| |
E részvizsgálat során, de természetesen az egész munka folyamán Lázár Guy8 megfogalmazásának tartalmi mondanivalóját felhasználva igyekeztünk elkerülni annak a benyomásnak a keltését, hogy a különböző nemzeti és etnikai kisebbségekhez kapcsolódó sztereotípiák és előítéletek olyan artefaktumok legyenek, amelyeket a vizsgálatot vezetők hoznak létre azzal a szándékkal, hogy olyan attribúciókat kérjenek számon az embereken, a megkérdezetteken, amelyet nem ők találtak ki és amelyeket nem alkalmaznának maguktól. A különböző etnikumok alatt értjük természetesen a magyar nemzetiségűeket is, tehát nem csak azokat a nemzetiségeket, akiket a jogszabály, a nemzetiségi törvény felsorol. Természetesen ez az összefüggés nem azt jelenti, hogy a magyar nemzetiségűeket kisebbségkén értelmezzük Magyarországon, pusztán azt jelenti, hogy az etnikai meghatározás, az etnikum dimenziójának használata Magyarországon nem helytelen a magyar nemzetiségekkel kapcsolatosan mint ahogyan nem helytelen pl. a Lengyelországgal kapcsolatos lengyel etnikumról beszélni bár tudjuk, hogy Lengyelországban - a magyarországi magyarokhoz hasonlóan - a lengyel nemzetiségűek vannak számszerű többségben, de az ország területén számottevő más etnikum is él.
E problémakör egyik kérdése a hallgatók tárgyszerű ismeretére volt kíváncsi a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek megnevezését illetően. E kérdés feltételekor nem tettünk különbséget a nemzetiségi szakos hallgatók között a tekintetben, hogy nem változtattunk a feltett kérdés jellegén, hanem valamennyi megkérdezett egységesen arra kellett, hogy válaszoljon, hogy a felsorolt etnikumok közül kiket tekint Magyarországon nemzeti és etnikai kisebbségnek. A kérdés alapjául az 1993-as nemzetiségi törvényben taxatív módon felsorolt nemzetiségeket soroltuk fel, kiegészítve az általunk választott török, zsidó és orosz nép ill. etnikum megnevezéssel. Ily módon a felsorolásban a következő etnikai dimenziók szerepeltek:
A felsorolásból kitetszik, hogy az 1993. évi LXXVII. Törvényt9 nem Jogalkotói" szándékkal egészítettük ki, hanem abból a célból eszközöltünk változtatásokat, hogy ne a nemzetiségi törvény „felmondásának" milyenségéről bizonyosodjunk meg hanem, hogy lássuk azokat az összetevőket, amelyek rögzültek a hallgatókban a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatosan a puszta fogalmi megnevezésüket illetően. Ebben az esetben itt nem tartottuk indokoltnak a nyitott kérdés megjelenítését, így aláhúzással kellett jelölni a nemzetiséget és szabadon hagyni, nem megjelölni semmilyen módon azokat az etnikumokat, amelyeket Magyarországon a nemzetiségi törvény alapján nem tekintünk nemzetiségnek. Az erre a kérdésre adott válaszok a következőképpen alakultak: (1. számú melléklet)
Az erre a kérdésre adott válaszokból messzemenő következtetéséket nem lehet levonni, a hallgatók kisebbségekkel, nemzetiségekkel kapcsolatos tárgyi ismereteit illetően, de azt látni lehet, hogy vannak konkrét ismereteik a hallgatóknak a Magyarországon élő nemzetiségekkel kapcsolatosan. Ugyanakkor a kisebbségi törvényben taxativ módon fel nem sorolt és ily módon jogtechnikailag magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségnek nem tekintett török, zsidó és orosz etnikumok nemzetiségi dimenzióba való sorolása nem biztos, hogy a hallgatók „súlyos" tárgyi tévedését rögzíti, hanem inkább jelzés értékű vélekedés lehet a hazai ún. „tradicionális" és „kevéssé tradicionális" nemzetiségekkel, illetve a nemzetiségi törvénybe „bekerült" és az azon kívül maradt Magyarországon honos egyes népcsoportokat illetően. Itt mindenekelőtt a hazai zsidó kisebbséggel kapcsolatos vélemények a legérdekesebbek, hiszen mint ezt a kérdésre adott válaszok jelzik a megkérdezettek igen nagy százaléka (83,4%) úgy gondolja, hogy a hazai zsidó kisebbség a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség taxativ felsorolási körébe tartozik.
Az oroszokra a velük ellentétben a kisebbségi törvényben rögzített néhány nemzetiséggel szembeni relatív magas (40,1%) megjelölések és a nemzetiségi törvényben szintén ne szereplő törökökre való (20,6%) voksolás az előbb elmondottak mellett is jelzik a megkérdezettek némi bizonytalanságát a hazai nemzeti és etnikai taxativ megjelölését illetően. Ha megnézzük a kis létszámú hazai nemzetiségek nagyobbik részére leadott megjelöléséket (bolgár 25,8; görög 25,6; örmény 18,8; stb.) és azt összevetjük a Magyarországon nemzetiségnek nem minősülő törökökre leadott nemzetiségi megjelölést, akkor ebből az előbbiek mellett arra is következtethetünk, hogy nem pontosan tisztázódtak még a nemzet, nemzetiség, etnikum összefüggései és persze mindezek, a felsorolást alapul véve -viszonya Magyarország jog és társadalmi rendjéhez.
Nyilván nem véletlen, hogy az egyik legkisebb létszámú hazai nemzetiség a szerbség ilyen magas (88,4%) arányban lett megjelölve. Figyelembe véve az adatfelvétel időpontját, a délszláv háború eseményeit szoros összefüggés feltételezhető a szerbek más kis létszámú kisebbséghez képesti több mint kétszerte nagyobb megjelölése és a volt Jugoszlávia területén folyó háborúban és abban a főszerepet játszó szerb és horvát ellenségeskedésben.
A magyarországi zsidó közösség nem szerepel a nemzetiségi törvény tételes felsorolásában, de a válaszokból az derül ki, hogy az adatközlők nagyobb része (83,4%) nemzetiségként jelölte meg a hazai zsidókat. Ez nem a „marxista-leninista" tankönyveken10 felnövekvő generáció ismeretének közvetítése a hazai zsidóság nemzetiségi vagy nem nemzetiségi voltáról hanem inkább a társadalmi-politikai változások által felerősödött és a zömmel már nem marxista-leninista ideológián felnövő válaszadóknak a politikai változásokkal, a zsidóságnak mint sajátos etnikai dimenziónak a politikai és gyakorta a tömegkommunikációs eszközök által közvetített és felerősített attribútumnak és természetesen a sajátos történeti-történelmi tapasztalatokkal magyarázható elsősorban.
Más összefüggésben, de ugyancsak társadalmi-politikai változások összefüggését lehet és talán kell is keresni a magyarországi németekkel kapcsolatos megjelölést illetően. Természetesen ebben az esetben is komoly szerepe lehet a történti-történelmi tapasztalatoknak és annak a ténynek, hogy a hazai németség az ún. „bevett" kisebbség között volt számontartva a rendszerváltozást megelőző időszakban is valamint, hogy a hazai németségről a társadalom, a közvélemény felé közvetített kép nem ellenséges, nem kirekesztő, hanem inkább integratív és pozitív jellegű.
Az adatfelvétel idején, a délszláv háborúval kapcsolatos hivatalos magyar álláspont minden valószínűség szerint hatott arra a tényre is, hogy a megkérdezettek nagyobbik hányada (92,3%) megjelölte a horvátokat is mint magyarországi nemzetiséget. Ezen felül természetesen nem szabad itt sem figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a magyarországi horvátok (bár délszláv gyűjtőnév alatt), de a korábbi a rendszerváltozást megelőző időszakban is nemzetiségként voltak elismerve.
A magyarországi szlovákok nemzetiségi megjelölésének mutatói (89%) szintén feltételezik a politika jelenlétét és természetesen jelzik azt a tény, hogy a megkérdezettek a mutatott arányban tudták, hogy hazánkban élnek szlovák nemzetiségűek is.
Minden bizonnyal szintén a társadalmi-politikai változások az alapjai annak, hogy a megkérdezettek nagyobbik (74,4%) hányada nemzetiségnek jelölte meg a magyarországi cigányokat, romákat. Nagy valószínűséggel állítható ez még akkor is, ha egyenlőre még nem uralkodik egyetértés azokban a kérdésekben, hogy: „Ki a cigány?" (Aki önmagát annak tartja, esetleg akik a környezete annak tart?); Mi a cigányság? (Etnikum vagy nemzetiség? Periférián létező társadalmi réteg? Külön faj? Deviáns szociális csoport?)11
Érdekesen alakultak a különböző évfolyamok és karok válaszai a feltett kérdésre. Kiugró, egymástól meghatározó módon eltérő lényeges változások nincsenek e tekintetben a válaszokat illetően. Az eltérések valóban érdekességek (pl. a román nemzetiséget a 82 elsős BTK-s közül 82-en bejelölték, mégy a megkérdezett 80 TTK-s elsős hallgató közül „csupán" 51-en gondolták úgy, hogy vannak román nemzetiségek Magyarországon), de messzemenő következtetéseket ebből levonni nem lehet.
| |