| |
E problémakört kétféleképpen vizsgáltuk. Egyrészt kérdőlapon 15 kérdést fogalmaztunk meg és kértük adatközlőinket, hogy az általunk megfogalmazott tulajdonságok közül válasszák ki, rangsorolják azokat, amelyek szerintük a hazai nemzetiségeket jellemzik. Ezek kívül interjú keretében ún. nyitott kérdést tettünk fel a hallgatóknak mely úgy szólt, hogy véleményük szerint milyenek, milyen emberek a hazai nemzetiségek. Az adatfelvétel nemzetiségenként külön-külön adatlapon történt, ezen felül külön adatlapon, hasonló kérdésekkel horvát illetve német nyelven kérdeztük a nemzetiségi szakos hallgatókat. Ezt a módszert alkalmaztuk a nyitott kérdéssel kapcsolatosan is. Minden válaszadó megjelölhette az összes tulajdonságot valamennyi etnikumnál, de természetesen jelöletlenül is hagyhatták a megnevezett tulajdonságokat. E kérdéskör kérdőlapos válaszok eredményeit a 4. sz. melléklet 1—14-ig terjedő lapjai tartalmazzák.
A kérdőívekre, a zárt kérdésekre adott válaszok a különböző nemzetiségekkel kapcsolatosan különbözőek. Általános észrevétel, hogy a cigány, görög, horvát, német, lengyel, román, szerb és szlovák kisebbség kivételével a megkérdezettek egy jelentős része nem vállalkozott arra, hogy a választható tulajdonságokkal jellemezze az adott kisebbséget. Figyelembe véve a megkérdezett korcsoport sajátos szocializációs jellemzőit, a kérdezés időpontjára vonatkozó nemzetközi eseményeket, mindenekelőtt a délszláv háborút valamint az esetleges rokonszenv, ellenszenv indukálta voksolásokat és természetesen a válaszadókat ért külső hatásokat és befolyásoló tényeket, talán nem is olyan nagyon meglepő, hogy a válaszadók válaszaikat, minősítésüket a tulajdonságot illetően nagyrészt az említett kisebbségekre adták le.
Kivéve a cigány, horvát, román, szerb és szlovák kisebbséget a válaszadók a zárt kérdésekre válaszolva nagyobb arányban ruházták fel a bolgár, görög, német, lengyel, örmény, ruszin, szlovén és ukrán kisebbségeket kedvező, mint kedvezőtlen tulajdonságokkal.
A leggyakrabban említett kedvező vonások (barátságosak, becsületesek, műveltek, stb.) kiemelése, a megnevezett nemzetiség e tulajdonságokkal való felruházása azt jelzi, hogy a megkérdezettek elsősorban a szociábilis jellemzőket részesítették előnyben.
Minden bizonnyal összefüggés van az egyes nemzetiség tulajdonságainak megjelölési gyakorisága és a kisebbségről alkotott információk a vélt vagy valós ismeretek, az elképzelések és előítéletek között.13 Feltételezhetően nem rendelkeznek több objektív információval a válaszadók a hazai görögökről mint rendelkeznek a hazai ruszinokról. Ennek ellenére a hazai görögöket illetve lengyeleket jóval nagyobb arányban ruházták fel pozitív tulajdonsággal mint a magyarországi ruszinokat vagy a szintén nem túl nagy létszámú ukránokat vagy örményeket. Feltételezhető, hogy az egyéni szimpátián túl a válaszadók egy része a görögök esetében a válaszát mérlegelő döntés kapcsán nem kizárólag a hazai görögökre, azokra az ismeretekre, esetleg tapasztalatokra vagy élményekre, amelyek általában a görög kultúrával, a görög néppel kötik ösz-sze. A lengyelek esetében a nagyobb szimpátia, a nagyobb arányú pozitív tulajdonságokkal való felruházás még ennél a korosztálynál is nem kisrészt magyarázható a Magyarország és Lengyelország közötti, főként a korábbi strukturális viszonyok között kialakult kapcsolatokról alkotott kép összefüggésével.
A fent említett nemzetiségek esetében a válaszadók a kedvezőtlen tulajdonságok közül mindenekelőtt azokat emelték ki, amelyek véleményük szerint jellemzőek az adott csoportra, amelyek valamilyen módon jellemzik a megnevezett kisebbség életvitelét (megbízhatatlanok, lusták, stb.).
A cigány, horvát, román, szerb és szlovák kisebbség közül a leginkább kedvezőtlen tulajdonságokkal megjelölt kisebbség a cigány nemzetiség. Összevetve a többi kisebbség kedvezőtlen tulajdonságaira leadott voksokkal azt látjuk, hogy az összes magyarországi kisebbség közül a cigányokat tartják leginkább megbízhatatlannak, szegénynek, közönségesnek, műveletlennek és lustának. A kedvezőtlen tulajdonságok közül csak egy hazai kisebbség, a szerbség előzi meg a cigányokat mégpedig az ellenséges vonás megjelölést illetően. Az, hogy a szerbek az ellenséges tulajdonság kapcsán megelőzték a roma kisebbséget, bizonyára a délszláv háborús eseményekkel, a nem hazai szerbek viselkedésével és nem utolsósorban a háború során a szerbekről keltett és kialakított képpel van elsősorban összefüggésben. E vélemények megformálás nagy valószínűséggel összefügg a sajtóban a szerbekkel kapcsolatosan közvetített képpel is. Ha nem lennének ilyen összefüggések, akkor valószínűleg a felsorolt tulajdonságok választhatósági mezejét figyelembe véve kisebb lenne a szerbekről vagy horvátokról kialakított ellenséges tulajdonságra leadott megjelölések száma.
Összevetve az egykoron egy déli szláv államalakulatot alkotó, az adatfelvétel idején függetlenségüket kikiáltó horvátok és szerbek tulajdonságokkal való felruházásával azt látjuk, hogy a horvátokról alkotott kép kedvezőbb mint a szerbekről alkotott kép. A válaszadók vélhetőleg nem elsősorban a hazai horvátokra és szerbekre gondoltak, amikor ilyen jól megkülönböztethető és jól mérhető módon lényegesen kedvezőtlenebb tulajdonságokkal ruházták fel a szerbeket mint a horvátokat. Erre a legvalószínűbb megalapozott magyarázat a már említett háborús események folyásában, azok jellegében és a politikai állásfoglalások illetve a sajtó által kialakított képben, azoknak a megkérdezettekre gyakorolt hatásában lehet keresni.14 Természetesen az adatközlőknek a kérdés kapcsán is pontosan jeleztük, hogy a megfogalmazott karakterisztikák (amely szubjektív és persze ilyenformán önkényes)15 a magyarországi nemzetiségekre vonatkoznak. Ennek ellenére vagy ettől függetlenül az adatközlők válaszaik megfogalmazása kapcsán nem kis részt az adott nemzetiséggel szemben előzetesen kialakított attitűd nyomán reagáltak és esetenként a megnevezett etnikumokkal kapcsolatosan éltek a sugalmazott elképzelésekkel, aminek a helyességét nem tudták közvetlenül ellenőrizni.
Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy a románokkal és szlovákokkal kapcsolatos jellemzők, tulajdonságok nevesítésekor a megbízhatatlan illetve ellenséges tulajdonság megnevezése került a leggyakrabban említésre. A gyakran sugalmazott elképzelések és egy idegen kultúra, idegen etnikum jellemzőinek a saját etnológiai csoport prizmáján keresztül való megítéléseket is tetten érhetjük a tulajdonságokkal kapcsolatos rangsorolásokban.
Mint említettük e kérdéskör kapcsán, a válaszadók a legkedvezőtlenebb tulajdonságokkal a cigányokat jellemezték. Az természetes jelenség, hogy az etnikai csoportok nagyobbik hányada egészében véve saját népüket részesítik előnyben másokkal szemben, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy néhány nemzetiség egy a hazai cigányság kapcsán is ilyen határozott legyen a kedvezőtlen tulajdonságokkal való felruházásuk.
Ebben az esetben nem csupán egy etnikai alapú sztereotípiáról van szó, amely a mindennapi tudat szférájába tartozó elképzeléseket testesíti meg, hanem kifejezik az adott nemzetiséghez fűződő érzelmi viszonyulást is.
Ennek a vizsgálatnak nem volt célja, hogy közvetlen összefüggéseket keressen a megkérdezett fiatalok lelkiállapota, magatartási zavarai és a másokról alkotott vélemény között, de más kutatások eredményei16 azt jelzik, hogy a fiatalok közösségei is számos területen válságban vannak, hogy gyakorta megfosztották néhány meghatározó értékeiktől, önértékelésüktől, életcéljaiktól és így nem ritkán felhasználhatók manipulációkra és mások, más érdekek közvetítésére és esetenkénti megvalósítására is.
Elemezve a németekkel kapcsolatos véleményeket a tulajdonságokat illetően látjuk, hogy igen előkelő helyen szerepeltették azokat a tulajdonságokat, amelyek az érdekérvényesítési képességre, az anyagi és szellemi tőkére utaló tulajdonságokra vonatkoznak. Ugyancsak előkelő rangsorolást kapott az erkölcsi normát, a becsületességet megjelenítő tulajdonság. Érdekes viszont, hogy a szociabilitásra utaló tulajdonságok közül (pl. barátságosak, családszeretőek) a pozitív tulajdonságokkal gyengén preferált cigány kisebbség megelőzte a negatív vagy kedvezőtlen tulajdonságokkal alig „jutalmazott" németeket.
A német és horvát nemzetiségi szakos hallgatók kérdőlapjai ugyanazon kérdéseket tartalmazta, mint a nem nemzetiségi szakos hallgatók kérdőíve német és horvát nyelven készültek.
A nemzetiségek, a nemzetiségi származású hallgatók a magyarokról nagyobb mértékben gondolják, hogy szociábilisak mint fordítva. A megkérdezettek 63%-a ítéli barátságosnak, 45,6%-a becsületesnek, 78,2%-a családszeretőnek, 34,7%-a szolidárisnak a magyarokat. A kedvezőtlen vonások kiemelésében a szegénységet sorolták az első helyre 56,5%-kal, másodikként az önző tulajdonságot jelölték meg 39,1%-kal, még a harmadik kedvezőtlen tulajdonság e tekintetben 34,7%-kal az ellenséges megjelölés.
Messzemenő és általánosítható következtetések levonására nem igazán alkalmas a tulajdonságok összevetése, természetesen a minta nagyságának eltérő voltára is tekintettel kell lennünk, de ugyanakkor mindenképpen „érdekes", hogy a nem nemzetiségi szakos hallgatók az ellenséges tulajdonsággal kapcsolatosan a következőképpen vélekedtek: leginkább ellenségesnek a szerbeket jelöltékbe 37,7%, őket követik a cigányok 32,8%, szlovákok 28,4%, románok 26,8%, horvátok 25,9%. Érdekes, hogy a németeknek e tekintetben 7%-os a mutatójuk. Egy másik kedvezőtlen tulajdonság, a műveletlenség tekintetében a következő kép alakult ki: cigány 47,7%, szerb 29,7%, román 22,3%, szlovák 13,8%, horvát 9,9%, német 3,4%.
Kiemelve még egyszer az összevetésben sejlő csapdákat, de ugyanakkor nem megfeledkezve bizonyos szociológiai, szociálpszichológiai törvényszerűségekről említjük meg, hogy e tekintetben a megkérdezett nemzetiségi szakos hallgatók 19,5%-a, 9 fő jelölte meg a műveletlenséget, mint a magyarokra jellemző egyik tulajdonságot.
E kérdéskör részeként - mint azt már jeleztük - interjú formájában nyitott kérdést tettünk fel az adatközlőknek, amely azt tudakolta milyenek a nemzetiségek illetve a nemzetiségi szakos hallgatóktól anyanyelvükön azt kérdeztük, véleményük szerint milyenek a magyarok, hogyan jellemeznék a magyarokat.
A német és horvát nemzetiségi szakos hallgatók közül valamennyi évfolyamra kiterjedően tíz - tíz főnek tettük fel német illetve horvát nyelven ugyanazt a kérdést, milyennek látják a magyarokat.
A kérdőíven feltett zárt kérdésektől eltérően ebben az esetben volt funkcionális jelentősége a kérdés anyanyelven való feltevésének. Maguk a válaszadók, akik között a véletlenszerű kiválasztását követően szerepeltek olyanok, akik a kérdőívet is kitöltötték, azt jelezték, hogy a kérdések megválaszolásakor nem befolyásolta válaszaikban az, hogy a kérdések anyanyelvükön és nem magyarul lettek feltéve. Ezzel szemben a nyitott kérdés kapcsán a visszajelzések egyértelműen azt igazolják, hogy volt funkcionális jelentősége a kérdés anyanyelven való megközelítésének, hiszen a kisebbségi csoporthoz tartozó hallgatók ebben az esetben az anyanyelvük által is növelhették önértékelésüket (a cél természetesen nem ez volt), ily módon válaszaik valószínűleg nyitottabbak és „merészebbek" mint lettek volna akkor ha a kérdés nem anyanyelvükön, hanem magyar nyelven hangzik el.
Több vizsgálat is azt igazolja, hogy az ilyen jellegű kérdésekre gyakorta meglehetősen sematikusak a válaszok abban az esetben, ha a megkérdezetteknek saját etnikuma tulajdonságairól kell nyilatkozni. Ilyenkor általában azokkal a tulajdonságokkal ruházzák fel magukat az egyes népek, nemzetek, nemzetiségek mind, amilyennel minden nép felruházza magát. Ezek leggyakrabban a becsületességre, barátságosságra, kiműveltségre, rokonszenvességre utalnak. Ezek olyan tulajdonságok, amelyeket egy-egy nemzet, etnikum a saját nemzeti specifikumának tekint, jóllehet nem egyedi és kizárólagos vonásokról van szó, hanem egy meghatározott történelmi körülmények és kulturális hatások révén kialakult jellemzőkről beszélhetünk mindenekelőtt.
A nemzetiségi szakos hallgatók nem egyszerűen csak tulajdonságokkal ruházták fel honfitársaikat, hanem a milyenek kérdést gyakran kiegészítették a mit csinálnak kérdéssel. Válaszaik nagyjából lefedik a zárt kérdésekre adott tartalmakat azzal, hogy azokat leggyakrabban a következőkkel egészítették ki:
| 1. | nem tudnak élni |
| 2. | hagyják, hogy mások irányítsák őket |
| 3. | szeretnek másokhoz „dörgölőzni" |
| 4. | jobbak mint a környező volt szocialista országbeliek, |
| 5. | csak a „gatyájuk" maradt meg, |
| 6. | nagyon kevesen gazdagok, a többi szegény |
| 7. | manipulálhatóak, |
| 8. | nem tudják mit akarnak, |
| 9. | kevéssé olvasottak |
| 10. | barátságosak, mert befogadták a menekülteket |
| 11. | nagyon oda vannak a határon túli magyarokért |
| 12. | rosszul mérik föl a helyzetüket |
| 13. | másokból élnek |
| 14. | még mindig naivak |
| 15. | alapjában véve elég becsületesek, de nem elég dörzsöltek |
| 16. | eladják magukat |
| 17. | cigányorientáltak |
| 18. | görcsösek az életben |
| 19. | olyanok mint a szlávok, meghalnak a családjukért, gyerekükért |
| 20. | veszekedések |
| 21. | jóindulatúak |
| 22. | autómániások |
| 23. | agyondolgozzák magukat |
A válaszok alapján látni lehet, hogy a feltett nyitott kérdésekre szélesebb értelmű válaszokat kaptunk, amelyek nem egyszerűen csak tulajdonságokat jelölnek, hanem esetenként összekapcsolódnak attribúciós tartalmakkal is.
Azok a válaszok, amelyek nem jelentek meg a zárt kérdések esetén, azt jelzik, hogy a megvizsgált hazai nemzetiségek kedvezőtlennek ítélik meg a magyarok életmódját, bizonytalannak, be-folyásolhatónak és nem eléggé célratörőnek hiszik őket. Az információk és tények valamint az egyén az adott kisebbségi csoporttal való érzelmi és tartalmi identifikációjának lélektani vonását jelzi az, hogy a milyen kérdés összekapcsolódott a határon túli magyarság problematikájával.17 A cigányorientáltak tulajdonság megjelenítése egyszerre alapulhat a vélt vagy valós információkon és a sztereotipizáláson illetve előítéleteken. A cigányokkal szemben igen erős előítéletek élnek a közvéleményben, ezek olyan tények, amelyek nem csak elméleti, hanem mindennapi empirikus tapasztalatokon és tényeken alapulnak. Az, hogy nemzetiségi hallgatói vélemény kapcsán megjelent a jórészt sztereotipizáláson, előítéleteken alapuló vélemény arról, hogy a megkérdezettek állítása szerint a magyarok cigányorientáltak azt is jelzi, hogy e vélemény szerint a kisebbségekkel való bánásmód kapcsán előnyt élvezneka cigányok, hogy nincs egyenlő bánásmód valamennyi hazai nemzetiséget illetően.
Ugyanezt a nyitott kérdést, a kisebbségre vonatkoztatva tettük fel a nem nemzetiségi szakos hallgatóknak is. A kérdésfeltevés ebben az esetben is általános jellegű volt: milyenek, milyennek látják a hazai nemzetiségeket. Ebben az esetben sem tettünk semmiféle tételes megállapításokat a hazai kisebbségekről, hanem hagytuk, hogy a válaszadók fejtsék ki véleményüket a feltett kérdésről. Nem kértük, hogy nemzetiségenként külön-külön alkossanak véleményt, de nem zártunk el attól senkit sem, ha kisebbségenként külön-külön fejtette ki véleményét.
Általános véleményként mondhatjuk azt, hogy a hazai nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos véleményalkotást illetően leggyakrabban megnevezték a magyarországi kisebbségeket, azok közül is leggyakrabban a cigányokat, románokat, szerbeket, horvátokat, németeket és szlovákokat. A nemzetiségek jellemzése kapcsán ezúttal is gyakran került megemlítésre a zsidó közösség, az a vallási és etnikai közösség, amely mint ezt már dolgozatunkban jeleztük, nem szerepel a nemzetiségi törvényben taxatív módon felsorolt nemzeti és etnikai kisebbségek között. A nyitott kérdéssel kapcsolatosan nem attribúciós mintákból választottak a megkérdezettek, hanem kértük és hagytuk, hogy önálló megfogalmazás nyomán rögzítsék véleményüket a kisebbségekkel kapcsolatosan. Összefoglalva a rögzített véleményeket a következő főbb válasz-tartalmakat kaptuk:
1. többségük rokonszenves, de vannak közöttük ellenszenvesek is,
2. az ország kirakatát alkotják
A beérkezett eredményeket a nemzetiségek jellemzésére használt választartalmakat összegeztük és a kedvező illetve kedvezőtlen jellemzők szerint csoportosítottuk őket. A 483-as minta alapján felvett adatok a „milyenek" kérdésre igen tág értelemben fogalmazottak. Az esetek többségében nem egyszerűen különböző tulajdonságokkal ruházták fel a nemzetiségeket, hanem ún. választartalmakat, általános megfogalmazásokat tettek. Az általános megfogalmazások ellenére ezek a véleményegyüttesek jól használható mozaikot jelentenek a kisebbségekről alkotott kép összerakása kapcsán.
Megvizsgálva az általunk l-es csoportba sorolt véleményeket azt látjuk, hogy a kedvező tulajdonságok többsége konvencionális és általános megfogalmazásokat takar, ugyanakkor megjelennek olyan vélekedések is, amelyek jelzik a válaszadók egyfajta beállítódását a kisebbségekkel szemben és megjelenik egy kedvezőnek mondható, de a praktikus orientáció alap attitűdjéből megfogalmazott vélemény is, valamint feltétlenül figyelemre méltó, hogy a milyen tulajdonságok említése kapcsán jobbnak ítélik meg a válaszadók a magyarországi nemzetiségek helyzetét a romániai magyarok helyzeténél. A kedvező tulajdonságokat összegezve azt látjuk, hogy a vélemények kissé tartózkodóak, a rokonszenv elsősorban a célszerűségen keresztül jelenik meg, a vélemények egy része tükrözi az első sorban folklorisztikus kultúrájukon keresztül ismert nemzetiségieket, kiemelődik szolidaritási képességük és ugyanakkor megjelenik az a vélemény is, hogy „akármilyen" is a kisebbségek kultúrája mégis része az ország kultúrájának. A kisebbségekről alkotott kedvezőtlen kép e kérdés kapcsán árnyaltabb, mint a kedvezőbb kép kapcsán, ugyanakkor a negatív vagy pontosabban kedvezőtlen tulajdonságok megfogalmazásának elemzése kapcsán jobban megfigyelhetőek a külső hatások, a tömegkommunikáció és esetenként a politika hatása. A sztereotípiák, az előítéletek itt világosan kimutathatóak. Ezek a vélemények mindenekelőtt abból fakadnak, hogy a válaszadók kevéssé ismerik a nemzetiségeket, nem sokat tudnak szokásaikról, a sajátjukétól eltérő életmódjukról, a szocializációs folyamatuk során nem vagy alig jelentek meg a kisebbségekkel kapcsolatos értékek és persze nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nincs egy általánosan kialakított társadalmi konszenzus a kisebbségekkel kapcsolatosan. Természetesen ezeket a kedvezőtlen véleményeket számos más egyéb tényező, így az általános értékek válsága, az intolerancia és etnocentrizmus aggasztó folyamatok felé terelődése és több szociológiailag illetve más szempontok szerint leírható tényező is befolyásolja.18
A nemzetiségeknek a magyarokról és a magyar nemzetiségeknek a kisebbségekről, a milyenek kérdésre kapott válaszok arányainak összehasonlításakor azt látjuk, hogy a nemzetiségek kedvezőbb tulajdonságokkal ruházták fel a magyarokat illetve a nem nemzetiségi származásúak pedig kedvezőtlenebb tulajdonságokkal illették a nemzetiségeket. Ezek a mutatók nem azt bizonyítják, hogy a magyar nemzetiségűeket a merev intolerancia, a „bundás indulatú" attitűd jellemezné, hanem azt jelzi viszonylag nagy pontossággal és kellő szociológiai megalapozottsággal, hogy kimutathatóak a sztereotípiák, az előítéletek (differenciáltan kisebbségekkel szemben), de talán leginkább a kisebbségekről szerzett ismeretek és információk felületessége és befolyásoltsága figyelhető meg.
Annak ellenére, hogy e kérdés kapcsán nem kértük a nemzetiség és a nemzetiséggel kapcsolatos jellemzők összekapcsolását mégis gyakorta megnevezték magát a kisebbséget is.
A legkedvezőtlenebb jellemzőket a cigányokkal kapcsolatosan jegyezték meg válaszadóink (a nemzetiséget is megnevezők 78%), a legkedvezőbb besorolást (a nemzetiséget is megnevezők 43%) a németek kapták. Az erre a kérdésre válaszolók közül az adatközlők 21%-a megnevezte a hazai zsidókat is, mint nemzetiséget. Közülük a zsidókat nemzeti és etnikai kisebbségként feltüntetők közül 58%-nak kedvezőtlen jellemzőket rendelt a milyen kérdés mellé és 42%-nak pedig kedvező jellemzőkkel ruházta fel a zsidókat.
| |