| |
A vizsgálat részeként, más hasonló jellegű vizsgálatnál is gyakori kérdésként mi is feltettük a „szokásos" kérdéseket. Egyik kérdésünk arra irányult, hogy elfogadná-e feleségnek, férjnek a kisebbségi csoporthoz tartozókat, valamint hogy elfogadná-e szobatársnak a kisebbségi származású hallgatót, hallgatókat. A nemzetiségi szakos hallgatóknak ugyanezt a kérdést tettük, ugyanolyan kérdőíven azzal a különbséggel, hogy esetükben 14.-ként megneveztük a magyarokat is mint választható etnikumot. A szándék az volt, hogy ennél a kérdésnél eredendően kitűzött cél mellett megfigyeljük a viszonyulásokat a kisebbség-kisebbség viszonyból.
Az 5/1. sz. melléklet a nem nemzetiségi származású fiatalok válaszait, míg az 5/2. sz. melléklet a nemzetiségi származású fiatalok válaszait tartalmazza.
A magyar nemzetiségi fiatalok válaszai arra a kérdésre, hogy feleségnek illetve férjnek fogadnák-e a felsorolt nemzetiségeket, viszonylag alacsony értékhatáron tükrözi a befogadó beállítódást. Ebben az esetben nem látjuk azt a tendenciát, hogy a válaszadók elsősorban a köztes alternatívákat jelölték volna meg, hanem viszonylag egyértelműen fejezték ki azt, hogy elfogadnának-e férjnek vagy feleségnek a felsorolt kisebbségeket. Négy olyan kisebbséget jelöltek meg, akit legkevésbé tudnának férjnek vagy feleségnek elfogadni. Ezek a cigányok, románok, szerbek és szlovákok. Közülük is kitüntetett elutasításban szerepelnek a romák, ami figyelembe véve a vizsgálat többi velük kapcsolatos mutatókat, nem jelent alapvető eltérést a velük kapcsolatos megfogalmazásokat illetően. E tekintetben a románok és szlovákok is inkább kedvezőtlen, mint kedvezőbb képben vannak feltüntetve. A szerbek kedvezőtlen megjelenítése alapvetően más okokkal magyarázható, mint magyarázható az a románok és szlovákok esetében. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kisebbségek megítélésével összefüggő szociológiai, politikai, tömegtájékoztatási és más ösz-szefüggések ne vonatkoznának a szerbekről kialakított kép megformálása kapcsán, de a kedvezőtlen képben való feltüntetésükhöz kétségtelenül hozzájárult a háború és mindaz, amit ezzel kapcsolatosan korábban már megjegyeztünk. E tekintetben érdekes a horvátokkal kapcsolatos attitűd. A horvátokkal szemben általában nem egyértelműen elutasítólag nyilatkoztak adatközlőink. Ebben az esetben az a tény, hogy a válaszadók 49%-a elutasítaná a horvát férj vagy feleség választását, jelzi, hogy az attitűd formálásában milyen komoly szerepe van a mindennapi eseményeknek. Természetesen ezzel nem azt állítjuk, hogy ez lenne az attitűd formálás legfontosabb eleme, pusztán jelezzük a vizsgálat során a horvát és a szerb nemzetiséggel kapcsolatos véleményformálásra is ható néhány releváns elemet.
A válaszadók közül legnagyobb arányban a német, lengyel és görög nemzetiségűeket fogadnának el feleségnek illetve férjnek. Ennek okai elsősorban társadalomlélektani és személyiség-lélektani valamint a beállítódásban keresendők. Az, hogy a lengyeleket ilyen magas arányban (89%) fogadnának el férjnek vagy feleségnek ismét csak visszautal a korábban elmondottakra, nevezetesen arra, hogy valószínűleg még ennél a korosztálynál is él valami, vagy átöröklődött valami a lengyel - magyar nosztalgikus viszonyból. A németeket a megkérdezettek döntő hányada (92%) elfogadná házastársnak és igen érdekes módon a bolgárok is igen sokan (61%) fogadnának el házastársnak. Az adatok elemzése kapcsán ezúttal is meg kell jegyezni, hogy a válaszadók válaszaik megfogalmazása kapcsán nem csupán vagy talán nem is elsődlegesen csak a hazai nemzetiségekre gondoltak amikor válaszaikat megfogalmazták, hanem bizonyosan összekapcsolták válaszaik tartalmát a kisebbségek anyaországaival. A vizsgálat azt már korábban jelezte, hogy a magyarországi kisebbségekről alkotott kép gyakran összekeveredik az anyaországokban élő etnikum képével illetve, hogy a kisebbségek anyanemzetéről alkotott elképzelések, asszociációk, előítéletek összekapcsolódnak a hazai nemzetiségekkel.
A cigányság anyanemzetének kérdése még több szempontból sem teljesen tisztázott, de a velük szembeni erős előítéletek nem is innen, nem egyszerűen az azonosítási minta meglétéből vagy hiányából fakadnak, hanem sokkal mélyebben gyökereznek a társadalomban.19 Ennek a kérdésnek is van történelmi vetülete, mint ahogyan természetesen minden hazai kisebbségi kérdésnek van történelmi-történeti háttere. Legvalószínűbb, hogy a probléma gyökerei a XVIII. sz. elejére, a cigányság európai megjelenésére tehető. Többen azt állítják, hogy az elsősorban nem írásbeliségre alapuló cigány kultúra és az őket különböző módon befogadó kultúrák konfliktusai már a cigányok Európába érkezésével megkezdődtek. Ennek alapjai az eltérő kulturális, gazdasági, termelési stb. szokásokban és hagyományokban gyökereznek elsősorban.20 A dolgozatnak nem célja, hogy a cigányok történeti fejlődését, változásait vizsgálja, a történeti vonatkoztatások néhány elemének bemutatása azt a célt szolgálja, hogy így talán szélesebb összefüggés rendszerben láthatjuk a cigányokkal szemben tapasztalható különböző szintű és jellegű, többségében negatív megkülönböztetéseket.
Visszakanyarodva a tényekhez az, hogy a cigányokat házastársként a válaszadók 91%-a elutasítja, valamivel többet jelent a puszta választás lehetőségénél. A cigányok és a magyarok (és persze a hazai nemzetiségek) kulturális jellemzői igen eltérőek. Néhány kutatás, így e dolgozat során már hivatkozott Lázár Guy munkája is azt állítja, hogy a regresszió elemzések eredményei alapján megrajzolt attribuciós minták szerint az 1987-1992-es vizsgálati idő alatt csökkent a cigányokat szegregálni akarók aránya, és csökkent a cigányokkal szemben kényszert alkalmazók aránya is.21 A mi vizsgálatunk (a felmérés jellegéből valamint az adatközlők sajátos jellemzőiből adódóan) nem igazolta ezeket az állításokat.
Természetesen ezt elsősorban nem abból szűrtük le, hogy a válaszadók döntő hányada nem választana cigány származású férjet vagy feleséget, hanem a szegregációhoz vezető egyéb „rejtekutak" megjelenése (ebben a vizsgálatban is) alapozta meg feltevésünket.
Vannak vizsgálatok, amelyek azt mondják, hogy a cigányok vagy más etnikumok kategorizációjával kapcsolatosan sajátos szociális kategóriáról van szó, így nem etnikai hovatartozást jelent, hanem egy különböző okok miatt adódó osztályozási szempontot.22 Bizonyosan megalapozott a sajátos ifjúsági szubkultúráról beszél-ni, de visszautalva még az előzőekben hivatkozott Rácz József vizsgálatára a különböző ifjúsági csoportok, így az általunk vizsgált nagycsoport is más csoporttal, pl. a cigányokkal szembeni viszonyát általában valóban személytelenül, de érzelmektől és indulatoktól nem mentesen fogalmazza meg. Szemben Rácz József megfogalmazásával a vizsgálati mutatók alapján úgy gondoljuk, hogy a cigányokkal vagy más hazai nemzetiségekkel szembeni kedvezőtlen előjelű, hátrányosan megkülönböztető előítéletek, megfogalmazások nem elsősorban kognitív jellegűek, hanem ennek hiánya, illetve az érzelmi-indulati attitűdök nyomán fogalmazódnak meg.
A nemzetiségi fiatalok válaszai a férj illetve feleség választásával kapcsolatosan magasabb arányokat tükröznek az elfogadottságot illetően, mint a magyar nemzetiségűek válaszai tükröznek a hasonló esetben. Itt is vannak kitüntetett nemzetiségek (görögök, németek, horvátok) és a válaszadók nagyobbik része (82%) a magyarokat is megnevezte, hogy elfogadná házastársnak. Más hazai nemzetiségek esetén is nagyobb arányban fogadnának el házastársnak a nemzetiségek, mint tennék ezt a magyar fiatalok. Ez jelent egyfajta kisebbségi csoport összetartást, amely a sajátos életmódból, egyéni sajátosságokból, kötődésekből, a csoport közös jellemzőiből - nyelv, stb. - és több más tényből fakad elsősorban.23 E mellett azonban a kisebbségeknek a többségnél házastársnak nagyobb arányban való elfogadása azt is jelenti, hogy a tradicionális kisebbségi hagyományok és értékek, közülük is az egyik leginkább „megkövetelt" hagyomány és az adott kisebbség értékorientációját tekintve elsődleges értéknek tekintett egymás közötti (ugyanazon nemzetiségen belüli) házasodás hagyománya és értéke elvesztette korábbi funkcióját. A fiatal generációban már csak kevéssé, szüleiknél vagy még inkább nagyszüleiknél lényegesen kisebb mértékben tudnak és akarnak eleget tenni e hagyományos tradíciónak, egy olyan dimenziónak, amely ugyan több szempontból zárttá tette az adott kisebbségi csoportot, de ugyanakkor ez volt sokáig az a kisebbségi reprodukciós bázis, amely a nemzetiségi közösség fennmaradását garantálta.
E kérdéscsoport másik kérdésére, hogy laknának-e a megkérdezettek együtt a felsorolt etnikumokkal, lényegesen kevésbé elutasító válaszokat kaptunk mint a férj illetve a feleség választásának lehetőségével kapcsolatosan. A magyar nemzetiségű hallgatók (6/1. sz. melléklet) a szobatárs választása esetén több ízben szembe a házastárs választásának esetével olyan nemzetiségűeket (pl. bolgárokat, horvátokat stb.) is elfogadnának szobatársnak, akit házastársnak elutasítanának. A cigány kisebbséget ezúttal is a legkevesebben fogadnák el szobatársnak, de az elfogadók 18%-os aránya elég jelentős ahhoz, hogy a házassági (4%) és a szobatársi adat közötti összevetés kapcsán, szociálpszichológiai szempontok alapján feltételezzük, hogy nem szükségképpen szándékosan rosszindulatú magatartásról van szó, hanem mindenekelőtt egy szemléleti kép leegyszerűsítéséről, a sztereotipizálás egy bizonyos változatáról beszélhetünk elsősorban.
A kitüntetett figyelmet, a szobatársként leginkább elfogadott kisebbségek közül ezúttal is a legnagyobb arányban lengyeleket, németeket, görögöket jelölték meg a válaszadók. A bolgárok, lengyelek, szlovénok és horvátok ennél a kategóriánál lényegesen jobban szerepeltek, pozitívabban ítéltettek meg, mint a férj illetve feleség választása esetén.
Az adatokból kitűnik, hogy a bolgárok, lengyelek, szlovének és horvátok mellett minden más nemzetiséget nagyobb mértékben választanának szobatársnak mint házastársnak. Ezzel a választással természetesen kevesebb és kisebb lelki-pszichés terhet vesznek magukra, mint a házastárs választásának kérdésével, ugyanakkor az interkulturális, szocializációs stratégiák szabadabban nyerhetnek teret mint a feleség vagy férj választási lehetőségének felkínálása kapcsán.
A nemzetiségi származású fiatalok, hasonlóan a magyar nemzetiségű fiatalokhoz, nagyobb mértékben választanának maguknak saját nemzetiségűktől eltérő szobatársat, mint élettársat. Itt a magyarok, görögök, németek, horvátok és szlovének értékelődtek fel leginkább. A német és horvát szakos hallgatók kevéssé választanának lakótársnak szerbeket és cigányokat, bár arányában (nem megfeledkezve a minta nagyságáról és jellegéről) ez magasabb mint amilyen arányban a magyar nemzetiségűek választanának cigányokat és szerbeket. A horvátok és németek választásakor a saját nemzetiségre való szavazás valószínűsíthető, mint ahogy az is megfigyelhető, hogy a horvát-német illetve német-horvát elfogadottság is különböző és nem egyöntetű. A magyar etnikumra való 94%-os voksolás ebben az esetben is nem csak-, vagy nem kizárólag és nem minden szempontból bizonyítottan azt jelenti, hogy a nemzetiségi fiatalok sokkal toleránsabbak, előítélettől mentesebbek lennének mint a magyar fiatalok, hanem azt jelenti mindenekelőtt, hogy szélesebbkörű az információjuk a más kultúráról mint fordított esetben az jellemző. És e mellett természetesen itt is hatnak a házastárs kiválasztásánál említett szempontok továbbá nem utolsósorban a szülőföldjük sajátos hatásai is leképeződnek a választás alkalmával.
| |