|
|
Abstract: [Researches on frescoes of the Roman Catholic church from Armăşeni (Rom.; Hung.: Csíkménaság)] The frescoes from the 17th century of the sacrarium of the medieval church titled the Immaculate Conception from Csíkménaság were already mentioned in the visitation journals of the bishops, registered at the beginning of the 19th century. Their first detailed description dates from 1853, from the historian, archivist Károly Benkő. The drawing and photo documentation of the installation and frescoes of the church was drawn up by József Huszka in 1889. This documentation, which is published in the 1st annex of the study, is kept in the collection of the Ethnographic Museum and National Office of Cultural Heritage from Budapest. The frescoes were repainted in 1928. They drew up then a detailed written report about that, which we commend to the specialists' attention, who are carrying out the restoration works that are in progress these days (2nd annex). The art history researches of the building and inner ornamentation of the church is in progress today too, which can be completed with the 3rd annex.
Extras: [Istoricul cercetării frescelor bisericii rom.-cat. din Armăşeni (rom.; magh.: Csíkménaság)] Frescele din secolul al 17-lea ale stranei bisericii din evul mediu din Armăşeni, cu titlul Imaculata Concepţie, au fost menţionate deja în agendele de vizitaţie ale episcopiilor înregistrate la începutul secolului al 19-lea. Prima lor descriere detaliată provine din anul 1853 de la istoricul, arhivistul Benkő Károly. Documentaţia de desen şi fotografii a instalaţiei şi frescelor bisericii a fost întocmită de Huszka József în 1889. Această documentaţie, care este publicată în anexa nr. 1 a studiului este păstrată în colecţiile Muzeului Etnografic şi ale Oficiului Protecţiei Moştenirii Culturale din Budapesta. Frescele au fost repictate în 1928. Despre acest lucru a fost întocmit atunci un raport detaliat în scris, pe care îl recomandăm în atenţia specialiştilor, care execută lucrările de restaurare petrecute în zilele noastre (anexa nr. 2). Cercetarea de istoria artelor a clădirii şi ornamentaţiei interioare a bisericii este în curs şi în zilele noastre, a cărei completare este anexa nr. 3.
A Szeplőtelen fogantatás titulust viselő plébániatemplom késő gótikus szentélyének 17. századi boltozatfestményeiről már a 19. század elején megemlékeztek a püspöki vizitációs jegyzőkönyvek. Valószínű, hogy korábban is, de az általunk tanulmányozott plébániai irattárban csak két, egyházlátogatási jegyzőkönyv található ebből az időszakból, az 1823. és az 1830. évi, amelyekben a templom épületéről szóló feljegyzések megegyeznek:
„Structura Templi exterior in matre. Secundum iscriptionem, quae visitor inpariete Sanctuarii, aedes Sacra Ménaságensis extructa fuisset Anno 655 sed probabilis N[ume]rus Millenarius deletus est, aut subaudiri debet. Structura Templi interior in matre. Parietas dealbati nulla ornamenta exhibent in fornice vero Sanctuarii, Sanctorum imagines visuntur, Tabulatum est diversis coloribus distinctum."1
1853-ban, BENKŐ Károly (1805-1863) egy másik, 1829-ben kelt püspöki vizitáció jegyzőkönyvének, a fentiekkel megegyező részét idézte, majd hozzátette:
„[...] hellybeli mostani Pap Miklósi Gergelly Ur azt jegyzi meg: non est millenarius numerus subaudiendus, quia secus et ara et campana majos antiquior, quod fieri nequit. Fennirt számokat magam is láttam - folytatja Benkő - feketén festettek árábiaiak, a Templom északi falán betüről betüre így »Anno 655« tekinthetők, de éppen azért hogy csak rajzolvák véleményem szerint gyanusok. A Templom n [ap]kelet felölli részén az ugynevezett Sanctu-arium és a Segrestye (Sacristia) valoban ó Gothus munka, mely az egész épületnek felét tészi, kő bolthajtásán szép czirádák mellett vannak Szent Háromság, négy első Proféták, öt szent Asszonyok, u. m. Margarét, Magdolna, Zsusánna, Katalin és Anna képeik, a Nap felkelve, a Hold teljesen szemben mintha napfogyatkozást okozott volna, és Sz. Ilona kezében keresztet tartva, mind ezek feketén festvék, a Szentek nevei Gothus betükkel alá irvák, kevés helyeken ujjitvák. E Templom nyugot felölli hasonfele hogy ujjabb tisztán tettzik, mennyezete a Chorus felettivel együtt festett deszkákból készitődött az akkori divat szerint, mint reá van irva 1655-ben 2-ik Rákoczi György alatt. Régi napkelet felölli felében létező nagy oltáron iljen irás »Regina Coeli laetare 1563«2
Természetesen ORBÁN Balázs (1830-1890) is részletesen leírta a templom épületét és berendezését, ugyanakkor a hajó festett famennyezetének 1655-ös évszámát is megemlítette. A szentély boltozatfestményeiről a következőket jegyezte fel:
„E templom szentélye régi gót épület, szövedék boltozatának koczkáiban igen érdekes al-fresco festvények vannak. Közvetlen az oltár feletti koczkában a nap és hold, továbbá négy próféta, 4 evangelista és más szent képek.3 A képek jellege, de főleg a képeket magyarázó minuskel feliratok egyiránt kezeskednek ezen műbecscsel s régészeti érdekkel biró képek valódiságáról, minek következtében, mint Székelyföldön oly kevés számban fennmaradt (Dályán és itt ) régi frescók egyik kiválóbb példányát kellőleg becsülnünk és méltányolnunk kell, egyszersmind elismeréssel lennünk azon kegyelettel szemben, mely azt valamely barbar ujitás általi megsemmisüléstől megvédte."4
ORBÁN, a szentély északi falán található, hiányos, festett évszám láttán, érthetően 1655-re gondolt, „[...] mi valamely ujitási évszám lehetett", amelyből az első szám lekopott, „mert a templom szentély bizonynyal annál jóval régibb, a mennyiben épitési modorában nyilvánuló késő gót-kori műidomokról itélve, a XIV. század végén készülhetett."5
ORBÁN Balázzsal szemben, az akkori plébános, FERENCZI Ignác, aki püspöki rendeletre 1869-ben hozzáfogott az egyházközség történetének megírásához a Domus Historiaban a következőképpen érvelt:
„Menaság, egyik a legrégibb falvak közül Csíkban. Temploma, mely a falu között egy emelkedett dombon fekszik régi kőkeritéssel egészen övedzve, a mint a Sanctuarium falán - észak felöl - tisztán láthatni 655-ben, azaz: hatszáz ötvenötben épült; a felirás így van: AE. T. H. Ano: 655., vagyis: Aedficatum Templum hoc Anno 655. Mely betüknek - megjegyzem - hogy én tulajdonitok ily értelmet, egyebet nem gondolván, hogy mit jelenthetnek.
Némelyek igen réginek mondják, s kételkednek az esztendőszám valodisága felett, állitván: hogy az ezeres szám ki van csak hagyva s így lenne »1655« hanem ezeknek könnyü a felelet, mert a régi nagy oltár a mint mostis jól láthatni 1543-ban épült, a nagyobb harang pedig 1542-ben, a közepső [...]1604-b.[en] öntetett, miből azt következtetni - mondja a negyven évvel korábbi lelkész elődjéhez hasonlóan -, hogy az oltár, a harangok hamarább megvoltak mint a templom."6
Nem illik számon kérni egyik „krónikástól" sem, hogy miért nem hozták összefüggésbe a szentély falán és a hajó festett famennyezetén látott évszámok azonosságát. Pedig ez magyarázatot adhatott volna a kételyeikre, mármint a „valamely ujitásra" és az azt megörökítő időpontra vonatkozóan. Továbbmenve, a famennyezet töredékes felirata, amelyet FERENCZI Ignác plébános lemásolt, azt is elárulta, hogy ki készítette 1655-ben a festett mennyezetet, a karzattal együtt. Nevezetesen egy „Z. M. Miklos diák s mester",7 aki feltehetően a szentélyboltozat záróköveire erősített, festett-címeres falapokat is készítette, a hajóban végzett munkájával egy időben. S ha mindez elfogadható, miért ne lehetett volna Miklós festő-asztalos mesternek némi köze az al secco technikával festett, késő reneszánsz famennyezetek mintáit idéző falképek, közepes rajztudással megáldott mesteréhez!? Arra a kérdésre, hogy ki lehetett ez a Miklós diák és mester, a keresztneve előtti Z. M. feloldása adhat feleletet. Minden esetre Krisztus cirill betűs „Xps" monogramja a feliraton, a mester román származására enged következtetni, és ha a boltozatfestmények alakos ábrázolásait kísérő, többnyire román kiejtés szerint írt neveket is számba vesszük, talán jogosan feltételezzük, hogy a faberendezés és a szentély boltozatának 1655-ben történt kifestését ugyanazon mesternek tulajdonítjuk.
HUSZKA József (1854-1934) 1881-ben, az ornamentika kutatásai során járt a ménasági templomban.8 Az ekkor készült rajzai közül a Néprajzi Múzeum Könyvtárában található egy, amely a boltozatfestmény virágmotívumait és a sekrestyében álló, 1678-ban készült szekrény díszítményeit örökítette meg.9 Egy másik rajzon, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tervtárában őriznek, ugyanazt az öt falkép motívumot és a sekrestye szekrényének másik szárnyát rajzolta le tussal, illetve akvarellben.10 Ugyanakkor a hajó kazettás mennyezetéről és a kórus mellvédjéről is készített vázlatokat.11
1888 márciusában HUSZKA ezeket a rajzokat mellékelve, levélben jelezte a Műemlékek Országos Bizottságának, hogy szeretne falképkutatást folytatni Ménaságon:
„Tekintetes Bizottság! Székelyföldi falfestményeink érdekessége a leletek szaporodásával fokozott arányban növekedik, miért is kutatásaim tovább folytatását, s legalább azon templomok képeinek fölfejtése, melyekről már van tudomásom, addigis, mig a véletlen ujabb leletet nem tár elénk, hazai kulturtörténetünk szempontjából, azt hiszem, elég fontos arra, hogy a tek. Bizottság támogatását előzetesen kikérhessem. A csik menasági rom. kath. templomot ohajtanám juniusban megkaparni, miért is a tek. Bizottságtól 300 frt előleget és az erdélyi püspök engedélyének megszerzését kérem, mert katholikus templomba a püspök engedélye biztos bejuthatás. Templomunk boltsüvegeinek egyrésze besincs meszelve. Én XVI. századinak tartom a falon látható 1655 évszám daczára. Van e templomnak egy gyönyörű szárnyasoltára is 1543 évszámmal. Tudtommal ennél szebb és épebb renaissance szárnyasoltárunk nem maradt fen. Hajnald L. [Haynald Lajos] biboros főpapunk erdélyi püspök korában meg akarta venni a falutól, de azt mondták, hogy »ha a püspöknek ér valamit, nekünk többet ér.« Mellékelve van szerencsém csatolni e templom műkincseiről futólag készített vázlataimat. Az oltáron a restaurálásnak még semmi nyoma így eredeti festményeit hű másolatban birni, azt hiszem, haszon lesz a tudománynak. E szempontból indittatva eddigi gyenge fényképező készletem helyett egy nagyot és jót szereztem, előre begyakorlandó vele magam. A gép és egyébb felszerelések fedezésére volna szükségem a kért 300 frt előleg v[agy] segélyre, mit aztán a később kiérdemlendő tiszteletdijakból visszafizetnék. Azon boldog hitben zárom kérésemet, hogy a tek. Bizottság utján a kieszközölt kaparási engedély és a pénzelőleg képessé tesznek hazai műtörténetünket, minél előbb, egy lappal szaporitanom. A tekintetes Bizottságnak alázatos szolgája Huszka József rajztanár. Sepsiszentgyörgy 1888 martius 7."12
A beküldött rajzokból a Műemlékek Országos Bizottsága csupán egy darabot őrzött meg,13 a másik kettőt visszaküldték HUSZKÁnak és azok a hagyatékával kerültek a Néprajzi Múzeum gyűjteményeibe.14 A bizottság HUSZKA kérését 1888 májusában továbbította a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz,15 ezt követően HUSZKÁnak, két évi készülődés után, 1889 nyarán sikerült kiterjedtebb kutatást végeznie a templomban.16 A falkutatásra a templom folyamatban lévő javítási munkálatai alkalmával kerülhetett sor.17 A Ménaságon végzett munkájáról csak a következő évben, 1890 áprilisában számolt be CZOBOR Bélának (1852-1904), aki HENSZLMANN Imre (1813-1888) halála után a Műemlékek Országos Bizottsága előadói tisztét viselte:
„Nagyságos Doktor Úr! A mai postával a műemlékek bizottsága számára küldöm végre a menasági templom freskóit és szárnyas oltárát. Szín vázlat, fotográfia és pausa mind kitűnő. Azt hiszem meg lesz velük elégedve. Írni nem írtam semmit hozzá, hisz a rajzok elég ékesen beszélnek legfeljebb megjegyzem, hogy az éjszaki falon a meszelésre 665 volt vésve mint a bemeszelt rész évszáma. Megis találtam a régi felirásból: Anno és 65-öt, bár a képet kifejteni nem voltam képes. Az oltárról megjegyzem, hogy a középső Mária Jézus szobor későbbi betét. Mert az erdetit mire az alatta levő felirat: Regina celiletare 1543 vonatkozik megette a szú. Mária sovány nyulánk alakjának maradványát még láttam a templom hián (padlás). A mostanit a protestánssá lett barczaságról hozta egy borvizes atyafi a monda szerint. Ezt az oltárt Haynald erdélyi püspök korában meg akarta venni a falutól de a 2000 forintot visszautasították. A templom előrészén semmi művészi vagy történeti nyomot sem találtam. Végre mellékeltem még a doktor úr számára a rég igért két [...]18 is. Megemlitem még, hogy erre a templomra már két éve felvettem 200 frt előleget. Esedezem úgy intézni, hogy ha már többet nem kapok legalább ezt [...].19 Kiváló tisztelettel Huszka József."20
A falfestményekről készült 10 db színvázlatot, 5 db fényképet, 34 db pauszmásolatot, a szárnyasoltárról készített 8 db akvarellt és 10 db fényképet tartalmazó küldeményt a bizottság április 24-én elemezte, és egyben „a kiváló szorgalommal és csinnal készült fölvételeket" jónak látták a rajztár számára megszerezni,21 így azokért HUSZKÁnak a minisztérium hamarosan kifizetett 200 forint tiszteletdíjat.22
HUSZKA József a bizottságnak küldött rövid jelentéseit, a falképek részletes leírásával, az Archeologiai Értesitőben, 1890-ben megjelent közleményével egészítette ki. Tanulmányában a szentély északi falán talált 665 évszám keletkezése és a boltozatfestmények stílusa alapján próbálta a falképek készítésének időpontját megállapítani. Következtetései szerint a falképek a 16. vagy akár a 15. században is készülhettek. Részletesen elemezte a boltsüvegekben látható képek témáját, és néhány szóban a fafestmények színeiről is szót ejtett:
„Freskóink színezése szegényes. Csak fehér, fekete, aranysárga és vörös állot festőjük rendelkezésére. Van ugyan egy pár ruhán zöldes szürke is, mit a sárga és fekete keverésével értek el, a valódi zöld és kék azonban teljesen hiányzik. A vörösnek három változata a sötét karmin, a sárga keverésével előállított téglavörös és a fehér hozzáadásával előállított rózsaszín, mely kiválóan a Dániel köntösén észlelhető."23
A ménasági templomról az 1905 szeptemberében kelt dokumentumokban értesülhetünk újra, amikor ANTAL József plébános, a tervbe vett javítási munkálatokat megelőzően szakértő kiküldését kéri. ÉBER László (1871-1935), a Műemlékek Országos Bizottsága akkori helyettes előadója ceruzával írt följegyzése szerint, ő szívesen leutazott volna.24 ÉBER, októberben, levélben válaszolt a plébános kérésére, és miközben HUSZKA József korábbi kutatásaira utalt, aziránt érdeklődött, milyen természetű munkálatokat terveznek a templomban.25 1906. április 18-án a ménasági plébános beszámolt arról, hogy orgonakarzatot fognak építtetni a hajóban, és az oltár szerkezetét is módosítani kívánják. A szentély falképeivel kapcsolatban pedig így írt:
„A templom ősrégi szentélyében az elavult freskó képeket aszerint, amint a tekintetes bizottság javasolja és segédkezet nyujt, a felvett költségvetés szerint kijavittatjuk 170 korona árban, vagy pedig 340 koronáért egészen ujra festetjük, Sándor Gergely templom és szobafestő által, a legközelebbi hetekben."26
A bizottság erre gyorsan reagált. Április 25-én, FORSTER Gyula (1846-1932), elnök az ANTAL Józsefnek írt válaszában közölte, hogy a hajóban tervezett munkálatokkal egyetértenek, a szentély kifestésével kapcsolatban pedig megjegyezte: „a mult művészi tevékenységének emlékeit fenntartani hazafias feladatunk, mint ez iránt a műemlékek fentartásáról szóló törvény is intézkedik. "Ennek alapján ellenezték a szentélyben történő bármilyen mértékű festést, vagy újrafestést „ minthogy azok a szándékolt művelet következtében eredeti jellegüket és ezzel művészettörténeti értéköket elveszítenék s maga a templom egyik érdekességétől fosztatnék meg."27
Úgy látszik azonban, hogy FORSTER Gyula levele sokáig késhetett, mert májusban a plébános megismételte a falképekre vonatkozó kérdését, amelyben eléggé vészjóslóan fogalmazott: „Választ nem nyervén, ismételten kérem, méltóztassék véleményezni, hogy az elavult régi falfestményeket falusi, nem szakértő festővel bemázoltassam-e kellő fedezet hiányában vagy egészen bemeszeltethetem-e? A bizottmánynak véleményét püspököm kivánja. A templom javítása munkálatba van véve s a templom festés a bizottság véleménye hiányában akadályozva leend."28
A bizottság azonban erre már nem válaszolt, az ügyet a FORSTER levelében foglaltakkal elintézettnek tekintette.29
1914-ben, a Domus Historia egyik lapján, GYÖRGY Gábor, akkori ména-sági lelkész ezt jegyezte fel:
„Ez évben templomunk szentélyének műemlékké való nyilvánítását kértem, mert régiségénél fogva megérdemelné. De gondolnak is erre az eldugott falura, annak kincsére - kérésünk elhat a legmagasabb polcokig - de rajtunk nem segítnek s szemünk láttára pusztul, kopik Csik ősi templomának dísze. Fáj az embernek, hogy fakul-fakul a gotikus táblákon, renaissance hatást feltüntető festésü freskó képek. Jönnek-mennek a szakértők, bámulják, dicsérik, igérnek és eredményképen marad minden a régiben.
A szárnyas oltárt a Nemzeti Muzeum meg akarta venni, de a nép nem engedi. Csökönyösséggel ragaszkodik"30
Mi is történt voltaképpen? 1914 júliusában GYÖRGY Gábor plébános, a szentély falképeire hivatkozva kérte a templom szentélyének műemlékké nyilvánítását, azt remélve, hogy az egyre romló templomépület javítására ily módon anyagi támogatást nyerhet. A plébános a kérését arra alapozhatta, hogy a műemlékek bizottsága már 1909-től igyekezett egy olyan műemlékjegyzéket összeállítani, amely a védetté nyilvánítható műemlékeket tartalmazza és fenntartásukat a Vallás- és Közoktatási Minisztérium támogathatja.31 GYÖRGY Gábor levele a gyulafehérvári püspökség ajánlásával érkezett Budapestre. Pár nappal később ÉBER László értesítette a püspököt, hogy a templom megvizsgálására SZTEHLO Ottó (1851-1923) építészt fogják kiküldeni, akinek a jelentése után döntik majd el az épület fenntartásával kapcsolatos teendőket.32
A háborús viszonyok miatt azonban SZTEHLO leutazása késett, csak 1915-ben jutott el Ménaságra.33 Ekkorra már a templom javításához szükséges pénz előteremtése érdekében eladták a szárnyas oltárt a Magyar Nemzeti Múzeumnak.34 SZTEHLO jelentése után, bár a bizottság, támogatást ítélt meg a szentélyrész javítási munkálataira, a háború miatt a falképek helyreállítására továbbra sem kerülhetett sor.35
1928-ban a boltozat falképeit átfestették és eközben újabb falképeket találtak a diadalíven, amelyeket HUSZKA is látott, de rossz megtartásuk miatt nem tárt fel. A falképek „restaurátióját" a székelyudvarhelyi festő, HERMANN Gyulára bízták. Az általa elvégzett munkát részletes leírásban örökítették meg az 1928. szeptember 4-én kelt jegyzőkönyvben.36
A jegyzőkönyv szövegét használta fel a falképek leírásakor DEMÉNY István Pál (1949-2000) és M. LÁSZLÓ Zsuzsanna (1949-1986).37 Az elmúlt évtizedekben nem történt számottevő beavatkozás a falfestményeken. Legújabban LÁNGI József falképrestaurátor és munkatársai vizsgálták meg a falképek állapotát, és ez alkalommal sürgös állagvédelem szükségességére hívták fel a figyelmet. Ugyanakkor, szondázás révén megállapították, hogy a szentély oldalfalain a boltozatfestéssel egyidős dekoráció rejlik. Kutatásuk következtetéseként azt is tisztázták, hogy a szentély teljes régi kifestése 1655-ben történt, és nem korábban, ahogyan azt HUSZKA József, vagy az őt követő kutatók közül többen is feltételezték. A kutatás során a hajó északi oldalfalát is megvizsgálták, hogy a feltételezett Szent László-legenda képsorának nyomára akadjanak, de csak új vakolatokat találtak.38 A templomépület folyamatban lévő helyreállítási munkálatai, amelyek a tervek szerint 2009-ig tartanak számtalan eddigi építéstörténeti kérdésre adhatnak majd feleletet, és épp így a falképekre vonatkozóan is hozhatnak új adatokat. A helyreállítási munkálatokat a sepsiszentgyörgyi M Műhely részéről BENCZÉDI Sándor műemléki szakmérnök irányítja. A falképek restaurálását KISS Lóránd és munkatársai végzik.
Érdemes itt végképp tisztázni, hogy a már régóta köztudatban élő feltételezés, miszerint a hajó északi oldalán egykor a Szent László-legenda képsorát is megfestették, honnan eredhetett, hiszen HUSZKA József, a ménasági templom esetében csak a szentély falképeiről írt, közöttük a déli falon ábrázolt, 17. századi Szent László alakjáról is, amelyet akvarellmásolatban örökített meg.39
HUSZKA a szentély falképeivel kapcsolatban ezt írta:
„Templomunk boltivein feltünő a női szentek sokasága (8 drb.) és az evangelisták meg próféták mellett a magyar szentek hiánya. A XIV. és XV. századokban kifestett székely templomokból elmaradhatatlan szt. László és még egyik vagy másik magyar szent. Hitem szerint Menaságon sem feledkezhettek meg róluk, s ha már a bolthajtáson nincsenek, úgy az oldalfalon kellett lenniök. Az északi fal képei kibonthatatlanok voltak. [A szentélyben!] A déli falon azonban csakugyan reátaláltam szt. László bárdos, görbe kardos, vasba öltözött, legyűrt csizmaszáras alakjára.[...] Mellette még kivehettem szt. Imre hermelin palástos alakját kezében liliommal és fején zárt koronával."40
RADOCSAY Dénes (1918-1974) említi először, 1954-ben, hogy ŞTEFĂ-NESCU I. D. (1886-1981) román művészettörténész szerint „Szt. László és Imre alakja be meszelve, a hajó falán volt László legenda jelenetei pedig elenyésztek".41 ŞTEFĂNESCU 1938-ban megjelent munkájában egészen pontosan ezt olvashatjuk: „Sur les parois Nord et Sud du sanctuaire on voyait encore, il y a vingt ans, les portraits des saints de Hongrie Emeric et Ladislas. Depuis lors, le badigeon les a recouverts. En 1868, on voyait aussi despeintures sur les parois de la nefqui donnaient la légende de saint Ladislas et la bataille de Cserhalom."42 Ezt az állítását, mármint hogy 1868-ban láthatóak lettek volna azok a falfestmények, amelyek „Szent László legendáját és a cserhalmi ütközetet" ábrázolták, ŞTEFĂNESCU egy későbbi munkájában futólag újra érinti, de ekkor már a szentély falképeinek leírása közben: „Pînă în 1868, se vedea şi ilustraţia legendei Sfîntului Ladislau." A templomhajót itt már nem emlegette.43
Mindezek után arra kell gondolnunk, hogy ŞTEFĂNESCU a HUSZKA József fent idézett leírásából indult ki, és mivel nem értette meg pontosan HUSZKA szövegét - mellesleg HUSZKA fogalmazása magyar anyanyelvű olvasó számára is könnyen félreérthető - a legendára vonatkozó, általános jellemzést konkrétan a ménasági templomra értette. Innen származhat a Szent Lászlólegenda valamikori meglétének feltételezése, amely később a köztudatban elterjedt. Mint látható az eddigi adatokból, HUSZKA József csak a templom szentélyében dolgozott és nem végzett falkutatást a hajó északi oldalán.
Az 1868. évszámot nem lehet tudni, honnan vette ŞTEFĂNESCU, HUSZKA erről az évszámról sehol nem beszélt. Ezen kívül a plébánia levéltárában, az 1868. évi följegyzések, bár bőven írtak a templomról és a szentély falképeiről, Szent László-legenda ábrázolásáról egy szót sem ejtettek.44
ŞTEFĂNESCUtól értesülünk az 1938-ban megjelent könyvében arról is, hogy a szentély Szent László és Szent Imre falképeit húsz évvel azelőtt még látta, majd azokat újra elmeszelték.45 Feltehetően 1928-ban történt a HUSZKA által, a szentély déli oldalán feltárt falképek elmeszelése is, bár erre az akkor készült jegyzőkönyv nem tért ki.46
Irodalom
BENKŐ Károly
1853 Gyergyó és Kászon multja, jelene, általános és részletes Osztályokban. Három Föld-ábrával és egy másolati táblával. Kolozsvár.
* * * Canonica visitatio
1823 Csíkménaság r. k. plébánia irattára.
CZOBOR Béla
1890 A Műemlékek Országos Bizottságának működése. (1889. évi szeptember hó 1-től 1890. évi augusztus végeig.) Archeologiai Értesítő. X. 4. 351-355.
DEMÉNY István Pál - M. LÁSZLÓ Zsuzsanna
1996 A Hargita megyei gótikus falfestmények ikonográfiája. Csíkszereda.
FEJŐS Zoltán (szerk.)
2006 Huszka József, a rajzoló gyűjtő. Kiállítási katalógus. Néprajzi Múzeum. Budapest.
GERECZE Péter
1905 Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke. In: Magyarország Műemlékei. I. Szerk. FORSTER Gyula. Budapest.
HORLER Miklós
1996 Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922) In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Szerk. BARDOLY István, HARIS Andrea. Budapest.
HUSZKA József
1890 A Csik-menasági templom falfestményei. Archeologiai Értesítő. X. 1.
JÁNÓ Mihály
2008 Huszka József székelyföldi falképmásolatai. Charta Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy.
* * * KÖZMŰVELŐDÉS 1914 N. N.: CSIKMENASÁG. MÁJUS 27.
LÁNGI József- MIHÁLY Ferenc
2002 Erdélyi falképek és festett faberendezések. 1. Budapest.
* * * LIBER HISTORIAE DOMUS
1869 Liber Historiae Parochialis R. C. Csik Menaság. Inchoata Anno Domini 1869. Csíkménaság r. k. plébánia irattára.
ORBÁN Balázs
1869 A Székelyföld leirása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. II. Pest.
RADOCSAY Dénes
1954 A középkori Magyarország falképei. Budapest.
ŞTEFĂNESCU, I. D.
1938 L'art byzantin et l’art lombard en Transylvanie. Peintures mur ales de Valachie et de Moldavie. Paris.
1981 Arta feudală în Ţările Române. Pictura murală şi icoanele de la origini pînă în secolul al XIX-lea. Temesvár.
VÁLINÉ POGÁNY Jolán
2000 Csíkménaság (Armăşeni), római katolikus templom. Műlap. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Budapest.
Függelék
1. sz. melléklet
Huszka József falképmásolatainak és fényképeinek jegyzéke47
Rövidítések:
| FM | falkép-másolatok |
| Irod. | Irodalom |
| j.b.f. | jelezve balra fent |
| j.b.l. | jelezve balra lent |
| j.j.f. | jelezve jobbra fent |
| j.j.l. | jelezve jobbra lent |
| j.n. | jelezés nélkül |
| j.k.f. | jelezve középen fent |
| j.k.l. | jelezve középen lent |
| KÖH | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
| Ltsz . | leltári szám |
| MOB | Műemlékek Országos Bizottsága |
| neg. sz. | negatív száma |
| NMEA | Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára |
| sz. n. | szignó nélkül |
KÖH Tervtár.
1. Boltozat részletek a menasági templ.[om] szentélyéből. Szekrény középső rész. 1/9 t.n. [természetes nagyság] ltsz. K. 64.
A sekrestye ruhásszekrényének (1678) festett díszítményei, és a szentély öt boltsüvegének ornamentális festményei.
akvarell, tus, karton
290x310 mm
j. b. l.: HJMenaság. 1881.26/8.
Irod. GERECZEP. 1905. 404. h. 1.sz.
 |
| 2. Freskó a csík-menasági templom szentélyének déli falán. |
ltsz. FM. 106 (MOB 691)
Színvázlat a szentély déli falán elhelyezkedő 17. századi falképekről: Szent László és Szent Imre álló alakja. Fölöttük gótizáló minuszkulás feliratok: S[anctus]. Ladislaus Rex. [Sanctus E]mmericus~
akavarell, lavírozott tus, papír
290 x 230 mm
j.j.l.: HJMenaság 1889
 |
| 3. A csik-menasági rom. kath. templom alaprajza és szárnyasoltárának színvázlata. |
ltsz. K. 13332
A templom alaprajza (1:200), a szentélyboltozat figurális festményeinek sorszámozott beosztásával. A szárnyas oltár színvázlata,
tus, akvarell, karton.
250 x 330 mm.
j.j.l.:HJ 1890.
Irod. GERECZEP. 1905. 243;
Közölte és leírta: VÁLINÉ POGÁNY J. 2000
4. A szentély három boltsüvegének másolata.
lelt. sz. nélkül
Áldó Atyaisten, feltámadt Krisztus, Szent János evangélista,
akvarell, papír,
j. n., é.n.[1890]
Irod.: GERECZE Rajzjegyzék 246. h. 31. sz., Falképjegyzék 493. h. 4., 5.sz.
Megjegyzés: a rajznak csak fényképmásolata van meg: Fotótár 6107. Alapleltár 5494/107.)
Pauszmásolatok:
ltsz. 76538-76556
Restaurálva 1890-ben
Fotótár
Fényképek a falképekről:
Fényképek a pauszmásolatokról:
1. Áldó Atyaisten, feltámadt Krisztus, Szent János evangélista. neg.sz. 6107
 |
| 2. Ornamentális festés, neg. sz. 143084 |
 |
| 3. Ornamentális festés, neg. sz. 143090 |
 |
| 4. Ornamentális festés, neg. sz. 143091 |
 |
| 5. Angyal koronával, neg. sz. 143092 |
 |
| 6. „S ~ MARIA. MAGDALENA~" Mária Magdolna, neg. sz. 143093. |
 |
| 7. „S ~. Margareta ~" Antiochiai Szent. Margit,. neg. sz. 143094. |
 |
| 8. „S~ Clara ~" Szent Klára, neg. sz. 143095. |
 |
| 9. „S~ Susanna ~" Szent Zsuzsanna, neg. sz. 143096. |
 |
| 10. „S ~ Anna ~" Szent Anna, neg. sz. 143097. |
 |
| 11. „S ~[J]ohaes ~" Szent János evangélista, neg. sz. 143098. |
 |
| 12. „S~LVCA"Szent Lukács evangélista, neg. sz. 143099. |
 |
| 13. „S ~ Babtisto Ioaes" Keresztelő Szent János, neg. sz. 143100. |
 |
| 14. „S. Matej" Szent Máté evangélista, neg. sz. 143101. |
 |
| 15. „S ~ Illona ~" Szent Ilona, neg. sz. 143102 |
 |
| 16. „Illés Profeta" Illés próféta, neg. sz. 143103 |
 |
| 17. „S~ marc" Szent Márk evangélista, neg. sz. 143104 |
 |
| 18. „S ~ CATALINA ~" Sienai Szent Katalin, neg. sz. 143105 |
 |
| 19. „Daniél ~" Dániel próféta, neg. sz. 143106 |
 |
| 20. „S ~ A BARBARA ~" Szent Borbála, neg. sz. 143107 |
Fényképek a templomról és a berendezéséről:
NMEA
1. Menasági boltsüvegek. A rom. kath. templom szentély.
ltsz. R 9724
A szentély négy boltsüvegének virágmotívumai, színvázlat
akvarell, tus, papír.
270 x 350 mm
j. k. l..: Menasági boltsüvegek. A rom. kath. templom szentély.
Másolta Huszka József. 1889.
2. Ménaság. 1. A sekrestyebeli szekrény középrésze. 1/9. t. n. 1678.
2. Részletek a szentély festett boltozatáról. 1665.
ltsz. nélkül.
A szentélyboltozat öt boltsüvegének virágmotívuma,
akvarell, tus, papír.
j. j. l.: Huszka József. 1881. S. szt. György.
Közölte Magyar díszítmények címmel, FEJŐS Z. (szerk.) 2006.92. 112-113.
Kiegészítő rajz
1. Ménasági templom alaprajzvázlata
ltsz. R 10212
Manuálé: a templom alaprajza és a szentély hálóboltozata,
ceruza, papír.
290 x 360 mm
j. k.: Menasági templom. é. n. [1890] sz. n.
Fényképek a falképekről:
1. ltsz.: 70537.
a keleti boltmezők falképei: János evangélista, Alexandriai Szent. Katalin, Szent. Ilona
2. Huszka még négy, falképekről készült felvétele hiányzik, csak a törzsívekből tudunk róluk, ltsz. 70538, 70539, 70540, 70547.
2. sz. melléklet
„D. a J. Kr.! [Dicsértessék a Jézus Krisztus]
Az Armaşeni = Csikmenasági rkath. Plébániatemplom szentélyének mennyezetén lévő, régi festmények (freskók) 1928. év kijavíttatásának (restaurátio), illetve a lekopott, vagy lehullott részek kiegészíttetésének jegyzőkönyve."48
A szövedékes bordázattal beosztott késői gót stílű mennyezet tartalmaz összesen 15 rhombusz alakú mezőt, 8 trapez alakú mezőt és ezek alatt körös körül a széleiben, vagyis a boltív és a templom fala érintkező részei közt 15 mezőt. A főoltár felett van még egy rhombusz alakú mező, mely azonban kelet-nyugati irányban egy borda által két egyenlőszárú háromszög alakú mezőre van szétosztva.
A mezőket egymástól égetett cserépszerű bordázat választja el, mely bordázatok két-két lapból állanak és mésszel vannak összeragasztva. A déli oldal legalsó bordájában, mely a nyugaton levő és a szentélyt a hajótól elválasztó nyomott ívű gótikus diadalív oldalába fut bele, az ív (illetve borda) középső darabja valamikor leesett, ezt a részt fából készített borda darabbal pótolták és egy a diadalív falába erősített vaspálcával alátámasztották.
Az összes bordázatok téglaszínű vörösre voltak festve és a rajtuk keresztül huzott hármas fehérvonallal voltak tarkázva.
Az ív borda-darabok érintkező végeinél gipszelés szükséges volt s különben is oly piszkosak és kopottak voltak a bordák, hogy az egész festés felújítása szükséges volt. Így az összes bordázatnak az eredeti téglavörös színben újra festtettek és a hármas fehér vonal tarkázatok megújíttattak. Ezen munkálat azért is volt szükséges, hogy a mezők freskói a bordák között kellően kitűnhessenek, illetve érvényesülhessenek.
Az egyes mezőkön a következő megújítások történtek.
A mezők felsorolását a boltív közepén, fenn a nyugati oldalon kezdjük; onnan elé haladva Keletnek, a főoltár felé.
I. Mező. Rhombusz alakú. Ábrázolja az Atyát köntösben, vállairól leomló palásttal, áldásra kiterjesztett karokkal, feje mögött a szokásos háromszögű idommal és a fej mellett két oldalt felhőkkel. A mező csúcsai nyugat-kelet és dél-északon vannak. A kép a főoltár felé, kelet felé néz, tehát feje nyugat felöl, dereka kelet felöl van festve. Az alak derékig van ábrázolva. Felirat nem volt.
A fej helyét egy teljesen lekopott rész, piszkos folt jelezte. Ennélfogva teljesen új fejet kellett festeni. A kéz, est, ruha, redők vonalai súlyosan kopva voltak és azok az eredetiek helyén, vonalakkal megújíttattak. A ruha szürkés, sárgás, zöldes színű volt és lekopott részei ezen színekben pótoltattak. A háromszög a fej mögött a régi körvonal és beosztás szerint újra vonalaztatott és a némileg megállapítható régi piros, sárga, szürke színekben újra festtetett. A felhők körvonalai is a régiek szerint helyreállíttattak. Felhők és háttér piszkos, kopott, vakolat, föld-színűre voltak kopva. Felhők szürkés fehérre, háttér szürkés kékre festtettek, hogy az alak kitünjék s különben is valószínüen ilyen eredeti színük volt.
II. Mező. Rhombusz alakú. Előbbitől keletre, vele egy vonalban. Ábrázolja a Fiút, amint halottaiból feltámadva, balkezében zászlót tart, jobb kezét áldásra emeli, balján a sziklasír oldala látszik. Mindkét oldalán egymásra tornyosuló felhődarabok. Feje körül köríves dícsfény. Vállán leomló palást, szent melle meztelen, oldalsebe látszik. Piros derékövet visel. A lobogó rúdja keresztben végződik. A lobogón fehér kereszt piros alapon. A háttér szürkés barna volt; ezt némileg kékesre festette a mester, mert gipszelni is kellett. A paláston alig történt kis színújítás a lekopott részeken. Arc, kéz, test, felhők, sziklák körvonalai a régi szerint teljesen helyreállíttattak. A haj, szakáll, bajusz teljesen le lévén kopva, ezeket újra kellett festeni. Felirat nem volt.
III. Mező. Rhombusz alakú. A Szentlélek galamb képében. A szárnyak hegye és a felhők s a háttér csillagai látszottak csak. Ennél fogva új galamb festtetett a régi körvonalon sugárzó dícsfényben. Gipszelés is szükséges volt, mert a vakolat omladozva volt. Ezen mező, mivel a régiből alig látszott valami, átfesttetett, de ahol csak valami is a régiből meg volt maradva, a szükséges felújítássa. Felirat nem volt.
IV. Mező. (Rhombusz) Egy angyalt ábrázol, kiterjesztett szárnyakkal, majdnem takarja. Derékon övezett köntösben, amint melle előtt két kezével koronát tart, feje körül köríves dícsfény, háttérben csillagok. Itt teljesen a régi színében és alakban maradtak: a szárnyak, a fél arc, a karok, a könyökök alol és a ruha a koronán alol. A korona körvonalai a felismerhetetlenségig le voltak kopva és pattogva, a mell és a fél arc is (a jobb oldalt) ezeket gipszelés után újítani kellett. Háttér piszkos barna szine világos kékre átfesttetett. Csillagok a régi vonalakon megújíttatattak. Felirat nem volt.
V.-ik Mező. (Rhombusz, két részre osztva kelet-nyugat irányú bordával). Ezen két háromszögü mezőben egymástól szét repülő egy-egy angyalfej, hathat szárnnyal és a háttérben csillagokkal. Ezek az angyalok teljesen megmaradtak, csak vonalaik újíttattak fel szigorúan a régi vonalakon. A piszkos barna sár színü háttér gyenge kékre festtetett. Csillagok régi vonalak szerint felújíttattak. Felirat nem volt.
VI. Mező (Rhombusz alakú). Az első mezővel határos, attól észak nyugati fekvéssel. Ezen VI-ik mező kezdi meg a második sort, mely az első sor mellett, az evangéliumi oldal felöl nyugatról kelete halad. Ezen sorban a képek fejei a mennyezet csúcsa felöl vannak, vagyis a felül lévő csucsoknál vannak festve így az első sor képeivel ezen képek derékszöget képeznek. Ezen VI-ik mező ábrázolja Dánielt az oroszlánok vermében. Fennt piros háttér, benne két angyal Dániel arca előtt leszállani látszik álló alakban; jobb oldali angyal jobb kezét Dániel felé nyujtja, köntöse alsó részén fehér mezőben két piros kereszt. Baloldali angyal bal kezében táskát tart. Dániel fekete szőnyegen térdel, kezét imára fogva, feje körül köríves szürke dícsfény, háta mögött szürkés mezőben két oroszlán egymás felett, a szőnyeg alatti térben egy és a Dániel térdei előtt ismét egy oroszlán. A Dániel feje helyét csak egy fakóra lekopott folt jelezte, csupán a bal szemnek külső széléből maradt volt valami. Így új fejet és hajazatot kellett festeni a régi körvonalba. A köntös derékon alol úgy maradt, ahogy volt, nem újíttatott. Az oroszlánok testén is csak a fehér kopások pótoltattak és a körvonalak felújíttattak. Az angyalok arcai is teljesen le voltak kopva. A ruha felső része a Dániel alakján a régi körvonalakban, illetve redőzetekben tartva a régi színek szerint újra színeztettek. A felirat teljesen érintetlenül hagyatott. Gótikus minuszkula betükkel ez áll: Daniél ~ A piros háttér helyenként felújíttatott. Az alsó piszkos, sár színü tér hamuszínre színeztetett.
VII.-ik Mező. (Rhombusz alakú) Szent Máté evangélista. Díszes széken ül, lábai alatt számolyok. Előtte nyitott láda, jobb térdén könyvszerü tekercs, bal kezével a tekercset fogja, jobbal írni látszik. Mögötte hozzá hajló angyal, ki bal kezével gesztussal kiséri, amit a hozzá fejjel oldalt visszaforduló evangélistának mond. A piszkos, föld színü háttér lemállott részei szürkével kijavíttattak. Máté feje a kopott régi körvonalak és vonások szerint újra festtetett, mert alig látszott valami. Angyalarc is a régi körvonal szerint újra festtetett. Ruhák kopott részei pótoltattak. Szék, zsámolyok, ruhák alsó részei érintetlenül maradtak. Felirat S. Mate. Ezen betük közt az a betü olyan, mint a mostani nyomtatott kis a, de ez nem az eredeti, közelről alatta látszik az eredeti minuszkula alak] a betü egy része. Ez a felirat is egyébként gótikus minuszkula betükkl van írva. Teljesen érintetlenül hagyatott.
VIII. Mező (Az előbbitől keletre vele egyvonalban) Márk evangélista. Támla nélküli széken ül. Lábai alatt sárga mezőn oroszlán hever, mely fejét az evangélista elé visszafordítja. Az evangélista jobb lábát az oroszlán combján nyugtatja. Jobb térdén nyított könyv, melybe írni látszik. Bal kezével a könyv szélét tartja. Háta mögött templom, melynek oldalán hátul torony áll. A templom és torony ajtai félkörívesek és igen magasak. Itt csak a kopott ruha festtetett át téglás rózsaszínre, mert az eredeti szín nyomai is ilyenre mutatta. Az érintetlenül hagyott templomfallal azonos színü háttér hamuszínre festtetett. Felirat: S marc szögletes minuszkula betükkel, a kezdő betü is minuszkula , mig az előbbi mezőkben a feliratok kezdő betüi majuszkulák. Nagy elővigyázattal a régi vonalon betüik felújíttattak.
IX. Mező, előbbitől keletre. Szt. Pál szőnyeggel takart, zsámolyos törpe széken ül, jobb térdén nyított könyvbe ír. Előtte a nap óriási félkorongja. Háttér csaknem fekete volt. Kopott ruhája hamuszínnel helyenként pótoltatott. Háttér sötétkékre festtetett. Napkorong színe némileg felújítva, egyéb, így arc is, érintetlen, csupán a vonások vonalai a régi szerint felélénkíttettek néhol. Falirat: S ~ Paullus. Szigoruan a régi alakban felélénkíttetett (Két l betü van, melyek közül a második élénkebben látszott.)
X. Mező. A félhold emberarccal ábrázolva, csillagos háttér. Felirat nincs. Háttér piszkos fehérre kopott szine kékesre újíttatott. Hold körvonalai régiek szerint megújíttattak. Hold szine fehéres sárgára, elfogyott része téglásszinű sárgára megujíttatott.
XI. Mező. Szintén rhombusz mező az első mezőtől jobbra a lecke oldalon hátul ez az első mező. Illés prófétát ábrázolja amint egy kettős csúcsú szikla tömbön ül, melynek oldalán kétágú fa van festve lombozattal, eje mögött hozzá repülő holló, melyre fejét fordítva a próféta visszanéz. A holló és a próféta feje között a felirat, kissé szegletes minuszkula betükkel két sorban Illes ~ Profeta. Bal könyöke egy dombon nyugszik. Jobb kezét jobb térdén pihenteti. Előtte még egy domb tetjén négy ágú, kettős lombozat fa. A próféta ruházata hosszú bő köntös, derékon zsinorral átkötve. Lábai sarútlanok. Lecsüngő hosszú bajusza és szakálla van. Javítás ezen alig történt. Az arc és kezek fehér, piszkos alapszíne kissé felújíttatott. Arc, kezek, lábak körvonalai a régiek után újra húzattak. Hajazat, szakáll és ruha egyes részei a régi színekben, kopott részeikben kipótoltattak. Felirat teljesen érintetlen maradt. (E mezőn régebbi keletü újítás nyomai a ruházaton megállapíthatók voltak.)
XII. Mező (Rhombusz) Szt János evangélista. Díszes széken ül. Lábai alatt két zsámoly, előtte nagy fekete sas, mely fejét az evangélista kissé jobbra hajolva, egy állványra helyezett könyvbe ír. Felirat S Johaes. Az egész mező feliratostól együtt úgyszólva érintetlen hagyatott, csak egyes elenyésző, kis, kopott részek festése újíttatott fel a régi szinek és vonalak szerint.
XIII. Mező (Rhombusz alakú). Előbbitől keletre vele egysorban. Szent Lukács evangélista. Hajlított hátú székben, nyugat felé fordulva ül. Lábai alatt két zsámoly, mellette balról pihenő borjú, mely fejét az evangélista felé fordítja. A borjú mögött egyszerű templom egy toronnyal. Az evangélista bal térdén könyv, melybe jobb kezével írni látszik. Felirat: Az evangélista jobb válla mögött egyszerű majuszkula, gömbölyű betükkel. S. ~ Lucac. Az u betü V-vel van írva. Piszkos földszinű háttér hamuszinre átfesttetett. Felirat érintetlen maradt. Arc, kezek, lábak alapszinre újítva, vonások pontosan a régi szerint felújíttattak. Haj, bajusz, szakáll szintén felújítva. Ruha és borjú színe lekopott részeikben pótoltattak. Igen lekopott állapotban volt az egész mező.
XIV. Mező (Rhombusz). Szent Péter apostol. Szögben összefutni látszó, két vastag támlával és ezeken egy-egy tornyocskával díszített trónuson ül. Csupasz lábai alatt párnának látszó zsámoly. Az apostol fejét nyugatnak fordítja, jobb könyöke a trónus támláján nyugszik, bal kezével ölében könyvet tart. Felirat: Az apostol feje fölött kerek majuszkula betükkel: S. Peterus: A felirat a régi felirat minuszkula betüire volt ráirva, mely minuszkuláknak egyes, alig kivehető részei látszottak, emiatt az a majuszkula betüs felső felirat újíttatott fel. Piszkos háttér világos, fehéres kékre újíttatott. A dicsfény eddig sárgára újíttatott. Körvonalak újra huzattak. Arc, köntös, kezek stb. Egyebekben érintetlen maradtak.
XV. Mező (szintén rhombusz). A nap. A régi vonalakban felújíttatott. Piszkos háttere szürkés kékre festtetett és a nap sárga szine is megújíttatott, illetve újra festtetett. Az általam trapéz alakúnak nevezett nyolc mező a fennt leirt tizenöt rhombusz mező alatt található dél és észak felöl. A rájuk festett szentek mindnyájan női alakok és a hosszukás mezőben állanak, illetve térdelnek, mindeniknek felirata lábai alatt egy szalagon látható. A szalagon alol pedig a mező hegyes, fennmaradó része stilizált virág díszekkel, illetve virágokkal van kitöltve. A jegyzőkönyvvel folytatjuk az evangéliumi oldalon, hátul, nyugaton lévő első mezővel, onnan azután előre haladva.
XVI. mező (trapez). Mária Magdolna. Meztelen felső testéről bő redőkben leomló zöldes barna palástba burkolva, két karjával keblére ölelt keresztet tart. Haja két oldalt vállaira omlik. Ruhája alsó szélénél átvonuló szalagon kerek majuszkula betükkel S.~ Maria Magalena ~ felirat áll, mely felirat teljesen érintetlenül hagyatott. A test és ruha vonalai felújíttattak szigorúan a régi vonalak szerint, egyebekben az egész kép érintetlen maradt, valamint a kép alatt a mező csúcsába festett stilizált nyiló virág is.
XVII. Mező (trapez). Szt. Borbála álló helyzetben, karjait keresztbe téve mellén nyugtatja, fején gyöngyékes, ötágú korona. Haja vállaira omlik. Bal vállán igen díszes, mintegy tollakból összerakottnak látszó, lecsüngő ruha kardísz. Palástja egy része jobb karjára van felhajtva. Előtte kiterjesztett szárnyakkal hozzá repülő angyal, ki két kezében kelyhet tart. Csak a háttér újíttatott szürkés kékre. Arcok, kezek, ruhák vonalai szigorúan a régi szerint felújíttattak, a ruházat pedig csak elenyésző kis részeiben, melyek teljesen lepattogva, lekopva voltak. A kép alatt átvonuló szalagon gömbölyű majuszkula betükkel ez áll: S. Barbara, mely felirat teljesen érintetlen hagyatott; ezen felirat alatt kilátszanak a régebbi felirat betüi, ami világosan mutatja, hogy ez a kép valamikor javítva, vagy átfestve volt.
XVIII. Mező (trapez). Szt. Katalin, [Sienai Szt. Katalin] fején rózsakoszorúval áll; bal hóna alatt könyvet tart, bal kezével álló kard oldalát érinti; jobb kezében nagy pálmalevél. Hajazata vállain szétomlik. Ruháján a nyaknál gyöngyékek vannak. Mögötte sárga mező, ebben magas fehér vitorlák, sátrak vagy pirámisok és kék ég. A kép alatti szalagon majuszkula, inkább unciálisnak, mint kapitálisnak (Mint Borbálánál) látszó betükkel felirat: S ~ Catalina~. A kép alatti szögletben érintetlenül hagyott szép stilizált virágszál áll. Arc alapszínét repedések, omlások miatt gipszelni és újítani kellett. Háttér és a pirámisok, v. vitorlák alapszínükben felújíttattak, a dicsfény, rózsakoszorú és a ruha egyrésze szintén, de szigorúan a régi vonalak újíttattak meg a régi szinekben a lehetőség szerint, mert a kép nagyon kopott volt.
XIX. Mező (trapez). Szent Ilona császárné. Mellére keresztben tett kezekkel magas feszületet tart, fején gyöngyékes korona. Haja vállain szétomolva. Jobbján a térben a golgota, csúcsán három kereszttel, mögötte templom toronnyal. A tornyon félhold alakú zászló (mint a többi freskokon lévő templomok tornyán is). A kép alatti szalagon kissé szögletes, minuszkula betüs felirattal ez áll: S. ~ Ilona ~. Alatta szép stilizált virágdísz, mely teljesen érintetlen hagyatott. Az egész freskón csak ott történt festés, ahol repedések miatt gipszelni kellett. Különben hátér és minden érintetlen maradt. A vonalak szigorúan a régieken haladva újíttattak fel.
XX. Mező (trapéz). Leckeoldalon, nyugat felől az első, (innen az oltár felé elhaladva irjuk le a még hátralévő hármat is) Szt. Zsuzsanna mártír (nem ószövetségi Zsuzsanna) [Római Zsuzsanna]. Zsámoly előtt térdel, melyen nyitott könyv van. Mellére ölelve magas feszületet tart, fejét redőkben lecsüngő kendő takarja. Melle és vállai körül palást. A sziklás háttérben jobbról négy, balról két szál pálmaág. A kép alatti szalagon kissé szegletes (gótikus) minuszkulákkal írva ez áll: S ~ Susanna, mely felirat teljesen érinetlen maadt. A freskó az arc, kezek és derék táján durva, rákent vakolattal volt elmázolva. Ezt le kellett kaparni és gipszelni, egyébként az egész kép a felismerhető régi vonalak szerint reconstruáltatott. A ruha alsó része, zsámoly, könyv és felirat érintetlenül maradt.
XXI. Mező (trapéz). Szent Klára térdelő helyzetben, jobb kezében liliom, jobb karja mögött két pálmalevél. A háttérben pedig 3 pálma szál. Derékon övezett köntöst visel, körül lecsüngő palásttal és fején s nyaka körül kendő. Nyugaton feléje repülő angyal kiterjesztett karokkal és alatta felhőzettel. A felhőzet, kezek, és arc alapszine a piszkos, kopott állapotból az eredeti fehér szinre felújíttatott. A felső háttér szintén újíttatott, a lekopások miatt, szürkés szinre. Angyal és a nyakon alol a ruha érintetlen maradt. A mellre rajzolt szív alak is. Ezen mező felirata: S Clara minuszkula betükkel, mely felirat érintetlen hagyatott, a mező alsó szeletében lévő stilizált virágdisz lepattogott részei a régi szerint kikombinálva újra festtettek, illetve pótoltattak.
XXII. Mező (trapéz) Szent Anna. Zsámoly előtt térdel, melyen nyitott könyv fekszik. Lecsüngő jobb kezében négy pálmaágat tart. Bal kezét a nyitott könyvre téve nyugtatja. Baloldali háttérben bizánci stilű nagy torony, illetve kúpola, e mögött két kisebb román stilű torony. A csucson félholdnak látszó zászlóval. A kép alatti szalagon minuszkulákkal felirat S. ~ Anna. Felirat teljesen érintetlen maradt. A felirat alatti stilizált virágdisz mely az előbbi mező virágdiszével csaknem azonos volt, újra festtetett, mert nagyrésze le volt hullva és a többi is táskásodva volt. A freskó maga a mell, kezek és könyv táján igen súlyosan sérülve volt. A régi vonalak nyomai szerint helyre állíttatott és szineztetett. A piszkos barna háttér kékre festtetett. Az egyszerű vonalakból szerkesztett csillagok a régi szerint a háttérben újra kihuzatattak. Itt emlitjük fel, hogy a két evangélistánál is szereplő templomtornyokon nem volt félholdszerű zászló, hanem csak a szt. Ilona képénél és ennél a képnél. Azok tetején semmi sem volt festve és úgy hagyattak.
XXIII. Mező (trapéz). Szt. Margit. (Ez szt. Margit skót királyné kell hogy legyen, mert fején királynői koronát visel, így magyar vonatkozású szentképe ez, mert szt. Margit skót királyné szülei Eduárd angol királyfi, édesanyja pedig Agóta, szt. István királyunk rokona. Magyarországon Nádasdon született, később skót királyné lett, f 1093. 1251-ben lett a szentek közé iktatva.)
A kép úgy ábrázolja a szentet, amint derékban kissé előre hajolva térdel, fején gyöngyékes ötágú koronával. Bal kezét nyitott könyvön nyugtatja, és liliomszerű virágot tart benne. Jobb keze övén nyugszik. Köntösén ujjatlan palástszerű ruhát visel. Haja vállain szétomlik. Háta mögötti mezőben 3 ág. Arca érintetlen hagyatott. Koronája újítva lett. A teljesen piszkos sötét háttér, hogy a kép kitűnjék kékesre festtetett. Háttérben a bal oldalán ládának látszó sötét tárgy van rajta két fehér csillag. Sárga [?] talajon a szent háta mögött egy földből kinövő és nyiló virág, tán liliom, látható. A kép alatti szalagon szögletes minuszkulákkal S. Margareta felirat van, mely teljesen érintetlenül hagyatott. A felirat alatti mezőrészben igen szép stilizált virág van, melynek csak kisebb lekopott részei újíttattak meg.
Ezen fennt leirt, és szenteket (kettő angyalokat, kettő a napot és holdat, három pedig a három Isteni személyt) ábrázoló rhombusz és trapez (v. trapezoid) alakú 23 mezőn kivül van még a boltozatnak a falba futó részein 12 mezője melyek mind igen szép stilizált virágokkal, növényekkel vannak befestve. A szentély keletről első ablaka feletti mező és az ezzel átellenes evangélium oldali mező, mivel csaknem teljesen le voltak kopva és meglévő részeik is táskásodva voltak; lehetőség szerint a régi virág disz rekonstruálásával újból festtettek. A többi virág mező érintetlen hagyatott. Ezek között különösen szépek a közvetlen a főoltár felett lévő négy mező szines stilizált virágjai. A főoltár mögötti, falbanyuló három kis mező csak csillagokat tartalmazott, barna piszkos mezőben. Ezek megújíttattak. Ezek nincsenek a fennebb említett 12 mező közé számítva, mert ezekkel együtt 15 mezőcske van a falak körül. A főoltár leckeoldalán a középtől számított harmadik, keskeny virágmezőcske is újból festtetett, de teljesen a régi szerint. Az utolsó, vagyis a leckeoldalon nyugatról az első virágmező is helyenként kijavíttatott a régi szerint; ezzel átellenben, az evangeliumi oldalon, a nyugatról számított első virágmező vonalai helyenként megújíttattak és itt 1928. H. GY. jegyet a mester úr tette bele, vagyis irta oda, mint névjegyét és munkája évszámát.
A szentélyt a hajótól elválasztó diadalív főoltár felöli oldalán fennti munkálatok ideje alatt felfedeztünk öt képet, melyek vastag mész réteggel voltak elmeszelve. Ezeket teljesen a régi vonalhordozással felújította a mester. Ezen öt kép feliratai: A leckeoldalon kezdve: 1., Profeta Onias [Jónás], 2., Proféta Sofoniás, 3., Proféta Isaias [Izajás] 4., Proféta Essaeias [Ézsaiás], 5., Profe Szacarias [Zakariás]. Valamennyi felirat gótikus, szegletes mínusz-kulákkaé van írva. Isaiasnál csak az első I hiányzott, Oniasnál az O kopva volt, de felismerhető volt, Sophoniásnál a felirat helyenként le volt mállva. A betük szigoruan a régi alakjukban maradtak. Az alakok teljesen a régi vonások szerint újíttattak fel. Háttere cask Isaiasnak volt, az az ott levő felhőkkel együtt felújíttatott. A többi profétának világos kék hattér festtetett és vonallal elhatároltatott. Szék nélkül ülő helyzetben voltak rajzolva, széknek még nyoma sem volt. Fövegeik, ruháik, felirat szalagaik teljesen a régi alakban hagyattak. Onias és Essaeias proféták proféták nincsenek, előbbi ugyan szentirási név és utóbbi is, de nem proféták. Úgy látszik, annak idején aki festette, azért írta e neveket, hogy az utolsó szótag minden névnél összecsengjen, lehet az Amos és Ezechiel próféták elferdített neve is. A képek bővebb leirása egyiránt következő: középen fenn a diadalív közepén Isaias ül fejéről vállaira és onnan tovább lecsüngő palásttal hosszú köntösben. Kelet felé maga elé néz, feje körül kerek dícsfény, vállai mellett két felöl felhőzet, háttér kifeszített vászonnak látszik. Két kezében feliratos szalagát tartja. Mellette jobbján Sophonias ülő helyzetben, bal kezét mellén tartja, jobb kezével függélyesen lecsüngő névfeliratos szalagát tartja, arcát Onias felé fordítva. Tőle kissé alább, jobbján Onias melle alattkeresztül tett szalagot tart, mely nevét tartalmazza. Sajátos ruhában ül, de nincs alatta szék. Isaiastól balra, evangéliumi oldalon Essaeias ülő helyzetben, melle előtt keresztül tartja névfeliratos szalagát. Köntösén palástot is visel. Sajátos turban szerü fövege van, mely azomban elütő a másik három társáétól, kik ahány annyi alakú föveget viselnek. Tőle balra kissé alább Szacarias köntösben ül, palástja ölébe dobva, jobb karjával névfeliratos szalagát tartja, bal kezét nyakához érintve tartja.
Ezen öt próféta alakja alá a diadalívnek a főoltárra néző oldalán három sorban alábbi feliratot helyeztük el:
„Ezen ősi szentély sok évszázados, féltve őrzött, de veszélyes enyészetben lévő mennyezetfestményeinek lemállott és lehullott részeit, a régi vonalak, alakok, szinek, feliratok szigorú szemmeltartása mellett Csikmenasági Adorján Ferenc költségén kiegészítette Hermann Gyula székelyudvarhelyi műfestő az 1928. évben. A diadalíven öt próféta ezen munkálatok közben került felszínre. Dicsőség Istennek!"
Ez a felirat megmondja híven és igazságosan minő elvek szerint ejttetett meg ez a kényes restauratio. A restauratiot végezte Hermann Gyula műfestő Székelyudvarhelyről, akit nyugodtan nevezhetünk festőművésznek is, mert a színek előállításában és az ecset hordozás, vezetésben oly bámulatos gyakorlat, biztonság és készség jellemzik őt, mi miatt megérdemli a teljes elismerést. Amellett semmi önkényes dolgot nem művelt. A festékeket tojássárgájával és tejjel készítette. Az érdes, poros, szemcsésedett falon igen nehéz munkát kellett végeznie. A képek ugyan leporoltattak, de tulságosan nem lehetett porolni, mert az amúgyis fakó vonalak végképp letüntek volna. A restaurálást most azért kellett megejtenünk, mert oly rohamos pusztulásban voltak a festmények, hogy még csak egyévi várakozás is végzetes lett volna, ez a mester szakvéleménye is; és most a templomfestéssel kapcsolatban olcsóbban kiállottuk a költségeket s mivel rendelt a jó Isten Adorján Ferenc volt póstatiszt, jelenleg kereskedő úr személyében tehetetlen szegénységünknek egy nagylelkü Maecenast. A gipszelést és a bordázat festést, valamint a leporolást a plebános és a mester személyes felügyelete alatt Késmárki Lajos szobafestő úr végezte, valamint az általa fölfedezett öt próféta képről a mészréteget szintén ő fejtette le. A plebános és a restauráló mester úr a legmesszebb menő aggodalmassággal vigyáztak az egyes freskók eredetiségükben tartására. Semmi fölöslegesnek itélhető javítás nem történt. A plebános, már amennyire egy falusi pap teheti, szorgalmasan utána tanulmányozott és régészeti, történeti szempontokra irányította lépten nyomon csaknem állandó jelenléte mellett a festő úr figyelmét. A festő úr pedig főképp a technikai dolgok és az eredeti jelleg szempontjai szerint adott véleményt. Így közös megfontolással és elhatározással történt meg minden egyes rész javítása, kiegészítése, felelevenítése, restauratiója, mely munka 1928. aug. 28-tól szept. 4-ig, nyolc teljes napi megfeszítetett dolgozás mellett vitetett keresztül, ami csak a mester nagy technikai készsége, bámulatos munkabirása és segédmunkásának Kézmárki Lajos szobafestő úrnak a rábízott és fenntebb említett munkálatokon kivül is majdnem állandó jelenléte és segítő közremunkálkodása mellett volt lehetséges. Azomban a freskókon ő egy ecsetvonást se tett, sem a háttereken, csakis a bordázatokat festette le.
A munkálatok végzése alatt igen gyakran és huzamos ideig mint tanú jelen volt Ferencz Jenő kántor úr is.
Ezen jegyzőkönyvet, mely a valóság szerint vétetett fel és a végzett munka hű leirását adja, közösen szerkesztette Hermann Gyula műfestő és Szőcs Albert plebános, leirta Szőcs Albert plebános, így ketten felelünk a hitelességért, mint szerzők, és tanúkképpen szerepelnek Ferencz Jenő és Kézmárki Lajos urak.
Kelt Armaşeni - Csíkmenaságon 1928. szept. 4-én.
Hermann Gyula műfestő, a restauratio eszközlője
Szőcs Albert plebános, jegyzőkönyvvezető
Tanuk Ferencz Jenő kantor Késmarki Lajos"
3. sz. melléklet
Mihály Ferenc kommentárja a tanulmányhoz
„A tanulmánnyal kapcsolatosan a következők az észrevételeim:
- A csíkménasági templom hajójának valójában kazettás mennyezete volt, de ez 1749-ben készült. Az általad idézett Historia Domus-bejegyzés fölött közvetlenül a következő olvasható: „Ezen hajó stakaturja festett - már romladozni kezdett - deszkából áll, mely egészen végig nyulik a kettős chorus felett, - egy négyszegü alakban ki állitott festett deszkán ilyen felirás olvasható: »Mihály Lázár Bálint D(?)ézen Megyebiroságába cs: 1749«. A táblák a stakaturon mind négyszögüek és különb különb festett figurákkal ékeskednek de a melyek helyett egy jó, erőss stakatur nem ártana, - reménylem, hogy ha élünk ezis meglesz. A chorus felett, egy mondott alaku deszkán, kétfejü sas repestel."
E bejegyzést megerősíteni látszik Huszka József vázlatrajza (R. 9701), melyen a mennyezet négy kazettáját vázlatolja, alattuk föltüntetve az 1749-es évszámot. Az általad közölt bejegyzés „A chorusban ... áll" a kórusra, vagyis karzatmellvédre vonatkozik.
A több helyen említett „kettős chorus" fogalma számomra még tisztázatlan, hogy pontosan hogy is helyezkedhetett el. A Benkő „mennyezete a Chorus felettivel együtt" arra enged következtetni, hogy a kórusok egymás fölött helyezkedtek el és a felső kórusnak is az alja festett volt, amely az alsó kórus mennyezeteként szolgált. Ha pedig nem egymás fölött helyezkedtek el a kórusok, akkor a mennyezetnek valamiféle tagolása kellett, hogy legyen, ha ezt külön kiemelték. Annyi bizonyos, hogy e kórusok közül az egyik az 1655-ös festésű karzatmellvéd, amelynek 6 mellvédtáblájáról úgyszintén vázlatrajzokat (R. 9701) készített Huszka. Hogy ugyanerről a kórusról készült-e az 1887.26/8 jegyzésű színezett akvarellje, amely egy szép reneszánsz indadíszt és két másik virágrészletet ábrázol, vagy pedig a másik kórusról, ez kérdéses. A fent nevezett rajzon (R. 9701) még szerepel három vázlat az 1678-as festett, mára már megsemmisült sekrestyeszekrény fiókjainak festett virágdíszítéséről. A Historia-bejegyzések és a Huszka által közölt rajzok stíluskritikailag is összhangban vannak.
- Ami az idézett kórusmellvéd feliratát illeti, az értelmezés kérdéses! Ugyanis hiányzik egy teljes sor („egész rend") és ezt követően olvasható a „Z.M. Miklós diák s mester". Valamennyi ismert kazettásmennyezet-felirat, bejegyzés esetében a mester szó a tanítóra, tanítómesterre, scholamesterre vonatkozik és egy esetben sem a festőasztalosra, akit általában asztalosnak, pictornak, mensatornak, arculariusnak, scriniariusnak, szekrényeseknek vagy bölcsősöknek neveznek. Véleményem szerint ez esetben is a diák és mester szó a tanítóra vonatkozik. Két esetben találkozunk azzal, hogy diák festi a mennyezetet, pontosabban Szamoscikón és Bólyán (Lángi - Mihály 2. 2004. 14-16. ). Arra vonatkozóan, hogy ugyanazon festőasztalos a falra is virágokat, felírásokat készít, a diódi és a bádoki ref. templom esetében találkozhatunk (Lángi - Mihály 3. 2006. 47-50., illetve 10-14.).
- A ménasági falképek vizsgálatát szoros összefüggésben kell vizsgálni többek közt a csíkszentgyörgyi padlástérbe szorult falképekkel, a csíkkozmási szentély virág ornamentális díszítésével.
- A szentély bordáira rögzített kis címereket óvatosan kell kezelni, mivel egy részük papondéklire illetve rétegelt lemezre van festve. Az ezutáni kutatás feladata szétválasztani, hogy melyek ezek közül az esetleges XVII. századiak és melyek a későbbiek illetve a pótlások mennyiben követték a korábbiakat.
- Neve után ítélve feltehetően román festővel dolgoztat Somlyai Miklós házfőnök 1630 körül, amikor „az egész Templomot megmenyeztette Petrasco kepíróval gyönyörüseges szepen meg iratta meg aranyoztatta" (Fekete könyv).
- A figyelmedbe ajánlom a Gyulafehérvéri Érseki Levéltárban őrzött Csíkmenaságra vonatkozó vizitációs jegyzőkönyveket, melyek pontos jegyzékét csatolom. (lásd: BERDNÁD Rita: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára II. Oklevél és iratjegyzék. Canonica Visitatiok mutatója. 230. old. A „d" - doboz, „k" - kötet, „k.n." - kötés nélkül. Az 1731-es vizitációt KOVÁCS Andrásék közölték, 141-142. old. Ezt is csatolom. (Erdélyi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek és okmányok I. 1727-1737).
- Hasonlóan átküldöm a két Huszka-féle rajzot, illetve akvarellmásolatot, melyeket, kérlek, ne közölj.
- A templom folyamatban levő kutatásával a hajóban is kerültek elő falképek, falkép töredékek, mennyezet alatti festett fríz részletek. Ízelítőként küldök két részletet. Az egyik a jobb oldali, 1837-ben, Szent Gergely tiszteletére emelt mellékoltár mögötti Fájdalmas Krisztus, míg a másik a diadalíven egy kutatóablak. Ezeket Benczédi Sándor, Tüzes István és Czimbalmos Attila találták, illetve tárták föl a közelmúltban."
JÁNÓ Mihály művészettörténész
Székely Nemzeti Múzeum, Gyárfás Jenő Képtár munkatársa
RO-520008 Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2.
jano.mihaly@yahoo.com
|
|