|
|
MOTTÓ:
„Ott kezdődött, hogy bioaktiv energiát kellett átadni a vetőmagnak. Legtöbben azt mondják, hogy ez hülyeség. De én azt mondtam, ki kell próbálni. Ez a gyakorlatban persze nem volt olyan egyszerű, mert nem csak arról volt szó, hogy belemártani a magot pí-vízbe. Ha belemártjuk, akkor nem csúszik ki a vetőgépből, ezért ki kellett találni a megfelelő technológiát. Miután ez sikerült, a magam köré gyűjtött emberekkel figyeltük a növényeket.
Ez úgy van, hogy amíg nem jött valaki, aki ezt átültette a gyakorlatba, mint például én is, addig misztikusnak tartottak, boszorkányságnak. Addig nem hittek benne az emberek, sőt féltek, mert már sokszor be voltak csapva. Pedig abszolút racionálisan megmagyarázható, miről van szó. Én is azért álltam rá, hogy bizonyítsam, mert bizonyítékok nélkül magam sem hittem volna el. A másik dolog, hogy sok kitartást és pénzt kellett ebbe áldozni. A vállalkozás nem arról szól, hogy a pénzt el kell költeni, hanem arról, hogy tudni kell átcsoportosítani. Sajnos, ezt rengetegen nem értik, ezért is van a sok probléma. A legtöbben úgy gondolkodnak, hogy na, megjött a pénz, akkor azt most ki kell szippantani. Én ebbe a vállalkozásba évente egy milliót fektettem. Ami pénz jött, azt ebbe forgattam vissza. Meg vagyok róla győződve, hogy ez egy új rendszer.
Most még gyerekcipőben jár, de 10-15 év múlva már más lesz a helyzet. Tudom, hogy jó lesz és a jövőben fog kamatozni. És nemcsak nekem és a gyerekeimnek lesz jó, hanem nagyon sok embernek, mert visszahoz valamit a természet elveszített harmóniájából. "
(Részlet az egyik vállalkozóval készített interjúból)
A piacgazdaságban a vállalkozó a gazdasági élet egyik kulcsszereplője. Egy erős vállalkozói réteg nélkül, amelyet anyagilag független emberek alkotnak, nemcsak a gazdasági fejlődés képzelhető el nehezen, hanem a demokrácia fejlődése is. S mindez nemcsak országos szinten érvényes, hanem regionális szinten is. Ezért ha gazdaságról és régiókról beszélünk, okvetlenül beszélnünk kell a vállalkozókról.
Csehszlovákiában, majd később Szlovákiában 1989 után csaknem fél millió vállalkozót jegyeztek be. A vállalkozói „boom" nem magyarázható csakis a rendszerváltással és a vállalkozás engedélyezésével. A gazdaságban bekövetkezett egyéb makro-társadalmi változások sem szolgálnak rá elegendő magyarázattal. A vállalkozói szféra létrejöttéhez, a makro-társadalmi tényezők mellett vállalkozói hajlandóság is kellett.
Helyénvaló hát a kérdés: miért kezdtek el egyesek vállalkozni, s mások miért nem?
Munkámban röviden érintem a makro-társadalmi tényezőket is, de elsősorban a vállalkozói szféra kialakulásának néhány mikro-társadalmi tényezőjével foglalkozom az empirikus adatok tükrében. A kutatásokat a Fórum Kisebbségkutató Intézetben végeztem. Az első kutatás 1997-98-ban valósult meg „Vállalkozók és vállalkozások 1989 után" címmel, a többi pedig 2001-ben, 2004-ben és 2006-ban. Ennek köszönhetően a vizsgált mikro-társadalmi tényezők változásai is nyomon követhetőek.
1980-ban, Szlovákiában 1768 iparengedéllyel rendelkező személyt tartottak nyilván. A szocializmus bukását követő első adat 1991-ből származik, amikor 200 817 egyéni vállalkozót jegyeztek be 2006-ban már 388 246-an voltak. Az eltelt időszak alatt tehát csaknem a duplájára nőtt az egyéni vállalkozók száma.
| Év | Iparengedéllyel rendelkezők | Szabadfoglalkozásúak | Magángazdák | Egyéni vállalkozók összesen | Index |
| 1980 | 1 768 | - | 1 768 | ||
| 1991 | 200 817 | - | 200 817 | 100,0 | |
| 1992 | 286 284 | - | 286 284 | 142,0 | |
| 1993 | 264 090 | 1 172 | 17 632 | 282 894 | 98,8 |
| 1994 | 263 733 | 2 480 | 20 789 | 287 002 | 101,4 |
| 1995 | 248 202 | 7 307 | 19 599 | 275 110 | 95,8 |
| 1996 | 226 665 | 10 483 | 21 014 | 258 162 | 93,8 |
| 1997 | 244 419 | 12212 | 20 571 | 277 202 | 107,3 |
| 1998 | 263 733 | 12 946 | 19 122 | 295 801 | 106,7 |
| 1999 | 266 903 | 11 231 | 17616 | 297 750 | 100,6 |
| 2000 | 269 323 | 11 647 | 15 550 | 296 520 | 99,0 |
| 2001 | 279 597 | 12 187 | 11 722 | 303 506 | 102,3 |
| 2002 | 273 322 | 12 368 | 11 710 | 297 400 | 97,0 |
| 2003 | 306 356 | 13 044 | 10 320 | 329 720 | 110,8 |
| 2004 | 336 640 | 13 683 | 10 055 | 360 378 | 109,2 |
| 2005 | 344 870 | 12 752 | 9 472 | 367 094 | 101,8 |
| 2006 | 364 185 | 15 175 | 8 886 | 388 246 | 105,7 |
Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala (SZKSH), Národná agentura pre rozvoj malého a stredného podnikania (NARMSP) és saját számítások.
Az egyéni vállalkozók számának gyors növekedését, a jogi személyek számának még gyorsabb növekedése kísérte. Az 1999-es és 2002-es év kivételével számuk folyamatosan nőtt, s a vizsgált időszak végére megnégyszereződött (2. táblázat).
| Év | Jogi személyek száma | Index |
| 1993 | 20 850 | 100,0 |
| 1994 | 28 333 | 135,8 |
| 1995 | 35 496 | 125,2 |
| 1996 | 44 248 | 124,6 |
| 1997 | 44 721 | 101,0 |
| 1998 | 51 487 | 115,0 |
| 1999 | 50 441 | 97,9 |
| 2000 | 53 110 | 105,2 |
| 2001 | 55 340 | 104,1 |
| 2002 | 52 703 | 95,2 |
| 2003 | 57 647 | 109,3 |
| 2004 | 67 143 | 116,4 |
| 2005 | 76 632 | 114,1 |
| 2006 | 86 317 | 112,6 |
Forrás: SZKSH és saját számitások.
Leszögezhető, hogy 2006 végéig csaknem fél millió vállalkozót jegyeztek be (3. táblázat). Akárcsak a többi posztszocialista országban, nálunk is az egyéni vállalkozók dominálnak, s bár részarányuk csökkent, még mindig ők alkotják az összes vállalkozó csaknem négyötödét.
| Év | Egyéni vállalkozók | Jogi személyek | Összesen | Az egyéni vállalkozók részaránya (%) |
| 1991 | 200 817 | ? | 200 817 | 100,0 |
| 1992 | 286 284 | ? | 286 284 | 100,0 |
| 1993 | 282 894 | 20 850 | 303 744 | 93,1 |
| 1994 | 287 002 | 28 333 | 315 335 | 91,0 |
| 1995 | 275 110 | 35 496 | 310 606 | 88,5 |
| 1996 | 258 162 | 44 248 | 302 410 | 85,3 |
| 1997 | 277 202 | 44 721 | 321 923 | 86,1 |
| 1998 | 295 801 | 51 487 | 347 288 | 85,1 |
| 1999 | 297 750 | 50 441 | 348 191 | 85,5 |
| 2000 | 296 520 | 53 110 | 349 630 | 84,8 |
| 2001 | 303 506 | 55 340 | 358 846 | 84,5 |
| 2002 | 297 400 | 52 703 | 350 103 | 84,9 |
| 2003 | 329 720 | 57 647 | 387 367 | 85,1 |
| 2004 | 360 378 | 67 143 | 427 521 | 84,2 |
| 2005 | 367 094 | 76 632 | 443 726 | 82,7 |
| 2006 | 388 246 | 86 317 | 474 563 | 81.8 |
A vállalkozói szféra kialakulásának alapvető feltétele a tulajdonviszonyok megváltozása volt. A vállalkozók számának gombamód történő szaporodására azonban nem elegendő magyarázat a szabad vállalkozás ténye, az, hogy négy évtized után újra lehetett vállalkozni. A vállalkozói szféra létrejöttét és alakulását úgy kell elképzelnünk, mint két forrást, amely ugyanannak a hosszú ideig parlagon heverő földnek a két különböző pontjából tört a felszínre. A két forrás végül találkozott, a vizük összefolyt, s ez az összekeveredő víz hatalmas folyót alkotott, s alkot napjainkig. A vállalkozói szféra keletkezésének ez a két forrása:
1. Az úgynevezett elsődleges cégek és vállalatok megalapítása - ezek olyan cégek, amelyek a magánosítástól függetlenül jöttek létre, vagyis nem korábbi állami vállalatokból alakultak.
2. Magánosítás - az állami tulajdonban lévő cégekből magánosított cégek, vállalatok létrejötte.
Mindkét esetben új magáncégekről van szó. Az első esetben ezek előzmények nélkül, magánkezdeményezéssel jöttek létre, ezért kapták munkámban az „elsődleges cég" elnevezést. A második esetben olyan új cégekről van szó, amelyek már létezhettek állami vállalatként.
A vállalkozások többsége nem magánosítás útján jött létre, hanem elsődleges cégek, később pedig szatellitek, nyúlványcégek alapításával. A szatellitek, nyúlványcégek megnevezés alatt olyan cégeket értünk, amelyeket a magánosított vállalatok korábbi alkalmazottai hoztak létre (gyakran kényszervállalkozásként), de nem a vállalattól függetlenül. A kialakult függőség miatt nem beszélhetünk elsődleges cégekről, hanem a magánosított vállalat beszállítóivá váló kisebb szervezetekről.
A vállalkozás beindítása két ok-csoportnak köszönhető: a közvetlen - manifeszt és a rejtett-latens ok-csoportnak. A közvetlen ok-csoportba azok az indítékok tartoznak, amelyekkel a vállalkozók magyarázzák vállalkozási szándékukat, s amelyek közvetlenül megelőzik a vállalkozás alapítását.
Ezen okok: A függetlenség, a magasabb jövedelem és az önmegvalósítás vágya.
Ezen a téren a kilencvenes évek végén vizsgált magyar és szlovák vállalkozók között lényeges különbség mutatkozott: a magyarok többsége azért kezdett el vállalkozni, mert függetleníteni akarta magát, a szlovákok pedig inkább magasabb jövedelemre vágytak.
A függetlenség, a magasabb jövedelem és az önmegvalósítás a vállalkozói mechanizmus közvetlen elindítói. Ugyanakkor a vállalkozás elkezdéséhez szükséges döntést megelőzi a vállalkozásra való felkészülés időszaka, amely során a potenciális vállalkozó mérlegeli, fontolgatja a körülményeket, a lehetőségeket, amelyek közül a vállalkozás csupán az egyik alternatíva. Tehát nem egy hirtelen, gyors döntés alapján lesz valaki vállalkozó.
A vállalkozás megalapítása egy hosszabb folyamat vége, s hogy ez meddig tart, az több tényezőtől függ. Egy azonban biztos: csak a vállalkozói személyiséggel rendelkezők, a vállalkozásra nyitottak kezdenek el vállalkozni.
Miért választják ezek az emberek életútjuk folytatásának több lehetősége közül a vállalkozást?
Ezt a következő rejtett-latens okok magyarázzák:
Ezek a rejtett okok vezetnek tehát oda, hogy a potenciális vállalkozó a vállalkozás mellett dönt, majd döntését a közvetlen okban verbalizálja.
Az első kutatás a kilencvenes évek végén elsődleges cégalapítók körében folyt, akik a rendszerváltást követő időszakban kezdték vállalkozásukat. A fentebb ismertetett közvetlen és rejtett okokra a velük folytatott mélyinterjúkból derült fény. Azóta viszont a vállalkozók új generációja jelent meg, s így újra fel kell tenni a kérdést: ők vajon miért kezdtek el vállalkozni? Az idő múlásával vajon változtak-e a vállalkozás beindításának rejtett és közvetlen okai, vagy még mindig ugyanazok? Ha változtak, milyen értelemben?
A későbbi kutatásokból az derül ki, hogy a vállalkozási okok továbbra is ugyanazok, csak éppen hangsúlyeltolódások következtek be. Az újabb vállalkozó nemzedék(ek)nél a rejtett okok közül a vállalkozás, mint cél, és a vállalkozás, mint kényszer dominál (mindkettő 35 százalékuknál jelenik meg). A vállalkozás, mint lehetőség 17 százalékuknál indokolt, a többi vállalkozónál egyik oknak sincs kizárólagos szerepe. A vállalkozás, mint eszköz és a vállalkozási divat ma már nem igazán jellemző.
A közvetlen okok közül a magasabb jövedelem áll az első helyen, a függetlenség és az önmegvalósítás csak ezután következik. Az empirikus megfigyelésekből megállapítható, hogy:
1. A rejtett-latens okok terén változások álltak be, ugyanis az eredeti öt okból három maradt: a vállalkozás, mint cél, lehetőség és kényszer. Ez azt is jelzi, hogy az új évezredben a vállalkozás már nem különösebben divatos foglalkozás, inkább egy a szokásos karrierépítési lehetőségek közül. S mintha ezzel együtt alábbhagyott volna a vállalkozásba, mint a célok könnyed elérésének eszközébe vetett hit is. Tehát a 2000-es évek elején indulók elsősorban azért kezdtek vállalkozni, mert mindig is azt akarták (életcél), mert lehetőségük nyílott rá (lehetőség) és a körülmények kényszerítő ereje miatt (kényszer). Az utóbbi a kilencvenes években inkább a szlovák vállalkozókra volt jellemző, ám a későbbi években már a magyarokra is.
2. A közvetlen - manifeszt okok terén továbbra is nagyon erős a függetlenség és az önmegvalósítás vágya, de ennél is erősebb a magas jövedelem iránti vágy és remény. Ezeket a változásokat nem lehet egyértelműen mérni és számszerűsíteni, de ha összehasonlítjuk az 1997-es kutatás és a legújabb kutatások alanyainak válaszait és retorikáját, akkor egyértelművé válik a hangsúlyeltolódás.
A függetlenség iránti vágy, az „azt csinálhatok, amit akarok, és amikor akarom", a „magam ura vagyok" nem tűnt el, csak más értelmet kapott. Az úttörő - elsősorban magyar - vállalkozók számára ez volt a legfontosabb közvetlen ok, mégpedig abban az értelemben, hogy „végre a saját lábamon állhatok, magam dönthetek, a saját elképzeléseimet valósíthatom meg, és élvezhetem, hogy ez az én ötletem, és én vagyok az, aki meg tudta valósítani" (férfi, érettségizett, szabadfoglalkozású).
A függetlenségi vágy nagyon erősen társult a kreativitás és az önmegvalósítás vágyával. Újabban a függetlenség és az önmegvalósítás inkább eszközként szerepel. Olyan eszköz, amely segít elérni az alapvető célt, a sok pénzt, és a függetlenség további erősödését. A függetlenség tehát ma már inkább anyagi értelemben jelenik meg.
3. Jelenleg nem lehet egyértelműen elkülöníteni sem az egyes közvetlen, sem az egyes rejtett okokat. Valójában mint ok-komplexum hatnak. S a mikro-társadalmi szinten épp ezek az ok-komplexumok hozzák létre a vállalkozót és a vállalkozást, mégpedig nemzetiségre való tekintet nélkül.
A vállalkozói személyiség kérdésköre explicit módon sosem szerepelt a felmérésekben, a beszélgetésekben viszont oly erős volt a jelenléte, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az eddigi kutatási eredmények azt mutatják, hogy a vállalkozói személyiség nemcsak a vállalkozás beindításának alapvető attribútuma, hanem a vállalkozásról való gondolkodásnak is. A vállalkozók elsősorban a vállalkozói személyiséggel rendelkező emberek közül kerülnek ki, függetlenül attól, hogy miért, mikor, milyen területen kezdenek el vállalkozni, s milyen nemzetiségűek.
Amikor az interjúk során szóba került a vállalkozás ötlete, szinte mindegyik vállalkozónak eszébe jutott valaki a közvetlen környezetéből, akinek hasonlóképpen volt lehetősége vállalkozni, mint neki, de a „vállalkozásnak még a gondolatát is elutasította". Az interjúalanyok nem azt mondták az illetőről, hogy „nem akart" vállalkozni, „félt" vállalkozni, hanem azt, hogy rettegett a vállalkozás gondolatától. Az ilyen személyek úgy gondolták, képtelen lennének vállalkozni, elképzelni sem tudták, hogy vállalkozzanak stb.
A beszélgetéseknek ez a rendszeresen visszatérő motívuma teljes egészében csak később, az anyag feldolgozásakor tudatosodott. A későbbiekben foglalkozni kezdtem vele, mert érdekelt, hogy ezek véletlen egybeesések-e vagy pedig tudatos megfogalmázasok. Mint kiderült (s mint az a későbbi kutatásoknál beigazolódott), a vállalkozók pontosan azt mondták, amire gondoltak, s arra gondoltak, amit oly sokszor tapasztaltak.
Általánosítva az interjúkkal nyert ismereteket, tapasztalatokat három embertípus különböztethető meg:
1. A vállalkozói vagy nevezhetjük vállalkozásra nyitott személyiségnek.
A vállalkozáshoz pozitívan viszonyul. Ez persze nem jelenti, hogy minden vállalkozásra nyitott személyből vállalkozó lesz, s ha igen, akkor egész életében vállalkozó marad. Lesznek aktív vállalkozók, mások szüneteltetik a vállalkozásukat, de ebbe a csoportba tartoznak a volt vállalkozók is, valamint a még nem vállalkozók, de a vállalkozás beindítását tervezők. Van, akinek a vállalkozás az életcélja, másoknak a körülmények kedvező vagy éppen kedvezőtlen játéka juttatja eszükbe a vállalkozás lehetőségét, s ha elérkezettnek látják az időt, nincsenek belső gátlásaik a vállalkozás elkezdéséhez.
2. A vállalkozáshárítók - a vállalkozás lehetőségét a priori elutasítják anélkül, hogy foglalkoznának a gondolatával.
Attól függetlenül, hogy van-e vagy nincs lehetőségük vállalkozni, hogy kényszerhelyzetben vannak-e vagy sem, ez az alternatíva náluk szóba sem jöhet. A vállalkozáshoz való viszonyulásuk nem kimondottan negatív. Nem a vállalkozás beindításának ténye ellen hadakoznak, hanem a vállalkozási alternatíva felvetése, gondolata ellen. Ez egyrészt önnön képességeik iránti mély bizonytalanságukból fakad (melynek részben van objektív megalapozottsága, de ugyanúgy lehet megalapozatlan is). Másrészt összefügg azzal a mélységes tisztelettel, amit azok iránt éreznek, akik tudnak vállalkozni, akik erre szerintük képesek. Néha a mások képességeinek túlbecsülése tovább fokozza a saját tehetetlenségbe vetett hitüket és kisebbrendűségi érzésüket, s ezért paradox módon gyakran ellenségesek a vállalkozókkal szemben. A vállalkozáshárítók mindezt leggyakrabban azzal indokolják, hogy félnek a bizonytalanságtól, és nem szeretik a kockázatot.
3. A vállalkozásellenesek - a vállalkozáshárítóktól elsősorban abban különböznek, hogy kimondják, nem akarnak vállalkozni, mert őket nem érdekli a vállalkozás. A vállalkozással szembeni attitűdjük az ambivalenstől a negatívig terjed, s ez a vállalkozókhoz való viszonyukban is megnyilvánulhat, bár ez nem törvényszerű.
A vállalkozást átláthatatlan, „nem tiszta", „gyanús" s esetenként alsóbbrendű tevékenységnek tartják. Sok értelmiségi (főleg humán) és művész tartozik ebbe a csoportba. Előfordulhat azonban, hogy bizonyos körülmények hatására felülvizsgálják addigi viszonyulásukat, s vállalkozni kezdenek. Ennek ellenére gyakran tovább él bennük a többi vállalkozó, sőt paradox módon a vállalkozással szembeni bizalmatlanság.
Fontos kérdés, hogy milyen a három csoportnak a szlovákiai magyar lakosságon belüli megoszlása?
A 2001-es adatok szerint a megkérdezettek 27 százaléka vállalkozásra nyitott, 63 százalékuk vállalkozáshárító és 10 százalékuk vállalkozásellenes.
A vállalkozásra nyitottak közül a kutatás időpontjában 5, 8% vállalkozott, 3, 4% szüneteltette a vállalkozását, 14, 8% még sosem vállalkozott, de tervezte, 2, 9% végérvényesen megszüntette a vállalkozását.
A vállalkozásra nyitottak többsége férfi volt: az aktív vállalkozók 73%-a, az újravállalkozók 68%-a, a vállalkozni készülők 60%-a. Azok között viszont, akik végleg megszüntették a vállalkozásukat, valamint a vállalkozásellenesek között a nők domináltak (60%).
Korcsoportok szerint a vállalkozásra nyitottak között a 35-55 évesek voltak fölényben. Az aktív vállalkozók kétharmadát és az újravállalkozók 72 százalékát alkották. Ez a fölény egyedül a még sosem vállalkozók, de a későbbiekben vállalkozni akarók közt nem érvényes, ugyanis ennek a csoportnak a kétharmadát a 18-34 évesek képezik.
A vállalkozásra nyitottakra a magasabb, elsősorban érettségivel végződő középfokú végzettség jellemző: az aktív vállalkozók 70 százalékának van legalább érettségije, a vállalkozásra nyitottak többi csoportjában pedig ez az arány 55-74 % között mozog.
Azok körében a legalacsonyabb a képzettség (55%), akik még nem vállalkoztak, de a jövőben szeretnének vállalkozni. Ebben a csoportban van a legtöbb fiatal, tehát közülük sokan még valószínűleg tanulnak, ami változtatni fogja a képzettségi arányokat.
A vállalkozásellenesek arra a kérdésre, hogy miért nem akarnak vállalkozni, azt válaszolták, hogy nem érdekli őket a vállalkozás. Korcsoportok szerinti megoszlásban a vállalkozásellenesek között a 18-34 évesek és a 33-55 évesek egyaránt 40 százalékot tettek ki.
A vállalkozáshárítók ugyanerre a kérdésre a következőket felelték: 39% a kora miatt (öregnek tartották magukat, pedig minden harmadik 55 évesnél fiatalabb volt), 25% tőkehiány miatt, 19% a szerintük szükséges tulajdonságok és képességek hiánya miatt, 7% a bizonytalanság miatt, 4% nem vállalna kockázatot, 6% pedig nem válaszolt.
A vállalkozáshárítókat nem lehet korcsoportok szerint definiálni, rájuk sokkal inkább az alacsony iskolázottság jellemző, amely azután a korral kombinálódik. Azok között a vállalkozáshárítók között, akik öregnek érzik magukat a vállalkozásra, 80 százaléknak csupán általános iskolai végzettsége van. Azok közül, akik bizonytalanságtól tartanak, és nem szeretnek kockáztatni, kétharmadot tesznek ki az általános iskolai és az érettségi nélküli szaktanintézetí végzettségűek. Abban a csoportban, amely azt gondolja magáról, hogy nincsenek vállalkozói képességei, 49% az általános iskolai és 27% az érettségi nélküli szaktanintézeti végzettségűek aránya.
A vállalkozásellenesek az iskolázottság szempontjából heterogén, nem behatárolható csoportot alkotnak.
Vállalkozóvá tehát elsősorban a vállalkozásra nyitottak váltak s válnak. Ők főleg 35-55 éves, legalább érettségizett férfiak. De vajon a nyitottságon, a vállalkozói hajlandóságon kívül vannak-e valamiféle különleges tulajdonságaik, képességeik?
A közvélemény általában azt tartja, hogy csak az vállalkozhat, akinek van pénze. Kutatásainkból viszont az derül ki, hogy a szlovákiai magyarok többsége fontosabbnak tartja a személyes adottságokat, mint a tőkét, s ez ugyanúgy vonatkozik a vállalkozókra, mint a nem vállalkozókra. Szerintük a vállalkozóvá válást valószínűsítő tényezők a következők:
A vállalkozás beindításához tehát nagyjából minden negyedik megkérdezett tartja fontosnak a kezdőtőkét, 15 százalékuk szerint bárkiből lehet vállalkozó, ugyanakkor 58 % valamilyen személyi adottságokhoz köti a vállalkozóvá válást.
Ezek közül az aktív vállalkozók a kockázati hajlandóságot (22%), a szakmai tudást (18%) és a különleges adottságokat és képességeket (12%) emelték ki. Legkevésbé fontosnak a felsorolt jó tulajdonságokat (11%) és a fiatal kort tartották.
A vállalkozáshárítók elsősorban a jó tulajdonságokat (24%) és a különleges adottságokat (9%) emelték ki. A vállalkozásellenesek pedig mindenkinél jobban meg voltak róla győződve, hogy a kapcsolatok a legfontosabbak, a szaktudás pedig a legkevésbé fontos.
Többi kutatásunk is megerősítette ezeket az eredményeket. A legkompetensebbekkel - a vállalkozókkal - folytatott beszélgetések alapján pedig sikerült még inkább pontosítani a vállalkozásra nyitottak jellemző tulajdonságait:
- Kockázati hajlandóság, amely egyeseknél szinte az adrenalin sportok szerepét tölti be1 - a kockázat fokát nem lehet mérni, pontosan definiálni, mivel ez mindig az adott helyzet függvénye, s csak a vállalkozó tudja, hogy mennyit és mit kockáztat;
- Vállalkozói kreativitás és az a képesség, hogy minden helyzetben képes feltalálni magát - ott is észreveszi a lehetőségeket, ahol a többiek nem látják, megragadja az alkalmat és véghezviszi a szándékát.2 A vállalkozásra nyitottak nemcsak mindig az újra törekednek, hanem azt is szem előtt tartják, hogy megvalósuljon az ötletük. Mindez próbára teszi a kreativitásukat. A vállalkozásra nyitottakat nem riasztja vissza a sikertelenség, épp ellenkezőleg, kihívásnak tekintik.
- Akaraterő és aktív hozzáállás saját helyzetének állandó javításához - ez az a tulajdonság, amit a környezet sokszor elítél, mint pénzhajhászási vágyat. Pedig itt valójában az érvényesül, amit Weber a tradicionális és kapitalista gondolkodásmóddal kapcsolatban mond (Weber 1982). A hagyományos módon gondolkodóknak rokonszenvesebb az, hogy kevesebbet dolgozzanak, mint az, hogy többet nyerjenek. A vállalkozásra nyitottak számára az ilyen életfilozófia teljességgel elfogadhatatlan. Épp fordítva: ők mindig többet akarnak, de hajlandók is ezért többet tenni.
- Pozitív életattitűd és a jobb jövőbe vetett hit - a vállalkozásra nyitottak életük alakulását és jövőbeli kilátásaikat pozitívabban ítélik meg, mint a vállalkozáshárítók és a vállalkozásellenesek. S ez nem csak az aktív vállalkozókra jellemző, akikről sokan azt hihetnék, hogy azért elégedettek, mert az életkörülményeik objektíve is jobbak.3 Azok is elégedettebbek, akik csak a jövőben szándékoznak vállalkozni. A pozitív életattitűdhöz mindig egy konkrét célra irányuló jövőkép kapcsolódik.
A vállalkozók konkrét céljait három csoportra oszthatjuk:
Ezeket a célokat a vállalkozás fejlődése szintjeiként is értelmezhetjük, s e szempontból nézve mindhárom célcsoport eltérő makro- és mikro-társadalmi súllyal bír.
Amíg a vállalkozónak az a célja, hogy eltartsa magát és a családját, jogosan tekintjük őt önfoglalkoztatónak, hiába van vállalkozói státusa. Ezen a szinten nehezen várható el tőle, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik kulcsfigurájává váljon. Épp ezért oly fontos, hogy a vállalkozó céljait tekintve eljuthasson a harmadik szintre. S hangsúlyozni kell, hogy ez nemcsak a vállalkozó érdeke, hanem a társadalomé is.
A korábban felsorolt tulajdonságokat nem lehet rangsorolni. Mindegyik egyformán fontos, a vállalkozók szerint nélkülük senkiből sem lesz igazi vállalkozó.
- A szlovákiai vállalkozói szféra létrejötte és kialakulása egy hatalmas össztársadalmi mozgás velejárója és eredménye.
- Az alkalmazottak és inaktívak egy része státuszt módosított azáltal, hogy cégtulajdonossá vált, sokan pedig szakmát, sőt helyszínt is változtattak.
- A vállalkozás tehát maga is társadalmi mobilitást és térbeli migrációt idézett elő úgy a magyar, mint a szlovák nemzetiségű lakosságban. Ez a mozgás a maratoni futásra emlékeztet, amely gyakran végződött úgy, mint a görög katona vágtája: a vállalkozás „halálával". De a legjobbak és legszerencsésebbek még mindig pályán vannak, sok új futóval egyetemben.
- A vállalkozók még nem tudták, mi vár rájuk. „Ismeretlen ösvényre léptünk, mindent újra kellett kezdeni, mert itt negyven évig nem volt vállalkozás" (nő, diplomás, nagykereskedelem, magyar). Ezért is érezték magukat gyakran úgy, mint a pionírok - bár a társadalom tetemes része „aranyásónak" tekintette (s tekinti) őket.
Irodalom
Národná agentura pre rozvoj malého a stredného podnikania (NARMSP) 1999: Stav malého a stredného podnikania 1998
NARMSP 2004: Podnikatel'ské prostredie na Slovensku. Biela kniha malych a strednych podnikov. Bratislava: Národná agentura pre rozvoj malého a stredného podnikania
Sopóci, Ján 2003: Záujmové skupiny. In: Sopóci a kol. (ed.): Slovensko v devät'desiatych rokoch. Bratislava: Univerzita Komenského, s. 84-154
Mészárosová-Lamplová, Zuzana 2007: „Vstúpili sme na neznámy chodník" alebo sociálna mobilita a pővod malych a strednych podnikatel'ov v SR po roku 1989. In: Etnologické rozpravy (2), s. 44-63
Weber, Max 1982: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Gondolat
Abstract
Keywords: entrepreneurs, reasons of entrepreneurship, personal orientation towards entrepreneurship, types of entrepreneurs
The paper is based on the results of the author's long-term empiric sociological research which started with the project "Entrepreneurs and entrepreneurship after 1989" realised in the second half of the 1990s. First the author analyses the origins and development of entrepreneurship in Slovakia at macro social level. Then by analyzing its micro social aspects she concentrates on the opposite side of the coin. She particularly examines how the entrepreneurs themselves explain the reasons of starting their own business. The author makes a distinction of the manifest and the latent reasons. The manifest reasons for starting businesses are:
The latent reasons of enterprises are:
The next part of the paper describes personal background of entrepreneurs and stresses the importance of personal orientation towards this kind of activities. In this context it is important to mention three groups of people:
According to the results of one research from the year 2001, 27% of the asked respondents where business orientated, 63% dismissed the possibility of business activity and 27% were against it.
|
|