Bevezető

Mocsáry Lajos 1858-ban megjelent könyvében a következőket írta: „Jelenleg alig hallatszik nálunk a haza neve. Haza és hazafiság helyett a nemzetiség hallatszik mindenfelé. Mi ennek oka, jól van-e ez így?"1

Ha a XXI. század elején a világ számos részén, de különösen Európa keleti felének több pontján az amúgy számos eleme mentén vitatható Mocsáry írás néhány gondolata újra aktualitást kapott. A Bibó által „első népies nacionalitásnak"2 nevezett Jeanne d'Arc bizonnyal pironkodna több olyan mai modernnek nevezett gondolat kapcsán, amelyben ugyan tudatosul a nemzeti érzés, de amely ugyanakkor gyakorta alig hajlandó tudomást venni más nemzetalkotó tényezőkről.

A magyarországi taxáit nemzeti és etnikai kisebbségek részei a nemzetnek, jogi értelemben államalkotó tényezők.

Viszonyuk a nemzethez, az államhoz, anyanemzetükhöz és persze önmagukhoz a történelem során korántsem volt problémamentes. A kisebbségi kérdés megértésének egyik alapeleme Mannheim Károly gondolatait felhasználva az „összmozgás irányából és értelméből"3 való problémamegközelítés. Nem is lehet másképpen, hiszen a kisebbségi kérdéseket illetően valóban többfajta tapasztalástér adott különböző perspektívákat.

Magyarországon több olyan vizsgálat is készült, amely a különböző, mindenekelőtt a roma kisebbségről alkotott többségi véleményeket rögzíti. Kevesebb az olyan kutatásoknak a száma, amelyek a kisebbség és többség egymásról alkotott képét, véleményét, ítéleteit, attitűdjeit vizsgálta.

Egy 1994-ben elnyert OTKA pályázat nyomán az azóta elhunyt kitűnő ember és remek tudós Polányi Imre professzor emeritus szakmai segítsége mellett a kisebbség és többség egymásról alkotott képét vizsgáltam Pécs városában a főiskolás és egyetemista fiatalok körében.

A másság, a másokról alkotott kép megismerése fontos eleme lehet a különböző kultúrák, értékek és normák göröngyös utaktól sem mentes megismerési folyamatban. Sem a kisebbség, sem a többség nem írható le egyszerűen egy „jobb-rosszabb" kontínium mentén.4

A vizsgálat természetes módon nem is tűzetett ki olyan célokat, hogy „jobb vagy rosszabb" értékeléseket fogalmazzon meg. A kutatás mért eredményeket rögzít és a mért eredmények alapján rögzít tényeket, von le következtetéseket, igazol vagy vet el állításokat.

Az államhatárokon belül élő etnikai kisebbségek viszonya a többséghez valamint a többség viszonya a kisebbséghez, „identitáskonstrukciójuk szerveződése, az identitás elemek egymásra hatása, hasonlósága vagy éppen különbözősége rávilágíthat a kisebbségtöbbség együttélésének interetnikus viszonyaira" írja Bindorffer Györgyi.5 Remélem, hogy ez a kutatás, az adatok, eredmények és következtetések, összefüggések bemutatása hozzájárul majd a kisebbség-többség viszonyrendszerének jobb megértéséhez.