Faragó József
1975 szeptemberében a Maros megyei Hármasfaluban, közelebbről Hármasfalu néhai önálló harmadában, Szentistvánon Szabó Orzsika helyi alkotású régi balladájának nyomait kutattam.1 Miután ezzel a munkámmal a tervezettnél hamarabb végeztem, kellő megfontolással egy olyan rövidebb időt igénylő gyűjtésbe fogtam, amelyhez hasonlóról néprajztudományunkban nincs tudomásom. Aligha van ugyanis olyan népköltési gyűjteményünk, amely több-kevesebb kiolvasó mondókát is ne tartalmazna, de nem tudjuk, hogy mekkora lehet egy gyermek vagy egy helység mondókáinak számszerű repertoárja. Van ugyan két olyan romániai magyar gyűjteményünk: Gazda Klára esztelneki (Háromszék) és Faragó József - Fábián Imre bihari gyűjtése2, amelyek kiolvasókban kiemelkedően gazdagok, de ezek nem foglalkoznak egy gyermek vagy egy helység repertoárjának kiszámításával.
Utam természetesen az iskolába vezetett, ahol 7-től 15 éves korig 65 gyermektől gyűjtöttem össze mindegyikük összes kiolvasó mondókáit. Az alábbi lapalji jegyzetben, közel egy emberöltővel a gyűjtés után, hálával közlöm betűrendes névsorukat, nevük után zárójelben életkorukkal, majd utána kiolvasóik számával.3 A 65 gyermektől gyűjtött kiolvasok száma 215. Ez a szám nem egyenlő a falu repertoárjával, hanem a gyűjtés eredménye, hiszen számos kiolvasó többször is szerepel benne.
Először kis kimutatásban igyekeztem összeállítani, hogy hány azoknak a gyermekeknek a száma, akiknek repertoárja a minimális 1-től a maximális 12-ig terjed:
Hány kiolvasót tud? | Hány gyermek? |
1 |
9 |
2 |
14 |
3 |
13 |
4 |
6 |
5 |
8 |
6 |
5 |
7 |
5 |
8 |
1 |
9 |
1 |
10 |
1 |
11 |
1 |
12 |
1 |
Eszerint a gyermekek viszonylag nagyobb része (14-13 gyermek) 2-3 kiolvasót tud, vagyis Hármasfaluban ez a leggyakoribb személyi repertoár. Ezeket követi a 4-és, 5-ös, 6-os és 7-és repertoár, 6, 8, 5 és 5, azaz 24 gyermekkel. 9 gyermek tudott minimálisan 1 kiolvasót, és csak l-l tudott kiemelkedően sokat: 8, 9, 10, 11 és 12 kiolvasót.
Kezdjük azzal a 9 gyermekkel, aki csak l-l kiolvasót tudott: melyek ezek a kiolvasok? 7 esetben Baba ül a széken, kalács a kezében. l-l esetben pedig Én lementem a pincébe vajat csipegetni, illetőleg Volt nekem egy futbalom meg egy hűje kapusom.
A 14 gyermek 2-és repertoárjával a kiolvasók sűrűjébe értünk. Itt 8 esetben ismétlődik a Baba ül a széken, 1 esetben a Volt nekem egy futbalom, viszont hiányzik az Én lementem a pincébe. Ehelyett 3 esetben belép a Rot egy, rot kettő... rothadt, 2 esetben a Két kicsi kecske, mennek a meccsre, illetőleg az Ön-dön-dani-dári-dön és változata. Ezek mellett 12 új kiolvasó lép be, valamennyit hosszas volna egyenként felsorolni.
A 13 gyermek 3-as repertoárjában a már ismert kiolvasok: 10 esetben Baba ül a széken és változatai, 6 esetben a Volt nekem egy futbalom, 5 esetben a Rothadt és 2 esetben a Két kicsi kecske. Eddig elő nem fordult gyakoribb kiolvasok: 4 esetben Falu végin volt egy bolt és 2 esetben Egy üvegben ül egy törpe. A további kiolvasok mind csak 1 esetben hangzottak el.
Mivel a számítások a 12-és repertoár felé mindegyre bonyolódnak, megkíséreltem összeszámolni, hogy a gyermekek összesen hányféle kiolvasót tudnak, s melyek közöttük a leggyakoribbak. Ugyanazon kiolvasó többféle változatát természetesen egynek tekintettem.
Végeredményben a hármasfalusi gyermekek 60 féle kiolvasót ismernek, ennyi tehát a falu repertoárja. E hármasfalusihoz hasonló, teljességre törekvő gyűjtések mutatnák meg, hogy ez a mennyiség szokványos-e, esetleg gazdagabb, illetőleg szegényebb a szokványosnál. Gazda Klára idézett esztelneki gyűjtése 50 kiolvasót tartalmaz, tehát kevesebbet, mint a hármasfalusi repertoár.
A 60-as repertoárnál nem kevésbé érdekes, hogy melyek a gyermekek által leginkább kedvelt kiolvasók. Miként talán az eddigi adatokból is sejteni lehet, a Baba (egyszer Mama) ül a szék(b)en messze az élen jár, 42 gyermek kiolvasói között. Folytatólag gyakoriságuk sorrendjében idézem a legnépszerűbb mondó-kákat, kezdősoruk után gyakoriságuk számával: Rot egy ... rothadt, 21; Van (volt) nekem egy futbalom, 17; Két (négy) kicsi kecske, 16; Faluvégen (végin, egérlyukban, Budapesten) volt egy bolt, 14; Lementem én a pincébe, 13; Ini, pini, pipi néni, 12; Pesten jártam iskolába, 10; Eke, beke, béka töke, 9; Egy üvegben ül a törpe, 8; Egyedem-begyedem (egyerem-begyerem) és Két kis kakas összeveszett, l-l; Én, te, ő és E, ke, há, né... hunyó, 6-6; Árkot ugrott a cigány, Budapesti villamos, Lap, lap, levelezőlap és Madarak voltunk, 3-3; Ecc, pecc, kimehetsz és Szőrös töke van a légynek, 2-2. A többi kiolvasó egyszer hangzott el, illetőleg a meglehetősen sok, értelem nélküli játékos szóképzést nem soroltam be, mert némelykor annyira egybefolynak vagy annyira különböznek egymástól, hogy nehéz őket tipizálni. Példák: An, tan, tinó (Án, tán, tinó); Ákátám, bákátám, pákátám; Ám-tám; Ekete(m), bekete(m); Öndön-divol; Ön-dön-dosz-déri-dó; Ön-dön-dérusz; Ön-dön-déva stb.
Természetesen mindegyik kiolvasóról megkérdeztem, hogy a gyermek kitől és hol tanulta, mire szintén érdekes kategóriákat nyertem. Óriási többségben, 190 esetben a játszótársaktól: iskola-és osztálytársaktól, barátoktól és barátnőktől, testvérektől és rokon gyermekektől tanulták. Elég sok esetben az eredet szálai kivezetnek a faluból, mert vagy a gyermekek mentek más helységbe látogatóba, vagy máshonnan jöttek játszótársak. E helységek gyakoriságuk sorrendjében, nevük után a kiolvasok számával: Makkfalva 10, Petrozsény 7, Kibéd 4, Marosvásárhely és Székelyudvarhely 3-3, Kőrispatak 2, valamint Alsósófalva, Budapest, Cséje, Erdőszentgyörgy, Gyulakuta, Kolozsvár, Medgyes, Miklósfalva, Sepsiszentgyörgy és Szováta 1-1. További források, gyakoriságuk sorrendjében: édesanya 6, édesapa 5, óvó néni 4, öreg bácsi és meséskönyv 2-2. Mindössze 2 kiolvasóról mondták a gyermekek, hogy nem emlékeznek a forrására.
Befejezésül - szerény adattárként - egy csokor olyan kiolvasót idézek, amelyek ritkaságukkal tűnnek fel, és hozzájárulnak a magyar kiolvasó mondókák jobb megismeréséhez. Első soruk betűrendje szerint következnek:
1. Afrikába születtem,
Ott nevelt apám,
Azt hittem,
hogy lesz belőttem
Egy nagy huligán.
Lett belőllem utcaseprő,
Budiszívató,
Visszamegyek Afrikába,
Mert ott nagyon jó.
2. Árkot ugrott a cigán,
Kitörött a lába,
Sürgönyöztek a mentőnek,
Vigyék szállodába.
El is vitték szállodába,
Szálka ment a jobb lábába,
Inc, pinc, palapinc,
Te vagy odakint.
3. Budapesten jártam iskolába,
Térgyig érő sárga tulipánba.
Ott láttam meg Bözsikét,
Hajtotta a pipikét.
Egy, kettő, tizenkettő,
Te leszel a jó kergető.
4. Budapesti villamos,
A földre köpni tilos.
De én erre fütyülök
És a földre leköpök.
5. Ecc'pecc' kimehetsz,
Hónapután bejöhetsz.
Cérnára, cinegére, Ugorj,
cica, az egérre, Fuss!
6. Egy alamizsnya,
Két alamizsnya...
Tíz alamizsnya.
Tíz, tíz, tiszta víz,
Három csöbör meleg víz,
Beléhótt a Mátyás,
Mivel húzassuk ki?
Síppal, dobbal, nédi hegedűvel.
7. Egy ángyomnak egy ládájo,
Két árigyomnak két ládája...
Tíz ángyomnak tíz ládájo.
Tíz, tíz, tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Ott a szamár, megissza.
8. Egyerem, begyerem, bakkecske,
Nállunkjárt egy menyecske.
Fejét levágtuk,
Tettük kosárba,
Vittük a vásárba.
Kérték a vásárba:
Mi van a kosárba?
Menyecskefej, három lej,
Ha megveszed, fuss el vele.
9. Egy, kettő, három,
Mit eszünk a nyáron?
Egeret, bogarat,
Mindenféle madarat.
10. Egy, kettő... őt,
Nagymama harisnyát köt.
Se kicsi, se nagy ne legyen,
Éppen neki jó legyen.
11. Eke-beke, béka töke, pötty.
A békának nincsen töke, pötty.
12.Falu végin kicsi ház,
Abban lakik Mikulás.
Kértem tölle szalonnát,
Azt mondta, hogy pofon vág.
Ha pofon vág, meghalok,
Elvisznek az angyalok,
Répafődbe temetnek,
Megesznek az egerek.
13.Figyelem, figyelem,
Pattog a borsó,
Akire jut a százkettő,
Az lesz a hunyó.
Kettő, tizenkettő... száz kettő.
14.Ini, pini, jupi (pupi, pipi) néni,
Hempereg (hentereg) a gumi néni.
Akire jut a százkettő,
Az lesz a hunyó.
15. Kicsi csupor, kis kancsó,
Meg is van már a hunyó.
16. Kör, kör, kijátszik,
Csak egy kislány hányzik.
17. Petőfi Sándor
Gagyába táncol,
Felesége bugyiba,
így (úgy) mennek (mentek) a moziba.
18. Szőrös töke van a légynek,
Ha nem hiszed, gyere, nézd meg.
Inc, pinc, Lőrinc,
Te vagy odakint.
A magyar-román folklórkapcsolatokat képviseli az a vegyes szövegű (makronikus) kiolvasó, amelynek nem találtam párját az eddigi gyűjteményekben:
És végül a repertoár egyszer előforduló egyetlen román kiolvasója: