|
|
Takács Zoltán1
Szerbia európai uniós felzárkóztatása fordulóponthoz érkezett. A hatalom decentralizálása, és a demokratikus folyamatok kerülnek előtérbe. Minden közösség hatáskörei érvényesítésére törekszik. Ebben kell, hogy azokat segítse, támogassa az ország regionális politikája is. A régió, mint az EU alapfejlesztési egysége, egy közösség társadalomgazdasági és kulturális élettere. A régió egy konkrétan lehatárolt terület, működőképes intézményrendszerrel, forrásszabályozási kompetenciákkal, amelyeket a regionális identitás és társadalmi kohézió foglal egybe.
A Szerb Képviselőház törvényalkotási folyamatában 2008 novembere óta szerepel az a törvénytervezet, amely az ország regionális fejlődését szabályozza majd. Meghozatalát az illetékes - Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium, illetve a szerb kormány folyamatosan halogatja, késlelteti. Közösségünkre - mindenekelőtt a vajdasági magyarságra is sorsdöntő lesz ennek a dokumentumnak, és az általa kínált lehetőségeknek a legésszerűbb, és leghatékonyabb kihasználása, alkalmazása.
Szerbia régiókra osztása, a már említett EU-s pénzforrások használatának feltétele. A törvénytervezet elfogadásával a körzetek által lehatárolt területi egységek - a szerb regionális politika értelmében - Regionális Ügynökségeket (Regionalne Agencije) hoznak létre, amelyek menedzselik a térség és közösségének mindennemű fejlesztési igényeit.
A szerb regionalizmus fejlődését a tanulmány a törvénytervezet szempontjából vizsgálja. Bemutatja röviden a további -regionalizmussal kapcsolatos stratégiai jelentőségű dokumentumokat, majd az intézmény-alakítási elképzeléseket, és értékítéleteket fogalmaz meg a tanulmány záró soraiban.
Szerbiában a területfejlesztésnek nincs megfelelő hagyománya. A regionális fejlődés több évre visszanyúló kiegyensúlyozatlansága mára hatalmas regionális különbségeket idézett elő. Az Európai Unió potenciális tagjelölt országai közül Szerbiában a legnagyobbak a regionális különbségek (1: 7, illetve a községek szintjén 1: 15).
A szerb belpolitikai válság, gazdasági visszaesés és a társadalmi szerkezetváltás késleltették a folyamatok természetes alakulását. A privatizáció még mindig nem tekinthető befejezettnek, a külföldi tőkeberuházások alacsonyak, az ország nemzetközi versenyképessége alacsony, ugyanakkor a makrogazdasági stabilitás megteremtése is nehézséget jelent az ország számára (munkanélküliség, infláció, magas külkereskedelmi mérleghiány).
Adott társadalom-gazdasági körülmények között Szerbia Európai Uniós ambícióinak ad hangot. Kettős szorításban - a belső területfejlesztési kényszer, illetve az EU csatlakozás intézményi infrastruktúra-követelményei között - Szerbia 2007-ben kidolgozta az ország regionális fejlesztési stratégiáját. A stratégia a területfejlesztést célozza meg, ágazati politikákon keresztül, amelyhez intézményrendszert rendel (jogi legitimitását a törvénnyel előlátva).
A szerb kormány által 2006. év végén elfogadott, a Szerb Köztársaság 2007-es évi 1. számú Hivatalos Közlönyben megjelent „a Szerb Köztársaság Regionális Fejlesztési Stratégiája 2007-2012" az egyetlen regionális fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentum Szerbiában, amely gyakorlati jogi legitimitást (a stratégiai célok megvalósítására vonatkozólag) a törvény elfogadását követően kaphat csak.
A stratégia összhangban van azokkal az elvekkel, amelyeket az EU regionális politika alapelveiként kezelünk:
A szubszidiarítás és decentralizációaz Unió regionális politikájának elsődleges alapelve, mely szerint a döntéseket és a végrehajtást arra a szintre kell helyezni, amely a legnagyobb átlátással és kompetenciával rendelkezik a feladat megvalósításához. Tehát a magasabb szintű szerv nem intézkedhet olyan esetben, amikor az adott célkitűzést eredménnyel az alacsonyabb szinten el lehet érni. Ehhez a helyi kompetencia erősítésére van szükség, mely lényegében a nemzeti szintek szerepének mérséklődésével jár.
A nemzeti szint a fejlesztési programok finanszírozásában jelenik meg, és segíti a területi egységeket célkitűzéseik elérésében. Az EU szükségesnek tartja a területfejlesztési források jelenlegi központosított rendszerének decentralizációját, és a pénzügyi alapok bővítését. Az európai gyakorlat a régiókat erősíti meg, ugyanakkor növeli a helyi szintek forrás potenciálját. A nemzeti stratégiánk a szubszidiaritást lényegében kiegyenlíti a decentralizációval.
2 A tanulmány fejezetei Kovács Krisztina, Ricz András, Veréb Miskolci Zsófia és Takács Zoltán PhD hallgatók, a szabadkai Regionális Tudományi Társaság kutatói által készített - a Szerb Köztársaság Regionális Fejlesztési Stratégiájának elemzéseit összegzik röviden.
A partnerség elve arra épül, hogy a területi egységek, azaz a régiók és a települések működése, fejlesztése csak akkor valósulhat meg, ha a szereplők folyamatosan és rendszeresen együttműködnek, köztük célorientált kapcsolatok alakulnak ki. Az együttműködésnek a horizontális és vertikális vetületét különböztetjük meg.
A vertikális együttműködés keretében az Unió, a tagországok, azok régiói, annak egységei, a települések a célkitűzéseket és terveket közösen dolgozzák ki. Fontos elemét képezik a fenti együttműködésnek a térségi kapcsolatok, azaz a régió és régió, valamint a település és település közti kooperációk. A helyi, térségi szereplők együtt valósítják meg programjaikat és azok intézkedéseit, ellenőrzését valamint az eredmények regisztrálását a horizontális együttműködés révén.
A programozás egy célorientált folyamat, mely magában foglalja a fejlesztési stratégiák, tehát a kitűzött célok rendszerének kidolgozását, azokból következő prioritások, programok és támogatások meghatározását. A programozás elve az Unió regionális politikájában azt szolgálja, hogy ne egy projektet támogassanak, hanem a területrendszer egészének fejlődését szolgáló célkitűzéseket.
A Közösség által nyújtott pénzügyi támogatásokat az adott országnak, vagy területi egységnek ki kell egészítenie saját hozzájárulás biztosításával az addicionálási elv értelmében. Általában elvárás, hogy az adott program finanszírozásának legalább a felét a tagország vállalja. A kevésbé fejlettek esetében a hozzájárulás mértéke minimum 20%-ot kell, hogy elérjen.
A támogatásokat koncentráltan, azaz a leginkább elmaradott régiókban kell felhasználni az EU alapelvei szerint.
A szerb regionális fejlesztési stratégia további elveket fogalmaz meg:
A stratégia célkitűzései a következőkben összegezhetők:
A felsorolt problémák megoldását reméli a politika a szerb területfejlesztéstől. A stratégia egyik felépítési alapelve a fejlettségi szintek alapján történő területi kategorizáció (IRU- a fejlődés veszélyeztetettségi indexe alapján).3
Szerbia területén kifejezetten hátrányos helyzetű térségek az egykori ipari központok körzetei, így Bor, Majdanpek, illetve Raška, Mačva, Zaječar körzetek. Itt a térségek veszélyeztetettségi indexe országos szinten 5% körül mozog. A Vajdaság Autonóm Tartomány területén Közép-Bánát és Szerémség mutatnak fejlettségbeli nagyobb lemaradásokat.
1. ábra
Szerbia regionális fejlettségi különbségei a fejlődés veszélyeztetettségi indexe alapján,
 |
| 2008 Forrás: CESS, 2007 |
A stratégia külön ösztönzéseket fogalmaz meg ágazati politikánként, illetve hivatkozik az ágazatok önálló fejlesztési stratégiáira, újradefiniálva a terület-függő, illetve területhez konkrétan köthető fejlesztési prioritásokat. Ezzel az ágazatközi holisztikus megközelítéssel történhet meg egy komplex gazdaságfejlesztési koncepció megalkotása. A koncepció megvalósításához azonban nélkülözhetetlen az ország konkrét területi egységekre - régiókra történő bontása, és a regionális intézményrendszer felállítása, amelyhez egy opcionális megoldásként az ország NUTS lehatárolása szolgálhat.
Az ország régiókra történő felosztása több okból is fontos Szerbia jövőjét illetően:
A NUTS jegyzék (Nomenclature d'unites territoriales statistiques - Nomenclature of Territorial Units for Statistics) - hivatalos megfogalmazásban - többféle célt szolgált és szolgál Szabó tanulmánya szerint.
Egyrészt a közösségi statisztikai rendszer egyik alapkövének számító regionális statisztika ( REGIO) összeállítását és területi harmonizációját alapozta meg (Szabó, 2005a). Másrészt a legproblematikusabb térségek támogatásokkal való lehatárolása sokkal összetettebb és finomabb statisztikai elemzést követelt meg, ami kihívás elé állította a regionális politikát. Ennek eredménye a területi statisztikai egységek rendszerbe foglalása.
Az Európa Tanács Strukturális Alapokról szóló rendelete alapján háromfokozatú statisztikai rendszer, a Területi Statisztikai Egységek Nómenklatúrája lépett életbe, melyet az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat a Bizottság más főigazgatóságaival együttműködésben az 1970-es évek elején hozott létre (Horváth, 2003).
A három szint lehetőséget ad a területi egyenlőtlenségeket többféle regionális dimenzióban vizsgálni (Szabó, 2005a). Horváth szintén a számtalan alkalmazási lehetőség fontosságát emeli ki: adatfeldolgozás, gazdasági és társadalmi folyamatok elemzése ezen egységek alapján, valamint programozási, finanszírozási és fejlesztési feladatok kereteként szolgál.
A NUTS legfőbb jellegzetességei: statisztikai, tervezési célra készült, működő intézményi beosztáson alapul, hierarchikus szintenként lefedi az adott ország teljes területét (Horváth, 2003).
1. táblázat
NUTS kategóriák
| NUTS- kategóriák | A lakosság minimális és maximális száma: |
| NUTS-1 | 3 000 000 - 7 000 000 |
| NUTS-2 | 800 000 - 3 000 000 |
| NUTS-3 | 150 000 - 800 000 |
Forrás: SZRFS, 2007
NUTS alapelvek:
Figyelembe veszik továbbá a következő tényezőket:
Amennyiben az adott országban nem léteznek a NUTS rendszernek megfelelő régiók, azokat a kisebb területi egységek egyesítésével „mesterségesen" hozzák létre. A területi entitások statisztikai-tervezési szerepe sokban módosul, ha a regionaiizmus mint funkcionális kategória tud teret hódítani, és amennyiben kapcsolódni tud a térségi gazdaságfejlesztéshez. Ebből a szempontból a funkcionális régiók kialakítását a középtávú területfejlesztési programok koordinálása is indokolja, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági szerkezetük összetettsége és heterogenitása ellenére a régiókat alkotó körzetek/községek közösen határozzák meg fejlesztési prioritásaikat, és egyesítsék az ehhez szükséges erőforrásaikat.
2. táblázat
A Szerb Köztársaság (NUTS 1) regionális tagolásának lehetséges modalitásai
|
1. verzió | 2. verzió | 3. verzió |
| 1. Belgrád - főváros, | 1. Belgrád - főváros, | 1. Belgrád, | |
| 2. Közép
Szerbia (Belgrád nélkül), |
2. Vajdaság, | 2. Kelet Vajdaság (Bánát), | |
| 3. Vajdaság, | 3. Koszovó és Metohija, | 3. Nyugat Vajdaság (Bácska és Szerémség), |
|
| 4. Koszovó és Metohija | 4. Nyugat Szerbia és | 4. Keleti régió, | |
| NUTS 2 | 5. Kelet Szerbia | 5. Déli régió, | |
| (utóbbi kettő az első verzió szerinti Közép Szerbia felosztása két majdnem egyenlő részre a lakosságszám alapján azonos nagyságú régiók kialakítása céljából) | 6. Nyugati régió, | ||
| 7. Központi régió, | |||
| 8. Nyugat Koszovó és | |||
| 9. Kelet Koszovó. | |||
| NUTS 3 | a meglévő statisztikai körzetek. | ||
Forrás: SZRFS, 2007
2. ábra
A Szerb Köztársaság regionális tagolódásának térképei
 |
| Forrás: CESS, 2008 |
A törvénytervezet 7. szakasza a fentiekben (a SZRFS alapján) vázolt 3 verziótól eltérően Szerbiát hét NUTS 2-es régióra osztja:
Ezek lennének az ún. Eurorégiók, amelyek egy illetve több fejlesztési régiót egyesítenek, és amelyek a regionális fejlesztési politika, területtervezés és megvalósítás hordozói (az EU területi NUTS 2-es standardjaival összhangban).
A fejlesztési régiók olyan funkcionális területi egységek, amelyek a tervezés és a regionális fejlesztési politika végrehajtásának hordozói (az EU-s NUTS 3-as standardjaival összhangban).
A törvénytervezet értelmében „az eurorégióés fejlesztési régió nem adminisztratív területi egység és nem rendelkezik jogi önállósággal." A Stratégia megfogalmazásában a régiók valójában „az adminisztratív körzetek területén elhelyezkedő helyi önkormányzati egységek".
Valós jogi illetékességet ezek a területi egységek a törvénytervezet elfogadását követően kapnak majd. A regionális fejlesztésről szóló törvénytervezettel kapcsolatos nyilvános viták március 5-én lezárultak. Mlađan Dinkić gazdasági és regionális fejlesztésügyi miniszter szerint előreláthatólag a törvénytervezet 2009. év közepén kerül parlamenti elfogadásra.4
A törvénytervezet a következő területeket is szabályozza:
Az ország regionális felosztását követően ki kell alakítani azt a nemzeti intézményrendszert, amely a regionális politika tervezésében, végrehajtásában és ellenőrzésében fogja saját kompetenciáit érvényesíteni. Szerbiában a meglévő adminisztratív-területi tagoltság regionális „adaptálásához" - egy hasonló, hierarchikus, központi irányítású új intézményi infrastruktúra kapcsolódik (a törvénytervezet értelmében), ami a 3. ábrán látható.
3. ábra
A szerb regionális politika (tervezett) intézményrendszere
 |
Forrás: Saját szerkesztés
Az intézmények tanácsadói, végrehajtói és egyéb, a regionális politika megvalósulását segítő feladatokat látnak el három szinten: köztársasági, NUTS2-es és NUTS3-as szinteken. A fő hatáskörök a Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztériumban érvényesülnek, köztársasági szinten. Tevékenységét két osztályba szerveződve látja el, ezek a Regionális Fejlesztési Osztály, illetve a Fejlesztési Projektek Megvalósítási Osztálya. A szerb regionális politika végrehajtásának központi szerve a Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség (NRFÜ). A törvénytervezet szerinti intézményi hierarchia középső szintjein, azaz az eurorégiók szintjén a Regionális Fejlesztési Ügynökségek állnak (RFÜ), amelyek a területükön lévő Regionális Társulások (RT) munkamegosztásáért felelnek. További kormányzati szervek (lokális, regionális és köztársasági szinteken) tevékenységüket fejthetik ki a regionális politika megvalósulása során (alapíthatóként jelentkeznek a regionális fejlesztésekért felelős intézményekben, társfinanszírozást vállalnak a fejlesztési projektek megvalósulásában stb.). Nemzetgazdasági és lokális szinten szerveződnek a regionális politika tanácsadó szervei: a Nemzeti Regionális Fejlesztési Tanács és a Regionális Fejlesztési Tanács(ok).
A regionális politika és regionális gazdaságfejlesztés kiinduló pontjaként fejlesztési dokumentumokat dolgoznak ki.
4. ábra
Fejlesztési dokumentumok hierarchiája
 |
| Forrás: Saját szerkesztés |
A funkcionális régiók (NUTS 3) szintjén létrehozandó intézmények a regionális társulások.
A regionális társulások alapítói lehetnek:
Regionális Társulást az alapítók Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.) formájában, nonprofit szervezetként jegyzik be és ruházzák fel jogi szubjektivitással. Megalapításhoz és működéshez a szükséges eszközöket biztosíthatja: ügyviteli bevételeiből, tagdíjakból, donációkból, támogatásokból, egyéb forrásokból.
A regionális társulások feladatai:
A Regionális Társulásokat az NRFÜ három éves időszakra hiányzik az állítmányakkreditálja. Az akkreditációt a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján regisztrált jogi személyek kérvényezhetik, amelyek tevékenységének leírásában szerepel a regionális fejlesztés és a KKV és vállalkozók támogatása.
Az NRFÜ évente egyszer írhat ki nyilvános felhívást akkreditációra, amely lebonyolítását követően végzést ad ki, amellyel a regionális társulás jogot szerez a minisztérium, NRFÜ és RFÜ által delegált feladatok megvalósítására az adott fejlesztési régió területén. Az akkreditációt háromévente fel kell újítani. Az NRFÜ vezeti az akkreditált regionális társulások jegyzékét (regiszterét). Ez a jegyzék nyilvános. Az akkreditációs eljárásról és kritériumokról bővebben a Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium hoz szabályzatot, az NRFÜ megalakulásától számított 90 napon belül.
- „Az eurorégió és fejlesztési régió nem adminisztratív területi egység és nem rendelkezik jogi önállósággal (5. és 6. szakasz)."
Ennek analógiáján a régió csak, mint földrajzi fogalom létezik. Ha egy régiónak nincs jogi önállósága, akkor az nem is létezik, mivel nem lehet képviselő-testülete, saját eszközei, saját irányítása, ami biztosítaná a központi hatalommal szembeni autonómiáját. A törvénytervezet értelmében Szerbiában a kisebb területi egységek (a fejlesztési régiók vagy körzetek (NUTS 3)) sem rendelkezhetnek majd pénzügyi és irányítási hatáskörrel. Minden beérkező forrás a központból és az ügynökségeken keresztül lesz irányítva. Ez így valójában regionalizációnak nevezett centralizáció. „A világon sehol nem létezik és senkinek sem jutna eszébe ilyen mértékig maximalizált centralizáció. Ez nem más, mint egy perfid, szemtelen, titokban áthintázott, ordinäre centralizmus" (Kekenj, 2009).
- Fölsőbb hatalmi szerv jóváhagyása szükséges a stratégiai tervezéshez, döntéshozáshoz és végrehajtáshoz is.
Minden eurorégió rendelkezik majd saját Regionális Fejlesztési Ügynökséggel, amelyek felett további nemzeti ügynökségek is működnek, amelyek ellenőrzik, irányítják és végrehajtják a regionális fejlesztési politikát. Ezek: Nemzeti Regionális Fejlesztési Tanács, Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség, Regionális Fejlesztési Ügynökségek és Társulások Nemzeti Hálózata, amelyek hatáskörébe a regionális politika „végrehajtása", „tervezése és végrehajtása", valamint ismételt „végrehajtása" tartozik.
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen mértékű a regionális fejlesztési ügynökségek hatásköre, ha állami szinten már három intézmény foglalkozik a regionális fejlesztési politika végrehajtásával, valamint tervezésével is. Mindez arra mutat, hogy a regionális fejlesztési politika területén a döntéshozás, tervezés és a végrehajtás is központosítva lesz, ami a regionális fejlesztések alapelvét- a szubszidiaritást iktatja ki lényegében a regionális politika értékrendszeréből.
- Újabb dekoncentrált intézményi infrastruktúra - ez lenne a decentralizáció?
Körzetek szintjén (NUTS 3) működtetett regionális fejlesztési társulások, amelyek a minisztériumi szervek döntésének operatív végrehajtói lesznek.
Valójában az újonnan létrejövő regionális intézmények nem rendelkeznek határozott forrásszabályozási garanciákkal alátámasztott regionális hatáskörökkel. A törvénytervezet megfogalmazása egy olyan „rejtett" szándékot sejtet, amely elsődleges célként az EU alapokból történő „pénzkihúzás" legális módozatát kívánja papírra vetni, fenntartva egy látszat regionalizációt, a regionális fejlettségbeli különbségek csökkentésének céljával.
Kérdés: kinek áll majd a központi hatalom részéről érdekében a fejletlenebb régiók felé irányítani ezeket a pénzeszközöket, akár a Nemzeti Beruházási Alap (NIP) példáját említve, amely saját prioritásrendszer szerint dolgozik, amit kiegyensúlyozott területfejlesztésnek „nevez".
Mindent összegezve: marad az unitárius államberendezkedésre épülő regionalizáció, annak ellenére, hogy a két forma homlokegyenest kizárja egymást.
- Aszimmetria a területfejlesztésben, Vajdaság kivételezett helyzete
Kritikai hangvételű szerbiai vélemények a regionalizációval kapcsolatosan kifogásolják Vajdaság adminisztratív státuszát, Szerbia további (jogi szubjektivitás nélküli) régióival („keleti régió, nyugati régió, közép és déli régió") szembeni kiemelt helyzetét (Kekenj, 2009).
Ezek a vélemények figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a Vajdaság nem olyan régió, amely a XXI. század „regionalizálódási nyomása" alatt jött létre. Számos történelmi előzmény járult hozzá a régió identitásának kiforrásához.
„A régiók hosszú történelmi folyamat eredményeként jönnek létre, amelynek során a régió polgáraiban sajátos összetartozási tudat fejlődik ki (Szabó, 2005b)".
A. Gergely A. szerint pedig ott, ahol nem a térfelfogás, nem valamely topológiai kiterjedés a meghatározó, hanem a teret belakó emberek karaktere, identitása, mozgása, értéktudata, ott valóban a történelmi idő adja meg valamely földrajzi egység zsanérét, s válik a többitől megkülönböztethetővé"(A.Gergely A., 2005. idézi Szabó, 2005b).
Faragó a valós regionalizáció alapjait - az európai gyakorlatot alapul véve - a kulturális közösségekben találja meg (Faragó, 2005). A Vajdaság „sajátos kulturális sokszínűségének történelmi gyökerei vannak. Ez a sokszínűség megmutatkozik gazdasági, politikai, kulturális és nemzetiségi téren is" (Tripkovic, 2003). „A régióvá avanzsálás" Rák által felsorolt szükséges kritériumainak a Vajdaság minden pontban maximálisan eleget tesz (Rák, 2002):
Szerbián belül a regionalizáció folyamataiban Vajdaság az egyetlen olyan régió, amely a funkcionális síkon történő régiómeghatározás minden elemével rendelkezik.
Nehezen elfogadható tény azonban, hogy a Vajdaság nem rendelkezhet a bevételei felett, nincs törvényhozói hatalma és saját vagyona. Vajdaság a köztársasági költségvetéshez több mint 40 százalékkal járul hozzá, az alkotmány alapján pedig csak (maximális) 7 százalékot juttatnak vissza neki. Itt már messze nem autarkiáról van szó, hanem sokkal inkább egy kézzel-körömmel tartott gazdaság-politikai függőségről, amelyben az önellátó régió ország-ellátó régióvá(sokszor emlegetett éléskamrává) válik, és az erős, évtizedes nemzeti politikai-érdekérvényesítési folyamatok során a lehetetlenségekig végbemenő súlyvesztést, értékrendszerbeli süllyedést él meg.
Tripković hagyományokra építkező regionalizmust említ Szerbiában, amely a mai helyzetet a szerbiai regionalizácó ötödik fázisaként említi, mégpedig a 2000-es októberi forradalmat emelve ki döntő tényezőként. Véleménye szerint megérett a felismerés arra, hogy csak a regionalizációval lehet a centralizáció káros következményeit felszámolni (Tripković, 2003).
Öt év távlatából úgy tűnik, hogy a feltételek még mindig nem érettek Szerbia regionálizációjához. Elhamarkodott és szakmailag nem megfontolt lépés lenne ezeket a folyamatokat valós régiók nélkül regionalizációnak nevezni!!
Az aszimmetrikus státusszal rendelkező Vajdaság területén a törvénytervezet értelmében a közigazgatási körzetek szintjén hozhatók létre regionális társulások, amelyek a fentiekben vázolt „látszat regionalizációban" a helyi térségfejlesztés bizonyos korlátozott kompetenciáival rendelkezhetnek majd.
A vajdasági magyarság életterét és az azokra vonatkozó térségfejlesztési lehetőségeket kell jelen pillanatban helyzetbe hozni. A NUTS 3-as régiók közül Nyugat-Bácska-Szabadka láthatná el a vajdasági magyarság érdekeit érvényesítő regionális fejlesztések feladatát. Egy szabadkai központú Regionális Társulásban a magyar érdekérvényesítés hiánya, dekoncentráltsága miatt azonban sajnos nem gondolkodhatunk! A realitásoktól nem elrugaszkodó, racionális megoldási javaslatra van szükség.
A 2001-ben a Regionális Társulások kialakításához hasonló „módszertan" alapján létrehozott Kis és Közepes vállalkozások Fejlesztési Ügynökségei az akkreditáció folyamán előnyt fognak élvezni (tapasztalatukkal, kiépült kapcsolati tőkéikkel, politikailag stabil szakembergárdáikkal stb.). A törvénytervezet több ízben utalást tesz a KKV fejlesztésének fontosságára, és érezhető, hogy a törvény elfogadását követően a már meglévő ügynökségeket fogják regionális ügynökségekké transzformálni.
Nagy ezeket az ügynökségeket regionális fejlesztési központoknak nevezte el (5. ábra) (Nagy, 2007). A Vajdaságban négy ilyen központ kialakítására került sor: első körben 2001-2002 között Nagybecskereken, Újvidéken és Szabadkán (Regionális Központok), ahol társalapító a Szerb Köztársaság is többek között, majd második körben, 2003-ban Zomborban hoztak létre regionális ügynökséget. Nagy említést tesz a kihelyezett tagozatokról is.
5. ábra
Regionális fejlesztési ügynökségek a Vajdaságban
 |
| Forrás: Nagy, 2007 alapján saját szerkesztés |
A törvénytervezet ismeretében felvetődik a kérdés egy Észak-Bánáti Regionális Társulás megalapításának lehetőségéről. Mivel a magyar politikai lobbi az adott (Szabadka központú) intézményi infrastruktúrában cselekvésképtelen, illetve nem elég erős és koncentrált, vagy csak érdektelen...így a szabadkai alapítású Regionális Társulás illúzióját elvetve egy Tisza-menti Regionális Társulásban kell, hogy gondolkodjon a magyar politikai elit, amennyiben szívén viseli a vajdasági magyar terület fejlesztését.
Az alapításhoz a következő feltételek adottak:
Feladat:
Tárgyalások és egyeztetések a magyar érdekeket képviselő aktorok részéről az elkövetkező 1 hónapban. Szükség van, hogy tudatosuljon a vajdasági magyar politikum képviselőiben, milyen lehetőséget ragadna meg/szalasztana el Szerbia regionalizációja során. A kelet-Európai intézményalapítás titka az egyedüli pillanatok megragadása, a törvényhozás bizonytalan lépteinek stratégiai szemléletben és tettekben felkészült és megelőzött ütése. Ezt kell jelen pillanatban kihasználni a vajdasági magyar közösségnek is!
2006 decemberében a Szabadkai Regionális Tudományi Társaság - a szükséges szakmai hozzáértéssel, kompetenciákkal -kidolgozta a magyarságot egybefogó regionális fejlesztési tervet, felhívta a fejlesztési távlatok, célok fontosságára a figyelmet.
A törvénytervezet ismeretében, továbbá a Szerb Köztársaság Regionális Stratégiájának 2007-2012 kielemzésével, szakembereink számára világossá vált, hogy a magyarság életterét meghatározó észak-vajdasági régió gyakorlati fejlesztésére, most nyílik lehetőség. A regionális ügynökségeket a törvénytervezet értelmében alapíthatják tudományos intézmények, önkormányzatok, egyetemek, korlátolt felelősségű társaságok formájában. Az ügynökség akkreditálási folyamaton keresztül jut hatáskörökhöz, és magára vállalja az előcsatlakozási, majd társulási folyamatban kínálkozó Európai Uniós és egyéb források által kínált pénzeszközök rendeltetésszerű lehívását, megfelelő projektek mellé rendelését.
Közösségünk számára - jelen pillatatban - nélkülözhetetlen mindennemű érdekérvényesítés koncentrálása. A Regionális Tudományi Társaság szakemberei, továbbá önkormányzatok által (esetlegesen) delegált területfejlesztésben és régiófejlesztésben jártas szakemberek kell, hogy létrehozzák azt a csapatot, amely közösségünk hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődését, előrelendítését, közösségünk jövőjét megfelelően tudja formálni. Ehhez azonban szükség van a politikum támogatására.
Irodalom
Rezime
SRBIJA NA PUTU KA REGIONALIZACIJI...
RAZVOJ TERITORIJALNIH JEDINICA VOJVOĐANSKIH
MAĐARA NA PUTU KA SOPSTVENOM POLITIČKOM INTERESU...
Zoltán Takač, student doktorskih studija regionalne politike i ekonomije na Univerzitet u Pečuju
Shodno odredbama člana 113. Sporazuma o stabilizaciji i pridruživanju regionalizacija Srbije je jedan od preduslova zemlje za nastavak svog puta ka ostvarivanju evropskih ambicija. Vlada Republike Srbije je u 2007. godini donela strategiju regionalnog razovja republike srbije za period 2007-2012. U strategiji su defi-nisani uslovi ravnomernog regionalnog razovja naše zemlje. U navedenom dokumentu su izrađene tri verzije teritorijalnog uređenja odnosno podele zemlje na regije u cilju sprovođenja prvih koraka koncipiranja regionalne politike i uspostavljanja novih institucija za sprovođenje iste. Pravni legitimitet ovih institucija i celukupnog funcionisanja regionalne politike se očekuje od strane zakona o regionalnom razvoju Srbije. Nacrt zakona je objavljen krajem novembra 2008. godine. Njegovo donošenje se predviđa za ovu godinu, sredinom 2009.
Nacrt zakona definiše pojmove euroregija, funkcionalnih regija, NUTS nomenklature, razvojnih dokumenata na republičkom nivou i institucija regionalne politike. Delatnost ovih institucija se manife-stuje u savetodavnim, izvršnim i pomoćnim aktivnostima prilikom sprovođenja regionalne politike. Određuju se za tri administrativna nivoa, i to nivo republike, nivo evro regiona i nivo funkcionalnih regiona. Regioni nisu administrativno teritorijalne jedinice i nemaju pravni subjektivitet. Analogno tome postojanje regija služi samo za neke kvazi plansko-statističke evidencije a ne za ostvarivanje decentralizacije Srbije. Stroga hijerarhija institucija regionalne politike ne uvažava osnovni princip evropske regionalne politike -principa subsidijarnosti, kada se o razvoju lokalnog društva odlučuju još po tri različita hijerarhijska nivoa.
Za razvoj lokalnog društva su zamišljene Regionalne Agencije na nivou funkcionalnih regija, tj. na nivou okruga unutar zemlje. U skladu sa odredbama nacrta zakona očekuje se jednostavna transformacija agencija za razvoj malih i srednjih preduzeća, osnovana tokom 2001-2003. godine. U ovim okolnostima se postavlja pitanje interesa i ingerencija vojvođanskih mađara za razvoj Se-verne-Vojvodine.
U cilju pripreme za donošenje navedenog zakona Društvo za regionalne nauke sa stručnom kompetencijom i iskustvom na polju regionalne politike nudi rešenje za gore navedena pitanja, a njegovo prihvatanje zavisi samo od interesa političke elite vojvođanskih mađara.
1 A Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 3. éves PhD. hallgatója, a Szabadkai Regionális Tudományi Társaság és a Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatója, a Magyarkanizsai Egészségház pénzügyi és számviteli osztályának vezetője.
2 A tanulmány fejezetei Kovács Krisztina, Ricz András, Veréb Miskolci Zsófia és Takács Zoltán PhD hallgatók, a szabadkai Regionális Tudományi Társaság kutatói által készített - a Szerb Köztársaság Regionális Fejlesztési Stratégiájának elemzéseit összegzik röviden.
3 Indeks razvojne ugroženosti - IRU
|
|