|
|
Takács Zoltán1
A tanulmányban Szerbián belül a Vajdaság, mint régió aktuális oktatási problémáit elemezzük. A korábbi kutatási projektek adatainak másodelemzésével, majd további szakirodalmi feldolgozással a kisebbségi differenciált oktatási esélyek kerülnek új megvilágításba. Felfedjük a származási, képzési, nyelvismereti, iskolaválasztási, területi és egyéb esélykülönbségek által generált új továbbképzési igényeket a többnemzetiségű Vajdaságban.
A (volt) jugoszláv népesség, azon belül a vajdasági lakosság képzettségi struktúrája az elmúlt fél évszázadban hatalmas fejlődési folyamaton ment keresztül. A változások reprezentatív példája az írástudatlanok részarányának csökkenése (1921-ben 50,5%, 2002-ben 3,6% Szerbiára vonatkoztatva).
A népesség iskolázottságának változását Mimics három szakaszra tagolva elemzi: először az általános oktatási-iskoláztatási hálózat kiépítése történik meg, majd a második szakaszban biztosítják a népesség alap iskolázottságát, míg a harmadik szakaszban növekszik a népesség középiskolai és felsőoktatási részvétele, azaz egy magasabb képzettségi struktúra alakul ki a társadalomban (Mimics, 1998). Az 1. számú táblázatban a vajdasági lakosság iskolai végzettségének alakulását mutatom be, népszámlálási adatokra támaszkodva.
| Népszámlálás | Összesen | Általános iskola 3. osztályáig | 4-7. osztály | Befejezett általános iskola | Középiskola | Főiskola, egyetem |
| Abszolút számokban: | ||||||
| 1953 | 1 268 302 | 349 959 | 711 889 | 88 171 | 105 473 | 6 982 |
| 1961 | 1 360 824 | 316 779 | 732 765 | 120 432 | 170 552 | 16 855 |
| 1971 | 1 539 760 | 273 735 | 689 037 | 234 398 | 293 871 | 43 356 |
| 1981 | 1 629 497 | 218 286 | 345 550 | 517 009 | 442 220 | 83 833 |
| 1991 | 1 627 459 | 171 056 | 373 723 | 411 552 | 537 333 | 120 689 |
| 2002 | 1 709 778 | 110 103 | 245 663 | 425 564 | 751 182 | 162 081 |
| Százalékos összetétel -% | ||||||
| 1953 | 100 | 27.6 | 56. 1 | 7.0 | 8.4 | 0.6 |
| 1961 | 100 | 23.3 | 53.8 | 8.8 | 12.5 | 1.2 |
| 1971 | 100 | 17.8 | 44.7 | 15.2 | 19. 1 | 2.8 |
| 1981 | 100 | 13.4 | 21.2 | 31.7 | 27.2 | 5. 1 |
| 1991 | 100 | 10.5 | 23.0 | 25.3 | 33.0 | 7.4 |
| 2002 | 100 | 6.4 | 14.4 | 24.9 | 43.9 | 9.5 |
Forrás: Vajdaság Autonóm Tartomány, Đurdev. 2007
| Nemzeti közösségek | Iskolai végzettség nélküli | 3. osztályig | 4-7. osztály | Általános iskola | Középiskola | Főiskola | Egyetem |
| Szerb | 5.42 | 1.94 | 13.73 | 23.06 | 42.23 | 4.65 | 6.69 |
| Montenegrói | 2.49 | 0.95 | 5. 00 | 16.83 | 48. 14 | 8.72 | 16.35 |
| Albán | 12. 38 | 1. 10 | 13.58 | 44. 96 | 16.63 | 1. 87 | 2.36 |
| Magyar | 2. 11 | 3.09 | 20.95 | 29.76 | 37.34 | 3.28 | 3.03 |
| Horvát | 2.08 | 2.40 | 22.91 | 27. 81 | 38.77 | 3.06 | 2. 84 |
| Szlovák | 1.60 | 1.70 | 22.82 | 31.99 | 34.87 | 2.99 | 3.20 |
Forrás: UNDP alapján Kajári, 2006.
Az egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkezők hányada az 1953. évi népszámláláskor mindössze fél százalék volt. A képzettségi szint gyors növekedését a II. világháborút követően az iskolarendszer fejlesztése és a gazdasági fellendülés segítette elő. Tömegessé vált az általános iskolai képzés, valamint a szakképzés. Az 1970-es éveket követő ipari fejlődés hozta a változások tetőpontját. A lakosság képzettségi szerkezetének regionális különbségei is szembetűnőek.
A Vajdaság területén az oktatásnak már a Monarchia idején komoly tradíciója volt, s emiatt itt a képzettségi szint alakulása messze kedvezőbb értékekkel volt jellemezhető, mint Szerbia középső részén. A regionális összehasonlításban a képzettségi szint mutatói a Bácskában a II. világháború utáni időszakban, általánosságban jobbak voltak a vajdasági átlagnál, míg a Bánság és a Szerémség átlag alatti értékeket mutatott. Ennek okai a Bánság periférikus helyzetében, valamint a mezőgazdasági lakosság magas arányában keresendők, valamint abban, hogy a II. világháborút követően az elvándorolt német lakosság helyébe érkező nagyszámú betelepített lakosság az akkori Jugoszlávia elmaradottabb területeiről származtak (kolonizáció), akik között sok volt az írástudatlan. (Nagy, 2007)
Regionális összehasonlításokban a Vajdaság népessége a legutóbbi népszámlálás adatai szerint (is) fejlettebb képzettségi szerkezettel rendelkezik, mint Közép-Szerbia, illetve összességében Szerbia. Az írástudatlanok részaránya a 15 évnél idősebb lakosságban alacsonyabb (2, 52%), mint Szerbiában (3, 64%), vagy Közép-Szerbiában (4, 05). Befejezett általános iskolai végzettség 1 %-kal nagyobb, mint a két említett területi entitás esetében. A középiskolai végzettség mintegy 3%-kal jobb Vajdaságban az országos áltagnál és a Közép-Szerbiai képzettségi szintnél. Viszont a felsőfokú (főiskolai, egyetemi) végzettek körében a Vajdaság esetében 2%-os lemaradást tapasztalunk. Ez az egyetemi végzettség esetében a kifejezettebb (Népszámlálás, 2002).
A 2. táblázatból láthatjuk, hogy az etnikumok közötti képzettségi eltérések is jelen vannak a régió népességében. A magyarok képzettségbeli hiányosságai összehasonlítva a többségi nemzettel a középiskolai, valamint a felsőfokú végzettség esetében a legkifejezettebben Mindkét esetben a hátrány cca. 5%-os képzettségi részaránnyal mérhető (közép és felsőfok). Az egyetemet végzett magyarok részaránya a 15 évnél idősebb lakosságban cca. 3%-kal alacsonyabb, mint a többségi nemzeté.
További regionális - területi jellegű elemzésekből láthatjuk, hogy azokban a községekben, ahol erős oktatási intézmények működnek (középiskolák, főiskola) ott meghaladja a lakosság iskolai végzettsége (akár a szinte 80-90%-os abszolút magyar többségű községekben is) a vajdasági/szerbiai átlagot (Pl. általános iskolai végzettség Magyarkanizsa, Óbecse, Kishegyes, Ada). A kis mezővárosok a képzettség további szintjein nem szolgálnak elégséges részarányokkal. Szabadka, mint csomóponti régió, Észak-Vajdaság regionális központja, a középiskolai és főiskolai végzettségű lakosság részarányával meghaladja a vajdasági képzettségi adatokat, viszont nem tud olyan képzettségi struktúrát elérni, mint pl. a dél-bácskai régió, ahol az egyetemi végzettséggel rendelkező lakosság aránya 8% körül mozog (az Újvidéki Egyetem és egyéb társadalom-gazdasági okok miatt). A 3. számú táblázat részletesen taglalja az iskolai végzettség területi (és egyben etnikai) különbségeit a Vajdaságban, különös tekintettel a vajdasági magyarság életterét képező észak-bácskai régió adataira.
Összegezve: a magyarok általános iskolai végzettsége jobb, mint a többségi nemzeté, viszont a képzettség további szintjein lemaradások tapasztalhatóak. Gábrity ezen adatok ismeretében veti fel az anyanyelvű iskolahálózat, az egyenlő esélyek, a kishitűség problémáját, a délvidéki magyarságot illetően (Gábrity Molnár, 2003).
| Régió | Iskolai végzettség nélkül | Általános iskola 3. osztályáig | 4-7. osztály | Befejezett általános iskola | Középiskola | Főiskola | Egyetem | |
| Vajdaság | 4.4 | 2.0 | 14.4 | 24.9 | 43.9 | 4.3 | 5.2 | |
| Észak-Bácska | 2.6 | 20 | 16.2 | 27.0 | 43. 1 | 4.4 | 4.7 | |
| Észak-Bánát | 3.5 | 3.5 | 2.8 | 18.8 | 39.4 | 3.8 | 3.6 | |
| Magyar többségű községek | ||||||||
| Szabadka | 2.2 | 1.6 | 15.3 | 26.5 | 44.3 | 4.8 | 5. 1 | |
| Topolya | 3.8 | 3.0 | 19.0 | 28.0 | 39. 1 | 3.5 | 3.6 | |
| Kishegyes | 3.5 | 3. 1 | 17.2 | 29.3 | 41.0 | 3.0 | 2.6 | |
| Ada | 2.2 | 2.6 | 20.6 | 28.8 | 38.5 | 3.8 | 3. 1 | |
| Magyarkanizsa | 2. 1 | 3.2 | 23.8 | 30.9 | 34.8 | 3.0 | 2.1 | |
| Zenta | 2.3 | 2.0 | 18.8 | 26.2 | 41.3 | 4.8 | 4.5 | |
| Csóka | 2.7 | 4.5 | 24.3 | 27.9 | 35. 1 | 2.9 | 2.2 | |
| Óbecse | 3.6 | 3.0 | 17.4 | 30.3 | 37.6 | 3.4 | 3.8 | |
Forrás: Népszámlálás. 2002
A 2007-ben, a Vajdaságban végzett Kárpát Panel kutatás2 a vajdasági magyarságot érintő, oktatás/kutatásra vonatkozott. A kutatás, képzéssel kapcsolatos kérdéssoraiban a megkérdezettek nyilatkoztak a képzettségi szintjükről, végzettségükről, korukról, nemükről, származási hátterükről, majd a kapott válaszok alapján kereszttáblák segítségével történtek további elemzések.
A parciális kutatási eredmények elemzésének célja a kisebbségi közegre jellemző, általános összefüggések megfogalmazása, a kiemelkedő egyenlőtlenségek megjelölése, majd ezek ismeretében a tanulmány következtetéseinek megfogalmazása.
A szerbiai/vajdasági megkérdezettek az iskolai végzettségre vonatkozó kérdés megválaszolása során kilenc válaszlehetőség közül választhattak: 1 - általános iskola, 2 - szakiskola, 3 - szakközépiskola, 4 - gimnázium, 5 - technikum, 6 - főiskola, 7 - egyetem, 8 - magiszteri, 9 - Ph.D., egyéb posztgraduális képzés. A válaszadók 7%-a jelenleg is tanul, a többi megkérdezett befejezte a tanulmányait. A tanulmányaikat befejezett válaszadók közül (N=328) legtöbben általános iskolát végeztek: 33,3%. Minden negyedik megkérdezett szakközépiskolát (érettségit nyújtó képzés) fejezett be, míg 17,6%-uk hároméves szakiskolát végzett. A kérdőívezés során adatot szolgáltató vajdasági magyarság 7,8%-a rendelkezett egyetemi végzettséggel, főiskolát pedig 6,7%-uk fejezett be. Az 1. ábra szemlélteti ezen arányokat (ez némely esetben jobb, mint a régió népességének iskolavégzettsége, Id. képzettségi összetétel).
 |
| Forrás: Kárpát Panel 2007. |
A tanulmányaikat befejezett válaszadók esetében láthatjuk, hogy jelentős különbségek mutatkoznak meg férfiak és nők, valamint a falusi és a városi lakosság között (2. és 3. ábra).
Az általános iskolát végzettek körében a nők, a szakiskolát és főiskolát/egyetemet végzettek körében pedig a férfiak vannak többségben. A válaszadó férfiak nagyobb százaléka fejezett be gimnáziumot, mint a válaszadó nők.
Falun legtöbben általános iskolát végeztek. A szakiskolai oktatás a válaszadók által szolgáltatott információk alapján mindenki számára elérhető, kisebb különbségek jelentkeznek csak a falun és városon élő vajdasági magyar lakosság szakiskolai végzettségét illetően. Gimnáziumi tanulmányokat is inkább az urbánus településeken élő magyar lakosság folytatott. A magasabb végzettségi szinteken pedig (főiskola, egyetem és posztgraduális képzés) egyértelműen felülreprezentáltak a városban élők.
 |
| Forrás: Kárpát Panel 2007. |
 |
| Forrás: Kárpát Panel 2007. |
A 4. ábra a lekérdezett személyek életkora és iskolázottsági szintje közti különbségekre hívja fel a figyelmet. Az oktatás magasabb szintjeit egyértelműen a fiatalabb generációk érik el. Szakiskolai, szakközépiskolai végzettséggel a fiatalabb (18-34 éves) generációk több mint 10%-kal nagyobb arányban rendelkeznek, mint a 34-54 évesek, míg az 55 év felettiekkel összehasonlítva ez az eltérés 20% körül mozog.
Hasonló eltérések figyelhetők meg a gimnáziumi végzettség, de leginkább a felsőfokú végzettség és a megkérdezettek kora között. Itt jellemzően a fiatalabb generációk rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel. Ezen eltérések hátterében a közép-majd a felsőoktatási intézmények fokozatos expanziója, kifejezett tömegesedése, valamint az iskolai életszakasz meghosszabbodása áll.
 |
| Forrás: Kárpát Panel 2007. |
A Vajdaságban, a 2004/2005-ös tanévben összesen 3 142 magyar nemzetiségű tanuló tanult az Újvidéki Egyetem karain illetve a tartomány főiskoláin. A magyar egyetemisták száma 2 2983, míg a főiskolai hallgatók száma 844 volt.
 |
| Forrás: Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság. 2006. |
Az 5. ábrán látható, hogy az 1997-2005 közötti időszak egy országos viszonylatban is érvényes trendet rajzol ki a tartomány felsőoktatási kontingensében: az egyetemre iratkozók száma a 2000-es évtől határozottan megnövekszik, míg a főiskolán való tanulást egyre kevesebben preferálják. Ez fordítottan érvényes a magyarokra: a magyar diákok egyre nagyobb számban iratkoznak főiskolákra, míg az egyetemen tanulók száma stagnál.
A rendezetlen magyar nyelvű felsőoktatás miatt a magyar hallgatónak kevés lehetősége van az állami karokon és főiskolákon, anyanyelvén tanulni. Mindössze 1/3-uk tanul anyanyelvén, vagy részben anyanyelvén (főleg a szabadkai karokon, főiskolán), míg 2/3-uk szerb nyelven végzi egyetemi/főiskolai tanulmányait, főleg az Újvidéki Egyetem karain4.
A vajdasági magyar fiatalokra jellemző a tannyelv szerinti iskolaválasztási preferencia, ugyanis állandósult problémát jelent a magyar fiatalok szerb nyelvtudása. Ez abszolút mértékben formálja a fiatalok szerb felsőoktatási rendszerről, szerbiai egyetemekről alkotott képét.
A válaszadók (Kárpát Panel, 2007) arra a kérdésre, hogy: „milyen nyelven végezte az iskolát (a legmagasabb iskolai szinten)?" nem szolgáltak meglepő válaszokkal. (6. ábra) Egy kiterjedt és stabil általános iskolai háló meglétét támasztja alá a megkérdezettek válasza. Az általános iskolát több mint 90%-uk magyarul fejezte be. Az anyanyelvű oktatás az oktatás magasabb szintjein már problémákba ütközik. Szakiskolát a válaszadók 65,9%-a, gimnáziumot pedig 75,6%-a fejezett be magyarul. Ebből is látszik, hogy a vajdasági magyarság nem tudja anyanyelvén bejárni a teljes oktatási vertikumot.
A felsőfokú végzettség megszerzése során a megkérdezettek 44,7%-a tanult magyarul a Vajdaságban. Szakok szerint - a 7. ábrát elemezve - vezetnek a pedagógusok, majd a műszaki és a közgazdász végzettségűek következnek. Azok a szakok dominálnak, amelyeket magyarul, vagy részben magyarul lehet hallgatni Vajdaságban.
Szakválasztási korlátokkal szembesülnek a fiatalok. Ők mindenképpen szeretnének felsőfokú végzettségre szert tenni, de ez számukra csak abban az esetben érhető el, ha anyanyelvükön tanulhatnak (vagy részben, vagy teljes egészben), a környezetnyelv (szerb) nem elégséges ismerete5egyszerűen kiszorítja őket a felsőoktatási intézmények sokszor gazdagabb, államnyelven kínált programjaiból.
 |
| Forrás: Kárpát Panel 2007. |
 |
| Forrás: Kárpát Panel 2007. |
A vajdasági magyar fiatalok tipikus karrier-útjainak alakulása egyértelműen kapcsolatba hozhatóak a jellegzetes nyelvtudástípusokkal, amelyeket a fiatalok képviselnek. Gábrity 2007-es empirikus kutatásaiból kiderül, hogy a sikeres karrier feltételezi: az anyanyelv kitűnő Geles), az államnyelv szintén kitűnő (jeles) ismeretét, majd további egy idegen nyelv közép vagy felsőfokú, és a második idegen nyelv „jó" ismeretét. Az anyanyelvüket jól, az államnyelvet elégségesen és egy idegen nyelvet középfokon ismerő vajdasági fiatalok középszerű karriert futnak be. Sikertelen szakmai előrehaladás nehezíti azon fiatalok helyzetét, akik keverik a két állandó használatban lévő (magyar és szerb) nyelvet, és gyengén, infunkcionálisan rendelkeznek egy idegen nyelvvel (Gábrity Molnár, 2007b).
A nyelvismeret fontossága megkérdőjelezhetetlen, legyen szó bármilyen összetételű, vegyes, vagy etnikailag homogén környezetről. Az etnikai környezet sajátosságai, egyfelől megkövetelik az egyéntől a környezet nyelvének ismeretét (nem kötelezően anyanyelv) a társadalmi kommunikáció megteremtése miatt, ahol maga az érdekérvényesítés, az egyén érvényesülése valósul meg ezáltal, másfelől a társadalom „nyitottsága" újabb és újabb lehetőségeket kínál az egyének számára az önmegvalósításra egy globális „soknyelvű" multietnikai színtéren.
A vajdasági magyarságot is kifejezetten érintő egyenlőtlenség, többek között a felsőoktatási intézmények területi koncentráltságából adódik.
A vajdasági régió felsőoktatására jellemző az intézmények tartományközpontban történő koncentráltsága, a régió északi részének marginalizálódása. Az Újvidéki Egyetem 70,3%-ban, míg pl. Szabadka csak 17,7%-ban tud hozzájárulni a felsőoktatási hálózat kapacitás-megosztásához. A Szerbiában tanuló magyar hallgatók fele Szabadkán tanul (46,05%), majd 6,49% Nagybecskereken, 6,14% Zomborban, és Újvidéken 40,48%.
A többi kihelyezett tagozattal működő vajdasági városkában (Nagykikinda, Fehértemplom) a magyar hallgatók száma elenyésző, 1 % alatt mozog. Az Észak-Bácskában működő néhány kar tömöríti nagy mértékben a vajdasági magyar elit felnövekvő generációit.
A Vajdaságon belül egyetlen vajdasági állami egyetemi központ látja el az ország 27,8% lakosságát képviselő tartományi felsőoktatási térséget, míg a közép-szerbiai egyetemi képzés 4 állami alapítású egyetemi központban zajlik. Az intézményi megoszlás okolhatóa felszínre kerülő képzettségbeli regionális egyenlőtlenségekért, és a vajdasági magyarok által képviselt „kényszerű" iskolaválasztási preferenciák kialakulásáért egyaránt (Takács, 2008).
A tények ismeretében a vajdasági magyarság legnagyobb, az oktatás területén jelentkező esélyegyenlőtlenséget a felsőoktatásban tapasztal: szakmai (kényszerű iskolaválasztási preferenciák), nyelvi (anyanyelv) és képzettségi szintbéli (preferált főiskolai tanulmányok) korlátokkal szembesülve.
Az oktatáson belül, a felsőoktatás által termelt regionális egyenlőtlenségek problémája mindenképpen megoldásra szorul. A délvidéki magyarság helyzete e téren igen összetett: a továbbtanulási hajlandóság kisebb, mint a többségi nemzeté, a gyermekek száma folyamatosan csökken, valamint a továbbtanulás dimenziója nem csak a szándékon múlik, de a hozzáférhetőségen is (Gábrity Molnár, 2006).
Pásztor szerint: „A kisebbségekhez tartozás olyan önálló tényezőnek tekinthető, mely a származáson túl is differenciálja az iskoláztatási esélyeket". Pásztor Felvidéki vonatkozású következtetései szerint a „magyar nemzetiséghez való tartozás csaknem két évvel csökkenti a gyerekek iskolában eltöltött éveinek számát" (Pásztor, 2004).
Így az esélyegyenlőség hasonló feltételei között, nem okoz nagy meglepetést az a tény sem, hogy a vajdasági magyar főiskolások, egyetemisták részaránya fele akkora, mint a vajdasági 20 és 35 év közötti lakosságé (5,59% a magyarok esetében, míg 11,5% a vajdasági lakosság esetében).
A nemzeti kisebbségek felsőfokú képzettségében is hasonló arányú különbségek mutatkoznak. A magyarok mintegy 6,3%-a, míg a többségi nemzet 11,3%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Az egyetemet végzettek aránya a magyarok körében igen alacsony (a 15 évnél idősebb lakosság 3, 3%-a). A magyar egyetemisták részaránya az összes vajdasági hallgatói létszámban 6%, de részarányuk azonban folyamatosan csökken.6
A tannyelv fontos szerepet játszik a magyar hallgatók pályaválasztás során meghozott döntéseiben, ugyanis állandósult problémát jelent a magyar fiatalok szerb nyelvtudása, amely abszolút mértékben formálja a fiatalok szerb felsőoktatási rendszerről, szerbiai egyetemekről alkotott képét. Sokan nem vállalják föl ezt a megpróbáltatást.7 Esetleg, kudarckerülő magatartást tanúsítanak, konzisztensen cselekednek, mert tudják magukról, hogy melyik nyelven képesek sikeresen továbbtanulni, és a tannyelv függvényében választanak a legközelebbi városban felsőoktatási intézményt.
A tanulók, sokszor önhibájukon kívül eső tények miatt nem tudnak szerbül (az általános és középiskolában is gyengén tanítják a szerb nyelvet) és ezt a problémát, mivel mindenáron diplomához szeretnének jutni, egy valójában energiatakarékos lehetőséggel oldanák meg.
Tehát, lokális szinten is vannak tévutak, amit mutat a kömyezetnyelv nem megfelelő oktatása. Ez gettósodáshoz vezet hosszú távon, abban az esetben, ha már a negatív, deprimáló, visszafejlődő/fejlesztő társadalmi körülmények miatt a költségkímélő, kudarckerülő megoldások is elfogytak.
A középiskolások, vagy a már érettségivel rendelkezők magyarországi továbbtanulása/érvényesülése, sokszor automatikusan hozza magával az elvándorlás, külföldi letelepedés lehetőségét.. Mivel a külföldön diplomázott egyéneknek, a potenciális visszatérést követően, ismét az államnyelvet érintő korlátokkal kell szembesülniük, ők gyakran nem is térnek vissza.
Nem a nyelv képezi az egyetlen problémát. A fiatalok valamennyien elgondolkodtak a külföldre költözés és munkavállalás lehetőségéről. Tisztában vannak azzal, hogy mennyi esélyük lehet az EU-ban, vagy más kontinensen munkát vállalni, vagy letelepedni.
Nagyobb migrációs hajlammal rendelkeznek azok, akiket egy potenciális cél-ország esetleg be is fogadna: orvos, műszaki informatikus, programozó, művész, sportoló, újságíró, építőmunkás, szimultán fordító, főleg a határ menti területekről, ahonnan esetleg heti ingázásban is megoldható a Magyarországon, vagy közeli EU-s országban való hosszabb tartózkodás és munkavállalás.
Elzárkóznak a külföldre vándorlástól azok, akik tudják, hogy szakmájukkal nincs esélyük munkát vállalni (pedagógus), vagy akinek itthon kielégítő munkája van (műszaki végzettség).
A 2007-ben készült empirikus kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy a délvidéki magyar fiatalok igenis átlátják a társadalom és gazdaság fejlődési pályáját (az ország helyzete kedvezőtlen, ők a háborúk, válságok generációi, jellemző rájuk a borúlátás: távoli EU-s perspektívák, politikai instabilitás, pesszimizmus, külföldi tőke hiánya, gazdasági fellendülés hiánya stb.), a felsőoktatásról, diplomákról, iskolai végzettségekről pedig konkrét, kiforrott véleménnyel rendelkeznek.8
Véleményük szerint a régióban a keresett szakmák: közgazdász-menedzser, informatikus, logisztikai szakember, építészmérnök, pénzügyi szakértő, marketingszakember, reklámszakértő, szakorvos, fogorvos, szimultán fordító, turisztikai szakember (vendéglátóipar), vállalkozók, építész, szobafestő, kőműves, textilmunkás.
A presztízsszakmák: menedzser, banki/pénzügyes munkák, marketing, informatikai munkák, programozó, vállalkozó, közgazdász, képzett könyvelő, ügyvéd, egyetemi tanár, logista, építészmérnök, szakorvos.
Nem igényelt (viszonylag telítődött) szakmák a régióban: fémmegmunkáló munkás, fodrász, vegyész, gépkocsivezető, kertész-és a bölcsészszakok (kivéve a pszichológust és az angol nyelvészt), kereskedő-eladó (Gábrity Molnár, 2007b).
Gábrity elemzéseiben a friss diplomások véleménye szerint a jó/ kielégítő egyetemi képzés jellemzői: dinamikus és nyitott felsőoktatási intézmény, multidiszciplináris képzés, versenyképes tudás, kreativitás serkentése. Elvárásaik között van még a kollegiális tanár-hallgató viszony, fejlett infrastruktúra igénye (laboratóriumok, könyvtár, sportközpont, kollégiumok). Végül, a választható szakirányok/tantárgyak, amelyek több nyelven folynak, inspirálók és folyamatos továbbképzést biztosítanak (Gábrity Molnár, 2007b).
Társadalmi szempontból, Vajdaság jellegzetes multikulturális térség, ahol az autochton lakosok két-, vagy háromnyelvű életvitelhez szoktak. Ez alapot szolgáltathat egy multietnikai egyetem, vagy multietnikus egyetemi infrastruktúra kialakításához. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a határ menti és a határokon átívelő kapcsolatok építése.
Megállapíthatjuk, hogy a (magyar és nem csak magyar) hallgatók rendelkezésére álló lehetőségek nem elég széleskörűek, és a jelen helyzet nem kielégítő a tartomány intellektuális kapacitásait tekintve sem a nemzeti-etnikai jellegű igényekhez mérten.
A régió teljes „intellektuális produkciójának" terhét jelenleg az Újvidéki Egyetem hordozza, viszont piaci viszonyokat illetően, a jövőben nem marad domináns szerepben. Belgrád mellett nehezen tud érvényesülni (kapacitás, tradíció stb.). Mindez mellett nem tudja biztosítani a térbeli lefedettséget sem. Továbbá a belgrádi, illetve az újvidéki székhellyel bíró felsőoktatás nem méltó hordozója a régióspecifikumoknak, jellemző térdimenzióknak, amelyek a felsőoktatás területén, de akár a foglalkoztatás területein is kifejezésre jutnak. így Vajdaság, északi része fejlett, szakmakeresletet kielégítő, európai értékrendet képviselő egyetemi háló nélkül marad és a magyar fiatal értelmiség egyébként is „nehézkes" kitermelése szakad meg -teljesen.
A változásokra érzéketlen egyetemi karok nem megfelelő képzései, programjai pedig tovább fokozzák a feltörekvő munkanélküliséget, azaz a piacképtelen oklevéllel rendelkezők csoportját. A munkáltató más kompetenciákat remél, más képességekre, tudásra, jártasságra vár, amihez nélkülözhetetlen az oktatási rendszer segítsége, képzési, átképzési, felnőttképzési rendszer legitimálása.
A vajdasági felsőoktatási intézményekből kikerülő nem piacképes diplomatulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy a megszerzett tudást itthon nem fogják tudni értékesíteni, így jelentkeznek a fiatal elvándorlók, akik külföldön próbálnak meg munkát vállalni, karriert-, jövőt építeni (teljesen függetlenül attól, hogy sikerül-e nekik legalább külföldön a szakmában dolgozni).
Vannak azok az itthon is piacképes diplomatulajdonosok (műszaki informatikus, orvos, újságíró, fordító stb.), akik bárhol képesek érvényesülni, ezért nem tűrik a politikai elit hazardírozó viselkedését és emigrálnak. A szakmakereslet továbbra sem találkozik a szakmakínálattal, mert a rigorózus felsőoktatási struktúra piaci igényeket nem követ.
Egy nyelvi-, és kulturális tekintetben teljesen liberális multi-kulturális egyetemalapítási elaboratum vázlatában már létezik (Szabadka Önkormányzat Képviselőháza kereteiben azt 2003-ban elfogadta). A képzés itt több nyelven folyna, az államnyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvén, valamint idegen nyelveken. Önálló egyetemként működne, minimum 3 tudományterületen, a teljes oktatói vertikumon, és felnőttképzési programok keretén belül.
A kutatás kiterjedne a gazdasági szféra szükségleteire is, és kölcsönös együttműködés, segítségnyújtás, finanszírozás mentén működne. Sajnos, az elmúlt időszak „megrekedt" centralista ideái mellett ez nagyon nehezen képzelhető el.
Az egyetemi város létrehozásának célja az északi régió megfelelő szakmakínálatának biztosítása lenne. Több diszciplína karok formájában történő akkreditálása, biztosítva ez által a régió fiataljainak a lehetőségeket, a nagyobb választékot (egyben a gazdasági szükségletekhez idomított oktatási kínálatot), illetve a magyar, vagy részben magyar nyelven történő tanulás esélyét.
A teljes magyar népesség iskolai és szakmai képzésének hatékony feljavítása, saját (lokális) erőforrások bevetésével, és az elérhető anyaországi/külföldi (EU) támogatások tudatos összpontosításával volna lehetséges. Viszont ez nem működhet, mert politikai szempontok, irányelvek országos szinten mindezt akadályoznák, nem beszélve a törvényes előírások lehetőségeket szűkítő meglétéről.
A felsőoktatásról alkotott felfogás revíziója azt jelentené, hogy a jövőben sor kerülne az oktatási intézmények régióban működő hálózatának elemzésére/felülvizsgálatára, amely alapot szolgáltatna egy olyan határokon átívelő felsőoktatási mechanizmus létrehozásához és működtetéséhez, amely képes kikerülni az átfedéseket, párhuzamos szakok és szakirányok létesítését Szabadka-Újvidék-Szeged-Pécs-Eszék-Temesvár körüli régióban gondolkodva.
A többnyelvű egyetemek keretében is nélkülözhetetlen folyamatosan fenntartani a magyar (részben magyar) intézményeket. Prioritást élveznek: az identitásőrző felsőoktatási intézmények (pl. az alapképzéses pedagógusszakmát kibocsátó karok mesterkurzussal vagy másoddiplomával kiegészítve), valamint minden régióban a presztízsszakmákat kibocsátó karok, tehetséggondozók, szakkollégiumi rendszerrel ellátva.
A regionális felsőoktatási háló egyetemi bázis-együttműködéseit egészítené ki egy távlatokat felsorakoztató intézményi szerkezet: Kárpát-medencei e-egyetem virtuális háló, a gazdasággal szorosan együttműködő trainee (gyakorlatot biztosító) -infrastruktúra, regionális gyakornoki szerkezet felépítése/működtetése karrierirodákkal karöltve, biztosítva ez által a munkaerőpiaccal kiépített kapcsolatok intézményesülését, zökkenőmentességét, információáramlást, visszacsatolást, amelyben a helyi gazdasági szereplők is érvényesítenék érdekeiket. A gazdaság igényei felé forduló kutatói műhelyek fontos szerepet játszhatnak az egyetemi kutatómunka tartalmi „színesítésében".
A jövőben az oktatás és regionális intézmények támogatásában a versenyképesség fejlesztésé a főszerep. A határon túli magyar felsőoktatás (a vajdasági is) integrálódhatna egyfajta „magyar felsőoktatási térbe", rajta keresztül pedig az egységesülő európai felsőoktatási térbe. Az egységes európai felsőoktatási térség új összefüggéseket helyez előtérbe, melynek következtében nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozására van szükség. E célból újragondolandó a térség magyar-magyar és magyar-nem magyar nyelvű intézményei közötti regionális együttműködések gyakorlata, finanszírozása, amely nyomán egy olyan regionális felsőoktatási tömörülés jöhet létre a Kárpát-medencében, amely az egységes európai felsőoktatási piacon is megállja a helyét.
Felhasznált irodalom
|
|