Dr. Balázs Lajos

FARSANG-JELLEGŰ ALAKOSKODÁSOK CSÍKSZENTDOMOKOSON

Újváry Zoltán a dramatikus népszokásoknak szentelt munkája negyedik kötetében jegyzi meg1 (Újváry 1988. 30), hogy a lakodalom kedvelt játékai közé tartoznak az ítélkező és álkivégző, illetőleg a kakast vagy más állatot megölő játékok. Utal arra is, hogy a kivégzéssel, megöléssel záruló ítélkező játékok az európai farsang jellegzetes szokáshagyományába tartoztak. Következtetése pedig az, hogy „a nagyszámú példa a lakodalmi és farsangi játékok összefüggéséről tanúskodik. Az ítélkező játékok a lakodalomban a farsangi szokáskörből kerültek át." Újváry szerint ehhez a folklórjelenség-vándorláshoz, -átvételhez bizonyára hozzájárult az, hogy a lakodalmak főleg farsang idején voltak. Az átkerülésnek az okát Újváry nemcsak a két szokásesemény részleges egyidejűségében látja - és ez nem is lehet kizárólagos ok, hisz a régebbi és általában is végzett statisztikai elemzések is igazolják, hogy lakodalmak, a böjti időszakot kivéve, egész esztendőben történnek -, hanem a játék funkciójában: a szórakoztatásban, a mutatásban. A lakodalom egy hely, egy lehetőség a színjátszásra, a játékos kedv kiélésére.

A csíkszentdomokosi lakodalmi szokások régebbi és mai változatai alapján úgy tűnik, a fenti ítélet csak részben igaz, még akkor is, ha a betétjátékok elsődleges célja a látványosság, a spektákulum, a szórakoztatás.

Domokoson kizárólagosan csak a lómaszkos - a magyarság legelterjedtebb állatalakoskodása - jelentkezik, éspedig két alkalommal a szokásvonulat egészében.

Az első alkalom már a múlté: a perecrakás rekonstruált szokásáról van szó, mely amúgy is szokás volt a szokásban, külön betétjátéka a lakodalomnak, viszont rendkívül összetett szellemiségű funkcionalitással. (A dramatikus játékok vizsgálata során talán el lehetne tűnődni a játékok halmozódásának jelenségén is.)

A perec, mint már leírtam máshol2 (Balázs 1976. 142-147), a násznagy szimbolikus jellegű ajándéka volt, melynek elhozatalára, akárcsak a menyasszonyért, az egész násznép elvonult az esküvő után.

A perec kivételére érkezett násznépet zárt kapu fogadta. A dörömbö-lésre, ujjogtatásra megjelentek a ház képviselői, és ezzel mulattató párbeszéd, játék vette kezdetét, melynek „főhősei" a násznépet vezető gazda és a násznagy házát képviselő személyek, illetve a násznép voltak.

Az utóbbiak közül egy férfi lovat vezetett elő, és eladásra kínálta fel. A ló tulajdonképpen zekébe öltöztetett asszony volt, akinek a fejére cserépfazakat kötöttek, az arcát pedig elfedték. A lovat eladó férfi bal kezében a ló kantárszíját fogta, jobb kezében pedig egy rudat tartott. Addig nem engedte be a szállást kereső fáradt utasokat, amíg a lovat meg nem veszik a kiszabott áron. Zajosan alkudoztak, de a vásárban nem tudlak megegyezni: „Nem adod azon alul?"" kérdezte a kérő gazda.

,,Nem! Inkább megütöm!" s a rúddal fejbe ütötte a lovat, a fazék darabokra tört, a ló pedig összeesett. - „S meg es nyúzom!" - Ekkor a zekét lehúzták, az asszony pedig talpra ugrott.

Megjegyzem, hogy a pereckiadásnak más feltételei is voltak: például a tirihazai (álmenyasszony) játéka, mely szintén maszkos alakoskodás.

A lóvásárra második alkalommal a lakoma másnap reggelén, a második béülés előtt került sor, azzal a céllal, hogy a bágyadt, álmosodó násznépet újra felélénkítse, kacagtassa. Ezt a jelenetet cigányozásnak is nevezik, mivel - Újváry szavával élve utánzó játék: a tulajdonképpeni szereplők a játékra vállalkozó lakodalmazó násznépből kerülnek ki, viszont cigányoknak maszkírozzák magukat öltözködésükkel, modorukkal, beszédjükkel. Ez a fajta játék viszont már sajátosan farsangi.

A lovat - az egyik játékváltozat szerint - a vén cigány vezeti be az udvarba: ő a ló gazdája. A ló hátán ül a vén cigányné, szivarazík, s körülötte a purdék.

A szöveges, párbeszédes jelenet, vásár az udvarban, a kigyűlt násznép előtt kezdődik. A fiatalabb cigányok árat ígérnek: 25 darab százast (vagy kékhasút) ígér az egyik, a másik ötvenet, csapkodják a tenyerüket egymáséba. A purdék kiabálnak. „Ne add, apám, annyiért oda!" Az öreget úgy megzavarják, hogy inkább fejbe üti a lovat, mint hogy odaadja. A cserépfazék széttörik, a ló cigánynéstól elterül, s a purdék ráborulva jajgatnak, siratják: „Szegény ló, jaj, Sári, de jó ló volt!"

A cigányok hirtelen hangot változtatnak, és kezdik mondani, hogy „a magyarok ütték meg a drága lovat", majd fenyegetőznek, hogy mennek a milíciára, s hozatnak nyomozókutyát, hogy kinyomozza a „bűnöst". Perlekedés, nagy kacagás, zsivaj után a cigányok békülékeny hangot ütnek meg, és kezdenek pénzt, tésztát, pálinkát kéregetni: ,,Adjon, istálom, ennek a gyermeknek egy lejt, hogy keszenje meg!"

A plébános fogadja a fársángosokat. Csíkmenaság 1985. Fotó: Pozsony Ferenc	Farsangtemetés. Csíkszentdomokos 1984. Fotó: Pozsony Ferenc
Vonul a menet. Csíkszentdomokos 1984. Fotó: Pozsony Ferenc	A vénlegény bábakalácsot visel fekete bundasapkáján. Csíkszentdoniokos 1984. Fotó: Pozsony Ferenc
A szalmaember siratása. Csíkszentdomokos 1984. Fotó: Pozsony Ferenc	Kiégetik a szalmaembert. Csíkszentdomokos 1984. Fotó: Pozsony Ferenc
Elégetik a farsangi szalmaembert. Csíkszentdomokos 1984. Fotó: Pozsony Ferenc	Farsangi és tánc az égő szalmaember körül. Csíkszentdomokos 1984. Fotó: Barabás Zsolt

A zenészek csárdásra zendítenek, a ló felugrik, és a játék tánccal fejeződik be.

A két játék és játékalkalom összevetése nyomán próbálunk a továbbiakban a jelenség nem minden vetületére kitérő következtetést megfogalmazni.

1. A két betétjáték a hasonlóság ellenére sem azonos célzatú. Az első, a pereckivétel keretébe beépített lóvásár szereplői a násznagy szomszédságából, úgy is mondhatnám, és erre külön ki lehet térni, az illető ház védelmezőiből, vagyis nem a lakodalmazók közül kerülnek ki, és etnikumuktól, társadalmi hovatartozásuktól, foglalkozásuktól nem idegen személyeket, illetve környezetet utánoznak. Tehát nem utánzó játék, mint a hajnali cigányozás, amely nyilvánvalóan az.
2. A pereckivétel lóvására, szerintünk, szerves része annak a dramaturgiailag jól adagolt és fokozott akadályrendszernek, amely mind a menyasszony kivételét, mind annak jelképét, a pereckivételt előzi meg. Persze más játékkörnyezetben és más szereplőkkel. Itt fadöntési alkura (erről most nem szólhatunk), lóvásár alkura kerül sor, álperec bemutatásával is találkozunk. A párhuzam jobb érzékeltetése kedvéért említjük, hogy a menyasszony kivételénél magas fenyőről cserépfazakat kellett lelőni, leütni, a két násznép gazdái úgy alkudoznak a menyasszony kiadásán, mint bármilyen vásáron, próbálják egymást félrevezetni, olykor becsapni (pl. a valódi deusz-pálinka - áldomásital helyett teát hoznak ki), az igazi menyasszony helyett pedig álmenyasszonyt vezetnek ki előbb. Tehát egy olyanszerű - legalábbis szándékában - próbatételsorozatnak vagyunk a szemtanúi mind a két színtéren, ami a mesebeli hősre vár, ha az el akarja nyerni a „királylány kezét, fele vagy egész vagyonát". Az már a mese realizmusának a kérdése, hogy hozomány nélkül nem vittek férjhez leányt.
3. Főleg a menyasszony kivétele, de a perec kivétele alkalmával is a rituális szövegek, cselekedetek pl. áldomásital és kalács mint rituális étek és ital elfogyasztása - az új pár szerencséjének, boldogságának, termékenységének megalapozását szolgálják. Szerintünk ebbe a sorba szervesen beleillik a fával való foglalatoskodás, a lómaszkos játék, melyek Dömötör Tekla, Újváry Zoltán és mások szerint is a termékenység jelképei, így a pereckivételkor eljátszott lóalakoskodás, szerintünk, funkcionális és nem szórakoztató szerepet töltött be. Még azt az apróságot is idejegyzem, hogy itt a fejbe ütött lovat nem siratják el, mint a cigányutánzó lóvásárkor teszik, hanem talpra ugrik, mint a ciklikusan megismétlődő élet. így tehát a pereckivétel lovas játékában a termékenységi mágiával való kapcsolatot érzem, mely valahol mélyen az időben termékenységre irányuló cselekedet lehetett. Ezen feltételezésemet a fa és fazék, illetve ez utóbbinak eltörése mint nemi, szexuális vonatkozású kellékek, cselekedetek jelenléte - is megerősíti. Mondanom sem kell, hogy eme jelentések és jelképek ma már csak a játék tartalmukat vesztett kellékei.
4. A fenti érv mellett szól talán még az is, hogy a pereckivétel lóalakoskodása nem egy bizonyos közönség figyelmének felkeltése céljából történik; ez a szándék épp a farsangi felvonulásról és a lakodalmi mulatság lóvásáráról, a cigányozásról mondható el.
5. Mivel ez utóbbi játék esetében a szórakoztató szándék nyilvánvaló, annál is inkább, mivel a lóvásár, a szereplők leleményessége és a médium ösztönzésének függvényében, kártyavetéssel is folytatódik,cigányné módra, mindenképpen elhihetjük, hogy a hajnali/reggeli lóalakoskodás-cigányozás a farsangi szokáskörből kerülhetett át a lakodalomba.

A többi, inkább formai elem összehasonlítására és tartalmi vonatkozásuk elemzésére helyszűke és tematikai okok miatt most nem térhetünk ki.

Befejezésül szükségesnek véljük azonban elmondani eme kis példa alapján is, hogy a népi kultúra elemeinek térben és időben való körforgása, a látszati hasonlóság ellenére is, a különböző környezetű és célzatú rendszerek összefüggésében mindig más és más jelentést nyerhet. Még azt is megjegyezzük, hogy a környezet figyelmen kívül hagyásával végzett szöveg-, rítus-, mítosz-, egyáltalán folklórkutatás végzése adott esetben egy kultúrjelenség differenciálatlanságának, egysíkúságának, árnyalatlanságának káros, tudománytalan következtetésére vezethet.

1991.

Irodalom

Balázs Lajos

1976 Lakodalmi perec. In: Népismereti Dolgozatok. Kriterion

Ujváry Zoltán

1988 Játék és maszk. IV. köt. Debrecen

Jegyzetek:

1. Ujváry, 1988. 30.
2. Balázs, 1976. 142-147.