A megkérdezettek kisebbség és többség fogalma

A kérdéseink arra irányultak, hogy megtudjuk a magyar nemzetiségűek kit tartanak, ki számít a szemükben nemzetiséginek, illetve, hogy a nemzetiségi származásúak kit tekintenek magyarnak. A megkérdezetteknek tíz változót, tíz kritériumot soroltunk fel kérve őket arra, hogy l-ll-ig rangsorolják, mintegy fontossági sorrendet jelezve az általunk felsorolt változókat illetően.

A nemzetiségi származású hallgatóknak feltett kérdéseink megegyeztek a magyar nemzetiségűeknek feltett kérdésekkel azzal a különbséggel, hogy természetesen a nemzetiség meghatározás helyébe a magyar került illetve kimaradt az anyanemzetre vonatkozó kritérium.

A magyar nemzetiségű adatközlőink a felsorolt tíz változót illetően a következő sorrendiséget, arányokat jelölték meg.

A kapott adatokból látjuk, hogy a megkérdezetteknek 32%-a a nemzetiség fogalmának meghatározásakor első helyre rangsorolta az önbevallás, önazonosítás tényét. Ennél a változónál nem szerepel a szülők, nagyszülők származása, hanem kizárólag az önbesorolás dominál. A válaszadók társadalmi státusza, a szocializáció folyamatok során szerzett ismeretek, értékek, értékmeghatározások és valószínűleg a saját önmeghatározásukból eredő kapcsolt információs és percepciós lánc a magyarázat arra elsősorban, hogy a bevallást és anyanyelvet rangsorolták az első illetve második helyre mint a kisebbségeket leginkább jellemző két kritériumot. Fontos helyet kapott ebben a kritériumrendszerben a vérségi kapcsolat megjelölése is. A bevalláshoz és anyanyelvhez viszonyítva a jelentősége mindenképpen felértékelődik ennek a faktornak, jelezve azt, hogy a válaszadók összefüggést, más elemekhez viszonyítva szorosabb összefüggést látnak az önbevallás, az anyanyelv és vérségi kapcsolat között a nemzetiségi dimenzió fogalmának kialakításakor. A létszám kritériumát illetően a 4-5. tényező a fontossági sorrendet illetően ugyanúgy mint a magyarországi lakóhely kritériuma. Csak valamivel tartják kevésbé fontosnak az állampolgárság kérdését válaszadóink mint a magyarországi lakóhely kérdését. Ez egy érdekes, elgondolkodtató, de ugyanakkor talán valamelyest ellentmondásos eredmény hiszen a vizsgálat ezt megelőző eredményei valamint a számos interjú során az a kép formálódott meg bennünk, hogy adatközlőink a hazai nemzetiséggel kapcsolatosan fontosnak tartják az ország állampolgárságának birtoklását. Rendkívül érdekes és sokatmondó szempont az anyaország kritériumára adott válasz. A 13 hazai nemzeti és etnikai kisebbség közül az anyanemzetet illetően a legnépesebb hazai kisebbség a cigányság találkozik talán a legbonyolultabb, ilyen jellegű problémával. A cigány kisebbség és anyanemzetének kérdését illetően még több nyitott kérdés van. Ennek a kérdésnek a tisztázásával vizsgálatunkban nem foglalkoztunk, így a vizsgálat korábbi adatai és a számos interjú eredményei és tanulságai alapján azt feltételezzük, hogy adatközlőink ezt a kritériumot valamennyi haza nemzetiségre vonatkoztatják. Válaszadóink nem tartották igazán fontosnak, hogy a nemzetiségek Magyarországon szülessenek, ez talán jelzi e korosztály egy részének a kisebbségekkel kapcsolatos gondolkodásmódjának, elképzeléseinek változásait is. Érdekes és szintén összefüggésben áll a vizsgálat korábbi szakaszaival az, hogy bár nem jelentős mértékben, de voltak válaszadóink akik a nemzetiséggel kapcsolatosan a külső megjelenítésnek is jelentőséget tulajdonítanak. Ezek a dolgok mindenképpen összefüggenek a korábban néhány esetben már említett sztereotípia és előítélet jelenségével. A két, sorrendben utolsó kritérium elfogadásának alacsony aránya jelzi, hogy e kritériumok megjelenése és összekapcsolása a magyarországi kisebbségekkel nem jelent valóságos alternatívát.

A nemzetiségi származásúak válaszai a következőképpen alakultak:

A nemzetiségű származású fiatalok valamivel nagyobb arányban jelezték az önbevallás tényének szükségességét a magyarság fogalmának meghatározásakor, mint tették azt a magyar fiatalok a nemzetiség fogalmának meghatározásakor. A nemzetiségiek fontosabb kritériumnak vélik a bevallás dimenzióját, mint magyar nemzetiségű honfitársai. Az anyanyelv változója szintén fontosabbnak ítéltetett a kisebbségi fiataloknál mint a többségi nemzethez tartozó fiataloknál. A vérségi kötődésben a nemzetiségiek szintén fontosabb szempontot látnak egy etnikumhoz való tartozást illetően mint a magyarok. A létszámot illetően nagyjából megegyezik a kisebbség és többség elképzelése, ebben az esetben a fontosság nem túl magas preferálása ellenére is a nemzetiségi és a magyar származású fiataloknak is világos elképzeléseik vannak a létszám és a kisebbségi illetve többségi lét összefüggései között. Érdekes, hogy a magyarországi lakóhely, magyar állampolgárság, külföldi születés és külföldi állampolgárság nem jelent meg a fontossági sorrend felállítása kapcsán a nemzetiségi fiataloknál a Magyarországgal kapcsolatos fogalom megítélésekor. A külső megjelenítés, a létszám kritériumához hasonlóan alig mutat eltérést a fontossági sorrend felállítása kapcsán a nemzetiségeknél és a magyaroknál.

Az hogy a nemzetiségi fiatalok a magyar fiatalokéhoz képest fontosabb jelentőséget tulajdonítottak a bevallásnak, az anyanyelvnek és a vérségi kapcsolatoknak, jelzi a kisebbségi közösségeknek a viszonyulását az identitáshoz, nyelvhez, a közösséghez. Természetesen ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az esetben a nemzetiségiek nem önmagukról, hanem a magyar fiatalokról, pontosabban a magyar fiatalokkal összefüggésben nyilatkoztak a többséghez (kisebbséghez) tartozó fogalmakat illetően. Kétségtelen azonban az, hogy egy nemzethez, nemzetiséghez tartozás kapcsán, a kisebbségek sajátos helyzetéből, az adott közösség a magyarokéhoz képest zártabb voltából adódóan a nemzetiségek nagyobbik része kiemelkedően fontosnak ítélte meg a bevallás és az anyanyelv kérdését. Számukra ez, még az előbb jelzett áttétel ellenére is olyan kérdés, amely alapvetően meghatározza viszonyulásukat önmagukhoz és másokhoz. Nagyrészt ezt juttatták kifejezésre akkor is, amikor a magyar fiatalokkal kapcsolatban tettük fel nekik a megnevezett kérdéseket. Valószínűleg hasonlóképpen válaszoltak volna e két kérdést illetően, ha a magyar nemzet helyett bármelyik más nemzetet vagy nemzetiséget helyettesítjük be kérdéseinkbe. Az, hogy a kisebbségi származásúak igen fontosnak látják a nyelv, a bevallás és a vérségi kacsolatokat a nemzetfogalom kritériumának megfogalmazásakor, azt is jelzi, különös tekintettel a fontossági arányokat illetően, hogy a megkérdezetteknek többé-kevésbé konzisztens véleményük van e három dimenzió megfogalmazásakor, továbbá összefüggést lehet feltételezni és látni az anyanyelv, a bevallás és a vérségi kapcsolat faktorai között.