| |
E kérdéscsoportot megelőzte a kisebbségek „puszta" felsorolását, megjelölését tartalmazó kérdéscsoport. Ebben az esetben arra kértük a hallgatókat, hogy a felsorolt 13 nemzetiség mellett a, b, c, variációkból azt a számot jelöljék meg, amennyire az adott nemzetiség létszámát Magyarországon becsülik illetve kérdés volt az is, hogy az adott nemzetiség mellé írják be, hogy milyen nyelven beszél a megjelölt nemzetiség. Erre a kérdésre a következő válaszokat kaptuk (2. sz. melléklet):
A megkérdezetteket nem állítottuk „nehéz" helyzet elé, hiszen a három (a, b, c,) variációk közül választhattak, becsülhettek a létszámot illetően. Valószínűleg más lehetett és minden bizonnyal lett is volna az eredmény, ha a megkérdezetteknek nem választaniuk kellett volna a három lehetséges adat között, hanem ha saját maguknak kellett volna megbecsülniük a magyarországi nemzetiségek számát.
A hazai nemzetiségek statisztikai, demográfiai adatait illetően meglehetősen nagyfokú a bizonytalanság. Egyenlőre még adósok a különböző tudományterültek a kisebbségek számarányának nagypontosságú adatfelvételi módszertanát illetően és persze gyakorta a kérdés „kényes" voltát tekintve, valamint nem utolsósorban bizonyos érdekeket szem előtt tartva sem a politikai aktorok, sem maguk a nemzetiségi szervezetek nem akarják mindenáron pontosan informálni saját magukat és esetleg másokat a hazai nemzetiségek számarányának alakulásáról.
Ennél a kérdésnél nem az volt az elsődleges cél, hogy minden kétséget kizáróan meggyőződjünk a megkérdezettek kisebbségekkel kapcsolatos statisztikai ismereteiről, hanem a létszámarányok megbecsülése képességének a felderítése volt az elsődleges cél.
Az erre a kérdésre adott válaszok nem egyszerűen csak a kisebbségekkel kapcsolatos statisztikai ismeretek milyenségét rögzítik, hanem mint pl. a cigányság, horvátság, németség, szerbség létszámának felülbecsülése is jelzi, a válaszadókat nagy valószínűséggel befolyásolták a jelzett kisebbségekkel kapcsolatos, vagy azok összefüggésében mindenekelőtt a különböző tömegkommunikációs eszközökön keresztül megjelenített információk.
Az, hogy ezekre a kérdésekre nem kaptunk egészen pont válaszokat (a pontos választ természetesen a nemzetiségi szervezetek által megjelölt adatokhoz képest értjük) nem meglepő és nem is csoda, hiszen pontos adatok szinte alig, vagy egyáltalán nem állnak sem a nemzetiségi szervezetek sem a KSH rendelkezésére, így természetesen ezen adatok hozzáférhetősége és nyilvánosságra hozása is ennek megfelelően alakul.
A nemzetiségek anyanyelvi megjelölése túlságosan „egyszerű" feladatnak tűnt abban a tekintetben, hogy a felsorolt 13 nemzetiség mellé azt a nyelvet kellett odaírni a válaszadóknak, amelyet az illető nemzetiség beszél. A válaszadók gyakorlatilag a nemzetiség anyanyelvének megjelölésével adoptálták a nemzetiség fogalmát. A válaszok közül mindösszesen hat olyan volt a még a cigány kisebbség anyanyelveként az oláh, beás és kolompár ill. romungro nyelvet jelölte meg, még a horvátok esetében nyolc olyan választ kaptunk, ahol a horvát mellett zárójelben megjelölték a sokác, bu-nyevác és gradistyei horvát nyelvet. Ezek a horvát szubetnikai csoportok lokális nyelvei, amelyek valójában jelentős mértékben befolyásolják önmeghatározásukat, illetve identitásukat és nemzetiségi tudatukat egyaránt. E lokális nyelvek évszázadokon keresztül képesek voltak ellátni nyelvi, társadalmi, pszichológiai és más egyéb feladataikat. Valójában e nyelvek talán a legfontosabb összekötő kapcsot, az összetartozás funkcionális és szimbolikus dimenzióját jelentik e helyi közösségek számára. Számukra az irodalmi nyelvnek nincs valóságos relevanciája. Kiválóan értik, közlekedni is tudnak rajta, de saját lokális kötődésüket adnák fel, ha elfogadnák az irodalmi nyelv prioritását. Érdekes az is, hogy volt három olyan válasz is, amely az örmények anyanyelvének a jiddis illetve héber nyelvet jelölte meg és 11 olyan választ is kaptunk, ahol a német nemzetiség és a német anyanyelv mellé bekerült a sváb nyelv is, tájnyelv megjelöléssel.
A nemzetiség és az anyanyelv összefüggés esetén látni lehet, hogy többnyire olyan gondolkozási mechanizmusokat kell feltételeznünk, amelyek nem függnek össze kategorizációs nehézségekkel, amelyek hajlamosak bizonyos sematizmusok felállítására.
| |