|
|
A magyar agrárnéprajz európai viszonylatban is előkelő helyet vívott ki magának. Kutatási módszerei segítségével újszerű megvilágításban ismerhetjünk meg a népi társadalmak gazdálkodási formáit. Az 1980-as években meghonosodott kutatási módszerek a parasztgazdaság vizsgálatát a termelés - fogyasztás központú kutatási irányzat szellemében valósították meg. Az egyes gazdaságok termelőerejének és termelési viszonyainak megismerésével tisztázható a településen belül a parasztgazdaságok kapitalizálódásának mértéke és meghatározhatók az átalakulási folyamat társadalmi megnyilvánulásai is. Az eddig elért eredmények alapján nagy vonalakban sikerült jellemezni a magyar parasztgazdaságok típusait, amelyek még kisebb egységekre, helyi típusokra tovább bonthatók. Fehérváry Magda Parasztgazdaság a XX. század első felében - gútai példa című könyvében a parasztgazdaságok kutatása során az egyes gazdaságok üzemszervezetének és termelésszerkezetének vizsgálatát helyezi előtérbe. Megítélése szerint "...a parasztgazdaság nem állandó, hanem olyan rövidebb-hosszabb ideig fennálló termelői, fogyasztói és életközösséget alkotó egység, amely térben és időben különböző külső és belső feltételek között működik és folyamatosan alakul". (Fehérváryné Nagy Magda, 1988, 15-16. p.) Eszerint tehát a gazdaság funkcióit annak létrejöttétől megszűnéséig folyamatosan nyomon kell követni. A parasztgazdaságok működésének eredményességét két fő ágának, a földművelésnek és az állattartásnak a viszonya határozza meg, de jelentős szerepet játszik a melléktevékenységek (gyűjtögetés, halászat, vadászat, méhészet, erdőlés, fuvarozás, táplálkozás, árucsere) jó bekapcsolása is a két fő gazdasági ágazatba.
A kisalföldi hagyományos gazdálkodás című kutatóprogram negyedik kutatási pontja a gútai, a lelédi és a vásárúti kutatások után, Farkasd és Negyed községek voltak. A kutatásban 9 kutató vett részt. A kutatási program résztvevői a komáromi Duna Menti Múzeumból ( 2003-tól A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma) Gaál Ida és Varga Lídia, az Érsekújvári Honismereti Múzeumból Gudmon Ilona, a Galántai Honismereti Múzeumból Danter Izabella néprajzkutatók, a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárából Nóvák Veronika, levéltáros, valamint külső szakemberek Molnár Benő néprajzkutató, Beké Éva, néprajzszakos egyetemi hallgató, Nagy Endre és Angyal Béla, önkéntes néprajzgyűjtők voltak. A terepkutatás 2000-2001-ben az említett múzeumi intézmények hozzájárulásával, a boldogfai székhelyű Mátyusföldi Muzeológiai Társaság szervezésében az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával valósult meg. A kutatási eredmények bemutatására a 2001. október 23-án Negyeden megrendezett néprajzi szemináriumon került sor. A szeminárium főszervezője a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság volt, megvalósításához anyagilag hozzájárultak a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a Farkasd és Negyed községek önkormányzatai, a Galántai Honismereti Múzeum, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum A Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja ( 2002-től A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma). A szemináriumon elhangzott előadások az utóbbi intézmény által 2002-ben kiadott Muzeológiai Füzetek 1. számában jelentek meg.
A Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld sézaki részén - Farkasd, Negyed című kötet a teljes kutatási anyagot tartalmazza. A hagyományos gazdálkodás tárgykörébe tartozó. általános témák mellett (zsákmányoló gazdálkodás, állattartás, földművelés, zöldségtermesztés, szőlő- és gyümölcstermesztés) vizsgáltuk a határhasználat és a földrajzi nevek fejlődését, a termelés és fogyasztás összefüggéseit a népi táplálkozás szemszögéből és a megtermelt javak cseréjét is. Az egyes témákon belül elsősorban a paraszti közösségekben a 20. század első felében jellemző munkatechnológiákat és eszközöket vizsgáltuk, előtérbe helyezve a termelés és a fogyasztás összefüggéseinek megvilágítását. A tanulmányoknak a lényeges részét a néprajzi terepkutatások eredményei alkotják, kiegészülve a szakirodalomban az érintett témákban eddig megjelent adatokkal. Mivel Farkasd és Negyed községek esetében a kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy a zöldségtermesztés több évszázados múltra tekint vissza, szükségét láttuk, hogy a hagyományosan vett néprajzi kutatások kiegészüljenek történeti kutatással is, amelynek segítségével betekintést nyerünk a két község hagyományos gazdálkodásformái alakulásának okaira az elmúlt idők folyamán.
2004. október 6.
Danter Izabella
|
|