|
|
Ajelen tanulmányvázlat az RTT keretében kidolgozott nagyobb lélegzetű és a lehetséges keretek között szakmailag megalapozottabb gazdaságfejlesztési program rövidített változata, amely a programkoncepció legfontosabb és (természetesen) legkényesebb sarokpontjait kívánja ismertetni. Mindenekelőtt azonban két alapvető korlátozó tényezőre kíván rámutatni:
Sajnos a tanulmány keretében vizsgált Északvajdasági Régió földrajzilag és közigazgatásilag nem egyértelműen behatárolható térség.
Szűkebb értelmezése általában csupán a szerbiai/vajdasági tömbmagyarság életterét képező viszonylagos magyar többségű Szabadka-Topolya-Kishegyes tengely körüli területre és az abszolút magyar többségű Magyarkanizsa-Zenta-Ada-Becse környéki Tisza-mellékre vonatkozik.
Tágabb értelmezésben Észak -Vajdaság teljes térségére, tehát a jelenlegi Észak-bácskai, Nyugat-bácskai és Észak-bánáti Körzet közigazgatási térség-együttesére. Ezen túl elvben akár a Vajdaság AT egész területére is vonatkoztatható a tanulmány, mivel Vajdaság etnikai, történelmi, kulturális és gazdasági specifikumai szintjén hangsúlyozottan megkülönböztethető szűkebb Szerbia specifikumaitól. Ez a megközelítés fontos lehet az igen jelentős vajdasági magyar szórvány- és szigetpopuláció érdekei és szempontjai alapján is.
Ugyanakkor sajnos a tanulmány bázisanyagát képező rendelkezésre álló statisztikai mutatók nem bonthatók le egyértelműen az így behatárolt régióhatárok szintjére, és/vagy azok idősorai hosszabb távon önmagukban sem vethetők össze. Ezért a Régió - és azon belül a vajdasági magyarság - gazdasági helyzete/állapota is csak erősen elnagyolva és/vagy csupán közvetett módon értékelhető és minősíthető.
Másrészt viszont elvben minden gazdaságfejlesztési koncepció azt feltételezi, hogy az adott térség/közösség a kitűzött célok megvalósításához megfelelő, alkalmas és működtethető érdekérvényesítő képességgel és cselekvési lehetőségekkel - politikai hatalommal/befolyással és bevethető erőforrásokkal (kitermelhető természeti kincsekkel, mozgósítható tőkével, bevethető exkluzív technológiákkal és/vagy mobilizálható munkaerővel stb.) -rendelkezik.
A fenti elvek alapján megfogalmazott Régió, de mindenekelőtt a vajdasági magyarság sajnos nem igazán rendelkezik ilyen képességekkel/lehetőségekkel, ezért a tanulmányban megfogalmazott gazdaságfejlesztési célokat és érdekeket, mint egyfajta általános érvényű és igen szelektív érdekérvényesítési viselkedési és cselekvési stratégiát, a Régió lakosságának, de mindenekelőtt a vajdasági magyarságnak és a vajdasági magyar politikumnak kell felvállalnia. A jelen tanulmányvázlat egy ilyen, a pillanatnyi és a közeljövőben várható gazdasági/politikai környezetben célszerű/ racionális érdekérvényesítési stratégiai magatartási modell kereteit kívánja felvázolni.
A Régió (akárcsak a Vajdaság AT egésze is) alacsony szintű energia önellátottságú. Két nagy vízhozamú folyója ellenére kifejezetten vízszegény térség, csekély és csupán lokális jelentőségű kőolaj/földgáz-, alacsony fűtőértékű széntartalékain és alacsony hőmérsékletű termálvizein kívül, az agyagon és homokon kívül szinte semmilyen szűkebb értelembe vett bányakinccsel nem rendelkezik. Előnyös földrajzi fekvése mellett csupán egyetlen tényleges, európai léptékkel is mérhető komparatív előnyt képező természeti adottsága van: nagy termőerejű termőföldjei.
Ennek ellenére a Régió területén a kiegyezés után, a XIX. századvég és századforduló időszakában, az akkori Délvidéken szinte példátlan ütemű városiasodás/polgárosodás és igen erős spontán iparosodás kezdődött, amelyet azonban igen gyorsan derékba tört a világháborús megtorpanás és az azt követő politikai átrendeződések időszaka.
Megjegyzendő, hogy a Délvidéken igen gyorsan kiemelkedő gazdasági jelentőséget nyert a Szabadka-Szeged-Temesvár háromszög. Közvetlenül az I. világháború előtt 95 000 lakosú Szabadka (1910-ben Belgrádnak még csak alig 90 000, Zágrábnak 80 000, Újvidéknek mindössze 30 000 lakosa volt!) már „városias" arculattal, jól kiépített infrastruktúrával rendelkezett és igen gyorsan exportképes mezőgazdasági/ipari háttérre támaszkodó regionális központtá fejlődött.
A két háború közötti időszakban az elcsatolt Vajdaság (akkor Dunai Bánság) és azon belül a Régió is, az új Jugoszláv Királyság gazdaságilag/kulturálisan messze legfejlettebb vidéke volt, és ezért viszonylag könnyen integrálódott annak gazdasági vérkeringésébe, sőt az 1930-as évekre már javarészt ki is heverte a háború okozta megtorpanást.
AlI. világháborút közvetlenül megelőző, illetve az azt követő időszakban azonban a Vajdaságot és a Régiót is teljesen kifosztották, a gyárak nagy részét leszerelték és az ország belső területeire telepítették át. A háború utáni újjáépítési lendület is elkerülte a Régiót (a Vajdaság AT politikai, kulturális és gazdasági központjává Újvidéket fejlesztették fel, tudatosan leépítve az akkor még kifejezetten magyar többségű, Szabadkát és Szabadka-központú Régiót) és csupán az 1960-as években pezsdült fel valamelyest a központi/ költségvetési támogatásokat azonban még akkor sem élvező, túlnyomórészt saját erőforrásaira utalt Régió gazdasági élete.
Ez az újabb erőltetett fejlődési ciklus azonban már magában hordozta a későbbi válságos időszak csíráit is, hiszen a Régió újra spontán módon feléledő/megújuló gazdaságának/iparának a múltból örökölt szerkezeti hiányosságait később csak tovább súlyosbította a 60/70-es évek voluntarista iparfejlesztési és beruházási politikája.
Az elmúlt közel két évtizedes krízisidőszakban elszenvedett újabb súlyos károsodásokat (háborús terhek, gazdasági szankciók, piacvesztés, felhalmozódó veszteségek, piacképtelen termékválaszték, elavult termelőeszközök és technológiák, megkövesedett szervezési/fellépési struktúrák, érdektelenség és motivációnélküliség, szakember-elvándorlás, elosztás-központúság, stb.) a kíméletlen rablóprivatizáció még jobban elmélyítette. Ezeket a következményeket saját erőforrásaira szorítkozva ez a gazdasági struktúra többé már nem igazán tudja semlegesíteni, sem kiheverni. A jelentős tartalmi különbségek, a megváltozott gazdaságpolitika és a változó intenzitású inflációs jelenségek miatt ugyan a két időszak statisztikai adatai csupán feltételesen hasonlíthatók össze, a kimutatott nemzeti jövedelem (1991-ben még nem közöltek adatokat a GDP alakulásáról) belső strukturális változásai igen szemléletesen utalnak a Régió egyre jobban elmélyülő abszolút és relatív gazdasági súlyvesztésére (1. sz. Táblázat).
1. sz. táblázat:
A nemzeti jövedelem relatív strukturális változása az 1991-2002. időszakban (€/fő/év)
| Térség | 1991. | 2002. | Index 1991 =100 | ||
| Nemzeti jövedelem | Index SzK=100 | Nemzeti jövedelem | Index SzK=100 | ||
| Szabadka Község | 3.504,1 | 158,0 | 1.522,0 | 120,3 | 43,4 |
| Észak-Bácskai Körzet | 3.343,1 | 150,7 | 1.470,1 | 116,2 | 44,0 |
| Vajdaság AT | 3.182,6 | 143,5 | 1.487,0 | 117,5 | 46,7 |
| Szerb Köztársaság | 2.218,2 | 100,0 | 1.265,1 | 100,0 | 57,0 |
| Megjegyzés: Az 1991-évi kimutatást a Rigómezővel (Koszovó és Metóhia AT) kiegészítve a változás még szembetűnőbbé válik (Szabadka-Szerbia 171,0 Vajdaság-Szerbia 155,0 stb.) | |||||
Az elszenvedett gazdasági nehézségek és súlyvesztés ellenére Szabadka (és feltehetően a Régió) gazdasága az 1995-2004.
közötti évtizedben reálisan kb. (az 1994-évi állandó ár / érték-viszonyokra átszámított) évi 6 %-os viszonylag stabil átlagos GDP-növekedést produkált. Mindezt egy olyan tovább mélyülő gazdasági kríziskörnyezetben, amely 2004-ben még nem tudta elérni az 1989-ik év (a háborús időszak előtti utolsó „békeév") gazdasági teljesítményének 50 %-át sem!
A sok évtizeden át tudatosan folytatott restriktív gazdaságpolitika és az örökölt szerkezeti hiányosságok ellenére is, mindenekelőtt a lakosság magasabb képesítési szintje, munkakultúrája és mobilitása eredményeként, a Vajdaság, és azon belül a Régió - ugyan az elmúlt időszakban igen sokat veszített viszonylagosan magasabb gazdasági súlyából és hatékonyságából - jelenleg is az ország legfejlettebb részének számít. Sajnos a néhány éve kidolgozott/elfogadott szerbiai terület- és gazdaságfejlesztési koncepció e tekintetben mit sem változott, hiszen az - elismeri és számba veszi ugyan a Vajdaság és azon belül mindenekelőtt az Újvidék-Szabadka-Nagybecskerek háromszög elsőrendű iparfejlesztési potenciáljait - a Régiót iparfejlesztési szempontból nem tekinti kiemelt („húzó") területnek.
A társadalmi össztermék belső szerkezeti megoszlása a Régió a Vajdaság területén is viszonylag stabil, de elavultnak, sőt archaikusnak tekinthető, mindenekelőtt a feldolgozóipar súlyos krízishelyzete miatt. Ugyanakkor statisztikailag csupán alig kimutatható, igen lassú de egyértelmű pozitív elmozdulást mutat a szolgáltatási szféra növekedése és a mezőgazdaság részarányának csökkenése irányába. (2. és 3. sz. Táblázat).
Miután az elmúlt kb. 15 év folyamán gyakorlatilag összeomlott az ország gazdaságában korábban uralkodó nagyüzemi struktúra, azok részegységeiből és teljesen új kezdeményezéssel a Régió területén is egy alapjaiban megváltozott, messze dinamikusabb és rugalmasabb kis- és közép-vállalati dominanciájú gazdasági szerkezet épült ki, amely fokozatosan átvette a foglalkoztatottság és a jövedelemteremtés terheinek meghatározó részét (4. sz. táblázat).
2. sz. táblázat:
A gazdaság szerkezeti változásai az 1991-2002. időszakban (a három alapszektor teljesítményének %-os megoszlása)
| Térség | Mezőgazdaság | Ipar | Szolgáltatások | Összesen 1991. és 2002. | |||
| 1991. | 2002. | 1991. | 2002. | 1991. | 2002. | ||
| Szabadka Község | 18,4 | 15,9 | 51,9 | 45,9 | 29,7 | 38,2 | 100,0 |
| Vajdaság AT | 27,2 | 25,5 | 37,3 | 46,1 | 35,5 | 28,4 | 100,0 |
| Szerb Köztársaság | 18,7 | 21,3 | 45,3 | 41,9 | 36,0 | 36,8 | 100,0 |
| Megjegyzés: A foglalkoztatottak szektoronkénti megoszlása 2004-ben Magyarországon: 5,8/31,9/62,3 %, az EU-15 országokban 4,0/24,6/71,4 %, az EU-25 országokban pedig 5,2/25,5/69,3 % volt! | |||||||
A korábban a Régió gazdasági teljesítményének gerincét képező feldolgozóipar - a saját/lokális nyersanyag- és energiaforrások hiánya/szűkössége ellenére - hagyományosan erősen diverzifikált, több lábon álló volt és maradt. Ezért is tudta súlyosabb megrázkódtatások nélkül elviselni elektromos-gépipari és vegyipari nagyvállalatainak sorozatos tranzíciós összeomlását, hiszen a kríziskörnyezetben is változatlanul fennálló lakossági igények kielégítése (élelmiszer- és könnyűipar, szolgáltatások, illetve az időszakosan igen jelentős teret nyerő árnyékgazdaság is), valamint a kis- és középvállalati struktúra viszonylag gyors kiépülése bizonyos mértékben amortizálta, sőt kompenzálta is annak terheit.
A gazdaság szerkezetének ilyen nagymértékű átrendeződése eredményeként (hiszen korábban éppen az elektromos-gépipari nagyvállalatok valósították meg az export közel 90 %-át!) azonban a korábban folyamatosan nettó exportőr Észak-vajdasági Régió gazdasága fokozatosan romló tendenciát mutatva, az utóbbi években import terheit mindössze 30-40 %-ig tudja saját exporttal lefedni.
Ugyanakkor a Régió súlyos krízisgondokkal küzdő gazdasága még az igen szűkös beruházási eszközök elosztásánál is hátrányos helyzetbe került, hiszen pl. a 2003. évben a Vajdaság AT területén megvalósított beruházások összege a kimutatott társadalmi összterméknek alig 10,4 %-át tette ki. Ez Szabadka Község esetében (sajnos ilyen adatok a regionális szintű megosztásról nem állnak rendelkezésre) mindössze 6,6 % volt.
3. sz. táblázat:
A Vajdaság AT és Szabadka Község 2003-évi társadalmi össztermékének statisztikailag követett belső szerkezeti megoszlása
| Ágazati megoszlás | Szabadka | Vajdaság |
| Feldolgozó ipar | 37,8% | 38,9% |
| Nagy- és kiskereskedelem, szolgáltató kisipar | 24,1% | 16,0% |
| Mezőgazdaság, vadászat, erdészet és vízgazdaság vívvvaságvízgazdaságodás | 12,1% | 19,8% |
| Közlekedés, raktározás és távközlés | 10,5% | 7,5% |
| Építőipar | 5,5% | 5,1% |
| Villamos energia-, földgáz- és vízszolgáltatás ivóvízellátássztáselektricnom energijom, gasom i vodom | 5,4% | 5,1% |
| Ingatlanforgalom és -bérlet | 2,2% | 2,7% |
| Szállodai és éttermi ellátás | 1,9% | 1,4% |
| Egészségügy és szociális ellátás | 0,4% | 0,2% |
| Halászat | 0,2% | 0,1% |
| Egyéb kommunális és szociális szolgáltatások szolgáltatásokomunalne, drustvene i licne usluge | 0,1% | 0,2% |
| Bányászat | 0,0% | 3,1% |
| Összesen | 100,0% | 100,0% |
4. sz. táblázat:
A Szabadka Község területén működő vállalattípusok szerkezeti megoszlása (2004.)
| Vállalattípusok | Bejegyzett cégek | Foglalkoztatottak | Össztermék | |||
| sz. | % | sz. | % | m€/év | % | |
| Kisvállalatok | 2.293 | 97,0 | 10.053 | 41,0 | 55,68 | 39,9 |
| Középvállalatok | 51 | 2,2 | 6.013 | 24,5 | 33,45 | 24,0 |
| Nagyvállalatok | 21 | 0,9 | 8.448 | 34,5 | 50,42 | 36,1 |
| Összesen | 2.365 | 100,0 | 24.514 | 100,0 | 139,55 | 100,0 |
A 2006. tavaszán közzétett (várható privatizációs bevételekre támaszkodó), kb. 2 milliárd € összegű infrastruktúra-, egészségügyi-és vállalkozás-fejlesztéseket támogató Nemzeti Beruházási Terv keretében viszonylag jelentős (összesen 27,5 millió €) beruházási támogatást helyeztek kilátásba az Észak-vajdasági Régió 10 községének erőteljesebb gazdasági fejlesztésére.
Ez azonban csupán igen intenzív és tőkeerős külső támogatással együtt lehet eredményes, hiszen csak a legszükségesebb és már halaszthatatlanná vált regionális infrastrukturális fejlesztések tőkeigénye is messze meghaladja az NBT reálisan elérhető forrásait.
Jelenleg a reálisan működő/működőképes szerbiai gazdaságnak kb. 80 %-át magánosították, tehát a tranzíció most kerül végső/záró szakaszába, hiszen a nagy közvállalatok (posta, távközlés, kőolajipar, villanygazdaság, vasút, légi közlekedés), valamint a kommunális/közszolgálati tevékenységek privatizációja még csak most kezdődik.
A közvállalati szektor küszöbön álló privatizációját a szakértők „időzített bombának" tekintik, óriási adósságállományuk és munkaerő-feleslegeik ugyanis súlyos szociális terheket rónak majd a privatizációjukat felvállaló kormányzatra.
Megoldatlan kérdés továbbra is az 1945. után elkobzott/államosított vagyon visszaszármaztatása és/vagy méltányos kártalanítása is. Teljességgel nyitott kérdés a természeti és/vagy ásványi kincsek kitermelésével/értékesítésével foglalkozó vállalatok privatizáció utáni koncessziós és/vagy bérletfizetési kötelezettségeinek szabályozásrendszere is.
Az 1945. március 9-e után nacionalizált (és a 2003-ban elfogadott törvény szerint két lépésben denacionalizációra kerülő) vagyon értékét 60-150 milliárd dollárra becsülik, de emellett a szerbiai állami költségvetést terheli még a kb. 12 milliárd dollárnyi közadósság is! A fentiek mindenképpen arra utalnak, hogy a szerbiai tulajdonváltási folyamat koránt sem tekinthető lezártnak, és abban az Észak-vajdasági Régió, de mindenekelőtt a hátrányos helyzetű vajdasági magyar közösség számára még jelentős kibontakozási lehetőségek, de igen riasztó veszélyek is rejlenek.
A Szerbiában folyamatban lévő (2003-ban még 1,4 milliárd dollár szintű, ugyan fokozatosan csökkenő tendenciát mutató, de átlagosan még mindig évi kb. 1,0 milliárd dollárra becsült össz-bevételű) privatizáció kedvezményezettje egyértelműen a szerbiai politikai/hatalmi elit klientúrája, és az, sajnos, igen hatékony eszköze lehet a Régió kisebbségi közösségei - és azokon belül a vajdasági magyarság - további gazdasági súlyvesztésének és marginalizálódásának.
Leszögezhető, hogy a Régió gazdasága és azon belül a vajdasági magyar közösség teljességgel osztozott az elmúlt időszakban a szerbiai gazdaság egészét is megrendítő mértékben sújtó terhek és hátrányok viselésében. Ezen túlmenően az elmúlt közel egy évszázados folyamatos krízisidőszakban, részben objektív körülmények hatására, de számos esetben szándékosan/tudatosan folytatott regionális és etnikai előjelű szelektív gazdaságpolitika eredményeként is, katasztrofális mértékű viszonylagos súlyvesztést, leépülést és marginalizálódást szenvedett el.
Megfelelő statisztikai adatbázis háttér hiányában ez a folyamat ugyan sem objektív, sem relatív szempontból nem számszerűsíthető. A szerző is csupán az 1. sz. Táblázatban tesz kísérletet arra, hogy az 1991-2002. időszak még úgy-ahogy értékelhető adathalmazából kihámozza a Régió egésze által ezúttal elszenvedett adalékos (kb. 36-38 indexpontnyi!) relatív gazdasági súlyvesztés mutatószámait. Teljességgel megalapozottan és meggyőződéssel állítható, hogy az 1914. óta elszenvedett regionális súlyvesztés ennek a többszörösére (tehát nagyságrendi léptékűre!) becsülhető, illetve, hogy az a vajdasági magyar közösséget a Régió átlaga felett (akár további 40-60 indexponttal súlyosabban) kiemelten károsította!
Nem lehet vitás, hogy Szerbia gazdasága számára az egyetlen túlélési esélyt az Európai Unióhoz való közeledés és csatlakozás jelenti. Annak ellenére azonban, hogy ez az alternatívanélküliség merevekkel ezelőtt tudatosodott az ország csúcsvezetésében, úgy tűnik, hogy a szerbiai általános politikai közhangulat ehhez szükséges átformálása még évekig is eltarthat. Másrészt a csatlakozás merev gazdaságpolitikai és kisebbségi/emberjogi feltételei miatt sem várható, hogy Szerbia EU tagsága 2012. előtt megvalósuljon.
Az ország teljes jogú EU integrációjának megvalósulásáig (a belső autonómiák és regionalizáció mellett) a Régió és azon belül a vajdasági magyar közösség számára elsőrendű politikai/gazdasági jelentőségű a határokon átívelő, két/több szomszédos ország területrészeire kiterjedő nagyrégiók. Ilyenek a Duna-Tisza-Kőrös-Maros, és a Duna-Tisza-Dráva-Száva EU-régiók, illetve a Kárpát-medence, vagy Közép-Kelet-Európa valamennyi országára kiterjedő nagytérségi kooperációk kérdése.
Ezek a nemzetközivé bővülő kapcsolatrendszerek regionális léptékű gazdasági előnyeiken túl, jótékony szerepet játszhatnak az érintkező kistérségek társadalmi/gazdasági potenciáljainak mozgósításában és az ott élő népesség életkörülményeinek javításában, megkönnyítve/elősegítve ugyanakkor a kisebbségi közösségek és anyanemzeteik közötti folyamatos/intenzív kommunikációt is.
A vajdasági magyarság életterét mindenekelőtt a relatív magyar többségű Észak-Bácska, illetve az abszolút magyar többségű Tisza-mellék összefüggő magyar tömbje képezi. A legutóbbi (2002. évi) népszámlálás keretében kimutatott 290 000 vajdasági magyar, a 7,5 milliós Szerbia legszámosabb kisebbsége. Ez Szerbia összlakosságának mindössze 3,9 %-a, és a 2 millió körüli vajdasági összlakosságnak is csupán 14,4 %-a. Ez nem sokkal több mint a tartomány területén tartózkodó kb. 200.000 menekült. A magyarság közel fele, kb. 130 000 fő azonban szórvány- és szigetpopulációkban, gyakorlatilag a Vajdaság egész terültén szétszórva él.
Az így gyakorlatilag két közel azonos lélekszámú részegységre (tömb-, illetve sziget / szórvány-populációra) osztódó nemzettest identitástudati, közjogi, közoktatási és gazdaságpolitikai státus/ körülmények tekintetében is jelentős mértékben eltér egymástól. Másrészt ez az élettér gazdasági erőforrások, ipari fejlettség, technikai és kulturális színvonal szempontjából is igen jelentős belső különbségeket mutat.
Ugyanakkor megállapítható, hogy jelenleg a vajdasági magyarság élettere és gazdasági tevékenysége mélyen integrálódott a szerbiai gazdaság szövetébe, és szinte még nyomai sem lelhetők fel e gazdasági tevékenység bármilyen szintű horizontális/vertikális típusú regionális/lokális önszerveződésének.
Miután ilyen eltérő körülmények között (még egy jól működő stabil gazdasági környezetet feltételezve is) szinte lehetetlen a teljes vajdasági magyarság számára egyetlen egységes gazdaságpolitikai nemzetstratégiát és/vagy viselkedési modellt megfogalmazni, ahelyett a jelen programkoncepció is mindössze a fent körülhatárolt élettér (földrajzi/politikai régió) általános komparatív előnyeinek/hátrányainak teljességigény nélküli számbavételére szorítkozik csupán.
Egy, a vajdasági magyarság egészének érdekeit/elvárásait megfogalmazó, a mindenkori regionális/lokális erőforrásokra és komparatív előnyökre támaszkodó és a különböző populációtípusok specifikus körülményeit messzemenően figyelembe vevő, de ugyanakkor a gazdasági környezet irányadó/korlátozó feltételrendszerét is érvényesítő, többváltozatú propulzív gazdaságfejlesztési stratégiai forgatókönyv-rendszer kialakítása/megfogalmazása a jelen tanulmány kereteiben sajnos nem volt lehetséges.
A vizsgált- kifejezetten multietnikus szerkezetű, de potenciáljai és gazdasági szerkezete tekintetében mindenképpen egységesnek tekinthető - Észak-vajdasági Régióra vonatkoztatott, működőképes és célravezető regionális gazdasági program megfogalmazásakor két alapvető/elvi érdeket és/vagy korlátozó tényezőt is figyelembe kell venni:
-Annak mindenképpen a hátrányos gazdasági/politikai megkülönböztetést szenvedő Régió teljes többségi és (mind a tömbben, mind a szigetben/szórványban élő) kisebbségi közösségének érdekvédelmét kell felvállalnia/szolgálnia, ugyanakkor azonban
- Olyan megoldásokat kell benne felkutatni/megfogalmazni és alkalmazni, hogy az eredményes érdekvédelem ne korlátozza a piacgazdaság általánosan elfogadott (kötetlen/szabad) versenyszabályait és ne képviseljen elfogadhatatlan, etnikailag (vagy egyéb módon) szelektív/megkülönböztető elvárásokat vagy megkötéseket.
Ez a két elvben egymással ellentétes alapszempont sajnos igen nehezen, sőt teljes egészében talán nem is békíthető össze. Csupán a következő alapvető gazdaságpolitikai elvek/célok szolgálhatják eredményesen mindkét elvárást:
-A régió alapvető politikai/gazdasági célja/érdeke a területi autonómiák / regionalizációk minden lehetséges formájának maximális támogatása kell, hogy legyen!
-A központi politikai/gazdasági hatalom gyors/hatékony lebontása és a tartományi/regionális autonómiák és a területi/lokális önkormányzatok építése/erősítése az egyetlen lehetőség és járható út a még tömbben élő, az autonóm/önkormányzati területeken abszolút/relatív többséget képező, vagy akár csak megkerülhetetlen számú (szigetben/szórványban élő) kisebbségi közösségek eredményes/hatékony szelektív gazdasági támogatására.
-Az autonóm/önkormányzati területek és régiók kiemelt önerőre és külső (állami fejlesztési alapok, anyaországi, európai-uniós, alapítványi) forrásokra támaszkodó fejlesztése és támogatása kiváló lehetőség a tömbben élő kisebbségi közösségek gazdasági esélyeinek viszonylagosan szelektív javítására, azonban a szigetben/szórványban élők esetében sajnos már nem igazán lehet ilyen eredményesen működtethető opciót megfogalmazni.
-A Régióban élő kisebbségi közösségek hátrányos helyzetének általános enyhítésére/felszámolására - a személyi elvű kulturális autonómiakoncepció mellett - csupán egyetlen célravezető etnikailag szelektív támogatási lehetőség fogalmazható meg: a teljes kisebbségi populációra kiterjedő intenzív/hatékony képesítési/szakképesítési rendszer kiállítása és működtetése! -A szakképesítés kell, hogy legyen a Régió sarkalatos gazdasági/politikai célkitűzése, hiszen itt nem védekezési/önvédelmi és/vagy mások (a többségi közösség és/vagy más régiók) ellen irányuló, azokkal szemben álló konvencionális konfrontálódó viselkedésformákat kell továbbéltetni, hanem a közösség rejtett saját erőforrásainak hatékony, sőt kifejezetten extenzív feltárását kell felvállalni.
Az Északvajdasági Régió számára - erőforrásai, földrajzi fekvése, gazdaságpolitikai helyzete és etnikai struktúrája közös nevezőjeként - csupán egyetlen valóban célravezető gazdaságfejlesztési elképzelés fogalmazható meg: a fenntartható gazdasági modell víziója. A fenntarthatóság lényegét elvben három alapfeltétel együttes/optimális kielégítése képezi. Ezek: a gazdasági életképesség, a környezeti megfelelőség és a társadalmi elfogadottság. A tanulmányban bemutatott - az Északvajdasági Régió szempontjából optimálisnak tekinthető - gazdasági/fejlesztési koncepció teljességgel a fenntartható gazdasági modell mentén került megfogalmazásra.
Erőforrásai, meglévő/örökölt gazdasági struktúrája, szűkebb és tágabb értelemben vett gazdaságpolitikai környezete és a jövőben várható lokális/globális társadalmi fejlődés lehetőségeit és korlátait figyelembe véve - a Régió közép- és hosszú távon fenntartható gazdasági fejlesztésének kulcsterületei:
A fent vázolt elképzelések mentén kialakított gazdaságfejlesztési koncepció felvetéseinek későbbi értékelése és kezelése során a szerzőcsoport a legkorszerűbb számítógép-támogatású rendszerelméleti módszerek (SWOT-elemzés, MACTOR-analízis) alkalmazásával vizsgálta a felvetett legfontosabb procedurális fejlesztési célok/érdekek kérdéseiként a:
Másik oldalról a célkitűzések megvalósításában döntő jelentőséggel bíró politikai/gazdasági szereplőket:
A vizsgálat felölelte:
Az elemzés számos olyan igen nagyjelentőségű körülményre, tényre/jelenségre és összefüggésre mutatott rá, amelyek megerősítették azt az egyébként is megalapozott feltevést, hogy - még egy kiterjedésében/határaiban diffúz, érdekérvényesítési képességében/cselekvésében pedig erősen korlátozott Régió esetében is - valóban célravezetőnek és optimálisnak tekinthető a tanulmánytervben a számára megfogalmazott hosszú távú gazdaságfejlesztési és viselkedési stratégia.
A SWOT- és MACTOR-elemzés igen határozottan és egyértelműen támasztotta alá a szerző egyéb forrásokból és saját adatgyűjtéséből származó azon megállapítását is, hogy a Régió hosszú távú gazdasági és (következésképp) társadalmi fejlődésének kulcskérdése mindenképpen:
Ezeket a térségeket közös történelmi múltjuk mellett, szinte azonos kiinduló természeti környezet és erőforrások, valamint gazdaságfejlesztési lehetőségek/célok teszik kényszerű szövetségesekké a küszöbön álló európai és világpiaci megmérettetésben.
> Rezime
Autor u ovom suzenom prikazu prezentira najvaznije rezultate jedne ranije obuhvatne studije istorije, sadasnjeg privredno-poli-tickog statusa i mogucih koncepcijskih osnova strategije razvoja Severno-vojvodanske regije, definisane kao privredno-etnicke ce-line zivotnog prostora vecinske populacije vojvodanskih Madara, koja se po definiciji ne uklapa u voluntaristicki utvrdene granice/ ogranicenja vazece administrativne teritorijalne podele pokrajine.
U studiji se daje argumentovani prikaz u siroj javnosti nedovoljno poznate cinjenice, da je usled visekratnih ratnih razaranja i politicko-privrednih prestruktuiranja ovaj region tokom proslog veka doziveo citavu seriju uzastopnih dogadaja, ali i agresivnih, ciljno usmerenih te i etnicki obojenih voljnih intervencija u pravcu sve izrazitijeg i in-tenzivnijeg suzavanja ranijeg neprikosnovenog statusa privredno i kulturno izrazito najrazvijenijeg podrucja zemlje. Ukazuje se takode da ovaj proces relativne i apsolutne marginalizacije ekonomskog znacaja i privredno-politicke tezine regije i njenog (pre svega ma-njinskog) stanovnistva i danas traje, te da i sadasnji tranzicioni pro-cesi jednoznacno i naglaseno deluju u torn pravcu.
Analizirajuci dostupne pokazatelje autor ukazuje da za kom-parativnu statisticku analizu jos dostupnom periodu 1991-2002. regija je dozivela pad/gubitak svoje relativne ekonomske tezine u odnosu na ostala podrucja Srbije za cak 36-38 indeksnih poena, a da se ukupno pretrpljeni ekonomski gubitak regije posle 1920. godine realno procenjuje na katastrofalno visoku vrednost, koja je po svemu sudeci cak za red velicine veci od gore navedenih pokazatelja.
Autor u studiji ukazuje nadalje na postojeca veoma tvrda ogranicenja u pogledu pozeljnog/zeljenog zaustavljanja i/ili cak radikal-nog preokretanja ovih veoma nepovoljnih tendencija, te i formulise jedinu realno prihvatljivu koncepcijsku osnovu buduceg razvoja regije: viziju odrzivog privrednog razvoja optimálnom valorizacijom sopstvenih komparativnih pogodnosti u vidu dostupnih prirodnih, tehnicko-tehnoloskih i kultumih resursa. Tako artikulisani model odrzivog privrednog razvoja znaci istovremeno i optimalno zado-voljavanje tri vitalna uslova: ekonomske konkurentnosti, ekoloske prihvatljivosti i drustvene prihvacenosti.
1. (ÉSZAKVAJDASÁGI) REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ c. RTT-projekt keretében készült résztanulmányok: I. Gazdasági tevékenység, II. Energiagazdaság, ill. Szolgáltatószektor és infrastruktúra, Témavezető: Dr. Sefcsich György, 2007, Szabadka Országos stratégiai dokumentumok:
2. Statisticki godisnjak Srbije 2005. (Szerbia 2005. évi statisztikai évkönyve), Republicki zavod za statistiku, Beograd, 2006.;
3. Nacionalna strategija Srbije za pristupanje EU (Szerbia EU-csatlakozási nemzeti stratégiája), Kancelarija Vlade RS za pridruzivanje Evropskoj Uniji, Beograd, 2006.;
4. Strategija razvoja poljoprivrede Srbije (A szerbiai mezőgazdaság fejlesztési stratégiája), Vlada Republike Srbije, Beograd, 2006.;
5. Nacionalna strategija upravljanja otpadom - sa programom priblizavanja EU (Nemzeti hulladékkezelési stratégia - és EU-felzárkózási program), Vlada Republike Srbije, Beograd, 2003.;
6. Matejic M., uredn.: Strategija privrednog razvoja Srbije do 2010. - Ekspertni predlog (Szerbia 2010-ig terjedő gazdasági fejlődésének stratégiája - szakértői szövegtervezet), Vlada Republike Srbije, 2002.;
7. Vodoprivredna osnova Republike Srbije (A Szerb Köztársaság vízgazdálkodási alapjai), Ministarstvo za poljoprivredu, sumarstvo i vodoprivredu, Beograd, 2001.;
8. Ekspertska radna grupa: Komentar prednacrta Zakona o telekomunikacijama (A telekommunikációkról szóló törvény előzetes szövegtervezetének kommentárja), Savezni zavod za informatikua, Beograd, 2001;
Regionális/lokális stratégiai dokumentumok:
9. Projekat strategije razvoja opstine Subotica do 2020. godine (Szabadka község 2020-ig terjedő fejlesztési stratégiája), Közgazdasági Kar, Szabadka, 2000.;
10. Malagurski B. i saradn.: Strategija ekonomskog razvoja opstine Subotica - Radna verzija (Szabadka község gazdasági fejlődési stratégiája - Munkaverzió), Közgazdasági Kar, Szabadka, 2006.szeptember 17.;
11. Cinkler R. i saradn.: Strategija razvoja vodosnabdevanja, kanalisanja i zastite vodoprijemnika u Subotici (A vízellátás, csatornázás és a szennyvízbefogadók védelme Szabadkán), Víz- és Csatornázási Kommunális Közvállalalt, Szabadka, 2006.;
12. Dr. Somogyi S. és Dr. Sefcsich Gy.: Gazdasági program - A VMSz cselekvési programjának azonos c. fejezete; 2289.1.hu.SZD/206.05.10. sz. nem publikált tanulmány, vitaanyag;
13. Dr. Somogyi S.: Észak-Vajdaság - Fejlesztési program (Általános rész) - SAB Trade, 1997.; nem publikált előtanulmány;
14. Dr. Sefcsich Gy.: Az Észak-Vajdasági Régió ipara és energiagazdasága - Tanulmányvázlat egy regionális/interregionális gazdaság- és területfejlesztési stratégia megfogalmazásához - SAB Trade, 0600.a.hu.[RÁ/1998.03. 07. sz. nem publikált előtanulmány;
15. Die Wasserversorgung der TheiíJregion in Serbien (A szerbiai Tiszamente Régió vízellátása) - Sachsen Wasser GmbH,2003.11.28., nem publikált előtanulmány;
16. Király Z. és munkatársai: Tanulmány Vajdaság AT ivóvízminőség-javítási programjához, Újvidék, 2002., nem publikált előtanulmány;
17. Bacevic Lj.: Razvoj Interneta u Jugoslaviji, EUNEt, Beograd, 2003.;
18. Dr. Sefcsich Gy.: A mezőgazdasági melléktermékek (biomasszák) energetikai hasznosításának vajdasági tapasztalatai és lehetőségei, A VMTT szervezésében 2002. novemberében Újvidéken megtartott„Környezetkímélő mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés a Vajdaságban" tud. tanácskozáson, 1463.hu.ÍRÁ/2001.10.18.;
19. Zavrsni izvestaj Radne grupe za razmatranje mogucnosti ponovnog uvodenja tramvajskog saobracaja u Subotici (A szabadkai villamosközlekedés újraindításának lehetőségét vizsgáló munkacsoport zárójelentése), Szabadkai Önkormányzat, 1886.se.SZD/2003.03.31. - nem publikált munkatanulmány;
Tervek/tanulmányok:
20. Dr. Sefcsich Gy., Dr. Bénák J. és Mr. Cinkler R.: Project on solid waste collection and disposal on the territory of Northern Backa (Tanulmányterv - Szilárd hulladékok begyűjtése, feldolgozása és lerakása az Észak-Bácskai Régió területén), Szabadkai Önkormányzat, 2001;
21. Mr. Cinkler R., Dr. Bénák J., Dr. Sefcsich Gy. i sar: Idejni projekat rekonstrukcije i prosirenja uredaja za preciscavanje otpadnih voda (UPOV) grada Subotica (Szabadka Község szennyvíztisztító telepének átépítése és bővítése - Előterv), Vízgazdálkodási Intézet. Szabadka, 2499.se.SZD/ 2006.03.30.;
22. Mr. Cinkler R. és munkatársai: Sanacija i rekultivacija deponije otpadnih mate-rijala u Subotici - Studija (A szabadkai hulladéklerakó szanációja és rekultivációja- Kivitelezhetőségi tanulmány), Vízgazdálkodási Intézet, Szabadka, E-91/95, 1996.;
|
|
|