|
|
Beresztelke Maros megyében fekszik, a Szászrégent és Kolozsvárt összekötő mezőségi útszakaszon, Szászrégentői 6 km-re. A falu román és magyar lakossága nemzetiség szerint ma már fele-fele arányban oszlik meg. A magyar lakosok protestáns vallásúak. A faluban csupán az I-VIII. osztályos elemi oktatás történik magyar nyelven, ezért a magyar gyerekek a IX. osztálytól kénytelenek a városba ingázni.
Régen a falu lakosai földműveléssel és kendertermesztéssel foglalkoztak. Ma azonban a lakosság 65-70 százaléka Szászrégen ipari létesítményeiben keresi meg mindennapi kenyerét. A város közelsége nemcsak a falubeliek mindennapi életmódján érezteti hatását, hanem jelentős mértékben alakítja, változtatja szokásaikat, hagyományaikat.
A második világháború előtti években vízkereszttől húshagyókeddig a leányok és asszonyok szombat kivételével minden este fonóba jártak. Általában három-négy fonócsoport volt, külön a leányoknak és ugyanennyi az asszonyoknak. Olyan évek is voltak, amikor minden utcában szerveztek egy fonót. Az odajáró legények és leányok egy-egy véka búzát adtak a háziaknak, amiért megengedték, hogy téli estéiket ott tölthessék. Kendertermesztő falu lévén, ilyenkor a leányok kendert fontak, beszélgettek és várták a legényeket. A fonók kiváló alkalmat nyújtottak különböző játékok bemutatására. A legények, akik között fiatal házasok is elvegyülhettek, sorra látogatták a fonókat. Minden évben a farsang idején a legények közül valaki beöltözött medvének, egy másik alkalommal pedig kecskének, és így jártak a fonóba. A valódi medvebőrbe bújt alakoskodó mellett volt két, németnek nevezett személy fehér lepedőbe burkolózva, ők voltak a medve gazdái. Amikor a medve belépett a fonóba, a leányok visítozva, sikoltozva igyekeztek elrejteni magukat, ki-ki ahová tudott. A medvejáték szövege kötetlen volt.
A kecskefarsangolóktól a leányok már nem féltek annyira. A kecske táncolni kezdett, majd a szarvával a leányok guzsalyait igyekezett felborítani. A jelen levő legények pedig minél több leányt próbáltak a kecske alatt átbújtatni. Ez a játék feltételezhetően a párosodásra, házasságra hívta fel az ott lévők figyelmét. Néha a farsangoló legények antropomorf maszkokat viseltek. Ilyenkor került sor az esküvőt utánzó játékra. Magukat menyasszonynak, vőlegénynek, lakodalmas népnek álcázva szórakoztatták a leányokat. Elváltoztatott hangon beszéltek, hogy ne ismerjék meg őket. Gyakran megesett, hogy még maguk a legények sem tudták, ki rejtőzködik az álarc mögött, főleg ha fiatal házas volt az illető. És ha a kíváncsiság már annyira furdalta őket, akkor a fonó után titokban a házáig kísérték, nyomozták, hogy megtudják, ki volt az.
Akár a magyar nyelvterület legtöbb részén, a leglátványosabb jelenetekre Beresztelkén is a farsangi időszak utolsó napján, húshagyókedden, púpos napján került sor. Az alakoskodók már reggel beöltöztek, és lóháton meg szekerekkel a szomszéd falvakba - Abafájára, Kisfülpösre, Vaj da szentivánra - is ellátogattak. Délután 2 óra körül érkeztek vissza a faluba, és kezdték el a felvonulásos farsangolást. A menet élén lovasok voltak, akik „szépen felöltöztek vitézkötéses mentébe, mint a huszárok". Őket az álesküvő alakoskodói követték. Az alakoskodók között volt cigány, várandós asszony, óriás, köszörűs vagy borotvafenő, szakács, de volt ló is (igaz, ez ritkábban) csengővel és szekéren hintázó alakoskodó.
Az óriás akkora volt, hogy a csatornára ráült, az alakoskodó akkora gólyalábakat készített magának, hogy csak mankóval tudott járni. A borotvafenő „köszörűjével" egy szekéren ült. Az egyik alakoskodó játszotta a köszörűt. Két fedő volt a kezében, és amikor a társa a lábát nyomta, odatartva a borotva élét, a két fedőt elkezdte súrolni. Ha a köszörűs orrát nyomta meg, akkor a fenéshez szükséges víz spriccolt ki a szájából.
Egy másik szekéren szakács állt, és a szekérre felállított kályhán sütötte a palacsintát. Olyan szekér is volt, amelyre egy kisebb körhintát rögzítettek, s ezen két maszkura hintázott.
A magyar farsangi hagyománykörben a téltemetést, a halottas jeleneteket, a bíráskodási és kivégző játékokat tekinthetjük a legnépszerűbbeknek. Az álbírósági tárgyalás nyomán alakoskodókat vagy bábukat, illetőleg állatokat ítéltek halába. Más alkalommal a szalmabábu mint halott személy jelképe volt jelen, akit parodisztikus formában elsirattak, azután megsemmisítettek. Azonban a szalmabábut gyakran a farsangi felvonulás menetében vitték végig a helységen, anélkül hogy meghatározott funkciója lett volna.
A német nyelvterületen Hans und Greté-nek nevezett bábupár magyarul táncos kerék, bolond kerék-ként ismeretes. A bábupár a tuskóhúzáshoz kapcsolódott, ahhoz a szokáshoz, amely a rituális szántás emlékét őrizte meg. Egy dolog azonban bizonyos: a táncos kerék ma már új funkcióval rendelkezik. Embert helyettesítenek a bábuk, és tréfás szokásnak lettek a kellékei. A faluban táncos kerékre is emlékeznek, meg arra is, hogy a kerékre felállított bábukat elégették. De amennyiben ez az elem megjelent, csakis a szomszéd falvak hatásának tudható be. A bolondkerék nem lehetett hagyományos Beresztelkén, de erre még visszatérek.
Az alakoskodók a nézőket bekormozták, természetesen ekkor is a leányok voltak nagyobb veszélyben, ilyenkor csókot lopni is szabad volt. Az utcán álló falubeliek pedig megkínálták őket borral és kürtőskaláccsal. Ezt a napot egész évben emlegették. Ha valaki haragudott falubelijére, vagy megsértődött valamiért, azt mondták: majd megkapod púpos napján. Előnye volt az ilyen helyzeteknek az, hogy nem tudták felismerni a fizetni vágyót.
A termelőszövetkezet megalakulása után a kendertermesztés megszűnt Beresztelkén. A falu lakosságának zöme a közeli Szászrégen akkor beinduló ipari vállalataiban talált új munkahelyre. Ez a jelenség a fonók eltűnéséhez vezetett, az emberek kénytelenek voltak félig városiakká válni. S ez a kicsit „senkiföldi" életforma túlságosan fárasztotta őket, akár kézimunkázni sem ültek össze többé a leányok, asszonyok. Azoknak sem volt könnyebb a dolguk, akik otthon maradtak, és a termelőszövetkezet tagjaiként továbbra is földműveléssel foglalkoztak: nem a saját földjeiket művelték, és munkájukkal egy bizonyos programhoz vagy tervhez kellett alkalmazkodniuk. Ezen események következtében a farsangi ünnepkör a húshagyókeddi farsangolásra szűkült. Ezt követte az az időszak, amikor hivatalosan betiltották a farsangolást. De a beresztelkiek minden tilalom ellenére sem feledkeztek meg a farsangról. S hogyha már a falu népe nem tudott együtt ünnepelni, mulatni, akkor is egy-két alakoskodó megjelent a rejtettebb utcákban, és néhány portára betérve megnevettette a ház lakóit.
Az 1989-es változások után a farsang újra elkezdődhetett Beresztelkén. A régi farsangi szokáskörből máig csupán a húshagyókeddi felvonulás maradt meg. A felvonulásos játékok bizonyos elemei megőrződtek, mások kihaltak vagy jelentésváltozáson mentek keresztül.
Ma a farsangi játékokra való felkészülés néhány nappal húshagyókedd előtt kezdődik. A kultúrházban gyűlnek össze azok, akik valamilyen szerep kiosztására várnak, és a falu tanítónőjének vezetésével rövid jeleneteket tanulnak be, melyek előadására a kultúrház színpadán a bál előtt kerül sor. Az ilyen próbákon általában azt is megbeszélik, hogy ki milyen maszkot fog viselni a felvonuláskor: ki lesz a menyasszony, ki a vőlegény, ki a szakács stb.
 |
 |
| Farsangi szekér, Beresztelke. 1995. Fotó: Molnár Zoltán | Keréken forgó bábupárok. Beresztelke 1995. Fotó: Molnár Zoltán |
 |
 |
| Farsangi szekér. Beresztelke 1995. Fotó: Molnár Zoltán | Palacsintasütés a szekéren. Beresztelke 1995 Fotó: Molnár Zoltán |
Húshagyókedd délelőttjén az asszonyok megsütik a cukorba, dióba vagy mákba forgatott kürtőskalácsot. Néhány évvel ezelőtt még volt olyan asszony, aki szép idő esetén a hagyomány szerint kint az udvaron sütötte. Ma már nemigen fordul elő, sőt sokan már farsanghétfő estéjén megsütik, főleg azért, mert kedden délelőtt nem hiányozhatnak a városi munkahelyükrő 1.
Az alakoskodók kedden délután 3 óra körül kezdik el az öltözködést, és 4 órakor gyülekeznek a református templom előtt, ekkorra már a városba ingázók is hazaérnek. Elindulnak és végigjárják a falu többségükben magyarok által lakott utcáit. A menet élén lovasok vonulnak, akiknek az öltözete főleg vőfélyekre emlékeztet, de látható közöttük indián vagy egyéb, meghatározhatatlan maszkot viselő alakoskodó. A lovasokat szekér követi, melyen a lakodalmat utánzó játék résztvevői ülnek: menyasszony, vőlegény, zenészek, lakodalmasok. Az őket követő két-három szekéren vegyes maszkos alakoskodók ülnek. Közöttük felismerhető asszony, részeges vénasszony, cigány, gerilla (terepszínű ruhába öltözött, gázmaszkot és játék gépfegyvert viselő alakoskodó), rabló, apáca, köszörűs, szakács. Énekszóval vonulnak végig a falun, néhol meg-megállva. Ha felállítják a bolondkereket, akkor ennek vontatására a menet közepén kerül sor. Az alakoskodók sorát állatokkal megrakott szekér zárja. Természetesen a szakács meg a köszörűs külön-külön szekéren vonul. Játékukról azt lehet mondani, hogy az 1930-as évek óta semmit sem változott. A palacsintasütő szakács szekere szász hatásként került be a beresztelki farsangi szokáskörbe.1 A szászok farsangoló játékaiban volt megtalálható a mozgó színpad. Ennek a mozgó színpadnak a maradványa a kályhás szekér.
Régen az alakoskodók leginkább a legények és fiatal házasok voltak. Ma azonban a gyerekektől az idősekig minden korosztály képviselteti magát.
A felvonulásos játékok jellegét külső tényezők is jelentősen befolyásolják. Amikor a faluban megjelent a Duna TV stábja, a játékok előadásszeríívé váltak. Az alakoskodók és nézők közötti közvetlen kapcsolat elmaradt. Egy másik évben pedig, amikor egyetlen videokamera sem volt jelen, kevesebb volt ugyan az alakoskodó, azonban a játékok közvetlenebbek voltak. Az alakoskodók ijesztgették a leányokat, kergették, bekormozták, de még a csóklopás sem maradt el, akárcsak régebb. Az alakoskodók között ma is fedezhetünk fel új maszkokat. Ezek az újonnan megjelenő maszkok és elemek a mai élet valamely alakját vagy jelenségét parodizálják. Ilyen volt az idén, 1995-ben, az Intertour feliratos szekér, melynek oldalán egy tábla lógott a következő felirattal: ,,Ha a dolgát elvégezte, utazzon le Budapestre!" Ez egyértelműen a rengeteg, naponta induló Marosvásárhely-Budapest buszjárat kigúnyolása. De ilyen volt a pornográf folyóiratot forgató apáca alakja, aki ölében egy kartonpapír táblát tartott, melynek szövege azt magyarázta, hogy egy bordély építéséhez gyűjt adományokat. Az apácának öltözött alakoskodó a hirtelen elszaporodott, hetivásárokban, templom előtt, a város főterén kéregető, templom vagy kolostor építéséhez adakozásra felszólító ortodox papokat és apácákat nevetteti ki. A jópofa, szívből megnevettető humor mellett a keserű, fekete humorra is rátalálhatunk. Ilyen alak volt a felfegyverzett katona, aki önkéntesként toborozott Csecsenbe.
A beresztelki farsang kezd a szászrégeni magyarok farsangjátékává is válni. Ezt nem csak az mutatja, hogy a kigúnyolt alakok a város életéből valók, hanem az is, hogy a nézők között évről évre egyre több régeni lakos számlálható.
Az újonnan bekerült elemek mellett az ál latos szekerén a döglött tyúkot is meg lehet találni. Ez nem volna más, mint a természet szellemének bemutatott áldozat maradványa? Feltételezhető. De az bizonyos, hogy ezt a funkcióját a beresztelkiek ma már nem ismerik.
Kissé furcsa eleme a beresztelki farsangi játékoknak a bolondkerék, mely hol felbukkant, hol pedig évekig nem is lehetett hallani róla. Napjainkban való megjelenése azonban főleg a kutatók és a videokamerák jelenlétének köszönhető. Ennek az elemnek az idegenségét bizonyítja az a konfliktusos jelenet, amely az idei játékok során adódott. Ugyanis a beresztelkiek nem tudták, mi legyen a szalmabábukkal: égessék el, vagy tartsák meg, hiszen jövőre is jól fog. Vagy legalább a fejét tartsák meg!2 Végül eldőlt, hogy elégetik. Újabb kérdés vetődött fel: hol? A kultúrház, avagy a templom előtt?3 Elég egyértelmű tehát, hogy a bábuégetés nem volt hagyomány Beresztelkén. Helyi hagyomány esetében ilyen vitára nem került volna sor.4
Újabban, 1989 után, az utcán felvonuló játékot istentisztelet követi, annak ellenére, hogy a farsangolás jelentősége éppen az, hogy a társadalom és vallás által előírt erkölcsi szabályok, normák tréfásan fellazulnak ebben az időszakban. Az erkölcsi szabályok fellazulása mellett az erotika is fontos szerepet kap a farsangi játékokban. A kolduló apáca, a csókokért harcoló legények meg a nőknek öltözött alakoskodók játéka jó példa erre. Éppen ezért idegennek találom a játékokat közvetlenül követő istentiszteletet. De főképpen azért, mert utána még előadás és bál következik, tehát a farsangolás az álarcok, a maszkok levevésével még nem ér véget. Az istentisztelet, szinte azt mondhatni, a dolgok közepébe vág.5
Este a kultúrházban rövid színdarabokat játszanak a beresztelkiek, majd az előadást bál követi. Régebb a húshagyókeddi bált a házasok báljának nevezték, mert ők szervezték, és jelen volt öreg és fiatal egyaránt. Ma is el-eljárnak az idősebbek, de számuk évente csökken.
A beresztelki farsangnak legfontosabb funkcióját abban látom, hogy szórakozni, nevetni akarnak. Vendégeiket is ezért hívták a közeli Magyaróról és Vajdaszentivánról.
A farsangi játékok mai és eredeti jelentése között térben és időben igen nagy távolság van. A szokásokat illetőleg számos magyarázatra lelhetünk: a vegetáció elpusztulása-újjászületése, a természet szellemének hozott áldozat egykori emléke, a tél legyőzése, a szórakozás és a böjt közötti harc vagy egyéb, a szokás szereplői által nyújtott magyarázatok.6
A szokás még él. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egymást követő években (1993, 1994, 1995) a farsangoló játékok többé-kevésbé eltérőek voltak. Eltérőek olyan értelemben, hogy minden évben a játékoknak sajátos hangulata volt, ridegebb vagy bensőségesebb - a videokamerák jelenlététől függően. A különbség akár az ötletek szintjén is megfigyelhető volt. A játékok, alakoskodások ötletekben hol szegényebbek, hol pedig gazdagabbak voltak.
Véleményem szerint a hagyománnyá válás kezdeti fázisaként jegyezhető fel az, hogy minden évben az alakoskodók az általuk társadalmi környezetükben megfigyelt vagy átélt jelenséget parodizálják. Az efféle időszerű humor pedig mindig élővé fogja tenni a beresztelki farsangoló játékokat.
Újváry Zoltán
1988 Játék és maszk. I, III, IV. Debrecen. 1983.
1990 Farsang. Debrecen
Jegyzetek:
|
|