Hasonlóságok és különbségek az életmód tekintetében

Hasonlóan más területekhez az életmóddal kapcsolatos kérdések vizsgálatának is régi hagyományai vannak, de talán kevesebbet foglalkoznak az életmód szociológiai és a kisebbség összefüggéseivel. Szempontunkból ez természetesen nem szociológiai elméleti szempontokból érdekes elsősorban, hanem mindenekelőtt a kisebbség-többség objektív vagy feltételezett életmódbeli, életstílusbeli különbözőségeinek vagy hasonlóságainak megvizsgálása az érdekes mindenekelőtt.

Szalai Sándor a 12 országra kiterjedő, nemzetközi időmérleg vizsgálatáról szóló kötet előszavában pontosan leírja a vizsgálat célját, metodikáját és más szakmai részletekről is beszámol.24 Természetesen a mi vizsgálatunknak nem volt célja egy önálló időmérleg vizsgálat készítése, bár kétségtelen, hogy igen érdekes lehetne, hanem az életmód vizsgálatok során alkalmazott interjúk és kérdőív kombinációja készítésének módszerével éltünk, mégpedig oly módon, hogy a megkérdezetteknek azt a kérdést tettük fel, hogy különbözik-e a magyar fiatalok és a nemzetiségi fiatalok életmódja. A válaszokat az általunk megfogalmazott tíz változó mentén kértük a megkérdezettektől. Az általunk felsorolt tíz változó a következő volt:

A válaszadókat kértük, hogy válaszaikat nemzetiségenként fogalmazzák meg, valamint arra is kértük, hogy az 1-6-ig változók esetén állítsanak egy sorrendet illetve, hogy amennyiben a 7-10-es változók közül választanak, azt is jelezzék az adatfelvevőnek. A nemzetiségi szakos hallgatók ezúttal is ezeket a kérdéseket kapták, de esetükben most is kiegészítettük a taxatív listát a magyar etnikummal. A megkérdezettek nemére szintén kíváncsiak voltunk, mert azt feltételeztük, hogy ennél a problémánál, pontosabban ennél a kérdéscsoportnál szerepe lehet a nemi különbségnek is. Az adatközlők tételes válaszait a magyar nemzetiségűek esetében a 7. sz. melléklet még a nemzetiségű származású fiatalok esetében a 8. sz. melléklet tartalmazza.

E kérdések, mint azt jeleztük természetesen nem életmód vizsgálat eredményeit tartalmazzák, hanem az életmóddal kapcsolatos kérdések segítségével próbáltuk szélesebbé tenni a kisebbség és többség, a fiatalok egymásról alkotott képét. Ily módon természetesen nem alkalmasabb - céljuk nem is az - arra, hogy a kisebbség és többség életmódjáról kapjunk megbízható adatokat, hanem mindösz-szesen az a funkciójuk, hogy az egymás életmódjának néhány releváns eleméről alkotott véleményeket rögzítsük. Ebből természetesen nem derül ki, hogy valójában mennyi idő foglalnak le a különböző munkajellegű tevékenységek, hogy miképpen alakul a szabadidőnek az eltöltése, hogy mennyire különbözik a férfiak és nők életmódja, stb., de kiderül az, hogy a megkérdezettek, a nemzetiségi származású fiatalok és a magyar fiatalok mit gondolnak, mit állítanak egymás életmódjának néhány fontos elemével kapcsolatban.

Magyarországon, Andorka Rudolf megfogalmazását felhasználva a különleges életmódú csoportoknál kerültek különböző vizsgálatok.25 A különleges életmódú csoportok közé soroltatták a hazai cigányokat is, ahol értékvizsgálatok és más vizsgálatok alapján jutottak olyan megállapításokra, hogy a cigányok nem fogadják el a társadalom egészében vezető szerepet játszó értékeket, különösen a munkát és helyette az örömökben gazdag életet tekintik a legfőbb értéknek.

Az általunk megkérdezettek egy jelentős része (43%) úgy nyilatkozott, hogy a cigányok életmódja mindenben különbözik a magyarok életmódjától és csak igen kevesen (4%) vélekedtek úgy, hogy nincs különbség a cigány nemzetiség és a magyar nemzet életmódja között. A válaszolók legnagyobb része (88%) a szokásokat jelölte meg a magyarokétól leginkább különböző dimenzióként. Persze ez az a dimenzió, amelyre talán a legegyszerűbb azt mondani, hogy más mint a többi, de a többi feltett kérdésre adott válaszok mutatói mégis azt jelzik, hogy a válaszadók a cigányok esetében (is) e kérdés kapcsán a valósággal jobban korreáló válaszokat adtak, mint korábban néhány más kérdésre. Ami talán még érdekes ebben az esetben az az, hogy a válaszok néhány tekintetben elgondolkodtatóbbá tettek minket, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos informálatlanság megállja a helyét ebben az esetben is. Ez a kérdés természetesen csak akkor értelmezhető igazán, ha újra felidézzük a magunk számára azt, hogy a kérdéscsoportnál a cél nem az volt, hogy a valósággal megegyező válaszokat kapjunk, hanem, hogy a válaszadóink értékítéleteit rögzítsük az életmód néhány fontos elemével kapcsolatosan. A válaszok e tekintetben nem „romantikus gondolatok"26 közvetítését jelzik, persze nem jelentik azt sem, hogy bourdieni klasszifikációk vagy a webberi megfogalmazások erőterei mentén lennének felfedve, de segítségükkel mindenképpen árnyaltabb és sokoldalúbb az a kép, amelyet a kisebbség és többség egymásra vonatkoztat.

Érdekes a cigányokkal kapcsolatos kérdések közül a lakáskörülmények (79%), a gyermeknevelési hagyományok (68%), az öltözködés (64%) és az étkezés (37%) eltérő voltára adott válaszok aránya. Más kisebbségek esetében nem ilyen egyöntetű a másságnak a kifejezésre juttatása, mint amilyen a cigányok esetében.

A bolgár nemzetiség esetében is a szokások (68%) megjelölése szerepel a leginkább megnevezett eltérő életmód jellemező között. Ugyanakkor nem alacsony (12%) azoknak az aránya, akik ettől eltérően úgy gondolják, hogy nincs különbség a bolgárok és magyarok életmódja között.

A görögök esetében a szokásokat (81%) és az étkezést (78%) jelölték meg a válaszadók mint a két leginkább megkülönböztető életmód jellemzőit. E válaszok valószínűleg összefügghetnek a turista utakon, vagy más módon szerzett ismeretekkel és elképzelésekkel.

A görög kisebbség esetében érdekes még a szabadidő eltöltésének viszonylag magas (42%) megjelölése, ami feltehetően szintén összefüggésben van az előbb elmondottakkal.

Érdekes, hogy a horvát kisebbségűeknél a szokások másságát csak 33% jelölte, a többi változó is viszonylag alacsony értékkel szerepel. Ez összefüggésben állhat a magyar-horvát viszonyrenddel, talán még az egykori együttélés nyomai is felfedezhetőek, de persze mindez lehet kissé talán didaktikus megfogalmazás is, hiszen a válaszadók válaszaikban azt jelzik, hogy alapvetően nincsenek lényeges eltérések a horvát kisebbség és a magyar többség életmódja között.

A németek életmódbeli eltéréseit válaszadóink leginkább a lakáskörülmények (77%) és a szokások (69%) másságában látják. Ez megfelel annak a képnek, amelyet velük kapcsolatosan korábban már megfogalmaztak és következménye lehet a róluk elmondottaknak, illetve annak, milyen kép él róluk a válaszadók egy jelentős részében. Az analógia nem a legjobb, de a jól dolgoznak, szorgalmasak és jobb lakáskörülmények összefüggésben lehetnek.

A lengyelekről e kérdésekre kapott válaszok körül a „más életkörülmény, de nem tudom miben" megjelölést választották nagyrészt (69%) a fiatalok, ugyanakkor a többi kérdésre viszonylag alacsony százalékos arányú válaszokat kaptuk.

Az örményeknél is a szokásokat tartják válaszadóink a legnagyobb mértékben életmód megkülönböztető jelnek. Érdekes, hogy az addigi válaszok nagyobbik része e kisebbséggel kapcsolatosan nem jelezte, hogy a magyar fiatalok megkülönböztetett figyelemmel kísérik a hazai örmények életét, mégis elég nagy arányban (41%) jelölték az étkezésben jelentkező eltérő életmódbeli jellemzőket.

A románsággal kapcsolatosan ismét csak a szokások (72%) megjelölése áll az első helyen. Nagy az arányuk (66%) azoknak, akik mindenben más életmódúaknak hiszik a románokat és szintén magas azoknak az aránya akik a gyermeknevelési hagyományokban (63%o) illetve lakáskörülményekben látják a legfőbb eltérő jellemzőket. A szabadidő eltöltésével kapcsolatban is viszonylag sokan (37%) gondolják úgy, hogy más a románok és más a magyarok szabadidő eltöltésének szokása. A románoknál korábban felvett adatok alapján bizonyára van alapja annak az állításnak, hogy a válaszadásban fontos szerepe lehetett e kisebbséggel kapcsolatos beállítódásoknak.

A ruszin az egyik olyan hazai kisebbség, amelyről a válaszadó egy meghatározott része általában semlegesen nyilatkozik. Az hogy az adatközlők nagyobbik része (69%) úgy válaszolt, hogy nem gondolkodott még a ruszin és magyar életmódbeli különbségek kapcsán, jelzi, hogy állításunk nem megalapozatlan.

A szerbekről általában inkább kedvezőtlenül mint kedvezően nyilatkoznak válaszadóink. Az adatközlőknek valamivel több mint a fele (52%) véli úgy, hogy mindenben más a szerbek és a magyarok életmódja. Érdekes, hogy a szokások másságára utaló válaszok „csak" 38%-os arányt érnek el. Ugyanakkor igen alacsony (2%) azok aránya, akik nem látnak különbséget a magyarok és szerbek életmódja között.

A szlovákok esetében a válaszadók meghatározó hányada (67%) úgy gondolja, hogy szokásaiban tér el leginkább életmódja a magyarokétól. E mellett magas azoknak az aránya is, akik mindenben eltérőnek látják a szlovákok és magyarok életmódját. Érdekes, hogy ezzel szemben 36%-os támogatottságot kapott az a taxatív megfogalmazás, hogy más az életkörülményük, de nem tudom, miben más. Politikai zsargonnal élve megfigyelhető az „ide-oda" szavazgatás, de az is tetten érhető, hogy a válaszadók jelentős különbséget látnak a szlovákok és magyarok életmódja között.

A szlovén nemzetiség szintén azon kisebbségek közé tartozik, akiről általában inkább „jót" mint „rosszat" mondanak az adatközlők. Ezt jelzi talán az is, hogy a válaszadók több mint fele (56%) e kérdés kapcsán nem lát különbséget a szlovénok és magyarok között.

Az ukrán kisebbséggel kapcsolatosan a válaszadók nagyobbik része (68%) talán a leginkább semleges választ nevezte meg legnagyobb arányban, ami azt jelzi, hogy a válaszadó nem gondolkodott az ukrán és magyar életmódbeli különbségeken. Ehhez képest igen érdekes, hogy 48%-os támogatottsági arányt kapott a szokások megjelölése. Talán e tény jelzi azt, amit már korábban jeleztünk, hogy a kisebbségi törvény megalkotása óta, jogtechnikailag is elismert kisebbségek jelenléte és befogadottsága a köztudatban nem zajlott le teljes mértékben.

A nemzetiségi származású fiatalok, a két nemzetiségi szak hallgatói három olyan területet jelöltek meg nagyobb arányban, amelyek véleményük szerint a magyarokétól eltérő, már életmódbeli különbségeket jeleznek. Ezek a szokások (74%), gyermeknevelési hagyományok (69%) és az étkezést (57%) jelentő területek. Kevés azoknak az aránya (3%), akik minden tekintetben másnak látják a magyarok és nemzetiségek életmódját. Nem olyan jelentős azoknak az aránya sem (12%), akik nem látnak különbséget a nemzetiségek és a magyarok életmódja között. Az, hogy a válaszadók szabadon, minden kategóriában ugyanolyan módon válaszolhattak a feltett kérdésekre, valószínűleg nem befolyásolta őket abban, hogy az öltözködés és a szabadidő eltöltését illetően egyaránt mindösszesen 7%-os arányban ítéljék eltérőnek a magyarokéhoz képest. Bizonyára a magyar fiatalokhoz hasonlóan a nemzetiségi származású fiatalok is tudják, hogy az életmód különbségei jelentősen differenciálják a társadalmakat, komolyan hatnak a társadalmi szerkezetre, így válaszaik tartalmát illetően, ha gyakorta nem is tudatosan, de minden bizonnyal befolyásolta ez a többnyire szociológiai ismereten alapuló axióma.

Az életmóddal kapcsolatos kérdéseink során megnéztük a válaszadók nemek szerinti összetételét is, és ezek alapján megpróbáltunk levonni néhány következtetést. A nemzetiségek válaszainak nemi összetétel szerinti elemzéséből a következő főbb jellemzőket látjuk. A nők többsége az öltözködés (88%), a gyermeknevelési hagyományok (71%) és a más, de nem ismert életkörülmények (56%) megjelölése kapcsán volt megfigyelhető. Érdekes, hogy más dimenziók mentén a férfi válaszadók alkották a többséget és egyetlen nő sem volt aki úgy gondolta volna, hogy a magyarok és nemzetiségek életmódja mindenben eltér.

A magyar nemzetiségi fiatalok nem szerinti összetételének alakulása is érdekesen alakult, de ugyanakkor mégis megfigyelhető a női válaszadóknak a túlsúlya olyan változók mentén, amelyek ösz-szefügghetnek a női nem néhány olyan alapvető funkcionális jellemzőjével, ami inkább a nők és kevésbé a férfiak tevékenységét határozza meg. Ilyen pl. az európai kultúrkörben inkább a nők „kompetenciájába" utalt gyermeknevelési tradíció, vagy a szintén elsősorban, illetve nagyobbrészt a nők által megformált étkezéssel kapcsolatos funkció és még néhány egyéb összetevő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy magunk úgy gondoljuk (az általunk vizsgált életmódot illetően), vannak kizárólagosan női és férfi funkciók. Természetesen vannak női és férfi szerepek, illetve az ezekből a szerepekből adódó funkciók, de dolgozatunk célja nem az, hogy ezekről a szerepekről értekezzen, hanem, hogy jelezze a nők és férfiak arányát a válaszadókat illetően valamint, hogy rámutasson néhány olyan összefüggésre, amely a nő-férfi, kisebbségtöbbség viszonylatában lehet érdekes.

Az életmóddal kapcsolatos tíz változót illetően a férfiak és nők egy-egy kérdéssel kapcsolatos válaszainak statisztikai szempontú elemzés eredményei a következőek.

A válaszokból látjuk, hogy a „női szerepek mélyreható alakulása"27 a szociológiailag is igazolt ún. női pozíciók megingása nem követhető egyértelműen nyomon a kisebbségek életmódjával kapcsolatos véleményalkotást illetően. Hangsúlyozzuk még egyszer, a női nem szerepváltozásának kiderítésére, a kérdések nem voltak alkalmasak és a cél sem ez volt. A nemek összevetése kapcsán úgy látjuk, hogy a kisebbségek életmódjával kapcsolatosan a nők a szokásokban, az étkezésben, öltözködésben, a szabadidő eltöltésében, a lakáskörülményekben és a gyermeknevelésben látják másnak a kisebbség és többség életmódját. Az itt említett és a nők által inkább választott életmód jellemezők, változók inkább a tradicionális értékrenden alapuló jellemzőket preferálták, míg ebben a férfi válaszadók bizonytalanabbnak és kategorikusabbak voltak mint a nők.