|
|
Abstract: [Attribute observer] Imre Nagy from Zsögöd painted everything, that is to say a lot of things: landscapes, people, animals. And of course, all these together, too. On a lot of his pictures, the associated pictural elements play an important role, if not the main role.
The real role of the attribute in the fine arts: it is the symbol of the frequently portrayed people, mainly of the saints. They become recognizable on the basis of these symbols. The attribute does not have any symbolic meanings beyond of the objective meanings. Yet, due to the original meaning of the word - reference, allusion-, it has also gained a symbolic value. The attribute means also the reinforcement or the emphasis of the ideas, of the message respectively the stressing of the quality, the character, open or latent completion, reinforcement of the content. I am trying to interpret and decode these meanings.
Rezumat: [Observator de atribute] Nagy Imre din Jigodin a pictat totul, adică foarte multe lucruri: peisaje, oameni, animale. Şi desigur, toate acestea împreună. Pe multe tablouri ale lui, joacă un rol important, dacă nu chiar un rol principal, elementele picturale asociate.
Rolul real al atributului în arta plastică: este emblema persoanelor reprezentate des, mai ales a sfinţilor. Ei devin de recunoscut pe baza acestor embleme. Atributul nu are un înţeles simbolic în afară de înţelesul obiectiv. Dar conform înţelesului original -referinţă, atribuire - a căpătat şi o valoare simbolică. Atributul mai înseamnă întărirea sau accentuarea ideii, a mesajului, scoaterea în evidenţă a particularităţii, a caracterului, completare, întărire latentă sau deschisă a conţinutului. Încerc să le interpretez, să le descifrez pe acestea.
1986 áprilisában vettem át a Csíki Székely Múzeum képzőművészeti gyűjteményét. Annak szerves részét képezi a Zsögödi Nagy Imre-hagyaték. Fokozatosan hozzákezdtem megismeréséhez. Nem volt könnyű dolgom: 6.547 darab rajzot, réz- és fametszetet, akvarell-, tempera- és olajképet kellett memorizálnom.1 Talán túlzás azt állítani, hogy kellett, de a velük való folytonos foglalkozás rákényszerített a hagyaték kimerítő, majdnem darabonkénti megismerésére. Jó érzés.
Zsögödi Nagy Imre mindent, azaz sok mindent megfestett: tájat, embert, állatot. És természetesen, mindezeket együtt is. Nagyon sok képén, ha nem is fő-, de fontos szerepet játszanak az állatok.
Ezekhez az ember a legkorábbi időktől fogva szimbolikus jelentéseket kapcsolt. Állatvilága, a természeti erőkkel társulva népesíti be a mindenséget: levegőeget, földet, vizet - azaz a föld alattit -, az alvilágot. Ők a mindenhol és mindenben felismerhető emberi lelkiséget, a pszichét2 testesítik meg. Nem akármit - hiszen állatok! -, az ösztönlétet, olykor a bűnös szenvedélyeket szimbolizálják. A mítoszok megölt vagy megszelídített állatai az ember, e magasabb rendű, gondolkodó lény állatias ösztöneinek megzabolázására, sőt legyőzésére utal(hat)nak. A korai totemizmus következményeként pedig emberállat jelképes azonosulására is sor került: némelyik család felvette az ősének tekintett állat nevét. Később büszkén ábrázolta azt címerén.3
Az antik politeizmus korát követően, a mediterráneumra, onnan pedig egész Európára szétáradó zsidó-keresztyén hit elutasította Istennek állatalakban való megjelenítését, ábrázolását. De az új hitnek sem meglehetősen gyors terjedése, sem pedig mindenhatósága nem volt elegendően erős ahhoz, hogy az emberi tudatban a sok évezredes hagyományokat kiirtva felváltsa azokat. Az Ószövetség tiltja a képfaragást: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak."4 Ennek ellenére, a négy evangélistából háromnak állatalakban való megjelenítése mégis ótestamentumi eredetű. Márk - oroszlán, Lukács - ökör, János - sas, csak Máté nem zoomorf, hanem férfialakú angyal.5 Az Újszövetség főelemei pedig: Szentlélek - galamb, gerle, Jézus Krisztus - bárány-juh, illetve hal megfeleltetésűek.6 És azóta, mind szóbeli, mind pedig képi ábrázoló művészetünkben, egyaránt alkalmazzuk a metaforikus attribúciót: kihez-mihez kiosztunk, kijelölünk, kiről-miről kimutatunk egy-egy átvitt értelmű tulajdonságot, jelenséget, ami esetenként fontosabb az eredetinél. Ebben rejlik a műveltség ereje.
A hagyomány szerint létezett egy olyan korszak is, midőn tökéletes volt az állatok közötti összhang: árkádiai kornak is nevezik. Ez lehetett a paradicsomi lét, az aranykor - az egységes egész világ. Ezt, az egységesre teremtett világot szimbolizálja Noé bárkája...
 |
| Noé bárkája felé7 |
A zsögödi szorost uraló Harom-hegy előtti völgyben, a mentés szándékába majdnem belezavarodottnak ábrázolt tematikus önarckép. Egy szamárpár és egy kutya szabadon, a zsákban pedig egy-egy bárány, kacsa, liba és tyúk látható.
A szamár a termékenység, a béke, az alázat és a szegénység; a kutya a hűség és az éberség szimbóluma. A bárány a jámborság, a szelídség, az engedelmesség, és az együgyűség, a belső- és kis-ázsiai népeknél pedig a gazdagság jelképe. A kacsa a férfi és nő egységét, összhangját, a jó házasságot, de sutasá-ga miatt az aszimmetriát, az egyenetlenséget is jelenti. A liba a házassághoz, elsősorban a feleséghez kapcsolódó tulajdonságokat képviseli; a tyúk pedig a leggyakoribb áldozati állat volt hajdanán.
Ha mindezeket a tulajdonságokat együvé képzeljük, egy össztársadalmi attribútum-együttest fedezünk fel. Nem véletlen tehát, hogy jelképes módon, a szerző pontosan ezekkel az állatokkal igyekszik a bárka felé. Hangsúlyozott figyelmet érdemel a cím határozó tagja, és magának a portrénak az irányultsága. A völgy tájolásához igazított, enyhén elfordult alak Noé eseménytörténete feltételezett helyszínének irányába tekint. És a korszak, amikor ezzel a témával foglalkozott - a 60-as évek vége, 70-es évek eleje -, látszólagos politikai nyitást mutatott. Zsögödi Nagy Imre akkor érez(het)te úgy, hogy jövőjük érdekében, az egységre teremtett világ zsögödi tartozékainak is a bárkán van a helyük. És azt, hogy senki helyettünk nem cselekszik.
Kölcsönös ráérzés késztette KÁNYÁDI Sándort, hogy a következőket írja ennek a »képnek a hátára«: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent, / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. /Semmi sem fölösleges. [...] És akkor majd a megőrzött, / a meglevő szóból újra-/ teremthetjük magát / az első búzaszemet / ha már igével élnünk / tovább nem lehet."
 |
| Almaszedés8 |
Spirális építésű kompozíció, amelyben önérdekű rendezettségnek tűnő módon sorakoznak a különböző mezei munkák mozgását almaszedésnek mutató, és a bolondosan játszó alakok. A kompozíció erővonala az álló fiú kezében levő almától indul és a kerítés túloldalán lovagló/szamaragoló alakon végződik. A spirál-, csavar- vagy csigavonal spirituális üzenet hordozója: az önát-adás, az örök ciklikusság és végtelenség jelképe. A prehisztorikus korokban feltehetően termékenység-, élet-, asztrális, és nem utolsó sorban lélekjelkép volt.
A kép alanya a kötényében almákat vivő, szende tekintetű lány. Állítmá-nya, az almát nyújtó, tekintetét a lány arcára, kezét a lány köténye felé irányító, a kezdődő férfiasságot jelképező alak cselekvése. Tárgya a tudásbűnbeesés, a szerelem-termékenység és harmónia szimbólum - az alma. Minden egyéb - emberek és szamarak -, határozó és jelző.
A kép olyan, mintha a Heszperiszek kertjéből9 való (arany)almát, egy zsögödi Párisz10 ítélné oda Aphroditénak. Vagy inkább Tünde gyönyörfájának „ért aranygyümölcse",11 amit a fiú nyújt?
 |
| Önarckép almával12 |
Aphroditéra, a vele való találkozásra várva... (?)
 |
| Régi temető13 |
A Zsögödi-szorost a Harom-heggyel átellenben lezáró dombon található felhagyott temetőben, az elmúlást is jelképező, de száradtan is vörösen izzó fák tövébe komponáltan, pihen a nyugalom és a hitünk szerinti megújulás reményének jelképe: a - székely - Szent család. Szamarastól. A kép előterében kecskenyáj. Az ókorban a kecskét - elsősorban a bakkecskét -, a termékenységgel hozták összefüggésbe. Általánosan azonban: szexualitás, bőség, hatalom, alantas formájú kéjvágy jelentése is volt. Egyiptomban a nők gyermekáldásért imádkoztak hozzá. Akkori jelentéséhez egyszerre kapcsolódott a születés és a halál. Keresztyén értelmezés szerint pedig a kárhozottak jelképe. Az emberi bűnök szimbóluma.
A kép mégis, mintha „aranyszó" beszédű lenne:
„A holtak álmai felett
Szépen virúl a kegyelet
E nyúgalom-hazában;
Hűs a berek és zöld a hant:
A hála műve megfogant,
S tovább tenyész magában
Ki tudja, mily rég lehete
Hogy itt az első csemete
Először hajta lombot!
Azóta hány délceg fa lőn
Fej-oszloppá e sírmezőn -
És hány szív összeomlott!..."14
Gyermekkor15
Nagy Imrének ez az egyetlen olyan műve - mondhatnám: „kakukktojása" -, amelyen igencsak hangsúlyos az ábrázolt állatok nemisége. A kanca16 méncsikóját - a fiát - szoptatja, s a tyúk, az örökös áldozat figyeli a botját magányosan faragó ifjút. Kizárólag az asszonyi, az anyai gondviselést képviselik.
 |
 |
| Madárijesztők17 |
És így tovább...
Zsögödi Nagy Imre nem festett: csak úgy. És környezetét sem annak megnyilvánuló egyszerűségében látta, percipiálta. Ő is a műveltséghagyomány történetfolyamának részese volt: fogyasztója, s egyben alkotója. Nem szakadhatott el az irodalomtól, a szájhagyományoktól, sem pedig a múltbéli képalkotás szabály-, illetőleg gondolatrendszerétől. Ezért nem tekintem elegendőnek a csupán székely festő besorolásban való megtartását. Bár az volt, de egyetemes is.
Most az attribútum-figyelés a dolgom: elemeznem, feldolgoznom, s aztán közzétennem kell!
Felhasznált irodalom
ARANY 1941
ARANY János: Összes költeményei. Aczél Testvérek Kiadása, Budapest, 1941.
FINÁLY 1884
Dr. FINÁLY Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest, Franklin Társulat, 1884.
KOZÁK 2006
KOZÁK Péter: Csízió, avagy neves személyek, jeles ünnepek és különös szavak magyarázata a 2007-es esztendő minden napjára. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2006.
MNG 2001
Árkádia tájain - Szőnyi István és köre 1918-1928. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001.
PÁL - ÚJVÁRI 2001
http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b150/index.html (PÁL József - ÚJVÁRI Edit: Szimbólumtár. Balassi Kiadó, Budapest, 2001.)
PECZ 1904
PECZ Vilmos (szerk.): Ókori lexikon. Franklin Társulat, Budapest, 1904.
Sz. Biblia 1988
Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, Anchor Brendon Limited, Tiptree, Essex, 1988.
SZABOLCSI 1976
SZABOLCSI Bence: Beethoven. Zeneműkiadó Budapest, 1976.
VÖRÖSMARTY 1957
VÖRÖSMARTY Mihály: Összes versei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1957.
ZOLNAY 1983
ZOLNAY Vilmos: A művészetek eredete - Pokoljárás. Magvető Kiadó, Budapest, 1983.
SZABÓ András formatervező, muzeológus, művészettörténész
Csíki Székely Múzem
RO-530132 Csíkszereda, Vártér 2.
Hargita megye
ni_gal@topnet.ro
|
|
