|
|
Bokor József Nyelviség és magyarság a Muravidéken című tanulmánygyűjteményéhez
A felsőoktatási intézmények és az ott tevékenykedő kollégák között - szerencsés esetben hosszabb távon is - az oktatásban és a kutatásban egyaránt igen eredményes együttműködés alakulhat ki. Ez bekövetkezhet még akkor is, ha az egyes intézményeket esetleg országhatárok választják el egymástól, mégpedig leginkább akkor, ha a közös munkába és annak várható eredményeibe vetett hit és elkötelezettség szorosan összekovácsolja az együtt dolgozó feleket. Ilyen sikeres és gyümölcsöző kapcsolat jellemzi immár mintegy három évtizede a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke, valamint a Maribori Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke oktatóinak együttműködését.
Ez a munkakapcsolat, a szombathelyi kollégák maribori vendégoktatói tevékenysége szerencsére napjainkban is folytatódik. Ez mindnyájuknak - a helyi oktatókkal karöltve - mindenkor szinte egyfajta missziós feladatot és elkötelezett tevékenységet is jelentett, hogy tanítványaikat és általában a szlovéniai magyar közösséget anyanyelvünk minél tökéletesebb megismerésére és megőrzésére oktassák, neveljék. Az ottani magyarság nyelvének vizsgálatára irányuló sokoldalú munkájukat töretlenül és nagy elkötelezettséggel végezték és folytatják ma is. Mindezt jól mutatja például több olyan konferenciának a megszervezése, amelynek központi témája a határontúli nemzetrészek (ezeken belül pedig a muravidéki magyarság) nyelvhasználatának problematikája volt. Az ott elhangzott előadások anyaga később önálló kiadványban látott napvilágot (ilyenek pl. a következő kötetek: Corvin Mátyás-konferencia. Szerk. Varga József-Molnár Zoltán. Maribor, 1991; Nyelvi tudat, identitástudat, nyelvhasználat. Szerk. Gadányi Károly-Bokor József-Guttmann Miklós. Szombathely, 1996; Az anyanyelv a kétnyelvűségben. Szerk. Bokor József. Maribor-Lendva, 1999).
A szombathelyi kollégák számára azonban, minthogy szlovéniai tartózkodásuk során hamarosan tapasztal(hat)ták a Muravidék magyar nyelvjárásainak archaizmusait, sokszínűségét, valamint az egyes (pl. hangtani, alaktani) jelenségek és ezekkel együtt általában anyanyelvünk visszaszorulásának folyamatát, a maribori munkavállalás előbb-utóbb azzal is járt, hogy oktatómunkájuk és különféle, szerteágazó teendőik mellett elkezdjék gyűjteni és feldolgozni az ottani tájnyelvi sajátságokat is. Ez - ismerve korábbi tudományos tevékenységüket, a magyar dialektológia iránti érdeklődésüket - természetes és önként vállalt, örömmel végzett többletmunka volt mindnyájuk számára. Elismerésre méltó, hogy - más, magyarországi kiadványaik mellett - mindegyikük egy vagy több önálló kötetet is megjelentetett olyan témában, amely a Mariborban végzett oktatói és tudományos tevékenységéhez kapcsolódik. Mindezzel nagyban hozzájárultak a Muravidékkel összefüggő nyelvészeti vizsgálódások eredményeinek (Penavin Olga, Varga József és mások kutatómunkájának) további bővítéséhez, elmélyítéséhez.
Túlzás nélkül állapíthatom meg, hogy a fentiekben jelzett eredmények elérésében Bokor József nagy érdemeket szerzett, s az ezekhez kapcsolódó munkálatokban oroszlánrészt vállalt. Munkabírása, jó szervezőkészsége, céltudatossága mellett nyilvánvalóan szerepet játszott ebben az a körülmény is, hogy (1984 és 1988, majd 1993 és 2008 között) különböző beosztásban megközelítőleg húsz évet töltött a maribori egyetemen. Kezdetben magyar lektorként, később (tizenöt esztendeig) egyetemi tanárként, közben pedig hat és fél évig tanszékvezetőként segítette a magyar nyelvészet oktatását, s szolgálta töretlen hittel és szorgalommal anyanyelvünk ápolásának, megőrzésének fontos ügyét a katedrán és -előadásaival és különböző tárgyú írásaival - másutt is, minden olyan fórumon, ahol oktatóként vagy kutatóként tenni lehetett, tenni kellett. Mindemellett sikeresen folytatta magyarországi kutatásait is, amint arról számtalan cikke, tanulmánya és a Regionális lexikológiai vizsgálatok a nyugati magyar nyelvterületen című kiváló könyve is tanúskodik, melyet kandidátusi értekezésként védett meg szűkebb pátriájának helyi nyelvjárásaiból.
Bokor József Nyelviség és magyarság a Muravidéken című újabb munkája tárgykörénél fogva nemcsak összefoglalása azon kutatásainak, amelyet a muravidéki magyarság nyelvhasználati, nyelvi-nyelvjárási jelenségei elemzésének szentelt, hanem folytatása, tágabb értelemben bővítése is mindazoknak a vizsgálódásoknak is, amelyek a Maribori Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékén kollégái végeztek/végeznek, s amelyeknek egy része önálló kötetben már napvilágot látott. Néhányat közülük megemlítek, ezek a következők: Molnár Zoltán Miklós: Nyelv és nemzetiség. Maribor-Szombathely, 1993; Bokor József-Guttmann Miklós: A muravidéki magyaság anyanyelvéért. Szombathely-Maribor, 1999; Elizabeta Bernjak: Slovenščina in madžarščina v stiku. Maribor, 2004; Guttmann Miklós: Anyanyelv, dialektus, kétnyelvűség, oktatás.
Szombathely, 2005; Kolláth Anna: Magyarul a Muravidéken. Maribor, 2005). Szeretném azonban megjegyezni, hogy Bokor Józsefnek a tanulmánykötetbe válogatott írásai több témakörben is újabb eredményeket jelentenek, mégpedig vagy a maguk egészében, vagy egy-egy részletkérdés árnyaltabb kifejtésében, kiegészítésében. S azt is megállapíthatjuk, hogy dolgozatai nemcsak a Muravidék nyelvi helyzetének és nyelvjárási sajátságainak megismeréséhez járulnak hozzá, hanem általában a magyar dialektológiai és szociolingvisztikai vizsgálódásokhoz is.
A tanulmánygyűjtemény átfogja ugyanis a szlovéniai magyarság kisebbségi helyzetéből adódó kétnyelvűségének teljes problematikáját, mégpedig a muravidéki magyar nyelv státusától a mai állapotán, sajátos nyelvhasználatán, nyelvjárásiasságán, a kétnyelvű oktatás körülményeinek vizsgálatán át a nyelvtervezés és a nyelvmegőrzés problémaköréig. A szóban forgó kiadvány öt fő részre tagolódik. Ezeknek mindegyike olyan tanulmányokból tevődik össze, amelyek részletesen taglalnak egy-egy problémakört, ugyanakkor fejezetenként és együttesen is szerves egységet képeznek. Így összességükben tartalmi és formai szempontból egyaránt kitűnően szerkesztett összeállítást alkotnak. Az egyes fejezetek terjedelme - a második kivételével, amely hat nyelvjárási tárgyú tanulmányból áll - lényegében véve alig tér el egymástól. Annak oka, hogy a második rész nagyobb részletességgel foglalkozik a muravidéki nyelvjárásokkal, két körülményben rejlik. Egyrészt azzal függ össze, hogy Bokor József pályája kezdetétől elkötelezett, kiváló művelője a magyar dialektológiának, másrészt pedig azzal is, hogy a Muravidék tájnyelve gazdag archaizmusokban és nyelvi-nyelvjárási változatokban, ahogy azt ő a rezümében olyan találóan megfogalmazta: "...talán még soha ekkora dinamika nem jellemezte a Muravidék élő, beszélt nyelvét, mint éppen napjainkban és a közelmúltban. Ezt mindenekelőtt az alakváltozatok nagy száma, továbbá a köznyelv irányába való elmozdulás jelzi".
Bokor József Nyelviség és magyarság a Muravidéken című munkája olyan eredményeket foglal magában, olyan értékeket képvisel, amelyek túlmutatnak a nyelvtudomány keretein, jól hasznosíthatók pl. az iskolai oktatásban, a szlovéniai magyarság nyelv- és identitástudatának erősítésében, s ezáltal anyanyelvünk megőrzését is szolgálja. Éppen ezért tanulmánykötete a Muravidékhez kötődő nyelvészeti kiadványok újabb nyeresége lesz. Munkájának megjelentetésével - a szerzőnek az Előszóban kifejtett, gondolat- és érzelemgazdag szép terve szerint - valóban sikerül a Muravidéken élő kisebbségi magyarságnak és nyelviségének méltó emléket állítani. S ezáltal követendő példát is mutathat mindazoknak, akik a kisebbségi helyzetben élő nemzetrészek nyelvhasználatával foglalkoznak.
Szeged, 2008. november 10.
|
|