Autonómiák - nemzeti és etnikai kisebbségek

Kérdéseink e problémakörrel kapcsolatosan a kisebbségek és a velük kapcsolatba hozható különböző autonómiák közötti összefüggéseket kereste.

A kérdőíveken egyrészt felsoroltunk négy autonómia típust, valamint azok elutasítását, illetve minden nemzetiségre egyformán való vonatkoztatását valamint egy másik kérdőlapon tételesen felsoroltuk a 13 hazai nemzetiséget a négy autonómia típussal, illetve ezt kiegészítendő elutasító alternatívával. Ebben az esetben az első kérdőlap kapcsán külön-külön kérdeztük a magyar nemzetiségi és a kisebbségi fiatalokat. A nemzetiségi fiatalok esetében a kérdőlap egy imitált helyzet kapcsán kereste a válaszokat, nevezetesen a kisebbségek véleményének megformálásakor azt kértük a fiataloktól, hogy úgy válaszoljanak e kérdésre, mintha ők lennének többségben és a magyarok alkotnának kisebbséget. A másik kérdőlapunk esetében szintén külön-külön kérdőlapot kaptak a kisebbségek és a magyarok. Érdekelt minket az is, hogy a kisebbségek a kérdést illetően mit gondolnak egymásról.

A magyar nemzetiségű fiatalok válaszai a következőek:

Ezekből a válaszokból az derül ki, hogy a többségi fiatalok nagyobbik része elképzelhetőnek tart valamilyen autonómiát a hazai nemzetiségek számára. Az, hogy legtöbben a személyi autonómiát tudják elképzelni, azt mutatja, hogy a válaszadók többsége inkább az egyéni és nem a kollektív kisebbségi autonómia típusokat, jogokat preferálja. A kulturális autonómiával kapcsolatos arányok jelzik az empatikus készséget, de ugyanakkor a politikai autonómiával kapcsolatos alacsony, illetve a területi autonómiával kapcsolatos nem mérhető arányok azt mutatják, hogy válaszadóink nehezen tudják elképzelni a kisebbségek politikai és területi elkülönülését. A válaszokból az egyértelműen kiderül, hogy adatközlőink elsősorban az egyéni kisebbségi integráció lehetőségében hisznek illetve, hogy a csoportos integráció esetén meghatározó módon a kulturális és nem más típusú integrációs lehetőségeket látnak a kisebbségek számára.

A minden autonómia gondolatot elutasítók arány nem jelentéktelen, ami következménye lehet az autonómia fogalmával kapcsolatos tisztázatlanságoknak, a politikai befolyásnak, az előítéleteknek és természetesen a szocializációs folyamatoknak.

A nemzetiségi származású fiatalok válaszai e kérdéskör első részére a következőképpen alakultak:

Bizonyára nem véletlen, hogy a kisebbségek leginkább a kulturális autonómiát preferálják. Ez azt is jelenti hogy a tradíciók megőrzését, átadását a kisebbségek a magyarsággal kapcsolatosan (is) elsősorban a kulturális autonómia keretei között tartják megvalósíthatónak.

A kulturális autonómia keretei között elképzelt lehetőségek kiteljesedése, egy csoport tagjainak másság kifejezésének erőtere, a permanens szocializációs folyamat továbbvitele lehet a kulturális autonómiában való gondolkodás hátterében akkor, amikor a kisebbségek ezt nem saját maguk, hanem mások, nevezetesen egy imitált szituáció révén a magyarsággal kapcsolatosan tartják kívánatosnak. Természetesen az, hogy ilyen jelentős arányban tartják fontosnak a válaszadók a kulturális autonómiát, jól jelzi a kisebbségekkel kapcsolatos orientációt. Ez egy olyan tudati orientációs faktor, ami eltérő lehet kisebbségenként, ugyanakkor, ha némi megszorítással, de alkalmas az identitással kapcsolatos formák megjelenítésére és elemzésére is. Érdekes és figyelemre méltó tény, hogy a kisebbségek a magyar fiatalokhoz hasonlóan a politikai autonómia kérdésében igen óvatosan nyilatkoznak. Ez az óvatosság nagy valószínűséggel nem csak az imitált helyzet nyomán állt elő, hanem összefügg a politikai szocializációval, általában azzal az elképzeléssel, amit egy kisebbségben lévő nemzetiségről, etnikumról gondolnak válaszadóink a politikai integráció és a politikai elkülönülés tekintetében. A területi autonómia elképzelések aránya nem magas, ugyanakkor jelzi az eltérő véleményeket az adott kisebbség körében egy másik etnikumra vonatkozólag, jelzi azt, hogy a területi autonómiában gondolkodók határozottabb, markánsabb, de mindenképpen kisebbségi (nem nemzeti és etnikai) véleményt fogalmaznak meg. Többségi viszont a kisebbségeknek véleménye néhány releváns etnikai dimenzió, így a kulturális autonómiát illetően a kisebbségi-etnikai elkülönülés szükségességének megfogalmazása. Amennyiben figyelembe veszünk más változókat, akkor látjuk, hogy ez nem egy általános szeparizációs attitűd, hanem a kultúra mint nagyon fontos paradigma megjelenítése, amelynek alapfunkcióján túl vannak olyan elemei is, amelyek a kollektív élményből fakadnak. A kollektív élményt nem a giddensi összefüggésekben értjük, nem a kitaszítottságra vezetjük vissza, hanem az önmegvalósítás egyik elemét látjuk ebben az esetben.28

A kisebbségek véleményformálásában is megjelenik a másokkal szembeni autonómia elutasítása, bár kisebb arányban mint a magyar fiataloknál. Ebből azt látjuk, hogy a kisebbség autonómia élménye kevesebb előítélettel terhelt mint a magyar fiataloké, amiből még nem következik az, hogy a magyar fiatalok előítéletesek, a nemzetiségiek pedig nem. Ez a megállapítás az autonómia típusokkal kapcsolatos egyik megállapítás és nem összegző konklúzió.

A 9/1. számú mellékletben e kérdéskör kapcsán felsoroltuk az összes magyarországi nemzeti és etnikai kisebbséget. A nem nemzetiségi származású fiatalok válaszait rögzíti az összesítés. E magyar fiatalok esetében olyan kisebbséget, a németeket ruháznának fel az autonómia valamennyi típusával. Hat olyan kisebbséget jelöltek meg viszonylag alacsony arányban, akikkel kapcsolatosan semmilyen autonómiát nem tudnának elképzelni. Ezek az elutasítás nagyságának a sorrendjében a következők: cigányok, románok, szerbek, horvátok, az örmények és szlovákok. A vizsgálat több szakasza igazolta, hogy a németeket általában pozitívan ítélik meg adatközlőink. Az autonómia kérdését illetően is a legszélesebb körű autonómiákkal és a legnagyobb arányban a németeket jelölték meg. Kétségtelen, hogy ebben igen nagy szerepe van a németségről alkotott pozitív képnek, valamint Magyarországnak a tömegkommunikációs eszközök által gyakorta hangoztatott német-magyar jó viszony kiemelése. A cigány kisebbség megítélése az autonómiák tekintetében a legkevésbé kedvező. E nemzeti és etnikai kisebbség esetében utasítanák el legnagyobb arányban bármilyen autonómiát. Itt többről van szó, mint a „többségi mind a kisebbségi kultúra orientációjának" megnehezüléséről.29 A hazai cigányság a társadalmi egyenlőtlenségi rendszer legalján helyezkedik el. Társadalmi megítélése és társadalmi fogadtatása általában kedvezőtlen. Alig vagy kevéssé lehet azon csodálkozni, hogy a fiatalok egy meghatározott része minden más magyarországi kisebbségnél kedvezőtlenebbül ítéli meg a hazai cigányságot. Az, hogy a kisebbségekkel kapcsolatosan csak a németek esetében és ott sem túl magas arányban került megjelölésre a politikai és területi autonómia, jól jelzi a magyar fiatalok elképzelését a hazai kisebbségek önmegvalósítási formáit illetően. A magyarországi nemzetiségek többnyire kultúra közvetítő szerepre való berendezkedésének ténye és sugallata nehezen is eredményezhet mást, mint a kulturális autonómia által nyújtott lehetőségek megvalósításának különböző formáit.

A nemzetiségi származású fiatalok is minden más nemzetiségnél kisebb arányban tartják megvalósíthatónak az autonómia különböző típusait a cigányság számára. Az ő előítéleteik, ha kisebb mértékben is a kortárscsoportjukhoz tartozóékhoz képest, de szintén mérhető éstetten érhető. A nemzetiségi fiatalok egy kisebbik része két vele hasonló sorsú nemzetiségnek a szerbeknek és románoknak semmilyen autonómiát nem adna. A szerbek e tekintetben a cigányoknál kedvezőtlenebbül ítéltettek meg, kétszer nagyobb arányban adnának a kisebbségek a szerbeknek autonómiát, mint adnának a cigányoknak. Ebben az esetben, figyelembe véve a válaszadók etnikai összetételét nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a délszláv háború nyomán a hazai horvátok és szerbek között keletkezetett feszültségek jelei mutatkoznak meg e kérdés kapcsán. A nemzetiségi fiatalok a magyar fiatalokhoz képest jóval nagyobb arányban szavaznának meg kulturális autonómiát. Ez mindenképpen jelzi e kisebbségek fő elképzelését az integrációs, az önmegvalósítást illetően, hogy a kisebbségi fiatalok nagyobbik része az autonómiák kapcsán elsősorban a kulturális autonómiára asszociál. Minden bizonnyal nem a kisebbségi törvény, hanem elsősorban a kulturális szocializáció, a kultúra szerepe az integrációban és talán a „készen kapott" eszmék hatása is megfigyelhető abban, hogy maguk a nemzetiségek is kitüntetett figyelmet tulajdonítanak a kétségtelenül nagyon fontos kulturális autonómiának.

A személyi autonómia kevésbé „értékes" autonómia típus a kisebbségek szemében, mint a kulturális autonómia. Érdekes viszont és minden bizonnyal a kisebbségi lét sajátos jellemzőivel, valamint a sajátos kisebbségi szolidaritással és az empátia készséggel (differenciált szolidaritás és empátia) magyarázható elsősorban az, hogy több helyütt - görögök, horvátok, németek, lengyelek, örmények, románok, szlovákok, szlovének - megjelenik a területi és politikai autonómia eszméje. Nem hisszük, hogy ez egy artikulált területi vagy politikai elkülönülési szándékot jelent, hanem mindenekelőtt az előbb elmondottak következményeként létrejött, de a kisebbségi gondolkodásmódban is jelenlevő, nem biztos, hogy minden esetben tudatosan vallott elképzeléseket jelenítenek meg a területi és politikai autonómiával kapcsolatos állásfoglalások a kisebbségek részéről. Az azonban kétségtelen, még e viszonylag alacsony mutatók mellett is, hogy nem csak kulturális, hanem a politikai szocializáció hatása és befolyása is megfigyelhető a politikai és területi autonómia megjelenésével kapcsolatosan.