| |
61. § (1) A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.
(2) Az állampolgároknak nem, felekezet vagy nemzetiség szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Népköztársaság területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.
Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1972. Budapest, 1973. 8. o.
Az Alkotmány módosításáról szóló 1972. évi I. törvény 1972. április 26-án került be a magyar jogrendbe. A módosított alkotmány nemzetiségekre vonatkozó passzusai bizonyos tekintetben megismételték, bizonyos tekintetben kedvező irányban módosították az 1949. évi alkotmányt.
Az 1971. február 19-én kihirdetett, A tanácsokról szóló 1971:1. törvény általános rendelkezéseket tartalmazott a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban. (9. §) Eszerint a tanács „képviseli a lakosság érdekeit"; „biztosítja az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését"; „érvényre juttatja a nemzetiségek jogait". (Magyar Közlöny, 1971. 11. sz.).
Az 1971. évi 28. sz. tvr.-t a Büntető' Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről 1971. november 4-én hirdették ki. A „Nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekményről" szóló 138. § szerint: „Aki valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport tagjának a csoporthoz való tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." (Magyar Közlöny, 1972. 85. sz.)
Az 1972. július 8-án kihirdetett, a bíróságokról szóló 1972:IV törvény (6. § (2); 7. § (1); (2)) kimondta, hogy minden állampolgár ügyében ugyanazon bíróságok járnak el, „tekintet nélkül társadalmi helyzetre, valamint nemzetiségre"; s a bírósági eljárás során „mindenki anyanyelvét használhatja". (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1972. Budapest, 1973. 57. o.)
A polgári perrendtartás módosításáról 1972. november 26-án kihirdetett 1972. évi 26. sz. tvr. 8. § (2) megerősítette az eljárás során az anyanyelvhasználat jogát: „A bírósági eljárásban mindenki anyanyelvét használhatja." (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1972. Budapest, 1973.220. o.)
Az 1973. március 31-én kihirdetett 1973:1. törvény a büntető eljárásról szintén hangsúlyozta, hogy az eljárásban „mind szóban, mind írásban mindenki anyanyelvét használhatja". (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1973. Budapest, 1974.3. o.)
A Polgári Törvénykönyv, az 1977. október 25-én kihirdetett 1977:IV törvény szerint az állampolgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetése a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti; „76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése." Akit személyhez fűződő jogaiban megsértettek - az eset körülményeihez képest - polgári jogigényeket támaszthat. (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1977. Budapest, 1978. 21. o.)
Az 1977:IV törvény, a Büntető Törvénykönyv a „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekmény" eseteit taglalta, tulajdonképpen megerősítve az 1961:V törvényt. (Magyar Közlöny, 1978. 92. sz.)
1. A nemzetiségi oktatás összehangolt irányításának elősegítése érdekében véleményező és javaslattevő tanácsadó testületként Nemzetiségi Tanácsadó Bizottságot (a továbbiakban: Bizottságot) létesítek. A Bizottság feladata különösen:
2. A Bizottság elnöke az oktatási minisztériumi államtitkár. A Bizottság működésével kapcsolatos titkári teendőket az Oktatási Minisztériumnak az államtitkár mellé beosztott munkatársa látja el.
3. A Bizottság munkájában részt vesznek a Kulturális Minisztériumnak, valamint az Oktatási Minisztérium Általános Iskolai, Középiskolai, Tudományegyetemi és Tanárképző Főiskolai Főosztályának, továbbá az Országos Pedagógiai Intézetnek a képviselői. A Bízottság tanácskozásaira meg kell hívni a Nemzetiségi Szövetségeket is.
4. A Bizottság ügyrendjét maga állapítja meg, tevékenysége során külső szakértők bevonásával szakbizottságokat is létrehozhat.
5. Ez az utasítás a közzététel napján lép hatályba.
Művelődésügyi Közlöny, 1975.15. sz. 598-599. o.
A Nemzetiségi Oktatási Bizottság 1975. október 7-én tartotta alakuló ülését. A Bizottság elnöke dr. Gosztonyi János államtitkár, titkára Stark Ferenc lett. (Köznevelés, 1975. október 24.35. sz.)
1976. július 5-én jelent meg a Nemzetiségi Oktatási Bizottság Titkárságának 58075/1976. sz. - „Tájékoztató a nemzetiségi óvodák, alsó- és középfokú nevelő-oktató intézmények egyes tartalmi, szervezeti és működési kérdéseiről" című - dokumentuma. A tájékoztató XI pontban részletesen taglalta a szóban forgó témákat:
IX. A nemzetiségi nevelő-oktató munka tárgyi feltételeinek biztosítása és fejlesztése; X. A nemzetiségi nevelők továbbképzése; XI. A nemzetiségi oktatási-nevelési intézmények vezetőinek sajátos feladatai. (Művelődésügyi Közlöny, 1976.13. sz.)
A nemzetiségi tanítási nyelvű, valamint a nemzetiség anyanyelvét tantárgyként tanító általános iskolák tanulócsoportjainak létszámhatárait a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben, az alábbiakban szabályozom:
1. A nemzetiségi tanítási nyelvű osztott és részben osztott általános iskolák (általános iskolai tagozatok) önálló tanulócsoportjait a 128/1971. (M. K. 9.) MM számú utasításban meghatározott létszámhatárok és elvek alapján kell szervezni.
Amennyiben az utasítás alapján szervezett tanulócsoportok létszáma bármely évfolyamban eléri vagy meghaladja a 31 főt, a nemzetiségi nyelv- és irodalom, valamint a nemzetiségi nyelven tanított tantárgyak óráira az adott tanulócsoport két csoportra bontható.
2. A nemzetiségi tanítási nyelvű részben osztott és kis létszámú általános iskolákban (általános iskolai tagozatokban) a több évfolyamból szervezett összevont tanulócsoportok esetében, külön az alsó és felső tagozatban az alábbi létszámhatárokat kell alkalmazni:
3. A magyar tanítási nyelvű általános iskolákban a nemzetiségi nyelv oktatására akkor kell csoportot szervezni, ha azt az iskola teljes tanulólétszámából legalább 15 egy nemzetiséghez tartozó tanuló szülője (gondozója) kéri. A nemzetiségi nyelv oktatására a nemzetiség nyelvét tantárgyként tanító iskolákban
a) egy csoportot kell szervezni, ha a jelentkezett tanulók száma 15-25 fő;
b) két vagy több csoportot kell szervezni, ha a jelentkezett tanulók száma meghaladja a 25 főt; kettőnél több csoport esetén azonban minden csoportban legalább 15 tanulónak kell lennie.
c) tagozatonként is több csoportot kell szervezni, ha a nemzetiségi nyelv oktatására jelentkezett tanulók száma a tagozaton belül is több 25 főnél.
4. Az 1-3. pontokban foglalt rendelkezéstől eltérő létszámú tanulócsoportok szervezésére - kivételesen indokolt esetben - a nemzetiségi szakfelügyelő javaslata alapján a városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, illetőleg a járási hivatal adhat engedélyt.
5. Ez az utasítás 1976. év szeptember 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg a 11643/1963.1. MM számú külön közölt utasítás hatályát veszti.
Művelődésügyi Közlöny, 1975. 24. sz. 844-845. o.
A nemzetiségi tanulócsoportok létszámhatárainak szabályozása után folyamatosan láttak napvilágot a különböző iskolatípusok tantervei, illetve óratervei. A 114/1977. OM sz. utasítás a nemzetiségi nyelvet tantárgyként oktató általános iskolák óraterveiről (Művelődésügyi Közlöny, 1977.11. sz.); a 130/1978. OM sz. utasítás ugyancsak a nemzetiségi nyelvet tantárgyként oktató általános iskolák óratervéről (Művelődésügyi Közlöny, 1978.16. sz.); a 103/1979. OM sz. utasítás a nemzetiségi tannyelvű (kétnyelvű) általános iskolák tantervéről (Művelődé?ügyi Közlöny, 1979.6. sz.); a 101/1980. MM sz. utasítás a nemzetiségi tanítási nyelvű gimnáziumok tantervéről és óratervéről (Művelődésügyi Közlöny, 1980.14. sz.) rendelkezett.
Az 1970-es évek első felében a Művelődésügyi Minisztérium több alkalommal tett közzé tankönyvjegyzéket, amely egyebek között tartalmazta a nemzetiségi oktatás tankönyveit is, az alábbi csoportosításban:
(Tankönyvjegyzék az 1972-1973. tanévre. Melléklet a Művelődésügyi Közlöny 1972. május 1-jei, 9. számához, 9-14. o.) (Tankönyvjegyzék az 1973-1974. tanévre. Melléklet a Művelődésügyi Közlöny 1973. május 15-i, 10. számához, 9-14. o.)
1975-től a Tankönyvkiadó Vállalat Nemzetiségi Szerkesztősége lett - a tankönyvek mellett - a nemzetiségi nyelvű hazai könyvkiadás gazdája. (Mészáros György: Nemzetiségi könyvkiadásunk tíz éve. In: Együtt a nemzetiségekkel. Nemzetiségi politika a mai Magyarországon. Összeáll, és szerk.: Fodor Péter, Kővágó László, Stark Ferenc és Verseghi György. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984. 252-256. o.)
A Tankönyvkiadó Vállalat az 1980 előtti évtizedekben 112 német, 171 román, 240 szerbhorvát, szlovén, 205 szlovák nyelvű tankönyvet jelentetett meg, a nemzetiségi óvodák számára 7 kézikönyv készült. Közreadtak továbbá 17 tantervet és 10 tantervi útmutatót. (Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981.185. o.)
Az 1974-1975. tanévtől az 1979-1980. tanévig a kétnyelvű általános iskolák száma 22-ről 20-ra csökkent; tanulói létszámuk viszont 1903-ról 2058-ra, nemzetiségi nyelven oktató pedagógusaik száma 135-ről 165-re nőtt.
Ugyanebben az időszakban a nemzetiségi nyelvoktató általános iskolák száma 301-ről 296-ra csökkent; tanulói létszámuk 23 438-ról 30 905-re, nemzetiségi nyelven oktató pedagógusaik száma 502-ről 553-ra növekedett.
A nemzetiségi gimnáziumok száma 7 maradt; a tanulók száma 630-ról 703-ra, nemzetiségi nyelven oktató pedagógusaik száma 57-ről 59-re növekedett. (Vö. Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981.182-184. o.
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya hivatalos magyar fordítása a következő:
1. Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.
1. Az Egyezségokmányt az Egyesült Nemzetek tagállamai, illetőleg bármely szakosított intézményének tagállamai, a Nemzetközi Bíróság Alapszabályában részes államok, valamint azok az államok írhatják alá, amelyeket az Egyesült Nemzetek Közgyűlése felkért arra, hogy az Egyezségokmányban részesek legyenek.
2. Az Egyezségokmányt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
3. Az Egyezségokmányhoz az ennek a cikknek 1. bekezdésében megjelölt bármely állam csatlakozhat.
1. Az Egyezségokmányt, amelynek angol, francia, kínai, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek levéltárában kell elhelyezni.
2. Az Egyesült Nemzetek Főtitkára az Egyezségokmány hiteles másolatát megküldi a 48. cikkben említett államoknak.
3. § A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétbe helyezésekor az alábbi nyilatkozatot tette: „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kijelenti, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya 48. cikkének 1. és 3. bekezdése ellentétben áll az Egyezségokmány egyetemes jellegével. Az államok szuverén egyenlőségének alapelvéből következik az a követelmény, hogy az Egyezségokmány minden állam megkülönböztetés és korlátozás nélkül részesévé válhassak."
4. § IV Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lét hatályba, rendelkezéseit azonban az 1976. évi március hó 23. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni.
/2/ A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.
Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye. 1976. Budapest, 1977.128-137. o.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megerősítő okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek főtitkáránál 1974. január 17-én megtörtént. Az Egyezségokmány a 49. cikk 1. bekezdése értelmében 1976. március 23-án lépett hatályba. (Az Egyezségokmány 49. cikk 1. bekezdése a következőket tartalmazta: „Az Egyezségokmány a harmincötödik megerősítő vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál történt letétbe helyezését követő három hónap elteltével lép hatályba.")
Az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya - melynek 27. cikkelye a nemzetkőzi jog minimális garanciájaként „kollektív dimenzióba helyezett egyéni jogokat" biztosított a nemzeti kisebbségek számára -több mint két évtizeddel az ENSZ Alapokmánya megszületése után, 1966-ban látott napvilágot. Annak ellenére, hogy a maga idejében ez volt az egyetlen mértékadó, nemzetközileg elfogadott dokumentum, csak 1976-ban lépett életbe.
26. § (1) A nemzetiségi lakosság anyanyelvi irodalmi ellátását - a kulturális miniszter által a könyvtár felügyeletét ellátó tanáccsal egyetértésben - nemzetiségi alapkönyvtárak segítik.
(2) A nemzetiségi alapkönyvtárak szakmai segítését koordinációs központ látja el.
Magyar Közlöny, 1976. 45. sz. 537. o.
Az 1970-es évek második felében jogszabályok sorozata szabályozta a könyvtárak helyzetét. 1976. június 7-én hirdették ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1976. évi 15. számú törvényerejű rendeletét a könyvtárakról (Magyar Közlöny, 1976. 45. sz.), s ugyanekkor jelent meg a végrehajtásáról szóló rendelet. E minisztertanácsi rendelet a nemzetiségi alapkönyvtárakra is kitért. 1979. január 11-én jelent meg a kulturális miniszter 5/1978. KM számú rendelete a könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről. A nemzetiségi alapkönyvtárakkal a rendelet 22., 23. §-ai, illetve az 5. számú melléklete foglalkozott. Eszerint a nemzetiségi lakosság anyanyelvi irodalommal való ellátását segítő nemzetiségi alapkönyvtár egyebek között „állományt alakít ki az adott nemzetiség nyelvén írt gyermek- és szépirodalomból, a szakirodalmi művekből és folyóiratokból, továbbá a bármely technikai eljárással készített egyéb könyvtári dokumentumokból": „az anyanyelvi irodalomból való tájékozódást szakmai-módszertani tanácsadással segíti"; „szakmai és kiadványcsere kapcsolatokat tart fenn külföldi könyvtárakkal". (23. §)
Az 1978. december 12-i állapot szerint délszláv nemzetiségi alapkönyvtár működött Baján, Szombathelyen, Mohácson, Szentendrén; német Pécsett, Tatabányán, Szentendrén, Sopronban, Szekszárdon, Székesfehérvárott; román Gyulán; szlovák pedig Békéscsabán, Tatabányán, Miskolcon, Szentendrén. (Művelődésügyi Közlöny, 1979.1. sz.)
1969-ben a nemzetiségi báziskönyvtárak száma 16, a szolgálati helyek száma 361, a könyvállomány 16917 kötet volt. 1977-ben a könyvállomány 120600 kötetre emelkedett. (Kővágó Uszló: Nemzetiségek a mai Magyarországon. 187. o.)
9. § Az állam a nemzetiségekhez tartozó magyar állampolgárok művelődési lehetőségeit anyanyelvi nemzetiségi kultúrájuk szabad művelésének támogatásával is biztosítja. Az állam elősegíti, hogy a nemzetiségek közművelődési tevékenységükkel is hozzájáruljanak hazánk és a környező országok kapcsolatainak elmélyítéséhez.
Törvények és Rendeletek Hivatabs Gyűjteménye, 1976. Budapest, 1977.48. o.
Az 1976:V törvényt 1976. október 26-án hirdették ki. Az 1970-es évek nemzetiségi politikájában új elem jelent meg: a kisebbségek által betöltött „híd szerep". Ez fejezte ki azt a törekvést, amely a „befogadó állam" és az „anyaország" közötti együttműködés elmélyítésére szolgált. Ez a „motívum" a jogszabályok némelyikében is megjelent, így például az 1976:V törvényben.
Az Országgyűlés 1976. október 14-15-én tárgyalta a törvényjavaslatot. A magyarországi nemzetiségi szövetségek képviseletében Mándics Mihály (Mandity Marin) Bács-Kiskun megyei képviselő, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára azólt hozzá a törvényjavaslathoz. Felszólalásának fókuszában a nemzetiségek közművelődésének és a nemzetiségek „híd szerepének" hangsúlyozása állott: „Már rég létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy a Duna völgyében élő népek között országhatáron belül és túl immár eltéphetetlenné erősödjenek a barátság szálai, hogy a nemzetek és a nemzetiségiek együtt munkálkodjanak a közös szocialista célok megvalósításán.... A nemzetiségiek nem szétválasztok, ellenkezőleg, az összekapcsolók szerepét töltik be. A hazánkban élő nemzetiségiek, a délszlávok, a németek, a szlovákok, a románok ily módon fontos szerepet töltenek be a szocialista országok közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésében. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocialista országok népei mindjobban megismerjék mindazt, ami kultúrájukban, törekvéseikben közös, hogy a soknyelvű tradíció megannyi felbecsülhetetlen értéke közkinccsé váljék." (Az 1975. évi július hó 4-ére összehívott Országgyűlés Naplója. Budapest, 1980. 765. hasáb.)
E törvény végrehajtásáról az 1035/1976. MT számú határozat rendelkezett. (Magyar Közlöny, 1976. november 13. 86. sz. 1033-1035. o.)
A nemzeti kisebbségek közművelődésének és a „híd szerep" megnyilvánulásának egyik jelképes aktusa volt az 1975. október 28-31. között Békéscsabán tartott Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia.
A pécsi körzeti televízió nemzetiségi (német) adása 1978 augusztusában indult meg. (Dunántúli Napló, 1988. szeptember 30.)
1968-ban összesen 182 hagyományőrző és -ápoló nemzetiségi (német, román, szerbhorvát, szlovén, szlovák) klub, énekkar, zenekar, népi táncegyüttes és színjátszó csoport működött Magyarországon. 1973-ban számuk összesen 435,1977-ben 498 volt (Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. 186-187. o.)
8. § (1) A Magyar Népköztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek.
(2) A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő.
Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1977. Budapest, 1978.15. o.
Az 1977:IV törvény 1977. október 25-én került be a magyar jogrendbe. Az 1978:IY törvény a Büntető Törvénykönyvről a „Nemzeti, népi vagy vallási csoport elleni bűncselekményrők" az alábbiakat tartalmazta:
„156. § Aki valamely nemzeti, népi, feji vagy vallási csoport tagjának, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." (Magyar Közlöny, 1978. december 31.92. sz. 1066-1067. o.)
Az 1980. április 30-án kihirdetett „1981. évi I. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1956. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről" egyebek között a következőket tartalmazta:
„34. § (1) Idegen nyelv használata esetén - ha azt az ügyintéző nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni." (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1981. Budapest, 1982.8. o.)
A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul veszi a hazánkban élő cigányok helyzetéről, társadalmi beilleszkedésük elősegítéséről, valamint az ezzel kapcsolatos korábbi határozatok végrehajtásáról szóló jelentést.
Megállapítja, hogy a cigány lakosság helyzetének javítása és társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében tett központi és helyi intézkedések számottevő eredménnyel jártak, amiben kiemelkedő szerepe van a társadalom részéről megnyilvánuló tevékeny támogatásnak. A további eló'rehaladás elősegítésére a Minisztertanács a következőket határozza:
1. a) A munkaképes korú cigány lakosság foglalkoztatásának elősegítésére a jövőben is nagy gondot kell fordítani. Elsődleges feladat: állandó munkában tartásuk és szakképzésük javítása. A vállalatok, szövetkezetek és más gazdálkodó szervek a rendelkezésükre álló anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel segítsék cigány származású dolgozóik állandó munkahelyhez kötődését. Ösztönözni és támogatni kell az általános iskolát végzett cigány gyermekek szakmunkástanuló intézetekbe történő beiskolázását, illetőleg felvételét.
b) Arra kell törekedni, hogy mind több nő és munkaképes korba lépő - tovább nem tanuló - fiatal vállaljon és kapjon állandó munkát. A községekben is javítani kell a munkavállalás feltételeit, különösen a termelőszövetkezetekben az állandó munkaviszony, tagsági viszony lehetővé tételével.
c) A munkahelyen szervezett szakmai, politikai képzésbe, továbbképzésbe be kell vonni az arra alkalmas cigány dolgozókat, lehetőséget biztosítva ezzel az előmenetelükhöz. Gondoskodni kell róla, hogy az arra érdemes cigány származású dolgozók - a munkahelyen és a közéletben - politikai, gazdasági és társadalmi tisztségeket töltsenek be.
2. A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolása érdekében az országos lakásépítési program, illetőleg a VI. ötéves terv lehetőségeinek keretén belül további erőfeszítéseket kell tenni. A telepek felszámolásának eddigi rendszerét alapjaiban továbbra is fenn kell tartani, de egyes rendelkezéseket a fejlődés igényeinek megfelelően módosítani kell.
A tanácsok szervezetten nyújtsanak segítséget a lakások megépítéséhez mindazokban az esetekben, amikor azt az építtető nem tudja vállalni.
3. a) További intézkedésekre van szükség a cigány lakosság műveltségi színvonalának emelése érdekében, ezzel is segítve beilleszkedésüket.
b) A gyermekintézményi hálózat fejlesztése során különös figyelemmel kell lenni azokra a településekre, ahol sok a hátrányos helyzetű gyermek. Ösztönözni kell a szülőket arra, hogy gyermekeiket helyezzék el a gyermekintézményekben (óvoda, napközi otthon). Lehetővé kell tenni, hogy a hátrányos helyzetű cigánygyermekek az igényeknek megfelelően kapjanak helyet akkor is, ha az anya - a több gyermek miatt - nincs állandó munkaviszonyban. A helyi körülményeknek megfelelően továbbra is indokolt speciális cigány-osztályok, napközis csoportok és kollégiumok működtetése, de biztosítani kell, hogy akik már részt tudnak venni a normál osztályok munkájában, azok együtt tanuljanak a nem cigánygyerekekkel.
c) A szociális, a gyámügyi és a nevelési segélyeket a rászoruló kiskorú és a továbbtanuló gyermekek támogatására indokolt odaítélni. Ezeket a szülők magatartásától függően, célszerű esetenként - kivételesen - az érintett intézmények költségtérítéseként átutalni.
Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy cigány gyermekeket indokolatlanul felmentenek a tankötelezettség alól.
A cigány gyermekeket - tanulmányaik befejezése érdekében - társadalmi összefogással, pártfogóhálózat szervezésével is segíteni kell.
d) Rendszeresen értékelni kell a cigány tanulók oktatásával, nevelésével kapcsolatos kísérleteket, tapasztalatokat. A gyakorlatban bevált módszereket általánossá kell tenni az óvodákban, iskolákban, napközi otthonokban; a speciális foglalkozásokra fel kell készíteni a pedagógusokat. A cigány anyanyelvű gyermekekkel - iskola előtt vagy mellett - úgy kell foglalkozni, hogy mielőbb elsajátítsák a magyar nyelvet is. Gondoskodni kell a pedagógiai és más tudományos kutatások eredményeinek folyamatos gyakorlati hasznosításáról.
e) Több segítséget kell adni ahhoz, hogy a tehetséges, szorgalmas cigány fiatalok bekerüljenek egyetemre, főiskolára és azt eredményesen el is végezzék; minél több közülük származó értelmiségi működhessen közre a cigányok társadalmi beilleszkedésének előmozdításában.
0 A cigány lakosság helyzetével foglalkozó bizottságokba - a helyi társadalmi szervekkel együttműködve - nagyobb arányban kell bevonni cigány származásúakat és jobban kell támaszkodni közreműködésükre. Ennek érdekében a megfelelő tájékoztatást és a szükséges segítséget biztosítani kell részükre.
g) A cigány lakosság iskolán kívüli művelődését is alapvetően a művelődési alkalmak és lehetőségek keretében kell szervezni. A magyar és az egyetemes kultúra megismerésének elősegítésével egyidejűleg lehetőséget kell teremteni az értékes cigány hagyományok felkutatására, ápolására. Ezért a közös művelődési alkalmak és lehetőségek mellett - ahol erre megalapozott igény van - támogatni kell a cigány művelődési közösségek (folklór együttesek, klubok, szakkörök stb.) munkáját is.
4. Tovább kell fejleszteni a cigány lakosság egészségügyi és szociális ellátását. Következetesen érvényt kell szerezni a kötelező közegészségügyi előírásoknak (pl. védőoltás, szűrővizsgálat). Ahol viszonylag nagyobb számban élnek cigány származásúak, ott az egészségügyi szervek a Vöröskereszttel és más társadalmi szervezetekkel közösen építsenek ki aktívahálózatot, amelyben cigányok is részt vesznek. Meg kell szervezni az idős rászorultak házi beteggondozását, a terhes- és csecsemőgondozást.
5. A tömegkommunikáció eszközei továbbra is segítsék elő a még meglevő előítéletek eloszlatását. Törekedjenek a cigány lakosság helyzetének reális bemutatására, tárják fel a felemelkedésükben végbement fejlődést, a beilleszkedett réteg erőfeszítéseit, helytállását a szocialista építömunkában.
6. A Minisztertanács felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, az Országos Nőtanácsot, a Vöröskereszt Országos Vezetőségét, hogy - továbbra is - segítsék elő a cigány lakosság helyzetének javítását, gyorsabb ütemű társadalmi beilleszkedését és működjenek közre a határozatok végrehajtásában.
7. E határozat a kihirdetése napján lép hatályba.
Művelődésügyi Közlöny, 1979.16. sz. 558-559. o.
A Minisztertanács fentebbi határozata „Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozata a magyarországi cigány lakosság helyzetéről" című 1979. április 18-i dokumentumot követően született meg. (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1975-1980. Összeállította és szerkesztette: Vass Henrik. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983.1003-1013. o.)
7. § (1) Az óvodai nevelés és az iskolai nevelés-oktatás nyelve a magyar, valamint a Magyar Népköztársaságban beszélt minden nemzetiségi nyelv.
(2) A nemzetiségekhez tartozó gyermekek, tanulók anyanyelvükön, illetőleg két nyelven - anyanyelven és magyarul - részesülhetnek óvodai nevelésben, valamint iskolai nevelésben és oktatásban.
(3) A nemzetiségi nyelvek az iskolai nevelés-oktatás valamennyi fokán tanulhatók.
(4) A nevelés-oktatás - az iskolai nevelés-oktatás valamennyi fokán - idegen nyelven is folyhat.
(5) Az állam az (1M3) bekezdésben foglaltak feltételeiről szervezetten gondoskodik.
21. § (1) Óvodát, alap- és középfokú iskolát, diákotthont és kollégiumot (a továbbiakban a diákotthon és kollégium együtt: diákotthon), valamint alapfokú művészetoktatási intézményt a tanácsok létesíthetnek és tarthatnak fenn.
Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1985. Budapest, 1986. 3. és 5. o.
A törvényt 1985. május 2-án hirdették ki. Az „Indoklás az oktatásról szóló törvényjavaslathoz" egyebek között a következőket tartalmazta:
„5. A nemzetiségekhez tartozók számára az anyanyelven való tanulás, illetőleg a nemzetiségi nyelvek tanulásának lehetőségét a javaslat az Alkotmányban biztosított jog alapján, a nemzetiségek történelmileg kialakult igényeit és szokásait figyelembe véve, teljes körűen szabályozza." (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1985.21. o.)
Az Országgyűlés 1985. április 18-án tárgyalta az oktatásról szóló tőrvényjavaslatot. A nemzetiségi oktatással kapcsolatban Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének korábbi (1973-1983 közötti) főtitkára szólt hozzá a törvényjavaslathoz. Felszólalásában méltatta a törvényjavaslat 7. §-át, „amely elfogadása esetén a felszabadulás óta először szabályozza teljes körűen a nemzetiségi oktatás-nevelés rendszerét. Rendkívül jelentősnek tartom, hogy a törvényjavaslat az alkotmány szellemében a magyar mellett nemzetiségeink nyelvét is oktatási nyelvnek deklarálja, valamint hogy a nemzetiségi gyerekek anyanyelvi, illetőleg kétnyelvű óvodai nevelésben és iskolai oktatásban részesülhetnek, továbbá, hogy a nemzetiségi nyelvek az iskolai nevelés-oktatás valamennyi fokán tanulhatók....
A megvalósíthatóság garanciáját én abban látom, hogy az új oktatási formák feltételeinek megteremtéséről a törvényjavaslat értelmében az állam szervezetten gondoskodik." (Az 1980. évi június hó 27-ére összehívott Országgyűlés Naplója. Budapest, 1985. 2078. hasáb.)
„Az Elnöki Tanács 1985. évi 17. számú törvényerejű rendelete értelmében a törvény 1986. szeptember l-jén lépett hatályba. (Művelődési Közlöny, 1985. 20. sz.) A Minisztertanács 41/1985. (X. 5.) MT sz. rendelete a törvény végrehajtásáról intézkedett. (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1985. Budapest, 1986.291-196. o.) Ezt követően a Minisztertanács 53/1990. (III. 21.) MT sz. rendelete módosította az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkező 41/1985. (X. 5.) MT sz. rendeletet. (Művelődési Közlöny, 1990.8. sz.)
1986. október 8-án jelent meg a művelődési miniszterhelyettes 19 883/1986. számú közleménye a nemzetiségi óvodai nyelvi program (keretterv) kiadása tárgyában. (Művelődési Közlöny, 1986.17. sz.)
1990. június l-jén lépett hatályba az 1985. évi I. törvénynek az 1990. évi XXIII. törvénnyel módosított és egységes szerkezetbe foglalt szövege, amelyet 1990. június 8-án tettek közzé. (Művelődési Közlöny, 1990.11. sz.)
Az 1985. évi I. törvény 1986. szeptember l-jén lépett hatályba; minden más, a törvénnyel ellentétes jogszabály, illetőleg rendelkezés hatályát vesztette, így pl. a kisdedóvásról szóló 1953. évi III. törvény; a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvény; a tankötelezettségről szóló 1962. évi 13. sz. tvr.; az alsó fokú oktatási intézményekről szóló 1962. évi 14. sz. tvr.; a felsőoktatási intézményekről szóló 1965. évi 24. sz. tvr. (Melléklet az 1985. évi 17. sz. tvr.-hez. Művelődési Közlöny, 1985.20. sz.)
Az 1985. évi I. törvény 1960 óta első ízben adott lehetőséget a nemzetiségi tannyelvű oktatás (A típus) fokozatos visszaállítására. E törvény betűje és szelleme, valamint az 1980-as évek végén érlelődött-végbement változások eredményeképpen 1989 őszén több mint 58 ezren részesültek nemzetiségi oktatásban-nevelésben Magyarországon. Közülük a nemzetiségi nyelven (is) foglalkoztatott óvodás korú gyermekek száma: 13 763; az A, B, C típusú nemzetiségi általános iskolákban tanulóké: 43300; a középiskolai nemzetiségi anyanyelvi képzésben részesülőké: 1187 volt. (Drahos Ágoston-Kovács Péter: A magyarországi nemzetiségek oktatásügye 1945-1990. Regio, 1991. 2. sz. 178. o.)
1991. november 30-án jelent meg a közigazgatási államtitkár 41686/1991. sz. közleménye „az általános iskolai nemzetiségi tanító szak képzési idejéről. Eszerint: „A művelődési és közoktatási miniszter 1991. szeptember 1-jei hatállyal az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkező - az 53/1990. (III. 21.) MT rendelettel módosított - 41/1985. (X. 5.) MT rendelet 8. §-a (2) bekezdésének a/ pontjában foglaltakat figyelembe véve az általános iskolai,... nemzetiségi tanító szak képzési idejét 8 félévre emeli.
Az oklevélben 1993-tól általános iskolai,... nemzetiségi tanító megjelölést kell alkalmazni a nemzetiségi nyelv meghatározásával.
Az 1966-tól betétlapot (1976-tól szakkollégiumi betétlapot) szerzett tanítók képesítés tekintetében azonos oktatási feladatok ellátására alkalmazhatók, mint az általános iskolai, ... nemzetiségi tanítói szakon oklevelet szerzett pedagógusok." (Művelődési Közlöny, 1991.22. sz.)
1. A Minisztertanács a nemzetiségi politika megvalósításában részt vevő állami szervek, társadalmi szervezetek tevékenységének összehangolása, a hazai nemzetiségek és más etnikumok jogszabályokban biztosított egyéni és kollektív jogainak érvényesítését szolgáló állami feladatok összehangolása, továbbá az ország határain kívül élő magyarság helyzetének figyelemmel kísérése, a velük való kapcsolattartás feladatainak meghatározása céljából - tanácsadó és véleményező testületként - Nemzetiségi Kollégiumot hoz létre.
2. A Nemzetiségi Kollégium (a továbbiakban: Kollégium)
a) segíti a Minisztertanácsot a nemzetiségpolitikai kérdésekkel kapcsolatos teendőiben;
b) rendszeresen áttekinti és értékeli a nemzetiségpolitika elveinek érvényesülését, javaslatot tesz a minisztériumok (országos hatáskörű szervek) feladataira;
c) rendszeresen véleményt cserél a nemzetiségek és más hazai etnikumok szervezeteinek képviselőivel, értékeli a kormányzattal kialakult és az egymás közötti együttműködésüket, javaslatot tesz annak továbbfejlesztésére;
d) véleményt nyilvánít a nemzetiségi törvény és más - feladatkörét érintő - jogszabályok előkészítésében, figyelemmel kíséri ezek végrehajtását és érvényesülését;
e) figyelemmel kíséri a nemzetiségi szövetségek munkaterveiben megfogalmazott célkitűzéseket és feladatokat;
f) figyelemmel kíséri az ország határain kívül élő magyarság helyzetét. Ennek keretében kapcsolatot tart az itthoni, helyzetüket elemző kutató műhelyekkel. E tevékenysége során ajánlásokat fogalmaz meg a kapcsolattartás elveire és a konkrét tennivalókat illetően;
g) együttműködve a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikai Kollégiumával közreműködik a bel- és külföldre irányuló, a nemzetiségekkel, illetve a határon túli magyarsággal összefüggő sajtó- és propagandamunka egységes elveinek kidolgozásában;
h) előzetesen véleményt mond a működési körével összefüggő feladatokra rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásáról
3. A Kollégium elnöke a társadalompolitikai feladatokat ellátó államminiszter. A titkárt a Kollégium elnöke bízza meg.
a) a kollégium tagjai:
b) a Minisztertanács felkéri
c) a Kollégium tagjai, továbbá az a), b) pontokon kívüli más állami, társadalmi szerveknek, szervezeteknek, egyes etnikumoknak a Kollégium elnöke által felkért képviselői.
4. A Kollégium szükség szerint, de legalább negyedévenként tart ülést. Munkája hatékonyabb végzése érdekében a feladatok természetéből adódóan albizottságokat hozhat létre, melyről ügyrendjében rendelkezik. A Kollégium elnöke az ülésekről tájékoztatja a Kormányt.
5. A testület maga határozza meg ügyrendjét és munkatervét.
6. A testület munkáját a Minisztertanács Hivatalának szervezetébe illeszkedő önálló nemzetiségi titkárság segíti.
7. Ez a határozat a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a 122/1971. (M. K. 7.) MM utasítás a Nemzetiségi Tanácsadó Testület létesítéséről.
Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1989. II. k. Budapest, 1990.1025. o.
Az 1048/1989. MT számú határozatot 1989. június 24-én hirdették ki. A Minisztertanács 1124/1989. (X. 15.) számú határozatával Tabajdi Csabát 1989. október 1-jei hatállyal kinevezte miniszterhelyettessé, és megbízta a Minisztertanács Nemzetiségi Titkársága vezetésével. (Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1989. II. k. 1048. o.)
| |