|
|
Abstract: [Restoration of the book Novae quaedam missae, cum propriis sanctorum Regni Hungariae et sanctorum ordinis Sancti Patris Francisci Seraphici, edited in Sumuleu-Ciuc, in 1685] The book in Latin was printed in 1685 at the printing-house of the Franciscan Monastery in §umuleu-Ciuc (Rom.; - Hung.: Csíksomlyó), under the supervision of Franciscan monk Joannes Kájoni. The book was bound in the workshop of the monastery during the 18 century, as well.
The presswork is printed with black ink on dipped paper. The book is bound with three cords. The spine of the book is covered in leather, and the cover of the book is binding with manuscripts, dated from the 17-18 centuries, written with iron-gall ink.
The presswork suffered mechanical, physical and biological deteriorations, especially on the edges. It shows rippled parts of the paper, dusty surfaces, missing parts of the text.
Based on biological analyses, we established the following restoration processes: disinfection, photo documentation, numbering of the pages, unbinding of the book-binding, dry cleaning, moist cleaning, consolidation with animal glue and Japanese paper, the sewing of the book with original technique, covering the spine of the book with Japanese paper, making new cover for the book with acid-free cardboard, remaking the initial shape of the book.
After restoration, the valuable manuscript fragments (extracted from the cover) were stored separately in a protective envelope. The restored book featured in the restoration exhibition entitled "Preserved Sacred Arts", organised by the Szekler Museum of Ciuc in 2006.
Rezumat: [Restaurarea cártii Novae quaedam missae, cum propriis sanctorum Regni Hungariae et sanctorum ordinis Sancti Patris Francisci Seraphici, editatá la §umuleu-Ciuc în 1685] Cartea cu textul în limba latina a fost tipáritá în anul 1685 în tipografia mánástirii franciscane de la §umuleu-Ciuc (magh.: Csíksomlyó), sub îndrumarea cálugárului franciscan Kájoni János. Legátura a fost realizatá tot în atelierul mánástirii în secolul al 18-lea.
Este o tipáriturá cu cernealá neagrá de tipar, pe hârtie manualá. Corpul cártii este alcátuit cu o cusáturá pe 3 nervuri. Cotorul cártii este imbrácat cu piele vegetalá, iar coperta tipáriturii a fost realizatá prin caserarea în manuscrise din secolele 17-18, scrise cu cernealá fero-galicá.
Tipáriturá a suferit degradári mecanico-fizice si biologice, mai ales la zonele marginale. Au apárut ondulári, depuneri de praf, murdárii si câteva lipsuri din text.
Dupá rezultatul analizelor biologice, etapele procesului de restaurare au fost: dezinfectie, fotografiere, numerotare, desfacerea legáturii, curátirea uscatá prin despráfuire, curátirea umedá (spálare în apá caldá cu detergent neionic, clátire), consolidare prin reîncleiere si cu vál japonez, reîntregirea suportului cu hârtie japonezá si adeziv, coaserea blocului cártii dupá modelul original, cáptusirea cotorului cu hârtie japonezá, confectionarea copertii noi dintr-un carton neacid, învelit apoi cu hârtie originalá, lipirea forzaturilor noi, respectiv reasezarea cártii în forma initialá.
Dupá restaurare, valoroasele fragmente de manuscrise scoase din copertá au fost puse separat, într-un plic de protectie. Astázi cartea restauratá poate fi vázutá în expozitia de restaurare intitulatá „Valori restaurate ale tezaurului sacral", organizatá în anul 2006 de Muzeul Secuiesc al Ciucului.
A ferencesek Erdélyben a 13. században jelentek meg. Először a Szászföldön, majd a Székelyföldön letelepedve templomot és kolostort építettek: Csíksomlyón a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt gótikus stílusú templomot, amely valószínűleg a Hunyadi János korára tehető. A jelenlegi kéttornyú nagy barokk templom, többszöri átépítés után, 1804-18 76 között kapta végső formáját.
A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány Csíksomlyón a századok folyamán értékes könyvtárat hozott létre és tartott fenn. A könyvtár anyaga, amelyet ma részben a Csíki Székely Múzeum őriz és gondoz, magába foglalja a 15-20. századi könyvek, iratok, nyomtatványok sokaságát, melyet Erdély egyik legértékesebb katolikus gyűjteményének tartanak.
A csíki ferencesek a kolostor falai között a 17. század első felében könyvkötő műhelyt, majd nyomdát alapítottak, amelynek felállítása P. Kájoni János ferences szerzetes, rendházfőnök munkája révén jött létre. Az 1676-ban a kézi sajtóval nyomtatott első könyv Kájoni híres énekeskönyve, a Cantionale Catholicum volt. Ezzel az indítással a ferences nyomda léte az apostoli misszió, a katolikus nép és iskolai nevelés fontos eszközévé vált. A hittudományi művek mellett nyelvészeti, bölcsészeti, zenei jellegű és nem utolsó sorban tankönyvek láttak napvilágot.
A restaurálandó könyv 1685-ben, a Kájoni-nyomda működésének fénykorában készült, kötése pedig a 18. századból való. Leltári száma: 3213. (l. kép)
A csíksomlyói könyvkötő műhely több száz éves működése során értékes reneszánsz, erdélyi legyező díszítésű, rokokó mintás aranyozott, vaknyomásos2 bőrkötéseket, majd egyszerűbb félbőr- és papírkötésű könyveket készített.
A keskeny, pár levélből álló könyv, félbőr kötésű, papírborítású, díszítő motívumként egyszerű bepréselt léniákkal.3 (2. kép) A barnás színű borító papír a széleken és a sarkaknál kopott, hiányos volt, így már szétbontás előtt látni lehetett, hogy a táblát, összekasírozott kéziratos lapokból alakították ki. (3. kép) Első szemrevételezéskor megállapítottuk, hogy a 17-18. századinak mutató kéziratok különböző minőségű, formátumú papíron, vasgallusz tintával íródtak.4 (4. kép) A kissé szétesett könyvön látni lehetett a fűzéstechnikát, a 3 kenderzsinegre felvarrt ívek, levelek valódi „bordásnak" mutattak. A zsinegeket kibolyhozva, legyező formában a könyvtábla belső felére ragasztották.
A könyv mérete: 110 x 75 x 5 mm, lapméret: 110 x 75 mm, szövegtükör mérete: 90 x 60 mm, margószélességek: 7 x 15 x 10 mm.
A latin nyelvű könyv, kézi szedés-nyomással, fekete nyomdafestékkel5 készült. A címoldal alsó részén az impresszum található6, és vasgallusz tintával írt bejegyzés is látható. Mind a címoldalon, mind a könyvtestben szép tipográfiai díszítő elemeket, keretezést, fejlécet, záródíszeket stb. találunk. A szövegtükör két sávos, a kiemelő kezdőbetűk nagyobbak. Az első és hátsó előzékből7 a röplapok hiányoznak, vagy a fűzési technika után ítélve, egyáltalán nem is létezett.
A szöveghordozó valószínű, a korhoz hűen merített rongypapír,8 egyes helyen csomós átnézetű, kissé egyenetlen, látszanak rajta a merítő szita vonalai. Vastagsága tapintóműszerrel megmérve 0,02 mm-t mutatott. A könyvlapokon latinkereszt alakú vízjelmotívumok9 mutatkoznak. (5. kép)
A restaurálási munkához szükséges anyagok kiválasztásához, a sérülések további megállapításához, a kezelések meghatározásához stb. a könyvtestet és az összekasírozott kéziratokat szét kellett bontani. (6. kép)
A már meglazult kender zsinegbordák, illetve fűző cérnák átvágása után ívekre esett szét a könyv. Így könnyebben lehetett megállapítani a leveleket, amelyek sorrendben leszámozás után, a következőként mutattak: 1-3, 5-7, 9-11,13-15, 17-19, 21-23, 25-27, 29-31.
A könyv papíranyaga aránylag jó állapotú. A lapokon humán jellegű szennyeződések nyomai látszottak, a használat következtében a szélek kissé legömbölyödtek, piszkosak voltak. A könyv második lapja végig szakadt, a harmadiknak pedig a fele hiányzott, valószínűleg, emberi gondatlanságból eredően.
A kéziratokon már szétszedés előtt látni lehetett a rovarkárosodás, valamint fehér porként megjelenő penészgomba jeleit. (7. kép) Restaurátori feltételezésemet megerősítette dr. MARA GYÖNGYVÉR, a Sapientia EMTE, Csíkszereda, Műszaki és Társadalomtudományi Karának egyetemi adjunktusa által elvégzett laboratóriumi vizsgálat.10 (8., 9. kép)
A tárgy vizsgálatainak eredményeit figyelembe véve szükséges volt a fertőtlenítés elvégzése. A kéziratokat Preventol CMK (paraklór-metakrezol)11 2%-os etilalkoholos oldatába tettem, majd utána többször át öblítettem. (10. kép) Tisztítás után látni lehetett a különvált több mint 20 db. kéziratot, különböző vízjelekkel, viaszpecsétekkel. A könyvtest lapjainál először száraz tisztítást végeztem, puha szőrű ecsettel. A levelek, lapok nedves tisztítása, azaz „mosása" 30-40 °C-os vízben történt, amelybe piszokhordozóként, felületaktív zsíralkohol szulfát került.12 Többszöri öblítés után a lapok szépen tisztultak. (11. kép)
Valószínűleg a könyvanyagot, a korhoz hűen felületileg enyvezték, amely a nedves kezelés alkalmával veszíthet ragasztóanyagából és ezt utánenyve-zéssel pótolhatjuk. Erre a célra a 0,5% Glutofix 600 (metil-cellulóz) vizes oldatát használtam, kézi ecseteléssel, felületileg. 13
A restaurálás, azaz a hiányok pótlása színben és vastagságban az eredetihez hasonló japán papírral14 „dupla kiegészítéssel" történt, a szakadásokra fátyolpapír került. (12. kép) Száraz préselés után a leveleket kettéhajtottam és a lapszámozás alapján visszaállítottam eredeti formájára. Elkészült az új japán papír előzék, majd 3 kenderzsinegre natúr cérnával végigfűzve kialakítottam a könyvtestet. A pár ívből álló vékony gerinc bordái közötti részt japán papírral kasíroztam le.
Az új tábla kialakításához semleges pH-jú könyvkötő kartont választottam, és erre került rá az előzetesen likkerrel15 megtisztított és kiegészített kis gerincbőr, az eredeti papírborítóval együtt. Ahol szükséges volt a borító papírt alápótoltam és akvarell festékkel retusáltam. (13. kép) A táblák belső részére, az eredetihez híven, kiragasztottam a borda zsinegeket, melyeket 4-5 cm japán papírcsíkkal fedtem le. Ellenkasírozás után, másnap búzakeményítővel kiragasztottam az előzékek tükörlapjait, ezzel a könyv értéknövelő állapotba került. (14. kép)
A restaurált könyv a „Megmentett szakrális kincseink" c. kiállításon tekinthető meg. Az értékes, a csíksomlyói kolostorra vonatkozó 17-18. századi levelezéseket tartalmazó kéziratok, azonosítás után, (T 151 - T 170 számot viselve) pedig a könyvtár töredék- gyűjteményének leltárába kerültek.16
1. kép. A könyv restaurálás előtt Csíksomlyón, 1685-ben kiadott könyv restaurálása
2. kép. A könyv papírtáblája és kis bőrgerince
3. kép. A nyomtatvány utolsó lapja és a kéziratos tábla
4. kép. A papírtáblát alkotó kéziratok
5. kép. A kéziratok szétválasztása nedvesen
6. kép Csíksomlyón, 1685-ben kiadott könyv restaurálása
7. kép. Penészgomba jelei a kéziratokon
8-9. kép. Penészminták
10. kép. A penészes lapok fertőtlenítése
11. kép. A könyvtest nedves tisztítása
12. kép. Munka közben, a címlap restaurálása
13. kép. A restaurált papírtábla
14. kép. A restaurált könyv az új előzékkel
Jegyzetek:
|
|