|
|
Veréb Miskolczi Zsófia3
A siker fogalmát a közgazdaságtanban manapság a versenyképesség kifejezéssel helyettesítik. Természetesen a versenyképesség fogalmának is számtalan meghatározása van, az egyik legelfogadottabb az OECD definíciója, mely szerint: „A versenyképesség a vállalatok, iparágak, régiók és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas tényezöjövedelem és relatív magas foglalkoztatottsági szint létrehozása egy fenntartható bázison, miközben a nemzetközi versenynek tartósan ki vannak téve." (Lengyel 1999). Ez a definíció nagyfokú egyszerűsítéseket alkalmaz, és a versenyképesség mérését két mutatószámra, a jövedelemre (GDP) és a foglalkoztatottsági szintre szűkíti le, ami ebben az esetben alkalmazható régióra, nemzetre, de akár vállalatokra is.
A legtöbb versenyképességet vizsgáló kutatás azonban ettől jóval több mutatószámot, és komplexebb összefüggéseket alkalmaz az egyes nemzetek, régiók versenyképességének feltárására. Az egyik legismertebb, és legösszetettebb jelentés az évente megjelenő The Global Competitiveness Report, melyet Michael E. Porter, a Harvard egyetem tanárának neve fémjelez. A legutóbbi jelentésben (The Global Competitiveness Report 2008-2009) 134 országot vizsgáltak, több mint 100 mutatószám alapján, melyeket a következő 12 tényezőcsoportba sorol:
A jelentés három gazdasági fejlettségi szintet különböztet meg:
A kapott mutatószámok segítségével a vizsgált országokat fejlettségi szintjük alapján 5 csoportba sorolja, ugyanis megkülönböztet még két átmeneti fázist, az 1-2 illetve a 2-3-as csoport között.
Szerbiát a jelentés a kettes, azaz a hatékonyság vezérelt csoportba sorolja, olyan országok mellett, mint Albánia, Macedónia, Románia, Bulgária, Ukrajna, Bosznia és Hercegovina stb. Tágabb régiónk országai közül a 2-3 közötti átmeneti fázis csoportba került Magyarország, Horvátország, Szlovákia, Törökország, míg a 3. csoportban többek között Szlovénia, Csehország és Görögország található.
A Globális Versenyképességi Index (Global Competitiveness Index - GCI) alapján felállított listát az USA vezeti, második helyen Svájc, harmadik helyen pedig Dánia áll. Szerbia a nem túl előkelő 85. helyen található, Peru, Guatemala, Jamaica és Gambia között. Az ország a régió egyéb országaihoz képest is lemaradt, megelőzni csak Macedóniát, valamint Bosznia és Hercegovinát sikerült. (1. táblázat)
| Ország | 2008-2009-es helyezés | 2007-2008-as helyezés |
| Szlovénia | 42 | 39 |
| Szlovákia | 46 | 41 |
| Horvátország | 61 | 57 |
| Magyarország | 62 | 61 |
| Montenegró | 65 | 82 |
| Románia | 68 | 74 |
| Ukrajna | 72 | 73 |
| Bulgária | 76 | 79 |
| Szerbia | 85 | 91 |
| Macedónia | 89 | 94 |
| Bosznia és Hercegovina | 107 | 106 |
| Albánia | 108 | 109 |
Szerbia lemaradása a többi országtól a legjelentősebb az innovációs és kifinomult tényezők között (2. táblázat), de a tudományos kutatási intézmények és a természettudósok és mérnökök számát illetően az előkelőbb 49, és 50-dik helyezést értük el.
| Alap követelmények | 88 | |
| Intézmények | 108 | |
| Infrastruktúra | 102 | |
| Makroökonómiai stabilitás | 86 | |
| Egészségügy és alapfokú oktatás | 46 | |
| Hatékonyság fokozok | 78 | |
| Felsőoktatás és továbbképzés | 70 | |
| Piaci hatékonyság | 115 | |
| Munkaerőpiac hatékonysága | 66 | |
| Pénzügypiac kifinomultsága | 89 | |
| Technológiai felkészültség | 61 | |
| Piac mérete | 65 | |
| Innovációs és kifinomult tényezők | 91 | |
| Üzleti kifinomultság | 100 | |
| Innováció | 70 | |
Szerbia ugyan nem tagja az Európai Uniónak, de a jövőben csatlakozni szeretne, ezért fel kell készülnie, hogy vállalatainak egy erős, egységes piacon kell versenyezniük. Másrészt, mint tagjelölt ország, részesülhet az EL) bizonyos forrásaiból, melyet a közösség célkitűzéseinek figyelembevétele mellett osztanak. Ezért tartom fontosnak röviden bemutatni az innováció, mint stratégiai célkitűzés helyzetét az Európai Unióban.
Az Európai Unió 1970-es években tapasztalható növekedési üteme a '90-es évekre jelentősen lelassult. Ennek egyik oka a munkaerő-igényes termelés kitelepülése a fejlett országokból, ami magasabb munkanélküliséghez és társadalmi elégedetlenséghez vezetett. Európa számára világossá vált, hogy ha meg akarja tartani gazdasági pozícióit, akkor növelnie kell a versenyképességét, különben lemaradása az Egyesült Államokkal, és Japánnal szemben tovább fog növekedni .
Ennek, pedig kulcseleme a tudásalapú társadalom megteremtése, a magas innovációs képességű vállalatok odavonzása, és a magas hozzáadott értéket teremtő vállalati funkciók országain belül tartása. Összehasonlítási alapul, mint általában itt is az Egyesült Államok szolgál, a világ legversenyképesebb gazdaságával, valamint Japán, de már olyan szereplők is veszélyeztethetik az EU gazdasági szerepét, mint Kína vagy India.
A felismerés csak 2000-re öltött konkrét uniós szintű formát, ugyanis ebben az évben Lisszabonban az Európai Tanács nem kisebb stratégiai célt tűzött ki, mint, hogy az EU 2010-re váljék a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává. A megvalósulásához pedig szükségesnek látták meghatározni, hogy addigra az Unió átlagos kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítása érje el a 3%-ot, amelynek a kétharmada az üzleti szférából származzék.
2000-ben a fejlett 15-ök is messze álltak a feltétel teljesítésétől, azonban a helyzet tovább romlott a 2004-es nagy bővítéssel, mellyel felerősödött az ún. európai paradoxon. (1. ábra) Ez alatt pedig azt értjük, hogy viszonylag erős tudományos teljesítmény párosul gyenge fejlesztési, tudáshasznosítási képességgel. (Példaként az USA szerepel, ahol a tudás gyakorlatba történő átültetése már évtizedek óta hatékonyabban működik, mint Európában.)
 |
| Forrás: KSH 2007 |
2006-ban az EU még mindig messze állt a lisszaboni feltételek teljesítésétől. Ezt az elmúlt évek alatt többen is megfogalmazták, és a pozitív irányú folyamatok felgyorsítására hívták fel a figyelmet. 2005-ös számítások alapján az innovációra fordított pénzösszegek 2010-re csupán a 2.2%-ot érnék el. Ezért 2005-ben elindult egy kutatási és innovációs cselekvési terv, amely első ízben kezeli átfogóan az uniós K+F szakpolitikát. Ennek legfontosabb kezdeményezései: az állami támogatások újraelosztása, a szellemi tulajdonjogok hatékonyabb védelme, a kutatásra szánt kiegészítő pénzeszközök mozgósítása, innovációs csomópontok létrehozása.
A K+F és az innováció fogalomköre gyakran összeolvad, nem egyértelmű, ezért a téma pontos megértéséhez fontos a két fogalom különválasztása. A K+F-en elsősorban a tudás gyarapítását értjük, új összefüggések és problémák felismerését. Az innováció a termékek és szolgáltatások széles körének, valamint ezek piacainak a megújítása; új termelési, elosztási és piaci eljárások alkalmazása; újítások bevezetése a menedzsmentben, a szervezetekben, és a munkaerő szakmai ismereteinek bővítése.4
Az EU 2000-től kezdve évente készít egy Európai Innovációs Eredménytáblázatot (EIE). Ebben az EU 27 tagállama mellett helyet kap többek között Törökország, Izland, Norvégia, Svájc, valamin az USA és Japán innovációs teljesítménye is. A jelentésekben megjelenik az Összesített Innovációs Index (Öli), ami 2006-ig 20 innovációs mutató összesítéséből kapott index, mely az egyes országok innovációs teljesítményéről hivatott képet adni. (2. ábra) (Egyes országoknál nem áll rendelkezésre mind a 20 mutató, de az összesített index mindig legalább 12 mutatóval számol). Ezt a 20 mérőszámot a következő minősítő csoportra osztották:
 |
Az EU 2002 óta méri külön az egyes régiók innovációs potenciálját is, és ez alapján 2002-ben, valamint 2003-ban felállított egy rangsort a tagországok régióiból. Az ehhez felhasznált mutatók az elmúlt években folyamatosan változtak. A 2006-os jelentésben már megjelentek az új tagországok régiói is (EU 25), így a vizsgált régiók száma 173-ról 208-ra emelkedett, a mutatók száma pedig 13-ról 7-re csökkent. Ezek:
Az itt bemutatott EIS jelentések mutatóit évről évre változtatják a legfrissebb kutatásoknak megfelelően. Bár az egyes mutatószámok értékei nem állnak rendelkezésre Szerbiában, úgy gondolom fontos bemutatni őket, mivel jól tükrözik, hogy mely tényezők fejlesztésében látja az EU az innovációs képesség erősítésének lehetőségét.
Az innovációs folyamatok befolyásolásában nagy szerepe van a nemzeti innovációs rendszernek, azonban az utóbbi években egyre elismertebb a regionális innovációs rendszerek szerepe, jelentősége az innovációs potenciál növelésében, ezért a regionális politikák is egyre inkább ebbe az irányba fordulnak, és komoly innováció ösztönző, helyi szintű intézményeket hoznak létre. A regionális innovációs képesség tehát nem más, mint „a regionális fejlődés meghatározó tényezője. Ebben a képességében nemcsak a technológia- és innováció-orientált vállalkozások, valamint az azok tevékenységét, együttműködését befolyásoló feltételek (technológiakínálat, innovációs szolgáltatások) találhatóak, hanem a régiónak az új vállalkozások létrejöttét és a technológiaorientált vállalkozások ösztönző környezete (innovációs externáliák), s végül a gazdaság- és területfejlesztést támogató politikája is." (Lengyel-Rechnitzer 2004: 266) (3. ábra)
 |
| Forrás: Dőry (2005) |
(1) Vállalkozások, a rendszer bázisát képezik, de nem csak önmagukban, hanem a köztük lévő kapcsolatrendszerek, az interakciók, az információáramlás is meghatározó tényező. Szerbiában 2004-2006 között készült egy felmérés a vállalatok innovációs tevékenységéről. (Szerbiai Statisztikai Hivatal, www.statserb.sr.gov.yu) E szerint a legnagyobb számban a szolgáltatások és a termelés területén tevékenykedő vállalatok hajtottak végre innovációkat. Átlagban a teljes bevételük 6,22%-át jelentették az innovációs kiadások, amelynek nagy részét (5,38%) új eszközök beszerzésére fordították. A kisvállalkozások lemaradása a közép-, illetve nagyvállalatoktól az innovációs tevékenységeket illetően nem jelentős. A megkérdezettek nagyon keveset, mindössze az éves bevételeik 0,03%-át költötték külső intézmény által végzett K+F-re, míg a rendszeres belső K+F tevékenységről a cégek 22,99%-a számolt be, itt azonban már jelentős különbség van a nagyvállalatok javára (41,25%) a kisvállalatokkal szemben (10,20%). Termékeik/szolgáltatásaik piacaként 92,52%-uk a helyi, illetve a regionális piacokat jelölte meg. Az innovációt akadályozó tényezők közül a legjelentősebbnek az állami pénzügyi támogatások hiányát nevezték meg.
(2) Tudás létrehozói (egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek, K+F szervezetek) Szerbiában a kutatás-fejlesztés területén nagyon kevés statisztika áll a rendelkezésünkre, különösen, ha területi szinten keresnénk adatokat. A K+F ráfordítások a GDP százalékában nem ismertek. Területi szinten az oktatásról találhatunk évente megjelenő statisztikákat, mely összefoglalását, elsősorban a vajdasági adatokra vonatkozóan a 3. és 4. táblázat tartalmazza. Sajnos országos szinten nem áll rendelkezésünkre adat arról, hogy milyen az egyes karok, tudományágak aránya a tanulók létszámát tekintve, ami azért is fontos lenne, mivel az innovációs teljesítmény meghatározásakor kizárólag a természet és műszaki ismeretek területén tanulók/dolgozók számát tekintik relevánsnak.
|
Főiskolák | Egyetemek | ||||
| Község/város | Iskolák száma | Diákok száma2006/2007-es tanévben | Diplomát szerzettek száma | Iskolák száma | Diákok száma2006/2007-es tanévben | Diplomát szerzettek |
| Szabadka | 3 | 1361 | 212 | 3 | 3493 | 530 |
| Topolya | 1 | 227 | 25 | - | - | - |
| Nagybecskerek | 1 | 961 | 160 | 1 | 2376 | 596 |
| Nagykikinda | 1 | 240 | 85 | 1 | 57 | - |
| Versec | 1 | 223 | 99 | - | 287 | - |
| Pancsevo | - | - | - | 1 | 287 | - |
| Zombor | - | - | - | 2 | 1145 | 423 |
| Újvidék | 5 | 9749 | 1617 | 19 | 34188 | 4306 |
| Vajdaság összesen | 13 | 13217 | 2309 | 27 | 41546 | 5855 |
| Belgrád | 32 | 30949 | 3153 | 69 | 92577 | 10932 |
| Szerbia összesen | 70 | 64500 | 8556 | 126 | 174210 | 20850 |
Forrás: Szerb Statisztikai Hivatal 2007, 2008
| Község | Ezer lakosra jutó főiskolai hallgatók száma | Ezer lakosra jutó egyetemi hallgatók száma | Ezer lakosra jutó felsőoktatási intézményben tanulók száma |
| Újvidék | 31.03 | 108.81 | 139.84 |
| Belgrád | 19.31 | 57.76 | 77.07 |
| NiS | 4.16 | 72.76 | 76.92 |
| Zaječar | 53.27 | 19.77 | 73.04 |
| Kragujevac | 3.89 | 62.97 | 66.86 |
| Szabadka | 9.31 | 23.89 | 33.19 |
| Ćuprija | 66.89 | - | 66.89 |
| Šabac | 13.09 | - | 13.09 |
Forrás: Szerb Statisztikai Hivatal 2007, 2008 alapján saját szerkesztés
(3) Az innovációs szolgáltatásokat végző szervezetek, mint a technológia- és tudástranszfer intézményei, a tovább- és átképzési intézményrendszer, a pénzügyi szervezetek. A régióban ez a leggyengébb láncszeme az innovációnak. Az élethosszig tartó tanuláshoz az igények mögött messze elmarad a kiszolgáló háttér, ami nem felel meg a vállalati szféra elvárásainak sem. A kockázati tőke szinte teljesen hiányzik nemcsak a régióban, de az egész országban.
(4) Az előző ponthoz kapcsolódik a regionális környezet, ahova olyan nehezen mérhető és befolyásolható elemek is tartoznak, mint az innovációs miliő, de ide sorolhatók a vállalkozásokat támogató intézmények is, mint az inkubátor házak, tudományos parkok. Ez utóbbi tekintetében pozitív változások mentek végbe az elmúlt években: Szabadkán és Nagybecskereken (Zrenjanin) is működik inkubátorház, valamint más önkormányzatok is próbálkoztak hasonló tevékenységekkel. Szinte mindegyik nagyobb község célul tűzte ki ipari park létesítését. Ezek az intézmények ma még csak nagyon kis mértékben járulnak hozzá az innovációk létrejöttéhez, és terjedéséhez, de legalább a gyökereik megvannak, és a későbbiekben alkalmasak lehetnek a vállalati igények kielégítésére.
(5) Politikák - alapvetően nemzeti és regionális szinten is segíthetik az innovációt, valamint ide lehet sorolni az EU-t is, ami várhatóan szintén egyre jobban befolyásolja majd országunkat. Szerbiában a nemzeti és a regionális innovációs rendszer is igen fejletlen még. Létezik ugyan külön tudományos és technológiai fejlődésért felelős minisztérium, azonban a tevékenységi köre még nagyon korlátozott, ezen kívül sem decentralizált, sem dekoncentrált szervezetekkel nem rendelkezik. Tevékenysége elsősorban pályázatok kiírására és lebonyolítására korlátozódik, valamint kapcsolattartásra, a külföldi (különösen az Európai Unióban) kutatóintézetekkel és az ezzel kapcsolatos tanácsadói munkára. Valamivel jobb a helyzet regionális szinten: Vajdaságban létezik tudományos és technológiai fejlesztési titkárság, amely 2007-ben el is készítette a tartomány Technológiai fejlesztési stratégiáját. Ebben a következő területekre koncentrálnak: ICT iparág, biotechnológia és élelmiszer-feldolgozás, energetika, ökológia és vegyipar, biodízel, egészségügy és gyógyszeripar, nukleáris technológiák. A terv előrelátja egy Vajdaság szintű regionális innovációs rendszer kiépítését is, a megfelelő szervezetekkel, és az ehhez szükséges információs háttér rendszer kialakítását.
A helyi szintű tudástranszfer intézmények szerepét valamelyest a vállalkozásfejlesztési központok végzik el. Azonban hiányzik egy jól átgondolt, a különböző területi szinteket érintő, egymásra épülő, és együttműködésen alapuló országos innovációs rendszer.
Felhasznált irodalom
3. A Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 2. éves Ph.D. hallgatója, a szabadkai Regionális Tudományi Társaság kutatója.
4. Commission Staff Working Paper. (SEC[2004]1475, Brussels)
|
|