|
|
Abstract: [Designs of shepherd crooks of the Szekler Museum of Ciuc] The present paper studies the designs of shepherd crooks placed in the Szekler Museum of Ciuc. Most of the above mentioned shepherd's crooks were made in the 20 century. This paper focuses, not only on the designs of the 101 shepherd's crooks that can be found in the museum's collection, but also on the decorative techniques that are applied on these and on the different aspects of shepherding.
On the theme of shepherding and shepherd's crooks I have also conduced fieldwork in the village of Csíkmadaras (Hung. -; Rom.: Madaras), where I made interviews with individuals, whose occupation was or still is, shepherding. In addition, I made contact with two wood carving artists from Csíkszereda (Hung. -; Rom.: Miercurea Ciuc), who transpose the traditional folk motives on new shepherd's crooks and other woodcrafts.
The designs of the shepherd's crooks show a large variety. For the Csík (Hung. -; Rom.: Ciuc) region, geometrical motives, carved in the crooks, that have a ribbon forms, are characteristic and also the top of these crooks can have elements which are free drawing elements.
The characteristic of the geometrical motives are the zigzag lines, the plum cores, the peach kernel, the pine branch, the winding curve etc. The decorations on the top of the crooks may have animal, plant, human, building or even amour representations.
The decorations on these crooks point to the cutters ethnicity, national identity, religious background, but also by the shaping of the crook it shows the love of nature and the sense of beauty of the individual.
Rezumat: [Modelele bâtelor de pástor din Muzeului Secuiesc al Ciucului] Lucrarea de fatá cerceteazá tezaurul de modele ale bâtelor de pástor aflate în proprietatea Muzeului Secuiesc al Ciucului. Majoritatea bâtelor au fost fácute în secolul 20. În lucrare, pe lángá prezentarea celor 101 de bâte, care se gásesc în colectia etnograficá a muzeului, se fac cunoscute si tehnicile de ornare folosite pe acestea precum si analizarea câtorva aspecte ale pástoritului.
În legáturá cu tema bâtelor de pástor si a pástoritului am fácut cercetári pe teren în comuna Madaras (magh.: Csíkmadaras), unde am discutat cu persoane care s-au ocupat sau incá se mai ocupá de pástorit. De asemenea am luat legáturá si cu doi artisti cioplitori de lemn din Miercurea-Ciuc (magh.: Csíkszereda), care folosesc tezaurul de motive populare traditionale pe bâte de pástor sau alte obiecte de lemn.
Tezaurul de modele ale bâtelor de pástor este foarte variat. În ceea ce priveste bâtele de pástor din zona Ciucului (magh.: Csíkszék) caracteristice sunt modelele geometrice, care apar de cele mai multe ori în forrná de funie, ornament sculptat, dar suprafata bâtelor poate fi acoperitá si cu elemente libere. Elementele cele mai ráspándite ale modelelor geometrice sunt linia în zig-zag, sámánta de prune, sámánta de caise, creanga de brad, linia ondulatá. Desenele libere sunt de multe ori reprezentári de animale, plante, oameni, cládiri, elemente de heraldicá etc. Din ornamentele bâtelor de pástor putem face deduceri în legáturá cu etnia, identitatea nationalá, religia pástorului care a cioplit bâta, dar în acelasi timp prin fasonarea bâtelor observám si dragostea lui fatá de naturá, simtul frumosului.
Jelen tanulmány a Csíki Székely Múzeum néprajzi állományában található pásztorbotok mintakincsét vizsgálja. A figyelem nem csupán a minták világára korlátozódik, ugyanis hangsúlyt kap a pásztorkodás mint életforma, a bot elkészítésének mikéntje, valamint a különböző díszítési, faragási technikák is.
A fafaragás, pásztorbot faragás kutatásában segítségemre voltak CSISZÉR IMRE és TÖRÖK CSABA fafaragók. A két faragóművész műhelyébe ellátogatva számos példáját tekinthettem meg a népi mintakincs továbbörökítésének. A Török Csabával folytatott beszélgetés során a botok készítéséről, használatáról, illetve azoknak mintakincséről hangzottak el megjegyzések, ezek közül néhányat e tanulmányban is idézek.
A pásztorkodás témakörének vizsgálatához Csíkmadarason végeztem terepmunkát. 2009 áprilisában három pásztorkodással foglalkozó, vagy egykoron azzal foglalkozott egyént kerestem meg. Egyikük ÖRDÖG ANTAL, akinek mind a mai napig marhapásztor a foglalkozása, a második személy FAZAKAS ÁRPÁD, aki 26 évig foglalkozott pásztorkodással. Ők ketten az 1970-es években, a Hargitán együtt őrizték a falu marhacsordáját. A harmadik személyt, PÉTER DÉNEST, a Csíki Székely Múzeum néprajzi gyűjteményében található, 1967-ben készült, 2867-es leltárszámú pásztorbot kapcsán kerestem meg, ugyanis részben ő készítette a botot, és néhány évig használta is azt. A vele készített interjúban a pásztorkodás mellett a bot elkészítésének, díszítésének mikéntjéről is beszélt.
A pásztorkodás az állattenyésztés legegyszerűbb és legkevesebb munkabefektetést igénylő formája, amely főként a sztyeppék, a szavannák és magas hegyvidékek zónájában terebélyesedett ki. Ez az életforma olyan területek kihasználását is lehetővé tette, amelyek földművelésre nem voltak alkalmasak.1 Habár mindenütt fontos volt, igazán a megmunkálatlan területeken maradt jelentősége.
Magyar vonatkozásban a pásztorkodásnak két formáját különböztetjük meg az extenzív pásztorkodást, amelynek során az állatállomány az év nagy részében a szabadban élt, valamint a félszilaj pásztorkodást, amikor tavasztól tél elejéig tartották kint a legelőn a jószágot, télen, pedig ólakban, istállókban helyezték el azt, és gondoskodtak annak takarmányozásáról.2 A székelység körében ez utóbbi, félszilaj tartásmód volt az általános.
A pásztorok a magyar paraszttársadalomnak sajátos rétegét alkotják, életmódjuk által különülnek el a parasztságtól.
A magyarságon belül különbségek mutathatók ki egyes vidékek pásztorai között. A tanulmány témáját is érintő székelyföldi pásztorkodás, a dunántúlihoz vagy alföldihez viszonyítva másnemű. A Székelyföldön a gazdának kalangyáit kell védenie az azok között legeltetők, bitangolók kártétele ellen, a betyárokkal nincsen baja. A Székelyföldön alakul ki a szer-őrzés, amikor a falu nem kaphat pásztort, s így tíz nemesnek össze kell állni.3
A Csíkmadarason végzett terepmunka során a pásztorkodásnak néhány olyan aspektusára terjedt ki a figyelmem, mint a legelők elhelyezkedése, az őrzött állatfajok kérdése, a pásztorkodási szezon, a tejhaszonvételi formák, a pásztor fizetsége, valamint a pásztorkodás, mint öröklődő, családi foglalkozás.
A már fent, név szerint is említett, pásztorkodással foglalkozó/foglalkozott személyek a tavasztól őszig legelőn tartózkodó, csíkmadarasi juhnyáj, illetve marhacsorda őrzésében vállaltak szerepet. Elmondásuk szerint nagy részben a Hargita hegység legelőin, a Csíki-havasokhoz tartozó Naskalaton, illetve Kokojzavészben (Göröcsfalva), Háromkúton, és Kicsikúton pásztor-kodtak. Az egy-egy falura jutó két-három nyáj, csorda őrzését a csíki falvakból kikerülő pásztorok végezték, nem volt szükség idegenből jött pásztorok munkájára.
A pásztorkodás tavasztól egészen késő őszig tartott. A juhnyájat, illetve marhacsordát április végén, május elején hajtották ki a legelőkre, és egész nyáron kint tartózkodtak velük. A behajtás ideje a marhák esetében Szent Mihály, vagy ha tovább tartózkodtak kint, akkor Szent Márton napja volt, a juhokkal gyakran Katalin napjáig is kint tartózkodtak, egészen az első hó leeséséig, csak azután hajtották be azokat a faluba.
A szezon ideje alatta a pásztorok feladata volt a tejhaszonvételi formáknak a megszervezése. A juhot őrző pásztorok maguk fejték a nyájat, a tejből, pedig sajtot, túrót, illetve ordát készítettek. A csíkmadarasi nyájat őrző pásztorok elmondásuk szerint az esztenán folytatták ezt a tevékenységet, és a juhok darabszáma szerint szolgáltatták ki az elkészített termékeket. Az egyik adatközlő, Fazakas Árpád elmondása szerint a hatvanas évek elején, amikor a falu Felszeg nevű részének volt a bácsa, nyolc kilogramm sajtot, egy kilogramm túrót, illetve egy kilogramm ordát szolgáltatott minden jószág után a gazdáknak. A kollektív ideje alatt ez a szám megnőtt, ugyanis 12-13 kilogramm sajt is jutott egy-egy jószág után.
A tejhaszonvételi formák mellett a kollektív ideje alatt a gyapjút is be kellett szolgáltassák a pásztorok, mindegyik juh után egy kiló gyapjút. Ehhez kapcsolódik FAZEKAS ÁRPÁDnak tréfás igaztörténete.4
A pásztorok fizetsége régen gabonában és pénzben történt: ÖRDÖG ANTAL meddőpásztor fizetsége 17 és 22 lej között változott, emellé jószágonként öt-hat kilogramm gabonát is kapott. A mai viszonyok között egy-egy marha őrzéséért 120 új lejt kap. A juhőrzéssel foglalkozók fizetsége állatonként 40 új lej körül mozog.
A pásztorkodás egyes esetekben családi foglalkozásnak is számított, a megkérdezett három személy közül ketten már gyermekkoruktól kezdve, családban sajátították el a pásztorkodás mesterségét. Ördög Antal például a családdal (édesapjával és nyolc testvérével) együtt őrizte a csordát, elmondása szerint 350-400 darab ökröt is őriztek a Hargitán. A család egykoron csordát őrző tagjai közül ma már csak ő él és foglalkozik ezzel a tevékenységgel.
A pásztorok vagyoni helyzetét tekintve IMREH - PATAKI szerzőpáros jegyzi meg: A pásztorok egy-két kivételtől eltekintve, nem gazdagok, de szegénynek sem mondhatók. A szerencsésebbek, rátermettebbek gyarapodása szemmel látható.5
Közös pásztorok fogadásával a földművesek mentesültek az alól, hogy a nyári nagy mezei munka idején, állataik őrzésével vesztegessék idejüket.6
A pásztorok nyájaik őrzése közben gyakran faragással töltötték idejüket. SÁNDOR ILDIKÓ írja: „A népi faragóművészet kiváló művelői igen gyakran a pásztoremberek közül kerültek ki. Az állatok őrzése mellett bőven maradt idejük arra, hogy szerszámaikat alaposan kidíszítsék.”7
„A pásztornép szinte valamennyi más társadalmi rétegnél inkább, szenvedélyes faragcsáló. Mindaz a faholmi, amelyben még az ősi gyüjtögető életmód emlékeit látjuk, elsősorban az ő révükön öröklődött korunkra. ”8
A pásztorművészet nyersanyagainak nagy részét fa, csont, szaru, állati bőr, kobaktök és lószőr jelenti.9
A pásztor használati eszközeinek formáját, méretét, anyagát a pásztor tevékenysége és életmódja határozta meg. A pásztorkodáshoz kötődő tárgyak egy részét a mindennapi munka nélkülözhetetlen eszközei jelentették, mint például a juhászkampók, pásztorbotok, ostorok, csengők, pergők, kolompok, kürtök, másik részét pedig, azok az eszközök, amelyeknek használatát a falutól távoli legelőkön való élet tette szükségessé. Ilyen használati eszközök voltak a só- és fűszertartók, borotvatartók, ivókürtök, kulacsok, kések, bicskák, kutyagerinc. Mindezek az eszközök a pásztorélet szimbólumaivá, tudatosan vállalt jelképeivé váltak. 10
A 19. század végére a használati eszközök közül sok tárgy azért válhatott pásztori jellegzetességgé, mert a pásztorok akkor is őrizték, amikor a parasztok már elhagyták azokat.11
A fafaragás nem csupán a pásztoremberek tevékenysége volt, hiszen parasztcsaládokon belül a tárgyak faragása a háziipar részeként történt, viszont sok esetben a pásztoremberek tehetségesebbnek bizonyultak, másrészt több szabadidővel rendelkeztek, ezt a faragásra fordíthatták.
A pásztorbot a jószágot őrző pásztor legfontosabb terelőeszköze. „A pásztornak nélkülözhetetlen szerszáma a bot, anélkül nem pásztor a pásztor. "12
Balaskó írja, hogy a pásztorbotokat a csíkmenasági emberek rendszerint gyermekkorukban juh vagy szarvasmarha őrzésekor faragják meg.13
Ez összefügg azzal, hogy a kis határú parasztfalvakban a legelő állatok őrzését, a pásztorkodást még a családi munkamegosztás keretei között oldották meg. A család fiatalabb férfitagjainak az állatok őrzése volt a feladata. Ezzel szemben nagyobb határú falvakban a parasztok, pásztorokat fogadtak a nyájak mellé.14
A fafaragás, botfaragás mind a parasztság, mind a pásztorság körében férfitevékenységnek számított,15 élesen elkülönült a női munkáktól.
Csíkmadarason a díszített pásztorbot neve a cifrabot, a kifejezés ige alakjában is megjelenik, 'kicifráz', kifarag, kidíszít jelentéssel.
Csíkmenaságon a pásztorbot általánosan használt neve a juhász pálca, láncos pásztorbot, munyatoros pálca vagy írott pálca.16 Több célt is szolgál: őrzés közben botjára támaszkodik a pásztor, meghajítja vele a jószágot, a bot felemelésével irányítja kutyáit, leüti vele a mezei állatot, pásztortáncot jár botjával, de ugyanakkor a pásztor fegyvere is.
„Éjjel vót jó a bot, rossz emberek ellen, akik éccaka csapódtak. A bot vót nekünk az éccakai társunk, meg a kutya. A fegyverünk is a bot vót. Nagyot lehet avval ütni. Vót rá bizony eset, hogy szükség vót rá. "17
„A bot a havasalji embernek nem csupán divatczikke, hanem valóságos fegyvere, mellyel ellenséges támadás, vadállattól való meglepetés idején testi épségét biztosíthatja. A tekintélynek, vagyoni jólétnek és társadalmi tisztességnek is a kifejezője. "18
A pásztorbot tükrözi viselőjének társadalmi helyzetét, foglalkozását, ugyanis a bot nagysága, milyensége jelzi, hogy gulyás, juhász, csikós vagy éppen kondás az illető személy.
A pásztorbotok pásztornemenként is változtak, ugyanis a gulyás nagyobb bunkósbotot, a csikós vékonyabb botot, a kondás derekánál kissé görbülő pásztorbotot hordott. A juhász sajátos pásztorbotja a juhászkampó volt.19
A pásztornemenkénti elkülönülést nemcsak a bot mérete határozta meg, hanem a bot anyaga is. Mivel a pásztor gyakran az őrzött jószág után hajította botját, lényeges volt, hogy a bot súlya a jószág külső adottságaihoz igazodjon.
Egy kondás botjának könnyebbnek kellett lennie, mint például egy gulyás botjának, ugyanis a disznó és malac gyengébb a szarvasmarhánál, és hogyha súlyos bottal hajítja meg azt a pásztor, az állat könnyen megsérülhet.20
A pásztorbotnak hétköznapi, illetve ünnepi formája egyaránt ismert, a pásztorbot ünnepi változatát parádés botnak is nevezik. Mivel ezt a típust a pásztor nem a mindennapokban használta, ezért a parádés botra sokkal gazdagabb díszítés került.
TÖRÖK CSABA fafaragó is megjegyzi, hogy régen a pásztorok hétköznapi és ünnepi bottal egyaránt rendelkeztek.21
A díszes botok vastagabbak voltak, végükre alma alakú és nagyságú bog került, amelybe díszítésül és, hogy súlyosabb legyen, ólmot öntöttek, illetve bádogdarabokat szegeztek rá.22
A pásztorbotok mérete a pásztor magasságához igazodik, hosszúságuk általában 1 és 1, 5 m között változik.
Anyagát tekintve mogyorófa, somfa, árvatölgy, galagonya, szilfa vagy éppen kőrisfa, tehát legtöbb esetben keményfából készül. Ezen anyagok használatát támasztja alá a TÖRÖK CSABA kijelentése is, hiszen ő is a botok készítésére, leginkább mogyorófát és somfát használ, de már faragott tárgyat hársfából és szilvafából is.23
Az Alföldön a faragó pásztorok a falvak alatti szőlőskertek szilvafáit csonkították meg, hogy ostornyélhez, gulyásbothoz, juhászbothoz stb. alkalmas faanyagot szerezzenek.24
A Csíkmadarason végzett gyűjtés során a pásztorbot készítésre, pásztorbot használatra is rákérdeztem. A megkérdezettek véleménye szerint Csíkban írott botot, csupán a juhőrzéssel foglalkozó pásztorok készítettek és használtak. Habár a marhák, ökrök őrzésével tevékenykedők is rendelkeztek bottal, azt nem díszítették ki, s a botnak nem volt túl nagy szerepe munkájukban, ehelyett ostort használtak, annak csattogtatásával terelték a csordát.
Ezzel szemben a juhpásztorok rendszerint kifaragták pásztorbotjukat. Péter Dénes, a falu egykori pásztora a maga és a falubeliek részére több pásztorbotot is készített. Funkcióját tekintve a bot a juhok lábának szükség szerinti ütlegelésére, valamint a pásztor számára támaszkodásra szolgált.
Egy-egy botnak a kifaragása gyakran hosszú ideig is elhúzódhatott, ugyanis a pásztor a juhnyáj őrzése közben megszakításokkal faragta rá annak felületére a díszítő mintákat. A pásztorbotok markolatát rendszerűen gömb alakúra formálták, anyagát tekintve mogyorófát használtak. A faanyagot saját maguk szerezték be, az alkalmasabbnak vélt mogyorófa ágát képezték ki botnak. Ezt a levágás után néhány napig szárították, majd tűzön pirították, egészen addig, amíg a kérge lehánthatóvá vált.
A botot megpirítják, langyos tűzön forgatják, s mikor a bot héja repedezni kezd, a földhöz csapkodják, s a héj lehullik.25
A pásztorbotok szerkezetileg öt részből épülnek fel: egyrészt elkülönítjük a fejet, amely lényegében a bot markolata. Ez általában gömbszerűen kialakított, de előfordulnak ovális, illetve állatalakot vagy emberfejet ábrázoló botfejek is.
A botok nyaki része általában díszítetlen, némelyiken azonban előfordulnak szabadrajzú elemek.
A nyakrész alatt foglalnak helyet a kiírt táblák, amelyek geometrikus és növényi mintákkal díszítettek. Minden esetben a kiírt tábla hosszát, a bot hosszúsága határozza meg, tehát a táblák hossza botonként változik. Pásztorbotjainkon a térelosztás egyszerű és arányos.26
A pálca gömbje alatti, mintegy arasznyi részt nyolcszögletűre faragják, s azt rovátkolják ki mértani díszítő elemekkel.27
A kiírt táblák között kap helyet a botkészítő neve is, gyakran emellett van feltüntetve a bot készítésének ideje, valamint annak a helységnek a megnevezése, ahol készült a bot.
A botokon megjelenő feliratok legtöbb esetben nagy nyomtatott betűkkel vannak megjelenítve. Bagol András botfaragó kapcsán Györffy István hangsúlyozza, hogy a botokon megjelenő feliratok betűi csupa nagybetűk, és a szöveget az alkotó sok helyen elválasztás nélkül folyamatosan egybe írja.28
A múzeumi pásztorbotok esetében is az a tendencia érvényesül, mint Bagol András botfaragónál. S. Kovács Ilona jegyzi meg, hogy a Bagol-féle botokon a feliratok a figurális mező felső részére kerülnek, vagy beépülnek a mintába, a készítő neve és a készítés helye azonban rendszerint a geometrikus mintasorok között található meg.29
A kiírt táblák alatti részre, vagyis a bot szárára kerülnek a szabadrajzú elemek, ezek között egyaránt találunk növény- és állatábrázolást, de gyakran megjelennek különböző emberalakok is.
A pásztorbot talpban végződik, amely egyes esetekben fémabronccsal van megerősítve. A bot teljes hosszát csak ritkán fedi díszítmény, mivel az a használat miatt hamar tönkremenne. A botok teljes felületét nemcsak használati okok miatt nem fedi díszítmény, hiszen az esztétikum is szerepet játszik egy-egy bot díszítésénél.
TÖRÖK CSABA is figyelembe veszi ezt, a faragás során. Véleménye szerint, hogyha egy faragott tárgy túldíszített, akkor a megjelenített minták már nem érvényesülnek kellőképpen.30
A Csíki Székely Múzeum néprajzi gyűjteményében 101 darab pásztorbot található. A botok Csík, Gyimes, Kászon, illetve Udvarhely vidékéről származnak. Ezek között a Csíki-medencéből származó botok vannak nagyobb arányban.
A leltárkönyvi adatokat, illetve a botokon megjelenő helységnév feliratokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a legtöbb bot Csíkmenaságról került a múzeum gyűjteményébe (15 db), de szintén több bot került a kollekcióba Csíkszentimréről (12 db), valamint a Felcsíkhoz tartozó Csíkszenttamásról (8 db) és Csíkjenőfalváról (7 db). Számolnunk kell azzal is, hogy leltárkönyvi adatok hiányában a pásztorbotok egy részének nem állapítható meg a készítési, származási helye.31
A botok készítési idejét a botok szárán, - egyes esetekben - markolatán megjelenő évszám jelöli. A díszítetlen pásztorbotokra legtöbbször évszám sem kerül. A gyűjteményben körülbelül fele-fele arányban vannak évszámmal ellátott és évszám nélküli botok. A 101 darab botból 52 datálatlan, a fennmaradó 49 évszámmal van ellátva.
A gyűjtemény pásztorbotjai egy kivételével a 20. században készültek, csupán egy készült a 19. században, azon az 1818-as dátum figyelhető meg, emellett a készítő neve (Berszán János) is rákerült a botra.
Az évszámmal ellátott 20. században készült botok, a '20-as évektől kezdődően a '80-as évekig minden évtizedből képviselve vannak. Az 1920-as évekből 1 db, a '30-as évekből 4 db, a '40-es évekből 6 db, az '50-es évekből 6 db, a '60-as évekből 18 db, a '70-es évekből 12 db, s végül a '80-as évekből 1 db pásztorbot származik.32
A Csíki Székely Múzeum 101 pásztorbotja közül 58 felirattal is rendelkezik.33 Etnikai szempontból figyelembe véve a botokat, az állapítható meg, hogy legtöbb esetben magyar (csángó vagy székely) etnikumú volt a bot készítője. A gyűjtemény csupán egy olyan botot tartalmaz, amelyen románnyelvű köz- és személynevek olvashatók. Ebből következtetve bizonyos, hogy a faragó maga is román etnikumú volt.
A gyűjteményben fellelhető botok felirata általában a faragó nevét vagy nevének kezdőbetűit, a bot készítésének idejét és helyét tartalmazza. A készítési idő legtöbb esetben napra pontosan van feltüntetve. A felirat a kiírt táblák közé, az egyik szalagra kerül, olyan módon, hogy vagy kitölti azt, vagy pedig a szalagdíszes faragás alkotóelemeivel egészül ki. A feliratok rendszerint nagy nyomtatott betűk formájában, karcolva vagy vésve kerülnek a botokra. Ritka esetekben nemcsak a faragóra utaló adatokat olvashatunk le egy-egy pásztorbotról, előfordul az is, hogy a bot készítője annak a nevét karcolja rá a botra, akinek az készül. Az 1728-as leltárszámú bot egyértelműen ajándéknak készült, a feliratból megtudjuk, hogy a faragó azt egy hölgy számára készítette: EMLÉK SÁROSI ERZSIKÉNEK P+G 1966 VIII hó 4ÉN IP. Sajnos, csupán az ajándékozott nevét olvashatjuk le a feliratból, az ajándékozó neve rejtve marad. Mindössze a P+G rövidítés utalhat a pásztor személyére.
Nem ritka az a jelenség, hogy két vagy esetleg három név, illetve több különböző dátum is rákerül egy-egy botra. Ez azzal magyarázható, hogy a nyáját őrző pásztor kiöregedésével továbbadta a botot, így az, más tulajdonába került. Az új tulajdonos az előzőhöz hasonlóan rákarcolta, rávéste saját nevét, így hangsúlyozva ki azt, hogy az illető bot már az ő tulajdona. A 3117-es leltárszámú bot erről tanúskodik: BALLA ISTVÁN 1965 VIII 3 GYÖRFY IMRE IRTTA 1970 JULJUS. 11ÉN. Az is lehetséges, hogy az új tulajdonos újabb díszítőelemekkel egészítette ki a korábbi ábrázolásokat.
Nemcsak a felirat tartalmára vonatkozóan, de az elhelyezkedés szempontjából is találunk kivételeket. A 2783-as leltárszámú boton nem a kiírt táblák között kap helyet a felirat, hanem a markolaton helyezkedik el az. A felirat a faragó nevét, illetve a bot készítésének idejét tartalmazza: MOLNÁR PÉTER 1976 V 5.
Hasonló módon a markolaton kap helyet a 2876-os, Csíkmenaságról származó bot felirata is, de itt már nem a faragó neve kerül a botra, hanem Krisztus nevének kezdőbetűi kapnak helyet, ezáltal védő funkcióval is rendelkezik a bot, tulajdonosa számára.
A már előzőekben is említett csíkmadarasi terepmunka során sikerült felvennem a kapcsolatot a múzeumban őrzött egyik pásztorbot készítőjével. A faragó felkeresésére a kiindulási pontot a bot felületén megjelenő személyés helységnév jelentette. A múzeum tulajdonában levő 2867-es leltárszámú pásztorbotot34 PÉTER DÉNES, korábban pásztorkodással foglalkozó, csíkmadarasi lakos készítette. Mint a vele folytatott beszélgetésből is kiderült, neki a bot megformálásában volt szerepe, ő szerezte be a bothoz szükséges fát, és ő képezte ki annak markolatát. A bot felületére kerülő díszítmények már öccse, Péter Gergely keze nyomát dicsérik. Elmondása szerint a markolattal ellátott botot, öccse kérésére neki ajándékozta. Öccse szintén pásztorkodással foglalkozott, gyakran együtt őrizték a nyájat. A boton található személynév-felirat Péter Dénes nevét őrzi, viszont a bot felületére már Péter Gergely faragta a szalagdíszes mintákat. Mivel Péter Gergely már nem él, így testvérétől, Dénestől érdeklődtem a botok mintájának kialakítására vonatkozóan. PÉTER DÉNES elmondta hogy a hasonlóan díszített botot saját maga is készített. A pásztorkodással eltöltött évek során közel húsz pásztorbotot faragott. Sajnálatos módon a botok közül egyet sem őrzött meg, a legtöbbet közülük elajándékozta. A botokon megjelenő mintákat bicskával képezte ki. A faragó pásztor saját ízlésvilágának megfelelően alakította ki a mintákat. Az 1967-ben készült bot felületére a geometrikus elemek mellett, szabadrajzú elemek is kerültek. Elmondása szerint a virágminták voltak ezek közül a legnépszerűbbek.
A botok díszítése többfajta módon történt. Egyrészt elkülöníthető a primér díszítési technika, amely a görcsös botnál (Ltsz. 2769, 2770, 2771) követhető nyomon. Ez esetben a bot felületére nem valamilyenfajta faragás kerül, hanem annak díszítményét az adja, hogy már előzőleg, tavasszal, késsel megszurkálják, bevagdossák az ág felületét, ennek következtében őszre a bevágások helyén forradások, görcsök keletkeznek. Ezek a bevágások szolgálnak a bot díszítményéül. Szintén primér technika a háncsolás (Ltsz. 1342, 1436, 1731, 1738): itt a díszítményt a fa kérgének helyenkénti eltávolítása adja.
Másrészt vannak azok a díszítési technikák, amelyek ennél komplexebb munkát igényelnek. Az alább ismertetett díszítési technikák a gyűjtemény pásztorbotjain nem csupán önmagukban jelentkeznek, hiszen gyakran kombinálva jelennek meg. Az is előfordul, hogy egy-egy boton két, esetleg három díszítési mód is megjelenik, pl. ékrovás-karcolás, rajzolás-karcolás, ékrovás-karcolás-laposfaragás, rajzolás-rézszeges díszítés stb.35
A Dunántúlon és Erdélyben, valamint a fában gazdag vidékeken a pásztorok többnyire faragással és karcolással, az Alföldön ólmozással, csont-, szaru-, réz-, újabban kaucsuk- vagy más színes műanyag berakással tették szebbé botjaikat.36 Az ólmosbotokon elég gyakori a geometrikus minta, s ritkább a stilizált növényi ornamentika.37
A Székelyföldre is jellemző, komplexebb munkát igénylő faragási mód az ékrovás, amelyet mélyített faragásnak is neveznek. Ez a magyarság legrégibb díszítőcélú faragásmódja. Az ékrovás alapeleme a farkasfog. Ékrovásnál a faragott díszítmények a metszéstechnikából adódóan mérta-nias jellegűek, az ékek sorából alakul ki a szalagdíszes díszítmény.38
Egy másik díszítési technika a karcolás, amely gyakran ékrovás mellett is megjelenik. Ez a díszítési mód a 19. században terjedt el és főként az ember, állat, illetve növényábrázolásoknak kedvezett. A pásztorok sík és domború felületeket egyaránt díszítettek karcolással.
A vésés és faragás az egyszerűbb motívumok használatának kedvezett, ezért általában geometrikus motívumokkal párosult. A finomabb a karcolásnál alig mélyebb faragás tette lehetővé a hajlékony vonalak, ezzel együtt a virágornamentika megjelenését.39
További díszítési technikaként szolgál a domború faragás, amely a 19. század végétől válik népszerűvé. E technika esetében a faragó pásztor a motívumok hátterét vési ki.
A gyűjteményben három bot van laposfaragással (Ltsz. 1563, 1719, 1730) díszítve. Ez a domború faragásnak az egyik altípusa, mely során a körvonalazás és a közölés után a faragó nem alakítja tovább a díszítménye-ket.40 Az ábrázolások között leggyakrabban florális díszítmények jelennek meg, de ez a faragási mód alkalmasnak mutatkozott az ember, illetve állatábrázolásokra is.
A domború faragással díszített tárgyak kompozíciói általában túlzsúfoltak.
A kompozíciók túlzsúfoltsága következtében az ember és állatalakok monumentalitása veszít a jelentőségéből, így a jelenetek kevésbé meggyőzőek.41
Míg a laposfaragás és karcolás a sima botfelületeket jellemzi, addig az ékrovás leggyakrabban a táblás botfelületeken jelenik meg.
Nem túl gyakori díszítési mód a rajzolás (Ltsz.2533, 2534). A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjai közül csupán kettő készült ezzel a díszítési technikával, ezek a botok az 1930-as, illetve 1940-es években készültek. E technikából adódóan a botok gazdagabban díszítettek, már-már túlzsúfoltak.
Az ismertetett technikák mellett még a rézszeges (Ltsz. 1796, 2533, 2534, 2535, 2642, 2796, 2830), valamint a fémrátétes díszítményt (Ltsz. 1575, 1796, 2061, 2653, 2789) emelem ki. A rézszegek általában a fej és nyaki részre kerültek.
A fémrátét leginkább szilvafából készült botnyelekre került, mivel abba könnyebb volt beverni a fémlemezeket. A kiálló rézlemezeket mindig esetben lereszelték és lecsiszolták.42
A fa díszítésének egy másik módja a spanyolozás, ez a gyűjteményben található botokon nem jelenik meg, hiszen az erdélyi díszítőművészetben nem terjedt el ez a díszítési technika. Főként a Dunántúlon, a 19. században vált népszerűvé.
Az eljárás abban áll, hogy a tárgyon az ábrázolni kívánt mintákat bemetszik, majd tüzesített késpengével vagy kanálnyéllel a mélyedésbe különböző színű spanyolviaszt vasalnak be.43
Különös figyelmet érdemel a bot fejrészének kialakítása, ugyanis a faragó pásztor többféle módon faragta ki a bot markolatát. Leggyakrabban gömb (Ltsz. 2891, 2898) alakúra formálta, de emellett előfordulnak ovális (Ltsz. 1564, 2653), kampó (Ltsz. 1687, 1688, 2788) kosszarv (Ltsz.1718), csiga (Ltsz.2895) illetve egyéb állatalakhoz hasonló botfejek is (Ltsz. 1796, 2789, 2830).
A kampósbotok vagy juhászkampók csupán a juhászok által használatos eszközök voltak44, ez az eszköz a kampó által, a jószág megragadását segítette elő. A juhászkampó hajlítása a még növésben levő fa hajlításával érhető el.45 VÁMSZER GÉZA jegyzi meg, hogy a juhászkampó Csíkban nem volt használatos,46 továbbá SZABADFALVI JÓZSEF is azt hangsúlyozza, hogy a juhászkampó Erdélyben eredetileg ismeretlen volt, csupán a Balkán felől érkező juhászok honosították meg azt.47 A gyűjteményben levő csekélyszámú ilyen típusú bot is azt a tényt támassza alá, hogy Csíkban nem volt jellemző, ennek a típusú terelőeszköznek a használata, ugyanakkor a csíkmadarasi juhpásztorok sem ismerik a kampósbot fogalmát.
A múzeum gyűjteményében található kampósbotok (3 db.) díszítetlenek. Ezzel szemben a Dunántúlon (Zala megye) használt juhászkampók kosfejben, makkban, vagy rózsában végződnek.48
A Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található két legegyedibb fejformát mutatják a gyűrű, (Ltsz. 2355) valamint gyökérszerűen kialakított botfejek (Ltsz. 2893).
TÖRÖK CSABA, csíkszeredai fafaragó pásztorbotjai között több példányát is megfigyelhetjük a gyökérből kialakított botoknak. Az ilyen típusú botok elkészítése, hosszabb időt és türelmet igényel.49
A pásztorbotokon megjelenő díszítmények konkrétak vagy elvontak lehetnek. Konkrét díszítőelemet leginkább a szabadrajzú díszítmények között találunk (tulipán, kutya stb.) de az elvontabb geometrikus minták között is fellelhetünk ilyen ábrázolásokat. (pl. szilvamag, fenyőág).
A csíkmadarasi PÉTER DÉNES, egykori pásztorral folytatott beszélgetés során rákérdezve egy-egy geometrikus mintára nem tudta megnevezni azoknak jelentését, s vélekedése szerint a faragó pásztor nem is nevezte meg ezeket a díszítményeket. Ezeknek megformálása jelentéstanilag nem mindig volt tudatos, használatuk korábban látott tapasztalatokon is alapulhatott.
A fafaragás kezdeti állapotára a pásztorfaragások mintakincséből következtethetünk. A pásztorfaragások a geometrikus motívumkincset részesítik előnyben.50
A mértanias díszítőmódot egész Európában ismerték, általában a legrégebbi rétegnek tartják, ez a díszítéstípus elsősorban Erdélyben és a Duna-Tisza közén maradt meg.51
A székelyföldi pásztorbotokon leggyakrabban geometrikus elemek jelennek meg. A geometrikus díszítmény dominanciája nem csupán a pásztorbotokra korlátozódik, hiszen jellemző az írott szuszékokra, vagy faragott guzsalyokra is. A mértani elemek rendszerint a pásztorbotok a nyolcszögűre (lehet több vagy kevesebb is) kifaragott tábláira kerülnek. Az idők során változások álltak be a geometrikus elemek szerkezetében, ugyanis a mértanias elemek közé gyakran levélsorok, virágok is bekerültek.
A Csíki Székely Múzeum néprajzi gyűjteményében található pásztorbotok néhány kivétellel mind vegyes díszítményűek, geometrikus és növényi elemek egyaránt jelen vannak egy-egy boton. A huszadik században a geometrikus és szabadrajzú ábrázolás együtt jelentkezik, azonban a mértanias ábrázolás évszázadokkal korábban megjelenik.
A geometrikus elemek igen változatosak, a táblák elemei között különböző mértani formákat ismerhetünk fel pl.: háromszög (Ltsz. 1728), rombusz (Ltsz. 2795), négyzet, hullámvonal (Ltsz. 2832), cikkcakk (Ltsz. 3115), de ugyanakkor olyan faragók által névvel ellátott motívumokkal is találkozunk, mint a tüzjeles52 (Ltsz. 1377), parázstartó edény53 (Ltsz. 2899), homokóra (Ltsz. 2899), szilvamag (Ltsz. 2776), barackmag (Ltsz. 1728), fenyőág (Ltsz. 1563), illetve rozetta. A geometrikus elemek közül a cikkcakk a leggyakoribb, ugyanis önmagában és térkitöltő elemként is megjelenhet.
A tüzjeles minta formailag négyzetet vagy téglalapot négybe osztó dőlt keresztből tevődik össze, a parázstartó edény pedig valójában rovásokkal díszített háromszög.
A legtöbb minta egy-két vonal egyszerű változtatásával és ismétlésével ritmikus sorokat képez. A legismertebb, legrégibb minta a hullámvonal vagy más nevén vízfolyás, ennek megtört formája az ökörhúgyos cikk-cakk vonal.54
A geometrikus minták már az írástudatlan embereknél is megjelentek, ugyanis eredetileg ezek a minták nem az ékítmény szerepét töltötték be, hanem gyakorlati funkcióval bírtak. TÖRÖK CSABA jegyzi meg, hogy a vonalvariációk pásztori tevékenységekre, megfigyelésekre utaltak.55
A múzeum gyűjteményének pásztorbotjain a fentebb felsorolt geometrikus minták több variációban fordulnak elő. Ez a változatosság, sokszínűség a népi díszítőművészet természetes velejárója. Ennek tulajdoníthatóan nem tudjuk és nem is szükséges standardizálni ezeket a motívumokat. A faragó pásztor saját maga döntötte el, hogy ezen geometrikus elemek közül melyik kerüljön rá egy-egy botra. A geometrikus elemek mellett a pásztorok növényi elemeket is ráfaragtak, rákarcoltak a botok tábláira. Ezek közül a legjellemzőbbek a tulipán-, falevél- és az indaábrázolások.
A növényi ornamentika különféle variánsai is megjelentek a fafaragáson, kezdve a mértanias főmotívumok mellett az alárendelt szerepben jelentkező vésett ágaktól a virágmintákig. Változatos és hajlékony növényi ornamentika (virágtövek, indák, fák) található a pásztorművészetben.56
A geometrikus elemek mellett jelentős helyet foglalnak el a szabadrajzú elemek, de azok nem csupán önmagukban helyezkednek el a pásztorbotokon, hiszen egyfajta szintézis alakul ki az ősi geometrikus elemek, a reneszánsz és barokk ornamentika, a naturális virágábrázolás, valamint a 19. századi pásztorjelenetek között.
Csiszér Imre pásztorbotjain is ez a jelenség követhető nyomon. A bot markolatát az ősmagyarkor elemeivel díszíti, a nyaki részre a reneszánsz és barokk virágdíszítményei kerülnek, végül a bot szárán kapnak helyet a geometrikus elemek.
A magyar népművészet jellegzetessége, hogy egyformán megőrizte és továbbfejlesztette, gyakran egymás mellett alkalmazta még a közelmúltban is a különböző korból származó stílusokat.57 A szabadrajzú elemek között megjelennek állatábrázolások, asztrális elemek, címábrázolások, épületek, szív- és keresztábrázolások, növények, illetve emberalakok.
Az állatábrázolások rendszerint a kiírt táblák alatti részre kerülnek. Az alakok leggyakrabban egymástól függetlenül jelennek meg, de arra is találunk példát, hogy kontextusba helyeződnek. Ilyen például a fa odvából mézet gyűjtő medve (Ltsz. 1730), a szarvasra támadó kígyó, a gazdája társaságában tartózkodó kutya, vagy a fára mászó mókus (Ltsz. 1730).
Az állatábrázolások között farkas, mókus, medve, szarvas, őz, nyúl, kígyó, madár, hal, kutya, kakas, ló, pillangó kapott helyett, tehát mindazok az állatok, amelyek a pásztor közvetlen környezetében megtalálhatóak voltak. A gyűjtemény botjain az állatok közül leggyakrabban szarvas-, kutya-, hal-, illetve kígyóábrázolás jelenik meg.
Mindezek közül a kutya állt legközelebb a pásztorhoz, ugyanis a nyáj őrzésében nélkülözhetetlen segítőtársa volt. Fajtáját tekintve kuvasz lehetett.58
A kutya rendszerint gazdája társaságában van ábrázolva, alakja laposfaragással és karcolással díszített botokon egyaránt megjelenik (Ltsz. 1563, 1730, 2651, 3117).
A szarvas ábrázolások egy kivételével a laposfaragás példáját mutatják. (Ltsz. 1719, 1730) Egy esetben találkozunk karcolással készült szarvassal. Ez az ábrázolás befejezetlen, ugyanis az állat feje majdnem teljesen hiányzik (Ltsz. 1719).
A szarvas ábrázolásoknál hangsúlyos szerepet kap a szarvas agancsának kialakítása.
Hal ábrázolásánál az ékrovás és karcolás kap szerepet, e két típusú díszítési mód egymás kombinációjában is előfordul egy ábrázoláson belül (Ltsz. 1565). A csupán karcolással mintázott hal egyszerű képet mutat, ez nagyobb méretben egymagában, kisebb méretben pedig több hal társaságában jelenik meg (Ltsz. 1564, 1565). Egy esetben stilizált halformával is találkozunk, ez az előzőektől eltérő képet mutat. Megformáltsága a hal a halban ábrázolásmódra utalhat (Ltsz. 2794).
A pásztor a botra legszivesebben a körültekerőző kígyót faragja... a botra azért a kell kígyó, mert az már messziről látszatós.59
A Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található botokon két típusú kígyóábrázolás jelenik meg. Az egyik esetben a kígyó, mint szarvasra támadó állat jelenik meg (Ltsz. 1730), másik esetben a bot szárán körbecsavarodó kígyóként jelenik meg (Ltsz. 1729, 3075). Ez utóbbinál a kígyó szemét fémszegek jelzik, testét farkasfogas díszítés ékíti.
A további állatábrázolások száma elenyésző: farkas (Ltsz. 1729), kakas (Ltsz. 2061), kecske (Ltsz. 2098), medve (Ltsz. 1730), mókus (Ltsz. 1730), őz (Ltsz. 1729) egy alkalommal; ló (Ltsz. 2642, 2654), madár (Ltsz. 2534), nyúl (Ltsz. 1719, 1730) és pillangó (Ltsz. 1729, 1730) két alkalommal jelenik meg a pásztorbotokon. Mindezen díszítmények karcolással, laposfaragással, illetve fémlemezes díszítéssel kerültek a botok felületére.
Az asztrális elemeket a Nap mellett, a Hold (Ltsz. 1730) és a csillagok (Ltsz. 1575) jelentették, ezek jelentős szerepet kaptak a pásztor térben való tájékozódásában, így helyük indokolt.
Dr. XÁNTUS JÁNOS jegyzi meg, hogy a népi faragók a hold sarlóját rendszerint növekvő fázisban, vagyis D betű alakjában ábrázolták.60
Az épületek közül a templomot (Ltsz. 2534, 2867) és a házat (Ltsz. 2794) tartotta fontosnak ábrázolni a pásztor, ez egyrészt a védettségre, másrészt Istennek, a szentnek a jelenlétére utal, ezt csak tovább erősíti a kereszt gyakori jelenléte, amely védelmet biztosít a vándorló pásztor számára.
A kereszt többféle variációban megjelenik a gyűjtemény pásztorbotjain. Számos példát találunk rá, az egyszerűbb formától a bonyolultig. A legegyszerűbb forma a véséssel vagy karcolással képzett keresztforma (Ltsz. 1600, 2644, 3673). Ezek mellett előfordulnak rajzolt, (Ltsz. 2533, 2534) illetve farkasfogas díszítésből (Ltsz. 1728, 2908) kialakított keresztek is. A pásztorbotokon a kereszt nemcsak önmagában megjelenő elem. Kereszthez gyakran társul szív, ennek egyik formája a kardokkal átszúrt szív (Ltsz. 2832), amelyből kereszt emelkedik ki, ez Krisztus kereszthalálára utal. Egy másik keresztábrázolás esetében is a kereszt az előzőhöz hasonlóan a szívből ered, viszont itt a szív két tulipánt foglal magába (Ltsz. 2795).
Díszítéstechnikailag két eljárás kombinációját mutatja a fémlemezből kialakított szív képe, amelyből szintén kereszt emelkedik ki. A kereszt fémszeges-karcolt díszítmény, ehhez illeszkedik a szegekkel rögzített fémlemezes szívábrázolás (Ltsz 2789).
Egy következő, ehhez az ábrázolás típushoz rokonítható kép szintén a szívből kinövő keresztet mutatja, de itt már a szívben felirat jelenik meg, Krisztus keresztjének felirata (IHS) (Ltsz. 2655). Az IHS felirat jelenlétére még számos példát találunk, leggyakrabban a kiírt táblák mintasorai közé a bot készítőjének vezeték és keresztneve közé kerül ez a rövidítés (Ltsz. 2896), de az is előfordul, hogy a felirat kereszttel társítva, a bot gömbsze-rűen kialakított markolatára kerül (Ltsz. 2896).
A kereszt motívumnak egy másik előfordulása a szívbe zárt kereszt (Ltsz. 1728, 2794), amelynek megjelenítésében szintén szerepe van a farkasfogas díszítésnek. A rajzolt keresztminták között találunk fenyőágakkal ellátott keresztet is, amely valójában duplakereszt. (Ltsz. 2534) További keresztábrázolás keresztfa (Ltsz. 2909, 2867), sírhant, sírkő (Ltsz. 2534) kapcsán jelenik meg, de egy pásztorbot esetében megfigyelhetünk fenyőfa tetején elhelyezett keresztet is. (Ltsz. 2877) A kereszt jelenlétéhez társul a templom, illetve lakóépület ábrázolás, ugyanis mindkettő tetején kereszt figyelhető meg (Ltsz. 2534, 2867).
Sűrűn ábrázoltak pásztoraink templomot, s e mellett a leggyakoribb motívum botokon is a régi magyar címer.61 A címerábrázolás nem áll távol a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található pásztorbotoktól sem, a gyűjteményben három pásztorboton figyelhető meg ez a típusú ábrázolás. A minta, karcolással, illetve véséssel került a botokra és szerkezetében hasonló képet mutat. Természetesen a címer esetében is megtaláljuk a keresztet. Érdekes módon, míg az egyik boton, a címeren megjelenő korona tetején jobbra dől a kereszt (Ltsz. 1796), addig egy másik boton, amely két címerábrázolást is mutat, az egyik kereszt jobbra, a másik pedig balra dől (Ltsz. 2909).
A botokon nagyon gyakori a már keresztábrázolás kapcsán említett szív is. Azon túl, hogy kereszttel társítva is megjelenik, még számos formában előfordul. A szív esetében két lényeges ábrázolás-típust lehet elkülöníteni: ezek közül az egyik az, amikor a szív vallásos tartalommal van telítve, a másik pedig, amikor a szív a boldogságot vagy fájdalmat adó/okozó szerelem jelképe. Példával szolgálva a kardokkal átszúrt vérző szív (Ltsz. 2534, 2683) önmagában lehet a szerelem jelképe, azonban hogyha ugyanehhez a motívumhoz kereszt is társul (Ltsz. 2832), akkor azt már Krisztus kínszenvedésének szimbólumaként is értelmezhetjük.
A szívábrázolásnak egy másik típusa, amely már csupán a szerelemhez, szeretethez köthető, hasonlóságot mutat a már előzőekben ismertetett halábrázolással, ahol a hal a halban motívum jelenik meg. Ebben az esetben az ábrázolt szív többszörösen foglal magába szívet (Ltsz. 2783, 2867, 2898), ez az egymáshoz tartozásra, a kölcsönös szeretetre, szerelemre utalhat.
A természetből vett növénystilizációk csak nagyon nehezen hatolhattak be a geometrikus elemek közé, ezek általában leszorultak a táblák sorai közül alább a bot hengeres részére, mint mellékes helyre.62
A virágábrázolásokat vizsgálva nem figyelhetünk meg egy egységes képet. A naiv művészet példáját abban is nyomon követhetjük, hogy a botokon megjelenő virágok néhol hiányosságokat mutatnak. Az ábrák alapján nem mindig azonosítható be, hogy éppen milyen virágot akart ábrázolni a bot készítője. Ennek kapcsán arra következtethetünk, hogy a pásztor a természetben látott vagy emlékezetéből felidézett virág képet faragta, karcolta rá egy-egy botra, tehát nem törekedett arra, hogy az, tökéletesen megfeleljen a valóságnak, tehát stilizált virágmintákat is alkalmaztak a faragó pásztorok. A virágábrázolások közül kiemelkednek azok, amelyről egyértelműen megállapítható, hogy milyen növényt mutatnak. Ilyen például a tulipán, az őszirózsa, a gyöngyvirág, vagy az ibolya.
A szabadrajzú virágok közül a tulipán (Ltsz. 2651, 2652, 2654, 2683, 2830, 3256) és a rózsa, őszirózsa (Ltsz. 1377, 1564, 2683) a legjellemzőbb, ezeknek önmagukban, valamint cserépben való megjelenítése egyaránt ismeretes.
A tulipán a magyar népművészetben a talán leggyakrabban megjelenő virág: kályhacsempéken, festett ládákon, szerelmi ajándékokon, kapuzábé-kon stb. egyaránt megjelenik. A virágok általában a szalagdíszes táblák alá, a bot szárára kerülnek, legtöbb esetben helyük nincsen pontosan meghatározva, a pásztor közvetlen környezetének egyéb elemeivel (állataival, növényeivel) együtt vannak megjelenítve.
Arra is találunk példát, hogy a különféle virágábrázolások nem a szalagdísz alá, hanem a kiírt táblák elemei közé kerülnek. Néhol egy-egy virágfej kiegészíti a mintasort (Ltsz. 2830), de az is előfordul, hogy egy-egy virágfejből egész mintasor van kialakítva. Ez leginkább a tulipán ábrázolásánál figyelhető meg (Ltsz. 1564, 2655, 2796). Egy másik kiírt táblákra kerülő virágábrázolás az indaszerűen halad végig a boton (Ltsz. 3075).
A virág, edényben, cserépben való ábrázolása nem csupán a székelyföldi botokra jellemző. A dunántúli pásztorfaragáson is gyakori az olaszkorsós virágra emlékeztetető, különböző formájú edénybe helyezett stilizált virágszál vagy virágcsokor. Ezen virágcsokrok főként a barokk által közvetített hatásokra vezethetők vissza.63
A cserépben megjelenített virág lehet tulipán (Ltsz. 1563, 1728, 2683, 2867, 3673) vagy rózsa (Ltsz. 1728, 2867), de ezek mellett olyan stilizált virágformák is megjelennek, amelyeket nem lehet egyértelműen meghatározni (Ltsz. 2777).
A tulipán és rózsa mellett másfajta virágok is megjelennek, mint pl. a gyöngyvirág (Ltsz. 1564, 1565, 3256) vagy a hóvirág (Ltsz. 2794). További növényi elem a falevél (Ltsz. 2533, 2652, 2783, 2908), a fenyő (Ltsz. 2652, 2794), és a lóhere (Ltsz. 2654), de ide tartoznak a különböző gyümölcsábrázolások, mint pl. a körte (Ltsz. 2783) vagy a cseresznye (Ltsz. 2533). Ezen kívül számos példát találunk faábrázolásra (Ltsz. 2533, 2651, 2685, 2777, 2877) ennek egyedi példáját mutatja a napkorongból kinövő fa képe (Ltsz. 1729).
Érdekes módon a pásztor nemcsak környezetének elemeit tartotta fontosnak ábrázolni, hanem gyakran saját magát is láttatni kívánta. Ebben a cselekedetében a pásztori öntudat mutatkozik meg. Amellett, hogy rávéste, rákarcolta nevét a botra, szabadrajzú elem formájában, karcolással a nyáját őrző, kutyája társaságában tartózkodó pásztor alakját is megjelenítette.
A pásztorok gyakran ábrázolták saját magukat, más pásztorokat, állataikat, a pásztorok körében népszerű betyárokat.64 A pásztorművészetet más népművészeti formáktól éppen a figurális ábrázolásmód különbözteti meg.
A gyűjtemény darabjain a pásztor, botjára támaszkodó, kutyája vagy a jószág közelében tartózkodó, fején kalapot viselő alakként jelenik meg. Ilyen ábrázolás 6 db boton jelenik meg (Ltsz. 1601, 2534, 2832, 2908, 3117). Egyéb emberalakot mutató ábrázolás ritka, csupán a rajzolással díszített botokon figyelhetők meg további emberalakok: ezek között látható önmagában álló emberi fej, templom előtt megjelenő alak, kezében szélforgót tartó alak, valamint épület előtt tartózkodó figurák. Ezek esetében a bot készítője ráírta a botra egy-egy alaknak a foglalkozását is (Ltsz. 2534).
Mint láthatjuk közelebbről megvizsgálva egy-egy pásztorbotot igen változatos képet kapunk. A sokszínű ábrázolási technika által motívumok sokaságát látjuk megjelenni, amelyek egységben helyeződnek el. A pásztorbotokon megjelenő elemek alapján következtethetünk a faragó pásztor vallásosságára. A vallásosságot tükröző elemek a kereszt-, szív-, illetve templomábrázolásban mutatkoznak meg. Ezek nagy mennyiségben megjelennek a Csíki Székely Múzeum pásztorbotjain. Emellett a vizsgált feliratok, szimbólumok alapján az a következtetés is levonható, hogy a gyűjtemény szinte kizárólag magyar, székely etnikumú pásztorok botjait tartalmazza. Csupán néhány esetben találunk román személynevet a botok felületén. Ez is azt támassza alá, hogy a korábban Csík vidékén a pásztorkodással foglalkozó személyek egy-egy falu társadalmából kerültek ki, tehát nem volt szükség arra, hogy távolról jött, esetleg más etnikumú pásztorok munkáját vegyék igénybe. Az etnikai behatárolhatóság mellett a magyar identitástudat, a nemzeti érzés jelképei is megjelennek egyes pásztorbotokon, ennek legnyilvánvalóbb példái a magyar címerábrázolások. Mindezek mellett a pásztor művészi érzéke is megmutatkozik a pásztorbotok mintáinak vizsgálata során. Egyrészt a fentebb ismertetett változatos díszítési technikák mind ezt bizonyítják: a különböző díszítő eljárások kombinációja által a faragó pásztorok még színesebbé, még díszesebbé próbálják tenni a botokat. Másrészt az a belelátás, amelynek során geometrikus elemek, vagy egyéb összetevők, jelentéssel bíró díszítményekké válhatnak, szintén a pásztor leleményességéről, fantáziáról tanúskodnak.Erre példaként az állatfej alakú markolat-ábrázolásokat is említhetjük.
Továbbá élet- és természetszeretet, valamint harmónia sugárzik egy-egy bot díszítéséről. Az előbbi magában a díszítményben jelenik meg, ugyanis a faragó pásztor leggyakrabban a természet elemeit ábrázolja, ezt a változatos állat- és növényábrázolások bizonyítják, ugyanakkor ezeknek a bot felületén való elhelyezkedése egységes képet mutat, harmóniát tükröz.
1. FAZAKAS ÁRPÁD, egykori juh- és marhapásztor
Született 1942. május 20-án, Csíkmadaras
2. ÖRDÖG ANTAL, marhapásztor
Született 1941. május 3-án, Csíkmadaras
3. PÉTER DÉNES, egykori juhpásztor
Született 1940. június 20-án Csíkmadaras
4. TÖRÖK CSABA, fafaragó
Született 1962-ben, Csíkszereda
1-es sz. melléklet
Pásztorbotok származási helye a leltárkönyv adatai alapján
|
Helység | Darabszám | Leltári számok |
| 1. | Hely nélkül | 15 | 384, 1342, 1465, 1687, 1688, 1738, 1739, 2682, 2683, 2684, 2783, 3040, 3117, 3303, 3673 |
| 2. | Csíkmenaság | 14 | 1718, 1719, 2766, 2767, 2877, 2894, 2895, 2896, 2897, 2897b, 2898, 2899, 2900, 2991 |
| 3. | Csíkszentimre | 12 | 1563, 1564, 1565, 1574, 1575, 1598, 1599, 1600, 1601, 2145, 2893, 3256 |
| 4. | Csíkszenttamás | 8 | 2652, 2653, 2654, 2794, 2795, 2796, 2907, 2908 |
| 5. | Csíkjenőfalva | 7 | 2648, 2651, 2655, 2656, 2830, 2831, 2832 |
| 6. | Csíkszereda | 6 | 1729, 1730, 2534, 2535, 3115, 3116 |
| 7. | Csíkkozmás | 6 | 1436, 2776, 2777, 2778, 2779, 3041 |
| 8. | Gyimesfelsőlok | 5 | 2424, 2786, 2787, 2788, 2789 |
| 9. | Csíkdánfalva | 4 | 1796, 2891, 2904, 2909 |
| 10. | Csíkrákos | 4 | 1728, 2642, 2643, 2644 |
| 11. | Csíkszentdomokos | 3 | 2235, 2685, 2686 |
| 12. | Gyimesközéplok | 3 | 1333, 1377, 3075 |
| 13. | Csíkszentgyörgy | 3 | 2769, 2770, 2771 |
| 14. | Láz ár falva | 2 | 2061, 2355 |
| 15. | Csíkmadaras | 2 | 2867, 2892 |
| 16. | Kászonjakabfalva | 2 | 1717, 2411 |
| 17. | Codreni | 1 | 385 |
| 18. | Marosfő | 1 | 2533 |
| 19. | Csíkcsomortán | 1 | 2192 |
| 20. | Székelyudvarhely | 1 | 3283 |
| 21. | Gyimes | 1 | 1731 |
Pásztorbotok származási helye a boton megjelenő felirat alapján
|
Helység | Darabszám | Leltári számok |
| 1. | Hely nélkül | 91 | |
| 2. | Csíkmenaság | 3 | 1719, 2991, 3115 |
| 3. | Csíkjenőfalva | 3 | 2830, 2831, 2832 |
| 4. | Csíkmadaras | 1 | 2892 |
| 5. | Csíkkozmás | 1 | 1436 |
| 6. | Hegyesbükk (Csíkszenttamás) | 1 | 2796 |
| 7. | Sűrű (Csíkzsögöd) | 1 | 3116 |
2-es sz. melléklet
Pásztorbotok készítési ideje a rajtuk megjelenő datálás alapján
| Évszázad | Évtized | Év | Darabszám | Leltári szám |
| 19. | 1810-es évek | 1818 | 1 | 2795 |
| 20. | 1920-as évek | 1925 | 1 | 3075 |
| 20. | 1930-as évek | 1932 | 1 | 3115 |
| 1933 | 1 | 3116 | ||
| 1934 | 1 | 2534 | ||
| 1937 | 1 | 1718 | ||
| 20. | 1940-es évek | 1941 | 2 | 1465 |
| 2651 | ||||
| 1943 | 1 | 2533 | ||
| 1944 | 1 | 2061 | ||
| 1948 | 1 | 2877 | ||
| 1949 | 1 | 2831 | ||
| 20. | 1950-es évek | 1951 | 1 | 2896 |
| 1952 | 3 | 1796 | ||
| 2796 | ||||
| 2909 | ||||
| 1953 | 1 | 1730 | ||
| 1959 | 1 | 1729 | ||
| 20. | 1960-as évek | 1960 | 1 | 2991 |
| 1961 | 1 | 2652 | ||
| 1962 | 1 | 2654 | ||
| 1963 | 1 | 1575 |
| 20. | 1960-as évek | 1964 | 3 | 1333 |
| 1719 | ||||
| 2655 | ||||
| 1965 | 1 | 3117 | ||
| 1966 | 3 | 1728 | ||
| 2891 | ||||
| 2899 | ||||
| 1967 | 2 | 1377 | ||
| 2867 | ||||
| 1968 | 3 | 1598 | ||
| 1599 | ||||
| 2683 | ||||
| 1969 | 2 | 2898 | ||
| 2900 | ||||
| 20. | 1970-es évek | 1970 | 3 | 1563 |
| 2642 | ||||
| 2892 | ||||
| 1971 | 2 | 1717 | ||
| 2832 | ||||
| 1972 | 1 | 3303 | ||
| 1974 | 3 | 2777 | ||
| 2789 | ||||
| 2794 | ||||
| 1976 | 1 | 2783 | ||
| 1977 | 1 | 2685 | ||
| 1978 | 1 | 2830 | ||
| 20. | 1980-as évek | 1981 | 1 | 3673 |
| Datálatlan | 52 | |||
| Összesen | 101 |
3-as sz. melléklet Pásztorbotokon szereplő feliratok
| Ssz. | Felirat | Leltári szám |
| 1. | IRTA KEDVES JÓZSEF 1964 V. HO 16ÁN | 1333 |
| 2. | M.... JÓZSEF 1967 VIII 30 | 1377 |
| 3. | Bogdán Benedek Kozmás | 1433 |
| 4. | DÁNÉL KÁROLY MÁJUS 13ÁN DÁNÉL KÁROLY 1941 május ho 12-én | 1465 |
| 5. | GYÖRFY IMRE IRTTA 1970 JULIUS 11EN | 1563 |
| 6. | SzOPOS ISTVAN | 1564 |
| 7. | SzOPOS ISTVAN | 1565 |
| 8. | 1963 | 1575 |
| 9. | ANTAL SÁNDOR 1968 | 1598 |
| 10. | 1968 | 1599 |
| 11. | E PÁCA A KERESZTES JÁNOSÉ 1971 | 1717 |
| 12. | BORS LAJOS 1937 | 1718 |
| 13. | BOTH GÁBOR CSÍK MENASÁG 1964 | 1719 |
| 14. | EMLÉK SÁROSI ERZSIKÉNEK P + G 1966 VIII hó 4ÉN IP | 1728 |
| 15. | FARKAS ISTVAN 1959 FARKAS ISTVAN FERENC IMRE DARO ISTVAN | 1729 |
| 16. | JUHÁSZ BOJTÁR SZÜLETET 1935 SILLÓ IMRE 1953 | 1730 |
| 17. | KESZITETE JANOS PAL1952 Ben, 1953 JP | 1796 |
| 18. | 1944 | 2061 |
| 19. | 1943 Kulcsár Illés, PF, PÉTER SÁNDOR (3x), PS, Forik Pisti 1953, VAJDOS PÉTER, FÓRIKA ANDRAS 1952, VAJDOS PÉTER BOTA, FM 1947, Chind, SZŐCS MIHÁLY, DEZSO, Khindea Mihail 1947 | 2533 |
| 20. | VAIDESI ION 1934 IV 24 NICULAE CHINDEA, CONDUCTÁR, CIOBAN | 2534 |
| 21. | RESZEG LAJOS PÁLL FERENC 1970 | 2642 |
| 22. | BK | 2644 |
| 23. | N M 1941 | 2651 |
| 24. | BÁLINT FERENC 1961 III.... | 2652 |
| 25. | LI | 2653 |
| 26. | MI OI MÁ BA Molnár 1962 | 2654 |
| 27. | ÍRTA HAJDÚ JÁNOS 1964 V.21 HJ | 2655 |
| 28. | CSINÁLTAM 1968 VÁRADY + GERGELY | 2683 |
| 29. | 1977 III 15 MT | 2685 |
| 30. | KASZA PÉTER 1974 | 2777 |
| 31. | MOLNÁR PÉTER 1976 V 5 (a fejen található) | 2783 |
| 32. | SILLÓ EMIL IRTA 1974 | 2789 |
| 33. | B. I. Bodo Péter 1974 | 2794 |
| 34. | BERSZÁN JÁNOS MÁJUS 6.ÁN 1818 | 2795 |
| 35. | IR SZAKALI FERI 1952 VIII HO 28 A JOHOK MELET HEGYES BÜKBE | 2796 |
| 36. | BIRO JEREMIÁS, CSIKJENOFALVI 169 Hsz 1978 | 2830 |
| 37. | MÁRIA, ERNŐ, ZSÓFIA 1977 GYENGE LÁSZLÓ CSÍKJENŐFALVI 49 8 Ho A | 2831 |
| 38. | JENŐFALVI SZENTES ANDRÁS ÍRTA 1971 | 2832 |
| 39. | PÉTER DÉNES 1967 X. 17 | 2867 |
| 40. | KOVÁCS ÁRPÁD 1948 VII. 19 A.L. A.J. | 2877 |
| 41. | SALA ISTVAN 1966...... | 2891 |
| 42. | SALAMON JÁNOS MADARAS 1970 | 2892 |
| 43. | FERENCZES KÁROLY 1951 IV. Ho 31., Markolaton: IHS felirat | 2896 |
| 44. | BALINT ANTAL | 2897b |
| 45. | BORBÉLY JÓZSEF 1969 ÍRTAM VI HO 30ÁN | 2898 |
| 46. | BORBELY JOZSEF IRT 1966 IV hó 29ÉN | 2899 |
| 47. | BORBÉLY ISTVÁN ÍRTAM 1969 VIII.h 19-ÉN | 2900 |
| 48. | MÁKA MIHÁLY CSINÁLTA TF. | 2907 |
| 49. | BB BJ IRTA 1952 BE VII HO 13ÁN RA 19 | 2909 |
| 50. | BORBÉ LAJI IRTA 1960 V, HO 9ÉN MENASÁGI | 2991 |
| 51. | KK | 3041 |
| 52. | GÁBOR KÁROLJ 1925/1979 | 3075 |
| 53. | FERENC GYULA 1932-BEN Menaság | 3115 |
| 54. | FERENCZ GYULA 1933-ben SŰRŰben | 3116 |
| 55. | BALLA ISTVÁN 1965 VIII 3 GYÖRFY IMRE IRTTA 1970 JULJUS. 11ÉN | 3117 |
| 56. | SZOPOS ISTVÁN SUGÁR LAJOS | 3256 |
| 57. | IRTA ERDELY IMRE SZEPTEMBER 20ÁN 1972 IX.HÓ 20ÁN | 3303 |
| 58. | GERGELY DEMETER 1981. | 3673 |
1. Pásztorbot
2. Pásztorbot
3. Pásztorbot
4. Pásztorbot
5. Pásztorbot
6. Pásztorbot
7. Pásztorbot
8. Pásztorbot
9. Pásztorbot
10. Pásztorbot
11. Pásztorbot
12. Pásztorbot
13. Pásztorbot
14. Pásztorbot
15. Pásztorbot
16. Pásztorbot
17. Pásztorbot
18. Pásztorbot
19. Pásztorbot
20. Pásztorbot
21. Pásztorbot
22. Pásztorbot
23. Pásztorbot
24. Pásztorbot
25. Pásztorbot
26. Pásztorbot
27. Pásztorbot
28. Pásztorbot
29. Pásztorbot
30. Pásztorbot
31. Pásztorbot
32. Pásztorbot
33. Pásztorbot
34. Pásztorbot
35. Pásztorbot
36. Pásztorbot
37. Pásztorbot
38. Pásztorbot
39. Pásztorbot
40. Pásztorbot
41. Pásztorbot
42. Pásztorbot
43. Pásztorbot
44. Pásztorbot
45. Pásztorbot
46. Pásztorbot
47. Pásztorbot
48. Pásztorbot
49. Pásztorbot
50. Pásztorbot
51. Pásztorbot
52. Pásztorbot
53. Pásztorbot
54. Pásztorbot
55. Pásztorbot
56. Pásztorbot
57. Pásztorbot
58. Pásztorbot
59. Pásztorbot
60. Pásztorbot
61. Pásztorbot
62. Pásztorbot
63. Pásztorbot
64. Pásztorbot
65. Pásztorbot
66. Juhászkampó
67. Pásztorbot
68. Pásztorbot
69. Pásztorbot
70. Pásztorbot
71. Pásztorbot
72. Pásztorbot
73. Pásztorbot
74. Pásztorbot
75. Pásztorbot
76. Pásztorbot
77. Pásztorbot
78. Pásztorbot
79. Pásztorbot
80. Pásztorbot
81. Pásztorbot
82. Pásztorbot
83. Pásztorbot
84. Pásztorbot
85. Pásztorbot
86. Pásztorbot
87. Pásztorbot
88. Pásztorbot
89. Pásztorbot
90. Pásztorbot
91. Pásztorbot
92. Pásztorbot
93. Pásztorbot
94. Pásztorbot
95. Pásztorbot
96. Pásztorbot
97. Pásztorbot
98. Pásztorbot
99. Pásztorbot
100. Pásztorbot
101. Pásztorbot
Állatábrázolások
1. Szarvas (Ltsz. 1730); 2. Nyúl (Ltsz. 1730); 3. Mókus (Ltsz. 1730); 4. Kutya (Ltsz. 2651); 5. Hal (Ltsz. 1565); 6. Kakas (Ltsz. 2061); 7. Ló (Ltsz. 2642); 8. Medve (Ltsz. 1730); 9. Őz (Ltsz. 1729); 10. Pillangó (Ltsz. 1730); 11. Kecske (Ltsz. 2908); 12. Madár (Ltsz. 2534); 13. Farkas (Ltsz. 1729); 14. Kígyó (Ltsz. 3075)
Növényábrázolások
1. Tulipán (Ltsz. 3256); 2. Tulipán cserépben (Ltsz. 1563); 3. Rózsa (Ltsz. 1377); 4. Rózsa cserépben (Ltsz. 2867); 5. Gyöngyvirág (Ltsz. 1565); 6. Stilizált virág (Ltsz. 2777); 7. Életfa (Ltsz. 2685)
Szív- és keresztábrázolás
1. Szív (Ltsz. 2867); 2. Szív (Ltsz. 2898); 3. Kereszt (Ltsz. 2908); 4. Szív kereszttel (Ltsz. 2795) 5. Szív kereszttel (Ltsz. 2789)
| Emberábrázolások | Épületábrázolások | |
 |
||
| 1-2. Pásztor (Ltsz. 2432; 2908) | 1. Templom (Ltsz. 2867) | 2. Lakóház (Ltsz. 2794) |
| Címerábrázolás | Asztrális elemek | |
 |
||
| 1. Magyar címer (Ltsz. 2909) | 1. Hold (Ltsz. 1730) | 2. Csillagok (Ltsz. 1575) |
| Geometrikus elemek | |
 |
|
 |
|
| 1. Cikk-cakk (Ltsz. 3115); 2. Háromszög (Ltsz. 1728); 3. Rombusz (Ltsz. 2795); 4. Hullámvonal (Ltsz. 2832); 5. Fenyőág (Ltsz. 1563); 6. Szilvamag (Ltsz. 1377); 7. Szilvamag-forgós (Ltsz. 2776); 8. Barackmag (Ltsz. 1728); 9. Tűzjeles (Ltsz. 1377); 10. Parázstartó edény (Ltsz. 2899); 11. Homokóra (Ltsz. 2899) | |
 |
 |
| 1. Inda (Ltsz. 3075) | 2. Falevél (Ltsz. 2776) |
1. Bot szárán megjelenő felirat (Ltsz. 1728)
 |
 |
| 2. Bot markolatán megjelenő felirat (Ltsz. 2783) | 3. Bot markolatán megjelenő felirat (Ltsz. 2896) |
 |
 |
| 1. Görcsös bot (Ltsz. 2769) | 2. Fémszeges díszítés (Ltsz. 2535) |
1. Gyökér (Ltsz. 2893); 2. Gyűrű alakú (Ltsz. 2355); 3. Kampó (Ltsz. 2788); 4. Gömb alakú (Ltsz. 2898); 5. Ovális alakú (Ltsz. 2653); 6. Csiga alakú (Ltsz. 2895); 7. Kosszarv alakú (Ltsz. 1718); 8. Állatfej alakú (Ltsz. 2830)
Jegyzetek:
|
|