|
|
Szerbiában a kutatás-fejlesztés az elmúlt években nem tartozott a legfőbb kormányzati célok közé, így innovációs kérdésekben lemaradt Történtek intézményi és politikai változások, de ezek hatása ma még a gazdaság versenyképességében nem mutatható ki. Az innovációk, újítások befogadása a fejlődő államok gazdaságfejlesztésében döntő kérdés. A másik nagy lehetőséget a helyi kutatóintézetek, és egyetemek jelentik, amelyek a vállalkozásokon (spin-off) keresztül hozzájárulhatnak egy-egy iparág fejlődéséhez.
Szerbia számára az Európai Unióhoz való közeledés még világosabbá teszi azt, hogy a sikeres országok feltétele a versenyképes gazdaság, aminek a tudáson, az innováción kell alapulnia. Az EU újabb finanszírozási forrásokat nyit meg, azonban az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kutatásokra fordított EU támogatások ellenére Szerbiában a regionális különbségek tovább növekedtek, mivel e pályázatok elnyerésében elsősorban a már versenyképes régiók kutatóintézetei voltak sikeresek (Belgrád, Újvidék).
A legfontosabb távlati és középszintű oktatásfeladatok körvonalazása előtt ki kell hangsúlyozni egy komplex, átfogó előzetes felmérés fontosságát a piacorientált oktatás - képzés minőségközpontúságáról, vagyis fel kell deríteni, hogy:
A Vajdaság intellektuális szerepe meghatározó Szerbiában. Ezt támasztják alá a vajdasági lakosság iskolai végzettségéről szóló statisztikák is. Európai mércékkel mérve, a lakosság intellektuális kapacitásai mégis szegényesnek bizonyulnak Szerbiában: az alapfokú oktatás mindenki számára biztosított, mégis az írástudatlanok részaránya a 10 év fölötti lakosság körében igen magas: 3,5%. Az aktív lakosság kicsivel több, mint 2/3-a rendelkezik középfokú végzettséggel, és ezek csoportjának mindössze 10%-a fejezett be gimnáziumot. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők részaránya elmarad az európai átlagtól1. Az oktatásra fordított kiadások alacsonyabbak az átmeneti országok átlagától1. Mindehhez hozzájárul a szerb oktatási rendszer magas fokú centralizáltsága, és az a tény, hogy jellemzően nincs megfelelő konvergencia az oktatás és a piac valós szükségletei között.
Empirikus kutatáseredmények igazolják a régió oktatási intézményeinek viszonylagos felkészületlenségét a munkaerőpiaci elvárások kielégítésében. A vajdasági intézményekben hiányzik az aktív iskolamenedzselés, gyakorlatorientált képzés (konvencionális középiskolai oktatás helyett). Iskoláinkra jellemző a kapacitásfeltöltő magatartás, illetve a régióra jellemző nem megfelelő regionális szakmai munkamegosztás.
A régió iskoláinak többsége nem rendelkezik a nyilvánosság felé közölt, egyszerű és követhető felnőttképzési tervvel. Programjaik ad hoc működnek, gyakran kizárólag iskolarendszerű oktatásról, szakképzésről, ezen belül pedig átképzés, továbbképzés, kiegészítő képzés, szakosodásról beszélhetünk. Kapcsolatokat szinte alig ápolnak a gazdaság képviselőivel.
Esetenkénti kapcsolatot a Nemzeti Foglalkoztatás-ügyi Hivatallal létesítenek, néhány hónapos átképzés megszervezésére munkanélküli személyek részére. Az iskolák esetében hiányzik a piaci viselkedésforma, ezért ragaszkodnak a (minisztérium által delegált) hagyományokhoz, berögződött iskolarendszerű képzéseikhez és nem hajlandók nyitni a sokkal könnyebben piacosítható képzési formák irányában.
A szerbiai szinten fejlett régióként nyilvántartott Vajdaság felsőoktatási kapacitásai a nemzeti mutatókhoz mérten elégtelennek bizonyulnak. A tartományban egy állami alapítású egyetem van, Közép-Szerbiában hat. A Vajdaságban mindössze 22 kutatóintézet működik, míg Közép-Szerbiában 141. Az oktatói-hallgatói mutató Vajdaságban kedvezőtlen 1:30. Területileg és lakosságszám tekintetében a Vajdaság Szerbia 30%-át képezi, így a régió esélyegyenlőség-tudatos felsőoktatási igényét (a Szerbiában működő egyetemek alapján) két tartományi egyetem elégíthetné csak ki.
Vajdaságban a regionális gazdaságfejlesztési perspektívák érdekében a felsőoktatás-fejlesztése terén háromlépcsős „akadályt" kell áthidalni:
Vajdaságnak a további marginalizálódás megakadályozása érdekében reagálni tudó munkaerőképzésre van szüksége.
A szakképzés piaci igényekhez való igazítása (mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, feldolgozóipari, vendéglátási gyakorlatorientált képzés fejlesztése), üzemek, vállalkozások, gazdaságkamarák, és szakiskolák közötti szoros együttműködést feltételez. A szakiskolák hálózatát egységes rendszerben kell átlátni, a mai technikai színvonalnak megfelelő oktatás megszervezésének feladatával, hogy a képzés mihamarabb európai kompetencia alapú lehessen. A régióban, a határmenti térségben is követhető a munkaerő-piaci mozgás. Erre kellene, hogy ráhangolódjon a felnőttoktatás, interdiszciplináris intézményközi modellje.
Vajdaság lakossága oktatása kitörési pontokat keres, olyan irányban, hogy a változások hordozói maguk a régió fiataljai,érettségizői, egyetemi hallgatói, diplomásai, továbbá a régió egyetemei, karok, munkáltatók legyenek. Olyan változások kezdeményezése válik sürgőssé, amelyekkel a régió-specifikumokat, tanulási szándékot, szellemi kapacitásokat figyelembe véve a piacképes szakmakínálatot (etnikai, ill. bármiféle megkülönböztetések nélkül) fedezi.
A vajdasági magyarság továbbtanulási hajlandósága kisebb, mint a többségi nemzeté, amit nem csak az egyéni képzési szádék befolyásol, hanem a hozzáférési lehetőségek a felsőoktatási intézményekhez. A vajdasági magyar diákok és egyetemisták 6 %-os részaránya kisebb, mint a magyarok részaránya a vajdasági összlakosságban (14,28%). A munkaerő-piaci esélyek emelése céljából is jelentős, hogy olyan iskolahálózat létezzen, amely eleget tesz a munkavállalási kihívásoknak a régióban.
A kisebbségi közeg által felismert képzési problémák megoldását elsősorban maga a kisebbségi közeg kell, hogy magára vállalja. Lokális szinteken, az önkormányzatokkal, tartománnyal (az alapítói jogok gyakorlóival) együttműködve kell kezdeményezni a kisebbségi oktatás minőségi javítását (ösztöndíj programok, speciális programok: környezetnyelv oktatás tömbben, anyanyelvápolás szórványban, magyar nyelvű középiskolai központok megerősítése, szakkollégiumi központok létesítése, felnőttképzési központok kinevezése, egyetemközi együttműködés). A tartományi kormány és a helyi elit hatáskörének megfelelően tervezheti a régió alap-, közép- és (részben) felsőoktatását is (Omnibusz 2002. 12-15. szakasz), valamint tervezheti a foglalkoztatást, a pályaválasztást (Omnibusz 2002. 33. szakasz, 3 bekezdés, 2. pont).2
Az iskolavégzettség és a továbbtanulás terén különbségek vannak egyes kistérségek, vagy városok és falusi környezet között is, ami a magyarok esetében megkülönböztetést jelent, aszerint, hogy valaki a tömbben vagy a szórványban él. Legtöbb magyar tanuló Szabadka és Zenta községekben tanul, de a tömbben magyar középiskola-központnak számít még Topolya, Magyarkanizsa, Óbecse és Ada. Viszonylag növekedett a magyar középiskolások száma a szórványban is (Újvidéken, Nagybecskereken). A hallgatói kontingensre jellemző számbeli növekedés, expanzió, azonban hordoz számos regionális egyenlőtlenséget. Differenciálódik a vajdasági magyarság oktatási háttere (továbbtanulás, iskolavégzettség) a tekintetben, hogy valaki a tömbben él vagy a szórványban, falun vagy városon. Folyamatos a kisebbségi közeg, így a vajdasági magyarság többségi nemzettel szemben vívott kompenzálási harca.
A nyelvhasználat terén megmutatkozó hátrányok erősítik a vajdasági kisebbségek esélyegyenlőtlenséget. A magyar nyelven tanulás lényegében a vajdasági magyar fiatal számára az oktatási rendszerben maradás feltétele, de ha kimarad az államnyelv ismerete, később a munkahelyi esélyük kevés. Lemaradásuk oka nem képességeik gyengeségében keresendő, hanem a számukra nem helyesen előkészített iskolai tanmenetek, gyakorlatias programok alkalmazásában, vagy a minőséges tanári káder, tankönyvek nélkülözése miatt.
Megoldásra várnak a délvidéki magyarság felsőoktatását érintő problémák: a konzerválódó regionális egyenlőtlenségek, kiegyensúlyozatlan intézményi területi koncentráció, az ebből kifolyólag fokozódó esélyegyenlőtlenségek, amelyek kifejezetten érintik a vajdasági magyarságot. Vajdaságban, de azon belül is a vajdasági magyarság életterét képező Észak-Bácskában az oktatási intézményeknek, lokális döntéshozóknak, önkormányzatoknak felkészülten kell szembenézni az oktatási háttérből fakadó hiányosságokkal. Növelni kell az emberi tőke értékét, lehetővé tenni az egyének számára a társadalomban való teljes részvételt, az egyenlő elhelyezkedést, biztosítani a munkaerő versenyképességét, foglalkoztatási mobilitást, rugalmasságot.
Vajdaság lakosságát a közeljövőben a regionális egyetem koncepciója segíthetné ki, megfelelő mozgásteret biztosítva a fiatalok számára, lehetővé téve sokoldalú karrierpályák kialakítását. A bolognai folyamat bebizonyította, hogy a tudásalapú társadalomépítést szolgálja. Joggal feltételezhetjük, hogy a régiók közeledését segíthetjük egy megfelelő, konstruktív felsőoktatási együttműködési infrastruktúrán mozogva. A centralizált hatalmi háló által vezényelt oktatás nem mindig tesz eleget a lokális és regionális társadalmi igényeknek.
|
|