 1646. január 1-jén.
Cl. Gerlesti (János) Ferenc215 (valachus) született Karánsebesen 1626-ban. Beöltözött 1645. okt. 28-án. Meghalt pestisben Fehéregyházán 1646. január 1-jén.
P. Kájoni János216 született Jegenyén 1630-ben. Beöltözött 1648. szept. 17-én.
P. Görög (Taploczai) István217 született 1631-ben. Beöltözött 1650. február 2-án.
P. Literáti (Nagyboldogasszonyi Miklós) Bonaventura218 született Karcfalván 1632-ben. Beöltözött 1650. november 19-én.
P. Siket Imre219 született Delnén 1593-ban. Papként beöltözött Csíksomlyón 1651. márc. 21-én.
P. Dóczi György220 született Sibriken 1635-ben. Katolizált és beöltözött 1651. aug. 15-én.
P. Oláhfalvi (Balázs) Lajos221 született Szentegyházán 1628-ban. Beöltözött 1651. aug. 15-én.
P. Budni (Balázs) Bernárdin222 született Kézdivásárhelyt 1629-ben. Kato-lizált és beöltözött 1652. május 25-én.
P. Pálfalvi Péter223 születt Csíkpálfalván 1598-ban. Papként beöltözött 1655. június 4-én.
Fr. Dési János224 született Kolozsvárt 1633-ban. Katolizált és beöltözött 1655. december 8-án.
P. Bessei Pál225 született Besében 1635-ben. Katolizált és beöltözött 1658. június 6-án.
P. Dóczi Imre226 született Zsögödön 1641-ben. Beöltözött 1658. június 6-án.
P. Újfalvi (János) Albert227 született Csíkszentgyörgyön 1631-ben. Papként beöltözött 1659. április 23-án.
Cl. Szentimrei (Bálint) József228 született Csíkszentimrén 1640 körül. Beöltözött 1661-ben.
P. Kilyénfalvi István229 született Gyergyószentmiklóson 1642-ben. Beöltözött 1662. aug. 20.
Fr. Zágrábi Miklós230 született 1638-ban. Beöltözött 1662. aug. 20-án.
P. Róka Márton231 született Székelyudvarhelyt 1646-ban. Beöltözött 1662. nov. 1-jén.
P. Török (János) Bernát232 született Köszvényesen 1646-ban. Beöltözött 1665. aug. 20-án.
P. Ferencz (Miklós) Didák233 született Gyergyóújfaluban 1647-ben. Beöltözött 1665. nov. 2-án.
P. Petres György234 született Csíksomlyón 1649-ben. Beöltözött 1667. okt. 4-én.
P. Valtsánszky (Mátyás) Antal235 Magyarországon született 1649-ben. Beöltözött 1669-ben, azelőtt a csíksomlyói gimnáziumban a felsőbb osztályokat tanította.
Szalinai István vikárius az elárvult plébániákon úgy próbált segíteni, hogy azok vezetését világi emberekre bízta, kik vasár- és ünnepnapokon az evangéliumot felolvasták, a böjtöt kihirdették, kereszteltek és temettek. Ez az intézkedés eddig sem volt szokatlan, mert amikor az 1556-ban tartott kolozsvári országgyűlés teljesen szétzilálta az erdélyi katolikus egyházat, akkor a papok, szerzetesek és a katolikusok urak licenciátusok alkalmazásával próbáltak segíteni.236 Ezt a megoldást e korban, az ordináriusok átmenetinek tekintették, és mindazokat a lelkipásztori feladatokat világi személyekre bízták, amelyekhez nem feltétlenül szükséges a fölszenteltség.
I. Rákóczi György 1642-ben és 1643-ban írt levelében megtiltja Szalinai vikáriusnak, hogy rendházakat alapítson és emelje a szerzetesek létszámát. Az egyházi szolgálatok végzésébe is beleszólt, hogy a plébániákon dolgozó szerzeteseket rendelje vissza a kolostorba.237 Az erdélyi fejedelmek tilalma ellenére a katolikus urak támogatták a tanulni vágyó ifjak útját Moldva felé, a Beke Pál jezsuita alapította jászvásári kollégiumba, melyet P. Dési Mártonnal vezetnek.238
II. Rákóczi György 1648-ban a fehéregyházi, nyújtódi és a szárhegyi kolostor azonnali megszüntetését rendelte el. Egyúttal figyelmeztette Szalinai vikáriust, hogy ne merje önkényesen felemelni a barátok létszámát. Hasonlóképpen intézkedett a jezsuitákkal kapcsolatban is. Jászberényi atyát kiutasította az országból.239 1650-ben kitiltotta a jezsuitákat, a szerzeteseket és misszionáriusokat az országból, bezáratta a kolozsmonostori jezsuita iskolát, amelyben Milley István atya tanított egy rendtársával együtt, és megtiltotta a katolikus uraknak, hogy gyermekeiket külföldi, azaz magyarországi iskolába járassák. Elűzte a plébániákról a nőtlen papokat azzal a megokolással, hogy jezsuitákat sejt bennük, ellenben nem volt kifogása, hogy 11 házas licenciátus és tanító egyházi elbocsátó nélkül, csupán hamis ajánlólevéllel Zamoyski lengyel püspökhöz forduljanak pappá szentelésükért. 1653-ban kiűzték a jezsuitákat, a katolikus ifjak, kénytelenek voltak protestáns iskolába menni. Ez a körülmény is lökést adott a csíksomlyói iskola fejlesztéséhez.240 Megtiltotta a katolikus uraknak, hogy gyermekeiket külföldi, azaz magyarországi iskolába járassák. Ilyen formán kényszeríti őket, hogy a református kollégiumokba küldjék fiaikat. Ettől kezdve fokozódik a fejedelem egyházüldöző magatartása.241 A többségi felekezet kialakította álláspontját, hogy amit szabad nekik, azt nem szabad a katolikusoknak. Ilyenné lett a sokat hangoztatott erdélyi vallásszabadság.
A reformáció kezdetétől eltelt időszakot Erdély nagyérdemű fia, Nagy Mózes plébános - aki Esztelneken papnevelőt alapított, hogy enyhítse az égető paphiányt - így ítélte meg: „Erdély még Moldvánál és Oláhországnál is rosszabb helyzetben van, mert ott legalább van missziós püspök."242
Papszentelés - szentelő püspökök 1571-1668 között
A reformáció mozgalom címe alatt a világi hatalmasságok az egyházi javakat kisajátították, melyet a János Zsigmond fejedelem nevében kormányzó Izabella és emberei a fejedelmi udvartartásra fordítottak vagy őket támogató embereknek adományoztak. 1556. március 8-án Bornemissza Pált Petrovics Péter a szászsebesi országgyűlésen kitiltotta az országból. El is hagyta Erdélyt. A papokat ettől kezdve a Leleszen tartózkodó csanádi püspök, vagy a kame-nyeci, vagy valamely argyasi, bakói püspök szentelte fel.243
Az elgyengülő erdélyi katolikusság helyzetén a püspökség visszaállításával akart Báthory István javítani. Ez a gondolat foglalkoztatta Báthory Zsigmondot is, de az akkori viszonyok miatt, jobbnak látta Báthory Endrét megbízni, hogy egyházi ügyekben intézkedjék. Báthory bíboros a fejedelem és az erdélyi katolikus státusgyűlés felkérését elfogadta, és kötelességéhez híven járt el. A pápához folyamodott 1591-ben és támogatását kérte, hogy az országban szétszórtan létező katolikusok gondozására a ferencesek közül valakit püspöki címmel ruházzon fel, hogy a felszentelendőknek ne kelljen messze földre, Lengyelországba menniük. A püspök címe maradjon Erdély püspöke, mert eddig ezt viselték, és lakjék a legkatolikusabb helyen, Csíkban.244 A történelem nem így alakult. Mindaz, amit Báthory Endre bíboros javasolt, csak hét évtized után vált éltető valósággá. Erdély választott püspökei, akik megfordultak a Székelyföldön, kezdve madéfalvi Szentandrási Istvántól (1618. júl. 10.) a csíkszentgyörgyi Illyés András püspök haláláig (1712. szept. 20), bizonyára azok is szenteltek papokat, hogy a hívek lelki ínségét enyhítsék.
Az alábbiakban dokumentált szenteléseket említünk, akiknek a felszenteléshez szükséges tudás elsajátításához a csíksomlyói ferences iskola közvetlenül vagy közvetve hozzájárult.
1571. Kamenyec - Martinus Biazobrzeski.245 Thabuk Mihály246 plébános 1571-ben Tatrosban kétezer magyart térített meg - akik azelőtt Husz Jánost követték - Huszvárosban, Románvásáron és a szomszédos falvakban. Thabuk kérésére a püspök 12 papot szentelt, hogy erősítse a katolikusokat.
1599. Bakó - Quirini Bernát.247 1591-ben argyasi püspök. 1597-ben Bakóba helyezi át székhelyét. 1599-1601-ig Rómában tartózkodik. Jelentése IX. pontjában arról számol be, hogy négy alkalommal feladta a kisebb rendeket és pappá szentelte a tanítványait és a kívülről jötteket, akik szentelésre elbocsátó levelet hoztak elöljárójuktól. Megvizsgálta őket alkalmasságuk és tudásuk szempontjából, és feletteseiknek levelet küldött.
1604. Bakó - Quirini Bernát. A tatár pusztítás miatt minden tönkrement, százezer embert hurcoltak el, életét alig tudta megmenteni. Nagy a paphiány. A közelmúltban sok papot szentelt, de azok is Erdélybe menekültek.248
1636. Tatros - Zamoyski.249 REMONDI DA MILANO konventualis ferences misszionárius felpanaszolja, hogy Zamoyski bakói püspök öt év alatt egyszer járt Moldvában: 1636. április 22-én érkezett Bakóba250, s három magyart szentelt pappá, akik közül kettő (tatrosi) azonnal elhagyta az országot és Erdélybe ment. Az egyiket DEODATUS megnevezi: Székely Miklós251, aki Bandini szerint 1648-ban háromszéki főesperes.252 Székely Miklós nem azonos Somlyai Miklóssal253. Az 1637-es tatár betörés mindent szétzilált. 12 plébánián 4 pap meg ő van egyedül misszionárius. Zamoyski Ilyvóban (Lwow) tartózkodik, s inkább lemond, semmint Moldvába menjen.
1640. április 6. Zulin - Zamoyski.254 Székelyföldi Rabcsonyi Mihályt255, R. Benedek fiát pappá szentelte Zulinban.256
1641. október 15. Moldvabánya - Deodatus.257 Egyházközségi látogatása alkalmával a nép kérésére pappá szentelte a helybéli Georgius Grosst,258 P. Simon de Veglia misszionárius neveltjét.
1641-1643 közt Deodatus259. 1643. évi lustra260 szerint 5 csíki helységben a deákok papok lettek.261
1646. november 21. Tatros - Bandini.262 A tatrosi templom főoltárán a homonnai jezsuita kollégium Angyali üdvözlet festménye van, amely az 1645-ös Rákóczi rebellió idején került ide. Itt szentelte pappá a magyar Polian Jánost Bandini érsek. Előbb azonban Beke Pál levizsgáztatta és meggyőződött alkalmasságáról.
1647. Bakó - Bandini.263 Erdélybe nem mehetett, mert Rákóczi fejedelem zsarnoki magatartása nem tette lehetővé. Így titkárát küldte rövid látogatóba Csíksomlyóra Szalinai István főnökhöz. Az út gyümölcséről Szalinai így számol be: „papokat nevelünk, az új papjainkat a marcianopolisi érsek szentelte fel".264 P. Nagy vagy Martonosi Márton265, Kézdimartonoson született 1622-ben. Beöltözött Fehéregyházán 1644. okt. 28-án. Bakóban Bandini érsek szentelte fel.
1650. - Zamoyski. II. Rákóczi György kitiltotta a jezsuitákat, elűzte a plébániákról a nőtlen papokat, azzal a megokolással, hogy jezsuitákat sejt bennük. Ellenben az ellen nem volt kifogása, hogy 11 házas licenciátus és tanító egyházi elbocsátó nélkül, csupán hamis ajánlólevelekkel Homonnán át Zamoyski püspökhöz forduljanak pappá szentelésükért.266
1652. Pécsi István267 deák pappá szentelése. Papként dolgozik: Polyánban, Peselneken, Futásfalván.268 Cserei János269 , mint pap első alkalommal 1652. dec. 9-én, a Futásfalván tartott egyházlátogatáson szerepel a neve, Horvát Jánossal. Előtte mindig deákként emlegetik. Lehetséges, hogy őket együtt szentelték.270
1655. szeptember 5. Nagyszombat - Zongot Zsigmond.271 Kájoni Jánost szentelte fel.
1656. augusztus 25. Tergoviste - Deodatus. P. Oláhfalvi (Balázs) Lajos272 született 1628-ban, beöltözött 1651. aug. 15., felszentelték 1656. aug. 25-én Tergovistén. P. Literati (Nagyboldogasszonyi Miklós) Bonaventura273 született Karcfalván 1632-ben, beöltözött 1650. nov. 19-én. Felszentelték 1656. aug. 25. P. Görög (Taploczai) István274 született 1631-ben, beöltözött Csíksomlyón 1650 februárjában. Felszentelték 1656. augusztus 25-én. P. Budni (Balázs) Bernárdin275 református szülőktől született 1629-ben Kézdivásárhelyt. Katolizált, 1652. május 25-én beöltözött. Felszentelték 1656. augusztus 25-én. Fáradhatatlan misszionárius.
1659. Bakó - Deodatus. Deodatus szófiai érsek, Oláhország és Erdély kormányzója, 1660 elején Rómában beszámolt arról, hogy a közelmúltban több erdélyi ferences kispapot pappá szentelt, akiket elöljáróik küldtek hozzá. Egynek két év hiányzott a kánoni korhoz, ezt is felszentelte a közeli veszély miatt.276
1668/9 Csíksomlyó - Damokos Kázmér.277 1668 jún. 16-án IX. Kelemen pápa koronai c. püspökké és Erdély apostoli vikáriusává nevezi ki. Azon évben Szelepcsényi György érsek Nagyszombatban szentelte püspökké. Hazatérve a csíki klastromban néhány papot szentelt.278 1669-ben Csíksomlyón zsinatot tart az egyházfegyelemről, az iskoláztatásról és a hitoktatásról.279
Múltunk kincsesbányája
TÓTH István György280 válogatásában és szerkesztésében jelent meg a Misszionáriusok levelei Magyarországról és Erdélyről (16-17. század).281 A szerkesztő műve előszavát így indítja: „A törökkori Magyarország történetének igen fontos, de eddig szinte ismeretlen kincsestárát adja közre az a válogatás a Magyarországon térítő katolikus misszionáriusok beszámolóiból. Ezeket a leveleket a katolikus missziókat összefogó bíborostanács, a Hitterjesztési Szent Kongregációja (népszerű latin nevén a Propaganda de Fide)282 levéltárában, a kongregáció római székházában, a festői Spanyol tér közelében található Propaganda-palotában őrizték. A Hitterjesztés Szent kongregációja rendkívül gazdag levéltárában jól megőződtek az egykor Rómába érkezett levelek. Míg az Erdélyben vagy a török hódoltságban őrzött levéltárak jó része elpusztult, addig a nyugodtabb sorsú Rómában megmaradtak ezek a misszionáriuslevelek, amelyeknek - ellentétben a diplomáciai iratokkal - az is igen nagy előnyük, hogy a magyar társadalmat mintegy alulnézetből mutatják be."283
A közölt iratok a vallás- és egyháztörténet roppant fontos forrásai a reformáció és a katolikus megújulás koráról. Erdély egyháztörténetéről ebből a korból kevés hiteles adatunk maradt, és ezek a vatikáni források egy-egy apró utalása egész történetírói koncepciókat dönthet romba. A korszak kutatói számára közreadott forrásokból válogatott 76 levelet, amely egészen új információkkal gazdagította Erdély koraújkori egyháztörténetéről alkotott eddigi képünket.
A gimnáziumalapító Modestus a Roma
A római provincia egyik kiválósága MODESTUS A ROMA284, aki három évtized alatt háromszor járt Magyarországon. Éveket töltött Erdélyben mint missziófőnök és őr. A háború és pestis mindig megzavarta. Számunkra több szempontból is nagy jelentőségű az a levele, amelyet 1649. június 18-án Mik-házáról küldött főtisztelendő Dionisio Masarionak, a Hitterjesztési Kongregáció titkárának. Jelentésében a csíksomlyói tartózkodása során megtartott gyűlésről ezeket írja a kongregáció titkárának:
„Végezetül a definitorok és az atyák nagy részének kérésére megtartottam Csíkban április havában az első gyűlést, (kiemelés D-K. J.) ahonnan elmozdítottam azt az atyát, aki sok éven itt töltötte be ezt a hivatalt, elnöki címet adva neki távollétemre, ha úgy fordulna a dolog, és helyette gvárdiánnak választottam Kázmér atyát285, nem lévén egyelőre más, aki ott megfelelne, mivel ő ott saját hazájában van, mert ha mást teszek oda, fellázadtak volna a világiak, és most ott Isten dicsőségére vallásosabban viselkednek, mint a múltban. A kolostor mellett elhatároztuk, hogy iskola lesz a világiak gyerekei számára. Ezt sok nemes úr nagyon szívesen fogadta, és remélem, hogy ebből és egyebekből némi hasznot látnak, ha feletteseim elegendő eszközökkel látnak el és (ahogy remélem) Eminenciádék védelmét is bírom. Ennyit mondhatok most az őrségről." (kiemelés D-K. J.)286
A csíksomlyói kolostor mellett, Modestus a Roma ferences prefektus jóvoltából 1649. áprilisában megtörténik a világiak gyerekei számára a kollégium újraalapítása. Ez a levél minden bizonytalanságot és kétséget kizár. A terjedelmes jelentés olvasható a mellékletben.
Modestus a Roma prefektus a következő hatásos és gyümölcsöző megoldást ajánlotta a Hitterjesztési Kongregációnak: ne küldjenek erre a vidékre boszniai atyákat, hanem obszervánsokat, és ha lehet, jó életük mellett legyenek képzett teológusok is. Továbbá engedélyt kért, hogy a két magyarországi rendtartományból választhasson erdélyi születésű atyákat, mert velük sok mindent helyre lehet hozni. Felvirágoznának a rendházak, mivel ezeket a ferenceseket jó rendi fegyelemben és a lelkek szolgálatára nevelték ezekben a tartományokban. Teljesülne a nemes urak kívánsága, hogy ez az őrség - 1640. február 3-án kelt „Salvatoris nostri" megerősítő pápai irat szerint - csak a hazaiak számára létesült. Ezen felül, ha szaporodnak saját honfitársaik szerzetessé avatásai, meg lehet választani a feljebbvalókat, és nevelni lehet az ifjúságot. Modestus a Roma prefektus, valamint az erdélyi ferencesek és a nemes urak áprilisi elhatározása megvalósult, iskola létesült a világiak részére.
Kájoni interludium
Kájoni János az újoncév leteltével 1649. szeptember 17-én ünnepélyes fogadalmat tett. Fogadalmát P. Somlyai Miklós gvárdián és újoncmester vette ki.
P. BENEDEK Fidél, Csíksomlyó c. könyvében azon töpreng, hogy a fogadalmas papnövendéknek rendes menet szerint teológiai tanulmányait kellene megkezdenie. Kájoni miért időzik évekig Csíksomlyón, vesztegelő szolgálatban, tanult-e ott tovább? Ennek nincs írásos nyoma. Legfeljebb gyakorlati tárgyakat tanulhatott még.287
Modestus atya tájékoztatója és Kájoni művei segítenek az igazság megismerésében. Most vessünk rövid pillantást a fogadalmas Kájoni János első hét évére. Első zenei bejegyzései a csíksomlyói Antiphonariumban 1649-ből valók.288
1650-ben, mint kinevezett orgonista és zenész kész művel áll elő, a Cantus Catholicivel.289 A csíksomlyói ifjú növendékek részére írta orgonás könyvét. Ebben utasításokat közöl magyar nyelven az orgonisták és énekesek számára.290 Ha csak ő használja a könyvet, akkor nem szükségesek az utasítások. Másoknak írta.
Tollhegyén nem száradt meg a tinta, mert ugyanabban az évben megírta magyar nyelven az Aranyos Ház imakönyvet.291
A következő évben, 1651-ben kezdte írni a Csíkcsobotfalvi-kódex néven ismert énekgyűjteményét.292 Fogadalmától teológiai tanulmányainak megkezdéséig 5 év telt el. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy az első generációt felneveljék, akiket aztán a kisebb osztályok tanításában tudnak használni.
Kájoni 1654 és 1655-ben két évig filozófiát és teológiát tanul a nagyszombati ferences főiskolán és egyetemen. Tanulmányai befejeztével, 1655. szeptember 5-én Nagyszombatban szentelte pappá Zongott Zsigmond váradi választott püspök, esztergomi nagyprépost. Felszenteléséről a hiteles bizonyítványt maga a püspök állította ki szeptember 10-én. Kájoni szeptember 21-én engedélyt kap a hazatérésre. Október 14-én érkezett meg Csíksomlyóra.293 Azonnal munkához lát a somlyói iskolában, és az év végéig befejezi a saját használatára írt Hittankönyvet.294 Szüksége volt erre, mert a hitigazságok alapvető ismertetését mind az iskolákban, mind a plébániákon tanítani kellett. Mint érdekességet megjegyezzük, hogy e műve 286. lapján találtak rá az általa odacsatolt székely rovásírás betűinek bejegyzésére és rovásírással szerkesztett idézeteire.295 Még ebben az évben befejezi a teológiai tanulmányai végzése előtt elkezdett nagyobbik, gyöngybetűkkel írt és gondosan szerkesztett, több mint 600 oldalas latin nyelvű imagyűjteményét, a Hortulus Devotionist.296
1656-ban írja meg Csíksomlyón a Nagy Magyar Herbáriumot. Dédelgetett könyve. Maga jegyezte be 1673-ban, hogy ezt a művet ezelőtt 17 esztendővel írta, azaz 1656-ban.297 A füvészkedés tudománya természetrajzi ismereteket közöl a felsőbb iskolában tanuló ifjak számára. Még egy alkotását feltétlenül meg kell itt említenünk a sok közül, amit hazatértével, mint felszentelt pap kezdett írni, ez a Prédikációs könyve, 922 oldalon.298 Hatalmas munka. Sokan és sokat használták.
Ebben a rövid visszapillantásban arra törekedtünk, hogy Kájoni János 7 évét, vagyis 1649-től 1656-ig írói alkotásain keresztül ismerjük meg. Elmondhatjuk, hogy Kájoni tehetséges, hívatásának élő, tanuló, alkotó ember, aki nemcsak a maga kibontakozását, hanem egyházának szolgálatát is felvállalta. A Kájoni-kutató BENEDEK Fidél így jellemezte a hazatért szerzetespapot: „Éles esze és élénk figyelme mindenre kiterjedt. Ez nagyban emelte szellemi magasabb fokát. Sokat hozott haza magával, amit itthon értékesített is"299
Kájoni Csíksomlyón egy kibontakozó, élő közösségre talált, akikért élt és akikkel együtt dolgozott. Akkor mindenki úgy tudta és érezte, hogy ő a ferences nagycsalád tagja, ahol ott vannak a páterek, a testvérek, a jelöltek, a tanulók és a hívek. Csak e közösségi miliőben tudott a tehetséges Kájoni János minden más elfoglaltsága mellett tollával és lángoló elméjével ilyen sokat és értékeset alkotni.
Kájoni mellett még ismerjük Lajos Imrét, a csíksomlyói iskola magiszterét. A trienti zsinat katekizmusa és rendelkezései a plébánosok számára című könyvbe jegyezte be: „Anno 1652 Die 25 Julii. Hunc librorum donavit pro aeterna memoria emericus Lajos Magister tum tempore Schole Chziyk Siomloesis etc. Martino Kinczes de Mattyas Föld, út oret pro eo. Unum que quem nully possit alienare etc." Vagyis: „1652. július 25-én. Ezt a könyvet ajándékozta örök emlékezetül Lajos Imre, abban az időben a csíksomlyói iskola magisztere, stb. Máttyásföldi Kincses Mártonnak, hogy imádkozzon érte. Senki el ne idegeníthesse, stb."300
A Katolikus Státus Kolozsvárt 1726. december 14-én kelt levelében kéri a Szentatyát, hogy a Szent Istvánról nevezett erdélyi kusztodiát emelje provincia rangra. Indoklásukban az iskolát is megemlítik: „Szent Ferenc rendje a mi erdélyi katolikus egyházunkat, akkor a valóban kisded nyájat fáradhatatlan tevékenységgel, t.i. állandó missziós kiszállásokkal, az Isten igéjének a hirdetésével, az eretnekek megtérítésével, az elég kicsiny számban ugyan itt-ott vegyesen élő katolikusokkal való érintkezéssel, az iskolai ifjúság nevelésével (kiemelés D-K. J.) és végre mindezek fölött saját életszentségükkel és példamutatásukkal, mindjárt a kezdetektől számon tartotta."301
P. VERESS Lajos 1753-ban az erdélyi ferences provincia történetében írta, hogy Csíksomlyón az 1661. évi tatárjárás előtt is volt virágzó gimnázium.302 Hasonlóan nyilatkoztak az erdélyi gubernium 1785. február 24-i rendelete nyomán a csíksomlyói szemináriumhoz tartozó mindennemű ingó és ingatlan javakat összeírásakor és felbecsülésekor.303
Modestus atya leveleiből megértjük Kájoni Somlyón maradását és munkáját. A kolostor mellett megnyílt a másik iskola, és ott alkotó emberre volt szükség.304 Létrejött Csíkban a világiak számára a gimnázium, ahol a humaniórák tanításának véget vetett - látszatra elhamvasztotta - az 1661. okt. 21-i tatárbetörés. Mégis a túlélőknek volt annyi szellemi tőkéjük és lelki erejük, hogy a csíksomlyói Segítő Mária oltalma alatt poraiból is életre tudták kelteni a csíki Schola-t.
A csíksomlyói gimnáziumban tanuló ifjak közül a csíkszentgyörgyi származású Illyés István József püspök életrajzi feljegyzéseiben említi, hogy szülőfalujában Tompos Péter keze alatt tanult. 1658-ban Csíksomlyón, majd a magyarhoni Szepeshelyen, Pozsonyban és a bécsi Pazmaneumban folytatta tanulmányait.305
Szentmiklósi Balázs306 székely, csíkszentmiklósi vagy gyergyószentmiklósi származású. 1651. november 22-én iratkozott egyetemre Bécsben.
Gyergyói Benedek307 1654. március 24-én kispappá nyilvánították Grazban. 1627-ben született, feltehetőleg Gyergyóban. 1650. október 18-án lépett a jezsuita rendbe Kolozsmonostoron. 1658. október 28-án lett segédpap. 1666. március 30-án halt meg Udvarhelyen.
Elles (Éltes) János308 tusnádi erdélyi magyar. 1659-1660-ban Olmützben tanult pápai ösztöndíjasként. Lippay prímás a Pozsony megyei Tallósban alkalmazta a térítésben és a lelkipásztorkodásban.309
Illyés András József310 csíki, erdélyi. 1663. november 1-jén, 21 éves korában iratkozott be Rómában akadémiára. Apja, János nem volt nemes. Tanulmányait Kolozsváron, Kassán és Nagyszombatban kezdte. Külföldről 1668. január 29-én tért haza. Papként szolgált Vásárúton 1668-ban, majd kanonokként Pozsonyban és Esztergomban. Szebenben lett prépost, később Pilisen apát, 1696. január 19-től pedig katolikus püspök Erdélyben. 1697-ben megszerkesztik a Csíksomlyói Constitúciót. 1712-ben halt meg. 1691-ben Nagyszombatban jelent meg Predicatios koenyve. Több művében csíkszentgyörgyinek mondja magát.
Bors János311 erdélyi, csíki. 1637. május 24-én született Csíkban. 1658. október 21-én lépett a jezsuita rendbe. 1664-től Grazban tanult bölcsészetet, 1667-1670 között Kassán teológiát. Szolgált Judenburgban, Nagybányán és Ungváron. 1679. július 9-én halt meg.
Csedő Mihály312 erdélyi nemes, csíki, Csíkszentgyörgy mezővárosból. 1666. december 6-tól Bécsben tanult. 26 évesen, 1668. október 30-án Rómában iratkozott egyetemre. Apja András, anyja Pökö Veronika, katolikus nemesek. Előtanulmányait Pozsonyban és Kassán végezte. Rómából 1671. április 22-én tért haza. Plébános lett Nagykéren, 1676-tól kanonok Esztergomban, majd apát, illetve vikárius Zebegényben. 1689. január 12-én halt meg.
Albert István313 erdélyi magyar, Gyergyó-székből. A bécsi Pazmaneumban tanult 1670-1675 között. Előtanulmányait Nagyszombatban végezte. 1674. december 22-én lépett a jezsuita rendbe. A veszprémi egyházmegyében szolgált, 1693-ban veszprémi kanonok, 1718-tól éneklőkanonok. 1719. február 1-jén végrendelkezik.
Illyés István József314 erdélyi magyar Csíkból. 1650. december 26-án született Csíkszentgyörgyön. Apja János, anyja Kánya Katalin, nemesek voltak. Előtanulmányait szülőhelyén kezdte, majd Csíksomlyón, a magyarhoni Szepeshelyen és Pozsonyban folytatta. 1672. november 25-től tanult Bécsben a Pazmaneum növendékeként. A „szabadművészetek mestere" címet elnyerve, 1674. november 6-tól Rómában folytatta teológiai tanulmányait. Innen 1678-ban tért haza. 1678-tól Nádszegen plébános lett. 1688-tól apát, esztergomi kanonok, 1693-tól őrkanonok, 1696-tól éneklőkanonok, 1707-tól olvasókanonok, 1708-tól nagyprépost, általános helynök, majd szendrői püspök. Meghalt 1711-ben. Több vallási tárgyú mű szerzője. Végrendeletében bőkezűen gondoskodott a kolozsvári jezsuita szemináriumról.
A csíki gimnázium élete, feldúlása és újraindítása
Most tekintsünk arra a második, fontos MODESTUS A ROMA-beszámolóra, amely a 21. század első évtizedének közepén új fényben láttatta meg e sorok írójával a csíksomlyói ferences kolostor tagjainak és iskoláinak életét. A római misszionárius hajdan ezt a beszámolót a Hitterjesztési Kongregáció részére, tájékoztatás végett írta. Négy és fél évszázad után, a jelenben is értéket képvisel, világító akta, mert általa egyrészt jobban megismerjük a somlyói ferences család életét és tevékenységét, másrészt azokat a szellemi és anyagi termékeket, melyeket az évszázadok során hol a belső, hol a külső ellen elhamvasztott.
A missziók vezetőinek kötelességi körébe tartozott, hogy bizonyos időközönként megbízójukat, esetünkben a Hitterjesztési Kongregációt kellőképpen tájékoztassák. Már a Hitterjesztési Kongregáció 1622-ben történt alapítása előtt a misszióban dolgozó szerzetesek igyekeztek jelentésüket bizonyos szempontok alapján rendi elöljárójuknak megírni. Így tett 1588-ban Stanislaw WARSZEWICKI315 jezsuita, QUIRINI316 argyasi püspök, Paolo BONNICI DI MALTA317 ferences, BANDINI318 marcianopolisi érsek stb. BANDINI érsek, moldvai apostoli adminisztrátor a Bakóban tartott visitatio canonica alkalmával 56 pontban ismerteti a bakói róm. kat. egyházközséget. Jászvásárról 39 pontban számol be.
1658-ban MODESTUS A ROMA, a magyarországi és erdélyi missziók prefektusa és őre jelentést küld a Hitterjesztés Szent Kongregációhoz.319 A Jelentés első részében a magyarországi Ferenc-rendi reformált atyák misszióinak helyzetéről 82 pontban számol be. A második részben Erdélyről és a Székelyföldről 91 pontban tájékoztat.
Egy évtizeddel később 1668-ban a Hitterjesztési Kongregáció, hogy a különböző országok misszióinak helyzetéről egységesen tudjon tájékozódni, 90 pontból álló kérdőívet szerkesztett. Ezt először 1678-ban, majd a 19. század közepéig többször is kiadták nyomtatásban.320 MODESTUS Magyarországról, Erdélyről és a Székelyföldről készült jelentése datálatlan. A szöveg belső támpontjai alapján a Magyarországról szólót, vagyis a jelentés első részét, amely 82 pontból áll, 1651. körül készítette.321 A jelentés második részét, amely 91 pontban Erdélyről és a Székelyföldről szól - korábbi jegyzeteinek felhasználásával -, legkésőbb 1658 tavaszáig állította össze. MODESTUS jelentésében itt-ott egy-egy missziós pap életkorát, tudományos végzettségét, erkölcsi jellemzését és halálának pontos dátumát is megadja. Ezek támpontot nyújtanak a jelentés datálásához, mégis a legjelentősebb támpont az, hogy nem tud II. Rákóczi György fejedelem lengyelországi hadjáratáról és ezt követő török-tatár pusztításról. Ez a terminus ante quem.322 MODESTUS A ROMA vizitátor, misszióprefektus nem tud az erdélyi fejedelemség katasztrofális eseményéről. Ha tudomása lett volna, bizonyára nem hagyta volna ki jelentéséből a Csíki kolostor pusztulását. Csíksomlyói Miklós atyáról, mint példás pap és prédikátorról ír, aki roskatag. Őt 1661-ben a tatárok megölték. MODESTUS A ROMA jelentése végső soron Erdély és a Székelyföld 1658 előtti állapotát tükrözi, ezért tájékoztatóját így kell olvasni és használni.
Amikor az erdélyi oktatásról ír, a csíksomlyói középfokú iskolákról is megemlékezik. A jelentés 51. pontjában írja, hogy kolozsvári jezsuita atyák közössége három papból és két diakónusból áll, de ezek világi ruhában vannak, hogy tanítsák a gyerekeket. A ferencesek Csíkban tízen-tizenketten vannak, vagyis hat misés pap, négy kispap és két laikus testvér. Mikházán további tízen vannak, öt miséző pap, három kispap és két laikus testvér. Fehéregyházán két miséző pap volt, de most a katolikusok udvarába húzódtak. A csíkiak közösségben élnek a szerzetesi szabályzat hű követésével.
Az 51. pontban közölt csíki ferences misés papok száma nem talál az 57. pontban felsorolt misés papok számával. Először hat misés papot említ, utána meg hetet sorol fel név szerint, ami szintén megerősíti álláspontunkat, hogy a jelentés írója korábbi forrásokat, feljegyzéseket használt, amit nem kellő figyelemmel szerkesztette egybe.
Az 57. pontban felsorolja a csíki kolostorban élő páterek nevét, egyházi állapotát, erkölcsi jellemzését, tanultságát és életkorát:
„Csíkban, a reformáltak kolostorában van:
Négy kispap, mind odavaló, két magyar laikus testvér, mindezek reformáltak."323
A 72. pontban és a következőkben írja: Tehetséges fiatalok és tanulmányaik:
„Sokan vannak, akik jó képességűek mind Erdélyben, mind a Székelyföldön, de a fejedelem vigyáz erre, és ha hall ilyenről, az eretnek iskolákba küldi, és szigorú rendeletet hozott a szülőket vagyonelkobzással büntetve, hogy senki ne menjen a határokon kívül tanulni az ő engedélye nélkül, ha pedig ezt az engedélyt kérik, azt sohasem lehet megkapni. Ezért néhányan titokban szöknek át. De efölött a jézustársasági atyák őrködnek érett megfontolással.
73. A belföldi tanulmányok csak a humanitás és a retorika fokozatig terjednek akár az erdélyi Kolozsváron, Gyulafehérváron és Kisvárdán, szintúgy a székelyföldi Csíkban, Mikházán és a mi atyáink más iskoláiban.
74. Az ország teljesen az erdélyi fejedelem uralma alatt áll, aki kálvinista.
75. A fiatalságnak több tanítója van. Kolozsváron hárman vannak: két jezsuita világi öltözetben és egy világi ember, mindegyikük több mint 50 vagy 60 gyermekekkel foglalkozik. Három tanítási fokozat van. A grammatika, a humanitas és a retorika. Gyulafehérváron ugyanez a helyzet, de kevesebb diákkal, mert nem érik el a százat. Székelyföldön a csíki településen a kolostor mellett van a gyerekeknek egy másik iskolája; ezeket a barátok tanítják és egy tanítót is tartanak ott, akinek évente 25 forintot fizetnek; ezt több katolikus hívő adja össze. Jelenleg több mint 80 gyerek tanul ott, az iskolát a fentnevezett prefektus létesítette (kiemelések D-K. J.). Mikházán van a gyermekeknek egy másik iskolája, akikhez világi tanítót tartanak ugyanazzal a fizetéssel; itt 40 gyerek van."324
90. „Tizenkét éve megvolt a gyergyói misszió Fulgenzio de Jesi atya gondozásában, ma elhagyatott [...] Alfalu községben több mint 500 áldozó hívő van, itt az említett Fulgenzio atya pestis idején a szentségek kiszolgáltatása közben dicsőséggel fejezte be életét."
MODESTUS A ROMA Jelentésének megírását a terminus post quem325 és a terminus ante quem326 alapján meg lehet határozni. A Jelentés 90. pontjában adott a terminus post quem, vagyis az az időpont, ami után volt/történt valami. Esetünkben a gyergyói misszió, amelyet Fulgenzio da Jesi erdélyi őr és missziófőnök vezetett tizenkét évvel a Jelentés megírása előtt. Fulgenzio 1644-ben telepedett le Szárhegyen, és Lázár István (f 1644) segítségével megalapította a kolostort, felépítette a Gyümölcsoltó Boldogasszony kápolnát és iskolát nyitott. A rendi krónika szerint Fulgenzio 1646. január 3-án Alfaluban hunyt el.327 Ha Fulgenzio 1644-ben történt szárhegyi megtelepedésétől számítjuk a tizenkét évet, akkor MODESTUS A ROMA Jelentését 1656-ban írta. Amennyiben halála évét vesszük alapul, akkor 1658-ban. Ha a Jelentés 57. pontjában említett csíksomlyói páterek, Jegenyei (szül. 1619-ben), Kájoni (szül. 1630-ban) életkorát tekintjük, akiknek születési évét ismerjük, akkor 1657/58-at kapunk.
A terminus ante quem pedig Erdély aranykorának véget vető II. Rákóczi György 1657-es Lengyelországi hadjárata és az 1658-tól 1661-ig tartó kegyetlen török-tatár pusztítás. A csíki kolostort fennállása óta a legnagyobb pusztítás érte. Felégettek kolostort, templomot, iskolát. A kolostor papjai közül azokat, akik nem tudtak elmenekülni Háromszékre, azokat megölték, másokat fogságba hurcoltak. Amikor ilyen korszakváltó nagy pusztításra nem történik utalás, azt jelenti, hogy a jelentést író prefektusnak nem volt erről tudomása, tehát beszámolóját az esemény előtt írta.
Az előbb felsorolt ismérvek alapján bizonyosra állíthatjuk, hogy MODESTUS A ROMA, a jelentés megírásához korábbi feljegyzéseit használta fel. Beszámolóját helyenként egy-egy pontnál aktualizálta (pl. Damokos Kázmér), kiegészítette a Rómába látogató vagy tanuló, esetleg a Hittani Kongregációhoz küldött erdélyiek információi alapján. Ez is egyik oka lehet annak, hogy a jelentés datálatlan maradt.
Az Erdélyről és Székelyföldről szóló Jelentés, valamint az 51. és 57. pontokban közölt tájékoztató megerősíti azt a tényt, hogy 1649 és 1661 közötti években a csíksomlyói kolostor mellett működik a gyerekeknek egy másik iskolája, amelyben legkésőbb 1658 elején „több mint 80 gyerek tanul ott, az iskolát a fentnevezett prefektus létesítette".
Három év múlva, 1661. október 21-én Csíkot a török-tatár sereg elhamvasztja.328 Hadd idézzük a szemtanú EVLIA CSELEBI török utazókrónikást, aki a Mikó-vár és a somlyói kolostor ostromát összeolvasztja: „Mivel reggeledett a várban lévő magyarok, nehéz súlyú és értékes portékáikat magukhoz vevén, házinépükkel és gyermekeikkel kegyelemért könyörögtek, valamennyien elfogattak, kapitányuk, kétszáz írsek papjuk (kiemelés D-K. J.), bíráik négyezer emberrel fogságba estek, s a náluk levő vagyonuk elvétetett."329
Az a „kétszáz írsek papjuk", ahogy egy iszlám hívő írta, nagyon ráillik ez a somlyói ferences kolostor diákjaira. 1658-ban csak a kolostor melletti iskolában több mint 80 tanuló van, akkor a két iskolában kétszeresével számolhatunk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az iskola 1658-tól 1661-ig még fejlődött, akkor helytálló EVLIA CSELEBI „kétszáz írsek pap" száma.
A vész pillanatában Jegenyei Ferenc, Taploczai István, Jenőfalvi András és Literati Karcfalvi Bonaventura atyák lóra pattanva az erdőkön Háromszékre menekültek.330 E napon nyolc szerzetes vesztette életét.331 Köztük P. Somlyai Miklóst Csomortán felett az Aracs-patak és az Árnyék-patak egyesülésénél, Cl. Szentimrei Bálint József noviciust a fitódi erdőben, Fr. Kolozsvári János testvért a Széphavason érték be a tatárok és megölték. P. Pálfalvi Péter a templom padlására menekült, ott égett el. Négy más testvért: Bessei Pált, Bosnyák Illést, Görög Jakab papnövendéket és Makai Antal testvért fogságba hurcolták, ahonnan később visszatértek.332
A humaniórák tanításának örvendetes fellendülését az 1661-i tatár betörés megsemmisítette. Kájoni visszatérte után a látottakat így írja le: A csíki konventet a törökök és a tatárok felégették, csak a puszta falak maradtak meg. Végül a romokból Damokos Kázmér atya, a konvent gvárdiánja építette újjá.333 Ez alkalommal Csíkban 26 templomot égettek el. 10.000 embert vittek el Csíkból, még többet megöltek.334 A csíkszentgyörgyi anyakönyvben az egykori plébános a következő feljegyzést tette: „1658-ban százezer embert vitt el a tatár Erdélyből. 1661-ben a török Marosvásárhelyt 170.000 erdélyi foglyot számlált össze, ezt Kemény János okozta."335
A Háromszékre menekült páterek a vész után visszatértek. Damokos Kázmér házfőnökkel az élen hozzáláttak a kolostor és templom, valamint az iskola javításához, hogy 1664-ben újra kinyissa kapuit. Munkás tíz év után felállítják a nyomdát.336 Ez utóbbira Kájoni 1676-ban nemcsak engedélyt kapott, hanem 90 scudi segélyt. Iskolai tankönyveit is jóváhagyták. Kájoni az apostoli missziónak a legnagyobb szolgálatot a nyomda felállításával, az iskolai és hittani könyvek azonnali kiadásával tette. Ezt a nyomdaalapítást ő maga így örökítette meg:
„P. Joannes Kajoni szerzette a Typographiat, az apostoli misszió és az ország katolikusainak szükségletére."337
Innen a somlyói gimnázium történetének új és gazdagabb fejezete kezdődik.
Összegzés
Visszatekintve 560 évre, elmondhatjuk, hogy a római katolikus Egyház tevékenységének köszönhetően a népoktatás általánossá vált már a 15. században. A triviális oktatás mellett, 1448-tól a csíksomlyói ferences kolostor lett a Csík-széki középszintű oktatás, szerzetesképzés bölcsője. S a csíki oktatás története Somlyóhoz fűződik.338 A kor igényének megfelelően 1591— 1592-ben Báthory Endre bíboros felállította a világiak képzésére szolgáló gimnáziumot, amely a háborús viszonyok miatt a 17. század második évtizedében licenciátus-képzővé alakult. P. Kósa Tamás339 1683. dec. 14-én azt állítja, hogy hetven év előtt a grammatika, syntaxis és poesis együttes tanítását Ebeczki vette át elődjétől mint világi tanár, ki később a szerzetbe lépett.340 Néhány évi szünet után, 1626 nyarán újjászerveződött a szerezetesképzés, majd Modestus a Roma obszerváns prefektus jóvoltából 1649 áprilisában a világiak gyermekei számára újra létrehozzák a gimnáziumot. A Hitterjesztési Kongregáció ettől kezdve folyósítja, néha akadozva is, 1823-ig341 az iskolamesterek fizetését, a scudit.342 A somlyói iskola megerősödött a képzett szerzetesek vezetése alatt. Az 1661-es tatár pusztítás után P. Damokos Kázmér a templomot és a klastromot jótevők segítségével 1664-ig „ex cineribus felépítette". Taploczai István pedig az iskolát építi újjá, és beindult ismét az oktatás.343 Ezt igazolja Barberini bíborosnak a csíksomlyói házfőnökhöz 1667. dec. 17-én kelt levele, melyben jelzi, hogy az iskolamester fizetéséről atyailag gondoskodott. 1669. április 10-én, a misszió prefektusa, P. Jegenyei Ferenc a Szent Kongregációnak írt jelentésében arról ír, miszerint a csíksomlyói iskolához két magisztert nevezett ki, egyidejűleg kéri számukra a scudik küldését. Válaszként nov. 23-án azt a feleletet kapja, hogy a bécsi nunciushoz elküldetett a csíksomlyói iskolatanító ellátására szükséges pénz.344Az idők folyamán gyarapodtak a csíksomlyói tanintézetek, és fontos szerepet kaptak Csíkszereda, a város és a vidék lakóinak oktatásában. Közismert a gimnázium nagy jótevője, Lukács Mihály, aki 1725-ben szemináriumot alapított, azonban a gimnáziumi oktatás érdekéről sem feledkezett meg. 1734-ben már 353 növendéke van, ebből 18 rethor és 17 poéta.345 1782-ben 400-nál több tanulót számláltak. A székely ifjakat a gimnáziumi tanulmányoktól elvonták katonai szolgálatok teljesítése végett. II. József intézkedése miatt 1783-ban alig van 80 tanuló, 1784-ben 47 tanuló iratkozott be, júniusban csak 31-en voltak.346
Haynald Lajos erdélyi püspök a nemzeti fejlődés előmozdítására 1858-ban a csíksomlyói tanító- és kántorképzőt alapítja akként, hogy a gimnáziummal összefüggjön, és a képezdével szoros kapcsolatban legyen egy négyosztályú elemi iskola. Ezzel magasabb szintre emelte az iskolai rendszert.
Az oktatás formái, amelyek újabb és újabb igényeket állítottak fel, vezettek oda, hogy új épület, s az oktatás helyszíne is változott: Csíksomlyóról áttevődött Csíkszeredába.
Az első világégést követően a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium az új impérium elnyomása alatt is a székelység és moldvai magyarság megmaradását szolgálta. Megerősödését a szűkre szabott „kis magyar világ" jelentette 1940-44 között. A háború pusztítását követően újra indult, hogy hivatásának megfelelően értelmiségi munkára felkészítse népünk ifjait. Az 1947 végén hatalomra jutott román kommunisták kegyetlenül elbántak vele, 1948-ban államosították. Mihelyt az állam kezébe került az iskola, elsőként igyekeztek kiölni belőle mindazt, ami keresztény, majd azt, ami magyar: a lelket és a szellemet. A tanárok egy részét elbocsátották, az iskola spiritus rectorát, dr. Csipak Lajost Nagyszebenbe száműzték. Az asszimiláló román politika így fejezte le a magyar nyelvű és szellemiségi oktatás-nevelést. Ez az erőszakos asszimilációs folyamat 1989 végéig tartott.
A 89-es események nyomán a dicső Főgimnázium épülete két intézetnek ad otthont: a Római Katolikus Segítő Mária és a Márton Áron nevét viselő líceumoknak. A román állam restitúciós törvénye alapján a Főgimnázium épülete és a hozzá tartozó, nagyobb részében megmaradt terület 2003. október 10-én került vissza a római katolikus egyház tulajdonába. E dicsőmúltú intézmény minden tanítójára és tanulójára hárul az a tisztességes feladat, hogy az alapítók, fenntartók áldozatos lelkületével és az ott tanult diákok szorgalmas helytállásával törekedjenek úgy tanítani és nevelni, tanulni és nevelődni, hogy mindnyájan az egyetemes keresztény és magyar értékek átadói-hordozói legyenek a felnövekvő csíki nemzedékek számára.
Melléklet
MODESTUS A ROMA levele a kongregáció titkárának
Mikháza, 649. június I8.
Eminenciás és Méltóságos Uraim.
Másik levelemben csak az őri és a prefektusi hivatal birtokbavételéről adtam hírt, minthogy akkor nem tudtam többet mondani az idő rövidsége és több bekövetkezett bonyodalom miatt. Ezzel a mostanival pótolom a történteket, tömör tudósítást adva róluk, három fejezetre osztva: először az ország állapotáról, másodszor a prefektúráról, harmadszor arról, hogy mi tűnik számomra megfelelő megoldásnak az egyik és a másik megítélésére, hogy a megszokott éber figyelemmel gondoskodjanak arról, amire szükség van a lelkek javára és a hit terjesztésére.
Ami tehát az őrséget illeti: amikor odaérkeztem, igaz, hogy átadták nekem ennek birtokát a pecsétek átnyújtásával, ahogy szokás, de nem viták nélkül, mert mielőtt megtették volna, sok oda nem való feltételt javasoltak írásban azzal, hogy ezeket írjam alá, és mivel nagyon hátrányosak voltak, az elsőt és a másodikat nem akartam aláírni, amire tiltakoztak, hogy nem akarnak semmiképpen sem elismerni. Erre újra enyhítettek rajtuk, és mikor láttam, hogy nem olyan hátrányosak, mint korábban, hanem a boldogult Orbán pápa brévéjére vonatkoznak347, aláírtam. Közös megegyezéssel ebéd után két másik definitorral megtettem a hátralévő intézkedéseket, és harmadik definitornak (mivel egy másik meghalt és a helye megürült) megválasztottuk azt az atyát, akit már őrré tettek, bár nem kánonjogilag elismert választással.
Ezután Stefano de Salines (Szalinai István)348 atyával, akit apámnak tekintettem, bár a valóságban nem volt az, elmentünk, hogy felkeressünk néhány tekintélyes urat, hogy tudomásukra hozzuk a Szent Kongregáció intézkedését és a köztünk létrejött megállapodást. Ezt meg is tettük, elsősorban a méltóságos Kornis Zsigmondnál349, akinek átadtam Eminenciádék levelét; mikor ezt megtudta rólam és társaimról, nagy rokonszenvet mutatott irántam, és megígérte, hogy felel a levélre és minden segítséget megad nekünk, de Isten (magasabb döntése szerint) az ő halálával megfosztott minket és az egész országot ettől a jó katolikus jótevőtől, és bár maradt egy fivére, nem remélünk tőle annyit. Elmentünk más katolikusokhoz is, de ezeknél nagy ellenérzést találtam, részben amiatt a természetes ellenszenv miatt, amivel ez a nemzet a többi irányában viseltetik, részben pedig azért, mert egyesek már felhergelték őket, hogy írnak Eminenciádéknak elődöm, Fulgenzio da Jesi350 atya ellen azzal, hogy hívják vissza az országból, mert nem fogadják el, mentegetve magukat, mint Pilátus: Én ártatlan vagyok, stb.
Minderre rájöttem, és ugyanezt szőtték ellenünk, de Isten nem engedte, és remélem, nem is fogja megengedni; igaz, hogy páran a szemembe mondták, hogy menjek el, mert nem akarnak ott látni sem engem, sem a kolostorokat. És mivel mindegyiknek mindig nagyon szelíden azt válaszoltam, hogy én az Anyaszentegyházat, nem pedig a világiakat ismerem el felettesemnek, és így kell tennie minden katolikusnak, többször bántalmakkal, sőt halállal fenyegettek, de ezt türelemmel viseltem és kerültem az efféle alkalmakat azzal, hogy távolmaradtam a kolostoroktól és inkább állhatatos és bujdosó voltam Krisztusért, mint konok a világért. Ezért van az, hogy a többi társaim, noha kevesen vannak, szintén szenvedtek, mert ha nem visznek pénzt a kolostoroknak (ami a mi szabályunkkal ellenkezik), akkor bántalmazzák őket, úgyhogy el kell onnan menniük, és ha kinn tartózkodnak valamelyik katolikusnál a lelki kapcsolatok ápolására, akkor azt mondják róluk azoknak az uraknak, hogy ők kiközösített szökevények, úgyhogy sokszor félreértésből szidalmakkal elkergetik őket, ha nem látnak világosan, hogy mindez az ördög műve a jó megakadályozására, kénytelen lettem volna (bár „A misszionáriusok alárendeltségéről" című rendelettel ellentétben) visszaküldeni őket. Ez volt működésem kezdete. Ezután:
. Ennek az őrségnek most csak két kolostora marad: Csík és Mikháza, miután elvesztette Fehéregyházat Rómából való elutazásom előtt az akkori főnöke35 meggondolatlansága miatt, mivel az épületet téves megítéléssel és szemlélettel feltűnővé akarta tenni, így kevés remény van visszanyerésére.
Csíkban vannak szántóföldek, malom és más ingatlanok. Ugyanez van Mikházán és talán még több is, minden szindikus kezelése nélkül, sőt nem is hagynak beszélni róla, nagy hátrányára, és nem is lehet segíteni rajta.
Fehéregyházban sok adomány van, ezeket összevissza több helyen tartja az az atya, aki házfőnök volt, a világiak nem kis csodálkozására, és én nem tudhatok semmit az elszámolásról, sem a céljairól.
Ezek a boszniai atyák mindannyian - amennyire rá tudtam jönni sok tapasztalat és a beszédeik alapján -, azzal a Kázmér atyával (aki pap lett) arra törekednek, hogy ezt az őrséget az ő tartományukhoz csatolják és itt állandó rendházat létesítsenek, adományokat felhalmozva, és emiatt van, hogy nem akarnak magyarokat, nehogy a nyelv ismeretével mindent megkaparintsanak, és minket sem akarnak, attól tartva, hogy megakadályozzuk ezeket a terveket, ezért rosszul bánnak velünk és azt mondják, hogy azért teszik, mert akadályozzuk Isten dicsőségét; minderről többet megtudnak majd kis idő múlva maguktól a magyaroktól, akik itt voltak.
Ehhez hozzájön még Monsignor Bandini352 moldvai adminisztrátor, mivel ő is boszniai, és innen ismerhetik. Két évvel ezelőtt ideküldött két boszniai ifjút353, hogy beöltöztessék őket szerzetesnek. Beöltöztették őket klerikusnak az ő szándéka szerint (ez nagyon nem illő dolog a klerikusi tiszthez, mivel sem írni, sem olvasni nem tudnak!), most sürgetett, hogy küldjem őket tanulni a tartományon kívülre, amit nem tettem meg, hanem adtam melléjük egy lektort, hogy kifogást találjak. Újra folyamodott hozzám, hogy küldjem őket felszentelésre; elküldtem, hogy kedvére tegyek, bár némi lelkifurdalással a tudatlanságuk miatt, az egyiket, hogy a kisebb rendekre, a másikat, hogy szubdiakónus legyen visszatérte után. Úgy jöttek vissza, hogy ő papokká szentelte őket, még a szükséges életkor alól is felmentést adva, amit soha nem hittem volna. Most újra arra kért, hogy küldjem őket tanulni Lengyelországba, azzal, hogy a rendfőnöktől meg fogja kapni az engedélyt; én nem küldtem el őket és nem is fogom, ha Eminenciádéktól nem kapok más utasítást, mert ez nem építés, hanem rombolás lenne. Engem ártalmas vikáriusának tekint az az atya, akit én tettem meg definitornak, sőt azt írja, hogy ha Rómába megy, rendbe akarja hozni ennek az őrségnek a helyzetét, hogy mindig békében legyen; én még semmi ellenvetést nem tettem, mert túl sok bajom van, de a jövőben nem lesz lehetséges, hogy eltűrjem, hogy ő kormányozza az őrségemet, miután megvan a püspöksége; de mindenben és mindenre Eminen-ciádékra hagyatkozom.
Legnagyobb bánatom az, hogy nem lehet eljuttatni a leveleimet, mert efölött éberen őrködnek, kinyitva őket és úgy intézve, hogy ne jussanak el a kezeimhez. Ezt világosan tapasztaltam, mert egy párat egyes helyeken nyitva találtam, és Eminenciádék egyik levelét sem tudtam megkapni, pedig tudom, hogy küldtek. Most jó kapcsolatban vagyok a Kolozsváron tartózkodó Rethon354 atyával, úgyhogy ha leveleim Bécsbe érkeznek a németországi általános rendi biztos atyához, akkor remélem, hogy biztosabban eljutnak hozzám, mint máshonnan.
Mindennek ellenére, miután az egész tél folyamán folyton az után jártam, hogy jó szóval kiengeszteljem ezt a nagyságos fejedelmet, mivel a Megváltóról elnevezett rendtartományba való Gyöngyösi Krizosztom355 atya néhány tiszteletlen szóval illette, elküldtem őt innen, mert nem való ezekre a helyekre, sőt kis híján mindnyájunkat elküldtek miatta. Ezért arra kérem Eminenciás Uraimat, hogy ne engedjék többé a missziókba. Végezetül a definitorok és az atyák nagy részének kérésére megtartottam Csíkban356 április havában az első gyűlést357, ahonnan elmozdítottam azt az atyát; aki sok éven itt töltötte be ezt a hivatalt, elnöki címet adva neki távollétemre, ha úgy fordulna a dolog, és helyette gvárdiánnak választottam Kázmér atyát, nem lévén egyelőre más, aki ott megfelelne, mivel ő ott saját hazájában van, mert ha mást teszek oda, fellázadtak volna a világiak, és most ott Isten dicsőségére vallásosabban viselkednek, mint a múltban. A kolostor mellett elhatároztuk, hogy iskola lesz a világiak gyerekei számára. Ezt sok nemes úr nagyon szívesen fogadta, és remélem, hogy ebből és egyebekből némi hasznot látnak, ha feletteseim elegendő eszközökkel látnak el és (ahogy remélem) Eminenciádék védelmét is bírom. Ennyit mondhatok most az őrségről.
2. A prefektúráról: nem kis összevisszaság keletkezik abból, hogy errefelé hárman vannak olyanok, akik az erdélyi prefektusi címet viselik, az a Giovanni Besmanich atya, akinek csak egy rendháza van a török határon (bár ez alatt a fejedelem alatt), és attól tartok, azt is hamarosan elvesztik a köztük folyó nagy viszályok miatt, ahogy azt hiszem, már tudják és megtudhatják majd a jezsuita atyáktól; mindamellett ennél az atyánál van a prefektúránk pecsétje, amit a gyergyói rendházban szereztek meg Gábriel358 atya, a korábbi biztos látogatása alkalmával Fulgenzio atya halálakor, és ő most ezzel járkál Erdélyben, pénzt gyűjtve (ahogy néhányan a világiak közül mondják, azért, hogy eleget tegyen egy püspökségről szóló bullának, amit Rómából kellene kapnia, az emberek nagy zúgolódására), és bármennyire is mondtam neki, nem adta vissza ezeket a pecséteket és nem riadt vissza attól, hogy idejöjjön. Sőt, most újra itt van, és ugyanezen okból oda megy, ahol sok nemes úr gyűlik össze, hogy könnyebben kérhessen adományokat tőlük.
A második prefektusi címet Stefano di Salines atya viseli, akinek semmilyen missziós helye nincs, a harmadik pedig én vagyok. Így hát sok kavarodás támad a jogkörök kérdésében, mert Stefano atya egyeseknek megenged valamit, amit én nem engedek meg, és tévedések történnek a feloldozások körül.
A mi prefektúránk helyei egyszerű missziók: így Szárhegy helység Gyergyóban, ahol az a nemes úr, aki Fulgenzio atyának adta azt a helyet, nem akar mást, csak magyarokat, és bár mostanig Bertalan atyát tartottam ott, akit a fent említett atya hagyott hátra, ez most állandóan azzal zaklat, hogy vissza akar térni a tartományába. Egy másik helyet foglaltam el, Bogdán nevűt Erdély határán. Lehet ott vagy 00 háztartás, a Tiszán innen, a levegője jó, és bőven van hús, kenyér, bor és tejtermékek, és nincsenek sem patrónusok, sem szerzetesek, de azt, aki odaadta nekem ezt a helyet, Bogdányi Gábor úrnak hívják, aki átadott nekem egy kis templomot, amit ez az őr a Szentháromság tiszteletének szentelt, meg helyet az építkezéshez, és segítséget is ígér. Ezen a területen mindenki kálvinista, kivéve ezt a három urat, és prédikátor van ott, akit azért vett oda az a nép, mert nem kaphatott katolikus papot, akit sürgetőleg kértek. Én rögtön odahelyeztem két atyát, egy magyart és egy olaszt, azaz a magyar Gergely atyát a Megváltóról elnevezett rendtartományból, akit most kénytelen leszek elmozdítani, mert azok az urak nincsenek vele megelégedve, és másvalakit kell odatenni, és remélem, hogy az Úristen segítségével elküldték az eretnek prédikátort; a másik Francesco da Rovereto359 atya, akinek a részére már kértem a rendeletet, hogy misszionárius lehessen; ő az én társam. Ennek a helynek a közelében sok nagy falu van kevés katolikussal, de sokan tisztelik a szerzetesrendünket, emiatt a prefektúra ügyei nagyobb nyugalomban vannak, mert itt minden szerzetes reformált obszerváns és sokkal buzgóbb. Ennyit mondhatok a prefektúráról.
3. Arról szólva, hogy milyen megoldásokat látok, az első az, hogy ne küldjenek erre a vidékre boszniai atyákat, hanem reformált obszervánsokat, és ha lehet, jó életük mellett legyenek képzett teológusok is, minthogy ez az őrség alapításáról szóló brévének is megfelel.
Másodszor, hogy kedvére tegyünk ezeknek az uraknak. Ha lehet, el kellene rendelni a főtisztelendő rendfőnök atyának, hogy engedje meg nekem, hogy ebből a két magyarországi rendtartományból válasszak atyákat, itteni születésűeket. Sokan közülük eljönnének, és ezzel remélem, sok mindent helyre tudnék hozni. Először is eloszlatnám ezeknek a nemes uraknak ellenszenvét, ha saját országukbeli atyáik lennének, akik nagy megelégedésükre szolgálhatnák őket. Másodszor, ezek az atyák nem írhatnak olyan könnyen olyasmit, ami nem teljesen igaz.
Harmadszor, az emberek jobb szemmel nézik majd a Szentszéket, holott most nem nagy tisztelettel beszélnek róla, ha azt látják, hogy javukra cselekszik, segítve őket.
Negyedszer, jobban szaporodhatnának a rendházak és a kolostorok, és mivel ezeket a ferenceseket jó rendi fegyelemben nevelték ezekben a tartományokban, el fog tűnni az a nagy hajsza, hogy pénzt és anyagi javakat halmozzanak fel.
Ötödször, teljesül ezeknek a nemes uraknak a kívánsága, hogy ezt az őrséget ne kapcsolják össze más nemzetekkel, hanem csak hazaiak számára létesítsék; ezenfelül, ha szaporodnak saját honfitársaik szerzetessé avatásai, meg lehet választani a feljebbvalókat, és nevelni lehet az ifjúságot.
Hatodszor, ők maguk nagyon megkönnyítik majd nekem a levelek kézhezvételét.
Hetedszer, megszűnnek az alkalmak, hogy olyanok jöjjenek, akik zavart kelthetnének, mivel ezek, ismerve az ország életmódját, óvatosabban beszélnek és élnek majd.
Nyomatékosan kérem, gondolják át mindezt, mert ennek az őrségnek a javára és a hit terjesztésére nem látok hatásosabb és gyümölcsözőbb megoldást, hogy növekedjék és tartóssá váljék.
Mikháza, 649. június 8.
Eminenciás Uraim alázatos és odaadó szolgája, Fra Modesto di Roma, Erdély őre és prefektusa
Méltóságos és Főtisztelendő igen tisztelt Patrónusomnak
Dionisio Masario úrnak, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának.
DARVAS-KOZMA József címzetes főesperes plébános
Csíkszeredai . sz. Római katolikus Plébánia
RO-530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38.
plebcsik@clicknet.ro
|
|