|
|
Azt a feladatot kaptam, hogy bevezessem küszöbön álló ülésünket.
Két dologról szólnék röviden, a programról, illetve a konferencia megszervezésének indítékáról. De mivel máris játszani van kedvem, megfordítom a kettő sorrendjét.
Kiadott programunk mindenki számára áttekinthetővé teszi a konferencia tematikáját, illetve a témakörök egymásra következését. E tagolással a téma valamelyik lehetséges belső logikáját akartuk követni, miközben tudtuk, másféle tagolás vagy elrendezés ugyanilyen logikus lett volna.
Miért rendeztük meg ezt a találkozót?
Mert magunk is játszani szerettünk volna. A játszók módjára hasonlók társaságában lenni, a már ismertnek hittet megismerni, a mögötte rejtőzködő titkok végtelenségét mégis megsejteni. A teljes igazság birtoklásától elválasztó távolságot átérezni. A kultúrát firtatni, a magunk gondolatait ahhoz alakítani, annak világát a mi dimenzióinkhoz szelídíteni. Magunkat, erőinket begyakorolni, a dolgok elsajátítása közben gondolkodásunkat újra- és újraszervezni. Tapasztalatainkat újrakódolni, fantáziálni, értelmünket belső szemléleti képekben, képzetekben kimunkálni, és a konkrét példákból való elvonatkoztatást gyakorolni. Szerepeket vállalni, magunkat szabályoknak alávetni. Feladatainkat mindjobban bonyolítani, teljesítményünket növelni, a begyakorlott régi bizonyossága és a kibontakozó új bizonytalansága közti ellentét feszültségét vállalni, izgalmát újra és újra átélni.
Játékkonferenciánk nem létszükséglet: nem kötődik sem közvetlen biológiai, sem közvetlen társadalmi célkitűzéshez: így hát nem produktív. Természeténél fogva az várható tőle, hogy a fontosabb problémákon töprengő ülésezőket utánozván, a felszabadultság, felüdülés élményében részesüljünk, s fölösleges energiánktól megszabaduljunk. Szabad akaratunktól, végső soron ösztöneinktől vezettetvén, a szabadság örömét, a szabad cselekvés élvezetét éljük át. Mindennapi gondjainkat, az egyensúlyunkat megzavaró eseményeket felfüggesztvén, idegfeszültségeinket alacsonyabb szintre helyezzük, elhárított vágyainkat kompenzálva másabb vágyainkat beteljesítsük. Önmagunkat ekképp megvalósítván, ellazulván, a játékba mégis mindent beleadván titkon azt reméljük, rajtunk is beteljesedik a csoda: átélhetjük a felfedezés örömét, a legbensőbb titkok felismerése, megértése katarzisát.
Konrad Lorenz etológus az evolúció egyik titkát, az alkotó jellegű történések előfeltételét a játékban látja. A megismerési módok egyikét, a művészetet habozás nélkül a játék birodalmába sorolja. A másikat, a tudományt csak bizonyos feltételek teljesülése esetén: „A tudomány aranygyümölcsöket terem, de csak annak, aki egyedül virágai kedvéért gondozza."
Hiszem, hogy akik itt vagyunk, a „játéktudományt" virágai kedvéért műveljük. Kívánom, hogy konferenciánk teremjen aranygyümölcsöket.
Gazda Klára
|
|