| |
A kérdéscsoport négy különböző, de egymással szorosan összefüggő kérdést tartalmazott. Valamennyi kérdésnél alternatívák voltak felsorolva (3. sz. melléklet) és ezek közül választhattak az adatközlők. Csak az első kérdés volt olyan, hogy többé-kevésbé a kisebbségekkel kapcsolatos információk alapján lehetett válaszolni mikor is a nemzetiségeknek a költségvetéstől kapott támogatása felől érdeklődtünk. A másik három kérdés már nem pusztán az informáltság, a látens tudáskészlet aktivizálására irányult, hanem már állásfoglalást, véleményformálást kért a megkérdezettektől. A kérdések még eléggé sematikusak ugyan, de már alkalmasak az etnikumokhoz kapcsolódó (a sztereotípiák szintjén) vélemények formálásához. Ebben a kérdéscsoportban a negyedik kérdésünk, egy konkrét kisebbség megnevezése a leginkább támogatott nemzetiség vonatkozásában nem alternatívákat állított a válaszadók elé, hanem információjuk és véleményük alapján kérte őket állásfoglalásra.
Ebből a kérdéscsoportból az első kérdésre, az anyagi támogatás mértékére vonatkozó kérdésre a válaszadók nagyobbik része (57%) a b-variánsra voksolt így ítélve meg, hogy a nemzetiségeknek az 1994-1995-ös évben 1900-2200 MFt közötti támogatást juttatott a költségvetés. Jelentős azoknak is az aránya (39%), akik úgy gondolták, hogy a hazai kisebbségek ennél lényegesen kevesebb támogatást (250-300 MFt) kaptak. A válaszadók 4%-a gondolta úgy, hogy a magyarországi nemzetiségek az előzőknél nagyobb (5500-6000 MFt) támogatást kaptak a költségvetéstől a jelzett időszakban.
Talán nem meglepő, hogy az adatközlők nagyobbik része a lehetséges alternatívák közül a középső értéket jelölte meg. A nemzetiségeknek juttatott költségvetési támogatásnak számos tétele van (pl. iskolai, óvodai normatív többlettámogatás, szervezetek támogatása, lapok, nemzetiségi alapítványok, stb. támogatása), amiről a megkérdezettek közül csak kevesen szerezhettek tudomást. Ez nem elsősorban az adatok, a támogatások titkosságát jelenti, hanem mert mindenekelőtt a kimenő támogatások körül előállott strukturális rendezetlenségek okán a közvéleményhez nem mindig letisztázott és közvetlenül feldolgozható mértékben és értékben jut el az ezzel kapcsolatos információ.
Erre a kérdésre a valóságot, a valósághoz közelítő értéket az adatközlők 4%-a „találta" el. Véleményük megformálásakor a racionális érvek mellett feltehetőleg szerepe volt a politika által gerjesztett és a tömegkommunikációs eszközök által közvetített, a nemzetiségek (határon túliak és határon belüliek) támogatását gyakorta megfogalmazó kijelentéseknek és állításoknak.
A nemzetiségeknek juttatott támogatások kérdése kapcsán a válaszolók többsége (54%) elegendőnek minősítette a kisebbségeknek juttatott támogatásokat, de ugyanakkor igen jelentős arányban (43%) nyilvánítottak úgy véleményt, hogy sok a hazai nemzetiségeknek juttatott költségvetési támogatás. Az előző kérdés alapján azt feltételezhetjük, hogy a támogatást soknak tartók nagyobbik része valószínűleg a korábbi, a támogatás nagyságrendjét firtató kérdésre válaszolók azon csoportjából kerültek kis, akik a b-var-iánst (1900-2200 MFt) jelölték meg alternatívaként. Ebben az esetben egy olyan helyzettel állunk szemben, amely bizonyos értelemben ellenérzéseket fogalmaz meg a nemzetiségekkel kapcsolatosan, akkor amikor ilyen jelentős mértékben (43%) tartja soknak a kisebbségeknek juttatott támogatást. Természetesen az is igaz, hogy az ellenérzések tartalmára nem derül fény, ebben az esetben inkább jelképes, mint valóságos ellenérzésről beszélhetünk.
Ebből a kérdéscsoportból a harmadik kérdésünk tartalmilag eléggé hasonlít az előzőre, de jellegében más, alkalmas bizonyos kontrollok megjelenítésére, egy megfogalmazás megerősítésére vagy elvetésére. Ennél a kérdésnél, hogy mennyi támogatást tartana a válaszadó kívánatosnak a nemzetiségek esetén, az elegendőt és ugyanannyit válaszolók (54% és 58%) nem térnek el lényegesen, feltételezhető, hogy nagyrészt ugyanazok válaszoltak, illetve mindkét alternatívát. A kevés illetve több támogatás igenlők (3% és 3,2%) is hasonlóan oszlanak meg. Nagyon érdekes a 38%-ot jelentő kevesebb támogatást válaszolók aránya. Itt szintén a már előbb említett bizonyos ellenérzések megfogalmazását tapasztaljuk. Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy a hazai kisebbségek támogatásának nyilvánvalóbbá válása ellenérzéseket kelt bizonyos társadalmi rétegeknél, csoportoknál, így a felsőoktatási hallgatók egyes köreiben is. Ezek az ellenérzések adódhatnak abból is, hogy a támogatások puszta ténye, valamint a támogatások okozta vélt vagy valós hatása a versenyhelyzetre ellenérzéseket szül bizonyos rétegeknél, csoportoknál. Bár nem jelentős, de mindenképpen figyelemre méltó az a 0,8%-nyi egyértelműen elutasító válaszadó, aki semennyi támogatást nem tart indokoltnak a magyarországi nemzetiségek számára. Az előzőekben vázolt ellenérzések, a feltett kérdéskör vonatkozásában ebben az esetben még érzékletesebb mint a „csak" kevesebb támogatást vagy a támogatást soknak ítélők körében.
Igen érdekesen, de az előzetes vizsgálatok alapján talán nem meglepő módon alakultak a válaszok arra a kérdésre, hogy a hazai nemzetiségek közül mely kisebbségek kapták a legtöbb támogatást. Kérdésünk itt az volt, hogy nevezze meg a hallgató a sorrendiség megjelölésével azt a hat hazai etnikumot, akik megítélésük szerint a legtöbb költségvetési támogatást kapták. A válaszadók döntő része (61%) a cigányokat nevezte meg első helyen. Másodikként a zsidókat (!) jelölték meg (14%), a harmadik helyen a románoknak (9%), a negyedik helyet (7%) a szlovákoknak, az ötödiket (5%) a horvátoknak és a hatodik (4%) helyet a németeknek „ítélték" oda a vélt támogatások mértékének függvényében.
A hazai cigányság ilyen nagyarányú első helyre való megjelölése, figyelemmel a cigány kisebbségről eddig elmondott véleményekre, pontosabban a vizsgálat során a cigány nemzetiségekről alkotott vélemények alapján és természetesen e konkrét kérdés kapcsán egy sztereotip véleménnyel találkozhatunk. A korábbi információkból az derült ki, hogy a megkérdezettek többsége „intuitív" módon, nem pontos információk alapján nevezte meg a cigányokat mint legnagyobb mértékben támogatott hazai nemzetiséget. A sztereotipizálás jelenség megnevezésével nem azt állítjuk, hogy ebben az esetben „szükségképpen szándékosan rosszindulatú magatartásról"12 van szó, hanem mindenekelőtt a nem annyira érvényes tapasztalatokon hanem inkább vélt meglátásokon, véleményeken és persze a tömegkommunikációs eszközök által közvetített elképzeléseken alapuló véleményekről beszélhetünk elsősorban.
| |