|
|
Dolgozatunk a Trianon utáni időszak hét évtizede írásos termékeinek számbavételével követi nyomon a szlovéniai magyar kisebbség művelődésének alakulását, szellemi fejlődését, hagyományőrző és hagyományteremtő igyekezetének főbb vonásait, megkülönböztetett figyelmet fordítva az itt kibontakozó irodalmi élet jelentősebb állomásaira, maradandó értékeire. Irodalomtörténeti közhelynek számít, hogy az illyési „ötágú síp" már régen nem öt - tekintettel az utóbbi két évben létrejött új államalakulatokra -, hanem az egyetemes magyar irodalom sípján az ágak száma a duplájára emelkedett... Ennek egyik ága a Muravidéken szólal meg, egy maréknyi népcsoport történelmi élményének, életérzésének adva hangot. Összefoglaló jellegű dolgozatunk szerkezeti felépítését illetően néhány megjegyzést kell tennünk.
Dolgozatunk bevezető részében nem zárkózhattunk el annak a társadalmi háttérnek és miliőnek a megrajzolásától, amely sok tekintetben eltért a volt délszláv állam három köztársaságában élő magyar kisebbségiek politikai szerveződését illetően. (Olyan specifikumai alakultak ki, mint a kétnyelvűség és a nemzetiségi önigazgatási érdekközösségek.) Másrészt: a szlovéniai magyarság szellemi fejlődésének - mint ez a dolgozatból világosan kitűnik - szinte minden jelentősebb mozzanata szorosan kapcsolódik, időben szinte egybeesik a politikai történésekkel.
A következő megjegyzés a kisebbségi-nemzetiségi irodalmak funkciójához kapcsolódik. Meggyőződésünk ugyanis, hogy kisebbségi irodalmak a világon mindenhol - az irodalom anyagából kifolyólag - nyelvmegőrző, nemzetmegtartó szereppel bírnak, s egy közösség öneszmélését, identitástudatát erősítik, s ezáltal a beolvadás elleni harc egyik leghatásosabb fegyverének tekinthetők, főleg itt, Közép-Kelet-Európában. Mivel azonban a muratáji irodalom csak most van kialakulóban, természetesen még nem különültek el benne azok a tudatformák, amelyek a fent említett megtartó funkcióval bírnak. Ezért vált indokolttá az irodalom fogalomkörének a kibővítése olyan tudatformákkal, mint a publicisztika illetve a tudományos irodalom. A szépirodalmi fejezet előtörténeti részében - a hagyománynélküliséget cáfolandó - indokolt volt a hosszabb kitérő. Hasonló megfontolásból foglalkoztunk a két világháború közötti időszak néhány jelentősebb alkotójával is, olyanokkal, akiket származásuk köt ehhez a tájhoz (Pável Ágoston), illetve alkotói korszakuk egy jelentős időszakát töltötték itt, merítve a táj szellemiségéből (Horváth Sándor, Völgyesi József).
A szlovéniai magyar irodalom - leszámítva az előtörténeti korszakot - három évtizedes rövid történetében sok olyan mozzanat van, amelyek révén ez az irodalom a rendkívül fontos regionális szerepén túl az egész magyar irodalomban is sajátos színt képvisel. Ez indokolta elsősorban az áttekintés megírását, amely az itt kibontakozó irodalom születésének körülményeire, a kibontakozási nehézségekre, egy-egy írói egyéniség illetve nemzedék jellegzetes alkotói attitűdjére próbál rámutatni. Meggyőződésünk, hogy a folyamat vizsgálata akkor is szükséges, ha az egyes alkotók pályarajzának elkészítése objektív és szubjektív okokból még várat magára. E sorok írója 1987-ben a jelen dolgozat elődjének számító A muravidéki magyar irodalom rövid története című hosszabb tanulmányában a fehér foltok felszámolását és a további kutatások ösztönzését célozta meg, utalva e feltáró munka fontosságára. A szándék 1993-ban sem változott, talán csak a teljesség és a tudományosság irányában történt elmozdulás. Munkánkat az 1993-as év első feléig könyv formájában is megjelent kiadványok jegyzéke, valamint az írások, cikkek, tanulmányok egyes fejezetekhez kapcsolódó, majdnem teljesnek mondható bibliográfiája egészíti ki.
Lendva, 1993. július
|
|