4. Képzési igények és kínálatok térszerkezete

Dr. Gábrity Molnár Irén1

> Bevezető

A vajdasági iskolahálózat képzési szakokat és minőséget nyújtó kapacitásai nem mindig felelnek meg a munkaerő-piaci elvárásoknak. A probléma elemzéséhez folyamatosan ismernünk kell a foglalkoztatottsági feltételeket, majd a kínálatot is, mint a munkavállalók képességét.

> 4.1. Foglalkoztatottsági adatok

Szerbiában a mezőgazdaság, halászat és erdőgazdaság a statisztikai kimutatásokban primőr, az ipar, bányászat, építőipar és kisipar szekunder, a szolgáltatások tercier besorolásúak. Az utóbbi fél évszázad során, aktív népesség zöme előbb áttevődött a primőr gazdasági tevékenységből a szekunder gazdasági tevékenységekbe (1953-1971 között), onnan pedig a tercier tevékenységekbe (1971-1991 között).

Az 1953-1991-es időszakban az aktív népesség gyors ütemben szabadult meg a nehéz mezőgazdasági munkától. Vajdaságban 1991-ig az aktív népesség 35, 8%-a hagyott fel a mezőgazdasággal és ipari jellegű foglalkozásokba kezdett. Az iparosodás és iparosítási gazdaságpolitika kezdeti szakaszában a mezőgazdasági népesség volt az, amely az ipar és később a szolgáltatások számára biztosította a szükséges emberi erőforrást.

1. táblázat

Az aktív és az aktív kereső (foglalkoztatott) népesség változása nemzetiségek szerint 1961-2002 között2

Forrás: Demografska kretanja i karakteristike stanovništva Jugoslavije prema nacionalnoj pripadnosti. Centar za demografska istraživanja, Institut društvenih nauka, Beograd 1978. - Za internu upotrebu, 445.

A 2002. évi népszámlálás szerint, a vajdasági mezőgazdaságban már ugyanolyan volt a szakképzettségi szint, mint az ipar legtöbb ágazatában. A mezőgazdasági népesség átrétegeződése az 1991-2007-es privatizációs időközben hatalmas méretekben felgyorsult, amelynek következtében 20 000-60 000 hektáros, szerb kézen lévő földtulajdonok jöttek létre Vajdaságban, amelyeken a munkavállalók jelentős arányban magyar és más nemzeti kisebbséghez tartozók. Az aktív lakosság, valamint a foglalkoztatottak nemzetiségi hovatartozása az 1. táblázatból látható.

Az adatok szerint az 1961-2002-es időszakban a szerb nemzetiségű összes népesség és aktív népesség a harmadával növekedett, az aktív kereső népesség száma megkétszereződött.

A szerbség az aktív kereső népesség arányát (az összes népesség 33%-os növekedése ellenére is) 21, 2%-ról 34, 6%-ra növelte; magában az összes aktív népességben pedig 49, 0%-ról 76, 9%-ra. Az aktív szerb népesség kétharmada 2002-ben gazdaságilag foglalkoztatott volt. A többi nemzetiségek esetében ellenkező mozgás zajlott le.

A magyar aktív népesség száma több mint 33%-kal csökkent. Ugyanakkor az aktív keresők száma nem változott. Ennek következtében az egyharmadával csökkent aktív népességben viszonylag megnőtt az aktív keresők száma; arányuk csaknem azonos lett a szerbséggel. Valójában ennek az eredménye: az egész és aktív magyar népesség 30-40%-ra csökkenése, az ingázás a falusi lakhely és a távoli, szerb környezetben kialakított ipari központok között.

A szerbek túlreprezentáltsága a jónak tartott munkahelyeken látható a 2. táblázatban. A magyarok főleg csak vezető-helyettesi rangig vitték, vagy osztályvezető és alsóbb szintű vezetői szintig.

2. táblázat

Szerb és magyar aktív kereső népesség megoszlása foglalkozás szerint (2002. évi népszámlálás)3

Forrás: Ednički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002.

Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004., 192-193. o.

A magyar önállóértelmiségiek száma is lemaradást mutat. A magyar értelmiség elsősorban a tanügy és egészségügy alsó szintjein dolgozik. Szerepük szinte jelentéktelen a gazdasági élet tervezésében és szervezésében, az összetettebb adminisztrációs munkában. A magyarok a gazdasági tevékenységekben főleg a középfokú végzettséget igénylő munkahelyeken dolgoznak. Ugyanakkor felülreprezentáltak mezőgazdasági magántermelőkként (24,3%), azzal, hogy zömében 2-3 hektáros törpebirtokon folytatnak intenzív mezőgazdasági termelést.

A (3. táblázat szerint) szerb népesség kihátrál a mezőgazdaságból és a vagyonbiztosítást, a pénzforgalmat, az ingatlanközvetítést, az államigazgatást, katonaságot, állambiztonsági pozíciókat keresi.

A magyar fiatalok elhelyezkedési esélyei a többségi fiatalokhoz viszonyítva nem mutat megnyugtató képet. Az államalkotó nemzet minisztériumok, közigazgatási irodák, tanfelügyeletek segítségével ellenőrzése alatt tartja a kisebbségeket érintő oktatási intézményeket, a közigazgatási szervekben és fontos állami posztokon4 való munkába állást, ami miatt a magyarok alulreprezentálak a felsőoktatásban és a munkaerőpiac privilegizált szféráiban.

A magyar fiatalok elhelyezkedési esélyei Szerbia/Vajdaság, illetve a térség munkaerőpiacától és igényétől függ5, valamint az ott megjelenő szelekciós módszerektől. Az oktatásban és a munkakeresés terén a vajdasági magyarok a többségi nemzettel veszik fel a versenyt, nem követhetnek magyarországi vagy európai mintákat, aminek vannak hátrányos következményei.

A magyar fiatalok igénylik az anyanyelvű iskoláztatást, de a magyar nyelven is elérhető iskolai szakok gyakran nem versenyképesek munkahelyszerzés szempontjából. Hasonlóan megesik, hogy munkába álláskor számukra nem mindig előny a több nyelv ismerete, hanem hátrány, hogy nem szerbül szereztek közép-, vagy felsőoktatási végzettséget. Sajnos a szakma- és munkahelyválasztás terén a szerbiai/régióbeli munkaerő-piaci tényezők a döntőek nem pedig az európai normafeltételek, amelyekhez fiataljaink szívesen tartanák magukat.

3. táblázat

Szerb és magyar aktív kereső népesség gazdasági tevékenységek szerint (2002. évi népszámlálás)

Forrás: Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. godine.

Ministartstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004., 235. és 240. o.

A régióban felfedhető gazdasági húzóágazatokról megoszlik a vélemény. A városban élő fiatalok a szolgáltatások területén tartják esélyesnek a munkavállalást, míg a falun és kisvárosban élők inkább a mezőgazdaság és a feldolgozóipar lehetőségeit észlelik.

A városban a keresett szakmák és húzóágazatok: közgazdászmenedzser, informatikus, logisztikai szakember, építészmérnök, könyvelő, pénzügyi szakértő, marketingszakember, reklámszakértő, pszichológus, gyógyszerész, szakorvos, fogorvos, állatorvos, szimultán fordító, turisztikai szakember, vendéglátóipari dolgozók, építész, szobafestő, kőműves, textilmunkás.

A térségben érvényesülő presztízsszakmák, a menedzser, banki/pénzügyes munkák, marketing-, informatikai munkák, programozó, vállalkozó, közgazdász, képzett könyvelő, ügyvéd, egyetemi tanár, logista, építészmérnök, szakorvos.

A statisztikai adatok szerint a nem igényelt (viszonylag telítődött) szakmák a régióban: fémmegmunkáló, gépésztechnikus, fodrász, kereskedő-eladó, ápoló, vegyész, gépkocsivezető, kertész és a bölcsész szakok.

> 4.2. Képzési kínálat

A vajdasági felsőoktatási intézmények közé sorolhatók, az egyetlen állami Újvidéki Egyetem 14 karral (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek és Zombor székhellyel), az állami főiskolai intézmények (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek, Kikinda, Sremska Mitrovica, Versec székhellyel), majd a magán főiskolai intézmények (akkreditált és nem akkreditált szakokkal) és végül a külföldi/ magyarországi kihelyezett tagozatok (Szabadka, Zenta).

A felsőoktatás működését Szerbiában 2005. augusztus 24-étől új Felsőoktatási6 törvény szabályozza, amely vajdasági felsőoktatási intézmények létrehozására és működtetésére vonatkozó elemeket is magába foglal. A vajdasági felsőoktatási intézmények szabályozása két szinten jelenik meg: köztársasági és tartományi törvénykezés elemeként7 Az ún. omnibusz-törvény alapján a tartományban lévő állami karok alapításának joga az autonóm tartomány hatáskörébe tartozik, de az Újvidéki Egyetem keretei közötti változásokhoz az Egyetem jóváhagyása is szükséges. A szerbiai jogszabályok a belföldi karalapítást preferálják, s ez az egyetemek létrehozására is vonatkozik. Külföldi jogi személy csak egyetemi szintű kart (fakultást) alapíthat, de belföldi jogi személy egyetemet is. A külföldi egyetemek kihelyezett tagozataira nem tér ki a törvény. Egy kar működését akkor engedélyezi a szerb köztársasági vagy a tartományi kormány, ha eleget tesz bizonyos oktatói, tárgyi és anyagi feltételeknek (pl.: a Szerb Kormány Akkreditációs Bizottsága által jóváhagyott stúdiumok, továbbá az induló karon az oktatók 70%-a teljes munkaidőben dolgozik, ahol megfelelő épület, laboratóriumok, előadótermek, könyvtár biztosítják a munkához szükséges feltételeket).

A képzési kínálattal és az egyes karok hallgatói létszámának alakulásával a 4. és az 5. táblázat foglalkozik.

4. táblázat

Állami felsőoktatási intézmények a Vajdaságban a 2008/09-es tanévben

5. táblázat

Magán egyetemek és önálló magánkarok

Megjegyzés:

Na = Nincs rendelkezésre álló adat

* 2006/2007-es tanévre vonatkozó adat

** A magánkarokra vonatkozólag nincsenek rendelkezésre álló adatok. A belgrádi Oktatáspolitikai Központ (Centar za obrazovne politike) kutatási eredményeire, Ivošević- Miklavič-re alapozva a Vajdaságban a magánhallgatók számát 4 000-re becsülhetjük (2009).

Forrás: Takács Zoltán szerkesztése az abszolutóriumi dolgozatában

használt honlapról8

Szerbiában (az állami felsőoktatási intézményekben) magyar nyelvű oktatás az Újvidéki Egyetemen van, de nem működik intézményesített magyar felsőoktatás, hanem csak annak részleges jegyeit találjuk meg: az egyetem 4 karán, egy akadémián,9 illetve néhány főiskolán.10 Az anyaországi kihelyezett tagozatok szabadkai és zentai főiskolai próbálkozásai még nem akkreditáltak Szerbiában, és csak részben illeszkednek az itteni felsőoktatási rendszerhez: konzultációs központokban folytatott távoktatási formaként. Ennek ellenére az ott szerzett diplomák honosítása lehetséges.

A vajdasági egyetemi karokon és főiskolákon munkaviszonyban levő magyarul tudó tanárok és tanársegédek száma (207), ami a vajdasági lakosság összetételében a magyarok részaránya alatt van: a főiskolákon a tanárok 17, 13%-a magyar, az összes egyetemi tanárnak pedig csak 7, 74%-a. Átlagéletkorukat tekintve a tanárok fiatalabbak a főiskolákon, mint az egyetemi karokon. Magyar nyelven oktató tanársegédnek alig jelentkezik valaki, sok helyen hiányzik az utánpótlás.

Az érettségiző magyar középiskolások közül évenként mintegy félezer iratkozik be egyetemre. Egyetem választáskor, a vajdasági fiatalokra jellemző a „kudarckerülő magatartás". Ez azt jelenti, hogy szívesen a legközelebbi városban tanulnak, a szülői sugallatot is elfogadják (költségkímélő megoldásként), sőt gyakori a napi/heti ingázás, mert magyar nyelven szeretnének továbbtanulni (energiakímélő helyzet, hiszen sokan küszködnek a szerb nyelvtudással). Megfigyeltük, hogy a hálózathatás/városvonzás (tömb magyar térség) érezhetően hat a felsőoktatási intézmény választásakor. 2002 óta a szabadkai karokon (és a kihelyezett tagozatokon) több a magyar hallgató, mint Vajdaság többi egyetemi városaiban együttvéve.

Legtöbb magyar elsőéves egyetemista a Közgazdaságtudományi karon volt (2005-ben): 127, majd a Természettudományi karon (78) és a Műszaki karon (55). Több mint 30 elsőéves iratkozott be még a tanítóképző, orvosi, jogi és az építőmérnöki karokban. A többi karon a magyar hallgatók alulreprezentáltak. Újabban megfigyelhető az a jelenség is, hogy alkalmi munka mellett, magán karokon, vagy kihelyezett tagozaton távoktatással próbálkoznak a magyar fiatalok.

Aggasztó, hogy hosszabb időszakon át, csökkent a magyar egyetemi hallgatók száma: 1966/67-ben a magyar főiskolai és egyetemi hallgatók száma még 4364 volt - a jelenleginek majdnem kétszerese. Az 1991-es és 2002-es népszámlálás adatait összehasonlítva némi pozitív változás tapasztalható a felsőfokú végzettséggel rendelkezők statisztikájában: 9, 4%-ról 11, 0%-ra emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság száma11 (az EU átlaga már 1991-ben 18% volt). Feltehető a kérdés: Vajon ez a magyar fiatalok gyengébb továbbtanulási szándékán múlik?

Az Újvidéki Egyetemen 2005/06 iskolaévben 39. 761 hallgató volt. Ebből 9. 878 első éves, amelyben csak 5, 75% a magyar ajkú hallgatók részvétele. Ugyanebben az iskolaévben nem volt 1300 magyar felső iskolás sem. A vajdasági állami főiskolákon összesen 466-an tanultak magyar tannyelven (Műszaki Szakfőiskolán Szabadkán 360-an a többiek Óvóképző karon). Az egyetemen 825 magyar hallgató tanult anyanyelvén (vagy részben magyarul). Ebből 477-en a Közgazdaságon, 145-en Tanítóképzőben, 128-an a Bölcsészettudományi Karon, 58-an az Építőmérnökön és 17-en a Művészeti Akadémián.

A rendezetlen magyar nyelvű felsőoktatás miatt a magyar hallgatóknak kevés lehetőségük van az állami karokon és főiskolákon, anyanyelvükön tanulni. Mindössze 1/3-uk tanul anyanyelvén vagy részben anyanyelvén (főleg a szabadkai karokon), 2/3-uk szerb nyelven. A magyar hallgatók legnagyobb része az Újvidéki Egyetem karain vagy a vajdasági főiskolákon tanul. Elenyésző részük iratkozik a Belgrádi Egyetem karaira, s viszonylag sokan tanulnak (számuk 700-800-ra becsülhető) az anyaországban.

A magyar hallgatók Vajdaságban 10 felsőoktatási intézményben mintegy 25-30 szakon tanulhatnak magyarul (lásd a 6. táblázatot). A szakok száma nem adható meg pontosan, mert változó: az érdeklődéstől és a tantervektől függően nyitják meg, de néhány év távlatában nem nagy a változás. Általános tendencia, hogy a szakok száma lassan növekszik.

6. táblázat

A vajdasági magyar vagy részben magyar nyelvű felsőfokú képzések (2005)

* A Most-Híd szervezésében, a 2008/09 tanévben (nem számítottuk be a 2005. évi hallgatói létszámba)

A 4. és 5. táblázatokból leszűrhető, hogy Szerbiában jelenleg hét állami és 12 magán egyetemen folyik felsőoktatás. A hét állami egyetem: két belgrádi, az Újvidéki, a Nisi, a Kragujeváci, a Novi Pazari és a kihelyezett Pristinai Egyetem. A már akkreditált magán egyetemek: a belgrádi Braća Karić, Európai, Megatraned, Singidunum és Union Egyetem, az újvidéki Gazdasági Akadémia, valamint Sremska Kamenican az EDUCONS. A karok száma: 84 állami és 51 magán (ebből 5 nem tartozik egyetemhez). A főiskoláké pedig: 49 állami és 31 magán (akkreditációjuk egységes törvény alapján folyamatban van).12 Szerbiában az összes felsőoktatási intézményben megközelítőleg 100 ezer hallgató tanult (pontosan 98 259 hallgató az állami és magán karokon a 2006/07-es tanévben). Nagyobb részük, 58%-uk alapképzésen vett részt (57 359 fő), míg 11%-uk a posztgraduális (mester-) képzésen tanult (10 860, évet ismétlő hallgatót nem számolva). Az egyetemen kívül álló állami és magán főiskolákon 30 040-en tanultak, az összes hallgatók 31%-a.

Vajon mi befolyásolja az egyetemisták szakválasztását?

Az elhelyezkedés a munkaerőpiacon a felsőoktatásban szerzett szakmától függ. A magyar hallgatók esetében a szakok megválasztásakor részben a hagyományos természettudományi, mérnöki orientáltság van jelen, ugyanakkor a választásban mindinkább döntő a szak helyszíne és a tannyelv.

Az iskolastatisztika alapján a legtöbb magyar hallgató a közgazdász, mérnöki (műszaki) és pedagógiai képzésben vesz részt, s ebben nyilván szerepet játszik a képzések földrajzi közelsége is (Szabadka és kisebb részben Újvidék). A pedagógusképzést is (főleg a tanítóképzést) nagy számban választják a magyar nemzetiségűek; mégis megoldatlan a magyar oktatók hiánya. Ennek oka egyrészt az, hogy a tanárképző szakokon nem magyar nyelven oktatnak, másrészt a hallgatók egyenlőtlenül oszlanak meg az óvodapedagógusi és a középiskolai tanárképzés között. Míg az előbbinél kielégítő a jövendő pedagógusok száma, az utóbbinál egyes szakok esetében már súlyos hiány tapasztalható. A magyar hallgatók a jogászképzésben, egyes bölcsészszakokon (szociológia, pszichológia, pedagógia, történelem) és a mezőgazdasági képzésben is alulreprezentáltak.

A magyar fiatalok szívesen tanulnak anyanyelvükön, viszont egyetemi szinten nincs elég magyarnyelvű tagozat. A felsőoktatási intézmény megválasztásakor a magyar érettségizők Újvidék, Szabadka, Szeged, Zenta helységek közül választanak.

Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy nőtt Szabadka vonzásterülete. 2000-ben az újvidéki állami felsőoktatási intézményekben csaknem 1500 hallgató tanult, Szabadkán pedig kb. 1100. Három év múlva a helyzet megváltozott: 2003-ban Szabadkán már csaknem 1600 volt a számuk, Újvidéken pedig 1230. Ennek az lehet az oka, hogy a magyar fiatalok szívesebben választották a magyar vagy részben magyar tannyelvű intézményeket, de közrejátszhatott az olcsóbb albérlet és a könnyebb utazási lehetőség is.

> 4.3. A bolognai folyamat eredményei Szerbiában

A bolognai folyamat megindítása felsőoktatáspolitikai-döntés, a rendszerváltoztatás része. A Szerb Oktatási Minisztérium igyekszik a kialakult kaotikus helyzetet, a viszonylag autonóm erős állami karok és a magán intézmények ellenében is, központosítási és ellenőrzési szándékkal megszüntetni. A reformfolyamat lassú és nem zökkenőmentes. A bolognai folyamatokat csak az egyes konzervatív akadémiai körök hátráltatnák, de összességében elfogadták a kihívást.

Az Újvidéki és Belgrádi Egyetem néha elfogadhatóvá tesz olyan újításokat is, amelyeket a kormányzat egyébként nem kezdeményezett időben. Ezért a bolognai folyamat Szerbiában, nem egyszerűen szerkezeti átalakulás a felsőoktatásban, hanem egy új felsőoktatási koncepció, amely újabb felsőoktatási törvény meghozatalára készteti a kormányt13.

A felsőoktatási politikát az utóbbi másfél évtizedben a kormány (centralizmus), az egyetem (autonómia) és a felhasználók alkotta háromszög viszonya, jellemzi14. Az állam a miloševići korszak óta nem tudja elég gyorsan leépíteni a centralista törekvéseket (habár az új demokratikus kormányban ezt gyakran hangoztatják, de nem realizálják), ami Belgrád-központúságot jelent a felsőoktatás irányításában is. Ezekkel a törekvésekkel ellentétesen hatnak a beidegződések. A titói korszakban kialakult önigazgatási rendszer, valamint az akadémiai függetlenségi érzés eredménye még mindig erősen hat, hiszen az egyetemi körök és a hallgatók tradicionálisan beleszólnak a felsőoktatás irányításába, és ma is megkövetelik a véleménynyilvánítás szabadságát.

Az oktatási miniszter feladata, hogy folyamatosan törődjön a bolognai folyamat beépítésével és a felsőoktatási intézményszerkezet reformjával, különösen magán karok és főiskolák esetében. Ezért bizottságot alapítottak, amelynek feladata a felsőoktatási törvény alkalmazása és adaptálása az európai követelmények szerint.

A reformkövetelményeknek megfelelően a felvételi vizsga minden egyetemi karon és főiskolán kötelező. A szükséges pontokat a középiskolai eredmények (50%) és a felvételi vizsga alapján (50%) lehet megszerezni. Miniszteri hatáskörben megszületett a Nemzeti Felvételi Keretkövetelmény (National Qualifications Framework), amelyet elvben összehangoltak a munkaadói képviseletek, a szakszervezeti szakemberek és a gazdasági minisztérium igényeivel és elképzeléseivel.

A belgrádi és az újvidéki állami egyetemeken a bolognai elvek alapján működnek az oktatási szintek. Külön akkreditált szakirányok vannak az alap- és a graduális, valamint a posztgraduális képzéseken. A Nisi és a Kragujeváci Egyetemen becslések szerint 80%-ban tettek eleget ennek a követelménynek, míg a Pristinai (Kosovska Mitrovicán székelő) Egyetemen15 kevésbé. Az egyes szintek és szakirányok közötti átjárhatóság még megoldatlan, hiszen az egyetemisták csak viszonylag sok különbözeti vizsgával tudnak átiratkozni egyik stúdiumról a másikra, különösen más-más egyetemek esetében. Ezt a helyzetet valamennyire megkönnyíti az a tény, hogy 2007-től kezdve a karok kötelezően kiadják szerb és angol nyelven az európai oklevélmellékletet.

A 2007. első felében lezajló kormányválság Szerbiában megakadályozta, hogy a felnőttoktatási stratégiai fejlesztéshez kapcsolódó operatív programokat időben meghozzák. Ugyanúgy a felsőoktatási reformteendők is sürgősek, hiszen a Londoni konferencia újabb feladatokat ad. A 2007. május végére tervezett akcióprogram beindítása is késett, de a 2005-ben meghozott Felsőoktatási törvény felújításán máris elkezdődtek a munkák.

Az új Felsőoktatási törvény még várat magára, miközben 2007-ben elindult az állami és magán egyetemek/karok akkreditációja, amit 2009-ben terveztek befejezni. Ebben az évben az önálló főiskolák is megkapják majd a választ az akkreditációs kérelmükre16.

A bolognai folyamat nem csak az egyetemek tevékenységének a minőségemeléséről szól, hanem a friss diplomások munkaesélyeiről is. Kutatási eredményeinkből17, kiemelhetők azokat a vélemények, amelyek az állami karok versenyképességéről szólnak a régióban.

Legtöbb fiatal a kreativitásfejlesztés lehetőségét hiányolja az egyetemeken, de az állami karok esetében mégis a legbiztonságosabb az, hogy a diploma elismert és nem kell honosítani, vagy akkreditálásra várni (magánkar esetében). Tehát az állami karoknak tradicionális elismertsége és tekintélye van a régióban.

Többen hangsúlyozták a két tannyelvű lehetőség előnyeit, de ez nagyjából csak a Szabadka székhelyű intézményekben lehetséges. A műszaki főiskola esetében a fiatalok a továbbképzési esélyeket várják. A tanítóképzős hallgatók a magyar tannyelvű pedagógusképzés minőségének javulását látják, a 2006-óta önállósodott magyar tanitóképzésben. Sajnos, ez a gyümölcsöző munka nem elégíti ki a térségben észlelt alap és középszintű oktatás tanárhiányát, tehát a kétszakos tanárképzés bevezetésére lesz szükség, még a közeljövőben, minden tanítóképző esetében.

A friss diplomások negatív véleménye leggyakrabban az egyes karok versenyképtelenségéről szól;

- kevés a szakválasztási lehetőség,

- a 2 éves főiskolák nem reformképesek,

- nehezen akkreditálhatóak a főiskolák a Bologna-elvek alapján,

- néhány szakon nem elég modern a tanprogram és nem elég gyakorlatias.

Az utolsó időben sok magán/alapítványi kar jelent meg, amelyeken felületes tudást adnak. Pl. a „divatos" menedzserképzéssel foglalkozna olyan kar is, amelyen nincs ilyen jellegű kutatás.

Tekintet nélkül, hogy a megkérdezettek magyarul vagy szerbül végezték az iskoláikat, hasonlóan vélekedtek az egyetemek versenyképességéről. Távlatilag jónak ítélhető, hogy a régióban lassan kialakulóban van az európai kritériumok szerint szerveződő intézmények elfogadása és minőségellenőrzésük, versenyképességük elsősorban ezen is múlik.

Az egyes karokról alkotott különvélemények szerint, a friss diplomások a műszaki kart és a főiskolát, majd a közgazdasági kart tartják versenyképesnek belföldön és külföldön is, de a pedagógus és óvóképzőt nem. Negatív munkakeresési tapasztalatról számolnak be a pedagógusok, akikkel lassan telítődnek a városok.

A munkaerő-piaci helyzetről tanúskodik például egy fiatal közgazdász véleménye: „Szerbiában meg lehet élni belőle, Magyarországon a szerbhorvát nyelvtudás miatt szívesen alkalmaznak bennünket, Nyugat Európában viszont csak egy parkolóőri állást kaphatnánk meg vele."18 A diploma külföldi értékéről legjobb véleménnyel a műszaki végzettségűek vannak, mert úgy gondolják, hogy megfelelő nyelvtudással a fejlett országokban is érvényesülnének.

A Vajdaságban megszerzett diplomának külföldön tehát akkor van értéke, ha konkrét munkahelyen alkalmazható. Ez érvényes műszaki, orvosi, művészeti, részben a menedzseri szakokra, de a pedagógusszakmák ebből a körből kiesnek. A fiatalok tudatában vannak annak, hogy a diplomahonosítási nehézségek miatt külföldön eleinte nem a szakmában dolgoznának, és csak fokozatosan helyezkedhetnének el abban.

A munkát kereső fiatalok pozitív tényezőkként sorolják fel, az ismerősök, rokonok ajánlóleveleit. Ez a kapcsolati tőke. Szerintük, előnyben vannak a fiatal műszaki-menedzserek, ha maguk mögött vannak a gyakorlati évek. Ritkán, de segít a munkaközvetítő iroda is (továbbképzési programokkal, információkkal). Előnyösebb helyzetben van a többszakos képzéssel rendelkező fiatal, aki még folyamatos továbbképzésre is hajlamos, hiszen ismerni kell az új számítógép-programokat és a piaci trendeket.

> 4.4. A magyar felsőoktatás jövője Vajdaságban

A magyar tannyelvű felsőoktatás jövőéről évtizedeken keresztül vitáznak főleg a magyar értelmiségiek. A vita tárgyát alkotja nem csak az, hogy szükséges-e a teljes magyar tannyelvű egyetemi oktatás a magyar ajkúaknak, vagy két- esetleg többnyelvű karok szükségeltetnek. A döntéshez felsőoktatási projekttervek születtek több alternatívában:

1. Etnikai egyetem modellje vagy a versenyképes egyetem modellje kell a régióban?

2. A kisebbségi tudományművelést állami felsőoktatási intézményekbe érdemes összpontosítani vagy a civil tudományos társaságokra és alapítványokra támaszkodni és magánkarokat nyitni?

3. Szükség van-e egy Regionális Felsőoktatási Kutatóintézeti Központra vagy inkább egy nemzeti hálózat kialakítására?

A vajdasági magyarok felsőoktatásának kérdése mindenesetre nem zárulhat be Észak-Bácska térségébe. A racionalitás elve azt sugallja, hogy intézmények közötti együttműködésre lenne szükség. Az oktatási intézmények hálózatos kapcsolatteremtése megkönnyítené a regionális szintű versenyképes intézményrendszer kialakítását.

Előnyös volna, ha a határon túli magyar felsőoktatás (a vajdasági is) integrálódhatna egyfajta „magyar felsőoktatási térbe", rajta keresztül pedig az egységesülő európai felsőoktatási térbe, amely új összefüggéseket helyez előtérbe, és ugyanakkor nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozását követelik. E célból újragondolandó a térség magyar-magyar és magyar-nem magyar nyelvű intézményei közötti regionális együttműködések gyakorlata, finanszírozása, amely nyomán egy olyan regionális felsőoktatási tömörülés jöhet létre a Kárpát- medencében, amely az egységes európai felsőoktatási piacon is megállja helyét.

A régióban működő oktatási intézmények képzési kínálatának racionális kihasználása a cél, a felsőoktatási tömörülést képviselő érdekek és a piacigények összeegyeztetésével. A felsőoktatási piacon kialakuló verseny egyre fokozódik, ezért folyamatos szakmai munkamegosztás kialakítása szükségeltetik a határon át is (tudományos műhelyek-hálózatok, egyetemek, karok terveinek egybehangolásával). Ilyen jövőbeni környezetben a lehetséges délvidéki magyar intézményalapítások elsődleges célja a megfelelő kínálat biztosítása, megszervezése, nem pedig a párhuzamos szakok létrehozása lenne. Ez meg is valósítható, a határon túli intézmények hálózatával, ha azok magukra vállalják a piacigényes, innovatív szakok képzését.

Irodalom

Dr. Gábrity Molnár Irén és Ricz András (szerk.):Kistérségek életereje - Délvidéki fejlesztési lehetőségek, Regionális Tudományi Társaság Szabadka, 2006..

Gábrity Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa, (szerk.) Oktatási oknyomozó (vajdasági oktatástanulmányok), Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2006.

Gábrity Molnár Irén: Oktatáskutatási térségek -A közgazdasági és szociológiai tudományok oktatása és a kutatások perspektívája Vajdaságban, In: Adélvidéki magyar tudományosság-Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (tudományos tanácskozás - 2005), Szerk.: Szalma József, Kiadó: Atlantis Újvidék, 2007, 153-165. oldal

Gábrity Molnár Irén: Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei, (2007). In: Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpát-medencében nemzetközi projektum anyagában, a MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapján www.mtaki.hu, 211-272. oldal.

Mirnics Károly: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953-2002), In: Regionális erőnlét, Magyarságkutató Tudományos Társaság 13 kötete, Szabadka, 2008.

Statistički godišnjak Srbije 2005.

Projekat regionalnog plana razvoja AP Vojvodine. Novi Sad, 2003.

Demografska kretanja i karakteristike stanovništva Jugoslavije prema nacionalnoj pripadnosti. Centar za demografska istraživanja, Institut društvenih nauka, Beograd 1978. -Za internu upotrebu, 445. o.

Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002., Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004.

INDEX

1. A szerző az Újvidéki Egyetem Közgazdaságtudományi Karának rendes tanára, az MTA külhoni Köztestületi tagja és a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke, valamint a Regionális Tudományi Társaság (Szabadka) alelnöke.
2. Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004, 155-263.
3. U.o.
4. Rendőrség, bíróság, posta, áramszolgáltatás, gázművek, iskolák igazgatói stb.
5. Lásd: Szlávity Ágnes, Kovács Krisztina: Munkaerőpiac (2006), In: Kistérségek életereje - Délvidéki fejlesztési lehetőségek, Kiadó: Regionális Tudományi Társaság Szabadka, 2006. 83-93. oldal.
6. Zakon o visokom obrazovanju - Službeni Glasnik RS br. 76/2005 A törvény rendezi a Bolognai Nyilatkozattal kapcsolatos szabályok, így a kétciklusú képzés implementációjának szabályait is, azzal, hogy a kompetenciákat három szervezet között osztja meg: 1.) az állam alapit, akkreditál, egyesít, megszüntet, finanszíroz, ellenőriz/elismer (minőséget, képesítést), jogokat szavatol; 2.) a felsőoktatási intézmény munkaviszonyt létesít, felvesz, tanulmányi programokat ír elő, diplomát oszt, tovább képez. 3.) szakértői csoportok: Felsőoktatási Nemzeti Tanács, Akkreditációs Központ és a konferenciák. A törvény az együttműködési elven alapuló korporativ oktatási modell kialakítása mellett száll síkra (a tiszta piaci és a közszolgálati modell helyett), ahol a magánegyetemek alapítása hatékonyabb ellenőrzési folyamat alá kerül. A felsőoktatási intézmények autonómiája részben abban nyilvánul meg, hogy ők írják elő a tudományos személyzet (oktatók és kutatók) megválasztásának kritériumait, amely az akkreditáció során ellenőrizhető.
7. Az oktatási rendszert jelenleg az alábbi törvények szabályozzák: Kisebbségügyi törvény (Szövetségi Parlament - 2002. február vége); Omnibusz törvény (Szerbiai Parlament - 2002); Felsőoktatási törvény (Szerbia Parlament -2005).
8. Prijemni. Infostud. Vredi studirat: http://prijemni.infostud.com (Letöltve: 2009. április 1.)
9. Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Építőmérnöki Kar, Közgazdasági Kar és Újvidéken a Bölcsésztudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék és a Művészeti Akadémia.
10. Műszaki Főiskola és Óvóképző Főiskola Szabadkán.
11. Forrás: Republički zavod za statistiku: Statistički godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p.
12. Bologna process, Serbian national report, 2005-2007, Minister of Education and Sports: Slobodan Vuksanovic 15. December. 2006. 4. www.mps.sr.gov.rs
13. Ezzel a témával foglalkozik: A bolognai folyamat Közép-Európában, Oktatás és társadalom/2, Szerk.: Kozma Tamás-Rébay Magdolna, Kiadó: Új mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2008. 368 p. Lásd benne: Gábrity Molnár Irén: A bolognai folyamat Szerbiában az Újvidéki Egyetem példáján, (Országok fejezet), pp. 107-128.
14. Lásd bővebben: Gábrity Molnár Irén: A Bolognai folyamat és a felsőoktatás szerveződése, In: Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Évkönyve, 2006, Kiadó: Újvidéki Egyetem, MTTK, Szabadka, 91-110 oldal
15. Az egykori Pristinai Egyetem valójában kettészakadt: Pristinában maradt az albán érdekeltségű és Kosovska Mitrovicára (Koszovó szerbekkel lakott területén) költözött a szerb érdekeltségű részlege.
16. 2007. május 3-ig 97 főiskola akkreditációs kérelmére adtak választ: 33 kapott akkreditációt, míg 27-et elutasítottak, de 18 főiskola még 3 hónapos halasztást kapott a hiányzó dokumentáció pótlására. Forrás: Slobodan Arsenijević, az Akkreditációs Bizottság elnöke - 2007. július 27.
17. Gábrity Molnár Irén: Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei, (2007). In: Karrierutak vagy parkolópályák?
18. Ugyanott