|
|
A fejlettebb országokban figyeltek fel arra a jelenségre, hogy a piac nem csökkenti, hanem növeli a régiók közötti különbségeket. Myrdal (10) szerint a jelenlegi erőközpontok kialakulása történelmi véletlenszerűség eredménye. A későbbi fejlődés az ilyen központokat csak erősítette. A kialakult gazdasági egyenetlenségek tanulmányozása hívta fel a figyelmet a társadalmi és gazdasági élet területszervezési problémáira:
A fejlett piacgazdaságok példája tanúsítja a régiók és az állam érdekeinek összehangolhatóságát. Ehhez azonban szükség van a régiók kezdeményezésére és az állam - mint a régiók környezetének - pozitív integráló hatására. Suvakov (13) szerint ez átgondolt gazdasági eszköztár használatát jelenti, amellyel az állam a régiókat és azok gazdasági szubjektumait a gazdasági motiváltság állapotában tarthatja.
Példaként említhető a mi régiónkban is annyira fontos élelmiszertermelés. A munkamegosztás egyre kifejezettebb mind a mezőgazdaságban használatos nyersanyagok termelőinél, mind magában a mezőgazdasági termelésben, feldolgozásban és forgalmazásban. A globálisan értelmezett élelmiszer-előállítási folyamat tagolódása, a folyamat résztvevőinek száma szinte áttekinthetetlen. Az ilyen nagy időt és teret kitöltő folyamatok nagyon sok ponton működési eltéréseket mutathatnak az optimálishoz viszonyítva.
Ashby (1) törvénye szerint az irányító alrendszernek annyi helyen kell befolyásolnia egy folyamatot, ahány helyen eltéréseket mutathat működési algoritmusa. Ez a törvény amennyire pontos az általánosításban, annyira használhatatlan. Az élelmiszertermelési rendszerek, méretük és összetettségük következtében annyira dinamikusak, hogy nem is befolyásolhatóak minden részletükben. A realitás éppen az, hogyan megtalálni azt a korlátozott számú legfontosabb folyamatot, amely befolyásával a fejlesztés legjobb irányát biztosítja, gerjesztve egyúttal a többi résztvevő tevékenységét is.
A minden területen növekvő munkamegosztással növekszik a koordináció szükségessége is. Ezt szolgálja a munkaszervezés, a termelésszervezés, a vállalatszervezés, a logisztikai láncok szervezése és azok az akciók, amelyek a vállalatok, az ágazatok, a régiók, az országok közötti kapcsolatokat szabályozzák.. Lényegében a munkamegosztással szétaprózott feladatok újraintegrálásáról van szó. Balassa (2) az integráció elmélet atyja szerint a munkamegosztás folyamatában kialakult részekből kell újra egészet kovácsolni - integrálni.
Munkatársaimmal ezt olyan megfogalmazásnak tartjuk, amitől léteznek kevésbé jó megfogalmazások is. Meghatározásunk szerint az integráció dinamikus, de rendszerelméleti keretekben magyarázható, törvényszerűségeken nyugvó, de akaratlagosan befolyásolt, sokszor eltorzított folyamat, ami kapcsolatba hozható a munkamegosztással is.
Elfogadhatónak tartjuk a következő megfogalmazásunkat is (ha nem is tekintjük teljesen kiforrottnak): A szántóföldtől a fogyasztóig húzódó anyagáramlás keretét a logisztikai láncok képezik, míg a kooperációés integráció a résztvevői kapcsolatok rendszerének megvalósítói.
„Ha az emberiség a világméretű kölcsönös függőség korszakába lép..." - kezdte Mesarovich (9) a Római Klub budapesti konferenciáján egyik mondatát. Fogadjuk el, mint axiómát, hogy a kölcsönös függőség korszaka megkezdődött. Legyünk tudatában, hogy az emberiség fennmaradásának záloga az együttműködés megvalósítása. Ezt úgy érhetjük el, ha az együttműködésben és nem az egymás ellehetetlenítésében versenyzünk.
A Mandeville paradox: „A közjó a magánbűnök szülötte" szerinti viselkedés helyett eleget kell tenni annak a Paretto feltételnek, amely szerint: egy személy, vállalat, vagy régió jólétének javulása csak akkor járul hozzá a társadalmi jólét növekedéséhez, ha az nem jár mások jólétének csökkenésével.
Az együttműködés és az önzés is oda hat, hogy a globális társadalom, mint cél nem tud uralkodó társadalmi paradigmává válni. A paradigmaváltás problémáit Tóth (17) határozta meg Piragesre(12) és Harmannra (4, 5) hivatkozva. Eszerint az ipari társadalom kulcsdilemmái fennmaradnak:
Ezek azok a problémák, amelyek fokozatos megoldásához a regionális fejlesztésnek is hozzá kell járulnia.
A múltban alkalmazott központi tervezés az alacsonyabb szintek (regionális, községi, vállalati) tervezési, tehát a döntéshozatal előkészítési munkáját, minőségi szintről, közönséges adminisztratív kötelességgé, formanyomtatványok kitöltésévé degradálta. Az ilyen tervezés megszüntetését a rendszerváltás időszakában sokan úgy értelmezték, mint valami szükségtelen kötelezettség végét. A tervezés ismerői viszont tudták, hogy csak ezután következik a döntés-előkészítő, kreatív tervezés tanulásának időszaka.
Voltak, akik pl., mint különösen fontosat a regionális tervezést emelték ki, azzal érvelve, hogy a fejlesztésnek regionális indíttatásúnak kell lennie, még akkor is, ha a regionális tervezésben erősebb marad az állami befolyás mint a vállalkozások szintjén.
A regionális elemzés és tervezés alapvető ötletei Weber (19) lokációs elméletéből származnak. Ennek alapján érték el eredményeiket A. Lösch (8), P. Sargant F. (14) és E.M. Hoover (6) is. Ez a feladat lényegében egy adott régió, vagy gazdasági központ fejlesztésének szemszögéből, a természeti erőforrások, szállítási lehetőségek és külső gazdasági hatások kezeléséről szólt.
E problémakör kezelését jelenti Francois Perroux fejlesztési pólusok elmélete is (11), amely az egyenetlen fejlődés problémáit és a már fejlett pólusok fejlesztési hatásait elemzi. Suvakov (13) a térbeli behatolás (spatial penetration) elméletét domborítja ki többekre hivatkozva (Ballance, Sinclair, Berger, Piore és Porter). Ez az elmélet négy fontos elemből tevődik össze:
A regionális, de a vidékfejlesztés jelentősége világviszonylatban is hatalmas. A probléma jelentőségére mutat rá Thompson (18), amikor kidomborítja, hogy a világ szegényeinek 80 %-a vidéken él és annak is fele kedvezőtlen adottságú területeken. A regionális fejlesztés másrészt nem kerülheti meg a mezőgazdaságot, mert az emberiség szaporodása és a jövedelemnövekedés közös hatása a következő harminc évben az élelmiszertermelés megkétszerezését teszi szükségessé.
A legtöbb szerző ma, mint vidékfejlesztési tényezőt, a mezőgazdaság fejlesztését helyezi előtérbe. Kovács (7) szerint a vidékfejlesztést a gazdasági és infrastrukturális fejlesztés, illetve a humán erőforrások fejlesztése irányába célszerű kiépíteni. Gazdasági szempontból a mezőgazdaság modernizálását helyezi első helyre, attól függően, hogy mennyire lesz hatással a vidék gazdaságára, de hangsúlyozza, hogy nem lehet kizárólag csak erre az ágazatra támaszkodni.
Zakic (20) a vidékfejlesztést mint gazdasági-társadalmi kategóriát és a gazdaságfejlesztés elméletének viszonylag új fejezetét szélesebb látókörből kezeli. Lényegében a mezőgazdaság szerepének új meghatározásáról van szó a gazdasági fejlesztés keretében. Ezek szerint a mezőgazdaság nem játszhatja tovább a „fekete doboz" szerepét, amelytől három „többletet" szívnak el: a lakosságot, az élelmet és a tőkét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy e fontos tényezők állandó elszívása ugyanúgy nem tartható fenn, mint bármely más megújuló erőforrás egyoldalú kirablása sem.
A regionális fejlesztés stratégiai problémái a következőképpen határozhatók meg:
A stratégiai irányítás differenciáltabb értékeléséhez meg kell vizsgálni a mellette és az ellene szóló érveket is.
A leggyakrabban hangoztatott érvek:
A regionális fejlesztés irányítóit, befolyásolóit fogadjuk el, mint stratégiai irányítókat, akik három erőtér hatása alatt állnak (16):
Emellett a fejlesztés irányítóinak számolni kell:
Mint minden interdiszciplináris terület, a regionális tudományok is kivételesen virulensek, számos parciális kutatási eredményt integrálnak és gyúrnak döntés-előkészítő eszközzé. Ugyanakkor az is igaz, hogy kevés olyan terület van, amelynek eredményeit annyiszor mellőzik a döntéshozók, ugyanakkor visszaélnek vele, és csak dísznek használják a voluntarista-akarnok döntéseik mellé.
Álljunk meg egy problémánál. Nincs 3 éve sem, hogy a Magyar Regionális Tudományos Társaság soproni vándorgyűlésén meghallgattuk a magyar regionális fejlesztési elképzeléseket. Lenyűgözően kidolgozott, dokumentált előadás keretében jól esett hallani, hogy Szeged határon átnyúló pozitív hatása minket is érint.
A későbbiekben volt néhány alkalom, amikor módunkban volt azt is elmondani, hogy nem csak Szeged hatásával kell számolni, hanem az ikerváros Szabadka visszahatásaival is.
Azt hiszem, hogy ezek a dolgok tovább artikulálódnak. A Népszabadság október 17-i számában „Régiók, karakteres városok, faluhálózat" (3) cím alatt Hajba Ferenc riportja olvasható, melyben megszólaltatja Rechnitzer Jánost, a győri Széchenyi Egyetem professzorát. Néhány fontos gondolat:
Megítélésünk szerint ez a néhány gondolat sokat mondó a mi mindennapjaink számára is.
Sokszor úgy tűnik, hogy mi is a „közös legelő" tragédiáját éljük. A közös sikereket feladjuk egyéni, lokális, vagy részsikerekért, és ahogy a közös legelőre kihajtott tizenegyedik és a többi tehén egyéni érvényesülést jegyez, ám a többség tej nélkül marad, úgy mi is ilyen irányban haladunk.
Nem akarok állításokat megfogalmazni, de felteszek néhány kérdést Észak Bácska 8 községének:
A másik időszerű problémánk az elkészített és elfogadott stratégiai tervek. Néhányat átnéztem. Most nem akarok foglalkozni velük, de hiányoltam az olyan alapozó kutatásokat, mint:
Megítélésünk szerint a felvetett időszerű problémákkal a továbbiakban is foglalkozni kell.
Logisticki lanci se definisu kao procesi strujanja proizvoda od oranica do potrosaca, pri cemu integracija i kooperacija predstav-Ijaju realizaciju sistema medjusobnih odnosa ucesnika.
Kao problemi vizije globalnog drustva i istovremenog regiona-lizma isticu se dileme rasta, kontrolé, raspodele i zaposlenosti.
Problem regionalnog razvoja i planiranjaje bio produbljen cen-tralistickim planiranjem u nasim uslovima, ali se u svetu razvijao pocev od primene stavova lokacione teorije, teorije razvojnih po-lova i teorije „spatial penetration"-a.
Kao znacajan element regionalizma istice se poljoprivreda, koja nemoze vise da odigrava ulogu crne kutije iz koje se izvlace kapital, radna snaga i jeftina hrana za potrebe razvoja industrije, jer je takav razvoj neodrziv.
Kao strateski problemi regionalnog razvoja se utvrdjuju izbor strategije, izbor organizacije za realizaciju i usaglasavanje istih.
Za diferenciraniju ocenu navode se argumenti koje govore za i protiv strateskog upravljanja regionalnim razvojem kao i elementi okoline sa kojim treba da racuna upravljanje razvojem..
Kao aktuelni problem se navodi potreba uvazavanja medjusob-nog uticaja gradova odredjenog regiona (primer Segedina i Subotice) i dalja artikulacija ove problematike sa donetom „Leipzig chartom".
U svetlu ovih najnovijih stremljenja posebno se istice problem Severne Backe i postavljaju se aktuelna pitanja koje se odnose na problem definisanja tezisnog grada ovog regiona, karaktemih funkcija manjih gradova i problemi izradjenih strategijskih planova pojedinih opstina koje se ne zasnivaju na odgovarajucim prethod-nim studijama.
Prvi deo rada ukazuje na sledece teoretske osnove regionalnog razvoja:
Primer razvijene trzisne ekonomije dokazuje da se interesi re-giona i drzava mogu biti harmonizirani.
Proizvodnja hrane pruza dobar primer istovremenog razvoja drus-tvene podele rada, procesa integracije i porasta potrebe koordinacije.
Integracija se definise kao dinamican proces, zasnovan na sta-vovima teorije sistema, odredjenih zakonitosti, ali kao proces koje je cesto deformisan pod uticajem volje privrednih subjekata.
|
|
|