|
|
A mai társadalomra jellemző állandósult változások megkövetelik a jövőképet megtestesítő fejlesztési stratégiák megfogalmazásának dinamikus megközelítését. A folyamatos átalakulás/változás miatt gyakran nehézkes a stratégiai szintű jövőkép-alkotási döntéshozatal, ugyanakkor megfelelő előkészítéssel biztosítani lehet a legvalószínűbb jövő-alternatívák megfogalmazását, amelyek maguk is a jövőbeli dinamikus változások hordozói. A változások különböző hatásfokokkal jelentkeznek a társadalomban, és ennek függvényében befolyásolják a stratégiák által vázolt jövőképek realitás-értékét. A közösségi folyamatok számos mozgatórugója közül a gazdasági, és az ezzel egyidejűleg és párhuzamosan említendő politikai változások jelentősége egyre kifejezettebbé válik a XXI századra.1 Egy olyan gazdasági közegben, mint Szerbia, az elmúlt évtizedben a politika szolgáltatta a fejlődési, pontosabban a „visszafejlődési receptet". A hatalom térbeli leképezése új gazdasági térstruktúrát hozott létre, ami a forrongó változásoknak köszönhetően, valamint a „hódítási kísérletek kudarcával" megteremtette a rendszerváltást, és vele egy újabb szerkezetváltást, annak új dimenzióival együtt.
A soron következő időszak sok újat hozott a vajdasági, abszolút többségű, és egyben leghomogénebb, a magyarságot méltán képviselő község: Magyarkanizsa életébe. A magyarkanizsai község2 a zentai és a törökkanizsai önkormányzattal határos, Bácska Magyarországgal határos északi részén, a 10. európai folyosótól 5 km-re, az EGK4-es tiszai vízfolyosón fekszik. 400 km2-es területen, 13 településen 275103 lakos él. Az önkormányzat központja a 10193 lakosú Magyarkanizsa város, amely egyre inkább regionális jelentőségű központtá válik, amihez hozzájárul a Tisza és a horgosi határátkelő közelsége is. Tehát a település gazdasági helyzetét nagyban befolyásolja annak geo-stratégiaipozíciója, ami felértékelődik az újonnan létrejött (nemzeti - nemzetközi) gazdaságpolitikai szintéren. Új távlatok nyílnak a határrégió települései előtt. A gazdasági- és társadalmi szerkezetváltás teljes mértékben átrendezte/átrendezi a település életét. Kezdetét veszi a lokális gazdaság teljes körű átszerveződése, ami a helyi társadalomra gyakorolt hatását illetően sem jelentéktelen.
A tanulmány célja - a település bemutatása mellett - a gazdasági paradigmaváltás eredményeként jelentkező változások felvázolása Magyarkanizsa település esetében.
A változások hatást gyakorolnak a községre, és ezek a változások koncentrálódnak a természeti, továbbá a község településeinek társadalmi, gazdasági és infrastrukturális közegeiben is.
Bemutatásra kerül, hogy a változásoknak milyen konkrét hatásaival szembesül a kisváros, és ezeket figyelembe véve, milyen objektív, megalapozott fejlesztési alternatívák/átlátható jövőképek határozhatók meg a vizsgált település jövőjét illetően, amely alkalmazkodóképességét, versenyszellemét kifejezve változik az új politikai-és gazdasági szerkezetben.
Rövid történelmi, település-földrajzi bemutatás
Bácska az ország legrégebben benépesült vidékei közé tartozik. Magyarkanizsa területe már a népvándorlás korában lakott volt. Közvetlen közelében az ásatások során hunok korából származó anyagi kultúra leletei kerültek elő. A történészek egyetértenek abban, hogy Magyarkanizsa első említése 1093-ra tehető.
A XVI. században ezt a vidéket a törökök szállják meg, majd a Karlócai béke megkötése és a katonai határőrvidék kialakítása után a Tisza két oldalán fekvő két nagyobb település: Magyarkanizsa és Törökkanizsa elkülönülten fejlődik tovább.
A város XIX. századi társadalmi életében a földbirtokosoknak, a gazdag vállalkozóknak, kereskedőknek és iparosoknak jut vezető szerep. Megépül a Népkert, gőzmalmok, fűrésztelepek üzemelnek, megépül az első gőztégla- és cserépgyár, bizonyságául annak, hogy a magyarkanizsai építőipar már akkor jelentős volt. A XX. század első évtizedei még nagyobb és ütemesebb fejlődést hoztak. Magyarkanizsa 1908-ban rendezett tanácsú várossá lép elő.
A vajdasági községekre jellemző, hogy egyaránt magukba foglalnak városi és falusi tereket, történelmi-társadalmi viszonyok által is meghatározott hagyományaik és XIX-XX. századi fejlődési pályájuk alapján néhány jellegzetes típus emelhető ki:
Kugler (2007) szerint: „Az észak-bácskai községek (Szabadkai, Topolyai, Magyarkanizsai) egy korábbi népes és terjedelmes határú mezővárosból és a belőle kivált, önállósodott külterületi részekből állnak. Ez utóbbiak lehetnek akár telepes (dobrovoljác) falvak, akár tanyaközpontok is. Egy-két régebbi (XVIII-XIX. századi) alapítású, a mezőváros közelében található népesebb falu (Szabadka-Csantavér, Bajmok, valamint Magyarkanizsa-Horgos)" A XIX. század második felében, az ipari forradalom kibontakozásával kifejezésre jut az Osztrák-Magyar Monarchia vajdasági településekre gyakorolt térség-integráló hatása, amely során már kirajzolódni látszik egy, a jövőben is meghatározó város-hierarchia. A középvárosok (Nagykikinda, Zenta, Fehértemplom) és a kisvárosok (Óbecse, Apatin, Kúla, Törökbecse, Törökkanizsa, Antalfalva, Magyarkanizsa, stb.) ágazati és területi hatóköre differenciált. Részben járási székhelyként emelkednek ki környezetükből, részben pedig az oktatásban vagy a gazdasági-pénzügyi szolgáltatás terén gyakorolnak vonzást a szomszédos településekre.
Tóth (2007) szerint: „Az emberek letelepedésével, a települések kialakulásával biztosítani kellett a védelmet, megteremteni azt, hogy dolgozni, élni tudjanak, egyfajta tevékenységet folytathassanak lakhelyükön. Természetesen ez a ténykedés bizonyos intézményekben ölt formát és koncentrálódik, amelyeknek pedig különböző a vonzásuk. Azért alakul így, mert létük földrajzi adottságok során, annak hasznosíthatóságán, az erre épülő méreten, az ott élők szükséglet-, s így funkció-összetételén alapszik."
A település régióban betöltött szerepét, státuszát annak vonzáskörzete határozza meg. Magyarkanizsa esetében ez igazából a község településeire koncentrálódik, de a város vonzáskörzete kiterjed a szomszédos kisebb községekre is (Törökkanizsa, Zenta).
A munkahelyek mellett a községközpont a környékén élők számára is biztosítja az oktatást, az egészségügyi ellátást és a szolgáltatások jelentős részét. Ezáltal a mai Vajdaság városai között mezővárosi szerepet betöltő, meghatározó mezőgazdasági foglalkoztatottakkal rendelkező Magyarkanizsa biztosítja a község falusi lakosságának (a lakosság 63%-a) a fejlődését is.
Sajátságos község, elsősorban etnikai téren jelentkeznek különbségek, amint az az 1. számú táblázatból is kitűnik: ebben a községben a legkoncentráltabb a vajdasági magyarság. A vajdasági magyarság egyre kevesebb szerbiai községben képez abszolút többséget (6 község), a relatív többségű községek is egyre rosszabb statisztikákkal számolnak (az utóbbi tíz évben 50.000-rel csökkent a délvidéki magyarok száma - Mirnics, 2003).
1. Táblázat
A lakosság és a magyarság települések szerinti aránya
| Községek és helységek | 1991 | 2002 | |||||
| Szerbül | Magyarul | Lakosok összesen | Magyar | Magyar % | Lakosok összesen | Magyar | Magyar % |
| Adorjan | Adorján | 1158 | 949 | 81,95 | 1128 | 845 | 74,91 |
| Velebit | Fogadj isten | 361 | 66 | 18,28 | 366 | 59 | 16,12 |
| Doline | Völgyes | 367 | 362 | 98,63 | 516 | 500 | 96,90 |
| Zimonjic | llonakertváros | 282 | 158 | 56,02 | 340 | 185 | 54,41 |
| Kanjiza | Magyarkanizsa | 11541 | 10183 | 88,23 | 10200 | 8825 | 86,52 |
| Male Pijace | Kispiac | 2144 | 2058 | 95,98 | 1988 | 1916 | 96,38 |
| Mali Pesak | Kishomok | 150 | 146 | 97,33 | 115 | 115 | 100,00 |
| Martonos | Martonos | 2423 | 2131 | 87,94 | 2183 | 1897 | 86,90 |
| Novo Selo | Újfalu | 336 | 293 | 87,20 | 211 | 185 | 87,68 |
| Orom | Orom | 1912 | 1794 | 93,82 | 1561 | 1471 | 94,23 |
| Totovo Selo | Tóthfalu | 765 | 747 | 97,64 | 709 | 705 | 99,44 |
| Tresnjevac | Oromhegyes | 2028 | 1953 | 96,30 | 1868 | 1797 | 96,20 |
| Horgos | Horgos | 7201 | 6022 | 83,62 | 6325 | 5302 | 83,83 |
| Opstina Kanjiza | Magyarkanizsa község | 30668 | 26862 | 87,58% | 27510 | 23802 | 86,52% |
Az Európai Unió közelsége viszont további pozitív távlatokat nyit. Az Európai Unió kiemelt jelentőséget tulajdonít a térségi együttműködésnek és a térségfejlesztésnek. Magyarkanizsa földrajzi fekvés tekintetében központi helyet foglal el a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégióban, pontosan félúton fekszik Belgrád és Budapest között.
Az észak-bánáti körzetben, a DKMT Eurórégión belüli partnerség kialakítása, a határokon átnyúló együttműködés, a Homokháti Kistérséggel való együttműködés, továbbá a Regionális Egészségturizmus Klaszter a határtérségek nemzetek fölötti INTERREG együttműködési programjának keretében lehetőséget kínál EU-s támogatások megszerzésére.
2005-ben létrejött az önkormányzat három települését (Tóthfalu, Oromhegyes, Adorján) egybefogó Ket-Adryan mikrorégió, amelynek célja közös gazdasági, társadalmi és művelődési fejlesztések foganatosítása a község érintett településein. Érezhető a település és környezetének nyitása, együttműködési hajlandósága, ami az előző korszak gazdasági, illetve politikai gyakorlatát tekintve, hatalmas és bátor előrelépésként értelmezhető.
Az elmúlt tizenöt év során az ország helyzetét és sorsát meghatározó események és történések rendkívül specifikusan csapódtak le Magyarkanizsa helyi szintjén. A sajátos településkarríer taglalása szerves részét képezi a tanulmánynak, ugyanis ez az időszak (1991-2005) meghatározó szerepet játszott a mai helyzet kialakulásában.
A jelen településfejlesztési elgondolást formáló változások időszaka
A délszláv népek nagypolitika kovácsolta kényszerközössége 1991-ben széthullani látszott. Az ügyesen manőverező titói diplomácia már a múlté volt, és az összeomló keleti blokk magával rántotta a JSZSZK geo-stratégiai értékeit is. Az átalakulás zűrzavarában és a kohéziós erők megszűntével elszabadult a sovinizmus és vele együtt a „délszláv pokol".
Az akkori kis Jugoszláviában (amit Szerbia és Montenegró alkotott) hatalomra került egy manipulatív és destruktív diktatúra, melyet Slobodan Milosevic neve fémjelzett. Ezt a hatalmi építményt egy agonizáló ország zavarodott társadalma termelte ki és tartotta életben tíz hosszú éven keresztül.
1991-ben beköszöntött és 2000-ig tartott a társadalmi értékek devalválódásának korszaka. Ekkor az egyébként is hibás strukturális alapokon nyugvó, ám addig a sajátos társadalmi és gazdasági sajátosságokat remekül kihasználó és működőképes önigazgatási szocialista gazdaság végleg megroggyant.
1992-ben, amikor a délszláv térségben már javában dúlt a polgárháború, mérsékelt infláció és lassan növekvő munkanélküliség jelezte a gazdasági recessziót. 1993-ban elszabadult a monetáris pokol. Az ország pénzügyi rendszere összeomlott és beköszöntött a hiperinfláció. Recsegett, ropogott a gazdaság tákolt felépítménye, de a diktatúra csillaga fényesen ragyogott. A következő évben Dragoslav Avramovic mesterséges, erőltetett úton ugyan de stabilizálta a dinárt, és gazdaságpolitikája megállította a hiperinflációt. Ezek után véget ért a boszniai háború és fellazultak az évek óta tartó gazdasági megszorító intézkedések. Ennek következtében a gazdasági élet kis mértékű, átmeneti fellendülése volt tapasztalható. A következő két év viszonylag stabil időszakot jelentett, annak ellenére, hogy ekkorra a gazdaság már romokban hevert, magas volt a munkanélküliség és kifejezett a társadalmi elégedetlenség, a diktatúra építményén pedig növekednek a repedések. A hatalom ügyesen kiépített, szilárd társadalmi bázisára támaszkodva mégis megőrizte a viszonylagos nyugalmat.
1999-ben kirobbant a koszovói konfliktus, és a NATO beavatkozott. 2000 októberében forradalmi hangulatban megdőlt a milosevici rendszer és hatalomra került a „demokratikus ellenzék". 2001-ben az új politikai vezetés a lassú növekedés és az akadozó reformok korát keltette életre. 2005-ig lezajlott a vitathatóan sikeres magánosítás túlnyomó része, de vontatottan haladt a jogharmonizáció, és a reformok sem a kívánt ütemben zajlottak.
Ennek ellenére a társadalom számos területén egyértelműen látszik az előrelépés. A gazdasági és politikai élet stabilizálódni látszik és az elért eredmények mérsékelt optimizmusra adnak okot a Montenegrótól elszakadt, immár önálló államként létező Szerbiában.
Lényeges mozzanat a milosevici éra idején, hogy Magyarkanizsának nem volt szocialista többségű önkormányzati szerve. Ennek ellenére a város, a többi magyar többségű településtől eltérően, határozottan prosperált a diktatúra idején. A magyarázat a gazdasági szektorban keresendő.
A Potisje Kanjiza cserépgyár ugyanis bőven kárpótolta a politikai szféra „hűtlenségét" és teljes erővel kiállt az akkori hatalom mellett. Ebből Magyarkanizsa gazdasági téren egyértelműen profitált, hiszen 1991-től 2000-ig ez a jól működő cég volt az egyetlen gazdasági húzóerő a városban. Magánosítása után is megőrizte jelentőségét a település gazdasági életében.
Megváltoztak, viszont a globális gazdálkodási feltételek. A település fejlődéséhez nem volt elegendő a politikai hatalommal kapcsolatos bizalom „múltbéli" pátyolgatása; stratégiai, az objektív feltételekre alapozott gazdaságfejlesztési játszmát kellett az önkormányzatnak indítania. Az a névleges demokrácia, amely súlya alatt, több mint egy évtizede „nyűglődött" társadalmunk, képtelen volt a térség progressziójának előmozdítására. Egyszerűen képtelennek mutatkozott a feladat ellátására.
A települést tehát már Milosevic Jugoszláviájában is mindenek előtt három tényező tette geopolitikai szempontból sajátos szereplővé:
A diktatúra bukásával, az utolsótól eltekintve, az első kettő örökíti hatását az elkövetkezendő korszakra is.
Minden település, így a vizsgálódás tárgyát képező Magyarkanizsa is elemezhető a következő megfogalmazásban: „A település egy adott földrajzi környezetben, társadalmi, gazdasági, infrastrukturális és természeti szférák kölcsönhatásban álló, együttműködő rendszer"'. A település komplexitását, a struktúrák kölcsönhatás-rendszerét tetraéder modelljével szemlélteti. A modell neve TÁGINTER=társadalmi, gazdasági, infrastrukturális, természeti tér. E tér sűrűsödési pontjai a települések. (Tóth, 2002)
A tetraéder élei egyenlő hosszúságak, oldalai egyenlő területűek, azaz a négy szféra jelentősége, súlya azonos.
1. Ábra
Tetraéder modell
 |
A négy szféra: ABC: természet. ABB: társadalom ACD: infrastruktúra BCD: gazdaság |
Tóth (2002) szerint: „A modell dinamikus jellegére utal, hogy állandó változásban szemlélteti a települést, népességének, gazdaságának, infrastruktúrájának és természeti környezetének módosulásaiban. Harmonikus a rendszer abban az értelemben, hogy a képzeletbeli tetraéder- a település - valamely szférájában, annak folyamataiban történő bárminemű változás kihatással van a többi alkotóelemre is. Ugyanakkor bármely oldal jellegének, minőségének változtatása - harmonikus modellről lévén szó - a tetraéder egészének átalakulását kell, hogy hozza."
A továbbiakban a TÁGINTER modell segítségével elemezzük a települést, illetve annak környezetét, amelynek esetében a már említett politikai változások olyan helyzetet szültek, amelyben végbementek a gazdasági szerkezetváltás folyamatai.
Az elmúlt 15 évben - az 1991-2005-ig terjedő időszakban - a gazdasági, de sokkal inkább politikai körülmények formálta légkör volt a meghatározó a község életében. A település gazdaságában, specifikus formában koncentrálódik a „nem létező piac", és a „nem létező verseny". Nem tért el ugyan a főáramtól, ugyanis a nem létező piac és az ezzel együtt nem létező verseny általánosan volt jellemző a szocializmust követő átmeneti időszakra, amelyben még a piacgazdaság kiforratlan formája volt jelen, viszont a „versenyképesség" mércéje csakis a politikai hatalom iránt kifejtett lojalitásban volt mérhető.
Ez rövid időn belül gyökeresen megváltozott. Valódi piac-valódi verseny -, egy alapjában véve másként funkcionáló gazdasági berendezés, a még csak gyerekcipőben járó piacgazdaság rendszerébe történő fokozatos beépülése volt a 2005 utáni időszakra a jellemző. A változás számos területen kifejezésre jutott, hatást fejtve ki a modell által összegzett, egymással kölcsönhatásban álló szférákra.
A település fejlesztésére irányuló törekvésekhez, fejlesztési alternatívák meghatározásához objektív tény-sorok megfogalmazása szolgálhat csak megfelelő alapot. Erre ad lehetőséget a SWOT-elemzés, adott esetben Magyarkanizsa természeti-, gazdasági-, társadalmi- és infrastrukturális környezetében.
A politikai közelharcok elfecsérelt 15 éve után a település új szerepben tűnik fel. A továbbra is centralizált állam-berendezési környezetben működő Magyarkanizsa már több szempontból sem csak egy a magyar többséget képviselő, határ menti, periférikus jellegű mezővárosok közül. Gazdasági és társadalmi erejét, hatalmát sajátos módon juttatta kifejezésre a milosevici rendszerben, ami nem hanyatlott a demokratikus éra beköszöntével sem.
2. Táblázat
A határrégióra vonatkozó fejlettségi indikátorok - 2001
| Községek | Nemzeti jövedelem./fő dinárban 2001 |
Foglalkoztatottak száma | Korszerű utak % | Orvosok száma/ 100 lakos | FEJLETTSÉGI SZINT |
| Vajdaság AT | 78 121,7 | 493 898 | 79,3 | 0,22 | 100,0 |
| Magyarkanizsa | 127 037,8 | 6 184 | 100,0 | 0,17 | 125,7 |
| Zenta | 74 070,8 | 5 998 | 100,0 | 0,30 | 105,9 |
| Ada | 68 253,3 | 4 491 | 58,0 | 0,11 | 83,8 |
| Csóka | 56 876,7 | 2 154 | 100,0 | 0,08 | 77,1 |
| Óbecse | 125 595,7 | 10 452 | 93,1 | 0,10 | 123,7 |
| Kishegyes | 41 515,3 | 1871 | 23,5 | 0,08 | 48,0 |
| Topolya | 84 645,3 | 8634 | 100,0 | 0,14 | 103,0 |
| Szabadka | 79 890,0 | 40 315 | 43,2 | 0,22 | 95,3 |
A természeti erőforrások, amelyek a gyáripar fejlesztéséhez állnak rendelkezésre: a föltárt, működő, illetve még ki nem vizsgált kőolaj- és földgázlelőhelyek, az építőanyag-gyártás nyersanyagaként szolgáló agyag és hévíz, mint ásványvíz és geotermikus energiaforrás. Természeti kincseink közül vitathatatlanul a föld, a termőföld a legjelentősebb. A mezőgazdaság 29, 2%-ban járul hozzá a község nemzeti jövedelméhez.
A '90-es évek végén bekövetkezett, és később intézményesülő gazdasági paradigmaváltás jelentős változásokat hozott. A település fokozatosan „megnyílik" a szolgáltatások felé. Előtérbe kerülnek (a gyáripari, építőipari kapacitások szűkülésével) és piacot nyernek a természeti kincsekhez kapcsolódó szolgáltatások, mint a falusi-, a horgász-, a vadászturizmus, és a gyógyturizmus. A szektor erősödésével munkahelyek nyílnak, ami megfelelő oktatási-, illetve átképzési programok segítéségével képes likvidálni a gyáripari munkaerő-felesleget.
A természeti adottságok erőteljesebb kihasználása a rendelkezésre álló, kitűnő minőségű termőföldeken megszervezett mezőgazdasági termelésben is kifejezésre jut. A gazdasági szerkezetváltás következtében kialakult körülmények ésszerűbb erőforráskihasználást igényelnek.
A mezőgazdasági termelés esetében, megváltozik a település nyersanyag-termelői szerepe, ugyanis a megfelelő feltételek biztosításával számos magas értékű termék előállítása válik lehetővé (biotermelés, feldolgozás, termelői-értékesítői funkciókat ellátó szervezetek működtetése, termékmarketing, stb.). Az agrárüzemi-, továbbá agrárökológiai potenciálok hasznosítása fejlesztésének operatív programok meghatározásával tovább kell konkretizálódnia.
A település gazdasága a már említett természeti erőforrások köré szerveződik: A gyáripari termelés kulcsterülete az építőanyag-gyártás - mindenekelőtt a cserép, a kerámiacsempe és a bitumen alapú szigetelőanyag előállítása. A privatizáció azonban, az ágazatot képviselő - a település gazdaságát messzemenően meghatározó - gyárak esetében sem mondható sikeresnek.
Az egykor jelentős külföldi piaccal rendelkező kerámialapokat gyártó cég sikerpályáját tulajdonjogi konfliktus, majd csődeljárás árnyékolta be (hasonlóan a cirokseprű gyárban is). A háborús éveket sikeresen átvészelte az ágazat, a privatizáció viszont felborított minden addigi rendet.
A foglalkoztatást illetően, az 1991-től 2000-ig tartó időszakban, sokáig nem történtek számottevő változások (a lassú számbeli leépüléstől eltekintve). Ez újabb nyomást gyakorolt a cégekre, mivel a folyamatosan romló gazdasági körülmények közepette az állami szektor központilag fékezte az elbocsátásokat. A hatalom feltehetően szerette volna megőrizni a társadalmi békét, ezzel a gazdaságpolitikával viszont hosszútávon sok vállalatot kilátástalan helyzetbe sodort.
A magánosítási folyamat beindításával viszont a költség-hatékony termelés kiépítésének érdekében munkahelyek sorát szüntették/szüntetik meg.
Minden külföldi piaccal rendelkező vállalatot rendkívül érzékenyen érintettek a politikai hullámverések. A magánosítás hozott külföldi tőkét is (az említett építőanyag-gyártó vállalatok osztrák és olasz kézbe kerültek), igaz ugyan, hogy a változást a lakosság nagy része kevésbé pozitívan élte meg: a foglalkoztatottak száma szinte minden esetben megfeleződött. Ennek oka a termelés hatékonysága, racionalizálása, továbbá az új technológiai megoldások folyamatosan alkalmazása.
A település jelentős élelmiszeri-ipari kapacitásokkal rendelkezik: hűtőházak, fűszerpaprika-feldolgozók, malmok, vágóhidak. A legsúlyosabb helyzetben a fémfeldolgozás, a textilipar, a fa-göngyöleganyag gyártás, illetve a ciroksöprű-gyártás van. A nagy hagyománnyal bíró nőicipő-gyártás teljesen megszűnt. A kereskedelem 509 személyt, azaz a munkavállalók 8,6%-át foglalkoztatja. A szállítási ágazatban 296-an dolgoznak, ami a munkavállalók 5%-a. Az idegenforgalom rendkívül gazdag fejlesztési potenciálokat tartogat. A község területén 652 férőhelyes szálláskapacitás áll rendelkezésre. A hagyományokra és maximális minőségbiztosításra épülő gyógyfürdőturizmus, továbbá a falusi-, a sport-, a kongresszusi, a vadász- és a horgászturizmusban rejlő lehetőségek hasznosítása csak részleges (Szecsei, 2006).
Magyarkanizsa gazdasága - a beruházások nem kielégítő mértéke és a vállalatok többségének kifejezett műszaki-technológiai lemaradása, továbbá egyéb, a magánosítás folyamatának kudarcai miatt kialakult kényszerpályák következtében - igen összetett helyzetben van.
A munkanélküliek száma - különösen a fiataloké - meglehetősen magas. 2005-ben 1500 új munkahely nyílt, ami a magánosítás negatív, illetve elmaradt hatásai miatt nem bizonyult elegendőnek, így a munkanélküliség még nagyobb méreteket öltött, és további növekedő irányzatot vett.
Vannak strukturális jellegű problémák, amelyek nehezen szanálhatók. A 2000 utáni időszakban az önkormányzat területén jelentős mértékben növekedett a vállalkozások száma. Észlelni lehet a pozitív változást. Vállalkozók és befektetők (közöttük külföldiek: olaszok, osztrákok, németek, magyarok, valamint szerbiaiak) mutattak érdeklődést Magyarkanizsa iránt. A község területén a vállalatok száma mintegy 500 (Befektetési kézikönyv, 2006), az egyéni vállalkozóké 352 körül mozgott az elemzés készítésének idején.
A munkavállalók 40,49%-át foglalkoztatja a mezőgazdaság (ehhez hozzá tartozik a vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a halászat), az ipar pedig - ide sorolva a bányászatot, a villamos energia-, a gáz-, a gőz-, a vízszolgáltatást és az építőipart - a lakosság 6,02%-át. Kiemelkedő a feldolgozóiparban dolgozók részaránya: 27,63%, a tercier szektorban dolgozók mintegy 15%-os aránya viszont igen alacsony (RZS, 2002).
Mindig is a gyáripar fejlettsége volt az, ami Magyarkanizsát (már 1990-től kezdve) jóval a többi község elé helyezte az általános, és összehasonlított fejlettségi szintet illetően. Viszont a szolgáltatásokban rejlő potenciál új távlatokat nyit és a stratégiai fejlesztés egyik alappillérét képezi.
Magyarkanizsa gazdasága csak úgy találhat utat a fejlődéshez, ha a társadalom- és gazdaságszerkezet alkalmazkodik egyrészt a globalizáció kihívásaihoz, másrészt viszont a lokális szükségletekkel összhangban próbál a fejlődés útjára lépni.
A kis- és középvállalatok számos tevékenységben vezető szerephez jutnak. Folyamatosan növekszik a magántulajdonban levő bejegyzett vállalatok részesedése. Ennek kiemelt a jelentősége, mivel a kis- és közepes vállalatok összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak a többinél. A tercier szektor tervszerű fejlesztésével, szűkülni fog a tulajdon-transzformáció által létrejött „munkásfelesleg-rés", más szektorba irányítva át a felesleges munkaerőt, amely hosszútávon a település gazdaságának fejlődéséhez, az életminőség, életfeltételek javulásához járul hozzá.
A társadalmi szférában is számos változás következett be: a rendszerváltást követően a munkaerő-piaci „revíziója" jelenik meg. A szerkezetváltás új, kezdeményező, vállalkozó szellemű, tradicionálisan magas munkakultúrával rendelkező, átképzésre hajlandóságot mutató munkaerő munkáját fogja csak honorálni. A demokratikus éra gazdasági szubjektumai(idővel) Európai értékek hordozói lesznek.
Magyarkanizsa népességmozgása szempontjából lényeges mozzanat, hogy a település a magyar országhatár közvetlen közelében terül el. A jobb megélhetési lehetőségekkel kecsegtető szomszédos ország közelsége serkentőleg hatott/hat az elvándorlásra. A gazdasági problémák és a behívók elöl menekülve sok elvándorolt magyarkanizsai lakos választotta cél-országként Magyarországot. A város etnikai összetétele is jelentős szerepet játszik az elvándorlásban.
A2002-es népszámlálási adatok alapján a város 10193 lakost számlált, ebből: 86,6% magyar, 9,46% szerb és 3,94% egyéb nemzetiségű. Mivel a többségi lakosság anyanyelve a magyar, ezért természetesnek mutatkozott, hogy az elvándorlás során az anyaország nyelvi, kulturális közegét részesítették előnyben. Az elvándorlók különböző céllal hagyták el szülőföldjüket. Volt, aki munkát vállalt külföldön, esetleg vállalkozást alapított. Mások tanulmányaik idejére választottak a határ túlsó oldalán kínálkozó lehetőségek közül.
A 2002. évi népszámlálási adatok szerint az önkormányzatban 27510 lakos élt, ami az 1991. évi népszámlálási eredményekhez viszonyítva 3758 fős, azaz 11%-os lakosságcsökkenést mutat. A lélekszám ilyen mértékű apadásához egyrészt a negatív természetes szaporulat, másrészt a népmozgalmi folyamatok, különösen a fiataloknak a 90-es években megindult elköltözése járult hozzá.
A diktatúra és az ismétlődő gazdasági válságok korában, 1991-2000 között, ijesztő méreteket öltött a destruktív népességmozgás, ami a rendszerváltás után is csak mérséklődött, de megszüntetni sajnos még nem sikerült. A lakosság folyamatos elszivárgása elsősorban a fiatalabb, magasan képzett rétegeket érinti, ami még inkább növeli a probléma súlyát.
A település infrastrukturális viszonyai nem kielégítők. A 10. európai folyosó és a határátkelő közelsége tekintetében mindenképpen előnyökkel számolhatnak a község települései, viszont még nem léteznek az erre épülő, szükséges közlekedési- és intézmény-rendszerek, (raktár-kapacitások, logisztikai központ, teherparkoló, stb.). Az áruszállítás közúti, vízi úton és vasúton történik. A megfelelő infrastrukturális-, közlekedési viszonyok mozgásba hozzák a gazdaságot. A határ közelsége, valamint a külkapcsolatok kiterjesztésének új, demokratikusabb perspektívái mindinkább lendületbe hozzák a gazdaságot. A fejlesztési lehetőségek alapját a település elhelyezkedése - geo-stratégiai pozíciója határozza meg. Ennek köszönhetően számos előnnyel számolhat a község gazdasága/társadalma. A település lakosságának kétlakiságához (tanulás, vállalkozás, feketézés, családalapítás), „több lábon állásához" szolgáltat kellő támaszt a határ közelsége.
Magyarkanizsa város vonzáskörzete a határon belül is jelentős. A község 12 településéről jelentős számú foglalkoztatott ingázik nap, mint nap. így a személyi szállítás szempontjából nélkülözhetetlen a települések-közötti megfelelő összeköttetés. Ezzel tudjuk biztosítani a mezőváros/község vidéki lakosságának is az „élhető vidéket". A községközpont oktatási-, kulturális-, egészségügyi-, és egyéb szociális hálójának folyamatos erősítésével a vidék nem lesz mindennemű - a magyar közösségeket fenyegető - súlyvesztés (gettósodás, etnikai diszkrimináció, intellektuális lemorzsolódás, stb.) áldozata.
Határon átívelő kapcsolat-rendszer biztosítja a település (és lakossága) számára azt a „társadalmi infrastruktúrát', amelyen keresztül a közösség magára vállalja az európai értékek hordozóinak szerepét. Mindezek mellett kifejezett a település kapcsolati tőkéjének „gyarapítása" és annak gazdaságra gyakorolt hatása is. Ez a külkapcsolati infrastrukturális háló virágoztatta fel a szürkegazdaságot (határon keresztüli csencselés, kereskedés, stb.) is, ami a gazdasági szerkezetváltás következtében is jelentős maradt, visszaszorítása akadályokba üközik.
A fenti elemzések alátámasztják a modell definíciójának állítását, miszerint a vizsgálódás kiindulópontja a definícióban is rejlő kulcsszó: kölcsönhatásban álló elemek rendszere. Azaz bármelyik szférát bolygatjuk meg, az valamennyit érinteni fogja. Ezért tűnik logikusnak, hogy a területfejlesztést és a településfejlesztést összehangoltan tervezzük, hiszen rendszerszerűén értelmezzük a teret, egy beavatkozás is hatással lehet az egész struktúrára. A település és környezetének sajátosságai által determinált lehetőségek szűkítik a döntéshozási/választási lehetőségeket. Csak a táj jellegéből, a közigazgatási szerkezetből, a speciális települési státusból építkezve határozható meg a településre vonatkozó stratégiák és operatív programok keret-rendszere.
A rendszerváltás (politikai megközelítésben) már 2000-ben kitűzte a demokrácia lobogóját, a változások, reformok gazdaságot érintő kérdései mégis később, a 2003-2005-ös időszakban kezdtek mind inkább felszínre kerülni. Nyilvánvalóvá vált, hogy az átmeneti helyzet felszámolásához és a fejlődés útján történő haladáshoz időre és jól megfogalmazott, alkalmazható stratégiai irányvonalakra lesz szükség. Magyarkanizsa fejlődéséhez olyan stabil gazdasági környezet megteremtésére van szükség, amely a meglevő vállalatokat segíteni és serkenteni fogja fejlődésükben, új vállalatok létrehozására bátorít, és új beruházókat vonz a községbe. A rendszer „változtatásának" lehetősége a hatalom kezében van. A helyi erőknek azonban meg kell teremteniük a változásokhoz szükséges környezetet, és tevékenyen szerepet kell vállalniuk a község gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szükséges háttér megteremtésében.
Magyarkanizsa esetében csak így tud egy fejlett kis- és középvállalati és önálló vállalkozói szektor, továbbá korszerű és hatékony termelésen nyugvó fejlett mezőgazdaság, a külföldi és hazai vendégeket itt marasztaló, tájjellegű környezetet szavatoló, fejlett idegenforgalom és fejlett szolgáltató szektor kialakulni.
A körülhatárolt élettér (természeti, társadalmi, gazdasági-infrastrukturális, politikai) általános komparatív előnyeinek és hátrányainak számbavételére szorítkozunk, amikor egy lokális gazdaságpolitikai program, illetve viselkedési stratégia alapján konkrét fejlesztési prioritásokat szeretnénk meghatározni. Ez az élettér kölcsönhatásban álló elemek/dimenziók rendszere, amelyben bármelyik szférát bolygatjuk is meg, az valamennyit érint. Ezért logikusnak tűnik, hogy a területfejlesztést és a településfejlesztést összehangoltan tervezzük, hiszen rendszerszerűén értelmezzük a teret, így egy beavatkozás is hatással lehet az egész struktúrára. A település és környezetének sajátosságai által determinált lehetőségek szűkítik a döntéshozási/választási lehetőségeket. Csak a táj jellegéből, a közigazgatási szerkezetből, a speciális települési státusból építkezve határozható meg a településre vonatkozó stratégiák és operatív programok keret-rendszere. Csak így lehet
sikeres a magyar közösség elszenvedett és további „súlyvesztésének" megfékezésére irányuló intézkedések sorozata, valamint olyan politikai tevékenység (alulról építkező településfejlesztési politika!), ami lokális szinten biztosítja a hatékony érdekvédelem anyagi alapjait.
U razvoju teritorijainih jedinica sve znacajniju ulogu dobija stra-tesko planiranje. Pod uticajem stalnih promena, zahteva se dina-mican pristup procesu strateskog odiucivanja. Dimenzije kője se u procesu pripreme i konstruisanja strateskih odluka ispituju su: di-menzija prirode, dimenzija drustva, ekonomska dimenzija i dimen-zija infrastrukture. Ove dimenzije teritorijalnog entiteta - naselja se sagledavaju u procesu utvrdivanja strateskih pravaca razvoja i u definisanju programa lokalne ekonomske politike, osmisljene na osnovu preciziranih i objektivno utvrdenih komparativnih prednosti naselja, kako bi na osnovu ovih informacija ucesnici u procesu odiucivanja mogli da odrede konkretne prioritete razvoja odnosno operativne programé lokalne razvojne politike. Dakle, paradigma koja se pojavljuje u razvijanju naseljenih mesta predstavlja politiku drustveno-ekonoskog razvoja lokalnih podrucja, cija se inicijativa gradi odozdo na nagore za razliku od opste ekonomske politike. Za adekvatno sagledavanje mogucnosti razvoja naselja/opstine Kanjiza i za odredivanje razvojnih perspektíva grada neophodno je izvrsiti analizu gore navedenih dimenzija, i na osnovu zakljuca-ka, odrediti razvojnu strategiju.
Jegyzetek:
|
|