|
|
Ha megvizsgáljuk a ditrói farsangtemetést, több olyan sajátosságot találunk benne, ami bebizonyítja, hogy a szokáselemek még egy helységen belül is változnak, gazdagodnak vagy szegényednek. Ditróban a farsangi felvonulást egy kiemelt szerepkörű alakoskodó vezeti. Az utóbbi évtizedekben ez indián, basa, tudós, pap, prédikátor stb. volt.
A ditrói farsangtemetés struktúrája elég rugalmas volt ahhoz, hogy a hagyományos, sokszor mágikus motívumok mellett befogadja a jelképes jelentéssel felruházott történelmi alakokat is. Ilyen alakoskodónak tartom a török basát vagy a felvonulás rendjére vigyázó janicsárokat. Ezeknek játéka már hagyományosnak mondható Ditróban.
A farsangi felvonuló jellegű temetés rendszerének gazdagítására az utóbbi években is sor került. Igaz, ezek a módosulások ritkábban fordulnak elő, és a legtöbbször csak egy-két évben élnek, s aztán gyorsan el is tűnnek, amikor a közösségben megszűnik az érdeklődés irántuk.
1990-ben a ditrói farsangtemetés idején nemcsak a telet, a vidám szárakozásokat meg a mulatozásokat temették el, hanem az emberi rosszaság foglalatának vélt diktátorházaspárt is. A farsangi játékok számára az 1989-ben megbuktatott és kivégzett házaspárnak, Ceausescunak és feleségének egy-egy koporsót készítettek, s azokkal is felvonultak a menetben. Igaz, hogy előttük ott vitték a hagyományos farsangi halottbábut is, de ugyancsak a megtisztulás helyére vitték egy másik szekéren a házaspár koporsóit is. Arra is figyeltek, hogy a „hőn szeretett" pár valós arányait is kifejezzék. A feleség koporsója jóval nagyobb volt, mint a férjéé. Mindkét fekete koporsóra ráírták az elhunytak nevét is.
A koporsókat végighordozták a felvonulás keretében az egész falun. Majd a végén sor került a szokásos, hagyományosan gyakorolt farsangi jelképnek, a szalmabábunak az elprédikálására, elbúcsúztatására és elégetésére is. Utána kiléptek a hagyományos forgatókönyvből, és előhozták a két koporsót. Azokat szertartásosan körülvették a siratok, a janicsárok, a halál és az ördög. Kihangsúlyozott szerepet az ördög és a halál játszott. Az utóbbi egy kaszával, az ördög pedig egy ördögollóval körüljárta a koporsókat, közben a következőket mondták: „Végre a kezembe kerültetek! Most mentek a pokolba!" „De ott sem lesz nyugtotok! Még az ördögök is kikergetnek!" „Tüzet nekik, tüzet nekik!"
Szalmából tüzet raktak, meggyújtották a koporsókat, és miközben a tüzet vidáman szították, körültáncolták azokat. Befejezésképpen a felvonulást vezető basa a következőkkel búcsúztatta el őket:
Eljött a farsang utolsó napja,
három maradványt fed be a föd hantja.
A szalmaember mellett örökre nyugosznak,
s ezzel lezárult egy fényes arany korszak.
Kérjük a jó Istent, mint mindég,
hogy ilyen iszonyú korszakkal ne sújtsa népét,
hogy éljünk szabadon, vidáman, remélve.
Konc királyt is legyőzte Cibere vajda,
Ceausescuék is így zuhantak sírba.
Mint őseink tették, aképp cselekedtünk,
utolsó útjukra őket mi is elkísértük.
1991-ben a farsangtemetés modelljébe megintcsak új, aktuális alakok és játékmotívumok kerültek be. Abban az évben nemcsak Ditróban, hanem Csicsóban, Alsósófalván, Kézdivásárhelyen is az 1990 júniusában Bukarestben főszerepet játszott bányászok jelentek meg a farsangi felvonulók között.
1991-ben a ditrói játékokban megjelent XIII. Szaddam Husszein is két bányász kíséretében. Abban az évben szintén ő volt, tehát Szaddam a farsangi felvonulás vezetője is.
Különösen az 1990-ben Ditróban eljátszott szokásnak volt nagy hatása a falubeliekre. Elevenen élő, igazi funkciója volt az aktuális játékmotívumoknak, szereplőknek. A farsangtemetésben igen nagyszámú közönség is részt vett, ami tömegélményt jelentett, s ezáltal felejthetetlenné vált a ditrói közösség életében. Az ellenszenvet, a megvetést megidéző helyzetben, amit a közönség is nyíltan kifejezett, látni lehetett a népi humor tömör és figyelmeztető megnyilvánulását, de értékítéletet is. Ilyen megnyilvánulásra csak szellemes, érett közösség képes.
Természetes, hogy a fenti elemek, szereplők nem vonultak be tartósan a farsangi játékokba. Az viszont valószínű, hogy az embereket mindenkor foglalkoztató, kiemelkedő események figurái ideiglenesen bekerülhetnek a farsangi szokások rendszerébe. Segítségükkel a legtöbbször a közösségben felhalmozódott feszültségeket vezetik le. Humoros, tréfás formában kifejezik a közösség viszonyulását, értékítéletét s gyakran lázadását is a „pellengérre" állított személyekkel szemben.
|
|