Előző fejezet Következő fejezet

Gazda Klára

Isten kovácsa1

 

Bevezetés

Azt, hogy a gyermekköltészet a folklór valóságos menedéke, tárháza, már Kálmány Lajos is tudta: „Csupa utánzás az egész, de egyszersmind mentő is - írta 1881-ben -, a pogány szertartásokat a nagyok elfeledték, mert tiltva volt végezni, gyakorolni; a gyermekek eltanulták s fenntartották töredékekben. ( ...) Mi ezeknek annyit köszönhetünk, mint az idevágó történeti adatoknak; s talán még többet is?"2

A kiolvasásokat Kiss Áron is a vallási szertartásokkal, esetenként akár az emberáldozattal összefüggő sorsvetésekkel hozta kapcsolatba, a ráolvasások „tőrölmetszett atyafiainak" tartván azokat: „Ha az ember sokat foglalkozik velök - írja -, a kezdetet tevő értelmetlen szavakban szinte látni véli a boszorkánymester invocatioit, majd a kényszerítő bűbájos szavakat s végül a kivetést. Van szó »régi vezér boszorkányról'- (35. 1.) "bécsi piros boszorkányról" (35. 1.) »három fogú boszorkányról'' (33. 1.) »két (kék) süvegű boszorkányról'' (45. 1.)" (kiemelések az eredetiben). Egyetért Henry Carrington Boltonnal, aki széles nemzetközi anyagon vélt felismerni tartalmi és formai hasonlóságokat. így vallási gyökereket, továbbá „Ily jellemvonások a rhytmus, a számok használata, az értelmes szavaknak értelmetlennel való keverése. Az uralkodó versláb a dactilus és a trochaeus...". Mindez „ősrégiség"-ükre vall.3

E mondókák hallatlan régiségét kortárs kutatóink, Voigt Vilmos és Küllős Imola4 is elismerik: előbbi indoklásul a bennük felismerhető indoeurópai számolásnyomokra hivatkozik.5

Az Egyedem-begyedem kezdetű, rendkívül elterjedt kiolva-sónkban többen véltek ősvallási nyomokat felfedezni. Kandra Kabos, Barna Ferdinánd és Czucza János6 pl. úgy gondolták, hogy az alábbi két sor:

Angete, Pankete,

Czukutye me

tartalmát tekintve mitológiai töredék: Angete, Pankete mordva istenasszonyhoz, a gyermekek védőjéhez szóló, román nyelvű fohász, mely többszörös átadás-átvétel nyomán nyerte el formáját. Czucza ugyanakkor a magyar és zűrjén szöveg három sorának hangzási hasonlóságára is felhívja a figyelmet.7 Kiss Géza tudni véli, hogy a mondóka Ögötim-Bögötim vogul ártószellemről szól, mely rigó képében száll a zsúptető ormára.8

Valóban, a szövegek egyes kitételei csalóka délibábokként kínálják fel önmagukat, egyetlen bajunk, hogy a gyermekekhez hasonlóan, mi is értelmetlennek találjuk őket. Ha azonban Kálmány Lajossal feltételezzük, hogy a gyermekfolklór közvetett történeti, de legalábbis gondolkodástörténeti, vallástörténeti forrás is, amelynek feltárását nehezíti az eredeti (varázs)szöveg-töredékek sokszoros átalakulása, megkopása, eltorzulása, a töredékek további darabokra hullása, akkor a torzulások mentén visszafelé haladva eredeti tartalmaik rekonstruálásához nagyszámú variánsból kell kiindulnunk, és a rekonstrukciót a restaurálás mintájára az összeillő töredékek összeillesztésével elvégeznünk. A variánsok ilyen irányíl jelentőségére már Kálmány rájött.9 Ha feltételezzük, hogy az azonos történeti réteghez tartozó különböző műfajú folklór szövegek ugyanannak a világképnek a lenyomatai, akkor az értelmezésükhöz más műfajok alkotásait is segítségül hívhatjuk. S mivel az archaikus világkép elemei széles körű elterjedésűek, más népek folklórját is.

Az Egyedem-begyedem egy szövegtípusa. Elemzés

Az alábbiakban az Egyedem-begyedem mondóka egy szövegtípusának az értelmezését kísérelem meg, különös tekintettel az Isten kovácsa motívumra.10 Ehhez Works 3- 0. programú adatbázisba11 beírt 726, egymást sok tekintetben kiegészítő, megvilágító szöveget,12 valamint több analóg mese-, ráolvasás-, ül. hiedelemmotívumot meg történeti adatot használok fel.

Kiinduló szövegem így hangzik:

Egyedem, begyedem, Csobolyó, Kecskeméti mogyoró, Szil, szál, szalmaszál, A föld alatt tarka tyúkot nyergelnek, Bőr Budára baktatnak. Előtanálnak egy finyogót. Hová mégy te finyogó? Nem vagyok én finyogó, Isten kovácskája, Szent Pál lovát patkolom, Fényes szeggel szegelem. (Vaspálcával pengetem) Kim, kum, Péter bácsi, Szed ki, ved ki többi közül ezeket ezt. Trupi trajsz. (Batonya)13

Öt állítás hangzik el:

  1. A föld alatt tarka tyúkot nyergelnek.
  2. Bőr Budára (bundában?) baktatnak.
  3. Előtalálnak egy finyogót.
  4. Az tiltakozik ez ellen az azonosítás ellen.
  5. Tisztázza identitását, elmondja, hogy a szentek szolgálatában áll és a gonoszt elkergeti.

Figyelemre méltó, hogy e szerkezet rokonságban áll a népi imák és ráolvasások szerkezetével és tematikájával: valamely (transzcendens) útvonalon haladva egy gonosz (pl. a betegségszellem) és egy jóindulatú lény (pl. Szűz Mária az ő áldott szent fiával) találkozik, ahol ez utóbbi az előbbit ember által nem lakott helyre kergeti, hogy megmentse az áldozatot.14

1. A föld alatt tarka tyúkot nyergelnek

Összesen 9 mondóka cselekménye zajlik a föld alatt, 13-é pad alatt, egyé a híd alatt15, további néhányé a szőlőhegyen16, vagy az ég alatt17 Vagyis a szokásos földi dimenziókon jórészt kívül eső, földön kívüli szférában. Talán nem túlzás, ha a továbbiakban erről a színhelyről mint másvilágról beszélünk.

Vegyük számba, mi minden történhet e helyeken a különböző típusok, változatok szerint.

Egyik arról tájékoztat, hogy egy beteg ember - finánc - (lelke?) bujdosik itt.18 31 más mondókában e finánc a temetőben nyugszik.19

Egy másik arról szól, hogy a föld alatt tarka gyíkok nyargalnak. Mivel a gyík a földben és föld felszínén is otthonosan mozog, a szibériai sámánizmusban e két szféra közt mediátori szerepet tölt be. A hiedelmek szerint a mi gyíkunk is kapcsolatban állhat a negatív erőkkel: a tarka étőgyíkot Moldvában rontásra használták fel,20 míg a (zöld) gyíkkal torokgyíkot gyógyítottak.

Egy harmadik változat tarka nyirkos nyakadékot említ.21 Ennek, ha nem szövegromlásról van szó, a föld alatti világra utaló hangulati értéke mindenképp van.

Általában állatháton utaznak. Erre utal a sarkantyú22, ill. az értelmetlenné lett változatokban a pallantyú, pattantyú, herkentyű, harkantyú, kallantyú, karkantyú, kukkantyú, papantyú, kalkantyú, koppantyú23 szó, valamint a nyergelnek24 állítás. Batonyai példaszövegünk és magyarpécskai változatok szerint tarka tyúkot nyergelnek.25 Egy esetben kakasnyomra van utalás.26 Két szöveg szerint a tik (tyúk) vállára, mint (szán, szekér) rakoncára száll a rigó.27 A tyúk és a kakas a a 19. század végi román néphit szerint lélekvezető: a lélek előtt megy és kapirgálván, kipiszkálván, keresgélvén hívja azt maga után, mint a csirkéket és ebben a képében a lelket a mennyország kapujáig kíséri.28 Hasonló indítéka lehetett a moldvai magyarok máig gyakorolt szokásának: a koporsó felett „istennébe" (Isten nevében) többek közt tyúkot nyújtanak át. (Mai hit szerint ezzel a lélek túlvilági élelemszükségletét biztosítják.) Az újév napi szárnyashús-evés Erdély-szerte általánosan ismert tilalma is összefügghet е képzettel: meglehet, azért nem eszünk - a néphit szerint az egész esztendőre kiható - új év napján tyúkhúst, mert még ezen a világon akarunk maradni. De erre az indoklásra nincs adatunk. A tyúk tarka színéből - mivel a fehér a jó, a fekete tyúk a gonosz attribútuma29 - arra gondolhatunk, hogy mint közlekedőeszközön, jó és rossz lények egyaránt utazhatnak rajta. Másrészt, a szín az alvilági, majd égi környezet kettősségét, vagy az utas ambivalens mivoltát is kifejezheti.

A tyúkon kívül sárga csikó is lehet nyereg alatt.30 A magyar párosító énekek szerint a fiatalokat összeéneklők utaznak sárga csikón. Ugyanakkor a magyar hősi epikából tudjuk, „minden esetben, amikor ez csak tisztázható, a rokonszenves hős ült a szürke, és az ellenfél a pej lovon".31 Az elődeink gondolkodásmódjára elképzelhetőleg hatást gyakoroló vallási képzetekben és szövegekben sincs másképp: „A ló a sámánizmusban szintén lélekvezető. A »hószín« hátasló [...] a sámándob rituális neve. [... ] A Jelenések könyvében szereplő fehér ló az evangélium hirdetője; általa hódítja meg a Megváltó a világot. »Egyszerre fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve.« [... ] Az Apokalipszis lovai a barbár népek (fehér ló), az éhség (fekete ló) és a halál (sárga, fakó ló) szimbolikus figuráit hordozzák. (Jel 6,2-8.). Szt. Györgyöt fehér lovon jelenítették meg."32

A fent jelölt környezetben csak (jó és rossz) szellemlényeknek és persze, mediátoroknak, meg a halottak lelkeinek van helyük. A mi utasunk kilétét - az állat színén kívül - csak ritkán jelzi közvetlen utalás: egy rigó, de az feltehetően potyautas, 33 egyetlen adat szerint Tyúkon járó szalmaszál34 , egy másik szerint búvárok, firmák, fodormák, zó'd süvegű boszorkán(ok)35 Néhány első személyes változatban maga Isten kovácsa baktat ilyen körülmények közt.36 Rendkívül nehéz eligazodni a szövegek közt a sok kopás, torzulás, felcserélődés következtében. Szil, szál szalmaszál további 38 mondókában szerepel, és kettőből azt tudjuk meg róla, hogy az erdei állatok házat akarnak csináltatni neki.37 A szalmaszálat vékonysága (befér a legkisebb résen is), szárazsága, valamint „élettörténete" (élő gabona élettelenné száradt része) miatt gyakran asszociálják a halállal. A téltemetéses farsangi szokásokban a halált szalmabábú jeleníti meg, amit aztán elpusztítanak. Szil, szál szalmaszálnak 15 esetben Pál a keretemeve.38 Szent Pált leszámítva, minden más Pál: Szabó (41 szöveg), Varga (4 szöveg), Balog (4 szöveg), Kicsi (3 szöveg) Bucki, puccki, icki-picki, Hallgató, Titkom, Kóba, Pató, Citrom, Puha, büdös, mocskos (l-l szöveg), Perge (Perga), hoppopál (2-2 szöveg), Tengerec(s)ki, (6), Penderecki (2) Pál negatív szereplő. Ezt beszédes neveik is sejtetik, melyek gyakorta a rájuk vonatkozó felszólításokat {pucc ki, penderítsd ki) is megfogalmazzák. Ezt a megítélést fejezi ki a „rontó Pál!" képes kifejezés is.

2. Bőr Budára (?) baktatnak

A másvilágon tarka tyúkon, illetve sárga csikón tehát a halott lelke, a halál, a boszorkány, vagy valami hasonló, ártó, szétszabó vagy minősítő: szabóhoz, vargához hasonlító lény (?), vagy esetleg Isten kovácsa39 hő bundában, bőrbundában?40 Budára41 baktat. A bunda - ha nem szövegromlásról van szó ( Buda) - tapadó felület a lelkek számára. Legalábbis hasonlót olvashatunk a Katona (kovács) és az ördög típusú népmesében (AATh. 330), amelynek hőse a bundáját nyújtja a szenvedő lelkeknek, hogy azok belékapaszkodva megmeneküljenek a kárhozattól.42

Nem elég világos a Budára utazás célja, de egy szöveg szerint az utazó onnan visszakongat.43 A kongatás, harangozás a környezet rituális megtisztításának a módja. Már csak az a kérdés, hogy eszköze, a harang vagy vasvessző kinek a kezében van. A vaspálca, meg a budai harang44, s talán még a bunda is inkább a szembejövő utas, Isten kovácsa attribútuma, a kongatás, harangozás inkább az ő tevékenysége. Nem tudjuk, van-e köze egy másik szereplőnkhöz, Hajdú sógorhoz, aki egy szöveg szerint szintén piros pej lovon megy Budára.45 Ez, további 100 mondóka szerint kenyeret, friss vizet, tejet, fokhagymát, egeret, kopasz vagy tollas verebet kíván46 , szekeret vagy lyukas perecet csinál, továbbá ángyái kiáltja, és vaspálcáját kongatja47 Tehát étel- és italáldozatot kíván, tisztátalan állatokkal jár, vaspálcáját felhasználva keres egy nőt. Vagy az is lehet, hogy a szellemlények azonos eszközökkel, de különböző célzattal, előjellel végeznek hasonló cselekedeteket? A vaspálca jelentőségével később részletesebben foglalkozunk.

  1. Előtalálnak egyfinyogót,
  2. Az tiltakozik, ez ellen az azonosítás ellen (esetenként e tiltakozásból tudjuk meg, minek nézték).

A változatok szerint a szembejövőt félnyakúnak,48féleszfmek,49 félkanmak50 féllábúnak,51 réznyakúnak,52 vénnyakúnak53 nagyfogúnak 54 rosszfattyúnak,55 sárgának,56 veresnyakú boszorkánynak,57 fődnakónak58 pillantanak59 finyogónak, 60 finye fúnak,61 fenyőkúínak62 vélik. Ez utóbbi - teljesen értelmetlen lévén - valószínűleg szövegromlás következménye. A testi meg a szellemi fogyatékosság is alvilági konnotációjú: sok nép mitológiájában, így pl. mindenekelőtt az obi-ugoroknál, a fél ember gonosz személy.63 De nálunk is: fél ember ereszkedik le a padlásról az ördögök hírnökeként a Krisztus meg a katona c. nagyszalontai mesében.64 Hintázó mondókáink tanúsága szerint a félszeg állatok és emberek gonosz lelkek megtestesítői65 Hasonló előítéletet summáz a racionálisabb közmondás is: Sánta kutya, sánta ló, sánta ember egy se jó.

A pinnyogó66 Somogy délnyugati részén pillantó, pislogó szemű, vagy pislogó lámpájú ember, illetve egy hiedelemlény, elátkozott mérnök, másutt indzsellér, aki halála után lámpájával futkos, földet akar mérni, büntetésből, amiért ezt életében csalárdul tette.67

Ugyanakkor finyogó, illetve finye fú - a háromszéki,68 csíki69 és bácskai70 vihnye 'kovácsműhely', 'cigánykovács műhely' tájszó, meg a fú szó fújással, fujtatással való összefüggése alapján -akár valamiféle kovács is lehetne. (Eredetileg, a 9-10. század táján, a nyugati szláv határvidék szláv kovácsműhelyeit nevezték vihnyének71). Ám ha Isten kovácsa tiltakozik ellene, hogy őt finye fúnak nézzék, akkor a finye fú valami lenézett vagy éppen elítélt kovács lehetett. A későbbiekben megpróbálunk választ adni rá, mi lehetett a baj körülötte.

5. A szembejövő tisztázza identitását

Nem az, akinek nézik, nem elítélendő, vagy legalábbis nem kétes egzisztenciájú személy, hanem Ő Isten kovácsai72 Elszórtan az Úr kovácsának73, a sógor kovácskájának74, mester kovácskájá-nak75, falu kovácsának76, Mátyás kovácsának77 vallja magát.

Isten kovácsa, csillag kovácsa, ország kovácsa, vagy egyszerűen a kovács, kovács nagybátyja, ólombarát az Égitest-szabadító mesetípusban (AaTh. 328A) a világberendezés megőrzéséért folyó küzdelemben a hős védelmezője és az ellenség elpusztítója. A gonosz szüle-bába {vasorrú bába, a sárkány anyja, az ördögök anyja, nagy száj, vén banya, boszorkány) elől bemenekíti rezidenciájába (kővárába vagy vasvárába) a keresztfiát, az égitest-szabadító hőst, majd termékeivel: forró ólommal, ónnal vagy arannyal, vagy szerszámaival: tüzes csípővassal, tüzes harapófogóval, tüzes golyóval, vasbuzogánnyal elpusztítja az üldözőt.78 Világkovácsa ténykedései, pl. az, hogy Szépmezőszárnya lovát patkolja „acél apjából" való aranypatkóval, gyémántszegekkel, hogy az eljuthasson az Üveghegy tetejére, megtörni a kicsi félsin-ges erejét, megszabadítani a kacsalábon forgó kastélyban fogva tartott királykisasszonyt,79 utalnak Fehér világbeli származására. A fehér a benefikus, a fekete a malefikus erők színe. Egy másik mesében a mennybe berántott katonának80 az ölébe hányt rozsdás csillagokat kell megtisztítania.81

A bátyai Isten kovácsa hiedelemlény az eget védi az ördögtől: „A villám akkó keletkezik, ha az ördög felmén a rnennybe. Ezt az Isten kovácsa nem engedi, ezért rácsap az üllőre, s tüzes villámokkal elzavarja."82 A bukovinai néphit viszont Illés prófétának tulajdonítja a villámlást. Úgy tartja, hogy „Illés próféta menyen két fehér lóval, s töri a jeget". „A lónak a patája veri fel a követ és azok szikráznak, és azért villámlik. S mikor leesik a ménkű, akkor azt mondja Illés prófétának az Úristen:

- Illés, lőjj.

Akkor Illés odavág, mert ott a gonosz. Akkor a gonoszra vág. Azért nem szabad a fa alá bújni, mert a gonosz a fa alatt őrizkedik, s ha odamegy valaki, akkor a villám odacsap, a ménkő odavág, odalő Illés. S akkor azt mondják, hogy aki azáltal hal meg, annak a lelke mindjárt a mennyországba megy, mert nem azt akarta Illés ütni, hanem a sátánt akarta megütni."83 Ezek szerint a későbbiekben meg kell néznünk, az ördög elleni küzdésen túl milyen össszefüggés fedezhető még fel Illés próféta és a kovács között.

A kovácsnak az emberi létezést veszélyeztető gonosz erővel: ördöggel és halállal való sikeres harcát84 dolgozza fel A katona és az ördög (Aath. 330.) c. mesetípus több motívuma is.85 A Berze Nagy által tipologizált 33 változatban legtöbbször katona, kétszer varga és csak egyszer kovács86 a főszereplő, de négy további esetben87 a hős kovácsokat hív segítségül88 a zsákba bújtatott ördögök megveréséhez, hisz ehhez az üllő és kalapács 89nem kevésbé alkalmas, mint a furkó.90 Ezekből és néhány további, itt nem szereplő, kovácsról szóló meséből, mondából megtudjuk, hogy a gonosz fölötti győzelmét olykor tárgyai - pl. széke91 vagy gyümölcsfája92 varázserejének köszönheti, máskor műhelye kellékeinek: a benne levő fülkének93, a már említett széknek94, satupadnak és sínhúzónak, szegecsnek, szegnek95 Mese és hiedelemmonda is tud arról, hogy megpatkolja az ördögöt96 vagy a lóvá változott boszorkányt, minek következtében másnap egy megpatkolt kezűlábú falubeli öregasszony haldoklik.97 Ravaszságával arra készteti a halált, hogy kifúrt kulcslyukba98, csobolyóbd99, pintes üvegbe100 bújjon, majd cselekvésképtelenné teszi azzal, hogy bedugja a lyukat. Idézzük csak fel még egyszer az elemzésre kijelölt mondókánk kezdősorait! Egyedem, begyedem, csobolyó, Kecskeméti mogyoró, Szil szál, szalmaszál. Vagyis, amennyiben a a szil-szál szalmaszál nem más, mint a halál, érthetővé válik a csobolyó101 rendeltetése: ebbe zárja Isten kovácsa a halált. De hasonló funkciót tölthet be a böndő102 (bőrtömlő?), mint a csobolyót megelőző tárgyféleség.

Mondókánk Isten kovácsa Szent Pál103 (ritkábban Isten104, szentek,105 Árpád,106 király,107 herceg,108 kivételes esetekben bíró,109 szomszéd,110 Bandi111 Jóska112 Durák113) lovát patkolja, azt fényes (arany, esetenként sárga, német vagy finom) szeggel szegezi, vas- vagy rézpálcá]ával, (kivételesen nádpálcájával) pengeti, kongatja, vereti, verdesi, döngeti. További szövegaltípusok utalnak a kovácsmesterséggel kapcsolatos dolgokra, meg a mesterekre, pl. golyó, kalapács,114 s legtöbbjük - nyilván a vas erőssége és a mesterség tűzzel való kapcsolata révén - gonoszűző funkciójú. Pl. vaskampó -->Elszaladt a világba Szil, szál Tengerecki Pál115; Városi vaskó —> Balog süti, Balog Pál, Üsd ki, Dobd ki, Pöndöröcki Pöcki Pál116; Tökbe tettük, vasba tettük, Tök nem tartá, vas megtartá->Szíp, szap, Szabó Pál, Szidd ki innét ezt a röttenetes büdös Pált117; Ling, láng, lakatos —> Te vagy bent és te meg fuss118; ül. Balog sütő, vaskemence —> Hátul dörmög egy vén medve, Aló, mars ki!119; Üsd a vasat, jó kovácsom —> Tiktak, tiktak, három, Van egy jó barátom, Egyszeriben megtalálom, Nádszál, szalmaszál, Megvagy meg kis Pál!120

Isten kovácsa részben gonosz ellenességével áll a szentek szolgálatában, részben úgy, hogy a lovukat patkolja. Szent Pál121, szemben Szent Péterrel, ritka szereplője a folklórszövegeknek. Egy bukovinai hiedelem szerint harcos szentként, karddal áll a mennyország kapujában az illetéktelenül betolakodni vágyók útjába.122 A hintázó mondókák szerint mindkét főapostol, Szent Péter és Szent Pál szürke lovon nyargal,123 s így az is indokolt, ha a mese szerint a mennyországba bejutó kovács „ most Szent Péternek s az apostoloknak lovát, a szamarat patkolja."124

Isten kovácsának talán a legfontosabb jelképes eszköze a vasvagy rézpálcája. Ez a motívum a teljes mondóka anyagunkban többféle kontextusban és funkcióban fordul elő: 1. Isten kovácsa pengeti, kongatja, egy gonosz lény eltávolítása céljából. Pl. Kon, kon fodormán, Bécsi piros boszorkány. Tedd ki szívem! Melyiket? Talán a legszebbiket, Ez lesz az.125 King, kong, Szabó Pál. Reszibeli boszorkány. 126 Vagy: King, kong, kóba Pál, Három fogú boszorkány127 Kong, kong, Péter Pál, Dobd ki azt a mocskos Pált128 Vagy: Pön, pön, pönege, Száraz malom kötele. Tim, tám, palotám, Zöld csizmájú boszorkány, Kis ablakon kukucskál, Hajtsd ki, balog, suta Pál129 2. A medve által sok-sok hal fogására készített kőfalat kongatnak vele, miközben a bárányt a nyúl kihaj-tására biztatják.130 Az állatok jelképesnek látszanak: a medve erőszakos lénynek, a hal áldozatnak, a bárány ártatlannak és áldozatvállalásra késznek, a nyúl talán vétkesnek (paráznának?).131 3. Vaskemencét (kohót?) kongatnak vele, melynek hátuljában sül a kecske. A kecske a hintáztató mondókák szerint a gonosz megjelenési formája,132 a néphit szerint pedig kísértet.133 A kikergetés motívuma itt is megvan.134 4. Harangoznak vele, ugyancsak tisztító célzattal: King, kong, kudori harang, Szedje kend ki, vegye kend ki Ezek közül ezt.135 5. Hajdú sógor ángyát kiáltja és vaspálcáját kongatja.: a cél a tolvaj eltávolítása. Pl: Kong, kong, kongatom, Kácc ki, tolvaj, te vagy te.136 A felsorolt esetek mindegyikében azonosítható a gonoszűző funkció, amit megerősít a mondókák egyik kulcsmotívuma, egy ilyenszerű felszólítás: fuss ki, eredj ki, menj ki innen, hajtsd ki, üsd ki, hüccs ki, mozdítsd ki, vesd ki, akaszd ki, lökd ki, tépd ki, dobd ki, szidd ki innen stb. Ha helyes az értelmezésünk, a gonoszt kergeti el, annak az emberekre ártalmas formáit: boszorkányt, kísértetet, halált.

A vasvesszőnek más funkciója is van. Kiss Lajos már 1928-ban felfigyelt arra, hogy egy közismert nóta szövege szerint vasvesszővel verik meg, bírják szóra és jobb belátásra a temetőt.137 Körkérdésére Kiss Géza a motívum több bibliai előfordulását idézi: „a Messiás vasvesszővel veri meg a pogányokat." (Zsolt 2,9) . „És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek." (Jel 2,27) „Vasvesszővel bírja ellenségét" (Református énekeskönyv, 7. dicséret 2. vers - Pálóczi Horváth Ádám138 éneke). „Az ellenség, akit Jézus legyőzött, a halál."139 A temető megverésére, anyjuk felkeltésére kap három vesszőt a három árva is.140

A mi mondókaszövegeinkben ez nincs kimondva, viszont szó van a temetőben fekvő fináncról és annak majdani feltámadásáról: Egyedem, begyedem, tenger tánc, Beteg-e még a finánc, Beteg biz az nem eszik, A temetőben fekszik. Majd felköl az nemsokára, A nagy Úrnak hatalmára.141

A halottak kovács általi feltámasztásának egy módjáról a fakob kovács c. meséből szerezhetünk tudomást. Ez, miután az a pokolban a zsákjába kergetett ördögöket elpüfölte, azokat „addig nem eresztette [ki], míg nem engedték, hogy a subáját belemártsa abba a kotlába, ahol a lelkeket főzték, hogy minden subaszőrre száz lélek rakódjon. Mikor ezt megengedték, akkor eleresztette őket.

- Hova, hova, Jakob kovács azzal a sok lélekkel? - kérdi az ördög. - Hát csak hazafelé ballagnék, ha megengedi ördög uram, ezeket a lelkeket meg, mivel én magam szereztem, szabadon bocsájtom." Több ízben is sikeresen megmérkőzik az ördöggel, kalapáccsal a fejére is üt, míg az elismeri, hogy ő nyert. „Te nyerted meg a fogadást, tiéd a lélek." [...] Odahaza a lelkeket lerázta a subájáról, s akiknek a lelkét hazahozta, azok felébredtek. Nagy mulatságot csaptak, talán még most is mulatnak, ha újra meg nem haltak volna." 142

Figyelemre méltó összefüggés mutatkozik az Isten kovácsa hatalmával rendelkező Jakob kovács és Illés próféta között e tekintetben is: ez utóbbiról ugyanis így ír Sirák fia:

„Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,

aki felhoztál megholtat az alvilágból,

a halál sorsából az Úristen igéje által" (Sir 48,4-5).

A Királyok könyvében viszont az Illés lelkét (kétszeres osztályrészben) továbbvivő Elizeus (2Kir 2,9) bottal és teste melegével támaszt fel egy gyermeket: „Erre ő azt mondta Giezinek: >Övezd fel derekadat, s vedd a kezedbe botomat, s menj el. Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha köszönt téged valaki, ne válaszolj neki, s tedd botomat a gyermek arcára.« [...] Giezi azonban előrement s rátette a botot a gyermek arcára, de az nem szólalt meg, s nem eszmélt fel. [...] Amikor Elizeus bement a házba, a gyermek csakugyan holtan feküdt ágyán. Erre bement, rázárta az ajtót magára a gyermekre, s imádkozott az Úrhoz. Aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt a gyermekre, s rátette száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére, ráborult. Ekkor meleg lett a gyermek teste. Erre ő lejött, sétált egyet föl s alá a házban, aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt: erre a gyermek hetet ásított s kinyitotta a szemét." (2Kir 4,29, 31, 32-35).143 Rajta kívül csak Jézus támaszt fel halottakat, az Atya akaratából, először Lázárt (Jn 5,21), majd maga hal meg és támad fel, hogy megváltásával az örök életet Ígérje az őbenne hívőknek.

Tehát Isten kovácsa a gonosz ellen küzdő, a beteget meggyógyító, a halált késleltető, sőt, Illés prófétához (és Krisztushoz) hasonlóan még halottakat is feltámasztó, lelkeket megmentő, kiválasztott, csodálatos képességekkel rendelkező személy, szakrális hős. Mégis finyogónak nézik, és a mesék katonáját vagy kovácsát sem akarja Szent Péter a mennyországba beengedni. Oda bejutnia nemegyszer csak csellel144 sikerül, noha Isten nyilvánvalóan kedveli és közbenjár érte.145 Ugyanis csak másokkal törődik: az ördöggel és halállal szembefordul, könyörületes,146 de a saját lelki üdve helyett inkább harci eszközöket: csodálatos zsákot és furkót, mindig nyerő kártyát választ147, meg aztán kissé hetyke is. A karácsonyi ének bő kovácsa/királya pedig elutasítja a szálláskereső szent családot.148

Figyelemre méltó az a kettősség, miszerint egyes változatok egy bölcs vagy bő (gazdag) kovácsnak, mások meg egy gazdag királynak tulajdonítják ezt a kőszívűséget. Ennek általános és - a magyarságra nézve - specifikus történeti-művelődéstörténeti okai is vannak.

Művelődéstörténeti és történeti háttér

Tekintélyét a kovács eredendően a tűz és a vas misztikumának köszönheti.149 Sok nép mitológiája szerint mindkettő égi eredetű anyag, a kovács eredetileg isten, vagy emberekkel összeházasodó félisten, s egyben kultúrhérosz, s egyszersmind tisztelt és félelmetes varázsló. Ambivalens - mesterségét potenciálisan a jó és rossz szolgálatába is fordítható - személyiségét a biblia is láttatja. Az első kovács, Tubalkain, Kain leszármazottja. Az Új Jeruzsálem felmagasztalásakor így szól az Úr: „Én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi. Egy fegyver sem arat sikert, melyet ellened kovácsoltak." (íz 54,16) Vétkesnek találtatik abban is, hogy „Bálványt csinál és bálványképei önt magának". (Iz 44,10)150 A keleti nomád népek hiedelmei szerint a kovács a sámánnál is erősebb, hiszen ő készíti a sámánruha kellékeit, valamint az istenek, hősök, harcosok fegyverzetét. Ennek megfelelően vallási funkciók hordozója. A burját sámánének így jellemzi a kovácsok varázserejének forrását: „A Ti kovácsműhelyetekben van a Ti erős varázsotok, a Ti fujtatótokban a Ti csodálatos varázslatotok."151 A kovácsolás révén a mongolok ősei - eredetmondájuk szerint - új hazára leltek. 152 A török-mongol népek eredetmondája gyakorta összekapcsolódik a kovácsmesterséggel, annál is inkább, hogy a nomád társadalmi rendszerekben egész nemzetség vagy törzs is űzheti - örökletes mesterségeként - a kovácsmesterséget. Fejedelmeik gyakorta az égi kovácsoktól eredeztetik, és kovácsnak nevezik magukat, így pl. Dzsingisz kán is. 153 „Az isteni kovácsról vagy Dzsingisz kovácsról szóló mondák Mongóliában, Transzbajkália déli határától kezdve egészen az Ordos-hegységig el voltak terjedve. Az van bennük, hogy a világuraló kovács volt egyszer, és ő is részt vett a céhbelijeinek az égi kovács tiszteletére végzett szertartásaiban, amelyek abból álltak, hogy megizzított és vízzel leöntött üllőn kalapáltak.154 „»Ezért volt a Temudzin155 családban szokásos még a XIV. században is, hogy azon az éjjelen, amelyen a birka-év kezdődik, ez esemény emlékére az uralkodóház jelenlétében fujtatókat, szenet, olvasztókemencéket készítettek, vasat olvasztottak, ezt üllőre téve rudakká kovácsolták. « Abulgházi (ed. DESMAISONS II. 33) úgy beszéli el a dolgot, hogy a felszabadulás ünnepén először maga a kán kovácsol, utána pedig az összes bégek." A nomád társadalomszervezetben élő mongol népek kovácsukat, kovácskirályukat, hőseiket, valamint a kovács égi patrónusát a darchan szóval jelölték.156

A honfoglaló magyarság életében ismeretes volt mind a darchannak megfelelő török tarban szóból eredő, a kovácssághoz is kapcsolódó tárkány, tarján méltóságnév157, mind pedig a mongol darchannak vagy kánnak és bégnek megfelelő magyar tisztség. Tarjánnak a hét magyar törzs negyedik - központi helyet elfoglaló, s ezért talán legtekintélyesebb - törzsét nevezték. Felmerült az a vélekedés, miszerint a Tarján törzs középen való elhelyezkedése, meg neve, melynek 'hadvezér', 'alkirály' jelentése van158, vezértörzsi státusra utalna.159

Hogy mindezt megértsük, kissé részletesebben meg kell világítanunk a honfoglalás tájéki magyarság történetének idevonatkozó kérdéseit. Eredetileg minden törzs élén egy törzsfő állt. Az arab és bizánci források szerint160 e törzsfők közül a 9. században két fejedelem emelkedett ki: az idézett forrásokban mindig elsőként szereplő kndh, a kende, kündü vagy künde, legnagyobb, névleges királyuk, valamint a háborúban és békében is parancsoló, ténylegesen uralkodó dzslh, vagyis gyula. E tartós tisztségek, melyek személynevesített formában krónikáinkban és a vezérnévsorokban is előfordulnak, Györffy György feltevése szerint megfelelnek a kettős fejedelemség vagy szakrális királyság vezető funkcióinak161, s ezen belül a mongol darchan és bég, illetve a kazár kagán és bég címeknek.162 Ezt a magyarság a nyugati türk eredetű kazár fennhatóság163 befolyására alakította ki. A magyar nomádállamot Györffy az orchoni türk államszervezet utolsó hajtásnak tekintette.164 Lényege az volt, hogy a politikai struktúra élén, a hatalmat ténylegesen gyakoroló és a hadvezéri feladatokat ellátó fejedelem (a gyula) fölött egy végrehajtói funkciók nélküli, az égiekkel kapcsolatot tartó szent (szakrális), kötöttségek közepette uralkodó főfejedelem állt. Szentsége születésével kapcsolatban is megnyilvánult: akárcsak a türk kagánt, égi eredetűnek165 tartották. Erre utalnak a 13. századból fennmaradt, a kék-kend népre utaló adatok.166A kék színnév ugyanis a nemesebb származást jelöli: a „kékkendek az égiekkel egyenrangú kende vagy kündü, a főfejedelem népei voltak".167 (A fejedelem népeit az ekkori, keletről hozott szokásnak megfelelően, személyes, szabad jogállású jobbágyai - tulajdonképpen katonai kísérete tagjai -, valamint kézműves és földműves szolgálattevői alkották, akiket nem leszármazási, ill. rokonsági, hanem minőségi kritériumok szerint választott ki.)168 A kündü meghatározott, korlátozott ideig uralkodhatott. Ugyanakkor a kazároktól eltérően még a gyula mellett katonai és kormányzási teendőket is gyakorolt.169 Györffy szerint a magyar kettős fejedelemség kündüje Levedi volt, majd a honfoglalásban résztvevő fia, „Kurszán, aki mellett Árpád a törzsszövetség ügyeit kezében tartó gyula méltóságot viselte."170 Miután azonban Kurszánt 904-ben a bajorok egy lakomán orvul megölték,171 Árpád magához ragadta a főhatalmat.172 Árpád unokája, Tormás, noha az Árpád-ház uralmának igazolása céljából elferdítve adja elő a bizánci császárnak népe történetét, nem hallgathatja el, hogy „Kazária fejedelme, a kagán nemes nőt adott feleségül a türkök első »vajdájának«, akit Leve-dinek neveztek" ..., majd később nemességéért, értelmességéért és vitézségéért, s mivel a türkök közt az első, felajánlotta neki a nemzete fölötti fejedelemséget, arra szólítván fel, hogy engedelmeskedjen a kagán szavának és parancsának.173 A pártos történetírás következményeként nem Levedi, hanem Álmos személyéhez kapcsolódnak a szakrális fejedeimre utaló magyar hagyományok: mitikus születése (Turul monda), valamint erdélyi megölése.174

A honfoglaló vezérek téli szállásaikat régi, de iparosokkal újonnan is felduzzasztott városok mellé helyezték, az ott talált mesterek szolgálatát is igénybe véve.175 A helynevek tanúsága szerint Kurszán kündű Óbuda várát választotta székhelyéül.176 A 10-11. századi szolgálónépek egy negyedét a fegyverek előállításában jeleskedő vasművesek: a kohászok, vasverők és csatárok (fegyverkészítők) tették ki.177 Nem csoda ez, hiszen a honfoglaló magyarok évi vasszükséglete 160 ezer főre számítva 1600 tonna volt.178 A kovácsmesterség régi magyar műszavai még uráli kori jelzős kifejezések- üllő, fuvó, harapófogó, vasverő-, tehát tabunevek, ami a mesterség eredeti szakralitására, titkos voltára utal. Erre a tényre, valamint a történelmünket ért türk befolyásra alapozva Györffy úgy gondolja, hogy „a türk eredetű szakrális uralkodóhoz, a türk eredetmonda és kovácsmítosz letéteményeséhez szervesen kapcsolódik a honfoglaló magyarok még ugyancsak szakrális kovácsmestersége".179 Ezt, nézete szerint, a helynevek is megerősítik. A 10. század után már nem nevezték vasverőnek a kovácsot, ennélfogva az e szóval képzett helynevek sem lehetnek későbbiek. A Zala megyei Vörü (eredetileg Verő) falu a verői Bulcsu apja, Kál harka (egy harmadik honfoglalás kori méltóság) szolgálónépei voltak180, a település ugyanis az ő téli szálláshelye, Diós-Kál mellett feküdt. Egy 13. századi oklevélben az egyik őrségi falu nevében - Vosvereuzek alio nomine Kendzek - a vasverő és a kend szó alternatívan, „azonos szerepben fordul elő". Györffy feltételezte, hogy „a szóban forgó kend falu kovácsmesterségéről volt híres".181 Ez a falu a kende népét alkotta, annak a szolgálatában állt. „A vasverő Kend népet talán párhuzamba állíthatjuk a türk kagán kovácsnépével"- írja.182 „Kurszán kündü, a nagyfejedelem pedig szakrális kovácskirályhoz hasonló szerepet is betöltött.183

A szakrális kovács mítoszát a Tárkány helynevek, illetve a megfelelő települések kovácsmesterségre utaló emlékei - régészeti leletek, valamint a közelükben elhelyezkedő Rudnok, Rednek, Rendek (szláv)184 Tőmörd (török), Vasas (magyar) nevű helyek vassalaklelőhelyei is táplálták.185 Györffy szerint „A tárkány név használatát biztosan datálja a szakrális kovácsolás, a tárkányság pogány vonatkozása; István király, sőt talán már Géza a kereszténység bevezetése után mellőzte a pogány rítussal kapcsolatos mesterséget s nevet, és a délszláv kovács névvel nevezte meg az új szervezet keresztény vasverőit, akik mesterségüket bizonyára a szlávoktól tanult új fogásokkal fejlesztették."186 Több Tárkány helynév az Árpád-házi hercegek szállásterületén vagy pedig más vezérek nyári vagy téli szállásai körül található, amiből arra lehet következtetni, hogy lakói, a „tárkányok" a törzsfőknek dolgoztak.187 A „magyar vagy szláv vasbányászai a magyar vagy türk vasverőknek, tárkányoknak szolgáltatták a vasat, azaz itt a szakrális kovácsok úgy jelennének meg, mint valódi vasművesek".188 E települések tehát a barbár szolgálónépi berendezés emlékei.189 A Tarjánpuszta-szerű helynevek tehát a tarchan kovácskirályt idézik.190 A kovácsok megkülönböztetett helyzetére utalhat egy, a Szabolcs megyei Gáván feltárt 11. századi sír, amelyben egy szerszámaival eltemetett sánta kovács nyugodott.191 Érdekes egybeesés, hogy a mondó-kánkbéli Isten kovácsa a félnyakúság, sántaság ellen tiltakozik. Lehet, hogy ez a sír egy vihnyéé vagyis finyefúé? A szolgálónépek közt ugyanis szláv kovácsok, vihnyáí is működtek, amint azt a Wygna potoko, 13. századból fennmaradt, régészetileg is szláv vasas hagyományokkal igazolt helynév is bizonyítja.192 Meglehet, hogy a tárkányokkal szemben - akiket talán fehér kovácsoknak minősítettek, hasonlóan a fentebb idézett mesék Fehér világbeli kovácsához - a vihnyék a fekete kovács szerepkörét töltötték be?193

A kende félreállításával, az Árpád-ház uralomra jutásával, majd a feudális magyar állam megszervezésével és a kereszténység felvételével már nem voltak fenntarthatók a korábbi pogány hagyományok. A szolgálónépek állami szolgálatra rendelésével, a korábbi népeiknek a gyepükre való széttelepítésével194, a történelem átírásával és a hagyományok ellenőrzésével (pl. az igricek egy helyre való összetelepítésével) sikerült megtörni a törzsfők uralmát. A keresztény vasverőket kovácsoknak nevezték el. A tárkányok népszerűtlenné váltak, „az Árpád-korban feltűnő az idegenkedés ettől a személynévtől".195 A bihari Tárkány-Kovácsi, valamint a tolnai, korábban Tárkány nevű Tevelkovácsi példája szerint néhány, hercegi udvarhely melletti Tárkány falut Kovácsinak neveztek át.196

Györffy hipotézisei lázba hozták a történészeket és ipartörténész-régészeket. Előbbiek, tekintve a források szűkszavúságára, általában szkeptikusak ez ügyben.197 A szolgálónépek jeles kutatója, Heckenast Gusztáv viszont lelkes híve. Szerinte a Magyarország területén a 7-9. századtól kimutatható falusi csoportipar jellegű vaskohászat a 13. században szűnt meg végleg.198 Gömöri János régész 1971-től tervszerű ellenőrző ásatásokat folytatott a vastermeléssel a falunév alapján is kapcsolatba hozható Vas megyei települések vassalak-lelőhelyein. Kendeszéken még nem sikerült 14. század előtti emlékeket feltárnia, de nem zárja ki ezek lappangását. Kideríti, hogy a honfoglaló magyarság nem hozta magával az előhazájában használatos kohótípusokat. A 10. században Tarjánpuszta és Tömörd nevű településeken korábbi későavar199, míg Wygna potoka partján szláv etnikumhoz kötődő kohókat működtettek.200 Szerinte a Tisza vidéki és erdélyi részek Tárkány helynevei a bolgár kán helyi képviselőinek a szálláshelyeit is jelölhették, noha Békés megyéből ismeretesek ilyen helyről származó vassalakok. „így felvetődik a lehetősége annak, hogy a kovácsmesterséggel kapcsolatba hozott tárkányok szervezetét a 9. századig vetítsük vissza."201 Mivel ehhez további kutatások szükségesek, anélkül, hogy el tudná dönteni a kérdést, figyelmeztet a folklór kovácshagyományokat megvilágító szerepére, a mesék Világkovácsa motívumát idézve.202

Visszatérés a folklórhoz: zárszavak

Magam a fent eddig kifejtettekhez még annyit tehetek hozzá, hogy a négyütemű, de változó aprózású, egyenetlen szótagszámú, alliterációkat alkalmazó Egyedem-begyedem mondóka verselése a középkorra jellemző203, hogy némelyik változat szerint kovácsunk Árpád204, király205, ill. herceg206 lovát patkolja, hogy éppen Budára, Kurszán székhelyére baktat, ahonnan visszakongat (talán itt zajlott le valami kovácsrítus)207, és hogy a boszorkányos nénike István király országából való.208 Azt, hogy a magyarságnál mindenképpen volt egy olyan hagyomány, miszerint egyes, a közösség által tisztelt, netalán magas méltóságot betöltő, magukat kovácsnak nevező személyeknek a sámánhoz209 hasonló gonoszűző, s ezáltal gyógyító, kivételes esetekben halottakat feltámasztó varázserőt tulajdonítottak. Lehetséges, hogy a legkiemelkedőbb kiválasztott személy, Isten kovácsa, vagyis a kende, a varázslatra specializálódó népe, a kékkendek és tárkányok körében kovácsszerszámaival felhevített vaskohó falát kalapálva, vasrudakat kovácsolva aktivizálta varázserejét, majd a vaskemence hátuljában sülő kecskét közös áldozati lakomán fogyasztották el. És előtte vagy utána kender-210 vagy tengertáncot211 lejtettek. Azt, hogy az egymást segítő kovács és a katona hitük szerint Isten kegyeltje volt.

Meglehet, hogy a korábban Árpád lovát patkoló szakrális kovácsot azért tekintik finyefúnak, mivel lejárt az ideje és elillant a tekintélye: tevékenységének a vallásos aspektusai üldözés tárgyává váltak, ő azonban még erősködik keresztény erkölcstől sem idegen hivatását illetően. És nem is alaptalanul, hiszen célja, Illyés prófétához és Krisztushoz hasonlóan, az embereket a gonosztól és a haláltól megmenteni. És már nem a földön, hanem a mennyben patkolja, nem a király, hanem a szentek, elsősorban Szent Pál, a harcos szent lovát.

Mindebből napjainkra a gyermekek körébe alászállt kiszámoló mondóka, néhány mese, a szellemi élet perifériájára szorult hiedelem és a kovács gyógyító szerepkörének hagyománya maradt meg: „...még száz év előtt is virágjában volt a kovács nemesebb mestersége: a seborvosság és általában a gyógyítás, a katonaságnak hivatalos gyógykovácsai, felcserei (Feldscheer) voltak az európai hadseregekben. Kisebb helységekben széltében a kovácshoz fordult a beteg."212 A kovács a Felvidéken hályogot operált,213 Jászdózsán fogat húzott, Bukovinában tehénkörmöt vágott, disznót agyarozott.214 Ám e gyógyító szerepköre emlékét is inkább csak a nyelvünk őrzi már, a gyógykovács és csontkovács kifejezésben. Ha az emlékek az eredeti jelenség súlyához képest el is jelentéktelenedtek, nem némultak el teljesen: rejtett utalásaik özönével megerősítették e tanulmány íróját abban a hitében, hogy ezek az utalások nyilvánvalóvá tehetők, ha sokféle, látszólag egymástól elkülönülő, olykor jelentéktelennek tűnő forrásban keressük meg, és kitartóan, a legapróbb részletekbe menően elemezzük, vonatkoztatjuk egymásra őket. Ha elégséges bátorság, kitartás és alázat van bennünk, rég elporladt elődeink írásba soha nem foglalt világnézetéről is szerezhetünk nem remélt információkat.

Irodalom

ALFÖLDY András

1932 A tarchan méltóságnév eredete. (Tanulmányok a királyság intézményének az észak-ázsiai lovasnépeknél való kialakulásához. I.) Magyar Nyelv XXVIII. 205-220.

BARTUCZ Lajos, dr. KOLLAROV M. István, dr. SOMOGYI Gyula (szerk.):

1892 A kovács. (Magyarpécskai mese). In: Arad vármegye és Arad szabad királyi város néprajzi leírása. Arad, 317-319.

BERTA Árpád

1997 Eltérő nézetek a magyar törzsnevek eredetéről. In: KOVÁCS László - VESZPRÉMY László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. 211-219.

BERZE NAGY János

1940 Baranyai néphagyományok. II. Pécs. 1957 Magyar népmesetípusok.. I. Pécs.

BNJ - Lásd BERZE NAGY János 1957.

CS. BOGÁTS Dénes

1943 Háromszéki Oklevél Szójegyzék. Kolozsvár.

BOSNYÁK Sándor

1977 A bukovinai magyarok hitvilága. I. Folklór Archívum 6. 1980 A moldvai magyarok hitvilága. Folklór Archívum 12. 1982 A gyimesvölgyi magyarok hitvilága. Folklór Archívum 14. Budapest.

CZUCZA János

1891 Kérdések és feleletek. 2. Angete-pankete. Magyar Nyelvőr 28. évf. 179-180.

DÁVID Katalin

2002 A teremtett világ misztériuma. Bibliai jelképek, kézikönyve. Budapest.

DEMÉNY István Pál

1997 Emese álma. In: DEMÉNY István Pál: A magyar szóbeli hősi epika. Csíkszereda, 43-72.

1999 Táltosok, kerekek, lángok. Csíkszereda.

DÖMÖTÖR Sándor

1928 Ki tud róla? Kalapom szemere vágom. ... Ethnographia XXXIX. évf. 224-225.

DUTKON László

1973 Kijátszik ilyet? Szarvas.

ELIADE, Mircea

1996 Fáurari si alchimisti. Bucuresti.

2002 A sámánizmus. Budapest.

EVSEEV, Iván

1998 Dicponar de magie, demoonologie si mitologie románeascá.Timisoara.

FARAGÓ József- FÁBIÁN Imre

1982 Bihari gyermekmondókák. Bukarest.

FEHÉR M. Jenő

1967 Középkori magyar inkvizíció. Buenos Aires, Argentína.

FEHÉR Zoltán

1975 Bátya néphite. Folklór Archívum 3, Budapest.

FEHÉRTÓI Katalin

1997 Eltérő nézetek legrégibb személyneveink eredetéről. In: KOVÁCS László - VESZPRÉMY László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. Budapest, 235-247.

GÁGYOR József

1982 Megy a gyűrű vándorútra. I—II. Bratislava.

GÁLDI László

1961 Ismerjük meg a versformákat. Budapest.

GAZDA Klára

1980 Gyermekvilág Esztelneken. Bukarest.

2000 Magyar hintázási hagyományok összehasonlító perspektívából. Erdélyi Múzeum LXII. 193-236.

GÖMÖRI János

1985 „Lovasnépek" vaskohászata Pannóniában. In: SZOMBATHY Viktor (szerk.): Az őshazától a Kárpátokig. Budapest, 314-359.

1994 A 9-10. századi vaskohászat. In: KOVÁCS László (szerk.): Honfoglalás és régészet. Budapest, 259-269.

GÖNCZI Ferenc

1948 Göcsej népköltészete. Zalaegerszeg.

GULYÁS Éva

1976 Jászdózsai hiedelmek. Folklór Archívum A.

GULYÁS László

1928 Ki tud róla? Kalapom szemere vágom... Ethnographia XXXIX. 124-125.

GYÖRFFY György

1955 Kurszán és Kurszán vára. A magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története. In: GEREVICH László (Szerk.) Budapest Régiségei XVI. 9-35.

1960 A magyar törzsi helynevek. In: PAIS Dezső közreműködésével szerkesztette MIKESY Sándor: Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Névtudományi Konferenciája 1958. Budapest, 27-34.

1970 A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Archaeológiai Értesítő. 97. kötet, 1970. 1. sz. Budapest, 191-239.

1972 Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle XV. évf. 3-4. sz. 261-319.

1973 A honfoglalásról újabb történeti kutatások tükrében. Valóság XVI. évfolyam, 7. szám, 1—16.

1977a Legenda és valóság Árpád személye körül. Kortárs 21/1. 103-113. 1997b A magyar törzsnevek és törzsi helynevek. In: KOVÁCS László - VESZPRÉMY László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. Budapest, 221-246.

HECKENAST Gusztáv

1968 A magyarországi vaskohászat története a XIII. század közepéig. In: HECKENAST-NOVÁKI-VASTAGH-ZOLTAY: A magyarországi vaskohászat története a XIII. század közepéig. Budapest.

Dr. HOLLÓ Domokos

1935 A népbabonák lélektana. Ethnographia 46.

KATONA Imre - LÁBADI Károly

1986 Népi mondókák, versek, dalok a Drávaszögből és Szlavóniából. Újvidék.

KÁLMÁNY Lajos

1878 Koszorúk az Alföld vad virágaiból Pécskáról való. Aradon.

1878 Koszorúk az Alföld vad virágaiból. II. Elegyes. Aradon.

1881 Szeged népe. I. Összeged népköltése. Aradon.

1882 Szeged népe. II. Temesköz. Aradon.

1891 Szeged népe. III Szeged vidéke népköltése. Szegeden.

KERÉNYI György (Sajtó alá rendezte)

1957 Gyermekjátékok. In: BARTÓK Béla és KODÁLY Zoltán (szerk.): A Magyar Népzene Tára. I. kötet, II. kiadás. Budapest. KFA - A Kolozsvári Román Tudományos Akadémia Folklór Archívuma magyar kéziratgyűjteménye.

KISS Áron

1891 (2000) Magyar gyermekjáték gyűjtemény. (Szerk.: Szentiványi Tibor és Kriston Vízi József) Budapest.

KISS Géza

1928 Ki tud róla? Kalapom szemere vágom... Ethnographia XXXIX. évf. 124. 1937 Ormányság. Budapest.

KISS Lajos

1928 Ki tud róla? Kalapom szemere vágom... Ethnographia XXXIX. évf. 46.

KRISTÓ Gyula (főszerk.)

1994 Korai magyar történelmi lexikon. 9-14. sz. Budapest.

KRISTON VÍZI József

1989 Gyermekjátékok. In: BAKÓ Ferenc (szerk): Palócok. IV. Rítus és folklór. Eger, 487-594.

KÜLLŐS Imola

1978 Kiolvasó versek. In: JÁVOR Kata, KÜLLŐS Imola, TÁTRAI Zsuzsanna (szerk.): Kis magyar néprajz a rádióban. Budapest, 413-415.

LÁBADI Károly

1994 Kopács, a víz melletti falu. Budapest.

LAMMEL Annamária - NAGY Ilona

1995 Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Budapest.

LÁSZLÓ Gyula

1977 Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben. In: LÁSZLÓ Gyula: Régészeti tanulmányok. Budapest, 95-124.

LÁZÁR Virgil

1881 Kiolvasások a cicás játékhoz. Magyar Nyelvőr-10. évf. 95.

LŐRINCZ László

1975 Mongol mitológia. Budapest.

MATIJEVtCS Lajos (gyűjtötte)

1976 Tíz, tíz, tiszta víz. Jugoszláviai magyar népi mondókák. Újvidék.

MG. - A Kolozsvári Román Tudományos Akadémia Folklór Archívuma magnetofonra rögzített anyaga.

MNT I.- Lásd: KERÉNYI György MUNKÁCSI Bernát

1894 A magyar fémnevek őstörténeti vallomásai. Ethnographia V/l. 1-25.

NAGY Ilona

1973 Eredetmagyarázó mondák. 13. Folklór archívum 1. 24. 2001 A kovácsok kovácsa (AaTh 753) legendamese-típus és az apokrif Tamás-evangélium. In: HÁLA József, SZARVAS Zsuzsa, SZILÁGYI Miklós (szerk.:) Számadó. Tanulmányok Paládi-Kovács Attila tiszteletére. Budapest.

NAGY Olga

1978 Zöldmezőszárnya. Marosszentkirályi cigány népmesék. Budapest.

NYÁRÁDY Mihály

1924 Gyermekversek. Ethnographia XXXIV-XXXV. 111.

PÁL József és ÚJVÁRI Edit

1997, 2001 Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes magyar kultúrából. Budapest.

PENAVIN Olga

1978 Szlavóniai (kórogyi) Szótár. Újvidék.

1993 Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény. I. kötet. Novi Sad.

RÓHEIM Géza

1984 A kazár nagyfejedelem és a turulmonda. In: A bűvös tükör. Válogatás Róheim Géza tanulmányaiból. Budapest, 127-252.

SÁNDORFI György

1989 Korai helyneveink vizsgálata. Miskolc.

SOLYMOSSY Sándor

1933 A vas babonás ereje. Ethnographia XLIV/3-4.

SZALAY Gyula

1889 Ez alatt a föld alatt. Magyar Nyelvőr 18. évi. 189.

SZENDREY Zsigmond

1938 A nép élő hitvilága. Ethnographia 49. 257-273.

SZINNYEI József

1893 Magyar Tájszótár. I. kötet, Budapest.

TOKAREV, Sz. A.

1988 Mitológiai Enciklopédia. I—II. kötet. Budapest.

TÓTH Sándor László

1988 Levediátóla Kárpát-medencéig. Szeged.

Ú. E. - Lásd PÁL József és ÚJVÁRI Edit VAHTER, Tyyni

1953 Ornamentik der Ob-ugrier. Helsinki.

VOIGT Vilmos

1975 Kishegyesi fonorejtvények. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei. VII. évf. 23-24. 167-186.

WLISLOCKINÉ DÖRFLER Fanni

1895 Kakas, tyúk és tojás a magyar néphitben. Ethnographia VI. 205-213.

  1. A dolgozat első változatát Szövegek és képzetek: műfajközi kalandozások címmel 2002. november 13-án mutattam be Budapesten, a Faragó József 80. szü letésnapjának tiszteletére, a Györffy István Néprajzi Egyesület által szervezett ün nepségen.
  2. Kálmány Lajos 1881. 190.
  3. Kiss 2000. (1891.) 508-509.
  4. Küllős Imola 1978.
  5. Voigt Vilmos 1975.
  6. Kandra Kabos 272. Barna Ferdinánd 1879- 69., mindkettőt idézi Czucza János 1891. 179-180.
  7. A székely mondóka szövege:

    A zűrjén mondóka szövege:

    Ögyötöm, bogyötöm

    Ögödyrn, ögödyrn

    Tijom, tájom,

    Tyvjan, konjön

    Tozszsok, bozszsok

    Tödtsör, pödtsör. Uo.
  8. Kiss Géza 1937. 183.
  9. „...megtanulhatjuk, hogy sok helyt még a változatokat sem szabad lekicsinylenünk: némelyik ma még ismeretlen szó éppen a változatból lehet ismere tessé." Kálmány Lajos 1882. 202.
  10. Szeretetteljes kegyelettel emlékezem azóta elhunyt férjemre, Demény István Pálra, aki felhívta figyelmemet e témában rejlő lehetőségekre.
  11. A szövegeket eredetileg Demény István Pállal Isis 2. 0. programú adatbázisba kezdtük beírni, az általa szerkesztett űrlapokba. Hirtelen halála után, egyedül nem tudván kezelni a fenti programot, barátja, Szilágyi N. Sándor Works 3- 0. programba szerkesztette át a készülő adatbázist. Szíves segítségét ezúton köszönöm.
  12. Az Egyedem-begyedem kezdetű kiszámolónak nagyon sok típusa ismeretes. Az egyik, az elemzendő Isten kovácsa, vagy egyszerűen a kovács motívumot tartalmazó, a magyar nyelvterület egészén ismeretes (magam 76 változatát tekintettem át), és valamennyi más típussal tartalmi összefüggést mutat. Az alábbiakban tájékoztatóul, a teljesség elérhetetlensége tudatában egy-egy példán át bemutatok néhány további típust. Ezek egymással is kontaminálódhatnak, további típusokat, altípusokat hozva létre.
    A. Egyedem-begyedem, tengertánc, Hajdú sógor, mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, Csak egy darab kenyeret. Kenyér mellé fokhajmát, Dobd ki ezt a kis komát. Vezekény. Pozsony vm. Gágyor 1982.1. 209. (76 szöveg, összmagyar)
    B. Egyedem, begyedem, kender tánc (kis kandász), Hajdú sógor, mit kiáltsz, Én ángyomat kiáltom, Rézpálcámat kongatom, Kong, kong, Péter bácsi,(Szedd ki, vedd ki ezt), A madárka ehetnék, Búzaszemet szedeget, Sip, sop, Szabó Pál, Szedd ki, vedd ki innen ebből ezt. Dalnok, Kézdiszentlélek. Háromszék vm. KFA.07072, 07075/8. (26 szöveg, jórészt Erdélyből)
    C. Egyedem, begyedem, kendertánc, Beteg-e még a finánc, Beteg biza, nem eszik, A temetőbe fekszik, Rágurult egy vadalma, A kiskirály hatalma, Eszter, peszter pesztemák, Fel fog kelni nemsokára, A nagy Úrnak hatalmára. Gálospetri. Bihar vm. Faragó-Fábián, 1982. 365. (33 szöveg, összmagyar)
    D. "Egyedem, begyedem, dinom-dánom, Csörgő-börgő bikkfa járom, Szőlő. rigó, kerek erdő, Mondván mondtam a medvének, Építsenek egy kőfalat, Kim, kom, kongatom, Rézpálcámmal kongatom, Nyúl, nyúl, nyuladék, Bárány hüccs ki, hajtsd ki innen ebből ezt. Olthévíz. Nagy-Küküllő vm. KFA. 07137/20. 23 változat, főleg Erdélyből, de Mátyusföldről meg Csanád megyéből is.
    E. Egyedem, begyedem, bébicske, Hová való menyecske, Szántóföldre ugrálni, Egérlyukba bujkálni, Kim, kom, balogsütő vaskemence, Hátuljában sül egy kecske, Aló mars ki. Margitta. Bihar vm. Faragó -Fábián 1982. 365.
    F. Egyedem, begyedem, törzsöm, börzsöm, Kis kertemben szól a rigóm, Ám, tom, titojom, Szilvás káfelijom, Akárki vivávom, Kovács bácsi, szedd ki, Ezek közül vedd ki ezt. Margitta. Bihar vm. Faragó-Fábián 1982. 367-368.
    G. Egerem, begyerem, cicendó, Fodra, fodra, távodzó, Herceg, perceg, kapondáré, Disere, disere, dó. Sepsiszentgyörgy. Háromszék vm. Konsza 1957. 383.
    H. Egy időben madarak valánk, Földre szállánk, Kölesszemet szedegeténk, Tökbe tettük, vasba tettük, Tök nem tartá, vas megtartá, Szíp, szap, Szabó Pál, Szidd ki innét ezt a röttenetes büdös Pált. Kiss 1891. 40. Vadrózsák.
  13. Kálmány 1878. 182. A batonyai változatból a zárójeles rész hiányzik, de az alternatív szövegekben benne van és kulcsmotívumként feltétlenül érdemes az elemzésre.
  14. Erre a szerkezeti egyezésre szintén Demény István Pál figyelmeztetett 1999-ben.
  15. Ez alatt a híd alatt Tarka gyíkok nyargalnak. Mondtam neki, fényakú. Nem. vagyok én fényakú, Csak Istennek kovácsa. Szent Pál lovát patkútatom, Nádpácával kongatom, Kong, kong, kong, Péter bácsi, vedd ki, vedd ki, Talán bi zony ezt! Vezekény. Pozsony vm. Gágyor 1982. 214—215.
  16. Egyedem, begyedem, csobolyó, Kecskerágó, mogyoró, SzóTóliegyen tarka tyúk, Én nem vagyok vén nyakú, Isten lovát patkolok, Rézpálcával kongatok, Kon, kon, Péter bácsi, szedd ki, vedd ki. Melyiket? Ezt. Tiszapalkonya. Borsod vm. Kiss Áron 1891. 36.
  17. Imitt amott az ég alatt Tarka nyirkos nyakadék, Hő bundában baktaték, Nem vagyok én félnyakú, Vagyok Isten kovácsa, Szent Pál lovát patkolom, Német szögre szögezem. Kum, kum, Péter bátya, Szedd ki, vedd ki innét ezt. M. Nyelvőr VIII. 526. Kiss Áron 1891. 35.
  18. Egyedem, begyedem, kendertánc, Beteg-e még a finánc, Beteg bizony, nem eszik, A föld alatt bujdosik, Elő jön majd nemsokára, A nagy úrnak paran csára. Érkörös, Nagykároly vidéke. KFA. 07154/9.
  19. Egyedem, begyedem, kendertánc, Beteg-e még a finánc, Beteg biza, nem eszik, A temetőbe fekszik, Rágurult egy vadalma, A kiskirály hatalma, Eszter, peszter peszternák, fel fog kelni nemsokára, a nagyúrnak hatalmára. Gálospetri. Bihar vm. Faragó-Fábián 1982. 365. Arad, Bihar és Szilágy megyei szövegek a Folklór Intézetben.
  20. „Az étőgyík nem olyan ződ, mint a másik, hanem olyan fekete, sárga a hasa, de termik a fődbe és, ahol fekete főd van, olyan tós helyek vannak. S aztán szokták mondani, hogy azt megölik, megétetik, s a hammát beteszik, megitatják valakivel, s azok kikelnek. Hát nem tudom, hogy igaz-e, hogy úgy itatták meg bátyámval, hogy abból holt meg (...). Mikor az ötven nap bétőtt, ű tudta, s akkor meghőtt. S akkor a száján, orrán, mindenhol mentek ki azok az étőgyékok, nagyok, úgy mentek ki belőle." Magyarfalva. Bakó vm. Bosnyák 1980. 42.
  21. Imitt amott az ég alatt Tarka nyirkos nyakadék, Hő bundában baktaték, Nem vagyok én félnyakú, Vagyok Isten kovácsa, Szent Pál lovát patkolom. Német szögre szögezem. Kum, kum, Péter bátya, Szedd ki, vedd ki innét ezt. Kiss Áron 1891. 34.
  22. 30 szövegben. Pl: Egyedelem, begyedelem, sarkantyú, Nem vagyok én fél nyakú, Isten kovácsa, Szent Pál lovát patkolja, Fényes szeggel szegezi, Vaspálcával döngeti, Inc, vinc, te vagy kint. Fazekasvarsánd, Arad vm. KFA. 07119/3-
  23. 44 szövegben.
  24. 4 szövegben.
  25. KFA. 07105/18, Kálmány 1878. 8.
  26. Egyedem, begyedem, Kakas nyom, Isten lábát patkolom, Sárga csikó, zeg, zeg, zeg, Ingermán, kottormán, Ágor golyó, kalapács. Egyházaskér. Torontál vm. Kálmány 1891. III. 129.
  27. Egyedem, begyedem, Tik vállára, Szól (vagy száll) a rigó rakoncára, Céliára, cönögére, Cucc ki, madár, a mezére, Hüccs ki, akaszd ki, Hadd száradjon odaki, Ha az ördög jönne, Kosarába tenne, Mennél jobban sírnál-rínál, Annáijobban verne. Ormányság, Kiss Géza 1937. 184.
  28. Evseev 1998. 159. (S. FI. Marianra hivatkozik)
  29. „Az ördög és a boszorkány gyakran kakas, főleg fekete kakas vagy tyúk alakban jelenik meg; az ördög kíséretében áll a fekete kakas, kinek ő különös alakja" -írja Wlislockiné Dörfler Fanni. 1895. 205.
  30. 7 szöveg, Pl. Pad alatt, pad alatt, föld alatt, Sárga csikó nyereg alatt, Óbudára baktaték, Onnan vissza kongaték, Kong, kong, Péter bácsi, Űzd ki, vesd ki ebből ezt. Bodmér. Fejér vm. Kiss 1891. 35.
  31. Demény 1999. 49.
  32. Ú. E. 1997, 2001. 323. ló-címszó. Eliade erről a következőket írja: „A sámán a »lovat«, e kifejezetten halotti és lélekvezető állatot különféle összefüggésekben használja az eksztázis, tehát az »önmagából való kilépés« elérésének eszközeként, amely lehetővé teszi a misztikus utazást. [...] A ló mitológiáját nem az alvilági jelleg, hanem a halotti jelleg uralja, [...] a ló viszi az elhunytat a túlvilágra; megvalósítja a »szintáttörést«, az átlépést ebből a világból más világokba..." Eliade 2002. 423.
  33. Úgy tűnik, a rigó az erdő nyelve, aki mindent lát, hall és kommentál, anélkül, hogy állást foglalna.
  34. Ögyedölöm, bögyedölöm, karkantyú. 'Tyúkon járó szalmaszál. Kívül van a böndő. Babsuta-buta Bábiska. Törökbecse, Torontál vm. Kiss Áron 1891.32.
  35. Pad alatt, pad alatt Afö'd alatt Tarka tyúkot nyergölnek, A búvárok baktatnak, Firmák-fodormák, Ző'd süvegű boszorkán! Szőreg, Torontál vm. Kálmány 1891. 105.
  36. Pl: Padnál, padnál a föld alatt, Sárga csikó nyereg alatt, Kő Budáig baktaték, Nem vagyok én réznyakú, Hanem Isten kovácsa, Szent lovakat patkolok, Rézpálcával kongatok, Kong, kong, Péter bácsi, Üsd ki, vesd ki ebből ezt. Kiss Áron 1891. 34.
  37. Egyedem, begyedem, báró bikkó, Az erdőbe hívogató, Jertek ide, rókák, madárkák, Csináltassunk egy kis házat, Abba lakik szil, szál, szalmaszál, Nádi nádi Pityke Pál. Nyírbogdány, Szabolcs vm., Csíkszentdomokos. Csík vm. Dutkon 1973- 27. Egyébként gyakorta esik szó kővár építésről, ebbe halat fognak, a medve nyulászik.
  38. Pl. Egedem, begedem, Báró Bikké bikkmogyoró, Az arlói hivatalló, Gyertek elé rókák, madárkák, Csináltassunk fecskeházat, Abba lakik a, Szál, szál, szalmaszál. Tekintetes Puha Pál. Lengyel ólom, karika, Kukk. Borsodnádasd, Borsod vm. Kriston Vízi 1989- 520.
  39. A szereplők összekeverése az eredeti tartalom elhomályosodásából következhet.
  40. Magyarpécska, Arad vm., KFA. 07105/18, Batonya, Csanád vm. Kálmány 1878.8.
  41. Magyarpécska, Arad vm. Kálmány 1878. II. 9. vált. kő Budáig,
  42. Berze Nagy János 1957 (a továbbiakban röviden: BNJ. 433/330/4E; BNJ. 440/330/24E: e jelzet első száma a továbbiakban is a lapszámra, a máso dik a mesetípus számára, a harmadik a variáns és motívum számára vonatkozik).
  43. Pad alatt, pad alatt, föld alatt, Sárga csikó nyereg alatt, Óbudára baktaték, Onnan vissza kongaték, Kong, kong, Péter bácsi, Üzd ki, vesd ki ebből ezt. Bodmér, Fejér vm. Kiss Áron 1891. 34.
  44. Egyedem, begyedem, karkantyú, Nem vagyok én félnyakú, Isten kovács-kája, Szent Pál lovát patkolja, Fényes szeggel szegezi, Ging, (gling) ging, glang, Budori (budai) harang, Péter bácsi, szedd ki, Vedd ki ezek közül ezt. Fazakasvarsánd. Arad vm. KFA. 07117/18.
  45. Egyedem-begyedem, tengertánc, Hajdú sógor, mit csinálsz? Nem csinálok egyebet, Felsöpröm a szemetet. Van paripám takaros, Kurta farkú, sej, piros. Ha felülök hátára, Elvisz engem Budára. Vágkirályfa. Nyitra vm. Gágyor 1982. I. 210.
  46. Pl. Egyedem, begyedem, tengertánc, Hajdú sógor, mit kívánsz, Nem kívánok egyebet, csak egy falás (karaj, darab) kenyeret (Vagy: csak egy pohár friss vizet; ill. csak egy töltött ((kopasz) verebet, ill. csak egy döglött egeret) Bihar vm., sokfelé. Faragó-Fábián 1982. 363-364. Továbbá: Egyedem, begyedem, bakter-tánc, Hajdú sógor, mit kívánsz, Nem kívánok egyebet, Csak egy tollas verebet, Veréb mellé fokhagymát, Dobd ki ezt a nagy marhát! Mátyusföld. Pozsony és Komárom vm. Bakos 1953- 86.
  47. Pl. Egyedem, begyedem, kender tánc, Hajdú sógor, mit kiáltsz, Én ángyomat kiáltom, Réz pálcámat kongatom, Inc, Pinc, Te vagy kint. Torda. Torda-Aranyos vm. KFA. 07084.
  48. Összesen 69 szövegben, a magyar nyelvterület minden pontjáról. Pl. Pad
    alatt, pad alatt pattantyú, Nem vagyok én félnyakú, Isten kovácskája, Szent Pál
    lovát patkolom, Arany szöggel szögelem, Pön, pön, pönege, Száraz malom kötele,
    Vastag gugorája.     Tobány. Szeged, Csongrád vm. Kálmány 1881. 77.
  49. Pl. Egyedem., begyedem, herkentyű, Nem vagyok ért féleszű, Isten kovácsa
    vagyok, Szent Pál lovát patkolom, Fényes szeggel szegelem, Incs, pincs, palapincs,
    Te maradtál odakint.     Magyarpécska. Arad vm. KFA. 07105/30. (Még két változat
    Arad megyéből)
  50. Egyedem, begyedem, harkantyú (félnyakú), Nem vagyok én rossz fattyú (félkarú), Isten kovácsa vagyok, Szent Pál lovát patkolom, Inc, pinc, palapinty, Tied a nagy bikafing, Idd meg mind. Biharszentjános, Szalacs. Bihar vm. Faragó Fábián 1982. 366-367.
  51.  Ingó, bingó, Szabó Pál, Összeveszett boszorkány. Hid alatt, hid alatt sar kantyú, Nem vagyok én féllábú. Isten kovácsa vagyok, Szent Pál lovát patkolom, Ingó, bingó, Szabó Pál. Lázár 1881. 95. (Összesen 3 változat, az egyik Csurgóról. Somogy vm.)
  52. Egyetlen előfordulás, lásd fentebb.
  53. Egyedem, begyedem, csobolyó, Kecskerágó, mogyoró, Szőlőliegyen tarka tyúk, Én nem vagyok vén nyakú, Isten lovát patkolok, Rézpálcával kongatok, Kon, kon, Péter bácsi, szedd ki, vedd ki. Melyiket? Ezt. Tiszapalkonya. Borsod vm. Kiss Áron. 1891. 36.
  54. Egedem, hegedem, sarkantyú, Te vagy az a nagy fogú, Isten kovácsa vagyok, Szentek lovát patkolom, Fényes szeggel szegezem. Szedje, vegye ezek közül ezt. Pálfalva. Gömör vm. Kiss Áron 1891. 33.
  55. Egy előfordulás, lásd fennebb.
  56. Ez alatt a föld alatt, Sárga csikó nyereg alatt. Nem vagyok én sárga, Se az úr kovácsa, Király lovát patkolják, Arany szöget kongatják, Kon-kon-ki, Ezt dobd ki. Bars és Léva, Bars vm. Szalay 1889. 189.
  57. Egyedem, begyedem, karkantyú, Nem vagyok én félnyakú, Irmán, odormán, Veres nyakú (orrú) boszorkány. Csernakeresztúr. Hunyad vm. KFA. 07162/36, 64.
  58. Egy előfordulás: Egyedem, begyedem, sógor jó, Kecskerágó magyaró, Szőrös a ripatyó, Nem vagyok én fődnakó, A lovamat patkolják, Rézbaltával kongatják, Kong, kong, Péter bácsi, Szedd ki, vedd ki, Te meg eredj oda ki. Hosszúfalu. Brassó vm. Seres 1984. 547.
  59. Egyetlen szöveg: Pad alatt, pad alatt sarkantyú, Nem vagyok én pillantó, Isten kovácsa vagyok, Szent Pál lovát patkolom, Künn, künn, Szabó Pál, Fesófejó boszorkány, Ipszi, dobszi, likas tepsi, Ezt az egyet kiköveszti. Bordőce. Gönczi 1948. 40.
  60. Összesen 3 szöveg Batonyáról és Magyarpécskáról. Arad vm. Kálmány 1878. 8. 1878. II. 9., KFA. 07105/18.
  61.  Egyetlen változat: Madarak voltak, Földre szállottak, Kölesszemet szedegettek, Kasba hányták, Azt sem látták, Arra ment a finye fú. Nem vagyok én finye fú, Hanem. Isten kovácsa. Szent Pál lovát patkolom, Német szeggel szegezem. Kum, kum, Péter bácsi, Szedd ki, vedd ki ezt. Kiss Áron 1891. 40.
  62.  Egyetlen előfordulás. Egyedem, begyedem, bugybollárum, Szól a rigó télen nyáron, Abodába baktaték, Fenyőkútra találók, Nem vagyok én fenyőkút, Isten kovácsa vagyok, Kon, kon, Péter bá. Ezt a kicsi büdös fát Vesse ki, dobja ki. Gyergyóalfalu, Csík vm. KFA. 03350.
  63. Vahter ezzel kapcsolatban Kannistora hivatkozik: 1953. V. 180/3.
  64. „Harmadik este a katona elkezd kártyázni, hát egyszer csak látja, hogy a hászjárul egy fél-ember ereszkedik le. Mingyár felkiált, hogy jöjjik le a másik féle is, mer evvel a fél emberrel nem tud kártyázni. Hát lejött a másik fele is. Neki fognak, oszt ugyancsak verik a tromfot, de a katona azért észrevette, hogy mindig több meg több ördög ereszkedik a falon a kaszárnyába." Szendrey 1924. 225., BNJ. 443/330/33B.
  65. Vö. Gazda 2000. 223.
  66. Ez hangzásában alig tér el a finyogó szótól.
  67. Eperjessi Ernő szíves közlését ezúton köszönöm.
  68. Cs. Bogáts 1943., vinye címszó.
  69. Szinnyei 1893. vinnye címszó.
  70. Penavin 1978. vihnye címszó.
  71.  Gömöri 1994. 259.
  72. 53 változat, összmagyar.
  73. Bars, Léva, Bars vra. Szalay 1889. 189.
  74. Egyedem, begyedéin, karkantyú, Nem vagyok én félnyakú, Félnyakú a kacsa, Sógor kovácskája, Jóska lovát patkolja, Fényes szeggel szegeti, Dir, dur, dele vár, Ketten fogtunk egy bikát, Neked adtuk a farkát, Te vagy kint. Sebestorony. Krassó-Szörény vm. KFA. 07110/17.
  75. Magyarpécska, Arad vm. KFA. 07105/23.
  76. Zsigárd. Pozsony vm. 1982.1. 214.
  77. Nagyvárad, Bihar vm. KFA. 07233/21.
  78. BNJ. 368/319/D2.
  79. Szépmezőszámya, Marosszentkirály, Maros-Torda vm. Nagy Olga 1978. 200.
  80.  A katona több mesében helyettesíti a kovácsot. (BNJ. és AaTh. 330. Katona és az ördög mesetípus.). Ez a szerepcsere összefügghet azzal, hogy a kovács egyik főfunkciója a harchoz szükséges fegyverek előállítása.
  81. BNJ. 438/330/22E. Köveskálla, Zala vm.
  82. Fehér 1975. 20. Azt, hogy „A villám oda csap, ahol az ördög van" a bukovinai székelyek is tudják. Bosnyák 1977. 125.
  83. Bosnyák 1977. 125.
  84. A két képzet a nemzetközi (német, olasz, szláv) és a magyar meseirodalomban is keveredik. Vö. Berze Nagy 1957. 444.
  85.  BNJ. 432/445/B, C, E.
  86. BNT. 440/330/26B.
  87. BNJ. 434/330/7B, 436/330/lóB, 441/330/27B, 443/330/33B.
  88. „A kovács mindent igért annak, aki a tolvajokat meg tudja fogni, de még senkinek se sikerült. A katona mingyá vállalkozott rá, csak egy üllőt kért meg ti zenkét markos kovácslegényt." Szendrey 1924. 224-225.
  89. Vö. még A kovács meg az ördög. (Aurélháza, Torontál vm.) Penavin 1993. 71.
  90. 330./E. motívum. A katona a garázda ördögöket zsákba fogatja. A zsákba parancsolt ördögöket 12 kovácslegény az üllőn kalapáccsal üti. Sátoraljaújhely és Szeged, Berze Nagy 1957. 434 (330/8B), 436 (330/16B) és 443 (330/33B). Ahol viszont a kovács a főszereplő, az sótörőjével üti, ami az előzőhöz képest másodlagos megoldásnak tűnik. BNJ. 440. 26. mese. Kálmány, Szeged, Csongrád vm.
  91.  Pl. Az Ördög és a kovács. BNJ. 440/330/26C. Pl. Az öreg kohács. Berze Nagy 1940. 124—125. A tárgyak más mesékben más emberek, elsősorban a katona kezében töltenek be hasonló varázsfunkciót.
  92. Ez lehet eperfa: BNJ. 440/330/26B, körtefa: Szegényember meg a halál. Görgényüvegcsűr, Nagy Olga, Vöő Gabriella Mg. 1383. II.b, A kártyás csizmadia. Mg. 1679. Il.g stb.
  93. Pl. Berze Nagy 1940. 33. 124-125. Az öreg kohács.
  94. A fentieken kívül: Bartucz-Kollarov-Somogyi 1892. 317-319: A kovács. Magyarpécskai mese. Arad vm. A székhez ragasztás indokoltabb a cipész, csizmadia esetében: KFA. 1679 Il.g. A kártyás csizmadia. 111. Mg. 452a A kártyás suszter. Mindkettő: Árpástó, Szolnok-Doboka vm., Vöő Gabriella gyűjtése.
  95.  „Valamikor régen, amikor még az ördög a földön járt, bement a kovácsműhelybe és kíváncsiskodott, hogy a kétfejű szöget hogy lehet beütni a vasba vagy a fába. És a mester bemutatta neki. Befogta az ördög ujjait a satuba. És fogta a sínhúzót és elkezdte ütni az ördög fejét. Persze, meggyőződött arról az ördög, mert a mester mondta neki, így szögecseljük el a szegecs végét, és akkor fej képződik belőle. No, látod komám, így csináljuk. Akkor nagyon nagy könyörgéssel kiengedte az ujjait a satuból, és elszaladt világgá. Még mindig szalad talán." Fehér 1975. 49. Bátya, Fehér vm., A szeghez ragasztott ördög esete: Jákob kovács, Bácska, Penavin 1993. 76.
  96. Mese: Nyitra, BNJ. 441/330/27B; hiedelemmonda: „Az egyik kovácsot háborgatta az ördög. Nem tudta, mit csináljon. Egyszer megfogta az ördögöt, és mondta neki, hogy ne háborgassa többet. De az ördög nem nyugodott bele. Ezért megfogta a lábát és a satupadba szorította. Lefaragta a patáját és ráverte a patkót. Kieresztette az ördögöt. Az ördög úgy elszaladt, hogy többet nem háborgatta a kovácsot." Bátya, Fehér vm., Fehér 1975. 49- (323. tétel).
  97. „A boszorkányt megfogták, megpatkolták." „Lóé változott, megpatkolták éjjel és látták, hogy kezén, lábán patkó volt, nem tudott felkelni." „Megfogták kö téllel, megvasalták. A Szerencsék anyja nem kelt fel reggel, patkó volt a lábán." Jászdózsa, Jász-Nagykún-Szolnok vm. Gulyás 1976. 154. Bosnyák 1977. 85. stb.
  98. „A lakatos dolgozott, csinálta a lakatokat. Odament a halál, hogy vigye el.
    -Hagyj még három évig, mer sok a munkám. Elhatta. Ment másodszor.
    -Na mos viszlek.
    -Ne vigy, mer nem fogyott el még a munkám. Még háromig.
    -Elhatta még háromig.
    Meen harmadszor.
    -No várj, ezt a kulcsot, né a fúróm, bújj bé, nézd meg, elég méj-é?
    A halál bébútt, s akkor egy kis dugóval bedugta, felakasztotta a szegre, s dolgozott még vaj három évig. Bement egy kis onokája, meglátta a kulcsba a dugót. Megfogta, s kihúzta. A halál kijött, s akkor az öreget elvitte." Mg. 1534. II. A lakatos meg a halál. Faragó József gyűjtése. Nagymoha, Szeben vm.
  99. „Mit csináljon. Megy, mendegél. Összetalálkozik a halállal. Ment egyik házba ki, másikba be; betegeket vitt el. Kérdi a kovács:
    - Ugy-e te, halál, hogy birsz bemenni a házakba?
    - Ujanokra elváltozok mint egy masina (gyufa), mint egy szalmaszál. Beférek minden hasadékon.
    Belebújt a csobolyóba a halál. Bedugta mind két jukat a kovács, úgy vándorolt. Hat álló esztendeig nem halt meg senki. Aggyig a sok nép megszaporodott.
    - Uram, Teremtőm, mond Szent Péter, nem gyün lélek a mennyországba!
    Mond Uram, Teremtőm: - A kovács a hátán hurcolja csobolyóban a halált, azért nem gyün lélek a mennyországba.
    Mikor hat év után a kovács kieresztette a halált - anélkül is vékony volt, még vékonyabb lett." A kovács. Magyarpécskai mese. Arad vm. Bartucz, Kollarov, Somogyi 1892. 328 -319. Egy német mesében a kovács hordóba zárja a halált. Vö. Berze Nagy 1957. 446.
  100.  Az istentelen kovács. Somogyudvarhely, Somogy vm. Lammel-Nagy 1995.188.
  101. Összesen 7 szövegben, főleg az Alföld déli részéből, valamint a palócoktól. Pl: Egyedem, begyedéin, csobolyó, Kecskerágó, mogyoró, Jómán, fodormán, Kétsüvegü boszorkány, Ha én kis madárka volnék, Gyöngyszemcskét szedegetnék, Vasba hánnám vaspallért, Csirip, cserép vaspallért, Fogj fát. Bükkszék, Heves vm. Kriston Vízi 1989. 487-594, 517.
  102. Ögyedölöm, bögyedölöm, karkantyú. Tyúkon járó szalmaszál. Kívül van a böndő. Babsuta-buta Bábiska. Törökbecse. Torontál vm. Kiss 1891. 32. VII/6. szöveg.
  103. 41 szöveg, összmagyar.
  104.  4 szöveg: Kunhegyes, Bajmok, Bács-Bodrog vm. Kiss Áron 1891- 33. VIII/8-10. szöveg; uő. 36. VIII/30. szöveg,
  105. Pálfalva, Kiss Áron 1891. 33. Vffl/11. szöveg.
  106. Nagyvárad, Bihar vm. KFA. 07233/21.
  107. 5 szöveg: Bars, Léva, Bars vm. Szalay 1889. 189.; Kopács, Baranya vm. Katona és 1986. 31. és Lábadi 1994., 502; h. n. Kiss Áron 1891. 33. VÜI/11. szöveg.
  108. Székelyvaja, Maros-Torda vm. KFA. 07373/8, FA: 07371/13.
  109. Erdőszentgyörgy, Maros-Torda vm. KFA. 07391/12.
  110. Zsigárd, Pozsony vm. Gágyor 1982. I. 214.; Sebestorony, Krassó-Szörény vm. KFA. 07111/6.
  111. Gunaras, Bács-Bodrog vm.1971. Matijevics 1976. 49-50.
  112. Sebestorony, Krassó-Szörény vm. KFA. 07110/17
  113. Csernakeresztúr, Hunyad vm. KFA. 07165/24,
  114. Egyedem, begyedem, kakas nyom, Isten lábát patkolom, Sárga csikó, zeg, zeg, zeg, Ingermán, kottormán, Ágor golyó, kalapács. Egyházaskér, Torontál vm. Kálmány 1891. III. 129.
  115. Teljes szövege: Egyedem, begyedéin, vaskampó, Volt egyszer egy kis Jankó, Egyet gondolt magába, Elszaladt a világba, Szil, szál, szalmaszál, Tengerecki Pál. Kispetri, Kolozs vm. KFA. 07091.
  116. Teljes szövege: Egyedelem, begyedelem, Városi vaskó, Kilencedik zacskó, Verebek valának, Az útra szállának. Köles szemet szedegetnek, Sorján, borján, Balog süti, Balog Pál, Üsd ki, Dobd ki, Pöndöröcki Pöcki Pál. Kiss 1891. 40. (MNGY. I. 345.)
  117.  Egy időben madarak valánk, Földre szállánk, Kölesszemet szedegelénk, Tökbe tettük, Vasba tettük, Tök nem tartá, Vas megtartá, Szíp, szap, Szabó' Pál, Szidd ki innét ezt a röttenetes büdös Pált. - Kiss 1891. 40. Vadrózsák.
  118.  Egybe, megybe, zsebkendőbe, Szól a rigó az erdőbe, Ling, láng, lakatos, Te vagy bent és te megfuss. Szentkatolna, Háromszék vm. KFA. 07076/16.
  119.  Egyedem, begyedem, dijom, dájom, Törzsöm, börzsöm, bikfon járom, Rigó, szöllő, kerek erdő, Mondván mondtam a kecskének Építsenek egy kőfalat, King, kong, balog sütő, vaskemence, Hátul dörmög egy vén medve, Aló, mars ki. Ebből ezt ki. Kék, Szabolcs vm. Nyárády 1924-1925. 111. Összesen 9 szöveg, Bihar, Szabolcs és Borsod (?) megyéből.
  120.  Ácsom, rácsom, kalapácsom, Üsd a vasat, jó kovácsom, Tiktak. tiktak, három, Van egy jó barátom, Egyszeriben megtalálom, Nádszál, szalmaszál, Meg vagy meg kis Pál. Torda, Maros-Torda vm. KFA. 07082/26.
  121. A fentebb idézett mesék alapján megállapítható, hogy Szent Pál az égi test- és. elrabolt királykisasszony-szabadító Szépmezőszárnya örököse.
  122.  Szent Péternél vannak a kulcsok, a mennyország kulcsai. Szent Pálnál van egy kard, semmi egyéb, avval küldi el, ki nem mehet bé a mennyországba. Bukovina, Bosnyák, 1977. 74. (658.) 178. 1400.
  123. Pl. Egy ángyomnak egy ládája csattan... Kilenc ángyomnak kilenc ládája csattan. Tizedikbe befordulunk a gyürüsi kertbe, Szarkák verekszenek. Odamegy a sas, csak levág egyet. Süss, anyám, süss, Vendégeid jönnek, Szent Péter és Szent Pál, szürke lovon nyargal, apró szénát eszik, forrásvizet iszik, fekete szurokkal világít. Szállj ki, barát, a hintából, Nem a pénzed ára, Sem apádé, sem anyádé, sem keresztapádé. Naszvad, Komárom vm. Zenetudományi Intézet 45.315.
  124. Az Ördög és a kovács. Szeged, Csongrád vm. BNJ. 440/330/26E.
  125. KissÁronl891.35.
  126. Gönczi 1948. 40
  127. Dergen, Kiss Áron 1891. 33.
  128. Csíkszentsimon, Csík vm. KFA. 07273/7
  129. Gunaras, Bács-Bodrog vm.1971. Matijevics 1976. 49-50.
  130. Egyedem, begyedem, tijom, tájom, Törzsön, börzsön (egyedem, begyedem), bükkfa járom, Szól a rigó kerek erdőn, Mondva mondja a medvének, Készítsenek egy kőfalat, King, kong, kongatom, Rézpálcámmal kongatom, (Nyúl, nyúl, nyomadék), Bárány, üsd ki, hajtsd ki. Kémer, Szilágy vm. KFA. 07341/16,07348. '
  131. Egyerem, begyerem, cincom dar, Medve mondja, menjünk el, Kőkertébe nyulászni, Nyúl, nyúl, nyomadék, Ökör, liba lengyel ország, királybíró, kecc. Csíkszentsimon, Csík vm. KFA. 07275/14.
  132. Gazda 2000. 223.
  133. Az ördögnek olyan szarvai vannak, mint a bakkecskének. Gyimes, Csík vm, Andrásfalva és Istensegíts, Bács-Bodrog vm. Bosnyák 1982. 92; 1977. 116, 118, 137.
  134.  Egyeáem, begyedem, pikken pá, Hat patkóra tulipán, Fényes szeggel szegelem, Vaspálcával pengetem, Kong, kong. palasütő vaskemence, Hátuljában sül egy kecske, Aló, mars ki. Asszonyvására. Bihar vm. KFA. 07245/19.
  135.  Fazekasvarsánd, Arad vm. KFA. 07116/15.
  136. Kiss Áron 1891. 32.
  137. „Fogd fel, pajtás, a vasvesszőt,
    Verdd meg vele a temetőt;
    Mért nem kedvez semmi épnek,
    Semmi szépnek!
    Add ide, hát, a vasvesszőt,
    Hadd kérdjem meg a temetőt;
    Hol fáj neki;
    Odasújtok, hadd érezze,
    A fájdalmat s ahhoz mérje
    A miénket." Uo.
  138. Vö. Gulyás J. 1928. 125.
  139. Kiss Géza 1928. 125. A bot bibliai jelentéseit Dávid Katalin összegzi: ural kodói hatalmi jelkép, a Messiás, majd az apostolok attribútuma, a készenlét jelképe, a gondviselés, a remény, az igazságszolgáltatás csodás eszköze, a kiválasztottság bizonyítéka, az igazságosság jele. Vaspálcával kormányoz a napba öltözött asszony égi gyermeke, a „Királyok Királya, az Urak Ura". (Tel. 12,5, 19/15k). Dávid 2002. 41-42, 249- Bot, jogar, valamint vas címszó.
  140. Gulyás 1928. Dömötör Sándor 1928. 224-225.
  141. Albis, Bihar m. KFA. 07161/11.
  142. Bácska, Penavin 1993. 78. A katona és az ördög, 111. A katona túljár az ördög eszén (AaTh. 330) típusú mesében legtöbbször katona tesz hasonlót: zsákjával, köpenye ujjával, bundájával vagy Jézus nevének emlegetésével kiemeli a pokolban vagy a nőgyilkos ördög tizenharmadik szobájában szenvedő lelkeket, melyek több esetben báránnyá változva jutnak be a mennyországba. Vö. BNJ. 433/330/4E, 438/330/22E, 440/330/24C, 441/330/29E, 442/330/30E, 433/330/31E, 443/330/32E.
  143. A természetgyógyászok megítélése szerint, akárcsak a gyógykovácsoknál, a gyógyító erő itt is részben az energiaátadásból, az energetikai keringés mozgásba hozásából, részben az imából ered. Bernád Ilona szíves segítségét ezúton köszönöm.
  144. Pl. a megváltott lelkekbe - bárányokba - kapaszkodva (BNJ. 433/330/4E, 440/330/24E, 442/330/31E), vagy pedig magát Jánosnak (BNJ. 443/330/33E), Jó zsefnek nevezve (437/330/19E), az üUővasát, kalapácsát és bőrkötőjét bedobva (440/330/236E, 438/330/22E, 438/330/23).
  145. Isten a megváltott lelkekért adott hatalmat neki: BNJ. 443/330/32E, ill. Krisztus a jószívűségéért megbocsát neki: BNJ. 439/330/23E.
  146. A koldusruhába öltözött Krisztusnak és Szent Péternek minden pénzét odaadja (Vö. BNJ. 432^444/330/A mot. A katona és az ördög mesetípus). U1
  147. Uo. A és D motívumok.
  148. Pl. kovács szerepel az alábbi köszöntőben: „Elindult Mária karácsony éccaka S elindult szállást kérni egy gazdag kovácshoz. Jó estét, bő kovács, nem adhatnál szállást? Szállást nem adhatok, Mert sok vendégem van. Volt a bő kovácsnak egy szép vak leánya S elvezette szűz anyánkat Barmak jászolába." Magyarvalkó, Kolozs vm. Vasas-Salamon 1986. 294-295. Az alábbi betlehemesben a kovács helyett király szerepel, aki a bekérező szent családot elutasítja: „- Hogy én szállást adjak? Abból ugyan nem kapsz! Inkább a piacon hideggel is megfagysz! Mire Szent József ezt mondja: - Kemény kősziklához hasonló nemzetség, Hogy lehet tenálad oly szörnyű keménység; Még a pogánynál is van engedelmesség, Hát tenálad hogy nincs uradhoz kegyesség?" Esztelnek, Háromszék vm. Gazda 1980. 388.
  149. Az alkimista, mint a kovács, s előtte a fazekas, a tűz ura. Ez magyarázza azt, hogy a régi kultúrák szent specialistáját - a sámánt, varázslót, mágust - a tűz gazdájának tekintették - írja Eliade 1996. 78.
  150. Vö. Dávid 2002. 139. Kovács címszó.
  151.  Idézi Alföldy 1932. 212-213.
  152. „Az erdőben sok fát és szenet halmoztak össze, hetven ökröt és lovat pedig megöltek, lehúzták a bőrüket, fujtatókat készítve belőlük a kovácsoláshoz s addig dobálták a fát és szenet a hegyhasadékba, míg a szikla meg nem olvadt és nekik utat nem nyújtott." Idézi Alföldi 1932. 208.
  153. A történetírói hagyomány szerint Dzsingisz valójában egyszerű kovács volt, aki a Darchan-hegység tövében ütötte a vasat. A Darchan-hegyen még mindig őrzik Dzsingisznek az üllőjét. Vö. Alföldy 1932. 207.
  154. Alföldy 1932. 206.
  155. Dzsingisz kán egyik korábbi neve, amelyet egy megölt ellenséges vezér neve után kapott. (Alföldy 1932. 208.) A Temudzin név összefügg nyelvünk török temir szavából származó tömör 'vas' jelentésű szavával, mely a honfoglaláskor! Tömörd, 13. századi okleveles formájában Temerd magyar helynévben fordul elő és vaslelőhelyre utal. Vö. Hechenast 1968. 139- .,... temurdzi törökül a. m. 'kovács', de ez egyúttal az égi kovácsnak is egyik neve a mongoloknál" - írja Alföldy (1932. 208).
  156. Alföldy 1932. 212. 7 Ligeti Lajos tagadja, hogy a szó bármelyik török nyelvben kovácsot jelentene, de azt elismeri, hogy a török eredetű tarban méltóságnévre vezethető vissza, ami „a török méltóságneveknek abba a rétegébe tartozik, amely a zsuan-zsuanoktól származik. (PELLIOT szerint ezek mongol nyelvű avarok voltak...)" Ligeti 1979. 139. Szerinte a szakrális kovács keresése „a honfoglalás és a vezérek korában - délibábkergetés". Uo.
  157. Azonban Alföldy kínai forrásokra hivatkozva írja, hogy Zoán-Zoán számára a letelepülő türkök fegyvert kovácsoltak. A türk népeknél valóban legelsősorban rangjelzés a tarqan, viszont a türköket a kínaiak kovácsnépnek tartották, nekik tulajdoníthatók szerinte a magas művészi színvonalat képviselő nőin ulai és pazyriki leletek. Alföldy 1932. 205. „Németh Gyula szerint a török népek közt csupán a kara-kirgizeknél ismeretes a tarban szó 'kovács' jelentése, viszont Sandschejew szerint a mongol darchan általában használatos neve a kovácsnak, meg a kovácsok égi patrónusát is így hívják." Alföldy 1932. 214.
  158. Berta 1997. 21.; Györffy 1997. 228. „A magyar törzsnevek az Etelköz előtti magyar tözsek fölé a 7. században rendelt türk vezérek nevéből, ill. címéből erednek, s emléküket a katonai kíséret tagjai, majd ezeknek a nemzetségei tartották fenn." Györffy 1997. 230.
  159. Tóth Sándor László 1998. 76.
  160. Ibn Ruszta geográfus (900 körül) szerint „A magyar pedig a töröknek egy fajtája. Vezérük 20 000 lovassal vonul ki. Vezérüket kndh-nsk (olv.; kende) hívják. Ez királyuk megkülönböztető címe. Mert annak az embernek, aki királyként uralkodik rajtuk, dzslh (olv.: gyula) a neve. Minden magyar a dzslh nevű vezérük parancsát követi a háború dolgában, védelemben és egyéb ügyekben." Gardízi perzsa geográfus 1050 körül így ír: „A magyarok a törökök egyik fajtája. Vezérük 20 000 lovassal (vonul ki). Vezérüket kndh-nek (olv.: kende) hívják. Ez a nagyobbik királyuk neve. Azt a vezért, aki az ügyeket intézi, dzslh-mk (olv.: gyula) hívják. A magyarok pedig azt teszik, amit ez a dzslh parancsol." - Mint a forráskritikai kutatás megállapította, mindkét mohamedán geográfus idézett helye a 9. század végi állapotokat leíró és 914-ben szereplő Dzajhani bocharai miniszter munkájára mennek vissza. Ennek műve gyakorlati célú, értesülései leírt népek közt megforduló utazóktól származnak. Forrásidézetek és -értékelések: Györffy 1955. 10.
  161. Tóth 1998. 102. Györffyn kívül Kristóra és Czeglédire hivatkozik.
  162. A kazár kagán Dzajhanitól inspirálódó történetírók szerint „nem egyéb puszta címnél, míg a hatalom, a kormányzat és a hadsereg vezetése a király kezében összpontosult, akinek címét Ibn Ruszta Aysha; Gardizi Abshad alakban őrizte meg". Györffy 1955. 15. Neves történész szerzőnk további mohamedán történetírókat idéz: Ibi Fadlan 922-és útleírásában elmondja, hogy „a kazárok királya, a nagy kagán (xagari) négy hónaponként egyszer jelenik meg alattvalói előtt; míg helytartója, a bég (xagari bli) kormányoz, vezet hadat, s alá vannak rendelve a szomszédos népek uralkodói. Mezítláb jelenik meg a nagy kagán előtt s ilyenkor fáklyát gyújt meg előtte. A bég alá van rendelve a kündü kagán (kndrxagari), s ez alatt áll a diau'igir. A főkirály csak negyven évig uralkodhat, ha ezt egy nappal is túlélte, megölik, mert azt mondják, hogy értelme meggyengült." Istakhri (t951) és Ibn Haugal (977 körül) szövegét így summázza: „a kazár kagán elzártan él, a tényleg uralkodó király (malik xazaf) csak államügyekben érintkezik vele. A kagán méltósága egy meghatározott nemzetségben öröklődik. Ünnepélyes körülmények között iktatják be. OA midőn az (ünnepélyes) beiktatást végrehajtani akarják, a khakant elővezetik s egy selyemzsinórral fojtogatni kezdik; a mikor a fulladáshoz már közel van, megkérdezik tőle, hány évig akar uralkodni, mire kinyilvánítja, hogy mennyit; ha e határidőn belül hal meg nem bántják, de ha ezt túléli, megölik.«). Sírját szentnek tekintik." Majd így ír: „Mas'udi 01956 vagy 957) szerint a főkirály, vagyis xagan palotájába bezárkózva él, helyette a király (maliid kormányoz. Ha a népet valamely csapás éri, a főkirályt megölik." Györffy 1955. 15.
  163. 628 táján a kazár kagán a nyugati türk kagán öccse volt. Györffy 1955. 15.
  164. Idézi Heckenast 1968. 137.
  165. A türk kagánok égi eredetére utalnak Kül tegín és Bilge kagán feliratainak kezdősorai: „Midőn a kék ég fenn és a sötét föld lenn teremtetett, a kettő közé teremtettek az ember fiai. Az ember fiai közül kiemelkedtek őseim, Buminkagan és Isztemi kagan." Alább: „A türkök istene fenn az égben és a türkök földjének és vizeinek szent szellemei így cselekedtek: Azért, hogy a türk nép ne semmisüljön meg és ismét néppé váljon, felnevelték atyámat Ilteresz kagánt és anyámat Ilbilghe katunt, az ég csúcsán tartva őket.'' Az Orchoni türk feliratok szövegét magyarul idézi: Györffy 1955. 13.
  166. Pl. „a Nagybánya melletti Kékes erdő két 13. századi oklevél szerint korábban a kék-kend nép lakóhelye volt....A kék-kend nép kétségtelenül a Lápos folyó völgyének őrzésére kirendelt népelem volt.'' Györffy 1955. 19, 24.
  167. Györffy 1955. 19,26.
  168. Azt, hogy a honfoglaláskor a jobbágyok és szolgálónépek nem állami, hanem fejedelmi, vezéri, törzs-, illetve nemzetségfői tulajdonban voltak, Györffy a törzsi eredetű helynevek tanúságait figyelembe véve állapította meg: a honfoglalás kori magyarság és az Aranyhorda első vezérei településrendjének nagymértékű hasonlóságából feltételezhető nálunk a keleti nomád mongol-török népekhez hasonló, személyes társadalmi berendezkedés megléte. A mongoloknál a hatalom gyakorlásának egyik legfontosabb eszköze a személyes jobbágyság intézménye: mikor Dzsingiszt kagánná választják, azonnal megszervezi nökörjeit. A főúr elválaszthatatlan a nökörjeitől; ezek mindig mellette vannak és kíséretét alkotják. A magyar nemzetségfőknek, törzsfőknek is saját, szabad jogállású, más törzsből származó kisérő katonái, parancsnokai voltak, akik egyszersmind a had sereg katonai iskoláját, az elitgárdát is alkották, béke idején háznépnek számítottak, ők intézték, ellenőrizték a legkülönfélébb házi és egyéb ügyeket. Gyakran kevéssé különböztek az egyszerű szolgáktól. Közösségben éltek urukkal, megosztották mulatságait, örömét és bánatát, ők voltak a legbensőbb barátai és tanácsadói. Györffy 1960. 32.
  169. Ezt Györffy a 9. századi magyar társadalmi helyzet következményének tartja: „Amíg ugyanis a nomadizálás és a nemzetségi szervezet fennállt, a kündü nem szakadhatott el teljesen nemzetségétől, ami közvetlen gazdasági és katonai erőt biztosított számára, uralma tehát nem válhatott teljesen névlegessé. Ugyanekkor a törzsszövetség ügyeiben intézkedő gyula sem válhatott abszolút hatalommal rendelkező fejedelemmé, mert a törzsfők gazdasági és katonai erejével is számolni kellett." Györffy 1955. 16. A szolgálónépekre nézve lásd: Györffy 1972.
  170. E megállapítását Anonymusra alapozza, aki a honfoglaló vezérek közt említi Kündü fia Kurszánt. Györffy 1955. 16.
  171. Györffy 1970. 196.
  172. „Ez a hatalomátvétel kezdetét jelentette azoknak a harcoknak, amelyeket Árpád utódai vívtak meg a törzsfők leverése érdekében, s amit csak István királynak sikerült befejezni Koppány, Gyula és Ajtony leverésével. Györffy 1955. 22.
  173. Bíborbanszületett Konsztantinoszt idézi Györffy 1955. 28.
  174. Az Álmos monda és a kettős, szakrális királyság összefüggésére először Róheim (1984) figyelt fel. Az Álmos csodás születésével kapcsolatos Emese álma mondát részletesen elemzi: Demény 1997.
  175. Györffy 1972. 269.
  176. Györffy 1955. 20-22.
  177. Heckenast 1968., Gömöri 1985. 353.
  178. Mérey Kádár Miklós és Mayer János adatait idézi Gömöri 1994. 268.
  179. Összefoglalja Heckenast 1968. 136-137.
  180. A vezérszállások közelében elhelyezkedő szolgálónépi falvak Györffy szerint egészen biztosan államalapítás előttiek.
  181.  Györffy 1955. 26.
  182. Uo.
  183. Györffytől idézi Gömöri 1994. 266.
  184. 29 ilyen Rudnok nevű vasbányát ismerünk. Gömöri 1985. 353.
  185.  Györffy 15 Tárkány helynevet emleget ilyen összefüggésben (1972. 283.). Sándorfy 27 Tárkány, Terién, Terény helynévről tud, melyek a Kárpát-medence egészét behálózzák. Vö. Sándorfy 1989- 39-40.
  186. Györffy 1972. 284: Ugyanitt írja, hogy az Árpád-korban feltűnő az idegen kedés a Tárkány személynévtől.
  187. Uo. 284.
  188. Gömöri 1994. 267.
  189. Uo.
  190. Heckenast 1968. 163.
  191.  Gömöri 1985. 315.
  192. Gömöri 1994. 261.
  193. Ez a minősítés megfelel a keleti kovácsok kategóriáinak. „A burját mitológiában a dualista világképnek megfelelően a kovácsoknak két csoportját külön
    böztetik meg: a fehér (jó) és a fekete (gonosz) kovácsokét." Lőrincz 1975. 151. „A burjátok fekete kovácsokat is ismernek, akik egyes szertartások alkalmával be kormozzák az arcukat; a nép tőlük különösen retteg." Ugyanakkor „A kovácsok istenei nemcsak munkájukban segítik, hanem a gonosz szellemekkel szemben védelmezik is őket." Eliade 2002. 426-427. Vö. még Alföldi 1936. 214.
  194. Györffy 1971. 288-289.; Györffy 1955. 26-27.
  195. Györffy 1972. 284.
  196. Uo. 283-284.
  197. Tóth Sándor László pl. megállapítja, hogy kettős fejedelemség minden bizonnyal volt a magyaroknál, de „kevésbé egyértelmű, hogy szakrális fejedelemségnek tekinthetjük-e ezt vagy sem". Tóth 1998. 103-111-
  198. Heckenast 1968. 134, 146, 151, 167. Megszűnését azzal magyarázza, hogy „a paraszti csoportipar helyébe a magasabb technológiai szintet jelentő, a fejlettebb igények kielégítésére is alkalmas városi kézműipar lépett". 1968. 167.
  199. „Tehát a 670-és években feltételezhető onogur bevándorlástól a Karoling koron keresztül, a magyar fejedelemség koráig." Gömöri 1994. 261.
  200. Gömöri 1994. 259-267.
  201. Gömöri 1994. 267.
  202. Gömöri 1985. 352-354.; 1994. 267.
  203. Erre a tényre Demény István Pál figyelt fel. A középkori magyar verselésről lásd: Gáldi 1961. 31-32.
  204. Meglehet, hogy a némiképp zavarossá vált a mondókában Árpád fejedelem lováról lenne szó? Egyedem, begyedem, sarkantyú, Nem vagyok én félnyakú, Csak Mátyásnak kovácsa, Árpád lovát patkolom, Fényes szeggel szegezem, Inc, pinc, palapinc, Te vagy odakint. Nagyvárad, Bihar vm. KFA. 07233/21.
  205. Pl. Ez alatt a föld alatt, Sárga csikó nyereg alatt. Nem vagyok én sárga, Se az úr kovácsa, Király lovát patkolják, Arany szöget kongatják, Kon-kon-ki, Ezt dobd ki. Bars, Bars vm., Léva, Bars vm. Szalay 1889- 189.
  206. Egyedem, begyedem, karkantyú, Nem vagyok én félnyakú, Herceg lovát patkolom, Aranyszeggel vasalom. Székelyvaja. Maros-Torda vm. KFA 07373.
  207. Érdekességként említem meg, hogy Bernád Ilona, akinek szíves segítségét ezúton köszönöm, egy levelében ezzel kapcsolatban a következő sorokat írta: „Egy csontkovács tanfolyamon hallottam, hogy Buda szanszkrit eredetű szó, imahelyet, dombot jelent." Noha e kijelentés helytálló voltát nem tudom ellenőrizni, gondolatébresztőnek tartom, mert elképzelhető, hogy a szó bizonyos keleti kultú rákban meghonosodott, és a fejedelmi központul választott helyek egyszersmind ima- és általában szertartásközpontok is voltak.
  208. Egyedem, begyedem, törköcske, Hová való nénike; István király országából Csum, csum, csutn. Újvidék. Matijevics 1976. 194. 306. szöveg.
  209. Ezért funkciói a sámánokéval össze is téveszthető: „A »sámánok« az áldozati szertartásokon, sorskutató jövendöléseken kívül az emberi és állati betegségek gyógyítását is gyakorolták" - írja Fehér M. Jenő, hozzátéve, hogy „A mai gyógykovács" fogalma testesült meg az állatorvosi teendőket ellátó sámánban. Még a 18. században is voltak, pl. a hadseregnél ilyen "gyógykovácsok", akik tekintélye falvainkban rendíthetetlen, még a végzett orvosok felett is." Fehér 1967. 259.
  210. 34, Erdélyből, Biharból, Bácskából és további azonosítatlan helyekről előkerült változatban. Fontos figyelnünk arra, hogy a kendét egyes források szerint k.n.d.r néven nevezték meg. (Vö. Kristó 1994. 389. künde címszó, melynek szerzője Márton Alfréd) Ugyanakkor a kender bódító növény, ami hozzásegítheti a kiválasztott személyt ahhoz, hogy a transzcendens erőkkel kapcsolatot teremtsen.
  211. 87 változat, a magyar nyelvterület minden részéből. Figyelemre méltó az is, hogy a mongol és török népek az isteneiket tengriknek nevezik, sőt a törököknél Tengri a főistenség, az Ég Istene neve. Vö. Tokarev 1988. II. 479^194. Különösképpen: Török nyelvű népek mitológiája címszó.
  212. Solymossy 1933. 110.
  213. Pl. Fogat húz: ráköt madzagot, rácsap a tüzes üllőre, megrántotta a fejét, és kiesett a foga. Jászdózsa, Jász-Nagykun-Szolnok vm. Gulyás 1976. 137. Vö. még Mikszáth: A hályogkovácsc. elbeszélésével.
  214. „Végzett disznóagyarozást, birka és tehén hosszúra nőtt körmét levágta." Bukovina, Bosnyák 1977. 74.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet