|
|
Abstract: ["Large affection demands large pain!" Amor, Dolor and the role of other allegoric persons in the mystery-plays of Csíksomlyó (Hung.; Rom.: Şumuleu-Ciuc)] In the 18th century, in the Franciscan gymnasium of Csíksomlyó there were presented 103 school dramas from which one of the most moving scenes is the certamen scene of Amor and Dolor, presented on 23 April 1734, like the closing scene of the passion-play presented on Good Friday. In this scene there was let down on the stage a painted crucifix, beside the cross, there were standing these two allegoric figures. Dolor kept asking, why Jesus had to suffer all that pain. From the answers of Amor we find out that Jesus is not Adam, nor Eva, nor Annas, he is not Judas, or Caiphas, he is not Pilate, or Herod, and he does not suffer because of the complots of Evil, he "only" suffers for the freedom of people, in his endless love. Through this certamen, the writer of the drama, the Franciscan Bálint Donát (1706-1774) absolved all those sufferings, about which he has talked in this play in connection with Christ and his dramatized prefigurations from the Old Testament, Joseph and Job.
The application of the allegoric figures was widely practiced on the contemporary Baroque Jesuit, Piarist and Minorite stages, too. The allegoric figures are always illustrated as symbolic, emblematic figures "with talking names", they present moral characteristics, introduce complicated theological problems. In the certamen of Amor and Dolor presented in Csíksomlyó in 1734 there are united the teaching of the Franciscan theological schools from the Middle Ages about the love of God and the means of expressions based on the contemporary Baroque school dramas. The Franciscans from Csík could illustrate this very important spiritual issue (too) so exquisitely, poignant and understandingly, through the allegorical methods.
Rezumat: [„Dragostea mare cere suferinţă mare!" Amor, Dolor şi rolul altor persoane alegorice în dramele misterioase de la Şumuleu-Ciuc (rom.; magh.: Csíksomlyó)] În secolul al XVIII-lea la gimnaziul franciscan din Şumuleu-Ciuc au fost prezentate 103 drame şcolare dintre care cea mai impresionantă a fost scena certa-menului Amor şi Dolor care a fost prezentată în ziua de 23 aprilie 1734, în Vinerea Mare, ca scenă finală din versiunea dramatizată din misterele evanghelice. În această prezentare au lansat pe scenă un crucifix vopsit, lângă cruce stând două figuri alegorice. Dolor tot întreabă până la sfârşit, de ce a trebuit Isus să suporte toate acele chinuri nemărginite. Din răspunsurile lui Amor reiese că Isus nu este Adam, nici Eva, nici Annas, nu este Iuda, nici Caiphas, nu este Pilat, nici Herod, dar nu suferă nici din cauza complotului Diavolului, ci „doar" pentru mântuirea omenirii, din dragostea sa nemuritoare. Cu acest certamen scriitorul dramei, franciscanul Bálint Donát (1706-1774) a dezlegat acele suferinţe la care s-a adus vorbă în legătură cu Cristos, şi în legătură cu tablourile vii din VechiulTtestament, Iosif şi Iob, dramatizate aici.
Folosirea figurilor alegorice a fost un obicei şi pe scenele contemporane baroce iezuite, piariste şi minorite. Ca fiinţe emblematice, aceste figuri alegorice simbolice cu „nume vorbitor" întotdeauna reprezintă, afişează calităţi de etică, aduc probleme teologice grele. În certamenul Amor şi Dolor din 1734 a fost unită învăţătura şcolii teologice franciscane din evul mediu despre dragostea dumnezeiască şi mijlocul de exprimare al piesei de teatru de la şcoala contemporană barocă. Cu folosirea modului alegoric au reuşit franciscanii din Ciuc să demonstreze remarcabil, excepţional şi priceput (şi) această problemă spirituală.
Bevezetés
A csíksomlyói ferences gimnázium diákjai 1721 és 1787 között majdnem minden esztendő Nagypéntekén, illetve más ünnepnapokon színdarabokat adtak elő. PINTÉR Márta Zsuzsanna adattára1 szerint összesen 42 passiójátékot, 12 moralitást, 5 ószövetségi drámát, 4 mártírdrámát, 12 történelmi drámát, 4 társadalmi drámát és két vígjátékot mutattak be a nagyszámú, a környező falvakból Sarlós Boldogasszony templomába sereglett hívőknek. A passiójátékok szövege az 1348 oldalas Liber exhibens Actiones parascevicas...2 című kéziratban maradt fenn. A kézirategyüttest 1774-ben PÉTEFFI Márton (1720-1787) erdélyi ferences tartományfőnök utasítására másolták össze.3
A csíksomlyói barokk színjátékok kritikai kiadásának előkészítését az MTA Irodalomtudományi Intézet Régi Magyar Drámatörténeti Kutatócsoportja vállalta fel 1997-ben, KILIÁN István vezetésével. A kritikai szövegkiadás előkészítése közben merült fel a misztériumjátékok forrásának, pontosabban fogalmazva forrásvidékének kérdésköre.
A csíksomlyói misztériumdrámák forrásait öt fő és több mellékcsoportra bontottam.4 Ebben a tanulmányban az 5. főcsoporthoz sorolható történeti réteggel foglalkozom. Ebben a kategóriában tüntettem fel a 17-18. századi jezsuita és piarista gimnáziumokban előadott színjátékok hatását, amely elsősorban az allegorikus figurák szerepeltetésénél és a moralitás-jeleneteknél mutatható ki. A csíksomlyói misztériumokból Amor Divinus szerepeltetése, Amor és Dolor vetélkedése és az ún. Ando Pater-darabok kapcsolhatók ide, amelyek lírai szépséggel és szemléletességgel illusztrálták a nagypénteki előadások célját.
A misztériumjátékok előadásának célja
A csíksomlyói drámaszövegek - legtöbb esetben - Prologusai, Epilogusai és siralomszövegei egyértelműen kimondják, hogy a nagypénteki előadások elsődleges célja a nézősereg, ez esetben a környékből nagy számban Csíksomlyóra sereglett hívők bűnbánat-tartásának (conpunctio) és vezeklésé-nek (penitencia-tartás) felkeltése volt. Az előadások lírai (pl. Mária- és Pétersiralmak) és néha naturalisztikus (pl. Jézus, a Vir Dolorum, Mária, a Mater Dolorosa és az áruló Júdás kínjai; pokolbéli események) jelenetei rádöbbentették a színjátszó diákokat és a legnagyobbrészt írástudatlan, tehát még a Bibliát és a katekizmust sem olvasó nézőket arra, hogy bűneikkel Krisztus szenvedéseit súlyosbítják. Az igaz megtérőknek és a Krisztus szenvedésén elmélkedő ferences harmadrendieknek, később minden hívőnek a XIV. század elejétől pápai búcsúkiváltság járt, amelyet Boldog XI. Ince pápa 1686-ban és XIII. Benedek pápa 1725-ben öntött végleges formába. A ferencesek által meghatározott 14 stációs keresztút járása szintén pápai búcsúkkal járt a ferences közösségek számára, ahogyan POTYÓ Bonaventura Via crucisának (1739)5 Prologusa is tájékoztat. A rendalapító Szerafim Szent Ferencz Regulaja (Csíksomlyó, 1726), a Dicsőséges Szent Ferencz Atyank Harmadik Rendénlévő Atyafiaknak REGULAJA [...] (Csíksomlyó, 1753) és a barokk ferences lelkiélet nélkülözhetetlen alapműve, Aemilianus NIEBERLE OFM elmélkedésgyűjteménye, az Octava Seraphica (Csíksomlyó, 1733, 1768) és annak magyar nyelvű fordítása TAKÁCS Antal OFM tollából (Lelki-isméretnek ösztöne [...]. Győr, 1770) külön hangsúlyt fektet a bűnbánattartás fontosságára.6
Az Amor Divinus és a Dolor fellépései Csíksomlyón
A már mottójában („O, vos omnes, qui transitis per viam.") is a fájdalom tengerére utaló 1734-es misztériumdráma7 egy csodálatosan szép és megragadó certamennel zárul, amelyben Amor és Dolor8 vitatkozik. (A certamen szövegét kritikai kiadás szerint a Függelékben közöljük.) Az Amor és Dolor vitáját megelőző rendezői utasításból kiderül, hogy egy festett feszületet bocsátottak alá a színpadra, és e két allegorikus figura a kereszt mellett állt. Dolor mindvégig kérdez, hogy Krisztus miért szenved, miért engedte Júdás árulását, miért maradt egyedül, miért hajtotta le fejét, mi miatt ostoroztatott meg és nyittatott meg oldala, és végül hogy ki miatt szenved. Amor válaszaiból kiderül, hogy Krisztus a bűn mocskának lemosásáért, az emberiség megváltásáért szenvedett annyit. Azért fogadtatott meg, hogy az embert ne fogja a Sátán, és azért maradt egyedül, hogy az emberrel élhessen a világ végéig. Az ostorozás az emberek csapásaitól véd, a töviskorona pedig a mennyben elnyerhető dicsőséges korona előképe. Amor elmondja, hogy Krisztust azért feszítették két lator között keresztre, hogy az ember is így emeltessen fel Isten országába. Végül kiderül, hogy nem Ádám, nem Éva, nem Annás, nem Júdás, nem Caiphas [Kaifás], nem Pilátus, nem Heródes és nem is a Sátán cselvetései miatt szenved Krisztus, hanem „csupán" az emberek iránti végtelen szeretetből! Ezzel a certamennel oldotta fel a dráma írója, a ferencrendi DONÁT Bálint (1706-1774)9 azt a sok szenvedést, amiről ebben a darabban Krisztus, József és Jób kapcsán szó esett.10 Erre utal már e passiójáték idézett mottója is Jeremiás Siralmaiból. Nemcsak a krisztusi, hanem az emberi szenvedés értelme is megfogalmazódott az Amor-Dolor-certamenben, mely a nézőknek is vigaszt nyújthatott a mindennapok küzdelmeiben. Ez a csíksomlyói misztériumjátszás lényege: bűnbánatra vezetni a hallgatóságot, tanítani a bibliai jelenetek színre vitelével, és nem egyszer allegorikus alakokkal ábrázolni lelkiismereti problémákat, tépelődéseket, kísértéseket, valamint vigaszt és erőt adni az élet nehézségeinek elviseléséhez. Ez a megható szépségű vita transzcendentális szemmel nézve a szenvedés értelmét adja meg, és ezzel együtt a kereszténység lényegére, a szeretet fontosságára is rámutat, amely gyakran együtt jár a fájdalommal. Amor és Dolor vitája akár a szenvedő Jób lelkében, vagy Christus lelkében is lejátszódhatott kínlódása közben. Az 1734-es Amor-Dolor-szcéna zárásaként „Discantus" énekel Oh, véghetelen Szeretet... kezdősorral egy nyolc versszakos költeményt.11 Majd színre lép a Halál (Mors), az Ítélet (Iudicium), a Poklok (Inferni), a Mennyek (Coeli) és az Örökkévalóság (Aeternitas). Elmondják, hogy egyszer mindenkit utolér a halál, és aki nem él a szentségekkel, az elveszik az utolsó órán. Szent Ambrusra hivatkozik: Aki élni akar, gyakorta haljon meg, és ha meghal, éljen az Istenben. Az embernek mindig úgy kell élni, hogy még ma meghalhat. A Figura suspensionis erre példának említ egy fehér koponyát: „ Ugy vétkezzél, ember, meg halsz holnap vagy ma."12 A Iudicium szerint a Halál és az Ítélet testvérek. Utal arra, hogy az emberek ritkán gyónják meg a halálos vétkeket. Inti a nézőket, hogy nehogy későn bánják meg vétkeiket. Az Aeternitas egy vasgolyót hoz fel példának: ha 1000 esztendőben egyszer egy legyecske egy kis darabkát hord el belőle, előbb-utóbb az egészet elhordja.13
Az 1761 nagypéntekén színre vitt dráma a nézőknek 1742-ből már ismerős cselekménysort dolgozott fel azzal a különbséggel, hogy égi pört is előadat. Az 1742-es és az 1761-es megrendítő szépségű színjáték allegóriákban, görög nevekkel szemlélteti az üdvösségtörténet legfontosabb eseményeit. A Prologus 1761-ben lényegében elmondja az eseménysort: volt egy király (Andro Pater) és annak egy fia (Androfilus). A király bölcs volt, aki ellen valaki (Andro-misus) fellázadt az udvarban, akit a király száműzött. Helyette egy koldust hozatott, akit bíborba öltöztetett, taníttatott, táplált; Eufronimus személyében tanítót, valamint egy kertet adott neki, ahol eltiltá egy fa gyümölcsétől. A bűnbeeséskor az Alastor nevű ördög angyalbőrben, Eufronimus képében csábította el az első embert (Scena 3.). A fogadott fiú (Androphus) evett a fa gyümölcséből, és ezért a király komoly felelősségre vonás után gályára küldte (Scena 5.). A következő jelenetben elhangzik Ant[d]rophus rövid, egy strófás siralma (Scena 6.). Androphilus annyira szerette fogadott testvérét, Andro-phust, hogy nevében Atyja elé járult, bocsánatot kért, és Androphus nevében -a bűnbánat jeleként - fejét hamuval hintette meg. Ezek után Angelus Doloris elmondja Androphilusnak, hogy milyen szenvedések várnak rá, és átadja neki a kínzóeszközöket (vaskesztyű, töviskorona, korbács, vaslánc, kötél, nagy borona). Angelus Amoris a szeretettel és az Atya iránti engeszteléssel indokolja vállalását, amiben Angelus Fortitudinis erősíti meg (Scena 7.). A következő jelenetben Androphilus térdel Andro Pater előtt, és kéri, hogy engedje meg szenvedését, és ne vessze el fogadott fiát, Androphust. Erre Andro Pater összehívja az égi tanácsot. Innocentia javasolja Androphilus halálát a bűnösök lelkének megmentéséért (Scena 8.). Majd Amor támogatja Androphilus elhatározását, Angelus Timocens ellenben Androphus halála mellett foglal állást. Erre Angelus Amoris arra hivatkozik, hogy nem magáért, hanem másokért halna meg, hogy életet szerezzen. Végül Angelus Justitiae dönti el a vitát: mivel annak idején Androphilus esküvel erősítette meg, hogy az életét is kész odaadni Androphusért, ezért az eskü kötelezettsége miatt, iure naturali meg kell halnia. Angelus Doloris szánja a Szeretetet, aki halálra megy. A jelenet (Scena 9.) Angelus Fortitudinis szavaival zárul, aki tudatja Androphilussal, hogy Andro Pater elfogadta az áldozatát. A 10. jelenetben az ördögök vadászat közben megtudják a mennyei tanács döntését, ezért összeesküsznek Androphilus ellen, és a gályára indulnak, ahol Androphus helyett már Androphilus dolgozik. Lavernis 30 pénzért megmutatja Tanatus nevű hajóskapitánynak a bevádolt Androphilust, aki sírva köszönti fogadott testvérét, Androphust (Scena 11.). De Androphilust elfogják, majd Tanatus, Cippo és Lavernio vallatják. Androphilus (azaz Krisztus) azokat a szavakat használja, amikkel Caiphasnak és Pilátusnak válaszolt a bibliai passióban. Androphilust megostorozzák, tövissel koronázzák, hamis tanúkat vonultatnak fel ellene, és végül keresztre feszítik. A keresztről Androphilus penitencia-tartásra inti Androphust. A darab Epilogusa Amor, Dolor és Antrophus párbeszédéből áll: Dolor kárhoztatja Antrophust, hogy bűne ily kínokra vitte Jesust. Amor válasza egyértelmű: nem Antrophus volt az oka a szenvedéseknek, hanem egész egyszerűen a szeretet! A Dolor a fájdalmak árát követeli, mire Amor elutasítja azzal az indokkal, hogy a szeretetet csak szeretettel lehet megfizetni. Zárszóként Antrophus kijelenti: minden fájdalmat kész elviselni Androphilusért.14
Az 1769-ben színre vitt misztériumjáték égi pöre (Scena 1.)15 és pokolbéli ördögi gyűlése (Scena 2.) után a 3. jelenetben Deus Pater az egyes angyalokkal és allegorikus figurákkal elküldi a földre Fia szenvedésének eszközeit. Ez a ferences hagyományban közkedvelt Arma Christi-motívum.16 Amor (Deus Pater szavaiban a Szeretet Angyala) - minden bizonnyal a Makula nélkül való tükör (1712) című kapucinus eredetű, népszerű Jézus- és Mária-életrajz17 leírását követve - a keresztet hozza a földre az alábbi indokkal:
„Oh, nagy Szeretetnek méljséges tengere,
Milj bővőn terjedétt emberi nemzetre,
A Szeretet viszen tegedet keresztre,
Nem szolhatok, im, fájdalom szállott én szívemre."18
Amor és Dolor vetélkedése ugyan nem szerepel ebben a darabban, de a kereszt révén újra összekapcsolódik a Szeretet és a Fájdalom.
Az 1771-es misztériumban ugyancsak olvasható e certamen, többnyire azonos kérdésekkel és válaszokkal: Amor és Dolor keresi Krisztus halálának okát. A megoldást a Genius Coelestis mondja ki:
„Annyira szerette Krisztus ember Lelkét,
Oly nagyon kedvelte az ő Űdvősségét,
El hagya őromest maga dicsőségét,
Hogy bűnt el rontana, ki őnté Szent Vérét,
És ember lelkeért ki ada életét."19
Az 1773-ban előadott nagypénteki játék („De filio prodigo") keretét a té-kozló fiú története adja: Philantrophus, a 100. juhot is felkereső jó Pásztor szenved Filius Prodigusért, azaz a tékozló fiúért. A 3. felvonás első jelenetében Prodigus már bánja vétkeit, és keresi Philantrophust. Hamarosan rátalál a hegyen (a Golgotán), megpillantja a kereszten, irgalomért esedezik, és dicséri Krisztus vérét, amely érte hullott ki. Prodigus megkérdezi: „Mit látok, a kereszten halsz meg, én szerelmesem! Ki szegezet teged ohoz?" Philantrophus (szó szerinti fordításban: „emberszerető") válasza egyértelműen újra a Szeretet és a kereszt kapcsolatára utal: „A Szeretet szegezet!" Prodigus válaszában viszont már egyértelműen a Szeretet és a Fájdalom összetartozása olvasható: „Az a Szeretet, meljel engem Szerettél, óh, nevekegyék a20 fájdalom benned, a nagy Szeretet nagy fájdalmat kiván!"21 A jelenetet az Angelus bűnbánatra hívó szavai zárják.
Amor és Dolor vitája a csíksomlyói ferences könyvtár állományában a Lachrymarum Marianarum című elégiagyűjteményben is olvasható. A kötetet Andreas PIERSTILL írta.22 A XI. elégia tartalmazza Amor és Dolor dialógusát, de témája egészen más, mint az itt ismertetett certámenek. A csíksomlyói szövegekkel összevetve konkrét forrásról ezért nem lehet szó, csak a műfaj és a szereplők szolgálhattak mintául a drámaíró ferenceseknek. A drámabeli certa-menről könnyen elképzelhető, hogy nem másolat, hanem önálló alkotás.
A kortárs barokk allegóriák hatása
Sokkal inkább mintául szolgálhatott a csíksomlyói ferenceseknek a moralitás allegorikus jegyeit hordozó szcénák színpadra állításánál a kortárs jezsuita és piarista színi gyakorlat, amely több párhuzamot mutat. Az alábbiakban ismertetünk néhányat.
A privigyei (Nyitra vm.) piarista gimnáziumban először 1700 nagyböjtjén (minden bizonnyal fekete vasárnap), majd ugyanezen esztendőben augusztus 29-én bemutatott Candaulis cimmeriorum princeps című darabról kéziratos színlap maradt fenn. KILIÁN István kiadásában ezt olvashatjuk a darabról: „Amore Animae Amor crucifixus [A Lélek Szeretetével / Szerelmével keresztre feszített Szeretet]. Amoris Divini in Animam fortis usque ad Mortem Crucis Dilectio." A szerepnevek feloldása igazolja sejtésünket: a vita valójában Krisztus lelkében játszódik le, hiszen a Clavis Personarum Amor Divinussal Deus-Homót, a Dolort pedig Carnifexszel, azaz a Hóhérral azonosítja. A többi párhuzam: Anima - Genus Humanum, Fastus - Pilatus, Livor -Herodes vel Pontifices, Hypocrisis - Iuddaei, Scribae et Pharisei, Avaritia -Plebs Judaeorum, Innocentia - Vita Christi, Natura Humana (- uti sonat), Comes Amoris - Petrus, Perfidia - Judas Iscariotes, Conscientia - Divina Ultio, Stultitia - Aula Herodiana, Dolus - Cacodaemon et Iniquitas, Timor -Discipuli Domini, Turmula Dolorum - Cohors Militaris.23
Az 1742-ben és 1761-ben Csíksomlyón bemutatott allegorikus Andropater-Androphilus-drámák kapcsán már felmerült az első ember, Ádám személye. Magyarország és a Habsburg Birodalom más részeiről előkerült jezsuita drámaprogramok (periochák) több párhuzamot tárnak elénk e témakörben. A trencséni jezsuitáknál 1660 nagypéntekén mutattak be egy Adamus. De Adamo per Christum Redempto című drámát, de szereposztásról és cselekményről -színlap híján - egyelőre semmit sem tudunk.24 Bécsben, az Osztrák Tudományos Akadémia Színház- és Művelődéstörténeti Intézetében áttekintett színlapok is több Ádám-játékot és allegorikus-emblematikus dráma-adatot tárnak elénk.25 A prágai Szent Kelemen jezsuita kollégium szintaxista osztálya által 1666 nagyhetén előadott Actio Antithetica/ seu/ Adamus Primus/ in horto voluptatis/ Genus Humanum destruens:/ et Adamus Secundus,/ in horto doloris/ Genus Humanum reparans:/ Honori et Amori/ Jesu patiens26 című darab három Prothesisre és Antithesisre osztott. A Prothesisek Ádámnak a Gula és a Honor kísértésére elkövetett bűnbeesését mutatják be, ezzel párhuzamosan az Antithesisekben arról van szó, hogy Krisztus a Timor, a Taedium, a Tristitia és a Genius Doloris csábításának ellenére vállalja a kereszthalál gyötrelmeit. A darab lényegében az Arbor Vitaeről szól: Ádám fán vétkezett, így a második Ádámnak is ott kellett megváltania a világot. Az említett allegorikus figurák szintén jelen voltak a csíksomlyói barokk ferences színpadon az Arbor Vitae-előképpel27 együtt. Ugyanígy a „két Ádámról" szól a Primi Adami error/ Magistri Jesu Christi/ Novissimi Adami/ Cruce/ Corrigendus28 című színjáték, amit a kis-prágai Szent Miklós Kollégium poeticai osztálya adott elő 1729. április 11-én, nagyhétfőn. A nyolc Numerusra és egy Documentumra tagolt színdarabban Ádám vétke után Elus, azaz a Misericordia Domini eléri, hogy Theosius, azaz a Filius Dei a földre szálljon. Misericordia Domini szintén ott szerepel, pl. az 1766-os (Scena 6.)29 és 1768-as (Actus I. Scena 4.) csíksomlyói drámák égi pöreiben, mely Christus megtestesüléséről dönt.
Az új-prágai jezsuita iskola retorikai osztálya által 1723 márciusában előadott Primus Homo/ Divinam Legem praevaricatus,/ á/ Peccati, et mortis aeterne Jugo/ Incarnati Amoris Divini/ Dignatione Liberatus/ in scenam propositus30 című misztériumjáték tárgyalt példáink közül tán a legkifejezőbb. A darab szerint az ősbűn elkövetése után Themis (a bosszúállás istennője) és Justitia az emberiség megbüntetését követeli. A Pietas és a Clementia megígéri, hogy megengeszteli Themist. Majd az első emberpár paradicsomból való kiűzetése után Amor Divinus emberi testbe öltözik, és az Olajfák hegyén a bűnösök kezére adja magát. A VI. Numerusban a szenvedés eszközeinek elkészítéséhez maga Themis, Dolor és Patientia szállította az anyagot, ezt követően pedig maga az Amor hordozta végig a keresztet. Az Incarnatus Amor véres áldozata után kilehelte lelkét, ezzel megváltva a bűnös embert. Az Epilogusban az ember hálát ad Amor Divinusnak, azaz a Redemptornak a megváltásért.
A Felixadae infelicitas/ seu/ Generis Humani Parens/ in servitutem Daemonis/ per Peccatum Delapsus,/ A/ Theandro/ in libertatem filiorum Dei/ Per Crucem Assertus31 című allegorikus darabban (Kuttenberg, jezsuita kollégium, Szeplőtelen Szűz Mária Társulat, 1720. március 26. nagypéntek) Theander, azaz Deus Homo szabadítja meg a világot Ádám bűnétől.32
A kuttenbergi jezsuita kollégium Szeplőtelen Szűz Mária Társulata által 1721-ben színre vitt MAGNES AMORIS seu JESUS CHRISTUS in cruce exaltatus/ á terra/ omnis trahens/ ad se ipsum:/ Ferrea hominum peccatorum corda/ relicta ab ijdem terrenorum vitiorum abysso/ ad Christianum Amorem című drámában33 az Amor Coelestis feszíti keresztre az Isten Fiát. Ennek hatására Cosmophilus, azaz a Homo Peccator megtér. A Rex saeculorum Christus Jesus/ Per Passionem et mortem suam Consummator praeteriti,/ Pater futuri Saeculi című misztérium34 IV. Pegmájában (Prága, Szent Kelemen Kollégium, Szűz Mária Társulat, 1700. nagypéntek) a Divinus Amor szabadítja meg az emberiséget a bűn kötelékétől.
Az összehasonlítást az iskoladráma-színlapok további vizsgálatával hosszasan folytathatnánk.
Összefoglaló elemzés
A felsorolt jezsuita és piarista példák alapján feltételezzük, hogy az allegorikus alakok szerepeltetése - az égi pörön kívül - leginkább a kortárs iskolai színpadról kerülhetett a csíksomlyói drámaíró ferences tanárok figyelmébe. Az említett dráma-adatok és szövegrészletek szerint mind a csíksomlyói passiójátékok, mind a kortárs jezsuita és piarista színdarabok allegóriáikban ún. „beszélő személyneveket", rejtett szerepeket alkalmaztak: a színpadon megjelenő szerep (pl. Androphus) a rejtett szerep (Ádám) képmásaként viselkedik, segítve annak értelmezését. Emellett a nevek vagy egy-egy tulajdonságot, érzelmi jelenséget mutatnak be, pl. Timor, Tristitia, Perfidia; vagy az adott színpadi figura teológiai szerepére, életének, cselekedeteinek, fellépésének okára és lényegére mutatnak rá, pl. Misericordia Domini, Angelus Fortitudinis, Angelus Amoris, Angelus Timoris, Amor, Dolor, Innocentia, Pietas, Clementia. A legszemléletesebb és legköltőibb megszemélyesítésekkel, valójában kettős szereposztással az 1742. és az 1761. évi csíksomlyói ferences misztériumjáték, valamint az idézett privigyei piarista (1700. nagyböjt) színdarab él,35 melyben a Lélek az emberi nemzetet, a Szeretet „úti társa és zászlós ura"36 Péter apostolt, maga az Ártatlanság a Vita Christit, a Hitetlenség Júdást, az Irigység Heródest, a Kevélység Pilátust, a Képmutatás az Írástudókat, a Kapzsiság és Pénzvágy a zsidó népet, a Bolondság pedig Heródes udvartartását jelentette. Krisztusra vonatkoztatva a vizsgált színdarabok a következő szerepneveket alkalmazták: Theander, Deus Homo, az emberi testbe öltözött Amor Divinus, azaz az Incarnatus Amor, sőt Csíksomlyón gyakran a Verbum, esetünkben az Androphilus („Emberfia") jelenti az Isten Fiát. Ugyanezt mutatják az Andro Pater, Androphilus, Androphus kifejezések, amelyek vagy a Szentháromságon belüli viszonyt illusztrálják, vagy Isten és az emberiség kapcsolatára utalnak. A szimbolikus figurák, vagy az ún. „beszélő névvel" (pl. Innocentia, Timor) ellátott szereplők a reneszánsz, a manierizmus és a barokk irodalmában mindig szemléltetnek, erkölcsi és lelki sajátságokat jelenítenek meg; a néha bonyolult, elvont, az emberi elme számára felfoghatatlan teológiai tételeket hoznak testközelbe, még az írástudatlan nézők számára is közérthető formára. Az allegorikus szereplők - a moralitás műfaját is megelevenítve - emellett erkölcsi tanítást hordoznak, és ezzel az ember (az emberi nem, a hús-vér figuraként színpadra lépő Genus Humanum) lelkiismereti problémáit is illusztrálják oly módon, hogy ezzel is tanítanak, néhol kifejezetten kioktatnak, vagy lelkiismeretvizsgálatra, meditálásra késztetik a nézőt vagy az olvasót. A barokk iskolai színjátékok - szerzetesrendektől függetlenül - mindig találóan, történeti, teológiai és erkölcsi szempontból kifogástalanul alkalmazták ezeket a jól bevált eszközöket. Tették mindezt a korabeli dráma- és irodalomelmélet szabályai, az ars poetica és az ars drammatica szabályainak megfelelően,37 a barokk spectaculumok és exemplum-irodalom38 lehetőségeit kihasználva, saját költői bravúrokat és egyéni invenciókat is alkalmazva. A színdarabokat író, különböző felekezetekhez, ill. szerzetesrendekhez tartozó tanárok gyakran használ (hat)ták eközben a XVI-XVIII. század különböző irodalmi műfajaiban - így az iskoladrámákban is - oly népszerű emblematikus kifejezésmód eszköztárát.39 Erre utal az alább közölt Amor-Dolor-certamen emblematikus színpadképe40 is a festett feszülettel.
Amor és Dolor 1734-es csíksomlyói certamenjében a középkori ferences teológiai iskolának az isteni szeretetről szóló tanítása és a kortárs barokk iskolai színjátékok allegóriákra épülő eszköztára olvadt össze. Az allegorikus módszerrel tudták a csíki ferencesek ilyen kiválóan, szívbemarkolóan és érthetően szemléltetni ezt a nagyon lényeges spirituális problémát (is).
FÜGGELÉK
Csíksomlyó, 1734. április 23. Nagypéntek: Mutatio scenae
(Dimittitur41 Crucifixus depictus, Amoris et Doloris colloquia, Amor a dextris, Dolor a sinistris.)
DOLOR
Oh, édes Istenem,42 miért el adatál,
Miert oly hirtelen kezekben akadál,
Kegyetlen sidók43 tőrében juttottál,
És mint vér szipoknak ételűl adatál!
Amor
Nem más vólt az oka, henem hogy tegedet,
Meg szabadithassam rabbá lőtt lelkedet.
DOLOR
Oh, annyit hát miért, Jesus, imátkoztál,
Imádságid miat csak nem el ajulál?
Amor
Nem más volt az oka, hanem én Atyámot44
Meg engestelhetném, és imádságomot,
Éretted el mondtam, mert álmos voltodot
Gyakran tapastaltam, te tunyságodot.
DOLOR
Tudom, Jo Istenem, hogy sok gyalázatot
Szenvettél felelmet, de miért, azokot?
Amor
Félelmet szenvettem, hogy te bátor lennél,
Rettentem szivemben, hog te ne rettennél.
DOLOR
Hálát adok néked, ó, édes Istenem,45
Hogy az én szivemben bátorságot nyertem.
De Edes Jesusom, még is arra kírlek:
Mi ókahát lehet, hogy ily szenvedesek
Sorongotnak teged, irtoztato sebek,
És más inségek is, miért kínznak ezek?
Amor
Ezek az inségek azért vannak rajtam,
Hogy te inségedet meg szabadithassam.
DOLOR
Aldot ligén46 benned valamenye inség,
Érettem szenyvedett,47 mert vagyon dicsőség.
Szent verédet látom bővséggel ki folyni,
Mi ennek az oka, hogy főld meg emésti?
Amor
Az én szent sebemmel hogy te bűnőd mocskát,
Le moshassam ezzel setétes ablakját.
DOLOR
Nagy őrőmel veszem, Szent Vered hullását,
Hogy ezzel tistelted én lelkemnek sarát.48
Miért meg fogatál, o, Edes teremtőm,49
Kezekben akadál, édes idvezitőm?50
Amor
Azért meg fogattam, hogy te ellenségtől,
Már meg ne fogatnál lelki szerelemtől.
DOLOR
Oh, vajha csak eztis én meg kőszőnhetném,
Te szent felségednek, szent Atyádot kérném!
Két nagy kemény51 szeggel oda vagy szegezve,
Talán szent atyádtol igy van el rendelve?
Amor
Ide kőtőztettem, hogy te bűneidből,
Szabadithatnálak őrdőg kőteléből.
DOLOR
Melto háládással nem lehetek ezért,
Áldotlég őrokké szabadulásomért!
Egyik tanitványod pízér52 meg tagadot,
Miért ezt engetted, hogy tőlled el pártolt?
Amor
Ezzel én akartam Szent Atyámnál néked
Igaz vállást tenni, nem kel meg ijedni.
DOLOR
Oh, annyira immar nem retteghet lelkem,
Vigathat már bátron én érzékenségem.53
Látom, el hagyatál hiv tanyitványidtol,
Egyedűl marattál kedves barátidtol.
Amor
Azért el hagyattam, hogy te veled éljek,
Mind világ végiig én te veled légyek.
DOLOR
Oh, bátor társaság veled nyájoskodni,
Mind világ végiig egyűt már maradni.
Te ártatlon lévén, hogy bé vádoltattál,
Hogy engetthetted ezt, mert te igaz voltál?
Amor
Az én vádolásom te néked szabadság,
És őrőkké tarto végetlen vigáság.
DOLOR
Hálát adok neked, ó, te, ártatlanság,
Őrőkké áldalak, ó, élet, igasság!
Te Szent Személyedre, látom sok rutságot,
Kőbdőstek a sidók, utálatosságot.
Amor
Ezt azért szenvettem, hogy te rutságodot
Ezzel el fődőzném, tőrőlnem azokot.
DOLOR
Ugy is van, gyakorta lelkem isméreti
A sok vétek miát de sokszor kőnyvezik.54
Sulyos ostoroktol szent felséged teste
Rutul szaggattatott, miért el szenvette?
Amor
Az őrőkké tarto csapásokot ezzel
Előzni akartam, te tőlled ezekkel.
DOLOR
Oh, bárcsák más halált válastottál volna,
Édes idvezittőm, keresztnek mi haszna?
Amor
Azért válastottam kerestnek halálát,
Hogy a Mennyországnak inkáb vennéd hasznát.
DOLOR
Mivel te halálod a magos keresten
Tőtént, ugy akartad, műis mennénk ezen?
Királyi fejedet a tővis korona
Oh, mely égtelenűl agyad meg hottota.
Amor
Nem egyebet jelent, hanem dícsőségben
Fejed koronázzam, oda fel mennyégbe.
DOLOR
Két irgalmas kezed hova ki nyujtatot,
Kikkel betegeket gyakron gyogitottál?
Amor
Aztot terjestettem két felé, nem másért,55
Hogy drága lelkedet meg őlelném ezért.
DOLOR
Drága szent fejedet lehajtva, szemlélem,
Miért nem az égre? Talám nincs kegyelem?
Amor
Nem lehet kedvesebb lelkednél én nékem,
Azért le hajtottam, meg csokolni szájam.
DOLOR
Irtoztato modon te szent oldaladot
Két felé nyitották, épen nem maradot.
Amor
Ugy akartam aztot két felé nyitatni,
Szememet szivedben egyben kapcsoltatni.
DOLOR
Két hamis tévőnek kőzepette fűgges,
Ki vagy ártatlanság. Miért ezek kőzt csűggés?
Amor
Atyám Országában teis angyálim kőzt
Fel magosztaltassál, mind én két lator kőzt.56
DOLOR
Oh, meg mérhetetlen szeretet forrása,
Oh, te feneketlen tengernek folyása,
Irgalmasságodnak57 fokhatatlansága,
Emberhez mutatot lelki buzgósága!
Hogy tirhet Istenhez, hogy ember légen,
Meg foghatatlanság, hogy hallandot tégyen,
O, szenvedhetetlen, de mégis szenvedgyen,
Őrők dicsőségből gyalázatot végyen.58
Mi ennek az oka, o, édes teremtőm,
Kiőle meg téged, kedves idvezittőm,
Az én vétkeimből te voltál segittőm,
Igaz utaimra vezetőm s. térittőm.
Gradationis Figura
Magos Mennyországbol ki hoza le téged, Talám az ember?59
Amor
Nem az ember.
DOLOR
Kik fogának meg teged? Talám a Sidok?
Amor
Nem a sidok.60
DOLOR
Ki ostoroza meg? Tálám az boszu állok?
Amor
Nem a boszu allók.
DOLOR
Hát Edes Jesusuom, ki veszte el teged? Talam a hamis vadolok?
Amor
Nem a hamis vádolok.
DOLOR
Talám a fő papok?
Amor
Nem.
DOLOR
Talám az Arulo judas?
Amor
Nem.
DOLOR
Talám Pilátus?
Amor
Nem.
DOLOR61
Talám Hérodes?
Amor
Nem.
DOLOR
Talám Annás?
Amor
Nem Annás.
DOLOR
Talám Cáiphás?
Amor
Nem Cáiphás.
DOLOR
Talám a hamis tőrvény?
Amor
Nem a tőrvény.
DOLOR
Minden okvetetlen, az ember.
Amor
Nem az ember.
DOLOR
Nem más, ha nem Adám.
Amor
Nem Adám.
DOLOR
Talám az őrdőg Éva62 Altal?
Amor
Nem.
DOLOR
En meg nem foghatom, ki sem gondolhatom,
Még egget kérdenék, de azt nem mondhatom...
Mégis, ha szabad lész: Atyád akarattya?
Amor
Az én Szent Atyámhoz, jól mondod, nem férhet
Senki, mert ő Isten, tudod, meg nem őlhet.
Dolor
Hát ki lehet olyan, ki ért cselekedte,
Mert minnyajan tudgyák, hogy minden élete,
Edes Jesusunknak keresten ál teste,
Mind mennyen és főldőn: mond meg, ki vesztette?
Tovább nem fárostom hiába magamot,
Jaj, őrőkké sirok, meg őltik uramot,
Oh, kész vólnék veled mingyárást meg halni,
Ámbár még ezerszer megint fel támadni.
(Verte solium.)
Mert elég győtrelem nikem ezt hallani,63
Hogy meg őlték,64 de valyon kik,65 azt nem mongya senki.
Amor
Igen csudálkozom, Fájdalom, te rajtad,66
Hogy meg nem foghatod, sőt nem is gondoltad.
Christust67 ki őlte meg, tám nemis hallottad?
Meg mondom te néked, szavaim halgassad.
Kérdéd, menyországbol miért hogy le szállot,
És itten a foldőn miért nyomorkodot,
Ő tanyitvanyátol pénzen el adatot,68
Judás baráttyátol arultatot.
Es miért sidoknak kezekben akada,
A mű bűneinkért végig hogy marada,69
Sok szenvedesében nékűnk elég pilda,
De, ők meg nem őlték, hát szűkség más proba.
Tud meg bizonyoson, hogy akki meg őlte,
Az szeretet volt az, aki nem engette
Élni ez világon, mert abban kedvelte,
Az embernek lelkét annyira szerette.
A szeretet őlte, azis menyországbol,
Hozta lea főldre fényes udvarábol,70
Emberhez mutatot irgalmasságábol,
Mert lelket vet ember a szent háromságtól.
Annyira szerette Isten ember lelkét,
Annyira kedvelte az ő idvességét,
El hatta ezekért maga dícsősségét,
A szeretet miat ki ontotta vérét.
Discantus
Oh, véghetetlen Szeretet,
Becsűlhetetlen kereszet,
Megismérlek már tegedet,
O, Jesus, kegyességedet!
Nem kivánunk te kivűlled71
Élni, hanem csak te veled,
Hogy el essűnk te mellőled,
Ó,72 Szeretet, ne engedgyed.
Már miket cselekdgyűnk,
Te éretted vagy ben viszűnk,
Alázhassuk meg magunkot,
Magasztalhassuk Urunkot.
Ne gondolyunk te kivűlled,
Ne cselekedgyűnk ellenned,
Hanem egészen te benned,
Élyűnk es halyunk73 éretted.
Oh, jőjjenek, mű ellenűnk,74
Ellen szégűnk nem kel félűnk,
Benned bizunk,75 s. nem távozunk,
Mert jelen vagy, mi gyámolunk.
Félyűnk nékűk és magunknak,
Csak szolgálhassunk urunknak,
A válastottak kőzébe vigybé,76
Vigybé te dicsőségedbe.
Irgalmas szemedet, kérűnk,
Fordisd hozzánk, ne kerűlyűnk,
Vegyed hozzád mű lelkűnkőt,
Mikor tetczik, hily el minkőt.
Hogy Őrőkké menyorszagbanm
Dicsirhessűnk vigasagban,
És szereteted mi tőllűnk
Gyalapodgyék, Veled élyűnk.
(Representationes Mortis, Judicii, Inferni, Coeli, Aeternitatis Repraesen-tatio mortis cum Capite)77
MEDGYESY-SCHMIKLI Norbert történész (PhD)
Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Új- és Legújabbkori Történeti Tanszék,
Piliscsaba (egyetemi tanársegéd);
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenepedagógiai Tanszék (óraadó);
MTA Irodalomtudományi Intézet Régi Magyar Drámatörténeti Kutatócsoport (Budapest)
mednorbert@citromail.hu
|
|