|
|
Abstract: [Mineral Waters From the Region of Odorheiu Secuiesc (Rom.: -; Hung.: Székelyudvarhely)] Carbonated sparkling mineral waters from the region of Odorhei (Rom.: -; Hung.: Udvarhelyszék) are the product of the post-volcanic activity. Salty and sulphurous springs are rather bound to the strata of the Transylvanian Depression. After a short introduction the authors offer a classification of the mineral water springs from the region, according to water chemistry and localities.
Rezumat: [Apele minerale din zona Odorheiu Secuiesc (magh.: Székelyudvarhely)] Apele minerale carbogazoase din zona Odorheiu (magh.: Udvarhelyszék) sunt de origine post-vulcanicá. Apele sárate si sulfuroase provin din formatiunile Depresiunii Transilvaniei. Dupá o scurtá introducere si prezentarea sumará a istoricului, respectiv a bibliografiei de bazá a apelor minerale din zoná, autorii oferá clasificarea apelor minerale dupá compozitia chimicá si dupá localitáti.
A Keleti-Kárpátok belső ívében, az Erdélyi-medence keleti peremén fekvő Udvarhelyszék változatos földtani felépítésének köszönhetően rendkívül gazdag ásványvizekben és gyógyvizekben. Az Erdélyi-medence üledékeiben található nagykiterjedésű só rétegek Udvarhelyszéken, helyenként felszínre törő tömzsök, diapírok formájába jelentkezik. Ezekhez a sós rétegekhez kapcsolódnak a térségben előforduló sós és kénes ásványvízforrások.
A terület keleti határát képező Görgény-Hargita vulkáni vonulathoz kapcsolódó széles mofetta övben szénsavas ásványvizek vagy népiesen borvizek törnek fel. A vulkáni vonulat szórt vagy lemosott anyagából kialakult Hargita-plató vagy a Láz felszínén csak a bevágódott mélyebb folyó és patak völgyekben találhatók borvíz és sós források. Udvarhelyszék déli részén kialakult Erdővidéki- vagy Baróti-medence talapzatát képező fis rétegekre települt fiatal tavi üledékekben is nagy kiterjedésű szénsavas ásványvizet tartalmazó mélységi víztárolók alakultak ki. A Dél-Hargita alól a völgyekben foltszerűen felszínre kerülő kréta kori kárpáti homokkő rétegekből nagyszámú borvízforrás tör a felszínre. Az uralkodóan andezit típusú kőzetekből álló vulkáni vonulatban feltörő ásványvizek ásványi sótartalma alacsony, addig a flis és az Erdélyi-medence rétegeiből felszínre kerülő források vize nagy ásványisó-tartalmú, a víztípus pedig uralkodóan nátrium-kloridos vagy kevert.
Az udvarhelyszéki ásványvizek régóta, ismertek. Egyes kutatók levéltári forrásokra utalva a korondi borvíz palackozásának kezdetét 1729-re datálják.
GERGELYFFI, 1811-ben Szebenben kiadott De aquis et thermis minera-libus Terrae Siculorum Transylvaniae című munkájában hét udvarhely széki borvízforrás, két homoródfürdői, Lövéte határában a hámori, a kerulyi, a homoródalmás területéről farakasmezői és Szombatfalváról két forrás vizének vegyelemzését közli.
A továbbiakban PATAKI (1820) a Descriptio physico-chemica aquarum mineralium M. P. Transylvaniae című munkájában és TÖRÖK (1848) A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdő intézetei című kötetében foglalkozik többek között az Udvarhely vidéki borvizekkel.
ORBÁN BALÁZS (1868) A Székelyföld leírása című munkájában a borvizek leírásánál gyakran közli Pataki és Török vegyelemzéseit.
A 19. század végén és a 20. század elején HANKÓ VILMOS (1894, 1900, 1902) több munkájában foglakozik az udvarhelyszéki ásványvizekkel és fürdőkkel.
Az udvarhely széki ásványvizek geológiájának megismerésében nagy szerepet játszott BÁNYAI JÁNOS (1929, 1932,1934) aki az 1920-as évektől haláláig több dolgozatban és könyvben tette közzé kutatási eredményeit.
STRAUB (1950) az Erdélyi gyógyvizek (ásványvizek) kémiai összetétele, különös tekintettel a ritkább alkatrészekre és azok biokémiai jelentőségére című tanulmányában 52 zömében székelyföldi, köztük több udvarhelyszéki szénsavas ásványvízforrás vegyelemzését teszi közzé.
SZABÓ ÁRPÁD, SOÓS ILONA, SCHWARTZ ÁRPÁD, BÁNYAI JÁNOS, VÁRHELYI CSABA (1957) A Magyar Autonóm tartománybeli ásványvizek és gázömlések című könyvben, 11 udvarhely széki borvízforrás elemzését közlik
PRICÁJAN (1972, 1979, 1985) több könyvében tanulmányozza a Hargita mofetta övezetében előforduló ásványvizeket.
1974-ben megjelent Hargita megye természetes gyógytényezői című kötetben több tudományos dolgozat foglalkozik a megye nyugati részét magába foglaló Udvarhelyszékkel.
Románia ásványvizei című kiadványban a szerzők, KISGYÖRGY és KRISTÓ (1978) tárgyalják az Udvarhelyszékhez tartozó Hargita-fennsík és Erdővidék borvizeit valamint az Erdélyi medence sós ásványvizeit.
Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni vonulat ásványvizei című tanulmány szerzői, BERNER JÁNOSI, PÉTER (2000) Keresztúr és Udvarhelyszék vidékéről 23 ásványvíznek közlik a makro- és mikroelem tartalmát. JÁNOSI, PÉTER, HERCZEG, TAKÁCS (2005) által szerkesztett Székelyföldi fürdők és gyógyhelyek című könyvben 29 udvarhelyszéki fürdő leírása tanulmányozható.
Az udvarhelyszéki ásványvizek közzétételénél a szakirodalom tanulmányozása mellett felhasználtuk a közel negyven éves terepbejárásaink során összegyűjtött adatokat. Dolgozatunkban Udvarhelyszék fontosabb folyóvölgyei szerint csoportosítottuk és vegyi jellegük szerint tárgyaljuk az itt feltörő ásványvízforrásokat.
A szék északnyugati részen az Erdélyi-medence tengeri üledékeit áttörő sótömzs, a Sóhát környékén több tiszta tömény nátrium-kloridos ásványvízforrás ismert, amelyet a múltban nemcsak az élelmiszerek ízesítéséhez és tartósításához használták, hanem fürdésre is. Ezért Parajd a 17-18. században Erdély egyik legismertebb gyógyfürdője volt. A parajdi só-karszton kialakult sóstavakat az 1761-ben bekövetkezett gátszakadás csapolta le, nagy pusztítást végezve a Kis-Küküllő élővilágában. Az ezt követő időszakban a Mélyárok fejében lévő Bivalyferedőt és a sófalvi Verebesnél lévő medencéket használták fürdésre. Parajd-fürdő a 19. század végén indul fejlődésnek. 1949-ben lemélyített F 401-es fúrás által 1000-1100 méter mélységben feltárt 52 °C hőmérsékletű, tömény 238872,8 mg/l mineralizá-ciójú nátrium-kloridos termálvíz használata ad újabb lökést a fürdő fejlődésének. Sajnos a termálkút eltömődött. 1994-ben megkísérelték a fúrás kitakarítást, de sikertelenül. Jelenleg a városka központjában lévő medencéket a sóbánya nagyméretű trapéz alakú termeiben kialakult földalatti sóstavak vizéből töltik fel. A fürdő mellett Parajd vonzerejét a felhagyott sóbánya termeiben berendezett légúti betegségek gyógyítására szolgáló szanatórium képezi.
A Kis-Küküllő baloldali Korond-patak völgyében már elérjük a Gör-gény-Hargita vulkáni vonulat mofetta övének legnyugatibb peremét. A Vadasmező alatt fakadó Cseredombi, Fingó vagy még Erzsébetnek nevezett szénsavas, petróleum ízű forrás vize nátrium-klorid-hidrogénkarbonát típusú. Alatta, a régi tanyasi iskola környékén még egy nagy vastartalmú borvízforrás ismert. Az Erzsébet-forrástól keletre, az andezit tömbök borította lejtőn gejzír szerűen kitörő sós források találhatók, amelyek „fecskefészek" formájú mésztufa medencéket hoztak létre. A szürkésfehér mésztufa vastag kéregként borítja be a lejtőt. A szürke márgákból a Fingó borvíz alatt nagyon sok foglalatlan kishozamú metán tartalmú fehéren habzó forrás tör fel, amelyek méztufa forráskúpokat építenek a kitörési centrum köré. Az elmúlt geológiai korokban a hasonló összetételű nátrium-kloridos források halmozták fel aragonitból álló Menyköves, Csigadomb vagy Rakodóhegy, Ősforrás, stb. forráskúpokat. A Csigadomb alatt összegyűlt sósvizet hasznosította hajdanában, Korondfürdő híres Unikumnak nevezett sósfürdője.
Ma romokban heverő Korondfürdő vagy Árcsó egykor Erdély egyik legismertebb fürdőhelye volt. A fürdő központjában lévő Főkút kálcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú vizét már az 1729-es évektől palackozták. Korond északi és keleti peremén tör fel a hasonló magnézium-kálcium-hidrogénkarbonát típusú Szőlőmáli vagy Szőlőmári és a Diai vagy Dióvápai borvízforrás. A Szőlőmári forrás körül száraz gázömlések is megfigyelhetők, amelyeket a korondiak Szortyogónak neveznek.
A szék központja, Székelyudvarhely és környéke gazdag sós, kénes és szénsavas ásványvízforrásokban. Akár fürdővárosként is emlegethetnénk, hiszen régebb területén négy fürdő is működött, a nátrium-kloridos vizet hasznosító Budvárfürdő, Fekete-tó fürdő, Kápolnás-fürdő és a kénes Szejke-fürdő. Budvárfürdő és a Fekete-tó fürdő eltűnt. A Kuvar-hegy konglomerát gerince alatt a Bokor kertben törnek fel a Kápolnás vagy Solymossi-fürdő elhanyagolt kénes és nátrium-kloridos kis hozamú forrásai.
A város szombatfalvi részén található a nevezetes Szejkefürdő, amelynek környékén sós, kénhidrogénes és szénsavas források is előfordulnak. A fürdő területén a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Zepeczaner Jenő fürdő és borvízmúzeumot létesített. A borvízmúzeum udvarán Sóspatak jobb partján található a Főkút, amelynek vizét egykoron Sarolta néven palackozták is. A Főkút enyhén petróleum ízű magnézium-nátrium-kálcium-hidrogénkarbonát-klorid típusú vizét hajdanában bivalyszekéren, három literes cserépkorsókban szállították a városba, mert a korabeli feljegyzések szerint ez volt „az udvarhelyiek rendös" ivóvize. A Főkúttól északnyugatra a műút alatt van a Szejke borvíz, amelynek vize kevert, nátrium-magnézium-kalcium-klorid-hidrogénkarbonát típusú. Fürdésre a zöldes-fehéres színű kéntejes Attila forrás vizét használják, amely nátriumklorid jellegű és ásványi-sótartalma is magas, 6951 mg/l. A 6 x 8 méteres medence vagy Attila-forrás mellett van egy hasonló összetételű nátrium-kloridos, egy méter átmérőjű betongyűrűbe foglalt új kénes kút.
Szejkefürdőn 1945-ben egy 182,5 méter mély gázkutató fúrásból metán és széndioxid gázkeverék kíséretében tömény sósvíz tört a felszínre. 1971-ben a geológiai fúrás mellé mofettát építettek. A béléscső eltömődése miatt a gázmennyiség csökkent és a mofettát bezárták. 1976-ban az IMFBRM újabb 128,65 méter mély fúrást mélyített le amelyből 156262, 8 mg/l össz-mineralizációjú sósvíz tört fel, amelyet 90% széndioxidot és 9,8 metánt tartalmazó gázkeverék kísért. Az időszakosan 10-15 óránkén feltörő kishozamú kút hamar eltömődött.
A Nagy-Küküllő forrásvidékén, a Délhegy és Madarasi Hargita nyugati lejtőin bevágódott völgyekben fakadnak a magnézium-kálcium-hidrogén-karbonát típusú Sikaszói, Ördögtói és Nagysugói borvizek. A Szellődombon, Bányai János által feltárt fehér színű opáltömbök a hajdani melegforrások, gejzírek létét igazolja.
A Székelyföldet elhagyó Nagy-Küküllő völgyében, Székelykereszt-úr-Fiatfalva határában az Erdélyi-medence üledékeiből tömény nátrium-kloridos víz tör fel a Sóskútban és a Sóskútfürdőn.
A folyó felső szakaszán, Kápolnásfalu északi részén a Láz andezit típusú vulkáni kőzeteiből tör a felszínre a Felszegi borvíz és a Felszegi-borvízfürdő kálcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát jellegű szénsavas vize.
A Nagy-Homoród és a Szénhomoród összefolyásánál a Gödrös nevű helyen alakult ki a borvizeiről nevezetes Homoródfürdő. Az 1903-ban használatban lévő, Domokos-forrás, Lőrinczy-kút, József fhg.-kút, Mikes-Klo-tild-kút, Gyárfás-kút elnevezések nagy része mára már feledésbe merült vagy megváltozott. A fürdőhely keleti részén feltörő Vészfarki borvíz nátrium-kálcium-magnézium hidrogénkarbonát-klorid, az alatta lévő Csorgó borvíz nátrium-kálcium-magnézium-klorid-hidrogénkarbonát típusú. A legismertebb Lobogó és a Mária források vize már nátrium-magnézium-kálcium-hidrogénkarbonát-klorid jellegű. A Mária forrás melletti Hidegfürdő medencéjének a vize nátrium-kálcium-magnézium-hidrogénkarbonát-klorid típusú. A fürdőtelep déli Ilona-völgyi szakaszán tör fel a Klotild- vagy Főforrás, amelynek vize a kálcium-nátrium-magnézium-klorid-hidrogén-karbonát típusú vizek csoportjába tartozik. Ezt a forrást nevezik még Alsókútnak, Gyárfás-forrásnak és Fosó borvíznek is. Ennek a forrásnak a vizét a 19 század végén kezdi el palackozni Koncz Ármin székelyudvarhelyi gyógyszerész. HANKÓ VILMOS szerint 1894-ben a homoródi borvizet az „egész Erdély területén ismerik és használják". Ebben a időszakban a Klotild évi forgalma 200.000 palack volt. A Klotild forrás mellett egykoron a Mária-forrás vizét is palackozták. A két világháború közötti időszakban a homoródfürdői borvíz Lacrima Homorod és Borviz de Homorod néven került forgalomba. A kétnyelvű, román és magyar feliratú címkén Hankó Vilmos ajánlása olvasható. Napjainkban, ha nem is palackozzák, de nagy a forgalma a homoródfürdői Lobogó, Mária-, Klotild- vagy Tábori források vizének. A környező, de még a távolabbi, sőt egyes havasalföldi települések lakói is pillepalackba töltve, szekerekkel, gépkocsikkal szállítják el saját használatra. A Klotild-forrástól délre több elhanyagolt kezdetleges foglalású forrás ismert. Ezek közül a Kálmán-forrás, az Ilona-, a Fenyves- és a Tódor Sándor féle forrás vize hasonló, kálcium-nátrium-magnézium-klorid-hidrogénkar-bonát típusú.
A Nagy-Homoród jobboldali mellékvölgyében a Szénhomoród-patakban egyetlen alacsony széndioxid tartalmú borvízforrás ismert. Az 1540-2110 mg/l széndioxid tartalmú homoródi borvizek hőmérséklete 9-12 °C.
Homoródfürdőtől délre a Nagy-Homoród völgyében fekvő települések -Homoródkeményfalva, Abásfalva, Homoródszentmáron, Recsenyéd, Homo-ródszentpál, Homoródszentpéter és Városfalva - már a só-zónához tartoznak. A felszínhez közel lévő só diapír felett kialakult víztároló rétegek helyenként tömény nátrium-kloridos vizet tartalmaznak. Ezt bizonyítja, hogy mindenik Homoród menti településen sóskút található, amelynek vizét a helyi lakósság ősidők óta használja. A homoródkeményfalvi sóskút nátrium-kloridos vizének ásványi sótartalma 61304,0 mg/l.
A Nagy-Homoród völgyével párhuzamos lefutású, de ettől keletre bevágódott Kis-Homoród mentén az első ásványvízforrások Szentkeresztbánya környékén törnek fel. A hajdani Lobogófürdő nátrium-hidrogénkarbonátklorid típusú borvízforrásait a vasüzem salakhegyei betakarták. Lobogófürdőtől délre az andezit láva és az üledékes konglomerát rétegekbe bevágódott völgyben, a felszámolódott Ugronfürdőnek vagy Székelyfürednek is nevezett Dobogófürdő langyos 14 °C hőmérsékletű forrásai törnek fel. A kanyonszerű szűk völgyben 1952-ben két geológiai kutatófúrásból 17 °C hőmérsékletű, nátrium-hidrogénkarbonát-klorid típusú ásványvíz tört a felszínre. A Lobogónak elnevezett, nagy hozamú (1,4 l/s) ártézi kút szabad széndioxid tartalmát egykor az öntöde használta fel.
A hajdani Dobogó fürdőtől délre az Angol nevű helyen a völgy baloldali felhagyott túrójából nagy hozamú 19 °C hőmérsékletű nagy vas tartalmú borvíz kerül a felszínre, amelyet fürdésre is használnak. Ez a bányavíz nátrium-kálcium-magnézium-szulfát-hidrogénkarbonát-klorid kevert típusú szénsavas ásványvizek csoportjába sorolható. A Lövétebánya iskolájával szemben a patak bal partján nátrium-klorid-hidrogénkarbonát típusú, 1628 mg/l széndioxid tartalmú borvíz van foglalva. A forrás környékén a Kis-Homoród medrében több széndioxid gázfeltörés figyelhető meg.
Lövéte határában, ahol 1944-45-ös években sót is bányásztak, jelentős sós forrásai vannak. Eltűnt a Pósfaluban fáskazánnal melegített György Lajos féle sósfürdő, de ma is használják a falu központjában lévő Sóskútat, amelynek ásványi sótartalmú igen magas, 356974,5 mg/l. A Sóskút gerendájába a következő szöveget vésték: „Az 1866-dik évben tűz által elpusztult jul. 3-dikán."
A Lövéte alatti, Kis-Homoród menti Almáson és Homoródkarácsony-falván is jelen vannak a sósforrások. Homoródalmás központjában a lövéteihez hasonló tömény nátrium-kloridos vizet tartalmazó Sóskút van, amelyet a helyi lakosság használ fel az ősi hagyományokat betartva.
Homoródkarácsonyfalvától délkeletre a Sós- és a Csűz-patak között emelkedik a langyos sós vizek által felépített Dungó-hegy. A szivacsos szerkezetű mésztufát a helyiek „dungókőnek" nevezték el. BÁNYAI JÁNOS szerint a Dungó-hegy egy hatalmas iszapvulkán évezredes eredménye. A forráskúp délkelti lejtőjén fakadó sósforrást ORBÁN BALÁZS is említi „a gyeptőzegből kibugyogó fekete színezetű gyógyforrást, amely az esős időt megzavarodásával jelöli s így a lakósságnak időjelzőül szolgál". A helyi lakósság a 15,1 °C hőmérsékletű 5070 mg/l ásványi sótartalmú forrás vizét régóta ismeri és használja. Az 1900-as évek elején kezdik meg a fürdő fejlesztését. 1954 és 1977 közötti időszakban kádas melegfürdő működött. Dungó-fürdőt 2006-2007-ben, a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében újították fel. Csűz-patakban is említenek egy sósforrást, de azt sajnos egy földcsuszamlás betemette.
A Madarasi-, Rákosi- és a Csicsói-Hargita kalderájában, Vargyas-patak forrásvidékén található a térség egyik legmagasabban feltörő ásványvízforrása a Csíkútja borvíz, amelynek vize nátrium-kálcium-magnézium-hidrogén-karbonát típusú.
Szentegyházától keletre a kiszélesedő Vargyas völgyében, a Sóhely nevű helyen a Hargita Geológiai Kutató és Feltáró Vállalat által az 1970-es évek közepén lemélyített geológiai fúrásokból langyos, ártézi ásványvíz tört a felszínre. A 276 m mély fúrás 25,5 °C hőmérsékletű, 25 l/s hozamú kálcium-nátrium-hidrogénkarbonát típusú szénsavas ásványvíze alapozta meg a Majzosfürdő létét. 1976-ban felépítettek a fürdőhely 10 x 25 méteres nagy-, illetve a 5 x 10 méteres kismedencéjét.
A termálstrandtól délre, a Vargyas-patak bal partján, a műút melletti F7 fúrásból is nátrium-kálcium-hidrogénkarbonát jellegű víz tör a felszínre, amelyet ivásra használnak.
A lövétei Lázon, a Vargyas és város között hízódó lapos térszínen végzett geológiai kutatófúrások már az 1960-as és 1970-es években nagy nyomású termálvizet tártak fel, de ezeket lefojtották. 1997-ben a Geolex Rt. által lemélyített hidrogeológiai fúrásból, a rossz béléscsövezésnek köszönhetően, a nagynyomású széndioxid gáz kíséretében csak kevés nátrium-kloridos víz tört fel. 1997-1998 telén a kút körül, a feltörő vízpárából egy szép jégkráter képződött, amely a környék idegenforgalmi látványosságává vált egy rövid időre.
Szentegyháza keleti bejáratánál, a műút bal oldalán 2007 őszén egy korábbi vasérckutató fúrás újrafúrása nyomán 41 °C hőmérsékletű termálvizet tártak fel. A nagynyomású széndioxid és metán gázkeverék több mint 30 méter magasra nyomta fel a kőzetdarabokat is tartalmazó vízoszlopot.
Majzosfürdőtől délre a leveles elvállású kemény piroxén andezit lávafolyás övezte keskeny völgyben törnek fel a Bélmező borvízforrásai. Székely Selters néven forgalomba is hozott, enyhén sós, nátrium-hidrogénkarbonátklorid típusú borvíz ízre és gyógyhatásra teljesen megegyezik a világhírű Selters vízzel. A 20. század elején a Székely Selters néven a Magyar Ásványvíz Forgalmi és Kiviteli Rt. hozza forgalomba. A két világháború között, Secuiul Selters Székely, hargitai természetes gyógyvíz szerepel a háromnyelvű címkén. Ekkor a forrás tulajdonosai Daniel és Lántzky örökösei voltak . A menedékház előtti partszakaszön egymáshoz közel buzognak fel a 14 °C hőmérsékletű Székely Szelters forrásai, amelyeket már 1853-ban vegyele-meztek. A 30 cm átmérőjű betongyűrűbe foglat forrás vizének az ásványi sótartalma 5775,4 mg/l. Ettől délre az út alatt van egy andezit küpübe foglalt, a seltersihez hasonló vegyi jellegű borvízforrás. A Székely Selters forrásitól mintegy 300 méterre északkeletre tör elő a Déllői borvízforrás, amely nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát-klorid típusú.
A Kiruly- és Vargyas-patak összefolyásától északra van a Nádasszéki sósfürdő, amelyet még Fekete- vagy Balázs József-fürdő néven is emlegetnek. A fás kazánnal fűtött 4 x 4 méteres szabadtéri medence vize tiszta nátrium-klorid típusú. A felszínhez közeli só rétegekből származó víz ásványi sótartalma 25618,5 mg/l. A fürdő vizét a balneológusok főleg ízületi megbetegedések, idegesség, nyugtalanság érszűkület és magas vérnyomás kezelésére javasolják. Az igen kedvelt fürdő körüli lápban só kedvelő növényzet alakult ki. A fürdővel szemben van a Nádasszéki borvízforrás. A nátrium-klorid-hidrogénkarbonát típusú szénsavas ásványvizet szekerekkel hordják szét a Kis-Homoród menti falvakba. A Nádasszéki bovíztől nem messze van a nátrium-klorid-hidrogénkarbonát jellegű Tókos borvíz, amely körül takaros fürdőtelep van kialakulóban.
5.1. Tolvajos-patak völgyének ásványvizei
A Vargyas-patak baloldali mellékvölgyében kialakult Kirulyfürdőn feltörő ásványvízforrások a Homoródfürdő - Lobogófürdő -Dobogó-fürdő - Székely Selters forrásai által jelzett törésvonalhoz kapcsolódnak. Lövéte külterületén található Kéruly-, Király- vagy napjaink Kirulyfürdője a 16-17. században alakulhatott ki. A fürdőtelep északi bejáratánál található F625 számú fúrásból nagy mennyiségű gázzal keveredve ártézi jelleggel langyos, 17,8 °C hőmérsékletű borvíz tör fel. A helyiek által kirulyi Lobogónak nevezett habzó vízföldtani fúrás mellett volt a hajdani 50 méter mély „termometriás" kutatófúrás amelyből 15,5 °C hőmérsékletű nátrium-kálcium-hidrogén-karbonát típusú víz tört fel. Kirulyfürdő felső felében álló erdészház előtt két borvízforrás ismert. Az egyik, az út melletti faküpüs a másik a kerítésen belüli betonküpüs, Erdészházi borvíz néven vált ismerté. Az Erdészházi forrástól mintegy ötven méterre a domboldal alatt van még a szászok által létesített kővel kirakott 3 x 2 alapterületű fürdőmedence, a Kirulyi fürdő, amelynek vize a forráshoz hasonlóan magnézium-kálcium-hidrogénkarbonát típusú. A fürdőtelep központjában tör fel a Tábori vagy Kirulyi borvíz, amely nátrium-kalcium-hidrogénkarbonát jellegű. A 11,5 °C hőmérsékletű forrás egy 2x2 méteres alapterületű forrásház alatt található.
Kiruly-patak által kipreparált andezit lávanyelvből tör elő a Rebeka nevű kálcium-nátrium-hidrogénkarbonátos borvízforrás, amely csak alacsony vízálláskor használható.
Kirulyfürdő felett Tolvajos- és Köves patak összefolyásánál tör fel a Festőborvíz, amely nevét a korábban itt működő festékőrlő malmokról kapta. A kálcium-magnézium-nátrium-hidrogénkarbonát típusú forrás ásványi sótartalma 3167 mg/l. Széndioxid tartalma 1680 mg/l. A Festőborvízet rövid ideig Hargita és Kamilla néven palackozták. Köves-patak baloldalában még fellelhetők a korábbi melegvizes források, gejzírek vizéből kicsapódott barnás, fehéres, feketés színű opáltömbök. A Dél-Hargita nyugati lejtőin lévő völgyekben gyakori az opál előfordulás.
Nem messze a Festőborvíztől, a Tolvajos-patak kiszélesedő völgyében alakult ki a Szortyogónak is nevezett Hargita-ligeti borvizes tőzegláp. A természetvédelmi terülté nyilvánított, ritka jégkorszaki maradványnövényeiről nevezetes lápban egy 4x7 méteres borvizes medence van, amelynek okkersárga vize nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú.
5.2 Aranyos-patak völgyének ásványvizei
A Kormos-patakba szakadó Aranyos-patak a Vargyas vízrendszeréhez tartozik. Közigazgatásilag Homoródalmáshoz tartozó, Muhaj-patak és az Aranyos valamint mellékvölgyei, a Halaság-, a Kis- és Nagyfehér-patak völgyei rendkívül gazdagok ásványvízfeltörésekben.
A Muhaj és az Aranyos összefolyásánál kiszélesedő völgykatlant Farkasmezőként ismerik a helyiek. Nemcsak a Kecskés-fürdőről nevezetes ez hely, hanem az itt kitermel és feldolgozott vasércről is. Farkasmezőre, Torockóról érkeztek a vas kitermeléséhez és feldolgozásához értő családok. A vasat a borvízforrásokból kicsapódott és felhalmozódott limonitból olvasztották ki.
Farkasmezőn az erdészház közelében két borvízforrás található. A patak bal partján feltörő forrás vize kálcium-magnézium-nátrium-hidrogénkarbonát típusú, míg a jobb parton lévő nátrium-kálcium-hidrogénkarbonát jellegű. A források víztároló rétegei a patakok által feltárt kréta kori flis homokkő, repedéseiben alakultak ki. A Muhaj-patak völgyében található Sándor vagy Saminak is nevezett Muhaji borvíz 1628 mg/l széndioxid tartalmú vize magnézium-kálcium-nátrium-hidrogénkarbonát típusú. Az elmocsarasodott Aranyosi borvízforrás korábban gejzírként működött. Ezt bizonyítják a forrás körül heverő feketés-sárgás színű opálrögök. Nem véletlenszerű, hiszen a Hargita-ligeti viaszopál előfordulások is ehhez a törésvonal rendszerhez kapcsolódnak, amit már BÁNYAI JÁNOS is kimutatott.
Halaság-patak torkolatában három szénsavas ásványvízforrás ismert. A Kossós, a Halasági és a Szonda borvíz. A Halasági borvízforrás mellett lévő 16 °C hőmérsékletű Szonda borvíz (geológiai kutatófúrás) körül mésztufa forráskúp képződött. Ettől a forrástól 300 méterre felfele a patak bal partján, hatalmas andezit tömbök közül, mésztufa medencét képezve tör elé a Kossós borvíz. Mindhárom forrás azonos vegyi jellegű, nátrium-mag-nézium-kálcium-hidrogénkarbonátos. A források a kalcium-karbonátot a homokkő rétegekből oldják ki.
Aranyos bal oldali ágában tör fel a Egeres, az Egei vagy Cseregátnyaki borvíz. A Benzi alatti borvíz hatalmas mésztufa kúpot épített fel. Vele szemben van a Vince borvíz, a Csorgó vagy Gyöngyösi borvíz és a Medvés-barlangi forrás. Az északi ágban a Nagyfehér-patak völgyében a Szikszai, a déli, Kisfehér-patak völgyében a Széncsűri ásványvízforrás tör elő. Az itt feltörő hét borvízforrás közül csak a háromnak, az Egeresinek, a Csorgónak és a Medvés-barlangi forrásnak volt a vize vegyelemezve. Az Egeresi és a Medvés-barlangi kálcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú míg a Csorgó borvíz kálcium-magnézium-nátrium-hidrogénkarbonátos.
A történelmi Udvarhelyszék jelenleg Kovászna megyéhez csatolt településeinek ásványvízforrásait tanulmányunkban nem tárgyaljuk.
Parajd: 1. F401 fúrás, 2. Szabadtéri sósfürdő.
Korond: 1. Árcsó vagy Korondfürdő, 2. Unicum sósfürdő, 3. Főkút vagy Korondi borvíz, 4. Cserdombi, Fingó vagy Erzsébet-forrás, 5. Sóház, 6. Szőlőpataki, Szőlőmáli vagy Szőlőmári borvíz, 7. Diai vagy Dióvápai borvíz, 8. Ősforrás, 9. Tanyasi iskola borvíz (Vadasmező alatt).
Székelyudvarhely: 1. Budvár-, Gáspári- vagy Fernengel-féle fürdő, 2. Fekete-tó-fürdő, 3. Solymossi-, Solymári- vagy Kápolnás-fürdő, 4. Feketevíz,
5. Szejkefürdő, 6. Főkút vagy Sarolta-forrás, 7. Szejke borvíz, 8.Atilla-forrás, 9. Csaba-fürdő, 10. Újkút, 11. F IMFBRM fúrás.Zetelaka: 1. Sikaszói borvíz, 2. Ördögtói borvíz, 3. Nagysúgói borvíz.Kápolnásfalu: 1. Felszegi borvíz, 2. Felszegi-fürdő.
Homoródfürdő: 1. Vészfarki, 2. Csorgóborvíz, 3. Lobogó forrás, 4. Máriaforrás, 5. Hidegfürdő, 6. Melegfürdő, 7. Klotild-, Tábori vagy Főforrás, 8. Szénhomoródi borvíz, 9. Kálmán-forrás, 10-11. Fenyves forrás, 12. Ilona-forrás, 13. Tódor Sándor borvize.
Szentegyháza: 1. Majzosfürdő, 2. F7 IPEG Hargita, 3. Termálfúrás, 4. Csíkútja borvíz.
Szentkeresztbánya-Lövéte: 1. Lobogófürdő, 2. Ugron-fürdő, 3. Székelyfüred vagy Dobogófürdő, 4. Lobogó forrás, 5. Rókavárosi borvíz, 6. György Lajos-féle sósfürdő, 7. Sóskút, 8 Nádasszéki sósfürdő, Fekete-fürdő vagy Balázs József-fürdő, 9. Nádasszéki borvíz, 10. Tókos-borvíz, 11. Bélmező vagy Székely Selters borvíz, 12. Déllői borvíz, 13, Szortyogó vagy Hargita-liget fürdő, 14. Festő borvíz, Hargita- vagy Kamilla-borvíz, 15. Kirulyfürdő, 16 Kirulyi vagy Tábori borvíz, 17. Kirulyi Lobogó vagy F 625 IPEG Hargita, 18. Erdészházi borvíz, 19. Rebeka-borvíz.
Homoródalmás: 1. Sóskút, 2. Farkasmezői borvíz, 3. Kecskésfürdő, 4. Sándor-borvíz, Sami borvíz vagy Muhaji borvíz, 5. Aranyosi borvíz,
6. Kossós borvíz, 7. Halasági borvíz, 8. Szondaborvíz, 9. Egeres, Egeri vagy Cseregátnyaki borvíz, 10. Benzi borvíz, 11. Vince-borvíz, 12. Csorgó vagy Gyöngyösi borvíz, 13. Medvés-barlangi borvíz.
Homoródkarácsonyfalva: 1. Dungófürdő, 2. Sósforrás, 3. Galambforrás.
BÁNYAI JÁNOS
1929 Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához. In: Székely Nemzeti Múzeum. Emlékkönyv. Sepsiszentgyörgy. 1932 A Hargita déli részének opálos lerakodásai. In: Akad. Mat. Term. Értesítő. Budapest. 1934 A székelyföldi ásványvizek. Erdélyi Múzeum. Kolozsvár. Jánosi Csaba - Péter Éva - Berszán József - Jánosi KincsŐ
BERNER ZSOLT - JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA
2000 Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni vonulat ásványvizei. Hargita Megye Tanácsa. (kézirat). Csíkszereda.
JAKAB KÁLMÁN
1974 Hargita megye természetes gyógy tényezői. Csíkszereda.
JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA - JÁNOSI KINCSŐ
2005 Székelyföldi fürdők. In: Csíki Székely Múzeum Évkönyve. Csíkszereda.
JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA - HERCZEG ÁGNES - TAKÁCS EDVÁRD 2005 Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek. Szombathely.
JÁNOSI KINCSŐ
2005 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma. In: Csíki Székely Múzeum Évkönyve. Csíkszereda.
KISGYÖRGY ZOLTÁN - KRISTÓ ANDRÁS
1979 Románia ásványvizei. Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, Bukarest.
ORBÁN BALÁZS
1868 A Székelyföld leírása. I. kötet. Pest.
STRAUB JÁNOS
1950 Erdélyi gyógyvizek kémiai összetétele. Budapest.
SZABÓ ÁRPÁD - SOÓS ILONA - SCHWARZ ÁRPÁD - BÁNYAI JÁNOS -VÁRHELYI CSABA 1957 A Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések.
|
|